Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-22 / 30. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET S „Ismerem az enyéimet" Jézus, a Jó Pásztor szól így Jn. 10, 14-ben. Szavával átfogja az egész világot, megszólít minden embert s érint minden emberi problémát. Ezért Jézusnak ez a kinyilatkozta­tása a legökuménikusabb mondani­valói közé tartozik. Okuménikus ez az üzenet, mert eredetileg sem egyesekhez szólt, ha­nem az ő népéhez, a nyájhoz. így is mondhatnánk: a gyülekezeté ez az evangélium. Minden gyülekezet és minden gyülekezeti tag, a nyájnak minden juha ismert őelőtte. ökumenikus ez az üzenet azért is, mert nemcsak egy gyülekezet, nem­csak egy néhány hivő keresztyén tar­tozik nyájába, hanem szerte a vilá­gon mindenki, aki szereti és keresi őt, akinek térde meghajlik őelőtte. Mindezekre vonatkozik ez az ige: »Ismerem az enyéimet.« Nemcsak fehéreké az evangélium, hanem sár­gáké és feketéké is! De nemcsak hivő gyülekezetek, keresztyén egyházak tartoznak Isten uralma alá. Végeredményben »az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai« (Zsolt. 24, 1.). övé mindenki ezen a világon. Ezért valóban világot átfogó, ökumé- nikus ez az ige. Jézus tudja, hogyan küzd minden keresztyén ember hitéért, s a gyülekezetek azért, hogy fennmara­dásuk anyagi feltételeit biztosítsák. Ö ismeri ezt is és ez annyit is je­lent, hogy velük van a kísértésbe esettekkel és a gondokkal küszko- dőknek a kimenekedést is megadja (1. Kor 10,13.). ö látja a világ egyházainak közös összefogását és minden jóra-töreke- dését. Tudja, hogy minden egyház, amelyik igazán őt akarja követni, azt szeretné, hogy leomoljanak a közbevetett választófalak, s az egy­kor távollevők közelvalókká legye­nek (Ef 2, 1—14.). ö a mi békessé­günk, ő szerez békességet és öli meg az ellenségeskedést, hogy testvér testvérré találjon s ki-ki szeresse felebarátját. A népek nagy békevágya sem független az ő akaratától. »Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot.« (2. Kor 5, 19.). Isten békességre akarja elvezetni ezt a világot, hiszen ő annyira szereti ezt a világot, hogy egyszer az ő egy­szülött Fiát adta, hogy senki el ne vesszen (Jn 3, 16.). ő nem akar há­borút és pusztulást, ő békét és életet munkál. Ismeri az övéit! Látja és támo­gatja a gyülekezeteket, egyházakat és népeket, hogy minden jószándé­kuk diadalt arasson, velük szemben minden rosszakarat csődöt mondjon s az ő országa épüljön. Vető Béla GYÜLEKEZETI HÍREK RÁDIÓS FÉLÓRA lesz a Petőfi Rádióban 1956. július 82-én fél » órakor. Igét hirdet Káidy Zoltán pé­csi esperes. A FEJÉR-KOMÁROMI egyház­megye lelkészi munkaközössége két­napos ülést tartott július 3—4-én Foton. Az egyházmegye lelkészei közül előadást tartott dr. Schulek Tibor, Selmeczi János, Szakáts László, Zoltán László lelkész és Ittzés Gábor segédlelikész. Vendég- előadó illetve igehirdetők voltak: Scholz László zuglói lelkész, Fehér Károly segédlelkész és Peskó Zol­tán orgonaművész. A BUDAPEST-GORKIJ FASORI református egyházközség új lelki- pásztorát, Szamosközi Istvánt, a z Ü t felelős szerkesztőjét — akit a Budapest-északi református egyház­megye egyhangúlag esperesének vá­lasztott — július 22-én délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepi istentisztele­ten iktatja hivatalába D. Bereczky Albert püspök. A CSONGRÁD SZOLNOKI egy­házmegye lelkészei július 4-én Ti- szaföldváron csendesnapon vettek részt. Igehirdetéssel és előadással szolgált Kálmán Lajos, Bártfai La­jos, Gabányi Géza, Jeszenszky Ti­bor, Benkóczy Dániel lelkész és Zoltay Gyula esperes. Július 5-én a lelkészt munkaközösség tartott ülést, melyen szolgáltak: Magassy Sándor, Bártfai Lajos és Zoltay Gyula esperes. Este Gyülekezeti Se­gély istentiszteleten igét hirdetett Uzon László, majd díszközgyűlés ke­retében beiktatták Lapu Jenőt, a ti- szaföldvári gyülekezet másodfel­ügyelőjét az egyházmegye felügyelői tisztségébe. — Sürgősen megvenném a Lelkipásztor 1956. évi januári számát. Cím a kiadóhivatal, ban. Lelkészeink leveleiből A július 1-i ökumenikus nap megtartásáról Sajtóosztályunk újabb leveleket kapott több gyü­lekezeti lelkésztől. Pásztor Pál putnoki lelkész a kö­vetkezőket írja: »Egyházközségünk 28 községre kiterjedő nagy szór­ványterületén 17 református anya­gyülekezet van, és beosztás szerint 8 református templomban tartok is­tentiszteletet ottani híveimnek. Szinte az egész július hónap az öku­menikus események jegyében folyik le. A református gyülekezetek meg­hívására az elmúlt 3 vasárnapon 7 helyen tartottam közösen rendezett ünnepségeken igehirdetést és is­mertettem az Egyházak Világtaná­csának munkásságát. Szórványhí­veink buzgósággal vettek részt a közös alkalmakon s az egész refor­mátus gyülekezet előtt éltek az Ür szent vacsorájával. Több helyütt ta­nítottam és megkedveltettem új énekeinket. Szabó István héti re­formátus lelkész a bánrévei és héti ökumenikus istentisztelet végezté­vel igen nagy jelentőségű esemény­nek ítélte az evangélikus lelkész szolgálatát, mert emberemlékezet óta közöttünk még nem volt Ilyen testvéri találkozó«. Benkő Béla nádasdi lelkész le­velében hírt ad arról, hogy gyüle­kezetében július 8-án ökumenikus istentiszteletet tartottak Pethő An­tal körmendi református és Benkő Béla helyi lelkész szolgálatával. Az előadások mellett énekszám és sza­valatok szolgálták az önkumenikus gondolatot, Hubert István csornai lelkész ír­ja, hogy az ökumenikus napon templomi ünnepélyt tartottak, ame­lyen a csornai reformátusokat gon­dozó Pataky László győri reformá­tus lelkész igehirdetéssel, a helyi lelkész előadással szolgált. Az ün­nepély evangélikus és református résztvevői egy hittel és egy szívvel énekelték Énekeskönyvünk Űj ré­szének 754. énekét: Nincs Krisztus­ban Kelet, Nyugat. »A magyar irodalom jelentőségé­ről a szláv irodalmakban« címmel folytatásos tanulmányt közöl a po­zsonyi Fáklya című folyóirat. A ta­nulmányt Július Dolansky, a prágai egyetem tanára, a Csehszlovák Aka­démia tagja írta. Dolansky tanulmá­nya jelentős kutatásra hívja fel a figyelmet, arra: mit adott a magyar irodalom félévezred óta a környező népek irodalmának, nevezetesen a cseh, lengyel, a szlovák, orosz és dél­szláv Irodalomnak. »Olyan korban élünk, amikor országaink kulturális és irodalmi életében a válaszfalak eltűnőben vannak. A magyar iroda­lom, amely valaha az egész világot elkápráztatta Petőfi tündöklő alak­jával, csak ma adja át nekünk két kézzel népe harcos szellemének ki­meríthetetlen gazdagságát« — írja a cseh irodalom-tudós, Visser’t Hooft főtitkár nyilatkozata az egyházak kapcsolatairól W. A. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára nyilatkozatot adott a Réforme című párizsi heti­lapnak. Kifejti, hogy a Szovjetunió­ban és a népi demokratikus orszá­gúkban élő egyházak, meg az Egyhá­zak Világtanácsa kapcsolatainak nincs közük a politikához. Legalábbis szándékaikban ezek a kapcsolatok megelőzték a genfi konferenciákat és a mostani enyhülést. A magyar egy­házak már 1954-ben Evanstonban meghívták az Egyházak Vílágtanácsa központi bizottságát Magyarországra. Ezen a nyáron a kínaiak is részt vesznek a központi bizottság magyar- országi ülésén. Az orosz ortodox egy­háznak már a múlt augusztusban le­velet küldött a központi bizottság. »Számunkra egyáltalán nem öku­menikus taktikáról van itt szó, ha­Együtt a békéért A közelmúltban nyugati egyházi vezetőktől két jelentősebb nyilatko­zat látott napvilágot, amelyek a bé­kéért való együttmunkálkodással foglalkoznak. Az egyik Philippe Maury, a Keresztyén Diák-Világ szö­vetség főtitkárának cikke, a Student World különszámában. A főtitkár beszámol arról, hogy a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség kezdeménye­zésére közös konferencián beszélték meg a »béke pozitív jelentését külö­nös tekintettel a kulturális és neve­lési fejlődésre és a diák-közösség fe­lelősségére«. A bécsi megbeszélése­ken a világ minden tájáról 23 ország diákjai találkoztak azért, hogy be­szélgetésük a résztvevőket képessé tegye saját meggyőződésük jobb ki­fejtésére és a másik fél meggyőzésé­nek jobb megértésére. A eszmecserék barátságos légkörben folytak és be­bizonyították, hogy az ilyen kapcso­latok hatásos hozzájárulások lehet­nek a jobb megértéshez és a nemzet­közi feszültség csökkentéséhez. Kü­lönböző alapokon állva, mint keresz­tyének és nem keresztyének, meg­egyeztek az atomháború elítélésében, a békés együttélés szükségességében s abban, hogy a valóságos megértés megteremtésére a társadalmak és nemzetek között állandó erőfeszítése­ket kell tenni egymás meggyőződé­sének mély megismerése alapján. Maury főtitkár ezután kifejti, hogy az ilyen alkalmakon az igazi találko­zás lényeges feltétele, hogy a keresz­tyéneknek ne az legyen a szándékuk, hogy a politikai érvelés síkján pon­tokat nyerjenek, hanem, hogy a más véleményen levő emberekkel talál­kozni tudjanak. »Arra kell vágyód­niuk, hogy épp úgy tudjanak tanulni, mint beszélni« — mondja, majd befe­jezésül kifejti, hogy az egyházon be­lül is sok ember van, akik egyfor­mán a békére törekszenek és a meg­valósítás módszerei tekintetében mégis rendkívül különböző felfogást vallanak. »Ezek az emberek mégis együtt kívánnak maradni ugyanab­ban az egyházban, sőt vállvetve ■akarnak küzdeni az ökumenikus mozgalomban is. Már gyakran el­mondották, hogy az ökumenikus mozgalom Isten békéje legvalóságo­sabb jeleinek egyike a világon. De őrizkedjünk attól, hogy ebben a meg­győződésben és reménységben jogcí­met találjunk az önigazságra és ön­teltségre. Lássunk ellenben kihívást az együttes harcra a békéért mind­azokkal az emberekkel, akik készek részt venni ebben a küzdelemben« A másik nyilatkozatot E, C, Blake, nem elvi kérdésről: kötelességünk keresni valamennyi egyházzal a test­véri kapcsolatot. Más kérdés persze, hogy a politikai változások ezt sok­kal könnyebbé teszik« — mondja a főtitkár. A következőkben Visser’t Hooft értékeli az amerikai egyháztanács és a szovjetunióbeli egyházi képviselők kölcsönös látogatásait. Rámutat az őszinte eszmecsere jelentőségére azokban a kérdésekben, amelyekben nincs meg a teljes egyetértés. Végül Visser’t Hooft kifejezi reményét, hogy még ez év végén személyes ta­lálkozásra kerül sor az orosz ortodox egyház képviselői és az Egyházak Világtanácsa képviselői között a kö­zeledés gyakorlati kérdéseinek meg­beszélésére. az Amerikai Egyháztanács elnöke tette abból az alkalomból, hogy a szovjetunióbeli orthodox és protes­táns egyházak nyolctagú küldöttsége elutazott az Egyesült Államokból. »Célunk az volt, hogy kölcsönösen kifejezzük jó szándékunkat, elmé­lyítsük a megértést egymás iránt és lehetőleg megértésre jussunk az egy­házakat közösen érdeklő kérdések­ben — mondja a nyilatkozat. — A kölcsönös látogatást kezdettől fogva egyházi ügynek tekintettük. Remél­jük persze, hogy a kölcsönös látoga­tás hozzá fog járulni a népeink közti feszültség enyhítéséhez és a béke ügyének előmozdításához is. Mégis az volt a fő feladatunk, hogy helyreál­lítsuk azokat a normális kapcsolato­kat, amelyeknek véleményünk sze­rint soha sem szabad megszakadni az Urunknak Jézus Krisztusnak közö­sen engedelmeskedni akaró egyházak között.« Blake elnök nyilatkozata ezután méltatja a kölcsönös látogatás ered­ményeit és tapasztalatait annak elle­nére, hogy továbbra is vannak ellen­tétek, de ezekben határozottan törek­szenek a jobb megértés létrehozására. A szovjetunióbeli küldöttséggel egyetértésben kiadott nyilatkozat be­fejező részében ezt mondja: »Sokat kell tanulnunk egymástól. Szakérte­lemre, állhatatosságra, komoly és át­fogó tanulmányi munkára lesz szük­ség, amíg egyházaink tagságának széles rétegei ismeretekkel, sze­retettel és bizalommal tudnak egy­másra tekinteni. Az első évszázadok­ban, amikor a népek közti kapcsola­tok éppen olyan zavarosak voltak, mint ma, azt mondták, hogy a ke­resztyének tartják össze a világot. Vajha adná az Isten, hogy nekünk is ez lehetne a szerepünk/« A két nyilatkozat igazi keresztyén együttműködési készségről tesz tanú­ságot. Az első Isten akarata szerint keresztyének és nemkeresztyének együttműködését a béke-küzdelem­ben az ökumenikus mozgalommal hozza kapcsolatba. A második a ke­leti és nyugati egyházak kapcsolatai­ról beszél. Istennek legyen hála, hogy egyre több keresztyén ismeri fel az ö akarataként, hogy a keresztyének­nek ma az a szerepük, hogy Krisztus­ban való egységükkel az emberiség egységét is munkálják. Velünk együtt sokan hiszik, hogy Isten való­ban adja nekünk a világ összetartá­sának szerepét. Ennek a feladatnak akkor fogunk tudni megfelelni, ha mindnyájan engedelmesek leszünk Isten akaratának, Z< Készülj az ige hallgatására ! 1956. július 22. — Szentháromság után 8. vasárnap. Mt 7, 15—23. — Km 8, 12—17. — Liturgikus szín: zöld. I * | Az igéből Jézus végtelen és féltő szeretete csendül felénk. Ezért —J mondja a tanítványoknak és nekünk is; őrizkedjetek. Ez a szó akkor hangzik el, amikor valakit meg akarunk védeni minden reá leselkedő baj­tól, óvni akarunk kártól és veszélytől. És itt nem olyan kárról van szó, amit esetleg pótolni lehet, hanem arról, hogy elvesztem az örök életet és veié együtt mindent! Ezért kell őrizkedni a hamis prófétáktól! Jézus még a2t is mondja róluk, hogy sokan vannak. Megismerni alig lehet őket, mert nyá­jas, szelíd, kenetteljes a beszédük, közel férkőznek az emberekhez. A széles út szépségeit olyan festői színekkel rajzolják, hogy könnyen a bűn útjára téved az ember! Őrizkedjetek a hamis prófétáktól! S Jézus nemcsak óv tőlük, hanem biztosan fel is ismerteti őket! Gyü­mölcseiről ismeritek meg! Vajon teremhet-e rossz fa jó gyümölcsöt? Ha hallgatunk rájuk, a mi életünk fája sem teremheti a léleknek a gyü­mölcseit. Krisztus pedig keresi a mi életünk fáján is a gyümölcsöket! Kérdés, milyenek a gyümölcseink? Nem elég csak az üres szavak vallásossága! Jézus csak a tiszta szívből jövő hitet és vallástételt fogadja el. Hányszor tapasztaljuk, hogy valaki nagyon buzgó és mégsem tartozik az Isten orszá­gához, mert cselekedetei szavalnak ellent mondanak, Hányszor lehet meg­tapasztalni, hogy valaki érdekből, hiúságból, érvényesülésből nagyon tevé­kenykedik, de mind ez csak külsőség, nincs mögötte lélek és Jézus nem mondhat mást: nem ismerlek téged. ® Az embereket külsőségek, látszatok által könnyen félre lehet vezetni, de Krisztust nem! ö ismeri az övéit! Nem mindenki, aki mondja, Uram-Uram, megy a mennyek országába, hanem, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. Krisztus tanítványait arról lehet megismerni, hogy ők tanúi és bizonyságtevői az ő akaratának. A tanítvány hite nyilvánvalóvá válik, figyelmeztetés és erőforrás mindenki számára! Amikor Krisztusról beszélünk, cselekedeteink fedjék vallástételünket. Ha ez nem így van, akkor nem prédikáljuk »hanem kompromittáljuk« a Krisztust! A keresztyén hitből fakadó élet aranyfedezete: a cselekedet. Vajon életünk fáján milyen gyümölcsök teremnek? Keresztyénségünk nem üres szavak tömkelege-e? A jó gyümölcsök bizonyságát adhatjuk, ha pl. nemcsak beszélünk a békéről, hanem dolgozunk is érte és nemcsak beszélünk az egyházról, hanem szívből és szeretettel áldozatot Is hozunk érte- ____________________ Koszorús Oszkár Közö s imádságunk SZENTHÁROMSÁG UTÁN 8. VASÄRNAP Rm 8, 12—17. örök Isten! Nem tudunk Néked eléggé hálát adni azért, hogy úgy beszélhetünk Veled, mint a gyermekek atyjukkal. Egészen közel jössz hozzánk, pedig az egek egei sem tudnak Téged befogadni. Add ne­künk azt a boldog bizódalmat, hogy higgyük, hogy igazán atyánk vagy, mi pedig nemcsak nevünk szerint, hanem igazán gyermekeid vagyunk. Ámen. (Riethmüller Ottó) Mt 7, 15—23. Szerető mennyei Atyánk! Eléd járulunk mi, gyenge em­berek, és Tőled kérünk erőt felülről. Adj nekünk vigasztalást, ha szomor- kodunk, világosságot, ha sötétségben járunk, tiszta látást, ha kételkedünk, bizonyosságot, ha rettegünk és csüggedünk. Igazság vesz Téged körül és világosság a Te köntösöd. Öltöztess minket ebbe a Te isteni köntösödbe, és tégy minket szabaddá az igazság által. Sóhajtozunk a hazugság hatalma, hamis próféták ámítása és béresek képmutatása miatt. Érezzük nyomorú­ságunkat és nyugtalankodunk, mert kísértés környékez minket kívülről és belülről. De Te magad törj meg minden gonosz szándékot, távoztass tőlünk minden tévelygést. Tedd egyházadat az igazság várává a földön, hogy meg- váltottaid a hit bizonyságtevői legyenek. Világosítsd és szenteld meg szí­vünket azzal a kegyelemmel, amely Krisztusban jelent meg nékünk, hogy megálljunk és megerősödjünk igédben, teljesedjünk békességgel és erővel, és hívek maradjunk mindhalálig. Erősíts minket Megváltónk szeretetével, hogy Vele boldog közösségben levetkőzzük minden gyarlóságunkat és a halál is elnyelessék diadalra. Ür Jézus Krisztus! Te megváltottál minket. Nincs rajtunk kárhoztatni való, ha Benned élünk. Mindenre van erőnk Teáltalad, mert Te megerősítesz minket. Győzedelmeskedünk mindenben Teérted, mert Te szerettél minket. Ámen. (Stöcker Adolf, 1835—1909) Szentlélekért. Jöjj, Szentlélek, a szomorkodók egyetlen Vigasztalója, megszentelő és életet adó Lélek, az isteni igazság igaz Tanítója, a Krisz­tusban hivő lelkek öröme és gyönyörűsége! ~ Töltsd be híveid szívét' mennyel vigasztalásoddal. Gyújtsd meg bennünk szereteted tüzét, hogy tövestől kiégesse testünk, minden gonosz kívánságát és önzését. Oszd ki nekünk, szegény méltatlan embereknek az isteni kegyelem gazdag adományait és ajándékait, hogy megismerjük Jézus Krisztust, a mi Urunkat és Istenünket, Krisztusban új, igaz életet kezdjünk, az új életben napról napra gyarapodjunk és állhatatosak maradjunk mind­végig, hogy minden tévelygéstől menten megmaradjunk Krisztus is­meretében és növekedjünk teljes bölcsességben. Tégy minket őérte egyre tökéletesebbé Isten dicsőségére Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. (Liegnitz, 1531.) _________________ Közli: Prőhle Károly Bibliaolvasó HETI IGE: Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igaz« ságban és valóságban van. Ef 5, 9. Július 22. Vasárnap — Joel 2, 21—3,2. * Isten ebben az igében megígéri az ő népének, hogy gondja lesz testi és lelki szükségére. Megadja bőségesen a mindennapi kenyeret és Szentlelké- vel ajándékozza meg gyülekezetének tagjait. Ez az ígéret nekünk, az ő mostani népének, gyülekezetének is szól. Július 23. Hétfő — Mt 5, 13—16. A keresztyén ember ennek a világnak az ízesítő sója és fénylő világos­sága, ami azt jelenti, hogy életével, szolgálatával szebbé, jobbá teszi maga körül az életet és utat mutat másoknak is Krisztus felé. Július 24. Kedd — Mt 12, 33—37. A fát gyümölcséről, az embert cselekedeteiből, szavaiból lehet meg­ismerni. Ezért kell nekünk mindig Jézus Krisztus szerint élnünk, hogy mindaz, amit cselekszünk és szólunk helyes, jó és igaz legyen. Július 25. Szerda — Jak 2, 14—17. Az a hit, amely csupán szavakban — bármilyen szép szavakban — fe­jeződik ki, nem igazi, nem krisztusi hit. Az a magát keresztyénnek mondó ember, aki részvétlenül megy el felebarátja és embertársai gondja s baja mellett, nem igazán keresztyén, mert a hit mindig a jó cselekvésében, az ember, az egész emberiség szeretetében nyilvánul meg. Július 26. Csütörtök — 1. Kor 12, 12—26. Minden keresztyén embernek megvan a maga hivatása, a maga Isten­től rendelt szolgálata az egyházban és ebben a világban. Legyen ez a hiva­tás, ez a szolgálat kicsiny, vagy nagy, mindig hűségesen kell elvégeznünk azt, ami ránk bízatott, mert ezt kívánja tőlünk a mi Urunk és keresztyén hitünk. Július 27. Péntek — FH 1, 6—11. Pél apostol Imádságának minden igehirdető és gyülekezeti tag ajkán el kell hangzania, hogy mindazok, akik Krisztus egyházába tartoznak, napról napra növekedjenek a hitben, Jézus Krisztus ismeretében és a szent életben. Július 28. Szombat — Mt 21, 18—22. A hitből fakadó imádságot Isten meghallgatja és mindazt megadja nekünk, amit ebből az imádságból atyai szíve jónak lát. Kérjük hát öt bizalommal, tudva azt, hogy a jó és hasznos ajándékot kérő imádságunkat meghallgatja* Vámos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents