Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-22 / 4. szám

EVANGÉLIKUS ELET X AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: Luther as egyházi háztartásról ívÜLf ÖLDI+ EGY-HAZI l+Hlftf: k, \ A REFORMÁCIÓ útjára lépett gyülekezeteknek egyik égető kérdé­sükké vált háztartásuk újjászervezé­se. 1522 óta több reformált gyüleke­zet alakította ki gazdasági életének új formáit. A középkori városok pol­gársága számos kiváltsággal rendel­kezett, így elsősorban a városok, Wittenberg, Nürnberg, Strassburg, Breslau, Regensburg helyezték új alapra egyházi rendtartásukat; LUTHERNEK különösen a leis- nigi járás gyülekezetei rendtartásá­nak 1523-ban készült újjászervezé­sében volt nagy szerepe. Leisnig szász kisváros a Mulde folyó mel­lett. Az új rendtartást Kind Henrik és Grüner lelkészek írták Luther útmutatása nyomán. 1522 szeptem­berében Luther Leisnigben adta meg az irányítást ehhez, majd 1523 első napjaiban küldöttség hozta hoz­zá bemutatásra az új i’endtartást. 1523 augusztusában másodszor is Leisnigben járt Luther, mert az volt a terve, hogy a leisnigi egyházszer­vező kezdeményezést el fogja ter­jeszteni, mint követésre méltó pél­dát. Ezért 1523-ban a leisnigi rend­tartást hosszabb, saját bevezetőjével ellátva, nyomtatásban is kiadta. A könyvecske borítólapján ez áll: »Ordnung eyns gemeynen has­tens. Radschlag wie die geystlichen gutter zu handeln sind. Martinus huther, M. D. XXIII.« (Egy közös pénztár rendje. Tanács az egyházi javakkal való gazdálkodásra; Luther Márton; 1523,) ENNEK AZ EGYHÁZI REND­TARTÁSNAK természetesen nagyon sok intézkedése ma már elavultnak számít, hiszen tudatosan azt a kort és történelmi helyzetet tartotta szem előtt ez a tanácsadó könyvecske, amelyben segíteni akart; Helytelen lenne tehát az a módszer, amely Luthernek és a reformációnak az akkori tanácsait egyszersmindenkor- ra érvényes szabályoknak tartaná, s közvetlenül akarná alkalmazni, mint eredeti lutheri gondolatot. Ennek a könyvecskének éppen abban rejlik a nagy jelentősége, hogy egészen a korabeli viszonyokat tartja szem előtt. Ezzel vallást tesz arról a lu­theri meggyőződésről, hogy az egy­házi élet szervezetének és háztartá­sának a kérdései nem az üdvösség dolgainak körébe, hanem a józan, keresztyéni lelkiismerettel kidolgo­zott életbölcsességnek a területére tartoznak. Éppen ezért lehet minden tradicionális megkötöttségtől felsza­badultan, a legcélravezetőbb és leg­gazdaságosabb módját megtalálni az egyházi élet háztartásának. Luther ezt a feladatot a maga korában és a maga viszonyai között a lehető leglelkiismeretesebben akarta elvé­gezni a gyülekezetek, a lelkészek és hívek, az egyház javára; Éppen ezért ennek a rendtartásnak nem az egyes részletintézkedései a fontosak, ha­nem azok az alapelvek, amelyek át­hatják az egészeh Ezek közül az alapelvek közül a legfontosabb az, hogy Luther a Szentírásra, közelebbről az aposto­lok példájára hivatkozik akkor, amikor a keresztyének egymásért való felelősségéről szól. Luther, ter­mészetesnek tartja, hogy amikor »a »minden irgalmasság Atyja« a leis- ^nigi körzetbe tartozó híveket má­sokkal együtt az evangélium közös­ségébe meghívta s az ő Fiát, a Jé­zus Krisztust befogadták, akkor ez­karácsonyfa alá ez idén né* hány könyv is került. Néhány a sokból, mert nagyon gazdag volt az idei könyvtermés. — A könyvek seregéből háromról beszámolok most pár szóval. Márkus László Cuyonról szóló könyvét a fiamnak vettem meg, de persze én olvastam el először, nem kis érdeklődéssel. Guyon Richard negyvennyolcas honvédtábornok alakja még diákkorom óta izgatta fantáziámat. Akkoriban Gracza György öt kötetét faltam a szabad­ságharcról. A véres s dicső napok hősei közül éppen Guyon volt az egyik legvonzóbb és legizgalmasabb. Hogyne: az idegenből ideszármazott angol főnemes, aki tört magyar­sággal vezényli Branyiszkó hágóján magyar és tót honvédéit csodálatos diadalra. »Elől dupla lénung, hátul Itartács« — a szállóigévé lett buzdí­tást kitörölhetetlenül megjegyeztem. — De persze nem tudtam meg felőle többet, mint amit Graczából, Jókai­ból összeolvastam. A véres ferge- tegből csak felvillant a karcsú, sző­ke dalia s azután ismét elnyelte az idő köde. — Kíváncsiságom most kielégült. Márkus László szépen meg­írt könyvéből kibontakozott előttem a hiteles kép: »Gujon, a magyarnak ángol oroszlányát, ahogy egy kor­társ (Sárosi Gyula) dalolta róla, csa­ták hőse, bátor vitéz és kiváló had-: zel az életújulással együtt felbuzdul­tak a szeretetre is egymás iránt, ké­szek egyházuk anyagi gondjai és örömeinek a felvállalására is. A sze­reiéiben való közösségnek érvénye­sülnie kell az egyház anyagi ügyei­ben résztvevő közösségben is. Lu­ther arra gondolt, hogy a leisnigi példa széles körben fog elterjedni s megteremti a gyülekezetek egysé­ges háztartásának a rendjét: »Az a reményünk, hogy a ti példaadástok- nak az lesz majd az eredménye, hogy általánossá lesz«. Ennek a cél­nak az érdekében sokoldalú munkát végez Luther, utazik, tárgyal, be­szédet tart, ír, könyvet ad ki. FEJTEGETÉSEINEK mindig az az alaphangja, hogy az egyházi ja­vaknak mindig közös javaknak kell lenniök, amelyből a keresztyéni szeretet ád és kölcsönöz mindazok­nak, akik arra rászorulnak az or­szágban«. Ezzel a jó szándékkal csak a kapzsiság száll szembe, az egyéni önzés, amely útját állja a krisztusi szeretet megvalósulásának, csak ma­gával törődik és sajátmagán kívül nem lát meg semmit. Ezzel szemben az igaz keresztyén magatartás ez: »Vessen számot ki-ki a lelkiismere­tével,. mennyit szabad saját szükség­leteire megtartani és mennyit adjon át a közpénztárnak«. Aki Jézus Krisztus követője, az jól tudja, hogy »nincs szebb istentisztelet annál a keresztyéni szeretetnél, amely a rászorulókat segíti és támogatja«. Ennek a közösségi magatartásnak kell áthatnia a hívek és a gyüleke­zetek életét egyaránt; MÉLTÁN VOLT BÜSZKE Luther a leisnigiekre, mert rendtartásuk­ban így tettek bizonyságot közösségi lelkületűkről: »A mindenható Isten kegyelméből és a Szentírás kijelen­téséből nemcsak állhatatos hitet nyertünk, hanem azt is alaposan megértettük, hogy a keresztyén hí­vők adományának az Isten dicsősé­gére, felebarátaink és keresztyén testvéreink szeretetteljes gyámolítá- sára kell szolgálnia«j AZ EGYHÁZBAN minden Jézus Krisztussal függ össze; Érette kell biztosítani az egyház szervezeti éle­tét is, hogy zavartalanul hangozzék az ige, és érette kell megvalósulnia az emberszeretet cselekedeteinek és alapmagatartásának is; A leisnigiek meggyőződése szerint a keresztyén ember Istennek tulajdonítja minden javát s ezért Isten akarata nyomán használja fel azokat az ige hirdeté­sének szolgálatára és az emberek javának előmozdítására: »Javainkat az örökkévaló Istentől, Urunk és Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus által, merő kegyelemből és irgalmasságból nyertük, hogy gyümölcsöket terem­jen egymáshoz való testvéries szere­tetünk és hogy ez a szeretet a bé­kesség és jóság cselekedeteiben és igazságában érvényesüljön«. Négyszáz év távlatából is hasznos és figyelemre méltó maradt az a bib­likus alapgondolat, hogy az egyház közösséget alkotó erejének meg kell mutatkoznia a háztartási gondok és örömök közös vállalásában is. A Krisztushoz tartozásnak összefűző és közösségalkotó erővé kell lennie anyagi vonalon is. így ismerte fel ezt az ősi bibliai tanítást a refor­máció s így hirdeti és éli ezt a helyesen értelmezett lutheri keresz- tyénség. Dr. Ottlyk Ernő. vezér, Kossuth mindvégig tántorít- hatatlan híve, a forradalmi katona —• s később, az emigráció török szol- gálatban vitézkedő Kursid basája, aki azonban soha nem feledkezik meg választott hazájáról, »szegény Magyarországról«. És azt is ebből a könyvből tudtam meg, hogy az angliai Bath városá­ban született Guyon Richárd család­ja francia-hugenotta származású. »A Guyon-család hugenotta hagyomá­nyai élesztették a fiatal Richárdban az önkényuralom elleni lázadás szel­lemét.« Igen, a szabadságharc sok más hősével együtt ő is a protestan­tizmus legnemesebb hagyományait követte, mikor odaállt a háromszínű lobogó alá. Micsoda magas-izzással forrt akkor a magyar szabadság for­radalmának kohója, hogy magába ol­vasztotta a francia hugenotta-ivadék angol főnemest, a lengyel emigránst s a bécsi diákot, a szerb csajkás- tisztet (Damjanich) és a felvidék tót parasztjait! mikor Chaplin neve egy ki­rakatból rámszólt, mindjárt tudtam, hogy ennek a könyvnek a megvételétől semmi sem tarthat visz- sza. Gyermekkorom ezer emléke raj­zott fel, ahogy Sadoul Chaplin-köny- vének illusztrációit átlapoztam: „örvény szélén“ Mint az újságok jelentik, a Life cí­mű amerikai folyóirat interjút közölt az amerikai külügyminiszterrel, amelyben kijelentette: az Egyesült Államok külpolitikája az, hogy a há­ború küszöbéig kell elmenni, ott a feszültséget fenntartani és így állan­dóan az örvény szélén haladni. A világ népei megbotránkozva vet­tek tudomást erről a nyilatkozatról. Mi, keresztyének, velük együtt szív­ből tiltakozunk minden ilyen felelőt­len kijelentés ellen. Hitünk szerint az államférfiaknak Istentől kapott feladata, hogy a rájuk bízott emberek, az emberiség békés és nyugodt életét biztosítsák. Az a feladatuk, hogy megvédelmezzék a rájuk bízott életeket. Az a dolguk, hogy visszarántsák, ha valaki az ör­vény csuszamlós szélére jutna. Ezért az államok vezetőinek az a dolguk, kötelességük és feladatuk, hogy az emberiség életét úgy igye­kezzenek vezetni, hogy az minél tá­volabb kerüljön az örvénytől, azaz a háborútól. Az a dolguk, hogy védel­mezzék a békét és így védelmezzék az emberek életét. Ez a dolga az Egyesült Államok külügyminiszteré­nek is, ha Isten és emberek előtt jól akarja végezni dolgát. Ez a nyilatkozat egyébként része annak az utóbbi időben Nyugaton elhangzott több nyilatkozatnak, ame­lyek a genfi szellemmel szembe­fordulva a hidegháború folytatásá­nak szellemében különösképpen a kelet-európai országok ellen irá­nyultak. Ezeknek a nyilatkozatoknak nem az a céljuk, hogy a genfi szelle­met, a népek közötti megértést erő­sítsék, a békét szilárdítsák, hanem hogy az emberiséget a hidegháborús utakra vezessék vissza. A magyar nép minden ilyen hangot jogos fel­háborodással utasít vissza. A mi or­szágunk, amely nemrégen az Egye­sült Nemzetek Szervezetének tagja lett s ezzel is bizonyítja, hogy a tar­tós békéért akar küzdeni, szilárdan halad a béketábor országaival együtt a béke megőrzésének útján. Orszá­gunk ügyeibe való minden beavatko­zást, mint illetéktelent, visszauta­sítunk és fokozott erővel dolgozunk és küzdünk békés jövendőnkért. GYÜLEKEZETI HÍREK A BORSOD-HEVESI egyházmegye lelkész! munkaközössége január 9-én, Miskolcon tartotta legutóbbi össze­jövetelét. Moravcsik Sándor újévi igehirdetését mutatta be, Pásztor Pál »Az új énekeskönyv és az új énekek« címen tartott előadást, me­lyet énektanulás követett. Virág Gyula esperes aktuális kérdéseket ismertetett. A KELET-BÉKÉSI egyházmegye lelkészi munkaközössége január 17-én tartotta ülését Békéscsabán. Az ülésen megbeszélték a gyülekeze­tek 1956. évi költségelőirányzatát, a gyülekezeti immkaterveket, az egyházi sajtóra vonatkozó észrevé­teleiket és az aktuális kérdéseket. A HAJDÚ-SZABOLCSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munkaközös­sége január 9. és 10-én tartotta ülé­sét Nyíregyházán. A FANCSALI gyülekezet egyhan­gúlag meghívta lelkészéül Pintér Károly eddigi helyettes lelkészt, Be­iktatása január 29-én lesz. Harangállványok, koronák készítését válla­lom. Régi koronák átalakítása új rendszerűre. Durcsák István harangszerelö, Bp., XIII., Diós u. 2. mindmegannyi filmkocka a legna­gyobb filmszínész, immár több mint negyvenesztendős életművéből. S valamennyi egy-egy állomás egy fel­felé ívelő művészi pályán: Aranyláz, Modern idők, Nagyvárosi Fények, Diktátor s a Rivaldafény, ami még hozzánk nem érkezett el. S persze, a felejthetetlen kisfilmek serege, amikre ma már csak az idősebbek emlékeznek. Mindig tudtuk, hogy ez a nagy ko­médiás nemcsak szórakoztatni akart, nemcsak megnevettetni és — néha — megkönnyeztetnl, hanem monda­nivalója is volt, üzenete, amit a film művészetének mindenkihez szóló nyelvén akart világgá kiáltani. Az emberség volt ez a mondanivaló, a nagy kiáltás az emberhez, az em­berért. A kicsiny ember csetlő-botló ténfergésében mindannyiunk sorsá­nak szívszorongató tükörképét is­mertük fel s ezért találtak e képek akkora visszhangot milliók szívében. Egy a milliók közül, egy ember, az Ember kergette ott a vásznon sor­sának tűnő reményeit, illanó örö­mét, a tovaröppenő Kék Madarat. S ez az egész és mély emberség óha­tatlanul hadüzenetté lett minden embertelenség, minden emberpusz­títás ellen.u Jó volt most ezt az A SZLOVÁKIAI lutheránus egy­ház mintegy 130 lelkész számára Modrában tartott teológiai konfe­renciát, amelyen Chabada püs­pök vezetésével a modrai teológia! fakultás professzorai tartottak az egyházi békemunkáról előadásokat. LONDONI jelentés szerint G. K. A. Beli chichesteri püspök, az Egyhá­zak Világtanácsa tiszteletbeli elnöke a Lordok Házában beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a nyugati orszá­goknak ideje volna meghatározniok azokat a feladatokat, amelyeket élet­célul maguk elé tűznek. Hinniök kellene az isteni törvényekben, tisz­teletben tartaniok a gondolat- és szólásszabadságot, nemkülönben a szabad vallásgyakorlatot, vallaniok az adott szó szentségét, hinniök az emberi méltóságban és tiszteletben tartani az emberi jogokat^ajra, nem­re, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. Hinniök kellene továbbá ab­ban, hogy minden embernek joga van a biztonságra és szembefordul- niok az úgynevezett tisztogatási ak­ciókkal, amelyek tudvalevőleg a gyarmati területeken mindenfelé folynak. Türelmet tartoznak gyako­rolni más nemzetek és más politikai felfogások irányában és a gyarmat- politika helyett bízniok kellene a nemzetközi felelősségtudat fejlődésé­ben. Az eddig alávetett és elnyomott nemzetekkel, mint egyenjogúakkal kellene együttműködniök és sürgős gazdasági és technikai segítséget nyújtaniok azoknak az országoknak, amelyek legújabban jutottak el a politikai szabadsághoz. Hinniök kel­lene továbbá, hogy a világ egyetlen­egy, amelyben valamennyi nemzet kölcsönösen függ egymástól és tarto­zik legjobb tudása szerint hozzá­járulni az egész emberiség boldogu­lásához. Végül hinniök kell az Egye­sült Nemzetek Szervezete San Fran- sisco-i alapokmányában lefektetett célokban és mindent, ami hatalmuk­ban áll, meg kell tenniök a háború és a tömegpusztító fegyverek kikü­szöbölése érdekében.; AZ AMERIKAI orosz ortodox egyház hat papja Alekszij pátriárka meghívására látogatást tett a Szov­jetunióban. A zsúfolásig megtelt moszkvai Epifania-székesegyházban segédkeztek Alekszij pátriárkának a mise mondásában. Ez volt az első eset, hogy amerikai állampolgárok egy moszkvai ortodox misében köz­reműködtek. AUSZTRÁLIÁBAN a keresztyén felekezetek közül a legerősebb az anglikán egyház 3 408 850 lélekkel, következő a római katolikus 1 299 884 lélekkel, a metodisták 977 933, a presbiteriánusok 869 242. Az evangé­likusok száma 116178. Ez az egyház növekedett a görögkeleti egyház mellett az utóbbi években a legerő­sebbem ARGENTÍNA protestáns egyhá­zainak »La Plata«-szövetsége fel­iratot intézett a köztársaság elnöké­hez. Ebben elégtétellel vesznek tu­domást a kormányzatnak arról a szándékáról, hogy ismét biztosítani kívánja állampolgárai számára a demokratikus jogokat és szabadsá­gokat. Az egyház és állam viszo­nyával kapcsolatban a felirat hang­súlyozza, hogy »a szabad egyház szabad államban« alapelvén áll, vagyis másszóval a protestánsok követelik a római egyházzal való teljes egyenjogúságot; életpályát s életművet így egybe­fogva látni Sadoul könyvében. óra Ferencnek három remek­művét is kínálta a kirakat ízléses, szép, egészvászon-kötésben: A Dióbél Királyfit, Csalavért s a Rab ember Fiait a Mindenki János­kájával egybe. Mórával úgy van az ember, hogy nem lehet eleget ol­vasni. Pedig nincsen semmi különös az írásában. A szegedi szegény szűcs fia múzeumigazgatóban is megma­radt »célszerű és egyszerű szegény embernek«. S Móra Ferencnek, az írónak is »egyhangú« minden írása, mint a nádihegedű egyhúrú cinco­gása; az igaz, hogy az az egy húr a szívére van feszítve. Szívhangon szól minden szava s ezért nyílik meg előtte ellenállhatatlanul minden em­ber, akinek szíve van. Mórát destruktívnak károgta an­nak idején egy bizonyos sajtó — s demokratának; akkoriban ez csúf­név volt. Pedig konstruktívabb, épí­tőbb irodalmat alig lehet gyerme­keink kezébe adni, mint Csalavért s a Kincskereső Kis Ködmönt, János­kát s mind valamennyi társukat. S az igaz, hogy demokrata volt Móra: nagyon szerette a népet s úgy írt ró­la, mint aki egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy hol a szíve. S hova akarja a miénket is odavonni. Groó Gyula A KOLOZSVÁRI protestáns teo­lógiai akadémia — mint jelentettük — díszdoktorává avatta Nyikoláj krutyiczai és kolomnai metropolitát; Az avatási ünnepséget követőleg a metropolita Bukarestbe utazott, ahol a tudományos akadémia ren­dezett díszebédet a magas vendég tiszteletére. Ezen részt vett Justinian román ortodox pátriárka, Vasile Lazarescu bánáti metropolita, to­vábbá az állami és egyházi főható­ságok számos képviselője; A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ- VÉTSÉG Végrehajtó Bizottsága ez idén Madraszban tartja a szokás szerint évente mindig más országban rendezett ülését és utána ugyanott lesz egy ázsiai konferencia is. Az ázsiai konferencián 9 országból vesznek részt. Az LVSZ missziói osz­tályának igazgatója, dr. Birkeli a misszionáriusok és missziók jövőbeli helyzetével kapcsolatban ezeket mondta: »Meggyőződésünk, hogy a missziók és misszionáriusoknak to­vábbi időkben is lesz feladatuk, fel­tételezve, hogy át tudnak állni abba az új helyzetbe, amely a politikai és szociális változások nyomán sók ázsiai országban bekövetkezett.« A MOSZKVAI pátriárchátus ki­adásában legközelebb megjelenik az. orosz Biblia új kiadása, több száz­ezer példányban. D. Abramcov, az Egyesült Államokban élő orosz orto­doxok lelkésze, aki öt társával együtt most tért vissza szovjetunióbeli kör­útjáról, az amerikai lapok hasábjain beszámolt arról, hogy az új biblia­kiadás nyomdai munkálatai rendkí­vül előrehaladtak és már a nyomdai korrektúra munkája folyik. Az új kiadást Nyikoláj metropolita ren­dezte sajtó alá a pátriárchátus több tudományos munkatársának segítsé­gével; AZ AMERIKAI Egyházak Nem- zeti Tanácsának Végrehajtó Bizott­sága fontos döntést hozott a faji ül­dözés áldozatainak támogatása érde­kében. A legutóbbi időben ui. öt lelkész kényszerült megválni hivata­lától azért, mert faji kérdésben el­foglalt álláspontjával ellentétbe ke­rült gyülekezetével. A bizottság arra kéri az egyházi vezetőségeket, hogy biztosítsák más módon az öt lelkész további szolgálatának lehetőségét; Felhívja továbbá az Egyházak Vi­lágtanácsának segélyszervét, hogy járjon el a tagegyházaknál annak érdekében, hogy nyújtson segélyt azoknak a lelkészeknek, akár fehé­rek, akár négerek, akik bátor bi­zonyságtevésük miatt a faji üldözés áldozataivá lesznek. IZRAEL államában legújabb statisztika szerint 2100 protestáns keresztyén él, ebben a számban a diplomáciai testület tagjai nincse­nek benne. Legszámcsabb az angli­kán, 900 jó részt arabszármazásű taggal, a többiek református, evan­gélikus, baptista, pünkösdista test- véregyházi, Jehova-tanúi, quáker és adventista közösséghez tartoznak. A zsidó származású keresztyének száma mintegy 300. KANADAI egyházi küldöttség ké­szül ez év júliusában a Szovjetunió egyházainak látogatására. Ez a láto­gatás viszonzása annak a látogatás­nak, amit több szovjet egyházi ve­zető tett a közelmúltban Kanadában. Alekszij moszkvai pátriárka, va­lamint az oroszországi ortodox egy­ház metropolitái az új esztendő al­kalmából üzenettel fordultak a pap­sághoz és az egyház népéhez. »Azzal a forró reménységgel lépjük át az új esztendő küszöbét, hogy az embe­riség ebben az esztendőben elnyer­heti az atomháború félelmétől való annyira óhajtott megszabadulást s reáléphet a békés élet útjára.« Az üzenet felsorolja azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az elmúlt esz­tendő a nemzetközi helyzet feszült­sége csökkentése terén felmutathat. Az egyházfők kijelentették: »Ezek­nek az eseményeknek fényében nyil­vánvalóvá lett kormányzatunk áll­hatatos törekvése, mellyel a nem­zetközi életben a békére irányúló javaslatok megvalósítására törek­szik, mint amilyen a leszerelés, az atomfegyverek eltiltása, stb.« A YORKI ÉRSEK: dr. Cyrill Gar­bett, kevéssel 81. életévének betöl­tése előtt elhunyt. Az érsek a Can­terbury érsek után az anglikán egy­ház második legmagasabb egyházi tisztségét töltötte be. Mindig nagy érleklődést tanúsított a közéleti és időszerű kérdések iránt, Kitűnt jó­zan életszemléletével s nem szűnt meg inteni egyházának többi veze­tőit arra, hogy találják meg az egy­ház szolgálatának útját a teljesen megváltozott világban. Egyik leg­utolsó megnyilatkozásában javasla­tot tett arra, hogy nemzetközi egyez­ménnyel tiltsák el a további atom­bombakísérleteket.' KÖNYVEKRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents