Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-01 / 27. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Szabó Lőrinc és Illyés Gyula egy-egy verskötete a mostan! könyvhéten három nap alatt teljesen elfogyott. A könyvvásár­ok megvették az egész példányszámot. Jele ez annak, hogy a magyar olvasók ismét s mél­tán fordulnak a költeményekhez, a legrangosabb irodalmi mondanivalóhoz. S nem véletlen, hogy épp Szabó Lőrinc és Illyés Gyula versei hódítják meg a magyar szíveket. Nemcsak mai irodalmunknak, hanem az egész magyar költészetnek is két kiváló reprezentánsáról van szó. Szabó Lőrinc válogatott költeményeinek gyűjteménye korunk s nemzedékünk köl­tőjét mutatja be, a hűvös, tartózkodó, nehezen lelkesülő, nem könnyen daloló, de mély s rendíthetetlen hűségű, szabadon néző, igazságot mondó s könyörtelenül valló költőt. Illyés Gyula, aki néhány éve, drámáival tartja izgalomban a tűnődő nemzetet, újra a költő jogán szól hozzánk s egyre melegebben, szívünkhöz férkőzve, keresetlenül, szívbéli szókkal. Illyés ma a költészetben az egész magyar életélmény kifejezője, hitelesen emlékeztet minket múl­tunkra s válogató fegyelemmel érzékelteti a nemzet erejét, életünk értelmét: a magyar em­berséget. E két nagy költőnk mindnyájunknak szóló költeményeiből idézünk itt egyet-egyet, mutatóba s bizonyságképpen: az őszinteségről s igazmondásról, minden költői alkotás értelméről. (SZ.) „Kis nép fia” Többlete, ami mögötte; de rangsor nem csupán erőn épül. ö vagy én, egy érték: mint agy, érzék, mint egyén, éppolyan felnőtt vagyok, mint egy angol, vagy mint bármelyik fia bármelyik öreg, nagy népnek, dicső hatalomnak: dicsőség, nagyság változhat, omolhat, de szebb jövő tán bennünk álmodik. Gibraltár persze és a dreadnoughtok páncél s talapzat; s az az arany is; de most szellem szól: — Magyar, légy nyugodt; egyek vagytok, ti itt, s ott, bárhol, ők, kicsik s nagyok, minden Isten (vagyis Igazság) és a férges sír előtt! Szabó Lőrinc Nehezebb egyre, minden egy egy halottal nehezebb a Föld, Földünk, de vinni kell, letennünk nem lehet. Mert mi hordozzuk, mert mienk, általunk lett, ami és csak addig lesz Föld, amíg meg bírjuk tartani. Súlyosabb egyre, láb inog, kar bénul, váll sajog, mert mi meg egyre ritkulunk hűséges Atlaszok. benne az áldozat, Nehezül a Föld: egyre több a kín; de ő, ő bűntelen, elhagyni nem szabad. Tartani kell, bár könny s kudarc erőt, reményt legyőz; minden katona az egész seregért felelős. De vinni kell, haladni, bár egyedül cipeled; mert ha belebuksz: belehalsz, veled is nehezebb! Illyés Gyula ISTENTISZTELETI REND Budapesten, július 1-én Deák tér: de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly du. 6 ökume­nikus előadás: Dóka Zoltán, du. 7 Cselovszky Ferenc. — Fasor de. fél 10 Zay László, de 11 (úrv:) Zay László, du. 7 Hafenscher Ká­roly. — Dózsa György út 7. de. fél 10 Dóka Zoltán. - Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Bolla Árpád. — Utász u. 7. de 9 (úrv.) Bolla Árpád. — Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László. — Gyar­mat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákos­falva du. 5. Muntag Anodr. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rtmár Jenő, -pjÜJpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blazy Lajo^. — Dunakeszi de. 9. Matuz László. — Pesterzsé­bet de. 10 Bencze Imre. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Madarász István. — Pestújhely de. 10 Kürtpsi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Bé­kés József, du. fél 7 Békés József. — Rákos­szentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Benes Miklós, de. 11 Juhász Géza, du. 7 (úrv.) Juhász Géza. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de fél 9 Juhász Géza, du. 6 ökumenikus vallásos est. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy La­jos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 6 sze- retetvendégség. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruitkay Elemér, de 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Danhauser László. — Pesthldegkút (Szent István u.) de. fél 11 Nagy Gyula dr., du. .6 Gyimesy Károly dr. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., de. fél 10 (gyerm.) Re- zessy Zoltán dr., de. 1.1 (úrv.) Rezessy Zol­tán dr., du. 5 ökumenikus ünnepély. — Né­metvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagyté­tény de. 9 Visontai Róbert. — Kelenvőlgy de. 9 Tessényi Kornél. — Albertfalva de. 11 Tes- sényi Kornél. — Csillaghegy de. fél 10 Ka­posvári Vilmos, du. 7 Kaposvári Vilmos. Felvétel a Teológiai Akadémiára Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, ez irányú kérvényüket f. évi jú­lius 31-ig nyújtsák be a dékáni hivatalba (Bp. VI., Lendvay u. 28.). A felvételi kér­vényhez a következő okmányokat kell mel­lékelni: a) születési bizonyítvány, b) a leg­magasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyít­vány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek a foglalkozását és kere­seti, ill. szociális viszonyait feltünteti, - d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresz­telési bizonyítvány, f) konfirmálás! bizonyít­vány, g) az illetékes lelkész és esetleg val- tástanító lelkész bizonyítványa. minden­esetre annak a lelkésznek a bizonyítványa, aki a folyamodónak a legutóbbi ( években lelkipásztora volt, h) esetleges egyházi mű­ködésről szóló bizonyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan részletes Önéletrajzot, amely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkész! szolgá­latra indulás okait. Az okmányokat . erede­tiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatokat Is lehet mellékelni. A másolatokat »egyházi belhasználatra« meg­jelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesít­heti. A tanulmányi idő öt esztendő. A fenti kérvénnyel egy időben a jelent­kezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe. Ez a kérvény is a dékánhoz küldendő részletes önéletrajzzal. A férfi hallgatók bennlakás! kötelezettségé­ről, a nőhallgatók elhelyezéséről, a tartás­díjról stb az Intézet igazgatója ad felvilá­gosítást levélbell megkeresésre. Kérjük lelkészeinket, szíveskedjenek az érdeklődők figyelmét erre a hirdetményre felhívni. KORALKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekes- könyv Új Részének dallamai. Ara: 65.— Ft. KIS KRÓNIKA Ilii Talpra magyar! — zúgja most Ko­dály Zoltán új kórusa. A nagy ma­gyar zeneköltő ugyanis nemrég meg­alkotta s a honvéd művészegyüttes kitűnő férfikarának ajánlotta Petőfi Sándor Nemzeti dalára írott kórus­művét. A Nemzeti dalt többször ze- nésítették meg; az új alkotás a kri­tikák szerint méltó a Talpra magyar mondanivalójához. Klasszikus alko­tás, mert kifejezi a nemzet lelkivilá­gát. Kodály új művét a honvédség férfikara Budapesten már be is mu­tatta. Schweitzer Albert nemzetközi iro­dalmi díját 1956-ra Walter Bauer Kanadában élő német írónak ítélték oda Nansenről, a híres norvég sark­kutatóról és emberbarátról írott könyvéért. A díj: 2500 dollár. Ferenczy Iván, Izsó Miklós és Stróbl Alajos szobrászművészeink emlékkiállítása nyílt meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Illyés Gyula válogatott költemé­nyei Párizsban francia fordításban jelentek meg. A francia irodalmi kritika elismerő beszámolókat közöl a fordításokról. Gárdonyi Géza szobra Egerben. Az egri Gárdonyi Géza tanítóképző intézet fennállásának 125. évfordu­lójára szobrot emelt Gárdonyi Gézá­nak. A szobrot június 17-én avatták fel az intézet udvarán. Corneille háromszázötven éve, 1606. június 6-án született Rouen-ban, Pierre Corneille, francia drámaíró, a Cid írója. A Óidét már 1773-ban fordította magyarra Teleki Adám, 1847-ben Greguss Ágost adta ki újból magyarul, harmadik fordí­tása 1880-b'ól való, ez Radó Antalé, most pedig a 350. évfordulóra Ne­mes Nagy Agnes új fordításában je­lent meg újból magyar nyelven a francia remekmű. Magyar színházak Erdélyben. A román dráma most lezajlott orszá­gos ünnepén 23 vidéki színház, köz­tük öt erdélyi magyar színtársulat, mutatta be művészetét. A romániai sajtó a tíznapos ünnepség eredmé­nyeivel foglalkozva, kiemeli az er­délyi és bánsági magyar színházak magas színvonalú művészi teljesít­ményeit. Az inkvizíció regénye. Leo Katz- nak Berlinben regénye jelent meg Kolumbusz Kristóf világáról —»Die Welt des Cotuitibus- címén. A re­gény a nagy utazó korát festi, az inkvizíciót, a spanyol Sevilla életét 1490 táján, Ferdinánd és Izabella uralkodását, a dominikánus kolosto­rokat s az inkvizíció rémtetteit, a kínzókamrákat, a bírósági tárgyalá­sokat s az ezrével felgyulladó mág­lyákat mondja el. Kiváló nevelőink. Az V. pedagó­gus nap alkalmából az Országház kupolacsarnokában a miniszterta­nács az ifjúság nevelésében és okta­tásában kiváló eredményt felmuta­tott 72 nevelőnek adta át a »kiváló tanár« s »kiváló tanító« kitüntető oklevelet és a velejáró pénzjutalmat. Ugyanakkor Budapest fővárosa 74 pedagógust tüntetett ki az »Oktatás­ügy kiváló dolgozója« címmel. Sz. SZIVEK BÚZATÁBLÁI okszor megkérdezték Jézustól: hol van az Isten országa? Hol van az az ország, amiről beszél, ahol csodáktól dús a levegő, ahol a szeretet nem ünnep, hanem szívből jövő mindennapi szó — ahol igazán békésen boldogok az emberek. Hol van Isten országa, amiről állandóan beszélsz? Mondd, hol valóság ez a gyönyörű világ? Azoknak, akik Isten országát vaksi szemmel és földi utak vándor- útjával akarták megtalálni, azoknak mondotta el Jézus gyönyörű példáza­tát Mt 13, 1 —23-ban. Vannak országok, amelyeknek nincsenek földrajzi határai. A szép­ség például nem valami külön világ, amit távoli tengerek őriznek, ahová valami különös útlevéllel meg le­hetne érkezni. A szépség maga is valami óriás láthatatlan tenger, ami egész világunkat és benne a mi szí­vünket is elönti. Ebből a tengerből, a szívünk mélyéből, sokszor magától felbukkan vagy egy ismerős, vagy egy' ismeretlen búvár keze kiemel egy gyöngyszemet. Ilyenkor a sze­münk felcsillan a csodálattól: — jaj de szép! Nincs külön hazája a jóságnak. Nem szántották körül a határát, mint egy gazdag birodalomnak, amit hatalmas hegyek és hősök védenek. A jóság nem távoli gazdag ország, ahonnan hozatni, vagy vásárolni le­het valamit, mint ahogy északi or­szágok örök télben didergő emberei a napfényes narancsligetek hazájá­ból édes gyümölcsöt hozatnak ma­guknak. A jóság minden földben megterem és minden porszem leve­gőjében benne van. Olyan csodálatos láthatatlan tűz, amit ha valaki a szivére vesz, á szeméből, a mozdu­lataiból millió apró kis napsugár­ban áradhat reá. Isten országa is ilyen világ. •— Minden emberarcon meglátszik és kivirul, ha a szivére Isten igéje hull. Isten országa úgy születik, mint a virágos hegyoldal, ahol kiet­len és kopár rögökre szálló pillan­gók szárnyáról lehullik egy mag és ebből a magból színes szőnyeggé szépül a határ. Isten országa nem zsúfolt nagy­városokból áll, hanem áldott tanya­világ, ahol szétszórt házak között termő talajon készül a kenyerünk. Minden szív egy kicsi búzatábla és mindenki lehet kalász és kenyér el­szánó évek szürke szántóföldjein... Emberi szívek szent szántóföldje fölött Jézus a magvető ... A bölcső­től a koporsóig egyetlen szántás az életünk, egyetlen nagy barna baráz­da, ahová szakadatlanul hull Jézus magvetése. Mennyi ige, mennyi aranyos kalásznak a magja kerül a barázdába a kegyelem ideje alatt egy csomó őszön és egy csomó ta­vaszon. A megváltó szeretet véré­nek mennyi esője hull és öntözi meg Jézus vetését! Amíg egy gyer­mek felnő, annyi magot és annyi esőt kap a szíve Jézus életéből, hogy ebből az égi vetésből kitelne az egész mennyország. Jézus, az örök magvető, sohasem sajnálja az igét, pedig belőle mennyi vész kárba. Mégis, millió magból születik számá­ra egy kalász ... Egy megáldott em­beri élet, amelyikből kenyér lesz va­lahol a földön és valahol az égben. Reád is mennyi napsugár hullott már ebből a csodákat termő gazdag nyárból... Mutasd a szívedet, ezt a kicsi bú­zatáblát, milyen? — Talán olyan, , mint az útfél. Kitaposott, kemény. Ugye, sokan jártak rajta. Gondok szekerei..., nagy bánatok halottas kocsijai... szenvedélyek, őrlő örö­mök vidám lakodalmas menete ... Ha megnéznéd ma a szívedet, sírva fakadnál: egy világ vándorolt át raj­ta, egy halálra ítélt elmúló világ, önzésben, haragban, gyűlöletben, hogy megkeményedett már a szíved! Bizony hiába hullik már erre Jézus csöndes szava, vagy melletted élő emberek könnycseppje. Ha néha hallod is Isten hívó Szavát, vagy testvéreid sóhaját, ez már nem ér­kezik el a szívedig. Mutasd a szívedet, ezt a kicsi bú­zatáblát, milyen? Talán olyan, mint az a köves hely, ahol felületes a föld. Lelkesedő ember vagy. Amikor Isten, vagy emberek beszélnek ve­led a templomban, vagy a mezőn, otthon, vagy a munkahelyen, sok­szor még a könnyed is kicsordul és nagy fogadkozások születnek meg benned. Elhatározod, hogy jó ember leszel. Más leszel. Isten gyermeke és testvére, segítője másoknak. Aztán elég kilépni a templom küszöbön, vagy az otthonod kapuján és máris mindent elfelejtesz. Minden könny­cseppet és minden fogadkozást. Nem jó föld még a szíved. Mutasd a szívedet, ezt a kicsi bú­zatáblát, milyen? Talán sok a tövis rajta. Nagyon hozzád nőttek a gon­LELKÉSZEINK LEVELEIBŐL Palotay Gyula hartai lelkész: A toronyóra messzehangzó ütéssel reggel 8 órát jelez. Kint a határban búgnak a gépek a dús esőzésre ro­hamosan felburjánzó gyomot barná- racserzett munkáskezek irtják, ka­pálják a zöldellő veteményestáblák soraiban. A dunai védgátról, ahol nem is oly régen még farkasszemet néztünk a községet fenyegető jeges árral, ma szem gyönyörködtető a lát­vány: a végtelenbenyúló hullámzó kalásztenger, a holnap kenyerének drága Ígérete! Mosolygó arcú embe­rek mutatnak az alattunk elterülő vidékre és a benső öröm diadalmas érzése cseng szavukból, mikor arról beszélnek, milyen kemény harc árán jutottak idáig. Az ár elvonulása után késede­lem nélkül összefogott a nép, a süppedő talajon gumicsizmás em­berek munkája nyomán elkészültek a levezető csatornák, majd a hal­mokba gyűjtött kukoricaszárat, gallyat és egyéb hordalékot kellett a földekről eltakarítani kézi erővel, igával és gépek segítségével. Dübör­gő traktorok hosszú sora tépte, hasí­totta újból a föld hátát, vetőgépek dohogtak a nyomukban és izmos férfikezek markolták a kormányt, amely a gépek munkáját parancso- lóan irányította. Győzött az összefogó akarat, a kemény elszántság, a szövetke­zetbe tömörült erő. A tanácsházára tartok. Felsie­tek az emeletre, ahol Csanaki Imre tanácselnökhelyettes egyre fokozódó figyelemmel merül bele az íróasz­talán sorakozó jelentésekbe, össze­gezi az eredményeket és készséggel mutatja az összehasonlító tábláza­tot: milyen volt a szövetkezeti gaz­dálkodás Hartán 1952-ben és milyen 1955-ben? Községünk népe — mondja — a szövetkezeti gazdálkodás terén nagy lépéssel haladt előre. Kezdetben bi­zony sok nehézséggel kellett meg- küzdenünk, mert bármilyen szorgal­mas is ez a nép, a paraszti életnek egyik sajátos vonása: a bizalmatlan­ság, amely gyakran a múlt fájó ta­pasztalataiból ered, másfelől pedig az idegenkedés mindentől, ami új. A termelőszövetkezeti mozgalom eleinte vontatottan haladt — szól közbe Baier Ferenc a szövetkezeti munka egyik lelkes irányítója —, aminek okát abban látom, hogy nem volt a környéken sehol még egy példamutató gazdasági szövetke­zet vagy olyan közösség, amely ser­kentőleg hatott volna. Márpedig mindennél meggyőzőbb erő: a jó példa! Szemléltetni, megláttat­ni a szociális közösségi munká­ban rejlő előnyöket, a gépesítés nyújtotta idő és emberi erő­megtakarítást, a konyhakerti és gazdasági termé­nyek könnyebb és célszerűbb érté­kesítését s az általános életszínvonal olyan méretű emelkedését, amelyet az egyéni gazdálkodó talán meg­közelíthet, de elérni nem képes. Egyházközségünk népe a szo­ciális átalakulás folyamatának nem maradt csupán távoli, né­ma szemlélője, hanem egyhá­zunk evangéliumi taifitását meg­értve, igyekezett a közösség tag­jaként olyan hatóerővé lenni, amely nem csupán a maga jólé­tét és életszínvonalát törekszik az új keretek között emelni, hanem mérlegre teszi elért eredmé­nyeiben az országos érdekek komoly súlyát is. Egyházközségünk felügye­lője, gondnoka, tizenegy presbitere, a szövetkezeti munkában példaadó módon tevékenykedik. A földi ke­nyérért való szolgálatához az ige égi kenyeréből merít erőt, Isten házá­ban is előljár. Hívő lélekkel indul a munka mezejére. Maróti János acsai lelkész: Amikor az aszód-balassagyarmati vonat a püspökhatvani állomást el­hagyva nagy kanyarral megkerüli a Magashegyet, az utas szeme elé tárul Ácsa, ez az 1500 lakosú, evan­gélikus kis falu, amely úgy terül el a Cserhát emelkedői közt, mint az édesanya ölébe hajtott gyermekfej. Lakói azonban nem gyermekfejjel gondolkodnak. A szemlélő már a vonat ablakából észreveszi, hogy itt az emberek komolyan veszik az éle­tet, és tudják, hogy a jó élet becsületes és verejté- kes munka eredménye. Az épülő házak sora, a megka­pált cukorrépa és kukoricaföldek be­tűsorai és szélben lengő zászlósorai, a lekaszált és felgyűjtött szénabog­lyák subás-kucsmás öregemberei be­szélik ennek a népnek a munka­szeretetét, szorgalmát, hűségét és emberszeretetét. Arról beszél a határ, melynek emberi munkáját az Isten áldá­sa teszi szemet gyönyörködte- tővé, hogy az itt lakó nép meg­értette, hogy nem csupán önma­gunkért élünk e földön, hanem embertársainkért is. Egymásért. dók. Túlságosan odaadod magad az élet örömének és bánatának. Ezen a kicsi búzatáblán, a szíveden alig van napfény. Nagyobbak a kórók, mint á kalászok. Nagyobbak a gondok, mint az imádságok. Nagyobbak a kétségek, mint a reménységek. Nem jó föld még a szíved. Mutasd a szívedet, ezt a kicsi bú­zatáblát, milyen? — Óh, milyen szép, milyen jó föld! Tele van ka­lásszal. Valahol örül a gazda és sze- retetre éhes emberek várják a ke­nyeret. Milyen jó nézni ezt a szí­vet. Kitárul minden nap Isten igéje előtt, a békesség és a boldogság ke­nyere készül benne és aratni fognak róla emberek és angyalok. Milyen jó nézni ezt a szívet: Isten országának ezt a gyönyörű földi tanyáját. Mi­lyen jó nézni ezt a szívet, hiszen veled lehet beszélni Istennek és embereknek, te hallgatsz rájuk, ben­ned kalászba szökken Isten szava és emberek könnycseppje. Milyen jó nézni ezt a szívet, ebből élet szüle­tik, forró, gazdag, embereket éltető termő nyár. Milyen jó nézni ezt a szívet, körülötted már felhangzik messze a határban neked és veled örülő emberek boldog arató-dala és Isten örömének szent éneke. Odakünn a határban milliók ke­nyerének aranyos kalászát simogatja a szél... Odakünn az országban, Isten végtelen búzamezőin aratásra készül az isten. Milyen jó lenne, ha a Keresztről és a búzakeresztek mel­lől Istennek tetszőén egyszerre hang- zanék az aratási ének és egyszerre születnék a kenyér földi életünk asztalára és örök életünk otthonába. Friedrich Lajos Az ősszel megalakult a termelő­csoport, s az emberek ebben a kö­zösségben még jobban megtanulnak egymásért és mindnyájunkért élni és dolgozni. Együtt mennek, hogy szorgalmas munkájukkal és eredmé­nyeikkel bebizonyítsák: a közösségi gazdálkodás jó, többet tud adni ne­kik is és többet tud nyújtani az or­szág népének is. A ma még kevesen levő tagok be akarják ezt bizonyí­tani, mert tudják, hogy erre a bizo­nyítékra jövőjük szempontjából nemcsak önmaguknak, de a falu többségének is, a még egyénileg dol­gozó földműveseknek is szükségük van. Maguk mondják, hogy ezen nem is lehet csodálkozni. Hisz ezt a né­pet a múltban már annyiszor becsap­ták, hogy nem csoda, ha nem hisz a szavaknak és csak a tetteknek és tényeknek akar és tud hinni. Na­gyon nehéz és verejtékes az élete és akar hinni abban, hogy a közös gazdálkodás a jövő útja és jó, mert könnyebbé teszi életét. Erősen gondolkodik is rajta. Előbb azonban a maga paraszti józanságá­val meg akar győződni ,a saját falu­jában arról, hogv úgy van-e valójá­ban, ahogyan ezt még egyháza is mondja. Ezért csak nagyon óvato­san, lassan és nehezen cseréli fel a járt utat a járatlannal. És azt is lehet hallani, hogy tud­ják: a megoldás szorgalmuktól és becsületes munkájuktól függ. De tudják azt is, hogy Isten áldása nél­kül nem lesz jó eredmény, jobb és szebb életük, bármilyen jól és be­csületesen dolgoznak is. Olyan jól esik látni, hogy Ácsán és a leánygyülekezetben, Erdőkürtön is folyik a harc a bizonyításért és ebben a küzdelemben a közös utat választottak is abban az Istenben bíznak, akiben minden hívő keresz­tyén ember hisz. Ezért járnak el a templomba ők is és vesznek részt a gyülekezet lelki és anyagi életében. Jól esik látni, hogy egyházunk­nak a lelkiismeretes és becsüle­tes munkára vonatkozó taní­tását, az egymáséit áldozni tudó, igazi szeretetre szóló buzdítá­sát nemcsak meghallgatják, ha­nem többségükben igyekeznek megtartani is. eva::íút.ikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre !5.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla- 20.412—VIII. _______10 000 példányban nyomatott_______ 2­563092. Athenaeum (F. v. Soproni Béia|) Terhűnk, a föld

Next

/
Thumbnails
Contents