Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-08-26 / 35. szám

Az ember isteni öröksége

Pál apostol a Galáciai levél 3. részében a törvény és az evangélium viszonyának taglalása közben nagyoiV fontos dologra hívja fel az igeolvasö figyelmét:

Isten örökséget ad. Ezt úgy kell értenünk, ahogy Ábrahám is éltette. Minden emberi gondolattal ellentétben részesült Isten csodájában először akkor, amikor Isten fiút ígért neki, másodszor pedig akkor, amikor megígérte Krisztus eljövetelét. S ez a második ígéret is valósággá lett, de nem a törvény, a parancsoló betű által, hanem sokkal később, amikor Isten kegyelmes sze- retetéből az első karácsonyon testbe öltöztette az evangéliumát Krisztus elküldésével.

így lett hát valósággá a régi örökség, s ez az örökség élő valóság ma is. Ezt az örökséget mindig szerétéiből kapjuk, nem pedig fizetésképpen. Ennek az örökségnek a tartalma az, hogy Isten szeret bennünket, gyermekeit, szereti népét, egyházunkat, egyszülött Fiáért kész megbocsátani bűneinket, s igéje által kész erőt adni a bűn elleni harcban. — Erről az örökségről mondja tovább Pál azt; hogy:

Az örökség az embereké. Nagy dolog az, amikor egy végrendeletet felbontanak, mert akkor derül ki, hogy kit illet az örökség. Isten testamentumából egy örökös, egy név olvasható ki mindössze: Ember. így egyszerre világossá válik, hogy nem angyolok, nem csodálatos mennyei szentek az örökösök, hanem a földön élő bűnös emberek.

Ki ez az ember, akit Isten örökösnek mond ki? Az a teremtmény, aki magán viseli Isten formáló kezének simogatását. Az az ember az örökös, aki sokszor és sokféleképpen bűnbe esik, szívét kételkedés, hitetlenség fogja el. Az az ember az örökös, aki tud szeretni és haragudni, másokat segíteni és sokszor másokon keresztülgázolni.

De vajon éppen a leggyarlóbb embert, a legnagyobb bűnöst nevezte meg Isten örökösének? Igen, mert az szorul rá leginkább az örökségre, aki bűnös, de akinek szívében minden bűn ellenére is él az Istennel való találkozás vágya, a hit. Aki rádöbben az elveszettségére, s felismeri a Krisztusban felkínált bűnbocsánatot és üdvösséget.

Az örökségben ott . szerepel a mi nevünk, de csak akkor válik olvashatóvá és hallhatóvá számunkra, ha kinyitjuk a végrendeletet, ha figyelmes szívyel figyelünk a felénk hangzó szavakra, mert:

Embereken keresztül részesülünk az örökségben. Sokszor szeretnénk, ha közvetlenül hallhatnánk Isten felénk szóló szavát, azonban Isten nem közvetlenül, hanem közvetve szól örököseihez.

Embereket, bűnös embereket használt fel Isten igéjének megiratásá- ra, emberek gyűjtötték össze a szent iratokat, emberek szólták és szólják ma is az igé$. Isten az örökséget egyházára bízta, s az egyház szolgái tesznek bizonyságot nekünk Isten felénk hangzó szaváról. Ha sokszor úgy érezzük, hogy az embereken keresztül felénk hangzó isteni szó nagyon magasból szól, nagyon érthetetlen számunkra, akkor ez a felismerés az egyházat arra indítja, hogy vizsgálat alá vegye az igehirdetést, hogy könnyen érthetően adja tovább a rábízott örökséget. Nem könnyű munka ez az egyház számára, s ezt a munkát végezzük ma is, amikor keressük azt a módot, hogy miként szólaltassuk meg Isten igéjét a mai ember számára, mai nyelven. S ezti a munkát nemcsak ma, hanem állandóan végeznünk kell s közben óvakodnunk kell attól az örök kísértéstől, hogy Isten szava helyett a magunk hangját és véleményét hallassuk.

De nemcsak az egyháznak kell állandóan végeznie az igehirdetés tisztaságáért és érthetővé tételéért való munkát, hanem a hallgatónak is tisztogatnia kell a szivét, hogy úgy hallja Isten örökségét, amint azt Isten megszólaltatja. Harcolnunk és imádkoznunk kell azért, hogy a sokszor nagyan gyatrának és botladozónak látszó igehirdetésekből ne emberek szavát halljuk, hanem Istenét. De harcolnunk kell az ellen a kísértés ellen is, hogy Isten igéjét el ne némítsák a bennünk levő gondolatok.

Az örökséget kínálja Isten most is. Imádkozzunk azért, hogy maga Isten tisztogassa az ige munkásainak ajkát, s tisztogassa szívünket az ige meghallására és megértésére.

Harkányi László

Schweitzer Albert: A cselekvő keresztyén

Tavaly mi is megemlékeztünk Schweitzer Albert, a kiváló teológus, orvos és muzsikus 80-ik évéről. Prágából Schweitzer Albert akkor több levelet kapott a cseh protestánsok vezető személyiségeitől. Ezekre a levelekre most küldött választ a kongói Lambarene-ből francia nyelven. Ez a Schweitzer-levél- korunk cselekvő keresztyénségének egyik legnagyobb vallomása. A Hromádka professzornak címzett francia levélből idézzük a következőket:

«Én életművemet már befejeztem. Néhány gondolatot közöltem Jézusról és Pál apostol misztikus vallásáról. Ezekre a gondolatokra felfigyeltek. Rábírtam a vallást és a filozófiát, hogy merjenek egy lépést tenni előre az erkölcstan felé, hogy bátran lépjenek ki, mert erre felettébb szükség van, nem kell félnünk, hogy megértsék: az etika, amelyet hirdetnek, nem állhat meg ott, hogy az embereknek csupán a felebarátaik iránti kötelességeiket (hangoztassa, hanem meg keli mutatnia az emberek kötelességét minden élőlényhez, amely az ő hatásuk körében él. Az a gondolat, hogy a világ és a dolgok valódi megismerése azt jelenti, hogy megteljünk az élet titkával és tudatosítjuk magunkban, hogy tisztelettel kell viselkednünk minden élet iránt, szolgálnunk kell őt, nem szabad ölnünk, nem szabad fájdalmat okoznunk renyheségünk- kel —- ez a gondolat már kezd elismertté és érvényesülővé válni. Ennek a gondolatnak immár nem kell utat törni, ahogy én egykor ezt cselekedtem. Az én életem műve lényegében tehát befejeződött akkor is, ha nem tudom ehhez hozzátenni azt, ami még szívemben rejlik és amit még szíves-örömest elmondanék. Azt hittem, hogy az élet megbecsülésének gondolatát majd csak a halálom után fogják elismerni. Most meglepődtem, hogy ez a gondolat a lelkeket még az én életemben foglalkoztatja ... Ezt nagy kiváltságnak tartom. S ebben az értelemben élem át életem utolsó szakaszát.

Az én életem rendkívül fáradságos. Több mint húsz éve nem voltam szabadságon, nem volt egyetlen egy igazi pihenő vasárnapom, Állandóan munka, állandóan gond, állandóan nagy felelősség vett körül. Ezt a munkát, ezt a gondot, ezt a felelősséget az én kórházam okozza. Ez a kórház nagyobb lett, mint aminőt én kívántam. Meg kell maradnom a magam helyén olyan sokáig, ameddig csak bírni fogom. De lelkesít az, ha látom, hogy kórházamban a szerencsétlen embereknek jót tesznek és nekem új ösztönzést nyújt az a szerető érdeklődés, amellyel barátaim mindenünnen körülvesznek, ahogy azt Önök is megtették, az én

nyolcvanadik születésnapomra írt oly megható levelükkel.

Egyetlen szórakozásom munkám mellett, bármennyi is összetornyosul belőle, az orgonajáték. Azon vagyok itt Lambareneben, hogy minden áldott nap legalább egy fél órán át ott ülhessek az orgona-pedállal ellátott zongorám mellett, amelyet a párizsi Bach-Társaság ajándékozott nekem 1913-ban Afrikába való elutazásom előtt, mivelhogy én ennek a Társaságnak éveken át orgonistája voltam.

A kórházban minden rendben van. Hárman vagyunk itt orvosok, olykor bizonyos időn át négyen is. Van itt tíz európai ápolónő is: elszásziak, svájciak és hollandiak. 1955 nyarán befejeződött a 250 bélpoklos számára készülő falú építése. Ezt a falut 1953-ban kezdtem építeni nem mesz- sze a kórháztól. Életem majdnem egy teljes esztendejét áldoztam rá. Az építésben vezetésem alatt 50 bélpoklos vett részt, akik még bírták a munkát. Az építkezést magamnak kellett irányítanom, mert a négerek senki másnak nem engedelmeskedtek volna, én voltam a fő-kőműves. Az új gyógyszerek, amelyekkel a leprásokat 1943 óta gyógyítjuk, jó hatással vannak rájuk. Nem is tudom, honnan vettem erőt e bélpoklos falu felépítésére, hisz a legnagyobb munka a talaj egyengetése volt, hogy a f'alyt egy dombhajlaton építsük fel, amely a kórháztól 20 percnyire van.

De már be kell fejeznem ezt. a hosszú levelet, mert munkára hívnak. Csak meg akartam Önnek mondani, mi újság van itt és biztosítani akartam a szeretetről, amellyel önre gondol Schweitzer Albert.«

CSALÁDI HÍREK

Varga Árpád őriszentpéteri segédlelkész és Dezső Éva, a Kaposvári

Textilmüvek kiváló dolgozója augusztus 25-én tartják esküvőjüket a keszthelyi evangélikus templomban. — Madocsai Miklós segédlelkésznek és felesegének, Glazewsky Mártának augusztus 30-án gyermekük született, neve: Zsolt,

FIHÉRVÁRCSURGÓ

Egy napfényes júliusi vasárnapon hármasünnepet ült a kis fehérvárcsurgói gyülekezet: temploma százéves jubileumát — az ökumenikus vasárnapot — és azt, hogy Várpalotától Székesfehérvárhoz s ezzel a Veszprémi egyházmegyétől a Fejér-Komáromihoz csatolták. Ez alkalommal meglátogatta a gyülekezetei Görög Tibor esperes és Koffer Ferenc székesfehérvári felügyelő. Az eperes alkalmi igehirdetésében az egyház egységéről szólt s arról, milyen áldatlan következményei voltak 'a fehérvárcsurgói evangélikusság életében is a felekezeti viszálykodásnak.

Az istentisztelet után bővített presbiteri ülésen szinte a gyülekezet minden férfia részvételével időszerű kérdéseket beszéltek meg. Egyházunk egyik legidőszerűbb kérdéséről: a Központi Alapról itt nem kell sokat beszélni. A százlelkes kis gyülekezet a legáldozatkészebb az egyházmegyében. A hívek jó hagyományt folytatva ragaszkodnak az igehirdetéshez. — A régi anyaegyház, Várpalota lelkésze: dr. Bányai Béla üdvözletét küldte az ünnepségre. Az átcsatolást a levita-tanítói szolgálat megszűnte tette szükségessé. Várpalotáról a lelkész csak ritkán járhatott át, akkor is Fehérváron keresztül. — Koffer Ferenc fehérvári felügyelő ünnepélyesen bejelenti: Székesfehérvár átengedi segédlelkészét, csak a közegyházi terhekben való arányos részvételt kívánja.

Közben megérkezett »Dongón« Zsigmondy Árpád segédlelkész is. Az anyaegyházközségben helyettesítette a váratlanul megbetegedett Nagy Tibor lelkészt.

Az evangélikus kisebbség a termelésben és a falu közéletében is méltóan veszi ki részét. Több presbiter tanácstag és élen jár az állami kötelességek teljesítésében.

Délután a presbiterekkel való beszélgetés után az ünnepségen az új anyaegyház megbetegedett lelkésze helyett ismét az esperes szolgált. Igehirdetésének summája: A templom az igéből élő gyülekezet otthona! — A résztvevők, köztük református vendégek lelkészestül, érdeklődéssel hallgatták a gyülekezet történetét, amint azt dr. Bányai Béla tanulmánya nyomán a segédlelkész ismertette.

1820-ban elhatározták, hogy saját iskolát létesítenek és lévita-tanítót alkalmaznak. 1856-ban, tehát száz éve épült a templom. 1873-ban orgonát Vett á gyülekezet. 1879-ben zsin- delyezték a templomot, majd új iskolát építettek. Átmeneti időszak után 1950—51-ben dr. Ittzés István belmissziói munkás végezte a leányegyházban a lelkipásztori szolgálatot.

A nehézségeknek az átcsatolás kezdeményezése vetett véget. D. dr. Vető Lajos püspök hozzájárulásával 1953 nyarán Madocsai Miklós székesfehérvári szórványgondozó segédlelkész személyében így kapott az eklézsia 270 év múltán első ízben saját lelkész-igehirdetőt. A templom megújítására már ekkor és utóda, Varga Árpád alatt is készüli a leányegyház. Ereje a ^iost nyert egyházmegyei segélyek reményében a külső-belső megújításra telt. A munkát Kiss Imre presbiter kőműves vezette, a férfi egyháztagok fuvarral és segédmunkával, az asszo- nyok-lányok takarítással járultak hozzá. Szükséges volna még ács-, tetőfedő- és asztalosmunka is, s idővel az oltárszószék kicserélése. — Sok változást mutat a kis egyház- község története, de az egyház fun- dámentoma: Jézus Krisztus tegnap és ma is mindörökké ugyanaz, s ha őreá épül a gyülekezet, nemcsak múltja, hanem jövője is lehet.

Ahogy Kiss Ferenc gondnok az esti vonathoz kísérte a vendégeket, megeredt a zápoi\ Nem tudom, ennek a kedves napnak elmúltát siratta-e, vagy a minden szép mellett ott levő hibákat akai’ta elmosni, de az utolsó szó a felhők közül az érő gabonatáblára kiragyogó napsugáré lett.

Zs. Á.

Istenvilág, felebarát

Karner Károly professzor igetanulmányai Km 12—15 alapján

Ára: 8,— Ft

Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-275,

Imádságok azegyház egységéért

Profile Károly professzor gyűjteménye Ára: 3,— Ft

Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utea 12. Csekkszimlaszira: 220-275.

Készülj az ige hallgatására !

1956. augusztus 26. — Szentháromság után 13. vasárnap,

Gál. 3,15—22.; Lk 10, 23—37, — Liturgikus szin: zöld.

Eredj el és te is aképpen cselekedjél! Erre indít bennünket a mai evangélium. A samáriai embert példaképpen állítja elénk Jézus. Az az igazi felebai'át, aki úgy cselekszik, mint ez a samaritánus. Hogyan cselekedett?

m

Könyörületességre indult. Amikor meglátta a kifosztott és félholtra vert embert, akkor nem nézte, hogy barát-e vagy ellenség, hanem kész volt segíteni rajta. Mert éppen az a könyörületesség, hogy meglátjuk a másik ember nyomorúságát és személyválogatás nélkül készek vagyunk a segítségre. Nem mondjuk azt, hogy ha más nem segített rajta, pedig talán közelebb állott hozzá (mint ehhez az emberhez a pap meg a lévita, hiszen honfitársuk volt), — akkor mi sem segítünk —, hanem csak a szenvedő embert látjuk és azt tudjuk, hogy éppen ránk vár, a mi szeretetünket óhajtja. Éa nem nézzük, hogy «-megéri-e« segíteni, hogy mivel fogja majd viszonozni szei-etetünket az, akin segítettünk.

Tg-1 Cselekedett! Megtett minden tőle telhetőt, hogy bajba jutott emberen segítsen. Áldozatot is hozott érte: saját olaját és boi-át használta a sebek kimosására és a fájdalom enyhítésére. Bizonyára eladhatta volna ezeket jó áron, vagy ha nem, hát a maga céljaira fordíthatta volna. Az igazi felebarát nem számító. És az igazi felebarát nemcsak sajnálkozik, hanem valóban segít azon, aki rászorul. Nem elégszik rpeg a szánó tekintettel, vagy a sajnálkozó szavakkal, hanem amije van, azt mind arra használja fel, hogy segítsen bajba jutott embertársán. Abban is példa a samaritánus, hogy igazi szeretetet tanúsít a felebarát iránt (vö. 1 Jn 3, 18!).

j~jjp Teljes segítséget nyújtott. Valóban azt akarta, hogy az az ember meggyógyuljon. Nemcsak azért tett jót vele, hogy megmutassa a jótettre való készségét, hanem azért, hogy valóban segítsen bajba jutott embertársán. Ezért tette azt, hogy mikor ő maga már személyesen nem gondozhatta a beteget, gondoskodott ápolóról (35. v.). Kész volt a további áldozatra is felebarátja érdekében, mert annak teljes gyógyulását akarta. Az igazi felebarát sohase csak félig segít, hanem mindig teljes segítséget nyújt. Mert nem a jó cselekedetet tartja fontosnak (és nem azt, hogy őt jó embernek tartsák), ha'nem azt, hogy embertársa újra ép, egészséges lehessen és élhessen.

Jézus azért rajzolt ilyen tökéletes képet a felebaráti szeretetről, mert ö maga így szeret minket. Ő mindig könyörületességre indul a mi nyomorúságunkon, valóban segít rajtunk és tökéletes segítséget nyújt nekünk.

Muntag Andor

Közös imádságunk

SZENTHÁROMSÁG UTÁN 13. VASÁRNAP Gál 3, 15—22.

Mindenható, irgalmas Isten! Te megadod híveidnek, hogy méltóképpen és neked tetszőén szolgáljanak Téged. Kérünk, engedd meg nékünk, hogy botlás és botránkozás nélkül törekedjünk arra, hogy elnyerjük azt, amit ígértél Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Rajna-westfáliai agenda 1948.

Lk 10, 23—37.

Úristen, mennyei Atyánk! Hálát adunk Néked szívünk mélyén, hogy megérhettük ezt a boldog és üdvössége? időt, hallgathatjuk üdvösséges tanításodat, a Te evangéliumodat, belőle megismerhetjük akaratodat és atyai szívedet, és láthatjuk Fiadat, Jézus Krisztust. Kérünk végtelen irgalmadért, tartsd meg közöttünk igédnek ezt az üdvösséges világosságát, vezesd és irányítsd szívünket Szentlelkeddel, hogy soha el ne térjünk igédtől, hanem inkább elhagyjunk minden mást és S2álárdan ragaszkodjunk hozzá, s végül üdvözöljünk általa. Ámen. Y.'.’

Dietrich Veit 1546.

Ür Isten! Te ismered és szereted -a legkisebbet is testvéreink közül. Kérünk Téged, hozz össze minket igazi közösségbe azokkal, akiket mellénk adtál. Add, hogy készségesen szolgáljunk egymásnak, és köss össze púnkét a szeretet tökéletes kötelékével Jézus Krisztusban. Ámen.

Arper—Zillesen 1917.

Bünvallás.

Mindenható, irgalmas Isten, mennyei Atyánk! Végtelen a Te irgalmad, nagy a Te jóságod és hűséged, hosszútűrő és kegyelmes vagy, megbocsátasz bűnt és vétket. Megváltjuk, hogy gonoszul cselekedtünk és elhagytunk Téged, gyakran megharagitottunk, egyedül Ellened vétkeztünk és azt cse- lekedtük, ami gonosz Te előtted. De ne emlékezzél, Urunk, a mi gonosztetteinkre, jöjj segítségünkre hamar a Te irgalmaddal, mert nyomorultak vagyunk. Segíts meg minket, üdvösségünk Istene, ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a Te szent nevedért és a Te Fiadért, Jézus Krisztusért, a mi Megváltónkért. Ámen.

Brandenburg-nürnbergi rendtartás 1552. Közli' Prőhle Kái*oly.

Bibliaolvasó

HETI IGE; Bizony mondom nektek amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyámfiái közül, én velem cselekedtetek meg.,

Mt 25, 40.

Augusztus 26. Vasárnap — Gál 3, 15—32.

A régi ószövetségi törvénynek megvolt a maga haszna. Évszázadokon keresztül tanított meg embereket helyesen, Isten szerint élni. De Krisztus eljövetelével egy másik és teljesebb isteni ajándék irányítja a mi életünket: az evangélium.

Augusztus 27. Hétfő Jak 2, 1—13.

Nincs abban az emberben igaz hit, aki az 6 felebarátját nem szereti, sőt gyűlöli, mert az Isten szeretetével, a Benne való hittel szorosan kapcsolódik a felebarát szeretete, a vele való törődés. Így a mi keresztyén hitünkből helyes és igaz cselekedeteknek kell következni.

Augusztus 28. Kedd—Mt 10, 40—42.

Milyen jó volna, ha ezt az igét nagyon komolyan vennénk, ha valóban úgy gondolnánk lelki és testi szükségben levő embertársainkra, hogy bármit is cselekszünk velük, azt tulajdonképpen Krisztussal cselekedtük meg, Ilyen hittel szebbé és jobbá tudjuk tenni a körülöttünk levő életet.

Augusztus 29. Szerda — Mk 12, 41—44.

Ebben a néhány sorban Krisztus arra tanít bennünket, hogy nem cselekedeteink nagysága határozza meg jó vagy rossz voltunkat, hanem az, hogy milyen hitből, milyen lélekből fakadnak. Csak az tud jól cselekedni, aki teljes hitből és teljes lélekbol teszi ezt.

Augusztus 30. Csütörtök — FiJemon 1—25.

A keresztyénség nagy többletét hirdeti ez a kis levél az akkori világ fölött. Isten előtt — mondja Pál — nincsen rabszolga, minden ember egyenlő. A kex-esztyén ember számára sincsen különbség ember és ember között, mert minden ember testvére a Jézus Krisztusban.

Augusztus 31. Péntek — Zsid 2, 11—18.

Isten a bűnös embert akarta megmenteni. Ezért küldte le a földre az Ő Fiát. Emberi testben küldötte el hozzánk, hogy hasonló legyen hozzánk, hogy ebben az emberi testben szerezze meg számunkra a bűnboesanatot, az

örökéletet.

Szeptember 1. Szombat — Mt 25, 31—46.

Az utolsó ítélet alkalmával mindenki a cselekedetei szerint ítéltetik meg. Isten számonkéri mindazt, amit itt a földön cselekedtünk és számon- kéri, hogy milyen jó cselekedetek következtek a mi hitünkből:

Vámos József