Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-03 / 27. szám

Az örakélet földi vizsgája

HÉT ÚJ LELKÉSZT SZENTELTEK PÜSPÖKEINK

T ukács evangéliuma 16. részének 10—12. verse keresztyén életfoly- ^ tatásunk, magatartásunk és állásfoglalásunk ■ egy igen fontos mozzanatára irányítja figyelmünket. A földi- és az örökélet viszonyáról van szó ebben az igében. Az c dologban való helyes látásunktól és a helyes látásunkból következő magatartásunktól igen sok függ: jó lelkiismeretűnk, az emberek között való jó bizonyságunk (azaz becsületünk) és nem utolsó sorban az örökéletre szóló vizsgázásunk.

ffz az ige élesen szembeszáll minden olyan hamis vélekedéssel, amely a földi és az örökélet között szakadékot lát és a -kettőt egymással szembe akarja állítani, Azt, hogy a kettő között van különbség, azt az ige is tudja és elismeri. Az egyiket kevésnek, a másikat soknak mondja, a kinccsel szembeállítja az igazi kincset, a máséval a mi saját tulajdonúnkat. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a földi élet és az örökélet között van fokozati különbség. A földi élet minden szépsége, gazdagsága, igazsága kevésnek bizonyul az örökéleté mellett, ami itt e földi életben a miénk, szinte mm is hasonlítható az Isten örökkévaló ajándékaihoz. Az egyik. Isten egyetemes ajándéka és teremtése, a másik pedig a Krisztusban adott kegyelmi ajándék.

De mind a kettő kegyelmi ajándék, mind a kettő Isten szép, jó és igaz teremtése. Egyetlen csepp vízben óriási kép tükröződhetik — így a földi élet »kevés«-ségében is benne tükröződik Isten örökkévaló kegyelmének egész sokasága, gazdagsága és bősége. Sőt: a keresztyén ember földi életében, a mindennapi magatartásában, kötelességteljesítésében, szeretetében, felelősségtudatában — egyszóval hivatásában az mutatkozik meg ilyen kicsimjített tükörképként, hogy mint viselkedik a keresztyén ember az örökélet nagy ajándékai között, Isten országában, azaz: örök elhivatásában.

Tlyen értelemben vizsga ez a mi földi életünk. Vizsga, amelyben x nem számadás van a múlt felől, hanem éppen a jövőbe való pillantás. A múltról számot adnunk csak bűnbánatban lehet — erre pedig Isten válasza a Krisztusban lett bűnbocsánat. Ez közvetlenül és kizárólagosan a hit dolga. A hitből fakadó szeretet dolga azonban egész keresztyén életünk, forgolódásunk családunkban, munkánkban, pihenésünkben, szórakozásunkban, örömünkben és bánatunkban, egész életünkben — s ez nem beszámoló a múltból, hanem ízelítő Isten örökkévaló kegyelméből,

J7gyházunk népe tudatában van annak, hogy nem fordulhat mennybe függesztett szemekkel az ég felé úgy, hogy elhanyagolja emberi kötelességeit. A mi időnk egyik nagy tanítása Istentől az, hogy egyházunk és egyházunk gyülekezetei vagy a gyülekezetek tagjai éppen abban vizsgáznak az örökéletben való részességből, hogy miképpen néznek az emberekre, az emberi kérdésekre, hogy hajlandók-e teljes szívvel és odaadással a szeretet szolgálatára a magyar nép ügyeiben, a békemoz-- galomban, a munkában. Egyházunk nem valami »steril« evangélium, valami élettelen, emberektől, valóságos élettől elvonatkoztatott~ meddő »ige« hirdetésével, hanem az emberek iránti szeretet valóságos és őszinte megélésével akarja a földön az örökélet vizsgáját megállani. Tudjuk, hogy ilyen meddő »ige« nincs, hiszen a testté lett Ige maga az élet, s Jézus Krisztus éppen emberré -lett, osztozott az emberi sorsban és az emberi problémákban. Az egyház az ö nyomdokán halad akkor, ha tárt szívvel igyekszünk hű lenni a »kévésén«, azaz a földi élet minden kis és nagy kérdésében.

Ez előtt a vizsga előtt állnak egyháztagjaink a szántóföldeken, a gyárakban és az irodákban napról napra.. Az evangélium meghallgatásának, befogadásának a helye a templom,-az .egyház, a szent ige. Az imádkozás helye az Istennel való csendes beszélgetés. De mindennek a nagy vizsgája az életünk, hétköznapjaink, munkánk. Ez az örökélet földi vizsgája. S hogy ezen a vizsgán Isten kegyelméből megálljunk, erre int a Szentlélek Isten e vasárnap igehirdetésében is.

Zay László

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

GEORGE BELL chichesteri püspök, az Egyházak Világtanácsa díszelnöke, pásztorlevelet intézett egyházához a hirogénbomba gyártása ellen. »Az a tény, hogy ilyen szörnyű fegyvereket gyártanak és raktároznak — írja a főpap — alig egyeztethető össze az igazi civilizációval. Semmiképpen sem egyeztethető össze Isten akaratával. A biztonság és a béke alapjai nem az ilyen fegyvereken, hanem az emberek szívén és értelmén, a lélek világában nyugszanak.. Ha ebben alapvető változás áll elő a vasfüggöny mindkét oldalán, akkor határtalan méretű anyagi és lelki fellendülés következik. Szükséges, hogy kölcsönösen sokkal jobban megismerjük egymást. Sokkal nagyobb készségre van szükség, hogy a másikban ne a rosszat, hanem a jót keressük, szeressük az irgalmasságot és gyakoroljuk azt. Ezért üdvözölnünk kell minden olyan fáradozást, amely a nyugati és keleti emberek kölcsönös látogatását lehetővé teszi mind nálunk, mind a Szovjetunióban és a szociális országokban« — írja pásztorlevelében a chichesteri püspök.

HAT AMERIKAI quüiker indult június 2-án a Szovjetunióba látogatásra. A látogatók között van egyetemi tanár, újságíró és lelkész is. Vezetőjük (kijelentette, hogy útjuk célja a világbéke előmozdítása. E látogatás nem az első; 1951-ben már járt egy héttagú quäker küldöttség a Szovjetunióban. A küldöttség számára úgy az amerikai, mind az orosz hatóságok igen előzékenyen és gyorsan kiállították a szükséges iratőkat.

— A SZOVJET EGYHAZAK vezetői elfogadták a Nagy-britanniai Egyházak Tanácsának angliai látogatásra szóló meghívását. Az orosz egyházi férfiakból álló csoportot július 4-re várják Angliába, ahonnan azonnal Skóciába utaznak 4 napra, majd visszatérve Angliába, július 9- től 16-ig a Nagy-britanniai Egyházak Tanácsa elnökének, a canter- bury-i érseknek lesznek vendégei. Alekszij moszkvai pátriárka, a brit meghívásra adott válaszában kijelentette, hogy ő és társai »szeretettel készülnek arra, hogy országaik keresztyénéi között barátságos kapcsolatok további megerősítésének alkalmával éljenek és még nagyobb kölcsönös megértésre jussanak«,

CSEHSZLOVÁKIÁBAN elkészült a Húsz Jánosról szóló történelmi film, mint egy hármas huszita trilógia első része. A Kostnické jiskry c. prágai egyházi lap beszámolója szerint a Husz-film kitűnően sikerült. Hiteles történelmi filmről van szó. Megelevenedik benne a középkori Prága. A felvételek a nemrég restaurált Betlehem-kápolnában és az ódon Tyn-templomban készültek, továbbá az óvárosi téren, a városházán, a prágai várban, a királyi udvarban, a cseh vidéken, ahol a Prágából száműzött Húsz prédikál a népnek s végül a konstanzi zsinat ülésével s Húsz máglyahalálával fejeződik be. A film egységes stílusú. Húsz személyisége fokról fokra nagyobbra nő benne. Húsz megszemélyesítője: Zdenek Stepánek, a kiváló cseh színész.

Teológiai tanulmányaik elvégzése és a sikeres, vizsgák után vasárnap oltár elé állott hét fiatal lelkészjelölt, hogy a gyülekezetek előtt vallást tegyen az Isten igéjével, szeretettel és eligazító szóval való szolgálatra való készségéről s ennek alapján püspökeink felszenteljék őket az evangélikus lelkészi szolgálatra.

A budapest-fasori templomban nagy gyülekezet ünnepi istentiszteletén D. Dezséry László püspök végezte a lelkészszentelést dr. Sólyom Jenő professzor és Benczúr László püspöki titkár segédletével. Az istentiszteleten részt vett dr. Karner Károly és dr. Wiczián Dezső teológiai tanár, Gyöngyösi Vilmos esperes és Zay László ügyvivő lelkész, számos budapesti segédlelkész és gyülekezeti tag. Itt Dulcz Pál, Keveházi László és Szabó Zoltán végzett teológusok felszentelésére került sor.

Dezséry püspök a vasárnapra előírt alapigéről, 1. Móz. 32, 21—32-ről prédikált. Ézsau és Jákob esetén példázta az egyháznak a nem-egyház iránti helyes magatartását, amely a bűnbánatra és bűnbocsánatra épülő odaadó és szeretetteljes szolgálat.

Celldömölkön D. dr. Vető Lajos püspök Fiilöp Dezső esperes és Józsa Márton helyi lelkész kíséretében érkezett a templomba, majd dr. Pálfy Miklós dékán és Tessényi Kornél püspöki titkár segédletével végezte a lelkész-szentelést. Asbóth

László, Bödecs Barnabás, Ittzés Gábor és Magassy Sándor végzett teológusok felszentelésén a celldömölki evangélikusokon kívül jelen volt sok környékbeli lelkész Bácsi Sándor, Csizmazia Sándor, Fabiny Tibor, Garam Zoltán, Lehel Ferenc, Magassy Sándor, Mesterházy Ferenc, Szabó Lajos és Tekus Ottó, és Kemenesalja gyülekezeteinek sok tagja is, közöttük az egyik új lelkész nagyatyja: Kapi Béla nyugalmazott püspök is.

D. dr. Vető Lajos püspök a vasárnapra kijelölt ige alapján tartotta meg lelkészszentelő beszédét. Az áldásról szólt, melyért Jákób egész élete során harcolt, hogy megnyerje — míg végül felismerte, hogy minden szükséges küzdelmünk mellett minden áldás mégis csak kegyelem*

A VILÁG SZEME HELSINKIN

Az emberiség békéje ma már valóban az egész emberiség ügye. Ezt bizonyítja nemcsak az, hogy joggal mondhatjuk a helsinki békevilágtalálkozó kétezer küldöttéről: kétmilliárd ember küldöttei —, hanem az is, hogy az egész világ szeme Helsinkin, mert a világ minden jóakaraté embere a békéért való küzdelem erősödését, további átjelzését várja Helsinkitől.

Joliot-Curie elnöki megnyitóbeszédében rámutatott arra, hogy a történelem színpadán új, hatalmas erő bontakozik ki: a világközvélemény ereje. Ez az erő szólalt meg a tanácskozáson elhangzó felszólalásokban, az erő, amely képes megakadályozni a háborús előkészületeket, az atomháborút, az emberiség elleni súlyos vétkezést. Kuo Mo- zso kínai küldött rámutatott a Szovjetunió békekezdeményezései nyomán kialakuló helyzetre és hangoztatta: a világ népei, köztük a kínai nép a genfi és a további nemzetközi értekezleteken hozandó határozatoktól az emberiséget joggal nyugtalanító problémák helyes megoldásának döntő módon előbbrevitelét várja. D’Astier de la Vigiere francia küldött a tömörülés jelentőségéről szólott és hangsúlyozta, hogy a vi- lág-békemozgalom közeledésre törekszik a keresztyén mozgalmakhoz. »A béke nem a mienk és nem az önöké — mondotta —, hanem közös, de

a közös béke csak közös célok meghatározásával, a többség akaratát kifejező célok elérését szolgáló közös akciókkal biztosítható.

A kormányok kénytelenek lesznek számolni a többség akaratával.« Erenburg szovjet küldött pedig ezeket mondotta:

»nagymértékben tőlünk, a világ összes népeitől függ, meghozzák-e a tárgyalások azokat az eredményeket, amelyeket az emberek mind az öt földrészen várnak«.

A népek soha nem engedik meg, hogy a tárgyalások az »erőpolitika« álcázásául szolgáljanak a tárgyalások valamelyik részvevője számára. Arra törekszünk, hogy a béke ügye diadalmaskodjék«.

Felszólalt Helsinkiben Gröber berlini evangélikus prépost is. Hangsúlyozta: valamennyi keresztyén egyház kötelessége, hogy megbélyegezze az erkölcstelen és veszélyes »erőpolitikát«, amely az emberi elme által felfedezett természeti erőket zsarolásra és pusztításra igyekszik felhasználni.

A béke-világtalálkozó a plenáris üléseken kívül hét albizottságban dolgozik és ezekben tárgyalja meg a következő kérdéseket: 1. leszerelés és atomfegyver; 2. katonai tömbök és a népek biztonsága; 3. nemzeti szuverenitás és béke; 4. gazdasági és szociális feladatok; 5. kulturális csere; 6. nevelés és ifjúság; 7. a békeszerető erők együttműködése.

Helsinkiben június 23-án felszólalt’dr. Czapik Gyula egri érsek, a magyarországi római katolikus püspöki kar elnöke. Felszólalásában kifejezést adott békeaikaratának, majd kijelentette:

A békevágyat nem lehet megfojtani és kiirtani, mert az, amíg emberi természet lesz és amíg áll a föld, annak minden táján ott szunnyad a becsületes emberek lelkében és csak alkalmat kapjon, felszítódik, mint a parázs a levegő hatására.

És itt a parázs-hasonlatnál maradok. Ha több parázsszem kerül egymás mellé, nagyobb hőt fejtenek ki és jobban izzanak.

Ha ezer és millió ember fog kezet a békevágyban, lelkünk parazsa nagyobb erőt ad majd. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy széles e világon millió és százmillió ember érez így és ezek vágyai izzásának lángja odaírja a világ égboltjára: Békét akarunk!

Ezután - Czapik érsek utalt arra, hogy a betlehemi békességüdvözlet óta az egyház az embert egész életén a békesség hirdetésével kíséri el, majd így folytatta:

A keresztyénség békét hirdet és követel,

ámde nem a pacifizmus defetista rossz értelmében.

Később ezt mondta Czapik érsek: Ez az állásfoglalás ma különösen aktuális. Tessék leülni a tárgyaló- asztalhoz, és ott bebizonyítani az igaz jogot, érvényesíteni a méltányosságot és az emberies megértést. Akit a jog, méltányosság és emberies megértés nem győz meg, az emberi közösségből önmaga rekesztette ki magát.

A keresztény erkölcs további követelménye, hogy a háború által ne szenvedjenek az attól távol álló ártatlanok. Konkréten:

Semmi körülmények között se vétessenek használatba a hidrogénbombák, az atomfegyverek, és általában a tömegpusztító eszközök.

A Budapesti Református Teológiai Akadémia szeptemberben ünnepli fennállásának századik évfordulóját. A református egyház nagy előké(szü- leteket tesz a centennárium méltó megünneplésére. Világszerte nagy érdeklődéssel foglalkoznak a centennárium előkészületeivel, mert az egyetemes keresztyénség több mint 20 nagynevű képviselője látogatja meg ez alkalommal az ünneplő akadémiát és a magyar protestáns egyházakat. Tizenkét világszerte ismert teológust és egyházi vezetőt ez alkalommal díszdoktori oklevéllel is megtisztel a budapesti akadémia.

A széleskörű előkészületeket a reA keresztény erkölcs nemcsak az isteni parancs negatív részét hirdeti, mondván: Ne ölj —, de ennek pozitív oldalát is hangsúlyozza, mely szerint az emberi életet védeni és megtartani kötelességünk.

Az én hazám népe — mondotta Czapik érsek — immár két világégés és világrengés távlatából nem romantikus lélekkel emlékezik a háborúról. Kétszer szenvedte át az anyagi és erkölcsi pusztulások rémét. Érthető, hogy irtózik minden következő háborútól. Mi tapasztalásból tudjuk, hogy azok a bombák, ágyúgolyók, pusztító támadások, melyek rajtunk végigviharzottak, bizony nem nézték, vajon Istennek temploma, kultúrának csarnoka, avagy családi boldogságnak fészke,, melyet rombadöntének.

A magyar nép országának romba-» dőlte után nem állott ki a világ országújára és nem nyújtotta kére- getve kezét alamizsnáért,

A magyar nép talpraállott, elhordta a romokat, hozzákezdett az újjáépítés erőfeszítést és áldozatokat kívánó munkájáboz.

Alkotmányba iktatta a vallás- és lelkiismereti szabadságot; kiterjesztette a társadalombiztosítást, iparkodott a nehéz körülmények között is jobb szociális helyzetet teremteni; És mindezt nem alkalomszerűen, hanem előre kidolgozott, gondc6 tervek szerint tette.

Ebben a tagadhatatlanul páratlan munkában mindenki összefogott,

a kormánytól kezdve kezét és eszét használni tudó minden becsületes polgárig.

Ebben a helyzetben mindenki beláthatja, hogy

a magyar nép nem akar háborút, hanem igenis békét követel!

Ebben a szellemben Isten áldását kérem a Béke-Világtanács eredményes munkájára — fejezte be felszólalását Czapik érsek.

formátus egyetemes konvent elnöksége által felkért centennáriumi bizottság irányítja, amelynek tagja D; BereczSky Albert, Győry Elemér és Péter János református püspök, Búza László, Erdei Ferenc, Kiss Roland főgondnokok, dr. Pap László és dr. Tóth Endre teológiai dékánok, Békefi Benő, Bodonhelyi József, Csekey Sándor* Czeglédy István, Czeglédy Sándor, Kádár Imre, Kállay Kálmán, Nagy Barna, Pákozdy László, Török István és Varga Zsigmond budapesti, ill. debreceni teológiai tanárok. Egyházunk részéről a bizottság tagja D. Dezséry László és D. dr. Vető Lajos püspök, valamint dr. Pálfy Miklós dékán;

Megalakult a Budapesti Református Teológiai Akadémia centenáriumi bizottsága

„Az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek, az Urnák szolgáljatok66 [m. 12, n.)