Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-12 / 24. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

'3

ÜNNEPEK UTÁN

Az egyházi esztendő ünnepes fele Szentháromság vasárnapjával lezárult. Nagy ünnepeinken szívet megragadó, lelket megindító, csodálatos valóságában elvonult előttünk az üdvösség története, minden »amit Isten készített az öt szeretőknek«. De aztán elhangzott a szentháromságvasárnapi »Te Deum«, a templomok oltára levetette ünnepi díszét s mi az »egyszerű, szürke vasárnapok« útjára fordultunk.

De vajon hogyan megyünk ezen az úton tovább?

Ogy-e, mint az az utas, akinek a vonata — mondjuk — a Balaton mellett rohan végig, ö szinte issza az eléje táruló szépségeket, s mikor az akarattyai dombok mögött elrejtőzik a nagy, kék tó, bánatosan mondja: »De kár, hogy vége

van ...«? — Csak élményeket viszünk magunkkal, melyek aztán lassan megfakulnak és meddő emlékekké válnak?

Vagy úgy megyünk tovább, hogy éppen — semmit sem viszünk magunkkal? Míg a kegyelem tava mellett vitt az útunk, csak néztünk, de nem láttunk, hallottunk, de nem értettünk s bár Isten égi ajándékok elmondhatatlan gazdagságával kö- zelgett felénk, üres maradt a vándortarisznyánk? Mintha nem történt volna semmi?

Vagy úgy megyünk tovább, mint valaki, akit barátai egy különösen szép operai előadásra hívnak s ő megy, mert nem tartja illendőnek a hívást visszautasítani, mert, ők is mennek, de az előadás végén meg- könyebbülten nyújtózkodik ki: »Csakhogy vége van ... Most alszom egy jót, s holnap megint azt csinálom, ami nekem tetszik...«? Így megyünk tovább, hogy sajnáljuk az időt, amit a sok ünnep »elrabolt« tőlünk s megnyugodva állunk be ismét a régi, magunkvágta kerékcsapásba?

És mindenképpen úgy, ahogyan Stanley Jones, a neves amerikai evangelizátor ír délamerikai indiánkeresztyénekről? Messze földről zarándokolnak egy búcsú járó helyre s mikor ismét hazafelé indulnak, ezt kiáltozzák: »Adiós! Adiós, Christos!« — »Isten veled!« Isten veled, Krisztus« Hazamennek, Krisztust azonban szépen otthagyják a búcsújáróhelyen.

Ez nem lehet a ml ünnepek utáni útunk.

Ünnepeinken megnyílt égből csodálatos fény ragyogott bele életünkbe s egészen közel jött hozzánk Krisztus, a Világ Világossága. Általa megláttuk nyomorult, elesett állapotunkat, a mélységet, melynek halálos fenekére a bűneink vetettek bennünket. De megláttuk Isten irántunk Való végtelen szere- tetét is, amely lehajolt hozzánk, hogy bűnből kegyelemre, halálból életre, a sötétségből világosságra emeljen fel. Ezt tette nagypénteken és húsvétkor, ez bizonnyal igaz. De az is igaz, hogy ezt a Krisztusban és azért tette, hogy aztán valóban éljünk, bűntől szabadon, a kegyelem világosságában szentség és igazság leikével járjunk s — milyen csodás felmagasztaltatása életünknek — mint Krisztus, mi is a világ világosságai legyünk. Krisztus Christo- forosainak, az Ö világossága hordozóinak kell lennünk e világban. Hozzá képest ugyan csak szerény kis mécseseknek, de tiszta és biztos lángoknak, melyek mennyei tüzet kaptak, a Szentlélek olaját égették égnek és elégnek a szolgálatban, hogy örök ünnep fénye ragyogja be a földet. Így küld bennünket útunkra Isten az ünnepek után családi körünkbe, népünk közösségébe, harcba, munkába, új élet, új világ építésére, békesség és örömszerzésre, hitünk, reménységünk megmutatásával s ami a legnagyobb: szeretetünk cselekedeteivel.

Sümegi István

Erősödjél u kegyelemben 1

ÉVSZÁZADOK MÚLÁSA KÖZBEN mások és mások voltak az emberi ideálok, Az »erős« ember azonban mindig imponált. Egy-egy görög atléta szobrában még az is tud gyönyörködni, aki különben irigykedve tekint a testi erőre. Mert van valami lenyűgöző egy-egy szépen fejlett, erős izomkolosszusnak a szemlélésében.

A lélek ereje Is vonzza az embert. Az erőnek a csábító lehetősége adja Nietzsche ajkéra ezeket a szavakat: »Az egyetlen vétek a gyengeség, az egyetlen erény az erő. Ne törődj senkivel, csak magaddal. Fürgéké a pálya, erősoké a harcmező., Légy kemény!... Mindén a tiéd: tedd magadévá — ha tudod!«

PÁL APOSTOL Is értékeli az erőt.

Arra ösztönzi Timótheust: »Erősödjél a kegyelemben ...!« (2. Tim. 2, 1.) Csakhogy Pál nem a feszülő izmokban rejlő erőinek a gyarapítására buzdít, sem a másokat könyörtelenül semmibe vevő és leigázó erőre. Hiszen Nietzsche ereje is csak az őrültek házáig volt elég. Pál ezt a különösnek hangzó vallomást teszi: »Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős« (2. Kor. 12,10). Azt fejezi ki ez a vallomás, hogy amikor teljesen erőtlennek tudja magát a keresztyén életre, de Krisztus életet megújító erejében bizakodik, Hozzá menekül, akkor válik erőssé. Megerősödik a Benne kapott kegyelemben.

Joggal mondja Luther: »Ha nem vagyunk gyengék, akkor Krisztus nem tudja megmutatni rajtunk az ö erejét. Ha a magunk erejével is ellenállhatnánk az ellenségnek (ti. a sátánnak), akkor mienk volna a dicsőség, nem a Krisztusé. De tapasztalatból tudjuk, hogy képtelenek vagyunk magunkon segíteni, hanem Isteninek kell azt tennie. A mi gyengeségünkben tehát Isten ereje dicsőül meg. Így vigasztal minket a Krisztus. Ne felejtsük hát el: az Ö módszere az, hogy mi gyengék vagyunk, az ellenség pedig erős és kérkedő — de mégis övé a diadal.«

A KRISZTUS DIADALÁBAN

való bizakodás által leszel erőssé. Minél inkább Hozzá fordulsz, árunál jobban erősödsz a kegyelemben, a keresztyén életben. S minél kevesebbet van szükséged Krisztusra, annál inkább gyengülsz keresztyén életedben.

Az egyház történetében mindig azok voltak az erősek, akik gyengéknek tudták magukat Jézus Krisztus nélkül. Pált nem az atyáitól örökölt fanatizmus vitte előre a keresztyén életben. Augustinust nem a nagy tudása. És Luthert sem a kolostori élet szabályainak szigorú megtartása (— mert ő szerzetes korában ebben az élen járt —), hanem a kegyelemben naponként való megerősödése tette erőssé.

Hogy itt a földön a környezetedben, mint keresztyén ember meg tudj állni Isten dicsőségére és embertársaid javára, ahhoz nem elég izmaid duzzadása és értelmed ereje. Elsősorban a Jézus Krisztus kegyelmében való naponkénti megerősödésre van szükséged. A bűnbánatban és a Benne való bizodalomban. Isten igéjének komoly szorgalommal való gyakorlásában és az imádkozásban. A mögöttünk levő pünkösdi ünnepek biztattak: Könyörögj Szentlélekért ! Könyörögj Szentlélekért, hogy támogasson ebben.

Sárkány Tibor

KÖZÉP-AFRIKABAN új anglikán provinciát létesítettek. A Salisbury-i katedrálisbam, Angliában történt^ az új anglikán egyházrész megalapítása és az új anglikán egyházat a Canterbury -i érsek és a délafrikai érsek jelenlétében tartott ünnepség formájában kibocsátották a Canteroury-i érsekség jurisdictíója alól. Négy egyházkerületet formáltak az új középafrikai anglikán egyházban. Az új egyház törzse a nyasszai anglikán egyház, amelynek 1000 gyülekezete van. Az egyház sok fajnak együttes egyháza. Az új anglikán egyház négy püspöke az ünnepség után zárt ülésen megválasztotta maga közül az új anglikán egyház első érsekét. A nyasszai, az észak-rhodéziai. a mata- belei és masonaá egyházkerületek püspökei a masonai püspököt választották érseknek. Az új érsek dr. Paget 30 éve dolgozott Dél-Rhodéziában és nagy szerepe van az új anglikán

provincia megalapításában. Az új érseket Londonban beiktatták hivatalába.

A NEMET—FRANCIA »testvértanács« (főleg a volt Hitvalló Egyház tagjaiból alakult egyházi munkaközösség) 1950 óta harmadszor rendezett találkozót a Párizs melletti Bievres-ben április 24—

25-én. A konferencia részvevői április 24-én meglátogatták a chartresi székesegyházat és közös istentiszteleten vettek részt az ottani protestáns templomban. Az istentisztelet a koncentrációs táborok áldozatairól való megemlékezés jegyében folyt le, mivel Franciaország is ezen a napon emlékezett meg róluk. Ungerer francia tábori lelkész végezte a liturgiát, aki maga is ilyen tábor foglya volt; a prédikációt D. Stempel pfalzi egyházi elnök mondotta. Az istentisztelet közös úrvacsoravétellel végződött.

HALLJÁTOK! LÁSSATOK!

Ezsaiás 42, 18—21.

Készülj az ige hallgatására

Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap — Ézs 42, 18—21.

Ö ti süketek, halljatok, lássatok, ti vakok!

S ki oly vak, mint az én szolgám, oly süket, mint elküldött követem? KI oly vak, mint az én barátom: oly vak, mint az Űr szolgája?

Sokat láttál, de elfelejtetted; füled nyitva, de nem hall!

Ez az ümak jótetszése

(mert ő igaz): tanítását naggyá dicsőíti.

Fordította: Bodrog Miklós

ALGÖVER ANDOR

(1873—1955)

Pontosan a századfordulón történt az, hogy Horváth Sándor akkori Deák téri evangélikus lelkész szobájában egy fiatal lelkész jelent meg és ajánlotta magát a pesti egyházközség vallástanári állására. A tárgyalás eredményeképpen Algöver Andor a pesti egyházközség vallástanárává választatott, ötödmagával végezte az akkor óriásinak vélt területen a vallástanítás szolgálatát. Tehetségével és buzgalmával hatóságai elismerését érdemelte ki. Vallástanárságának harmadik évében már ő szerkesztette a hitoktatói testület évkönyvét. Ez a sorozat 1895-ben kezdődött és a kilencszázas évek elején fejeződött be. Ezekben a füzetekben olvashatja az utókor a régi valjásanárok munkáját és szerezhet adatokat a vallástanítás szolgálatáról. — Az első világháború előtt alapította és szerkesztette éveken át az Ifjú Évek cimű ifjúsági lapunkat.

Algöver Andor vallástanári szolgálatának legkedvesebb alkalma volt az, amikor a VIII. kerületi Alföldi utcai egyházi épületben megkezdhette az ott lakó evangélikusok részére az istentiszteleti szolgálatot. Közel egy évtizeden át vasárnapról vasárnapra prédikált ebben a helyiségben. És bizonyosan senki sem volt boldogabb nálánál akkor, amikor az Evangélikus Egyetemes Egyház 1909-ben megvásárolta mostani székhazát és a pesti evangélikus egyházközség nagy áldozat- készséggel, de jó szívvel vállalt adakozásával megépítette az Üllői úti imaházat. Ennek a lelkésze, igehirdetője, atyja és szolgája volt Algöver Andor. Egy pillanatig Bem gondolt arra, hogy ő parókuslelkész a VIII. kerületben, de hűséges lelkipásztora volt a kerület evangé- likusségának. Ide hívta és gyűjtötte a híveket és itt kötözte valamennyit a pesti evangélikus egyházközséghez, a mi anyaszentegvhá- zunkhoz. Ez a szolgálata különösen áldásos volt.

Valláspedagógiai tevékenysége közismert egyházunkban. Pásztorbotjával úgy sétált az utcákon, mint akinek joga van ott is nevelni gyermekeinket. Minden iskolában otthon volt s minden tanteremben szívesen hallgatott tanító volt. A gyermekekkel és növendékekkel nemcsak a tanteremben volt együtt, kedves növendékeivel otthon sakkozgatott, jó osztályaival kirándulni ment s min- denik növendékét úgy kezelte, mint édes gyermekét.

Legkomolyabb munkája, amelyet

mint teológus kezdet: a synoptikus evangéliumok synopszis-kísérlete volt. Tudományos munkásságának eredményeképpen megszerezte a teológiai tanári címet.

Algöver Andor korát megelőzve mozgalmi tevékenységet is fejtett ki. Ö volt a lelke a Budapesti Protestáns Iparosképző Egyesületnek. Ügy nevelte a tanoncifjúságot s úgy barátkozott a budapesti protestáns iparosokkal, mint aki teljes felelősséget érez mindegyik hívőnek a lelke üdvösségéért.

Isten Algöver Andort élete első ötven évében nagyon megpróbálta. Sokat szenvedett és sokat veszített. Élete 50. éve után nagy boldogsággal ajándékozta meg, amelyen ujjongani nem szűnt meg soha. Feleségét és két gyermekét nagyon szerette. Üjabb nehéz próbát jelentett számára gyermekei halála s most már e fájdalom után minden barát és minden kartárs megértette azt a nosztalgiát, amely Algöver Andorban majdnem ifjúsága óta állandóan feltört: a halál után való vágyakozást. Isten beteljesítette ezt a legfőbb óhajtását úgy és akkor, amikor Szentlelkével biztos helyre vitte őt és teljes lelki békességének örömében csendben hívta ki e világból.

Temetésén igét hirdetett Gyöngyösi Vilmos esperes, a síri szertartást pedig dr. H. Gaudy László és Szuchovszky Gyula lelkészek végezték.

Dr, H. Gaudy László

1 Világtörténelmi események küszöbén a fogságban elfásult Izrael népe -1-* felé hangzott el először ez az ige. 550 évvel Kr. e. hadra kel Cirus, legyőz egy egész sor kLsetob-nagyobb uralkodót s megalapítja a hatalmas perzsa birodalmat. A hazájukból elhurcolt népeket hazabocsátja és a zsarnokság helyén rendezett, békés birodalmat teremt. Isten Őt használja fel arra, hogy népét megszabadítsa a fogságból és hazavigye atyái földjére. (Ézs 45, 1 kk!). Izráel azonban ezt most még nem tudja, nem is reméli. A nagy események kezdetén vagyunk: Izráelhez még csak a zivatar előszele érkezett meg. A nép csüggedten vagy fogcsikorgatva törődött bele a nemzeti összeomlásba, igyekszik berendezkedni a szolgaság földjén és aggódva néz minden változás elé, mert azoktól csak újabb megpróbáltatásokat vár. Ha sorsát Isten felől próbálja megérteni, akkor csak azt tudja mondani, hogy hogy Isten végrehajtotta ítéletét és elfeledte népét. (Ézs 40, 27; 49, 14.)

O Istennek ez az Igéje szembeszáll Izráel reménytelenségével. Isten meg- büntette népét, de nem mondott le róla. Ügy bánik vele, mint beteggel, szemére veti vakságát és süketségét, de nem azért, hogy elítélje, hanem, hogy kigyógyítsa belőle. Mert ha valaki, akkor Izráel sokat látott és hallott abból, amit Isten cselekedett. Neki tudnia kell és most is meg kell látnia, hogy Isten kormányozza a világot, és az eseményeket mindig népe javára fordítja. De miközben Isten korholva gyógyítja népét, a rá váró feladatot is megmutatja néki. Isten süket és vak népét választja követévé, hogy rajta keresztül tegye naggyá és dicsővé a törvényt. Isten még mindig Izráelen keresztül akarja megvalósítani a világ üdvözítésére vonatkozó terveit. Kell-e ennél hathatósabb vigasztalás az elcsüggedt Izráelnek!

9 Más helyzetben szól most hozzánk ez az ige, mégis fontos, mondani- valója van Isten mai népe, a keresztyénség számára. Ez az ige nyi- togatja szemünket annak a meglátására, hogy Isten ma is kezében tartja a világ eseményeit és azokat minden látszat ellenére úgy kormányozza, hogy egyházának javára váljon. Nyítogatja ez az ige fülünket annak hallására, hogy Istennek az egész világra tekintő tervei vannak a keresztyénséggel. Megbünteti a keresztyénséget bűneiért, de nem veti el, hanem inkább visz- szatéríti ahhoz az isteni küldetéséhez, hogy kovász és világosság legyen ebben a világban. Ha pedig magunkra nézve azt kell megállapítanunk, hogy méltatlanok és alkalmatlanok vagyunk erre a küldetésre, akkor ez az ige rámutat Isten kegyelmének hallatlan erejére. Gyógyító-térítő igéje elég erős arra, hogy Isten szolgájává és tanújává tegye azt, aki most még süket és vak. Isten szeret minket és megbocsátja vétkeinket, hogy naggyá és dicsővé tegye általunk a bűnbocsánat evangéliumát és a szeretet törvényét ebben a világban. Prőhle Károly

— Hallgassátok a prófétákat! — Lk. 16, 19—31. —

A GAZDAG EMBER a pokolban ül és áttekint az üdvözültek birodalmába. Cseppnyi vizet kér csak Lázártól a maga számára kínjai enyhítésére. Hasztalan! Túlságosan mély a két világot elválasztó szakadék, senki sem tudja azt áthidalni azon az egyen kívül, aki miérettünk a szakadékba áll, hogy azt kitöltse és ott hidat verjen: a Jézus Krisztus.

CSODA UTÁN, valami rendkívüli után sóvárog a gazdag ember és vele együtt mi is. Másvilágról visszatérő, feltámadt halottak félelmetes látványának a segítségével szeretné megszerezni még életben lévő testvérei számára az üdvösséget. Ilyen rendkívüli látványok nincsenek, mert Istennek úgy tetszett, hogy csodatetteit szegényes emberi szavakhoz kösse. Olyan emberek szavaihoz, akiket kiválasztott magának.

JÉZUS KRISZTUS azért mondta el a példázatot, hogy erre figyelmeztessen mindenkit. Mózeshez és a prófétákhoz hív bennünket. Ha valaki nem hallgat ezekre, akkor nem hisznek annak sem, aki a halottak közül támadna fel. Ehhez a világossághoz kell nekünk is eljutnunk. Higgyünk ebben a világosságban és akkor Isten azzal ajándékoz meg bennünket, hogy az ő szavát hallhatjuk meg. Mert jöhet olyan óra, amikor ezt halljuk: Késő. De sohasem késő annak, aki mindenkor Őreá figyel.

VALLJUK MEG őszinte bűnbánattal, hogy hitetlenségünk miatt mi is sokszor szeretnénk evilági szemmel látható csodák által meggyőződni Isten kegyelméről, Jézus Krisztus kézzel kitapintható, megsegítő szeretstéről;

ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy mindezek ellenére sem fordít hátat minekünk, nem tagad meg bennünket, nem marad néma és nem szűnik meg hirdetni Igéjét ennek a világnak;

KÖNYÖRÖGJÜNK egyházunk Igehirdetőinek áldásos nyári konferenciáiért, a világ népeinek helsinki bákekongresszusácrt, dolgozó magyar népünk számára jó időjárásért és bőséges aratásért, mint akik tudják, hogy nem hiába imádkoznak. S. K.

HETI IGE: »Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.« — Lk, 10, 16.

Június 12, vasárnap — Jer. 36, 1—32.

Ahogyan Jeremiás, úgy a többi próféták, majd az apostolok leírták vagy leíratták mindazt, amit Isten magéról kijelentett, nekik és rajtuk keresztül másoknak szólt. Így keletkezett a Szentírás. Isten nagy jósága, hogy sok emberi gonoszság ellenére is gondoskodott arról, hogy legyen Bibliánk.

Június 13, hétfő — 2. Tim. 3, 14—17.

Szentírás azért van. mert az Isten egyszer szólott. És ő ma is a Szentíráson, mint áldott eszközén keresztül szól hozzám: benne találhatom meg szavát, igéjét. Isten kijelentése a Szentírás. És Isten ajka is, mellyel naponta bele akar szólni életembe.

Június 14, kedd — Ez. 2, 1—7.

Bibliaolvasás nélkül nincs keresztyén élet. De mert a hit hallásból van, Istennek úgy tetszett, hogy bűnös emberek ajkáról hirdettesse igéjét. Az igehirdetőt ö küldi és ö is védi.

Június 15, szerda — Csel. 8, 26—35.

Az igazi prédikáció mindig Jézus Krisztusra mutat. Mégpedig az értem szenvedett és megfeszített Jézus Krisztusra. A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.

Június 16, csütörtök — Lk. 10, 1—11.

Amikor Isten szolgái Jézus Krisztusról prédikálnak, azt a nagy örömet hirdetik, hogy Benne eljött az Isten országa. Vannak, akik hitetlenül nyitják meg szívüket, vannak, akik mást várnak és vannak, akik hitetlenül utasítják vissza, ök mégis mindig újból ezt hirdetik. Becsüld meg és imádkozz lelkipásztorod szolgálatáért!

Június 17, péntek — Ez, 3, 22—27.

Isten senkit sem kényszerít az ige hallgatására és arra sem, hogy higgy Jézus Krisztusban. De Benne való hit nélkül nincs élet és üdvösség. Ezért boldogok, akik hallgatják és megtartják az Istennek beszédét.

Június 18, szombat — Lk. 13, 22—28.

Az élő hit szeretetben, hűségben, tisztaságban, jócselekedetekben gazdag, békességes életet terem. Ez a megszentelt élet az igehallgatás pecsétje. Isten országába is csak így lehet bejutni. Erre »intsétek egymást minden napon, amíg tart a ma!« Dubovay Géza