Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-03 / 14. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Mint annakidején közöltük, a frankfurti Pál-templomban tartott gyűlés részvevői nyilatkozatot adtak ki a német újrafelfegyverzés ellen. Ezt az úgynevezett »Német kiált­ványit« többek között a {következő egyházi vezetők is aláírták: Gün­ther Dehn teológiai tanár (Bonn), Hans Iwand teológiai tanár (Bonn), Günther Bomkamm teológiai tanár (Heidelberg), D. Hermann Diem lel­kész (Ebersbach), Martin Fischer professzor (Berlin), Albrecht Goes lelkész (Stuttgart), Oskar Hammels­beck professzor (Wuppertal-Bar­men), Strathmann teológiai tanár (Erlangen), E. Wolf teológiai tanár (Göttingen). JOHN R. MOTTOT, az Egyházak Világtanácsa tiszteletbeli elnökét, az egész ökumenikus mozgalom szel­lemi atyját február 7-én temették el Washingtonban, a püspöki (anglikán) székesegyház Arimáthiai Józsefről elnevezett kápolnájában. E tény is jellemzően szemléltette Mott János ökumenikus jelentőségét, hiszen ő maga a metodista egyházhoz tarto­zott. Jóllehet nem volt lelkész, a pá­rizsi görögkeleti teológiától kapott díszdoktorátust. NORVÉGI.^. evangélikus egyháza lelkészhiármyal küzd. Számítások szerint 263 lelkészre volna szükség a gyülekezetek kielégítő gondozásá­hoz. Jelenleg 3425 lélek esik egy lel­készre. A 950 gyülekezetei sürgősen fet kellene osztani kisebb lelkészi körökre, hogy a »tömeggyülekeztek« lelkigondozásának kérdései meg­oldódjanak. AZ EGYHAZAK VILÄGTANÄ- CSA genfi sajtótájékoztatója leg­újabb száma »Mentsétek meg a bé­két« cím alatt ismerteti Nyikoláj metropolita beszédét, amelyet múlt novemberben Stockholmban tartott, s amelyet annakidején mi is ismer­tettünk. Hangsúlyozottan kiemeli a tájékoztató a metropolita beszédé­nek azt a részét, amelyben az Egy­házak Világtanácsa evanstoni béke­felhívására utalt. A tájékoztató hosz- szabb részleteket közöl a beszédből és ezzel az idézettel végzi tudósítá­sát: »Nyikoláj metropolita a Szov­jetunió békekezdeményezésére hi­vatkozva gyújtó felhívással, fordult a világ minden vallási szervezetéhez és felekezetéhez: »Annak a nevében, akiben hiszünk, gyermekeink, ifjú­ságunk és az egész emberi nemzet­ség boldogsága érdekében egyesítsük sorainkat a föli békessége megvédé­sének nagy művében és küzdjünk érte fáradhatatlanul.« DÉL-AFRIKÁBAN a kormányzat folytatja a faji megkülönböztetés po­litikáját. Legutóbb több nagyobb vá­rosból, így Johannesburgból is kite­lepítették az afrikai (néger) lakossá­got, mert »jelenlétük sértette a fehér lakosság érzéseit«. A. Reeves, Jo­hannesburg anglikán püspöke, aki jelenleg Angliában tartózkodik, Great Yarmuthban prédikációt mon­dott, amelyben tiltakozott a négerek kitelepítése ellen. AZ AUGSBURGI VALLÁSBÉKE ez év szeptember 25-én lesz 400 éves. Az évfordulóra Augsburgban és má­sutt is Németországban ünnepsége­ket rendeznek. A szabadulás öröme Zof. 3, 14—17. Ujjongj, Sión leánya, örvendj, Izrael, repeső szívvel örülj, Jeruzsálem leánya: megváltoztatta az ŰR, amit ítéletiként mondott ki rád, sarokbaszorította ellenségedet — az ŰR, Izrael királya van falaid között, nem kell többé rossztól félned! Azon a napon azt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj, Sión, ne lankadjon kezed, Istened, az ŰR van közötted szabadító hődként. Ujjongva örvend rajtad, csendesen szeret téged, repesve örvend néked. Fájdalmak f érfia Zsolt 22, 17—20. Kutyák fogtak körül, gonoszók hordája környez: megmarták kezem-lábam. Megszámolhatnám minden csontomat, de ők. csalk néznék, bámulnak reám. Megosztoztalk ruhámon, köntösömre sorsot vetettek. De te, URAM, ne légy távol, Szabadítom, siess segítségemre! Fordította: Bodrog Miklós ÄZ igazság és békesség királya Zsid. 7, 1—3. Virógvasámap epistolájában a Zsi­dókhoz írt levél Jézust Melkisédek- kel, az ószövetségi pap-királlyal ha­sonlítja össze, akiről 1. Móz. 14, 18— 20-ban van szó. Melkisédök előképe Jézus Krisztusnak, akiről, minit Mes­siásról Ézsaiás próféta azt jövendölte, hogy jogosság és igazságosság álltai uralkodik, és neved között »a békes­ség fejedelme« is szerepel. AZ IGAZSÁG KIRÁLYA, Melki- sédek, akinek az erkölcsi tekintélye előtt Ábrahám pátriárka is meghaj­lik, és hódol néki, minit a felséges Isten papjának. Jézus Krisztus is az igazság királya, hiszen Isten kinyi­latkoztatását hozza, ami miaga az igazság. Ez az igazság azt jelenti, hegy Jézus Krisztus a md bűnössé­günkért, igaztalan voltunkért oda­adta magát, az ő igazságát érettünk, hogy nekünk is legyen megigazulá- sunk. Krisztus, aki az 6 igazsága árán váltott meg minket, azt várja, hogy mi is az igazság szolgálatában éljük le életünket, s legyünk az igaz­ság képviselői embertársaink között a mindennapok világában. A BÉKESSÉG KIRÁLYA Meliki­sédek. Igénk azt mondja róla: »Sa­lem királya is, azaz békesség kirá­lya«. Jézus Krisztus is a békesség ki­rálya. Békességet szerzett közöttünk és Isten között. Ebből a forrásból, Reformáció éjszakáién szabadultunk fel BESZÉLNEK A KÖVEK Igaz az, hogy ami­kor az emberek elhall­gatnak, a kövek be­szélnek tovább. Be­szélnek a múltról, a rég elfelejtettékről, a régenvolt szökősökről, letűnt korok nagyságá­ról, fényes napjairól, hanyatlásáról. Évezre­deken át hallgatagon alusszák álmákat egy napon a mai idők min­dent tudni vágyó em­bere megzavarja hosz- szú álmukat. A sötét­ből újra napvilágra kerülnek. Majd tudós kezek féltő óvatosság­gal nyúlnak hozzájuk, hogy semmi el ne vesz- szen belőlük, hiszen minden darabkájuk érték. Mi pedig, akik a tudósok híradása nyo­mán tudomást szer­zünk róluk, csodálko­zással, néminemű meg- illetődéssel gondolunk rájuk, rajtuk keresztül pedig arra az időre, amelyről hallgatagon is beszélnek. Így beszélnek a kö­vek és vajon mit mon­danak nekünk? Elmondják, hogy űr városa, amelyből Áb­rahám (aíkkor még Áb­rám), a zsidóság ős­atyja elindult Kánaán felé, nem a mondák, mesék kitalálta város, hanem valóban léte­zett. (1. Móz. 11, 31.). Kövei, feltárt épületei mesés gazdagságot árulnák el, a benne élők nagyszerű mű­veltségéről tesznek ta­núbizonyságot. Való­ban biztos és gazdag jövőt hagyott maga után Ábrahám, amikor Isten parancsára elin­dult a pusztaságban az ismeretlen földrész bi­zonytalansága felé. A fáraókat dicsőítő reliefek, a zsidóság egyik nehéz korszaká­ról, a »szolgaság házá­ban« eltöltött eszten­dőkről tudósítanak bennünket. A dombor­műveken zsidó rabszol­gák vonulnak fel, ez­zel is mintegy illuszt­rálva a Bibliának tör­téneti tudósítását. A Tel-Amarna és Bog- hazköi kőtáblák ékira­tos írásai az izraeli föld történetének ho­mályos pontjaira vet­nek fényi. Mi, keresztyének pe­dig megilletődve gon­dolunk azokra az em­lékekre, amik Jézus és az apostolok korát idézik elénk. A kaper- naumi zsinagóga rom­jaira, amelyben a Meg­váltó hirdette »az evangéliumot a szegé­nyeknek;«. (Lk. 4, 18— 20.). Jeruzsálem feltárt, régi utcáira, amelyen az ő lába is érintett. F.fezus romjaira, ahol annyit járt Pál apos­tol, élt az első gyüle­kezetek egyike. Beszélhetnénk arról, hogy a lávával elteme­tett pompeji házak egyikében egy falba- mélyített keresztet ta­láltak, amely néhány évtizeddel Krisztus ha­lála után az Ö megvál­tói cselekedetét jelké­pezte és jelzi ma is. Legyen azonban eny- nyi, ez a néhány sor is elegendő annak bizo­nyítására, hogy beszél­nek a köveik. VÁMOS JÓZSEF HUSZONNÉGY ESZTENDŐS szolgálati múltra tekinthetek vissza, amelyet szülőfalumban, a hartai evangélikus egyház népe között töl­töttem. A választásom idején meg­nyilatkozott nagy szeretet emléke soha nem homályosuk el bennem, sőt fokozott vigyázásra serkentett éppen azokban az időkben, amikor a német nemzetiségi agitáció »Wandervogel«-jai álcázott öltözék­ben minden eszközt megragadva azon mesterkedtek, hogy német- származású, de jó magyarérzésű hí­veinkben a magyarsággal való élet- és sorsközösséget megbontsák. LEGFÁJÓBB EMLÉKEM 1944 nyarára esik, amikor az erőszakos, SS-sorozás községiünket felikavart hangyaibollyá változtatta. Több ízben vezettem küldöttséget a fővárosba és minden lehetőt elkövettünk, hogy magyar érzésű népünk mentesüljön az SS-szolgálat alól. Férfiáink, ifjú­ságunk néhány napra a kukoricásba rejtőzött. A falu népe nem riadt vol­na vissza még az erőszakos ellenál­lástól sem. Amikor a vármegye fő­ispánja eljött Hartára, hogy lecsen­desítse a felbolydult falut, minden munka megállt és minden ember ugyanazt követelte: Ne kényszerítsék őket SS-szolgálatra! EZEKBEN A FESZÜLT NAPOK­BAN a Gestapo két kiküldöttje Sze­gedről autóval jött értem, hogy el­hurcoljon. Az volt a bűnöm, hogy »magyarrá neveltem ezt a német anyanyelvű népet« és a helybeli Volksbund félrevezetéssel, megté­vesztéssel, megfélemlítési eszközök­kel is csak egy kis töredéket tudott magához ragadni. Községünk népe LEVÉL EGY NÉMET BARÁTOMHOZ nek látjuk, is a háborút, az ellene küzdés bizodalma tekintetében is tanulhatunk közös tanítónktól. »Az optimizmus nem a jelen helyzetről való vélemény, hanem a reménység­nek lendítő ereje, ahol mások rezig­náltak, még ott is felemelt fejjel já­runk, ha látszólag minden kudarccal fenyeget is. Az optimizmus erő, mely- lyel a jövőt magamhoz ragadom ... az előretörést a jövő irányába senki se vesse meg, mégha százszor téves­nek is bizonyul. Az optimizmus az élet egészségéhez hozzátartozik, me­lyet a beteg ne fertőzzön meg.« Van­nak keresztyének, akik a keresztyén hittel nem tudják összeegyeztetni, hogy jobb földi jövendőt várjunk. Ügy látjuk, hogy a földi lét kataszt­rófa előtt áll. Kegyes lemondásban és visszahúzódásban térnek ki a vi­lágért való felelősség és a jövő épí­tése elől.« Eljön a világ népének és Isten né­pének a szombatja. Az Isten népe a »nagy Szombathely« felé siet, a nyu­galom helye felé, de úgy, hogy eléje dolgozik a nyugalomnak. Nagy erő­forrás számunkra tudni azt, hogy a német hitvalló egyházban sokan van­nak, akik azért imádkoznak és azért dolgoznak, hogy a világ nyugalmá­nak, a szombatnak helyévé legyen, ne rohanhasson végig a háború őrült kocsija, melynek nyomán a világ romhalmazzá és pusztasággá lesz, a Te nyelveden: Stein am Anger. Szombathely, németül: Steinaman­ger, 1955. március. Meleg barátsággal ölel: Lehel Ferenc percek alatt súlykolófával, késsel, vasviliával futott össze, hogy elhur- coltatásomat megakadályozza és a kiküldöttek a fenyegető veszély lát­tára hamarosan egérutat vettek. Környékünkön — a solti hídfő birtoklásáért — heves harcok dúl­tak s ami a lakosságot a (község el- hagj^ására kényszerítették. A német tüzérség kfo. 300 gránátot lőtt Har­tára. Az irányított gránátok az evangélikus templomnak voltak ugyan szánva, de • a tető csekély megrongálásától eltekintve, súlyo­sabb kárt nem okoztka. Ezt a hívek késedelem nélkül kijavították. Egy gránát ferde síkban a templom fa­lában fennakadt. Ha áttöri a falat, éppen oltárunk és szószékünk esett volna áldozatul. A községben azon­ban számos ház viselte magán a náci »szövetségesak«-től szerzett se­beket. KÖZSÉGÜNK a reformáció éjsza­káján szabadult fel és szétszóródott híveink lassan visszaszállángóztak elhagyott otthonaik falai közé. Mi­kor 1945 február havában zsúfolt templomunkban az istentisztelet vé­gén újból felhangzott a Himnusz, pásztor és nyáj arcán végigpergett a könny, a megtisztult lelkek drága­gyöngye, míg a szívnek teljességéből zengett a száj: »Isten áldd meg a magyart!« Palotay Gyula az Isteniben való életből és az ő atka» rátáinak való engedelmességből táp­lálkozik a keresztyének békességért való munkálkodása, mégpedig nem­csak az egyes emberek, hanem a né­pek közötti békének a szolgálata. Az Ószövetség elején szereplő Melkisé- d éktől kezdve az Újszövetség utolsó lapjaiig, a teljes Szentírás hirdeti Isten örökkévaló békeakamafcáit. En­nek a követésében járnak a keresz­tyének mindig, valahányszor mun­kálják a népek közötti béke és együttműködés ügyét. ÖRÖKKÉVALÓ KIRÁLY ÉS PAP Melikisédek; igénk azt mondja erről, hogy »sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap ma­rad örökké«. Jézus Krisztus is örök­kévaló pap, amint erről a múlt va­sárnap egyik igében hallottunk. De örökkévaló király is. Az Apostoli Hitvallásban arról teszünk bizonysá­got minden vasárnap, hogy az Atya jobbján ül, ahonnan eljön ítélni élő­ket és holtakat. Jézus királysága en­gedelmességre hív minket. Ha felet­tünk való uralmát elismerjük, ak­kor akaratának útját keli járnunk. AZ IGAZSÁG ÉS BÉKESSÉG SZOLGÁLATA a mi keresztyéni kö­telességünk az engedelmesség útján; Melikisédek az igazság és békesség királya. Jézus Krisztus az igazság­ban uralkodó »Békesség Fejedelme«; Ez világosan kijelöli keresztyéni fel­adatunkat. Az igazság és békesség kettősségében járva lesz életünk ked­ves Isten és emberek előtt. Aki a virágvasárnapi király szolgálatában áll, csiafc ezen az úton járhat, mert Urunk is az igazság és békesség ki­rálya! ________ Ottlyk Ernő Eg y „állatbarátra“ Milyen csodálatos! Hogy dédelgeti kutyáját-maeskáját és hogy szereti (messziről) a lovat és a tehenet! Könnyekig meghatják apró bogarak s bizony látni sem bír elhullt verebet. Szép lélek— sóhajtják, akik egyszer látták, akik pedig sokszor, ennyit mondanak.: dicső szokásának egy oka lehet — állati világa nem mond neki ellent, s egyébként — utálja az embereket Keret és tartalom Ö, hogy zörög az ösztvér valóság, és hogy takarnánk, vágyva jobb hatást! Igazságunk oly aszott, s lám a csont­bőrt hiába rejti hosszú, bő palást. A KAJÁN Jó s rossz fölött csak fásultan nevet, s amit lefitymál, sosem fájt neki. Kritikus lény. Vagy azt hiszi, hogy így rut ürességét jobban rejtheti. Bodrog Miklós Istentiszteleti rend Április hó 3-án VI RÁG VASÁRNAP: Deáik tér: de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. — Fasor: de. fél 10 Juhász Géza, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 6. (Passió-olv.) — Dózsa Gy u. 7.: de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24.: de. fél 10, de. 11. — Rákóczi fit 57/b.: de. 10 Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 28.: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6. — Kőbánya: de. 10 Koren Emil. — Vajda P. u. 33.: de fél 12 Schreiner Vilmos. — Utász u. 7.: de. 9 Schreimer Vil­mos. — Zugló: de. 11 (úrv.) Sólyom Jenő dr., du. fél 7. — Gyarmat u. 14.: de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva: de. fél 12 Scholz László. — Fóti u. 22.: de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 5. Szeretetvemdégség. — Váci u. 129.: de. 8 Rimár Jenő. — Újpest; de. 10 (úrv.) Matuz László, du. 6. Passió. —■ Dunakeszi: de. 9 Muntag Andor. — Vas u. 2/c.: de. 11 Szaimonidesz Lajos. — Pesterzsé­bet: de. 10. — Soroksár-ÜjteleP; de. fél 9. — Rákospalota MÁV-telep: de. fél 9. — Rp. Nagytemplom: de. 10. — Rp. Kistemplom: du. 3. — Pestújhely: de. 10. Rákoskeresztúr; de. fél 11. — Rákoshegy: de. 9. — Rákos- liget: de. 10. — Rákoscsaba: de. 9, du. fél 7. — Citikota: de. 9 (gyerm.), de. 10. du. fél 3 —• Mátyásföld: de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa: de. negyed 10. — Szilasliget: du. 3. — Pest­lőrinc: de 11. — Pestimre; du. 5. — Kis­pest: de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-teleP: de. 8. Rákosszentmihály: de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér: de. 9 Dóka Zoltán, de. 11 Várady Lajos, du. 7. — Toroczkó tér: de. 8 (úrv.) — de. fél 9. Várady Lajos. — Óbuda: de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Kom­játhy Lajos, du. 7. — XII.. Tarcsay V. u. 11.: de. 9 Danhauser László, de. 11 Dan­hauser László, du. 7. Lelkésznevelő Intézet: de fél 11 Ruttkay Elemér. — Budakeszi de. fél 10. — Kelenföld: de. 8 (úrv.) Bottá Ist­ván, de. fél 10 (gyerm.) Bottá Isván, de. 11 (úrv.) Bottá István, du. 5. — Német­völgyi u. 138., de. Muncz Frigyes. — Cse­pel: de. 11, du. 7. — Budafok: de. 10, Vi- sontai Róbert. — Nagytétény: de. 8. Vi- sontai Róbert. — Kelenvölgy: de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva: de. fél 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy; de. fél 10. du. 7. Április hó 8-án NAGYPÉNTEKEN: Deák tér: de. 9 (úrv.), de. II (úrv.) D. Dezséry László, du. 5. Passió, du. 6 Há- fenscher Károly, du. 7 úrvacsora. — Fasor: de. 7 (úrv.) Juhász Géza, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 5 Passió, Juhász Géza, du. 7 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24.: de. 11 (úrv.), du. 7 (úrv.). — Rákóczi út 57/b.; de. 10 (úrv.) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. du. 7 (úrv.). — Karácsony S. u.: de. 10 (úrv.), du. 6. —■ Thaly K. u. 28.: de. 11 (úrv.) Boninyai Sán­dor, du. fél 7 Passió. — Kőbánya: de. !0 Koren Emil, du. 7 Koren Emil. — Vajda P. u. 33.: de. fél 12 Sárkány Tibor. — Utász u. 7.: de. 9 Koren Ernái, du. 7 Schreiner Vilmos. — Zugló: de. 9 (gyerm.) Schojz László, de. 11 (úrv.) Scholz László, du. fél 7 Montag Andor. — Gyarmat u. 14.: de. fél 10 (úrv.) Muntag Andor. — Fóti u. 22.: de. 11 (úrv.) Rimár Jenő. du. 7 (úrv.) Gádor András. — Váci u. 129.: de. 8 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 (úrv.) Rimár Jenő. ■— Újpest: de. 10 (úrv.), du. 7. (úrv.). — Dunakeszi: de. 9. du. — Pesterzsébet- de. 10 (úrv.), du. 7 (úrv.) — Soroksár-ÜjteleP: de. fél 9 (úrv.) — Vas u. 2/c.: de. 11 (úrv.) Szimonidesz Lajos. — Rákospalota MÁV- telep: de. fél 9. — Rákospalota Nagytemp­lom: de. 10, du. — Rp. Kistemplom: du. 3. — Rákoskeresztúr: de. fél 11, du — Rá- koshegy: de. 9. — Rákosliget: de 10. du. - Rákoscsaba: de. 9, du. fél 7. — Cin- kota: de. 9 (gyerm.), de. 10, du. — Má­tyásföld: de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa: de. negyed 10. — Pestlőrinc- de. II (úrv.), du. — Pestlőrinc—Szemere-telep: de. három­negyed 8, du. — Kispest: de. 9, de. 10. du. 6. — Weikerle-telep; de. 8. — Rákosszent­mihály: de. fél 11 (úrv.) du. — Bécsikapu tér: de. 9 Pethő István, de. II Dóka Zoltán du. 7 Várady Lajos. — Toroczkó tér: de! fél 9. Dóka Zoltán, du. 7 Pethő István. — ~ Óbuda: de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 7 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11.; de. 9 (úrv.) Danhauser László, de. 11 (úrv.) Danhauser László, du 7 (úrv.) Danhauser László. — Hűvösvölgy Lelkész- nevelő Intézet: de. fél 11 (úrv.) Ruttkay Elemer, du. 6 (úrv.) Ruttkay Elemér. — Budakeszi: de. fél 10 (úrv.). — Nagyko­vácsi: du. 3 (úrv.) - Kelenföld: de. Í0 (urv.) Bottá István. du. 5. Passióolvasás. Bottá István, du. 6 (úrv.) Muncz Frigves. Németvölgyi u. 138.: du. fél 6 (úrv.) Re- zessy Zoltán dr. — Csepel; de. 11 (úrv.), du. 7. — Budafok; de. 10 (úrv.) Visontai Róbert. — Kelenvölgy: de. 9 (úrv.) Bod­rog Miklós, du. 6 Bodrog Miklós. — Albert­falva; de. fél 11 (úrv ) Bodrog Miklós. — Csillaghegy: de fél 10 (úrv.), du. 7 (úrv.). EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemei Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft félévre 30.- Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. , 10.000 példányban nyomatott 2-551575. Athenaeum (F. v. Soproni Kedves Barátom! Igen örültem, hogy oly hosszt idő után életjelt kaptam Tőled. Új­ból kapcsolatba kerültem a régi ji baráttal! Megkaptam a könyveke; is, bizony megindultan vettem 'kéz­be az Általad dedikált könyveké; ia közös tanító« Dietrich Bonhoef fér írásait. A közös tanító iránti szeretet tét bennünket barátokká. Milyen láza san jegyeztük egymás mellett ülvt a berlini egyetemen az akkor 21 éves Bonhoeffer krisztológiai elő adásait, s nála értettük meg a krisz lológia és a humanizmus mély ősz szefüggéseit. A közös tanító hatá Sára következtek be akkor döntő sek az életünkben, melyeknek fo lyományáképpcn Te illegalitásból éltél Berlin környékén, én pedij m-unkaszolgálatos ként kwbikoltam a Tiszaparton. Újabb írása, a fog sági levélgyűj temény meglepett. Hisz a »Köve tés« című könyvében a hegyi-be szed magyarázatában azt mondja a gyűlölet, a háború világában i jóval győzzük le a gonoszt, a go nősz elszenvedése a gonosz halálé jelenti, (s ezt ő nemcsak az egyhá terében érvényes valóságnak tudta hanem Isten mindkét birodalmú bon). A háború gonoszságának lát tán alakulhatott ki benne az »ellen állás teológiája«, ami már a »Köve tés« kereteit szétfeszíti. Ezért külc nősen érdekes számomra az, hogy - nácizmusnak ellenálló Bonhoeffer ről írsz, ahogy Nekték nyilatkozón »ha látom azt, hogy egy részeg so fór a Kurfürstendamm-on (Bérli egyik legforgalmasabb utcája) száz kilométeres sebességgel rohan, ak­kor mint keresztyén és lelkipásztor nemcsak abban látom feladatomat, hogy az őrült áldozatainak család­tagjait vigasztaljam, hanem fel kell ugratnom az autóra s mindent meg kell tennem, hogy megakadályoz­zam sokak életénék kioltását.-« Iz­galmasan aktuális dolgök ezek! Evekkel ezelőtt a Verdun mel­letti Douaumont-i erődítménynél jár­tam. Megdöbbenéssel álltam meg az erődítmény beépített géppuska fészkénél, ahol az első világháború alatt éjnek idején gumicsövön ke­resztül árasztották be az erődítmény védőseregére a gázt. Elgondolkod­tam azon, hogy a háború egy elkese­redett stádiumában milyen eszközök kerülhetnek elő. A második világ­háború Douaumont-ja Hirosima és Nagaszaki volt. Vajon mit tartogat a jövő háborújának Douaumont-ja? Az új háború őrült kocsija nemesük a Kurfürsterdamm-on rohan vé­gig, hanem az egész világon — még­ha vannak is az új háborúnak olyan idillikus elképzelői is Nálatök, mint Johannes Rüber, az »Amaryllis leányzó« írója — nem lehet eléggé apokaliptikus képekben látnunk a háború őrült kocsijának eljövendő áldozatait, mert csak ez a valóságos látás döbbentheti az egyház népét is felelősségre. Igen, az egyháznak min­dent meg kell tennie a háborús őrül­tek kocsijának leállításáért. S nem szabad elfelejtkeznünk a tíz évvel ezelőtti borzalmakról, melyék Téged is annyira elkeserítettek. De akármilyen apokaliptikus bűn-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents