Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-11 / 50. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

%

Megújult emberi kapcsolatok

1. Móz 32, 21—32. .

Valaki egyszer azt mondta nekem: I ’ higgyem el, hogy az élet, az igazi emberi élet nem más, mint találkozások hosszú-hosszú sora. Nagy igazság van ebben. Tipegő gyermekkortól cammogó öregségig mást sem tesz az ember, mint találkozik.

A gyermek először talán édesanyja kedves arcával találkozik. Ismeretséget köt kicsiny élete szűk környezetével, szeme rácsodálkozik az ismeretlen és hatalmas élet sok titokzatos és furcsa dolgára. Találkozik pajtásokkal és nevelőkkel. Lassan szemben találja magát kérdésekkel és gondokkal is; bánatokkal és örömökkel, problémákkal és megoldásokkal. Könyvek kínálják fel a tudással való találkozás alkalmait, és események késztetik arra, hogy szembenézzen velük. Ismerkedik hivatásával és találkozik barátokkal. Emberekkel, akiket jó szeretni, és emberekkel, akikkel — úgy gondolja — jobb lett volna talán soha nem találkozni. Telnek az évek és múlnak az évtizedek és a találkozások soha nem szűnnek meg. Lassan megismeri a gyermekeivel való találkozás örömét, és egyre gyakrabban köt ismeretséget a gond, bánat, betegség és gyász szomorúságával és fájdalmával is. Sokan megfigyelték azt is, hogy a halál előtt álló és halálra készülő ember gyakran lát álmában magas kerítést, vagy hatalmas kaput. A lélek mélye az utolsó, nagy találkozásra készül.

'em egyformán lényeges minden találkozás. Találkozunk emberekkel és eseményekkel, melyek hatása mától holnapig terjed, vagy még addig sem, és egyik-másik találkozás emléke és élménye kitörölhetetlen nyomokat hagy lelkűnkben, döntő jelentőségűvé válik életünkben. Mert nem mindegy az, hogy milyen lélekkel nézünk szembe az emberekkel, kérdésekkel és eseményekkel.

Isten igéje a fent jelölt textusban arról szól, hogyan készült élete egyik döntő jelentőségű találkozására Isten egyik kedves embere, választott népének egyik ősatyja, a bűnös és csaló, de igazságot kereső és igazságot talált Jákób.

Döntő jelentőségű találkozás előtt áll. Fivérével kell őszintén és becsületesen szembenéznie, akit hosszú évtizedek óta nem látott, és akitől bűne: hitvány önzése és kapzsisága választotta el. Egy emberrel akart, és Isten parancsából kellett is találkoznia, akivel össze volt forrva a szíve és sorsa, aki nélkül nem tudort igazán, emberhez méltóan: bé- keisséges lélekkel élni. Várta a találkozást és félt tőle. Lelke mélyén bizonytalankodás és kétség tanyázott. Jákóbnak Istennel is találkoznia kellett.

T épjünk közelebb hozzá és értsük meg vívódását. Talán mi magunk is hasonló gondok részesei vagyunk. Jákóbnak az áldott találkozás felett érzett örömében így talán ml is részesedhetünk.

A folyó partján, a Jabbók révénél egyedül töpreng Jákób. Családját és minden vagyonát már jóval napnyugta előtt átvitte a folyón, őt pedig az innenső parton érte az éjszaka. Jó is, hogy egyedül van, legalább semmi nem zavarja gondolatait. Régi tervét készül valóra váltani, azt, hoiy évtizedek után végre találkozzék bátyjával, Ézsau- val, de sötét gondok és félelmek is gyötrik. Megfizethetetlenül nagy adóssággal adósa testvéréneik. Szeretné tisztázni ügyét, de fél is. Egészen fiatal volt még, amikor aljas csellel megvásárolta szinte semmiért annak nagy kincsét, az első- szülöttség jogát, később pedig még ’alattomosabb fondorlatokkal elérte azt, hogy haldokló atyja Ézsau he- llyett őt áldotta meg elsőnek. Anyagilag és erkölcsileg — úgy látszott *— ő a győztes fél. A csalással megszerzett eredményen azonban mégsem volt áldás. Jákóbnak menekülnie kellett bosszúra kész bátyja ■elől, és hosszú ideig idegenben élt. Jgaz, nem volt rossz sora. Lassan meg is gazdagodott, megnősült, gyermekei születtek. Gondtalanul és békében élhetett volna, de a régi seb lelke mélyén azóta sem hegedt Ibe és tudta, hogy előbb-utóbb csak szembe kell néznie bátyjával. Fél lábbal meg is tette már a döntést. Vagyona és családja a túlsó parton, Ézsau tud közeledtéről és jön is eléje, de jaj, nem tudni milyen szándékkal. Jákób mindenesetre óvatos. Családját, szolgáit és minden jószágát két csoportra'osztotta előző nap, hiszen mit lehet tudni, hátha Ézsau bosszúval közeledik, jobb, ha csak a fele pusztul. Ajándékokat is küldött Ézsaurtak. Mindent megtett, amit esze és óvatossága parancsolt, de most már érezte, hogy mindez nem elég. Erőtlennek gyávának érezhette magát:

A tusakodó és élete nagy kérdé- seivel őszintén szembenéző ember azonban nem marad magéban gondjaival. A történet arról beszél, hogy Valaki Jákób mellé állt, és Jákób, a megoldáshoz erőt adó áldásért tusakodó Jákób, elnyerte Tőle az áldást. Az élete legnagyobb kérdésével bátran szembenéző Jákób Istennel tusakodott és győzött. Az Ismeretlen új nevet adott neki: a csaló Jákobból Izrael, az Istennel és emberekkel győzelmesen küzdő ember lett.

Másnap megtörtént a találkozás. Jákob békességes szívvel állt szemben bátyjával. Találkozásuk megbékélést eredményezett,

JTddig a történet. Most talán csa- lódottan azt kérdezed magadban: mi közöm nekem ehhez a régi történethez? Mások az én gondjaim és más volt Jákób tusakodása. Igazad van. Te nem állsz a Jabbók partján és erőnek erejével nem tu- sakodsz áldásért attól az Ismeretlentől, Akit Jákób Istennek nevezett. Mégis, akarva-akaratlan közöd van Jáikób vívódásához. Fél lábbal megtett döntések és elodázott találkozások terhelik a te életedet is. Légy őszinte és valid be most, hogy ismersz embereket, akik között úgy érzed magad, mintha Jabbók réve lenne közied és közöttük, önmagadnak élsz sokszor megátalkodot- tan és csodálkozol, hogy áldatlan, fáradt és meddő próbálkozások sorozata az életed. Találkoznod, barátkoznod kell a másik emberrel, találkoznod, szót értened kell minden emberrel, mert igaza van Luther Mártonnak, miikor ezt mondja: »Átkozott az az élet, melyet valaki magának él, és nem felebarátjának, viszont áldott minden élet, melyet vataki nem magának, hanem felebarátjának él.« De tudd meg azt is, hogy. a másik emberrel békességet kereső tusakodásodban te sem állsz egyedül. Jézus Krisztus teéretted is tusakodott, hogy minden igaz vívódásod és küzdelmed reményteljes és ígéretes legyen.

Végül nyissuk egészen tágasra a látóhatárt éis lássuk meg, hogy ma nemcsak mi magunk, hanem az egész emberiség az egymással való találkozás Jabbók-réve előtt áll. A ma embere kezdi felismerni és komolyan venni act, hogy nem különbözőségre, hanem egységre teremtett és hívott el bennünket az Isten. Fél lábbal megtett közeledések és tisztázatlan indulatok korában élünk. Egyházunk, gyülekezeteink, és bennük mi, magunk is legyünk bizonyságok arra, hogy a mások felé forduló, és velük találkozást kereső embereket áldja meg az Isten.

Schreiner Vilmos

AcJam Mickiewiczről,

széz^ éve elhunyt legnagyobb lengyel költőről méltán emlékeznek meg szinte a világ minden táján — nem utolsósorban nálunk: a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi est keretében ünnepelte a centenáriumot.

Mickiewicz sok tekintetben fiatalabb kortársához, a mi PetőfinSohez hasonlítható. A lengyel költő Is szabadságharcos volt, ilyen szellemű újságot is szerkesztett (Párizsban: A népek szószéke), s a tettek mezején is helyt tudott állni: a halál is akkor érte utói, amikor Törökországban, Burgasban lengyei szabadcsapatot igyekezett szervezni, mert az akkoriban dúló török—orosz háborútól hazája sorsának jobbra- fordulását várta.

Még fiatalon száműzte hazájából a cári elnyomás. Európának sok részén megfordult. Minden nép szabadságának ügyét magáénak érezte; a 48-as magyar hősökben Európa szabadságának letéteményeseit üdvözölte. Emellett becsülendő, hogy mennyire különbséget tudott tenni elnyomó vezérek és elnyomott nép között: »-Orosz barátaimhoz« című versében megemlékezik azokról, akiket börtönbe, bányába, vagy halálba vitt az önkényuralom, de az idegen néphez tartozó barátait egyáltalán nem azonosítja a zsarnokokkal — ellenben annál inkább elítéli azt, “ki a cár kegyéért testét-lelkét eladta«.

Mickiewicz a testvériség költője ás. “Óda az ifjúsághoz« címmel a közösség erejére s a csak önmagával törődő élet hiábavalóságára mutat rá. Az egoista ember

mint buborék, egy sziklán szerte freccsen,

Élte és holta egyként ismeretlen:

Ezek az önzők!

Nagyon rászolgált a tisztességre Mickiewicz, mint költő és hazafi egyaránt. Az európai népek sorsközösségének hivatott dalnoka volt ez az oly hitelesen messzehangzó szavú romantikus költő.

Bodrog Miklós

Egyedül vagy együtt?

Alig szusszant kettőt a vonat, máris ismét megállt. Itt vagyok egy Budapesttől ötven kilométernél alig távolabbi kis faluban, hogy megnézzem egy gyülekezetnek és lelkészének az életét.

Milyen a lelkész? Fiatal ember, tele munkakedvvel. Már több nehézséggel kellett megküzdenie, amióta itt van, a lelkészlakás építése részéről sok álmatlan éjszakát, sok Utánajárást, a hívek részéről pedig sok áldozatot és még több szeretetet kívánt. De elkezdték, s ma már áll a templom mellett a parókiaépület is.

Milyen a gyülekezet élete? Vasárnap ott vannak szinte mindnyájan Isten házában, imádkoznak, énekelnek, nagy buzgósággal hallgatják Isten igéjét. Vasárnapról vasárnapra olyan szép számmal összejönnek, hogy ősi templomuk sokszor bizony szűknek bizonyul.

Es hétköznap? A férfiak nagy része Budapestre jár dolgozni. Benne élnek az élet pezsgő ritmusában, ami talán szokatlan annak, aki csőik olykor-olykor megy a fővárosba. Nekik nem furcsa, megszokták, sőt megszerették, hiszen itt töltik napjaik, sőt életük nagy részét is. Itt látják el munkájukat, s állnak helyt abban a hatalmas termelő, építő munkában, ami országszerte folyik.

De vajon ki végzi el a munkát ® földeken? Mindnyájuknak van egy- két-öt-tíz hold földjük a ház körüli kerten kívül, s itt az asszonyok, a család többi tagjai végzik el a sokszor férfinek is nehéz munkát. Dologidőben éjszáka kelnek, éjszaka fekszenek, de most már ráérnek egy kicsit beszélgetni is. Elmondják, hogy nehéz a munkájuk, hiszen mindent kézzel, kézi szerszámokkal végeznek .Van a faluban termelőszövetkezet is, figyelemmel kísérik annak életét, látják a nehézségeket is, amelyekkel a szövetkezet küszködik, látják azt, hogy még nagyon sok tennivaló lenne, s talán ez tart vissza némelyeket a téeszbe való belépéstől. Ők magák egy ideig jól megélnek a háztájon termelt zöldségfélékből is, s közös munka, a szövetkezeti életforma kezdetben talán sok nehézséget is jelentene. De aggodalmakkal szemben egyre tisztábban látják már azt a sok-sok előnyt, amit a közös gazdálkodás jelent mind az egyes embernek, mind a közösség, az ország számára. Együttesen hamarabb meg tudnak küzdeni az előadódó nehézségekkel. Az együttes munkát mindig nagyobb siker koronázza, mivel több szem többet lát, több kar többet bír és több ember megoldja azokat a problémákat is, amelyeknél a magányos elbákzk, vagy kifárad. Látják már a holnapot, a közös munka útját. Egyre többet beszélgetnek erről a kérdésről, a köny- nyebb élet 'kérdéséről, ami valóban a legfontosabb kérdés számukra. A lelkészt is szinte ostromolják, elárasztják kérdéseikkel.

Es a lelkész? Tisztán, világosan látja a jövő útját, az egy úton való menetelést, a közös gazdálkodást, a gépek segítségét, s buzdítja híveit a 1közös munkában való lelkiismeretes részvételre. Szeretné azt, ha minden híve vele együtt látná a holnapot. S a hívek hallgatnák a lelkészre. Nemcsak vasárnap, amikor a szószékről prédikál, hanem akkor is, amikor lejön g szószékről, meglátogatja híveitk amikor elbeszélget velük, amikor kérdéseikre válaszol. Hallgatnak rá és bíznak benne. Éppen ezért számolnia kell ennek a lelkésznek, de az ország minden lelkészének is azzal, hogy nemcsak a híveik várnak útmutatást, tanácsot tőlük, hanem az egyház, sőt az egész ország szeme rajtuk van, s mindenki elvárja tőlük az őszinte, becsületes, közösséget teremtő és közösséget erősítő hangot. A lelkészeken felelősség van, s kell, hogy ennek tudatában végezzék munkájukat.

De nemcsak itt, ebben a Pest környéki kis faluban van így, hanem szerte az országban. Másutt is keresik a jövendő útját, másutt is érzik a közösség alkotó, teremtő és termelőerejét. Szükség van tehát arra, hogy a lelkészek még erőteljesebben mutassák meg híveiknek a holnapot, amikor valóra válik mindnyájunk vágya és akarata: Boldog ország, boldog nép.

Harkányi László

MEGISMÉTELVE!

BUCH J.S. H-MOLL MISE

1955. december 18-án, délután >/25 órakor a Deák téri templomban. Vezényel: Vaszy Viktor. Közreműködik: M. Molnár Éva, Sándor Judit, Tiszay Magda, Littasy György, Kaposy Andor, Zalánfy Aladár és a Lutheránia ének- és zenekar

Helybiztosítás a Deák téri lelkészi hivatalban.

Készülj az ige hallgatására

Advent 3. vasárnap — Mt 11, 2—10

Ez az evangéliumi szakasz két részből áll. Az első részben a fogságban lévő Keresztelő János kérdésére Jézus Krisztus bizonyságot tesz messiási mivoltáról és küldetéséről. A második részben Jézus Keresztelő János követi és útkészítői tisztét mutatja be.

I

NTeresztelő János maga tett bizonyságot Jézus Krisztusról, mégis fog- • sága, elhagyatottsága idején azzal küldi el tanítványait, tudakozzák meg Jézustól, ő-e az Eljövendő, vagy másra kell még várni? Jézus Krisztus feleletében feltárul messiási szolgálata. Benne teljesednek be mindazok a próféciák, amelyek azt jövendölték, hogy az Eljövendő a békesség fejedelme, a szeretet királya lesz, aki mérhetetlen embenszeretettel jön ebbe a világba.

Keresztelő János tanítványainak látniok kell, hogy Jézus az emberen testileg és lelkileg egyaránt segíteni akar. Messiási tevékenységébe a testi nyomorúság elleni küzdelem ugyanúgy beletartozik, mint a lelkek megmentésének szolgálata. Az embereket konkrét helyzetükben és problémáikban látja, s a legégetőbb és legaktuálisabb testi szenvedésükön segít. “A vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdet- tetik.« A szegények szomjasan itták az örömmondás szavát; Isten minden embert üdvözíteni akar, minden emberen segíteni akar, minden ember javát munkálja, atyai szíve telve van mérhetetlen jósággal, felemelni akarással, megmentő készséggel.

Boldog, aki Jézusban meg nem botránkozik, azaz éppen ezt a Messiást köszönti, és éppen ilyen Messiásban hisz. Az a keresztyén, aki tudomásul veszi Jézus ajkáról, hogy 6 a testet-lelket gyógyító szeretet Istene, az maga sem tehet mást, minthogy testét-lelkét odaszánja a néki való szolgálatra, az emberek szeretetének, segítésének, javának, a testnek és léleknek együttes szolgálatára. Hiszen azért adta nekünk Isten ezt a testet és lelket, hogy tétlenül ne hivalkodjunk, hanem minden javunkat Istennek felebarátainkon keresztül történő szolgálatára fordítsuk!

2 Jézus Krisztus a fogságban lévő Keresztelő rendeltetését azzal szem- • lélteti, hogy az ő küldetésének lényege a követi és útegyengetői tisztség. Keresztelő János éppen ezt a Krisztust, az ember testének és lelkének gondviselő és megváltó Istenét jelenti be. Magatartása méltó a hivatásához. Nem ingadozó nédszál. Nem a királyok udvaronca. Küldetése minden prófétáénál több, mert azok csak ígérték, jövendölték a Messiás eljövetelét, míg ő ezt mondhatta: Itt van, megérkezett!

Ez a keresztelőiánosi bejelentés hallatlan örömhír, mert az emberszeretet Istenének közénk jövetelét kiáltja ki. Gyülekezeteink ádventi örömének ez az alapja. De legyen ez alapja ádventi hálánknak is, amely örömmel követi Jézust a földi élet és a lelki élet szolgálatának útján!

O. E.

fSTI ® KÖZÖS IMÁDSÁGUNKBékesség a földön — Lk 2, 14

A békesség a karácsonyi örömüzenet egyike, a világ Megváltójánál:, Jézus Krisztusnak karácsonyi ajándéka. A békesség bizonyos értelemben rendezettséget jelent, azt, hogy rendezett az életünk, kacsolataink, körülményeink.

1. A békesség Istennel való kapcsolatunk rendezettsége. O megbékélt a világgal egyszülött Fiában, ez azt jelenti, hogy megbocsátja bűneinket és lankadatlanul küzd életünkben a bűn minden következménye ellen. Szentlelke által küzdjünk mi is fáradhatatlanul minden csüggedés, kishitűség és bűn ellen.

2. A békesség egyéni életünk rendezettsége, jó lelki ismeret. Az Istennel megbékélt ember hite által az élet minden dolgát szeretetben és békességben végzi.

3. A békesség a közösségi élet rendezettsége, az emberi együttélésnek alapja és Isten akarata szerint igazi lehetősége. Istennek hála, az emberiség százmilliói nemcsak óhajtják a vüág békességét, de küzdenek is érte. Ma már világos: a békesség nemcsak a népek vezetőinek belső ügye, hanem mindnyájunké, amint Isten is a világnak adott békességet. Mindannyiunk állásfoglalása, jóakarata, útkeresése, egymás iránti közeledése valóságos cselekedet a béke érdekében.

VALLJUK MEG, hogy sok rendezetlen dolgunk van Istennel és embertársainkkal, hogy a belső békesség mellé nem mindig ragasztjuk a földi békességért való jó cselekvést.

ADJUNK HALAT, hogy Isten a békesség üzenetével küldte hozzánk Jézus Krisztust és hogy ö megáldja és elősegíti a világ békességét.

KÖNYÖRÖGJÜNK mindazokért, akik felelősek a népek életéért, minden jő szándékú, békéért küzdő emberért, a világbéke-tnozgalom sikereiért és magunknak és az egész világnak igazi karácsonyi békességéért.

HETI IGE: Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Ürnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Imé nz Űr, Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Imé, jutalma vele jő, és megfizetése Ö előtte. Ézs 40, 3, 10.

December 11. Vasárnap — 1. Kor 4, 1—5.

A keresztyén ember nem ítélgeti a másik embert, mert ez a jog egyedül Jézus Krisztusé. A mi dolgunk az Ö jövetelének várása, amikor is O fog ítélni elevenek és holtak felett.

December 12. Hétfő — Lk 1, 5—25.

Jézus Krisztus nem -váratlanul« jött a földre. Isten népet, gyülekezetét teremtett, hogy legyenek tiszta életű, kegyes emberek, akik hűséggel várják a Messiást. Ilyen ember Zakariás, akitől éppen ezt a hűséges várakozást tanulhatjuk.

December 13. Kedd — Lk 1, 57—70.

Isten nemcsak gyülekezetét teremtett magának, hanem prófétát is támasztott — Keresztelő Jánost —, aki Jézus előtt járva, utat készített néki az emberi szívekben.

December 14. Szerda — Lk 5,31—36,

Keresztelő János szolgálata nem volt hiábavaló, hiszen szavára, útmutatása nyomán sokan fordultak Krisztushoz. Krisztus Istenfiúságáról mégis saját cselekedetei tesznek igazán bizonyságot.

December 15. Csütörtök — Jn 1, 6—9; 15—16.

Az útmutató próféta szavai ma is ugyanarra figyelmeztetnek, mint akkor: mi mindnyájan abból az isteni kegyelemből élünk, amit Jézus szerzett meg nekünk.

December 16. Péntek — Jn 1. 29—34. ,

“íme az Istennek ama iaránya. aki elveszi a világ bűneit!« Értsd! imé Megváltód, aki mindnyájunk bűnéért meghalt, hogy békességünk legyen Istennel és egymással.

December 17. Szombat — Lk 7, 29—35,

Az önmagától eltelt, farizeuskodó ember legfőbb jellemvonása, hogy másokat itélget, és magát helyezi mindig előtérbe. A hivő ember Krisztusra figyelve,-az. Ó akaratét igyekszik teljesíteni,

.vámig jy—n