Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-05 / 23. szám

„<Öltöznétek fel as Úr Jesus Krisstust,..“ Thffinden szülő arra igyekszik, hogy gyermeke a konfirmációra rendes, szép ruhába öltözve mehessen el. Sok fiú ekkor kapja az első hosszú nadrágot, sok leány új fehér ruhát kap, fehér cipőt és fehér harisnyát. Szép és kedves szokás ez, még akkor is, ha néhol túlzásba viszik, ezt állít­ják a középpontba és túl nagy kérdést csinálnak belőle. Az ilyen szokáso­kat akkor gyakoroljuk helyesen, ha megfelelő helyre tesszük őket. Meg­felelő helyre akkor tudjuk helyezni őket, ha tudjuk: mi áll a középpontban. "öltözzetek fel az Ür Jézus Krisztust* — Pál apostol szava (Rm. 13, 14.) a középpontra irányítja figyelmünket. A konfirmáció középpont­jában a ruha áll. De nem az a ruha, amit mi földi szülők adunk gyerme­keinknek, hanem az az "új ruha«, amelyet Jézus Krisztusban a mennyei Édesatya adott az embernek, mindnyájunknak. Az a ruha, amelyet mi adunk konfirmációkor gyermekeinknek csak utalás az igazi ruhára. Emlé­keztető és figyelmeztető. íyi" ikor testvéremmel együtt konfirmáltam, nem kaptunk új ruhát. Sötétkék, rövidnadrágos ünneplő ruhánkban térdeltünk az oltárhoz. Ezzel azért nem volt szegényebb a konfirmációnk. Mégis kaptunk valami újat és számunkra igen kedveset. A konfirmáció előtti estén édesapánk egy- egy kis gyűrűt húzott ujjúnkra. Testvérem gyűrűjében piros rubin kő volt, az enyémben eleven zöld gránát. A piros emlékeztessen Jézus vérére és a Szentlélek tüzére, a zöld pedig a reménység színe — mondotta édes­apánk. A gyűrű sokszor figyelmeztetett arra, mikor nehézségek és küzdel­mek előtt álltam, hogy mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hanem a hitéi, mert Jézus Krisztus a mi reménységünk. Azóta »kinőttem« a gyűrűt, mint ahogyan a legszebb konfirmációi ruhát is egyszer kinövi a gyermek, vagy elnyüvi, a reménység azonban megmaradt. Feleségemnek adtam. Neki is jó, ha emlékezteti néha arra, hogy reménykednünk kell... »öltözzétek fel a Jézus Krisztust« — Pál apostol erre azokat a róma- beli keresztyéneket szólította fel, akik már megkeresztelkedtek. Jézus Krisztusba nem a konfirmációkor öltözünk bele először. A keresztségben lesz ő a mienk, mi pedig az övéi. Ezért mondja másutt (Gál 3, 27.): »Akik Krisztusban keresztelkedtetek meg, a Krisztust öltöztétek (!) fel.« K ülönös, drága ruháról van itt szó. Erre az egy ruhára nem vonat­kozik a közmondás: nem a ruha teszi az embert. Ez a ruha emberré tesz. Azért teszi ez a ruha, Jézus Krisztus, emberré az embert, mert — mi­ként a mondabeli Nesszus-ing. melyet Herkules öltött magára — megöli a bennünk élő embertelen embert, akivel mi magunk nem bírunk, mert erős, akárcsak Herkules, akit Pál apostol »ó-embernek« nevez (Rm 6, 6.). Akiket elbizakodottá tesz keresztségük, vagy inkább keresztlevelük, azo­kat ezért inti így Pál apostol: »Avagy nem tudjátok, hogy akik megke- rasztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?« (Rm 6, 3.). Ezt az új ruhát, Jézus Krisztust, Isten azért adta, hogy felöltsük és járjunk benne. Járjunk benne! — mert Jézus Krisztus halálával és fel­támadásával »az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett« (Rm 13, 12) az egész emberiség számára. Bizony erről az új ruháról, melyben eleink oly példaadóan jártak századokon át, ma sok esetben lehet elmondani — némi kiigazítással — azt, amit Petőfi mondott a magyar nemes kardjáról: Fogason függ, rozsda marja, Rozsda marja, nem ragyog — s én mégis keresztyén vagyok. A konfirmáció középpontjában tehát ez a ruha áll. Mikor az Efézusi levélben Pál apostol azt írja: »legyetek erősek az Urban!« — erre a ruhára gondol (Ef 6, 10). Ugyanitt részletes leírást ad róla. ír az övről, a mellvasról, a saruról, paizsról, kardról és sisakról. Aki ebbe a ruhába öltözik, az inkább hasonlít egy állig felfegyverzett katonához, például ahhoz a Dürer által rézkarcban készített lovaghoz, akinek képét vázlato­san a konfirmációs káté is közli, mint egy divatbábhoz. Ne arra gon­doljunk a konfirmációi ünnepen, hogy vajon fel tudjuk-e úgy öltöztetni gyermekünket, hogy megállja a versenyt a többiekkel. Arra gondoljunk inkább, hogy Isten' már felöltöztette őt a legékesebb ruhába. Arra gon­doljunk, hogy ebben a ruhában — a Jézus Krisztusban — az »ördög min­den ravaszságával szemben« is megállhat. Ezt kell felöltenie minden nap. Ebben kell konfirmálnia, megerősödnie. Ne gyönyörködni akarjunk ezért gyermekünkben a konfirmáció ünnepén. Imádkozzunk érte. Mikor a lelkész nevén szólítja és Isten igé­jével megáldja, ne ágaskodjanak a szülők helyükön, ne nézdegéljenek kíváncsian a keresztszülők, hanem hajtsák meg fejüket és kulcsolják össze kezüket. Az egész konfirrpációi ünnepségen a gyülekezetnek nem látnivalója, hanem sok imádkoznivalója van. M ivel a »ruha« ilyen értelemben áll a konfirmáció középpontjában, legyen figyelmünk az apró dolgokra, a részletkérdésekre. De min­dig úgy, hogy a mi emberi munkánkat kapcsoljuk össze az imádsággal. »Imádkozzál és dolgozzál« — ez a mondás a konfirmációra vonatkozva ezt jelenti: Dolgozzál, készíts új ruhát konfirmáló gyermeked számára, gyújtsd össze hozzá a pénzt, ajándékozd meg, készíts ünnepi ebédet, hívd meg a keresztszülőket és a rokonságot, de imádkozzál, tégy mindent az ige szerint ünnepélyessé. Ne elégedj meg azzal, hogy gyermeked új ruhá­ban térdel az oltár előtt. Vedd te is az úrvacsorát. Készülj gyermekeddel együtt. Este ne feküdjetek túl későn. Kérjetek egymástól bocsánatot. A gyermek vallja meg, hogy nem viselkedett mindig úgy 6zülei iránt, mint ahogyan azt a parancsolat megkívánja. (Ti gyermekek, szót fogad­jatok a ti szüléiteknek mindenben: mert ez kedves az Urnák. Kol 3, 20.!) A szülők vallják meg, hogy nem nevelték gyermekeiket mindig az Ür tanítása és intése szerint. (Ti atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, ha­nem neveljétek azokat az Űr intése és tanítása szerint. Ef 6, 4.!) Az ebéd­nél legyetek vidámak. Imádkozva törjétek meg a kenyeret. És miért ne énekelhetnétek el egy kedves éneket, melyet a konfirmandus választott ki erre az alkalomra? így, ha a részletkérdésekre is ügyelünk, valóban kedvessé, ünnepélyessé és feledhetetlenné lesz ez a nap. Konfirmáció, megerősödés napja lesz az egész család számára. Benczúr László „Sajtóosztályunk szolgálata egyházunkban jó és Isten akarata szerint való44 —-írja a sajtó vasárnap alkalmából küldött levelében a kaposvári egyházközség elnöksége A Lelkipásztor — lelkészeink szakfolyóirata — má­jusi számába Tessényi Kornél írt igehirdetést Jn. 16, 13. alapján. Dr. Ottlyk Ernő »Teológiánk a 19. szá­zad negyvenes éveiben« címen írt idézetekkel gazdagon ellátott cik­ket. A Keresztyén Énekeskönyv új kiadásának előkészítéséről Benczúr László számolt be, az énekeskönyv új kiadásának imáöságos részéről pedig Prőhle Károly ad jelentést. Szimonidesz Lajos egyházunk köz­ponti könyvtáráról és levéltáráról közöl cikket. A SZEMLE rovatban Benczúr László Victor János két utolsó cikkét ismerteti, dr. Szilády Jenő pedig J. M. Lochmannak a Krestanská Revue-ben megjelent ta­nulmányát. A Prőhle Károly fordí­tásában közölt koilekta-imádság so­rozat befejező része után D. Dezsé- ry László püspök úrvacsorái igehir­detését olvashatjuk, majd az IRÁS- M AGYAR AZ AT rovat a pünkösdi és szentháromsági alapigék teológiai feldolgozását hozza. Dr. Sólyom Jenő a júniusi cgyháztörténeti évforduló­kat állította össze kalendáriumba. Szülők imádsága konfirmáló gyermekükért Megváltó Urunk! Ismered szerete- tünket, mellyel gyermekünket nevel­tük. Azon igyekeztünk, hogy meg­mutassuk néki, mi a szép és mi a jó. Bizony, mégsem neveltük sokszor helyesen. Saját tökéletlenségünket és mulasztásainkat kell benne gyakran felismernünk. Könyörülj rajta! Töltsd be szívét irántad való szere­tettel. Tedd egyházad élő tagjává. Nyisd fel szemét nagyságod meglá­tására. Állíts melléje hűséges, jó ba­rátokat. Add, hogy a mi szülői sze­retetünk se mondjon csődöt jövőjé­nek kialakításakor. Légy erős vára! Rendeld melléje angyalaidat, hogy mikor meg kell küzdenie az ifjúkor kísértéseivel, megállhasson. Drága áron tetted magadévá; legyen tiéd élete minden napján. Amen. Pünkösdkor ünnepelte a tordasi gyülekezet temploma felszentelésé­nek 165. évfordulóját. A mintegy 800 lelkes egyházközség — amely ma a Fejér—Komáromi Egyház­megye esperesi székhelye is — a nagy évfordulóra saját erejéből kí- vül-belül teljesen megújította tem­plomát. A hívek erre a célra két hó­nap alatt 20 000 forintot adtak össze. A tómplom renoválása körül dicsé­retes munkát fejtett ki a gyülekezet lelkésze: Görög Tibor esperes, és gondnoka: Pób Gyula. A munkából kivette részét az egész gyülekezet és mindenki boldogan segédkezett az újjáépítés munkájánál. A megújított templomot D. dr. Vető Lajos püspök adta át rendelte­tésének. A gyülekezetbe érkezésekor gyermekkar éneke, majd az egyház­tanács élén a lelkész meleg szavak­kal üdvözölte a püspököt a templom ajtaja előtt. Az istentiszteleten dr. Vető püspök az ünnepre kirendelt igeszakasz alapján prédikált és em­lékeztette a gyülekezetét az ünnep lényegére, a pünkösd? csodára. Rá­mutatott arra, milyen nagy dolog az, ha a hívek a Szentlélek meg­Az Orsaátggyűlés május 25-én egybegyűlt és törvénybeiktatta a varsói értekezleten részt vett nyolc európai állam barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződését. A törvényjavasla­tot Hegedűs András, a Miniszterta­nács elnöke terjesztette elő. Ki­jelentette: a szerződés védelmi jel­legű és a részvevő országok szilárd békeakaratát juttatja kifejezésre. »A részvevő nyolc ország e szerző­désben kinyilvánította, hogy to­vábbra is olyan kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésére törekszik, amelyben részt venne valamennyi európai állam, függet­lenül társadalmi és államrendszeré­től, és amely lehetővé tenné az ösz- szes európai államok erőfeszítései­nek egyesítését Európa békéjének biztosítása érdalkében.« »A magyar nép számára azért életbevágó jelen­tőségű ez a szerződés, mert gátat emel a német imperializmus hódító törekvései elé, amelyek az elmúlt évtizedekben annyi pusztítást és szenvedést ' okoztak hazánknak és népünknek.« A törvényjavaslat vitája során fel­szólalt Péter János református püspök, országgyűlési képviselő. Be­vezetőben megemlítette, hogy nem­régen tért haza franciaországi és angliai útjáról, ahol — mondotta — a nemzetközi helyzettel kapcsolat­ban azt a fő benyomást nyertem, hogy a nyugati közvéleményben hó­dító erővel tört előre a különböző rendszerek békés együttélése lehető­ségének az elve. A békemozgalom sikerei közé tartozik, hogy ez az elv nyugaton is egyre növekvő arányban a tömegek meggyőződésévé lett.« Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály az idei sajtóvasárnapon há­romszoros jubileumot ült: lelké­szeink szakfolyóirata, a LELKI- PÁSZTOR harmincadik, az EVAN­GÉLIKUS ÉLET huszadik évfolya­mába lépett ez idén, a Sajtóosztályt pedig éppen öt esztendeje hozta lét­re egyházunk. A jubileumi sajtó­vasárnapon, vagy azt megelőzően — követően számos egyházközség, egy­házmegyei lelkészi munkaközösség foglalkozott a Sajtóosztály munkájá­val. Mint ismeretes, a sajtóvasámap alkalmából D. Dezséry László püs­pök és Zay László ügyvivő-lelkész aláírásával körlevél adott tájékozta­világosító, vigasztaló, megerősítő munkájára támaszkodnak, mivel Is­ten lelke jóban-rosszban, földi éle­tünk és üdvösségünk dolgaiban egy­aránt a jó úton vezérel. — Az isteni- tisztelethez csatlakozóan a püspök Csekey Zoltán egyházkerületi iroda­igazgató és Turcsányi Károly egy- hózkerületi lelkész közreműködésé­vel úrvacsorát osztott. A gyülekezeti énekkar szép éneke után Görög Tibor esperes meg­köszönte a püspök szolgálatát és a hívek lelkes áldozatkészségét. El­mondotta, hogy ez már a harmadik evangélikus templom Tordason. A reformáció korabeli a török időkben elpusztult, majd a második templom tűzvész martaléka lett a XVII. szá­zadban. A mostani, harmadik temp­lomot 1790-ben építették fel az ak­kori hívek. Az istentisztelet után a püspök riportszerű beszámolót tartott a pres­bitereknek — visszaemlékezve az evanstoni nagygyűlésre — az öku­menikus munkáról. A presbiterek nagy érdeklődéssel hallgatták a püspök előadását. Beszéde további részében ezt pél­dákkal igazolta. Az egyház szem­pontjából nézrve a jelenlegi helyzetet, Péter János püspök emlékeztetett arra, hogy a hitlerizmus a példát­lan arányú embertelenség különböző gonosztettei között az egyházak tan- beli és erkölcsi megrontásával is kí­sérletezett és sokfelé nem is ered­ménytelenül«. »A keresztyén hit abban a meg­győződésben nézi a mai nemzetközi helyzetet, hogy ha kedves Isten előtt egy meg­történt háború által ütött se­bek gyógyítása és a romok el­takarítása, akkor még inkább kedves annak megakadályozása, hogy új háború sebeket osszon és romokkal borítsa a földet. A keresztyén ember tehát leg­sajátosabb hitéből eredően is­tentiszteletet végez, amikor bé­kés megoldásokért fáradozik. Mivel a varsói szerződés jelentős lé­pés a béke és biztonság megterem­tésének az útján, azért a keresztyén ember is sok várakozással tekinthet jó következményei elé« — mondotta a püspök. »Mivel ez a szerződés a világ békeszerető népei előtt erkölcsi példamutatás, a béke erői számára új biztatás, a veszélyekkel szemben pedig a védelem lehetőségének a megteremtése, azért a szerződés meg­erősítésére és törvénybe iktatására vonatkozó javaslatot elfogadom« — fejezte be felszólalását Péter János püspök. tást az egyházi sajtómunka eddigi útjáról, jelenlegi helyzetéről, céljai­ról és feladatairól, a De^k téri temp­lomban pedig Zay László ügyvivő­lelkész végezte az igehirdetői szolgá­latot. A Deák téri gyülekezetben ezt megelőzően Hafenscher Károly he­lyettes lelkész vezetésével a presbi­térium beható megbeszélésen tár­gyalta meg a Sajtóosztály munká­ját. Hasonlóképpen történt ez sok más egyházközségben is. A ceglédi egyházközség tanácsa előtt ugyan­csak az ügyvivő-lelkész számolt be az egyházi sajtószolgálatról. Több egyházmegyei lelkészi munkaközös­ségen is az ügyvivő-lelkész vezette ez alkalommal a sajtómegbeszélést, így a Pest megyei és Veszprém me­gyei egyházmegyében is. Másutt a sajtóelőadó-lelkészek és az esperesek voltak a megbeszélések vezetői. Az egyhámegyei lelkészi munkaközös­ségek levélben, határozatban üdvö­zölték a jubiláló Sajtóosztályt és egyházi lapjainkat. Az egyházközségek sajtóvasár­napi beszélgetései nyomán is étkez­tek levelek a Sajtóosztályhoz, ame­lyek a gyülekezetek szeretetét és megbecsülését tolmácsolták. E leve­lek közül az alábbiakban ismertet­jük a kaposvári egyházközség el­nökségének sorait. »A háromszoros jubileum alkaL mából egyházközségünk elnöksége hálás szeretettel és tisztelettel kö­szönti egyházunk Sajtóosztályát. Szeretnénk, ha ez a néhány sor egy­szerű, őszinte kifejezője lenne örö­münknek és felelősségünknek, mely- lyel Sajtóosztályunk eredményekben gazdag munkájára gondolunk.« »Meg vagyunk győződve arról, hogy az a szolgálat, amelyet Sajtó- osztályunk a betűkön keresztül vé­gez egyházunkban, gyülekezeteink­ben, híveink életében, jó és Isten akarata szerint való. Tudjuk, hogy enélkül a szolgálat nélkül nehéz lenne eligazodnunk a mindennapi élet kérdései között és nem tudnánk megbecsülni és szeretni egymást mi, akik ugyanazon ügyért élünk, szol­gálunk és imádkozunk. Presbiteri megbeszéléseinken Isten iránti há­lával szólunk az Evangélikus Élet jó irányú fejlődéséről és egyre gazda­gabb tartalmáról. Előfizetőink és templomi vásárlóink szép táborával szeretnénlc örömünket, hálánkat és felelősségünket megbizonyítani.« »Az egyház Ura segítse és áldja meg Sajtóosztályunk jó szolgálatát« — fejeződik be a kaposvári egyház- község levele, amelyet Dubovap Géza lelkész és Lux Rezső felügyelő írt alá. A CSEH—MORVA TESTVÉR- EGYIIAZ (ennek az egyháznak tag­ja Hromádka professzor) tiltakozó levelet küldött a hollandiai egyhá­zak ökumenikus tanácsának, mely­ben visszautasítja azt az állítólagos tervet, mely szerint a holland refor­mátus egyház léggömbök útján akar bibliákat küldeni kelet-európai országokba. Felvetik a kérdést, vajon igaz-e a hír s ha igen, kérik, hogy annak végrehajtását minden­képpen akadályozzák meg. Csehszlo­vákiában lehet kapni elég bibliát, nincsen szükség arra, hogy ilyen íz­léstelen módon akarják »terjesz­teni« a Szentírást. Elképzelhető, hogy sok ilyen leszórt biblia mo­csárba, vízbe, lakatlan területre hull, elkallódik s beszennyeződik. Méltatlan dolog szent könyvünkkel valamiféle röplap módjára bánni, mikor erre egyáltalában nincsen szükség. A Cseh—Morva Testvér- egyház visszautasítja a Szentírással való méltatlan visszaélést. eutUUüMZocdas&u »A keresztyén ember békés megoldásokért fáradozik» — mondotta Péter János püspök az Országgyűlésen „fitvámfias, legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében"^, e, m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents