Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-10 / 15. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Kieszközölte bocsánatunkat Zsid 9, 24—28. AZ IGE HOMLOKTERÉBEN Jézus főpapsága áll. Olyan kép, amely- Iyel a Zsidókhoz írt levél szerzője a golgotái keresztet és annak értelmét magyarázza. A főpap, Izrael és a régi vallások hite szerint, áldozatot visz Isten elé azért, hogy ezzel tetszését megnyerje és maga felé fordítsa. Azért tette ezt az Istent kereső ember, mert érezte: bűnös vagyok és ebben az állapotban nem kerülhetek Isten színe elé. Tehát közbenjárót keresett, aki ügyének szószólója lehet Isten előtt. Isten kinyilatkoztatása szerint egy a közbenjáró Isten és ember között, az ember Jézus Krisztus, aki főpap és áldozat lett ■ egyszemélyben, JÉZUS MINT FŐPAP az embert képviselve állt Isten elé, aki akkor bűneink miatt megharagudott és elfordult tőlünk engedetlenségünk miatt. Ezért sújtotta búsult haragjában ítéletével az embert megszemélyesítő Jézust, az egyetlen szentet. így lett Ö áldozat, önként, szerétéiből. Jézus áldozata tökéletes volt, s így bizonnyal Isten elé kerülhetett. Ennek az áldozatnak a tökéletességéhez tartozik az is, hogy Jézus a pótolhatatlan életet áldozta fel, mint igaz, a nem igazakért. Tehát nem saját bűnéért szenvedett és halt meg, hisz ártatlan volt, hanem a világ, s benne az én bűnömért. A kereszten nemcsak Jézus Krisztus teste függött tehát, hanem ugyanakkor az ember sorsa felett teljesült az ítélet, mivel nem akarta elfogadni Isten üdvösségét munkáló akaratát. így fogta fel Jézus az engem célzó ítéletet, amikor a kereszttel a sújtó kéz és közém állt. így hárult el Isten haragja rólam és vált kegyelemmé. Ebben rejlik a kereszt titokzatossága, de dicsősége is. ÉRTEM TÖRTÉNT tehát ez az áldozat, s ezzel megszabadított engem Jézus a nekem szánt örök haláltól. Azóta is az Ö áldozatát mutatja fel Istennek, s könyörög most is, hogy ennek fejében Isten gyermekeinek neveztessünk. így lett Ö szószólónkká. Áldozata egyszeri, mert tökéletes áldozat. Éppen ezért megismételni nem lehet, de nem is kell, mert Isten azt elfogadta. Ennek bizonysága búsvét. így nyitott egyedüli utat Istenhez Jézus, a kieszközölt bocsánat által, mert hiszen azért szenvedett és halt meg, hogy bennünket Istenhez vezéreljen és hogy szolgáljunk az élő Istennek. Mert szolgálatra kötelez valamennyiünket az Ö főpapi áldozata, mellyel váltságot fizetett életünkért, kiváltván bennünket a bűn szolgálatának kényszerűsége alól. Elvégzett dolog, hogy meg kell halnunk. Ez befejezi ugyan földi életünket, de nem zár le mindent. Az életet sáfárságra kaptuk, s azt egykor számon kérik. Az »örök Főpap« tökéletes áldozatának hitében élve, Öt szolgáló életemmel, a bizalom reménységével nézhetek Jézus megjelenése felé. Aki akkor kereszthaléit halt értünk, az jön majd örök dicsőségben, hogy kegyelmesen ítéljen élők és holtak fölött. Boros Károly BGNN6 VAN A Ml VÁLTSAQÜNK AZ O V6RG ÁLTAL BÜNCINK BOCSÁNATA. Ef 1, 7. A SZEGELEI KO A szegeletkő a régi építkezési gyakorlatban a ház terhét viselte. Erős, időálló anyagból faragták ki és az épület sarkainak alapfa volt. Erre építkeztek vagy úgy, hogy gerendáikat raktak rá és erre jött a ház, vagy úgy, hogy a Iközöltét más 'kővel, földdel töltötték ki. A vigyázatlan emberek, kocsik könnyen nekieshettek, ami kisebb-nagyobb zúzódá/st okozhatott. Amikor Mózes és a próféták szavára nem hallgatott az ember, sőt néhányat az utóbbiak közül meg is ölt, elküldte Isten azt, aki számára legkedvesebb volt: egyszülött Fiát. Hátha reá hallgatni fognak, hátha követik őt, hátha megbecsülik. De az Ű fogadtatása még keserűbb, még keservesebb volt, mint azoké, akik Isten küldetésében előtte a földön jártak. Nem értették meg, kinevették, lekicsinyelték, üldözték, végül — ellenfeleinek örömére, övéinek nagy bánatára — kereszten meg is ölték. Meggyötört, agyonkínzott ártatlan testét sírba fektették, nehéz követ raktak a sírra, hogy az ott álljon, míg a világ világ. Lezárult a szívekbe, vesékbe látó szem, lehanyatlott a két áldó kéz, elhallgatott az ítélet és kegyelem igéit szóló száj. Jézusra a halál éje borult. Minden elsötétül: a világ siratja urát, az ég és föld osztozik a tanítványok vigasztalan gyászában. Ám húsvét reggelén, gyönyörű hajnalán eloszlik a homály, az eget- földet megrázó gyász, örömmé változik a keserű bánat, diadalmas győzelemmé a Golgota. A sír, a nehéz kő nem tudta fogva tartani, a félelmetes halál nem tarthatta magának. Jézus kilépett a sírból, leszakította magáról a halál köteleit. És amikor úgy látszott, hogy minden elveszett, hogy semmire nincsen több remény, odaállt tanítványai elé, életelevenen, valóságosan. A megvetett Názáreti, a sokszor kigúnyolt Jézus, a megfeszített Mester Messiásnak, »küldöttnek« bizonyult. Isten Fiának, aki nem maradhatott örökké a halál ölelő karjai között. »A kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkövé lett!« — mondja a Zsoltáros és Jézus vonatkoztatja magára. (Mt. 21, 42; Mk., 12, 10; Lk., 20, 17.) Örömmel csatlakozik e mondathoz a húsvét után élő gyülekezet hite is kezdettől fogva napjainkig és erről tesznek bizonyságot majdani utódaink. (Csel. 4, 11; 1. Pét.. 2, 7.) Szegeletkövé lett, üdvösségünk alapja. Ezt bizonyítja egész élete, minden cselekedete, minden kimondott szava, de még inkább kereszthalála és dicsőséges feltámadása. Az a Jézus, ki eljött e földre, itt közöttünk élt, szenvedett, meghalt és feltámadott, az a Jézus ma minden keresztyénnek egyedüli reménysége, hitének bizonyos alapja. Kihez is mehetnénk mi szegény bűnösök, ha nem Őhozzá, alti meghallgat minket, aki megbocsátja vét keinket? Hová is fordulnánk, ha D. DEZSÉRY LÁSZLÓ: TESTNEK FELTÁMADÁSÁT 1. Kor. 15 hivő magyarázata Ara 2.40 Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály nem Hozzá, aki szeretettel vár bennünket? Kire is tekintenénk, ha nem Reá, aki figyeli a mi életünket és itt a földön vezet bennünket az örökélet felé? Szegeletköve, alapja az egyháznak. Annak a nyájnak, amelyet vérén megváltott, amelyet elhívott, amelyet akaratának teljesítésével megbízott. Az egyház Őbenne él és hirdeti az üdvösség, a szeretet, a békesség igéit, amiket Tőle, Urától kapott. De szegeletkő úgy is, hogy sokan megbotránkoznak, hitben megbotlanak Benne. Ezek azok a keresztyének, akik nem tudják Őt Megváltónak elfogadni és ezért hitük szár- nyaszegetten hull alá, amikor annak szállani kellene. Szegeletkő. Valóban így van ez mindnyájunk életében? Erre a kérdésre . csak igennel válaszolhatunk, mert csak így lesz a mienk mind az a drága ajándék, amit ő ígért né- künk; az örökéíet, amit megszerzett számunkra. Vámos József A tények beszélnek »Bizony, Istennek Fia volt ez« — j mondta a római százados a golgotái j kereszt alatt (Mt. 27, 54). Jézus ke- í resztrefesziíése, szenvedése, szavai i és halála megrendítették. Talán hal- ■ lotta a főpapok vádaskodását Jézus ' kihallgatásakor, gúnyolódásukat a j kereszt alatt; — de most a vádasko- j dókkal és gúnyolódókkal ellentétben : kiszakad szívéből a meggyőződés és j hitbizonyosság vallástétele. A ke- } resztrefeszített és bűnvalló lator után j ő a második hitvalió Jézus Krisztus ! istenfiúsága mellett. A valóság, a bizonyságok fellege vette körül őt a Golgotán. Személyes meggyőződése és tapasztalatai alapján szólal meg, amikor Jézusról mint Isten Fiáról tesz vallomást. Hitte, mert meggyőződött róla, hogy Jézus az Isten Fia. Nagypénteken az az ige kérdése, hogy felismered-e Jézusban az Isten Fiát? Ha úgy látod őt, mint aki Isten Fiaként feláldozta magát érted és a világért, akkor Megváltód és Üdvözítőd Ő az örökéletre. »Nincsen itt, mert feltámadott« — ez az isteni üzenet, örömhír fogadta húsvétkor Jézus sírjához érkező asz- szonyokat. (Mt. 28, 6). A szívük mélyén rejtőző szeretet vitte őket oda. j Félelemmel és kétségek között közeledtek: Kicsoda hengeríti el ne-! künk a követ a sirbolt szájáról? A sirhoz érve elhengerített kő, üres sir és angyali szózat fogadta őket: »Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Űr. És menjetek el gyorsan s mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadott a halálból.« (Mt. 28, 6—7). Isten a szerető szívű, Jézusért cselekedni vágyó asszonyokkal üzent a félénk és bezárkózó tanítványoknak, így szereztek tudomást Isten tettéről, a feltámadásról. A tények beszélnek: Jézus Krisztus nem maradt a sírban. Feltámadott. Ő él. Erre a tényre alapul az egyház j élete, ez hitünk és örökéletünk fundamentuma. Feltámadott az Ür! Ez bizonnyal igaz! dr. Gyimesy Károly Készülj az ige hallgatására Nagypéntek — Zsolt. 22, 17—20. Az egész messiási zsoltár, de különösen ez a négy vers, Jézusról beszél. Nem is lehet az egyház mást, különösen ezen a napon, nem, mint híven róla prédikál. Nagypénteken — nagypéntekről. Nagypéntek a Golgota keresztjével, a szenvedő, a mindenkitől elhagyott és megvetett Jézussal a legnagyobb prédikáció és igehirdetés. Minden hozzátétel és von atkozta- tás néükül elmondani Jézus szenvedését. Hová jutott Jézus?! Pár nappal ezelőtt, virágvasárnap még dicsőséges Király, akit hozsannázva ünnepelnek, ma szenvedő, vérző, tehetetlen és haldokló ember. A fájdalmak embere. Egész földi élete szolgálat volt. Másokért, másoknak jött. És ez mindig szenvedéssel jár. Az öröm, a békesség, a szeretet karácsonya az O számára alászállás, megaláztatás, szolgálat, fájdalom. Hiszen az ötök dicsőségből, szentségből, Isten trónusáról kell beleszületnie az istálló jászolába, a bűnbe, a világba, a szenvedésbe. A karácsonyi jászolbölcsőre rávetíti árnyékát a nagypénteki kereszt. A születésre a halál. És megy tovább az úton, a szenvedés útján a fájdalmak embere. Amerre elmegy, szolgál. Emberek életében hoz döntő változást. Megszólít, elhív, gyógyít, prédikál, új életet ad. Mindig csak ad. És mit kap viszonzásul? Embeiek gyűlölete, a világ gyűlölete fordul ellene. Gúny, megvetés, szenvedés kísérői az úton. Szórja, szinte pazarlóan és mégis tudatosan azit, amit az Atya rábízott. És mire elérkezik Nagypéntek, mégis egyedül van. Magárahagyoítan, szeretet nélkül, gyűlölségtől körülvéve kínlódik utolsó óráiban a szeretedet hozó Jézus. Az a gyűlölet, amelyik a keresztre szegeszte, az a meg nem értés és szenvtelenség, amellyel kockázva sorsot vetnek ruhájára keresztje alatt, az a vér, amelyik megkínzott testéből csorog, szenvedéséinek, fájdalmas útjának végállomása —■ és ugyanakkor a világ tragédiája. Világosságul jött a világba, a sötétségbe, de a sötétség nem fogadta be őt. (Jn. 1, 5.) Valóban a fájdalmak embere, nemcsak a kereszten, hanem egész földi életében. És valóban szolgált nemcsak a keresztig vezető úton, hanem a kereszten is. Nekünk, ma élő keresztyéneknek is szolgál és ad. O, az Isten Fia azért lett a fájdalmak embere, hogy keieszthalált éppen a világért, érettünk szenvedje el. ö azt akarja, lássuk meg, mekkora szeretet van benne irántunk: akkor, amikor az egész emberiség bűneit magára véve, ezekért a bűnökért fájdalmasan szenved és meghal a kereszten. Karácsonytól Nagypéntekig tant 'a fájdalmak emberének útja. Ez a minden szenvedésében, kudarcában is dicsőséges út, mert a megváltás útia. Az a fájdalmakkal megrakott ember, aki végigmegy ezen az úton, az valóban dicsőséges Király, mert az Atya akaratából cselekszi ezt. Az a szenvedő, nyomorult ember a kereszten, a dicsőséges Isten Fia, ment oót viszi véghez ez emberiség, a világ üdvösségét. Nagypénteken különösen nem tehet mást az egyház, mint Jézusról prédikál. De Jézusról, különösen nagypénteken csak úgy lehet beszélni, ha rólunk is szó van. Mert rólunk van szó. Adja Isten, hogy ez a pár sor megnyissa szívedet az ige hallgatására és befogadására! Juhász Géza A német esyházak Németorszás békés egyesítéséért A barmi parlament, a német nép nyilvánvaló akarata ellenére, második és 'harmadik olvasásban is elfogadta a párizsi háborús szerződéseket. Ezzel Németország békés újraegyesítése helyett, a szabad össz- német választások útján megalkotandó össznépiét kormány és a békeszerződés útja helyett a német Wehrmacht újjászervezése mellett foglalt állást. A német keresztyének legjobbjai és a gyülekezetek a népi tömegekkel együtt erélyesen harcoltak az újrafelfegyverzés politikája ellen s ezt a harcot a bonni parlament döntése után sem hagyták abba. Magatartásuk nem maradt hatás nélkül a többi országok egyházaira sem. Így a svájci reformátusok lapja, a Kirchenblatt legújabb számában »Ellenállás Nyugat- Németország remilitarizálásával szemben« című cikkében a lap főszerkesztője foglalkozik a német keresztyének békeharcával. Közli a lap azt a kiáltványt, amelyet január 29-én Frankfurtban a Pál-templom- ban fogadtak el, valamint Collwitzer professzor egész beszédét, aki tartózkodó politikai magatartásából most azzal az indokolással lépett a küzdőtérre, hogy »a német nép történelmének döntő órájában a keresztyén lelkiismeret nem hallgattathatja el intő szavát a fenyegető veszedelemmel szemben«. A Kirchenblatt állást foglal azokkal, elsősorban Gerstenmeier parlamenti elnökkel szemben, akik nyugatnémet egyházi lapokban »politikai dilettantizmust« vetnek az újrafelfegyverzést ellenző egyházi emberek szemére és becsületességüket is kétségbe vonják. A svájci református lap élesen I elítéli ezt az eljárást. »Az újrafel-1 fegyverzés veszélyei — írja — ko-1 molyán fenyegetik nemcsak Németországot, hanem egész Európát. Nem alaptalan a félelem egy újraíelfegy- vérzett Németországtól. Mint keresztyének, nem nézhetjük közömbösen németországi testvéreink harcát ezzel a veszedelemmel szemben.« A német gyülekezetek és egyházi testületek folytatják a harcot azért, hogy megakadályozzák a bonná parlament döntésének valóraváltását. A brémai tartományi közgyűlés D. Stoeivesant professzort választotta az új zsinat tagjává, aki az újrafelfegyverzés elleni harc első sorában áll. A greifswaldi tartományi egyház nyilatkozatot fogadott el, amely rámutat a kettészakított Németországot az újrafelfegyverzés által fenyegető roppant veszélyre. Hivatkozik a határozat a német nép elszánt békeakarátára. követeli az ország békés újraegyesítését, a tömegpusztító fegyverek betiltását.. A Németországi Evangéliumi Egyház zsinatán a béke híveinek nagy győzelmét jelentette, hogy Niemöller Mártont ismét megválasztották az egyház külügyi hivatalának elnökévé. Erősítette a lelkészek békemozgalmát az is, hogy kiválóf rendszeres teológiai professzorok, mint Gollwitzer és Vogel a zsinaton határozottan szembefordultak az újabb felfegyverzés politikájával. Az NDK több mint 200 neves egyházi vezető embere felhívással fordult a keleti és nyugati német keresztyénekhez: tegyék magukévá az NDK Népi Kamarája által javasolt népszavazás ügyét; »A német népnek most végre meg kell találnia a helyes utat és ez nem a felfegyver zés, nem a párizsi szerződések útja hanem a Pál-templomban elhangzót német manifesztum útja. Az ÜRNAK »Jobbkeze« — Zsolt. 118, 16. Az ÜRNAK jobbkeze Jézus Krisztus. Általa cselekszik hatalmasan az ŰR. Megostoroztalott keményen: elszenvedte nagypénteken a kínos kereszt- halált. De húsvétkor felmagasztalíaiott: dicsőségesen feltámadt. Jézus Krisztus megszabadította azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak. (Zsid 2, 15.) JVJEpjj; szabadok azért élünk, hogy hirdessük az ÜRNAK hatalmas cselekedetét.— a? életünkkel. Ez az élet a szabadulás feletti vigasság. Jókedv és ének, Istennek hálás, boldog magasztal ása. ADJUNK HÁLÁT, hogy az ÜRNAK »Jobbkeze« ma sem rövidült meg. VALLJUK MEG. hogy a halál dűl inkább menekülünk, mint elfogadnánk a szabadulást hittel. KÖNYÖRÖGJÜNK igazi húsvétért, hogy új életnek forrásává legyen az számunkra. Bártfai Lajos Hll A OLVASD ♦ Heti ige: »(Én vagyok) az Élő, pedig halott valók és imé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a pokloknak és a halálnak kulcsai.« —■ Jel 1, 18. Április 10. Vasárnap — 1. Kor 5, 7—8. Krisztus él! — Ö lett a győztes! — A Benne való hit nem kegyes, ünnepi »hangulat«, hanem életet alakító erő, amely a régi életből, bűneink tömkelegéből, tisztaságra és igazságra vezet. Április 11. Hétfő — Csel 2, 22—32. Krisztus él! — Hű az Isten — A keresztet Izrael fiainak gonoszsága állította fel, — de a kereszten mégis Isten cselekedett. Nem a kereszthalálvolt Isten utolsó szava, hanem Jézus feltámasztása. Ez annak bizonysága, hogy Isten megtartja Ígéreteit. Április 12. Kedd — Lk 24, 36—47. Krisztus él! — Ezért eredményes az evangélium hirdetése! — A tanítványok nem látomást láttak, hanem a valóságosan feltámadott Krisztussal találkoztak. Ez a találkozás segítette őket az írás helyes megértéséhez és tette bizonyságtételüket embereket Jézushoz vezető hatalommá. — Krisztus feltámadása nélkül halott szó, haszontalan beszéd lenne az igehirdetés. Április 13. Szerda — Jn. 21 1—14. Krisztus él! — Számontartja övéi útját! — Péter és a többiek ott akar« ták folytatni, ahol egyszer abbahagyták: újból halászhatni kezdtek a Gene- záreti-tavon. Mintha teljesen megfeledkeztek volna a kapott megbízatásról.- Jézus azonban utánuk megy és a Feltámadottal való, újból helyreáll-Jtt közösség döntővé válik a tanítványok további magatartása számára. Április 14. Csütörtök — Csel 8, 26—40. Krisztus él! — Ö mindenkinek Megváltója! — A szerecsen komornyik a jeruzsálemi templomban csak a pogányok tornácáig mehetett és nem válhatott a zsidó gyülekezet teljes-jogú tagjává. Amikor Fülöp igetolmácsolása nyomán hitre jut és megkeresztelkedik, egészen Krisztusé lesz, Jézus közel engedi magához és feltámadásának minden ajándékában részesíti. Április 15. Péntek — 1. Kor 15, 35—49. Krisztus él! — Van »testnek feltámadása«! — Hitünk egyik legnagyszerűbb titka: testünk is feltámad! Amint az elvetett búzaszemből új búzaszem fejlődik, úgy egyszer »elvetett« testünkből is új támad fel, amely a földi vonásait viseli és mégis egészen más: a Megváltó-Isten dicsőségéinek, erejének és örökkévalóságának fénye verődik róla vissza. Április 16. Szombat — 1. Pét 2, 1—10. Krisztus él! — Benne élhetek! — Krisztus által nagyot fordult sorsunk: sötétségről világosságra kerültünk. Értéktelen kövekből élő kövekké lettünk, amelyekkel Isten Egyházát építi. Kegyelmet kaptunk. Hirdessük annak hatalmas cselekedeteit, aki velünk, — csodákra méltatlanokkal, — csodákat tett, de ne csak szóval, hanem egész életünkkel! BohusJmr?
