Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-13 / 11. szám

A<z CgjfUiizetytyeiaAi, Uö^^/tácácéí Egyházunk központi könyvtárá­ban, az Egyházegyetem Könyvtárá­ban, nagyszabású munka folyik. Az Egyházegyeteim székiházának átépíté­sével. kapcsolatban az Egyetemes Könyvtár új helyiségeket kapott és ennek során teljes elhelyezést nyert a könyvtár eddig rendezetlen anyaga is. A múlt esztendő közepétől kezd­ve kto. 1400 folyóméter könyváll­ványt építettek be az Egyetemes Könyvtár új helyiségeibe s megtör­tént a könyvek elhelyezése ezeken a polcokon. Egyetemes Könyvtárunk- niaik jelenleg kib. 100.000 kötet könyve van. A könyvtár legrégebbi része, az ún. Podmaniczky-hagyaték kb. 35.000 kötet, teljesen rendezve és ka­talogizálva van. Hasonlóképpen a könyvtár más hagyatéki egységei is rendezve voltak, az Egyetemes Könyvtár újabbah szerzett anyaga azonban, mely különböző hagyaté­kokból, és különböző egyiázi intézmé­nyek ide összpontosított könyvtárá­ból áll, még rendezetlen. Egy hó­nappal ezelőtt püspökeink felkérték a budapesti segódMkészeket, hogy vállaljanak önkéntes könyvtári mun­kát a rendkívül értéltes Egyetemes Könyvtár rendezése érdekében. A budapesti segédleikészek nagy lelkesedéssel vállalkoztak erre a rendkívül fontos egyházi munkára. Mindegyikük hetenként egy délelőtti önkéntes munkát ajánlott fel s így naponta átlagban három segédlelkész .dolgozik a Könyvtár rendezésén Szi- monidesz Lajos tábori püspök, az Egyházegyetem Könyvtárbizottsága elnökének vezetésével, az egyetemes könyvtárossal: dr. Ferdinand István teológiai tanárral és a Könyvtár töb­bi munkatársaival együtt. A könyv­tár-rendezői munka gyors ütemben halad előre. Múlt héten püspökeink megbeszélésre hívták össze a könyv­tárban dolgozó tisztviselőket és se­gédlelkészeket. Sziimonidiesz Lajos püspök, könyvtárbizottsági elnök tá­jékoztatta ez alkalommal az egy­házi vezetőséget a munka módszeré­ről és előrehaladásáról. Kiémeilite, hogy a budapesti segédlelfcészok mennyi rátermettséget, szorgalmat, és lelkesedést tanúsítanak a könyvtár­rendezés során. A könyvtár szakon­kénti felállítása másfél-két hónap múlva be is fejeződik, azután elkez­dik a még nem kartotékolt könyvek kartotékdását. A beszélgetés során a segéd lelkészek érdekes tapasztala­taikról számoltak be. Több igen ér­tékes könyv- és kotta-ritkaságot ta­láltak az eddig nem rendezett anyag­ban s a kön'yvtár-rendezés során ál­talában egy nagyon értékes könyv­tár körvonalai alakulnak ki. Az Egyetemes Könyvtárban most újra számba veszik a ritkaságokat, az ún. Hungarica-kat (az 1711 előtt Ma­gyarországon megjelent könyveket), az értékes sorozatokat és a könyvé­szeti szépségű kiadványokat. Egye­temes Könyvtárunknak csaknem 1000 kötet Hungarica-ja, vagyis régi ma­gyar kiadványa van. A rendezés so­rán különválasztják az Egyetemes Könyvtár folyóirat-gyűjteményét, mely Szimomídesz Lajos püspök véle­ménye szerint igen értékes és gaz­dag. A könyvtár-rendezés során kü­lön fogják felállítani a valamennyi eddigi evangélikus egyházi könyvki­adó vállalat kiadványait s így egy­házi könyvkiadásunk egész története feltárul majd. PüspöiksirJk és egyházi vezetőségünk nagy örömmel hallgat­ták a beszámolót és köszöneíüket nyilvánították a budapesti segédlel­készeknek, akik értékes, önkéntes munkát végeznek a Könyvtárban. A segédlelikésizaknek munka közben al­kalmuk van a Könyvtárban alapos tájékozódásra s ez tudományos to­vábbképzésüket is elősegíti. Említsük meg mi is hálával Egyetemes Könyv­tárunk önkéntes munkásait. Gémes István, Madocsai Miklós, Nagy Erzsébet Deák téri, Juhász Gé­za fasori, Harkányi László és Cson­ka Albert józsefvárosi, Sárkány Ti­bor, Kinczler Irén kőbányai, Muntág Andor zuglói, Matuz László újpesti, Holla Árpád rákospalotai, Trajtler Gábor cinkotai, Ferenczy Zoltán rá­koskeresztúri, Mezősi György óbudai, Dóka Zoltán és Pethő István buda­vári és Schreiner Vilmos sajtóosztá- lyi segédlelkészeknek há,lás egyhá­zunk ezért az önfeláldozó munkáért. Összehívták az Egi7ház®gY@fem Tanácsát D. dr. Vető Lajos püspök és Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő már­cius 15—16-ra, kétnapos illésre összehívta az Egyházegyetem Tanácsát. Március 15-én délelőtt az Országos Esperesi Értekezlettel és a Teológiai Akadémia Tanári Karával együtt ünnepi ülést tart az Egyházegyetem Tanácsa hazánk felszabadulásáának tizedik évfordulója alkalmából. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő megnyitó beszéde után D. dr. Vető Lajos püspök mond ünnepi megemlékezést, majd D. Dezséry László püspök tart előadást. Az Egyházegyetem Tanácsának ülését legközelebbi számunkban rész­letesen ismertetjük. Az Egyházak Vilástanécsa Végrehajtó Bizottságának határozatai a nemzetközi kérdésekben Jelentettük, hogy az Egyházaik Világ-tanácsa Végrehajtó Bizottsága nemrégiben Genfbem tanácskozott. Az ökumenikus Sajtószolgálat jelen­tést közöl a Végrehajtó Bizottság határozatairól. Elhatározta a Világtamács, hogy az augusztus folyamán Davoslban tar­tott központi bizottsági ülésen két témának fog különösebben figyelmet szentelni, ezek: 1. »Az Egyházak Vi­lágtanácsán belüli egységünk te”'re­mete«, 2. »A keresztyén egység tar­talma a technikailag elmaradt orszá­gokkal kapcsolatban és a faijolk közti feszültségek kérdésében-. A Végrehajtó Bizottság megtár­gyalta az egyházak nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának jelentését. A Bizottság foglalkozott a nemzetközi feszültséget okozó kér­déseikkel és a nemzetközi ügyek bizottságát fáradozásainak folytatására biz­tatta a tajvani helyzet, valamint a párizsi egyezményekből szár­mazó európai problémák békés megoldása érdekében, összhangban az evanstoni határo­zatokkal, a Végrehajtó Bizottság ab­ban az irányban kívánja az egyházak befolyását érvényesíteni, hogy »a kérdést türelemmel, bölcsességgel & elővigyázatossággal« oldják meg, fel­használva a békés közvetítésnek _ az Egyesült Nemzetek alapokmányából is következő elveit és céljait. Komoly erőfeszítést javasolnak olyan tartós egyezmény megkötése érdekében, amely rendezi Tajvannak a kínai anyaországhoz való viszonyát. A Végrehajtó Bizottság az európai feszültség, elsősorban a német kérdés kapcsán a kelet- és nyugateurópai, to­vábbá a brit és amerikai egyhá­zak megbeszéléseit tartja kívá­natosnak, hogy az új helyzettel kapcsolatos keresztyén felelősséget megvizsgál­ják. A Végrehajtó Bizottság meghall­gatta a délafrikai egyházak helyze­téről szóló beszámolókat. Felkérte a Világtanács tanulmányi osztályát, hogy a faji problémának szentelje a legnagyobb figyelmet. Külön titkárt bíznak meg az egész világra kiter­jedő keresztyén szempontok érvé­nyesítésére, az evanstoni határoza­tok: alapján. Elhatározta a Végrehajtó Bizott- ró". hogy a Világtanács legközelebbi 1960-na tervezett nagygyűlésének színhelye kérdésében Japán, Görög­ország és Németország meghívásait utalja a Központi Bizottság elé. f A Lutheránus Világszövetség áj tagegyházuhat vett fel és összehívta a III, Világgyűlést A Lutheránus Világszövetség Vég- rehajtófoizottsáigának bécsi ülésén, melyen püspökeink is részt vettek, négy új tagegyházat* vettek fel, kö­zöttük a pomeráni&i egyházat is. A pomeráiniai evangélikus egyház a né­metországi unióhoz tartozik, de ez év február 10-én tartott zsinatán D. V. Scheven püspök indítványára lépése­ket tett a Lutheránus Világszövetség­hez való közeledésre és kérte tagegy­házi felvételét. A Végrehajtóbizoit- ság úgy határozott, hogy a pomera- niái evangélikus egyházat felveszi, mivel ennek az egyháznak kifogásta­lan lutheránus hivallásos jellege van és a németországi uniós egyházban is teljes önállóságot élvez. Ennek az egyháznak püspöke Dr. Krumimacher, az egykori berlini genenálseuparin- tendens. Felvettek még egy afrikai evangélikus egyházat Észak-Tanga- nyikából és felvették a Ghitei német evangélikus egyházat, valamint meg­erősítették a raadagaszfcári lutherá­nus egyház tagságát. A tagsági kérdéssel kapcsolatban a Végrehajtófoizottsiáig megvizsgálta olyan evangélikus gyülekezeteknek a Lutheránus Világszövetséghez tarto­zását, melyek olyan á'llaimoikbam él­nék, melyeknek nincs szervezett evangélikus egyháza és így amelyek­ből nincs a Lutheránus Világszövet­ségnek tagegyháza sem. A Végrehaj­tóbizottság döntése szerint egyes gyü­lekezeteket a következő feltételek mellett lehet lutheránus gyülekeze­teknek elismerni: a) Ha alkotmány ük van és magatartásukban nyilvánva­lóan lutheránus jellegűek; b) Ha nincsen más egyházhoz egyházi vagy egyéb kapcsolatuk; c) Ha ezek a gyü­lekezetek oly országban vannak, ahol jelenleg a Lutheránus Világszö­vetségnek nincs tagegyháza; d) Ha ez az elismerés nem foglalja magá­ban a tagságot. E feltételek mellett a Lutheránus Világszövetség hajlan­dó az ilyen gyülekezeteknek tanul­mányi anyagot, tájókozfatáisi; és egyéb dokumentumokat rendelkezé­sére bocsátani. A Lutheránus Világ­szövetség. együttérzéssel kíséri az ilyen gyülekezetek fejlődését és nö­vekedését, hogy önálló egyházakká legyenek. A Lutheránus Világszövetség Végrehajíóbizcitsága bécsi gyűlé­séből a tagegyházakhoz intézett levelében összehívta a Lutherá­nus Világszövetség III. Világ- gyűlését, v melyet 1957 nyarán az Amerikai Egyesült Államokban, valószínűleg Mimmeapoiiisban tart. A Végrehajtóbizottság döntése sze­rint ennek a gyűlésnek 275 hivatalos delegátusa lesz a tagegyházakból. 25-tel több, mint a hannoveri máso­dik világgyűlésen. A létszám feleme­lését az időköziben tagegyházkénit fel­vett egyházak szükséglete indokolja. A hivatalos delegátusokon kívül 100 hivatalos látogatót hívnak meg a tag- egyházakból, 100 hivatalos látogatót pedig azokból a lutheránus egyházak­ból, amelyek még nem tagjai a Vi­lágszövetségnek. Ebben a csoportban lesznek a Viléggyűlés más meghí­vottjai is más vallásfelekezetekből és ökumenikus alakulatokból. További 25 hivatalos látogatót hívnak a tag- egyházakiból olyan módon, hogy ezeknek személyére nézve a Végre- hajtóbiizoittoság titkára, vagy a Világ- szövetség elnökei tettek javaslatot. Így a hivatalos látogatók száma 225 lese. A III. Világgyűlés témájára nézve Hamburgban tartottak egy előkészítő gyűlést február 3—6-án a Világszö­vetség Teológiai Bizottságának kibő­vített ülése formájában. Ezen a gyű­lésen két indítvány hangzott cl, az egyik az volt, hogy a keresztyén em­ber szabadságának lutheri tanítását kellene gyümölcsözővé tenni a jelen­legi egyházi és közéleti eszmecsere számára. Másfelől azit kívánták, hogy foglalkozzanak azzal, hogyan járul hozzá a viilágliufheráoizmus az egy­ház egységének ökumenikus kérdésé­hez. Az előkészítő bizottság munká­jában hamarosan kitűnt, hogy e két téma napjainkban annyira együvé­tartozik, hogy ennek a Világgyűlés főtémájiá/niak megfoigalimazásábain is kifejezésre kell jutnia. Így jutottak arra a megállapításra, hogy a főtéma címe a Krisztusban szerzett szabadságunk és egysé­günk kérdését fejezze ki. A Lutheránus Világszövetség bécsi végrehajtóbizobtsági ülése nem tudta véglegesein megfogalmazni ezt a főté­mát s a cím végleges magiszövegezé­sét az, elnökségre bízta. A témát azonban, amelyet ennak a címnek ki kell fejeznie, a gyűlés mégis világo­san megszabta. Ez a téma a Lutheránus Világszö­vetség Végrehajtóhizottsáigáinak bé­csi üléséből kibocsátott üzenetben tá­rul fel. Az üzenet így kezdődik: »A Lutheránus Világszövetség Végre- hajtóhizottsáiga, mely most Becs­ben tartja ülését, üdvözletét küldi az összes tagegyházaknak s egyúttal szeretettel meghívja őiket, vegyenek részt az 1957 nyarán az U. S. A.-ban tartandó teljes ülés előkészítő mun­kálataiban.-« »Azt véljük, hogy ez a téma a keresztyén ember szabadságáról és a Krisztus egyházának igazi egységéről, megfelel az újtesia- mentami üzenet középponti mon­danivalójának és a világluíherá- nizmus mai helyzetének és fel­adatainak is. A lutheránusok nagy találkozója alkalmat fog ad­ni majd nekünk arra, hogy bi­zonyságot tegyünk az egy Úr­ról, Aki minket megszabadított a bűntől és a gonosz hatalmaktól, az egy egyházról, amely Őbenne vagyunk s az egy szolgálatról, amivel az egész világnak tarto­zunk.« Ezután az üzenet arra hívja fel a tagegyházakat, hogy előkészületük főként abban álljon, hogy teológusok és egyháztagok egy­képpen mélyedjenek el abban, mit mond erről a témáról a Szeníírás és mit mondanak a hit­vallási iratok. Ezután ennek a témának összefüggésében gondol­ják át az egyházi élet gyakor­lati kérdéseit. Nincsen a gyakorlati egyházi élet­nek olyan területe, — akár istentisz­telet, igehirdetés, tanítás, misszió vagy a mindennapi élet —, ami a Krisztusban való szabadság és egység felől ne állana ítélet és reménység alatt. Kiváltképpen szükséges azon­ban, hogy az egyházak az egy­másért való könyörgésben egységesek legyenek. Az üzenet így fejeződik be: »A Lutheránus Világszövetség rövid tör­ténete folyamán már oly sokszor volt meg nem érdemelt áldásban ré­szünk. A szabad és kegyelmes Isten ezután sem tagadja meg áldását tő­A Békékongresszust megelőző na­pokban két igen jelentős kiállítás nyílt meg Budapesten. Az egyik az atomenergia-kiAllitás Rajzok, képiek és modellek ismer­tetik meg velünk korunknak azt a kérdését, amelyet ma minden ember élénk figyelemmel kísér. Az Orszá­gos Béketanács és a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesz­tő Társulat közös kiállítása az atom­fizika világában járatlan ember szá­mára is érthetően magyarázza meg, mi is az atom. De megmutatja azt is, amire Jánossy Lajos akadémikus a kiállítást megnyitó beszédében fel­hívta a figyelmet: a probléma nem az atomok problémája, hanem az energiáé, amely az atommagiban rej­lik. Szemléltető számok érzékelte­tik a hatalmas energiát és a hatal­mas lehetőségeket, amelyek az em­beriség előtt állanak, ha ezt az ener­giát békés célokra használja fel. De azt is láthatjuk, mit eredményez, ha visszaélnek a lehetőséggel és drága emberi életék százezreit oltják ki lünk, ha az Ö Lelke által és Krisz­tusért könyörgünk hozzá.« Az EVANGELISCHE PRESSVER­BAND IN ÖSTERREICH egyébként a következőiket írja a Végrehajtöbi- zottsági üléssel kapcsolatiban: »Dr; Gerhardt May bécsi püsipölk meg­nyitó beszédében a bizottság tagjait az ausztriai evangélikus egyház sa­játságos leiki-pohtikad helyzetére em­lékeztette. Ez az egyház két nagy rendszer találkozópontján hirdeti az evangéliumi igazságot. A Világszö­vetség elnöke, D. dr. Lilje püspök megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a jelenlegi világhelyzetben az egyháznak nem az a feladata, hogy elhamarkodott állásfoglalásokkal szóljon hozzá egyes kérdéseikhez, ha­nem azt kell szorgalmaznia, hogy a béke embered legyeinek a viliágban. Csak ezáltal nyújthat segítséget ab­ban, hogy a béke hidjai épülhessenek az államok között. A bécsi ülésnek is ezt a feladatot kell megközelíte­nie és ez egyúttal az egyház nagy esélye is.« Ilyen összefüggésben az osztrák evangélikus kőnyomatos hangsú­lyozza, hogy jelentős volt a Luthe­ránus Világszövetség bécsi találko­zója a kelet-európai népi demokrá­ciák evangélikus egyhazainak küldöt­teivel. A NEUE ZEIT február 27-i szá­! ma felsorolja a bécsi ülésein részt­i vett kelet-európai delegátusokat és i ezt írja: »Egy sajtókonferencián D. ! Lilje püspök, a Lutheránus Világszö­vetség elnöke hangsúlyozta, hogy a népi demokráciákban élő evangéli­kus keresztyének nemcsak rendezett, hanem virágzó egyházi életről tehet­nek bizonyságot.« Majd a lap így folytatja: »Különös jelentőséggel bír a lengyel evangélikus egyház képvi­selőinék a bécsi konferencián való részvétele, tekintve, hogy a lengyel evangélikus egyház delegáltjai tudva­levőleg nem kaptak annakidején az U. S. A.-kormánytól beutazási en­gedélyt az evgnstoni Viillággyűlésre. Távoiilétüket azonban az U. S. A.-ban úgy állították be, mintha a lengyel kormányzati hatóságok vonakodtak volna nekik kiutazásd engedélyt ad­ni. Az U. S. A.-kormány magatartá­sának pedig nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a lengyel lutheránusok következetesen kardoskodtak az ode- ra-neisse-i békehatár mellett. A len­gyelek Bécsben sem tértek el ettől a magatartásuktól.« A Neue Zeit így fejezi be kommentárját a Végrehajtó­bizottság üléséről: »A Lutheránus Világszövetség Végrehajtófaizottságá- nak bécsi ülése belső tartalmát te­kintve láthatólag tárgyilagosabb volt, mint annakidején az 1952-ben meg­tartott hannoveri konferencia. Szív- ből _ reméljük, hogy a Lutheránus Világszövetség tovább haliad ezen az úton.« vele. Sokat tanulhatunk e kiállításon és sokra ráeszmélhetünk s ezért, atkj csak teheti, meg kell néznie. »NEM ENGEDJÜK!« ez a címe a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és az Országos Béketa­nács dokumentum kiállításának. A termek falain fénykép fénykép mel­lett. Ezen a kiállításon kevés a szö­veg, csak éppen annyi, amennyi ok­vetlenül szükséges. A képek beszél­nek. A képek, amelyek bemutatják a szörnyűségeket, amelyeket a német militarizmus és hitlerizmus köve­tett el. Hirosima, Margithíd, Lidice, Auschwitz, Buchenwald és a töb­biek ... De ott látjuk a kiállí­táson képekben és dokumentu­mokban a világ népeinek egyre ha­talmasodó erejét, amely eredménye­sen tud mindezzel szembeszegülni: nem engedjük! Ez a két kiállítás beszédes és meg­indító. A szó legszorosabb értelmié­ben megindít a békéért való igaz küzdelemre. KÉT KIÁLLÍTÁS „Minden, aki segítségül hívja az Űr nevét, megtartatik"^. 10,13.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents