Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-20 / 47. szám
EVANGÉLIKUS ELET Három tanács Az igehallgatásról Igehallgató sok van közöttünk. Evangélikusok tekintélyes gyülekezetei látogatják templomainkat. Sok Otthoni bibliaolvasó is van. Mégsem lehetünk elégedettek. Mert ők sem azok. Ki tudná megszámlálni, hány evangélikus van, aki a mindennapi életében mit sem tud kezdeni az igével. Ennek egyik fő oka abban lehet, hogy ígehallgatás közben legtöbben nem Isten eleven, mai szavát keresik, hanem valami öröklött, régi tanítást szeretnének hallgatni Istenről. Ézsaiás próféta a könyve 30. részében, a 4. és 5. versben az »Űr szolgája« szájába ezt az igét adja: »Fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. Az Űr Isten megnyitotta fülemet.« A krisztuskövetőnek az Ur szolgájától, hitünk elkezdőjétől, az Űr Jézus Krisztustól kell tanulnia az ige hallgatásának helyes módját is. Isten eleven beszédét kell hallgatnunk az igéből és nem szabad belenyugodnunk abba, hogy az ige pusztán úgy szerepeljen életünkben, mint régi vallásos szöveg, amit egyszer leírtak és mindig újra olvasnak. Ilyen alapon a Koránt is olvashatnánk a Bibilia helyett. Isten igéje élő és ható. Isten azért adta Szentleikét — aki az ige által működik —, hogy Isten beszéde Isten eleven Szávaként hasson a mi életünkben is. Mi sajnos sokszor a visszhangból szeretnénk élni, nem Isten eleven szavából. Istent nem lehet régi művészlemezek formájában hallgatni. Mitsem tud az igehallgatásról az, aki nem tud találkozni igehallgatás közben Isten eleven beszédével. De hogyan válik az ige Isten eleven beszédévé a számunkra? Ügy, hogy Isten mai üzenetét keressük benne azokra a kérdésekre nézve, amelyek minket ma foglalkoztatnak. Sok evangélikus félreérti azt a helyes evangélikus felfogást, hogy az ige Örökkévaló. Az ige örök- mivoltát lényegében úgy érti, hogy az régi. Ősidők óta megvan, ősidők óta változatlan. Mivel pedig ilyen, azért arra való, hogy az »Istenhitet« fenntartsa bennünk és hogy »vallásos gondolatokat« ébresszen az emberben. Ezek szerint Istennek ezt az ősi, változatlan igéjét túlhaladta a világ. Isten elmaradt a világtól. Pedig éppen fordítva van. Ml maradtunk el Istentől. Nekünk kellene lépést tartanunk ővele. Isten igéje ugyanis valóban ősi és változatlan, de Istent semmi sem lepi meg a mi mostani világunkban. Isten a mai keresztyén embert a legmodernebb, legújabb problémák között, a legújabb helyzetek és körülmények közöt is irányítja. Isten az övéit egy napra sem hagyja magára. »Imé, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.« A jó igehallgató tehát mindig a mai kérdésekre nézve kérdezi Istent és meg is kapja tőle á feleletet, ha a füle arra nyitva van. Fontos tanács, hogy inkább hagyjuk abba az igehallgatást, ha csak régi vallásos szövegeket keresünk benne. Hallgassuk Istent úgy, hogy ma beszélhessen Igéje által. Ez teszi lehetővé egyedül' és elsősorban azt, hogy a vallásunk ne letűnt korokba illő nézetekből álljon, hanem ma is érvényes és életrevaló, a mai élettel ölelkező hit legyen. Az engedelmességről Sok evangélikus van, aki azt mondja magáról, hogy ő engedelmes Istennek. Mégis, hite fogyatékos és számtalan helyen és esetben tanúsít engedetlenséget. Az a kísértésünk ugyanis, hogy az engedelmességet olyan dolgokban gyakoroljuk, amelyek kedvesek nekünk. Az engedelmességnek ezeket az eseteit azután védő-pajzsként tartjuk magunk elé. Ezekre .hivatkozunk és nagy szemeket meresztünk, ha valaki rámutat mulasztásainkra, engedetlenségünk területeire. Valaki például minden kötelességét teljesíti a családban. Isten és emberek előtt ebből csinál magának pajzsot. Ott valóban helytáll. Minden ember látja, hogy ezen az életterületen engedelmes Istennek. Ha azonban ugyanennek az embernek egész életfolytatását figyeljük, azt találjuk, hogy az élete más területein nyilvánvaló lelketlen- »éggel, hanyagsággal, mulasztásokkal és engedetlenségekkel terhelt az élete. Isten igéje az engedelmességnek egy jobb fogalmazását adja Ézs. 50, 5-ben. Itt is az Űr szolgája beszél, aki nekünk példaképünk: »Nem vol- tam engedetlen.« Jó erre a kifejezésre felfigyelni. Ez a fogalmazás nem engedi meg a »válogatást a réziccében«. Aki így tesz bizonyságot a maga hitéről, az azt f ejezi ki, hogy élete minden területén igyekszik engedelmes tott a feladatokban és az élet minden területén helytállt. Az ő igaz tanítványa ugyanezt teszi. Az engedelmesség területeit és alkalmait Isten jelöli ki. Azokban mind helyt kell állnunk. Hogy a mai evangélikusok hány területen engedetlenek (ha közben engedelmesnek is bizonyítják magukat bizonyos területeken), az abból látszik, hogy hány olyan útmutatásra, hány olyan eligazító igehirdetésre mondják egymás között, vagy a lelkészeknek, vagy magának Istennek, hogy ez »nem való a prédikációba«, amely pedig szorosan odaillik az életükbe. Hány olyan mai kérdés van, amelyet a hívek nem akarnak az engedelmesség alkalmának tekinteni. Hány olyan dolog van, amit nem tartanak a keresztyén hit próbájának, pedig a mindennapi életük legkonkrétabb kötelezettségeiről van szó. Helyes tanács: ne mondjuk, hogy engedelmesek voltunk, mert így nagy a kísértésünk, hogy magunk válogassuk meg az engedelmesség alkalmait. Inkább mondjuk azt: »nem voltunk engedetlenek«. Mert így sókkal jobban hozzászokunk ahhoz, hogy Isten minden parancsát komolyan vegyük és életünk minden területén akarjunk engedelmeskedni. A nekünk nem kedves területeken Is. A krisztuskövetésről Sok evangélikus van, aki magát krisztuskövetőnek tartja. Hány van azonban közöttünk, aki nem tudja, hogy a krisztuskövetés előremenetelt jelent Krisztus nyomdokain, A mi Urunk előttünk megy, mint a pásztor a nyája előtt. Ő igen sokszor figyelmeztetett, hogy az utána törekvésben ne fordulj unk hátra. »Akt az eke szarvára veti a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.« Ma sok keresztyén van, aki magát »haladónak« tartja, de maga se veszi észre, hogy mi minden régi felé fordul vissza. Nem tartja hibának, ha sok mindenre vlsszakívón- kozlk, amit már Isten elvont tődé, amit Isten megítélt számára, amihez Isten nem akarja visszaengedni. A krisztuskövetés útja ezektől elvezet. Előrevezét. Isten megtehetné az ilyen keresztyénekkel ugyanazt, amit Lót feleségével tett, hogy sóbálvánnyá változtatta, mert a parancs ellenére hátraekintett. Ézs. 50, 3-ben az Úr szolgája ezt mondja: »Hátra nem fordultam.« Ezt is meg kell tőle tanulunk. A krisztuskövetés kizárja azt, hogy úgy tegyünk, mintha Őutána előre mennénk és közben a szívünk hátrahúzzon. Krisztus bűnbocsátó kegyelmének elfogadása árán jutunk hitre. Bűnbocsánat pedig ott van, ahol töredelem van. Töredelem ott van, ahol elfogadjuk Isten ítéletét régi életünkön. Pál apostol kárnak és szemétnek ítélte azt a régit. Helyes tanács: a krisztuskövetésről csak akkor merjünk beszélni, ha már nem vágyunk vissza »az egyiptomi húsosfazekakhoz«, ha nem vágyunk vissza ahhoz, ami Isten ítélete szerint kár és szemét, A keresztyén új élet előre tekint. Krisztus nem visz- szafelé vándorol az időben, hanem előttünk megy az örökéletben. A krisztuskővető nem visszavágylk, hanem előre tör. D. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ EGYHÁZAK VILÄGTANÄ- CSA küldöttsége november 6-án egyhetes törökországi látogatásra indult, hogy az ottani keresztyén egyházakkal éreztessék az ökumené tagegyházainak testvéri indulatát cs terheiket egyUtthordozó készségét. — Mint köztudomású, a szeptember 6-i zavargások és tüntetések alkalmával Isztambulban és Izmirben az ortodox egyházi épületek háromnegyed részét lerombolták, illetőleg használhatatlanná tették. Az anyagi kár mintegy 150 millió dollár. A török kormány sajnálkozását fejezte ki az események fölött és kártérítést Ígért. A NÉMETORSZÁGI Güterslohban tartott Evangélikus Hét keretében Niemöllcr egyházelnök is előadást tartott 2000 főnyi hallgatóság előtt. Az egyház feladatairól szólt a mai világhelyzetben: »Szokatlanul nagy az a bizalom, melyet a népek az egyház iránt tanúsítanak. Bíznak benne az általa hirdetett ige folytán. Ez az ige a népekben és népek által Isten népét teremti meg: Krisztus gyülekezetét, az egyetemes anyaszentegy- házat. Isten népének van ismerete a béke felől. Hozzá szólt Isten a Jézus Krisztusban való békességről. Benne hozott létre Isten velünk, ellenségeivel békességet. Mivel mi erről a békéről tudunk, van békességünk egymással és viszünk egyik a másiknak békességet. Innét származik a keresztyénség küldetése a világ népeihez. A világ népei nem élhetnek a földi béke minimális mértéke nélkül. A keresztyének tudják azonban, hogy elveszítik az örök békességet, hogyha nem nyújtják embertestvé- reiknek az ideigvaló békességet. Ezért kell az egyháznak így kiáltania és figyelmeztetnie: Teremtsetek legalább annyi békességet, hogy az emberek és népek létezhessenek!« AZ EGYHAZAK VILÄGTANÄ- CSA főtitkárát, dr. Visser’t Hcoftot doktori címmel tüntették ki abból az alkalomból, hogy az oxfordi Mansfield kollégiumban teológiai előadásokat tartott. A DÉL-SZLOVÁKIAI ZSIKOV- BAN szeptember 11-én, vasárnap avatták fel a szlovákiai evangélikus egyháznak egyik új templomát. Zsikov a merníki anyaegyhás- község filiája. Az új templomot a keleti egyházkerület püspöke, Julius Krcsméry püspök szentelte fel. Az első prédikációt a keleti egyházkerület püspöki titkára, Pávai Palisin mondta. A nagy számban megjelent hívekhez szólt dr. Ján Chabada egyetemes püspök is, aki hangsúlyozta az új egyházi épületeknek nemcsupán az anyaegyházközségekben, hanem a filiákban való felépítésének szükségességét. Készülj az ige hallgatására Szentháromság utáni 24. vasárnap — Mai 4, 5—6. , I Ma laki ás könyvének jövendölése Illés próféta visszajöveteléről szól: I. I Isten »útkószítőt« bocsát el, mielőtt Küldötte megérkezne, aki Illés próféta szellemében és erejével fogja véghezvinni Illés művét, az eljövendő ítélet hirdetését és az Eljövendőre való mutatást. Az Újszövetség igénket szólaltatja meg a Keresztelő János születésekor adott isteni ígéretben, amely így mutat rá a Messiás előtt fellépő Keresztelő János szolgálatára: »És ez Ő előtte fog járni az Illés leikével és erejével, hogy az atyák szívét a fiákhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet« (Luk I, 17,). Jézus Krisztus maga mondja Keresztelő Jánosról: »Illés ő, akinek kellett jönnie,«. (Mt 11, 14.). a Malakj ás próféta ígérete azonban sokkal gazdagabb annál, hogy Keresztelő János betölthette volna, hiszen nem ő a Krisztus, nem o viszi véghez a megváltás tényét. A megdicsőülés hegyén Mózes és Illés művének betetőzőjeként áll Jézus Krisztus, feléje hangzik: »Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok!« (Mt 17, 1—5.). Őbenne teljesült be az Ószövetség Messiásra vonatkozó ígérete, Ő Isten eljövendő Küldötte, aki azért jön, hegy elvegye a világ bűneit. A malakiási ígéret Keresztelő Jánosban anyiban vált ■— valóra, amennyiben Összekötő kapocs ő Isten régi és új cselekvése között, az ószövetségi ígéretek és az újszövetségi evangélium között. Az ígé*et a»on- ban Jé2us Krisztusban lett igazán teljessé, akiben egymásra találhatnak az atyák és fiák, a különböző korok és nemzedékek, népek és nemzetek: A Krisztus váltsúgából fakadó életerő bőséges indítást ad ahhoz, hogy az emberek békességben lakozzanak együtt, egymást segítve és egymás javára éljenek. Benne válik valósággá a malakiási ígéret: »Az atyák szívét a fiákhoz fordítom és a fiák szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem a földet átokkal«. Isten békét szer2ő akarata Jé2us Krisztusban teljesedik be. S Ezzel az ígérettel zárul az Ószövetség. Az utolsó sorok is azt hirdetik: »Az Űr jön«. Az Űjszövetség pedig az Úr eljövetelével kezdődik: s bizonyságot tesz Isten Bárányáról, aki elveszi a világ bűneit, alki örök életet készít számunkra. Majd pedig Jézus Krisztus visszajöveteléne'k az ígéretével fejeződik be az Újszövetség: »Bizony eljövök hamar«. Ahogy szoros egységben van az Ó- és Űjszövetség, úgy kapcsolódik egymásba egyik egyházi esztendő a másikkal, Isten egyik kegyelmes cselekvésének sorozata a másikkal. Mindegyik azonosam irányítja tekintetünket Jézus Krisztusra, aki egykor is és most is eljövendő! Bach: M-molE mise november 21-én, hétfőn este 7 órakor a Deák téri templomban Közreműködnek: M. Molnár Éva, Sándor Judit, Tiszay Magda, Littasy György, Kaposy Andor, a Lutherénia ének- és zenekar, Zalónfy Aladár. Vezényel: Vaszy Viktor Jlícj-i sozavak — úi Egy alföldi falucska temetőjét jártam. Hátul, a kerítés mellett embermagasságig benőtte a sírokat a fű. Senki nem járt közöttük. Régen itt porladnak azok is,-akik egykor kijártak e csöndes helyre, hogy virággal díszítsék az azóta besüppedt sírokat. Helyettük tavasszal az áldott föld hoz virágokat. Késő őszig hajladozó fű nő, sokszínű, illatos virág pompázik csak úgy magától, hogy valami mégis díszítse az elfelejtett hantokat-. Betűzgetni kezdtem a magukba roskadt sírok fejfáinak feliratát. Ceruzát vettem elő, azzal rajzoltam meg újra a mohosodó, furcsa, kacs- karingós betűket, hogy elolvashassam a szavakat, amiket az idő jótékonyan eltörölt, mint egykor a fájdalmakat. Vallatgattam őket. És ahogy újra megírtam a régi, kopott szavakat, beszélni kezdtek a maguk módján, hangtalanul. Mert tv.dnak beszélni az évszámok, a szokványos szavak is. Igaz, hogy nem bőbeszédűen, hanem szinte ridegen, tárgyilagosan. De az ilyen beszédet értő fül. szem mégis megáll egy pillanatra és elgondolkozik ... Két évszám, években közel egymáshoz. A második szám az első világháború egyik éve. A fejfa mellett egy másik: a fiatal feleségé. A kegyetlen háború nemcsak férje életét követelte meg, hanem az övét is. Miért? Volt ennek valami értelme? Még ma is élhetnének, ha az emberi gonoszság szét nem tépi fiatal életük kedni és engedelmeskedik is, akár- _ hova, akármibe küldi is Isten. A mi j boldog frigyét. Az ilyen sírok tud- Urunk, Jézus Krisztus nem váloga- I nak nagyon lehangolok lenni, > i Arrébb az öreg pap keresztfája. Itt nyugszik már hosszú évek sora óta azok között, akiknek életében hirdette az igét a feltámadásról, az üdvösségről, az örök életről. Együtt a nyáj a pásztorával... Tőle nem messze a tanító. Keze- vonását még ma is lehet olvasni az öregék kezeírásában. Emlékezete is megmaradt még, amikor hosszú téli estéken a nagyapák, nagymamák gyermekkorukról beszélnek, róla sem feledkeznek meg. ők ketten hát nem haltak meg nyomtalanul. Aztán megyek tovább és a fejfák is tovább beszélnek ... Márvány obeliszkről egy kislány copfos arca néz reám. A kép alatt név, még lejebb: élt 10 évet. Az obeliszk alsó részén hosszabb írás; egy kicsit olvashatatlan. Ezeket a betűket is kifakítotia az idő. Közelebb megyek és rajzolgatni kezdem a betűket. És akkor a ceruza a régi, a sokszor elfelejtett, de azért még mindig ismert imádság szavait rajzolja meg: »Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem ...« De hogyan kerül az élők imádsága ide, a holtak birodalmába? Mondják, története van ennek. Ezekkel a szavakkal búcsúzott el övéitől és amikor lassan elmondotta a gyermekimádság mondatait, valóban becsukódott két szeme, örökre ... Azóta várja ő is, de várják mindazok, akik körülötte vannak, hogy egyszer a nap »újra felkeljen«. Az a nap pedig valóban eljön egy- szCr: amikor Jézus Krisztus visszajön hozzánk, ítélni élőket és holtakat f|| v. Népünk — Zsolt. 16, 11/a. Isten nem hagyta el és ma sem hagyja egyedül az embert. Embereket ad melléje: akikkel összeköti a közös Sors, közös élet, közös ügyekben való fáradozás, közös terveik és közös reménykedések. Ilyen közösség, amiben mi, keresztyén emberek élünk: a magyar nép közössége. Isten adott nekünk ebben a világban egy olyan közösséget, amelyben közös a nyelvünk, a múltunk, jelenünk és jövőnk. Közös fáradozásunk, örömünk, céljaink, közös kérdéseink és problémáink vannak. Az, hogy mi Magyarországon vágyunk evangélikus keresztyének, meghatározza életünket, gondolatainkat, munkálkodásunkat. . Ez azt jelenti, hogy Isten éppen azt akarja, hogy a tőle kapott küldetésünket — elsősorban népünk között végezzük felelősen. Az egyház — é6 benne a keresztyén ember — nem egy külön test a magyar nép életében, hanem éppen a fölülről kapott isteni ige hirdetése és hallgatása nyomán, attól indíttatva, úgy vesz részt abban, hogy : először, is igyekszik a maga keresztyénségével hasznára lenni népéneki másodszor,,pedig egy tud lenini vele a közös munkában, a nép életét, boldogulását szolgáló jónak elérésében. Minden külön utakon való járás, egyénieskedés, népünk ügyeinek nem vállalása: Isten akaratának a nem vállalása. Félremagyarázott keresztyón- ség az, amelyik éppen az élettől elzárkózva »él«. Az Istenben való hit az ellenkezőjét munkálja a keresztyén emberben: népünknek való szolgálatot és felelősséget. VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy sokszor gondolkodunk, beszélünk és élünk úgy, mint akiknek nemdsok közük van ahhoz a néphez, melynek fiai vagyunk. Hogy Isten akaratát éppen azok között nem végezzük, akikkel egynek kellene lennünk. ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy nekünk hazát, nemzetet adott. Hogy benne munkálkodik. Hogy a magyar nép keresi és keresheti azokat az utakat, amelyek emberi jövőt és boldogulást adnak. KÖNYÖRÖGJÜNK Istenhez azért, ami előbbre viszi a magyar nép életét, hogy adjon nekünk igaz résztvállalást mindabból, amiért él, dolgozik ez a nemzet és hogy adja áldását és igenlését ennek a népnek életére. 3. G. HETI IGE: Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva (Lk 12, 35). November 20. Vasárnap — Ézs 65, 17—25. Krisztusért az emberiség drága öröksége: a békesség új ege és új földje. Helyreáll az Istennel való kapcsolat s ez eggyé kovácsolja az egész teremtett világot. Isten azt akarja, hogy végképpen megszűnjön minden könny és hiábavalóság, és az egész világ örvendve élvezhesse az örök békességet. November 21. Hétfő — 1. Tess 5, 1—11. Isten ama napja semmiképpen sem indíthat félelemre, találgatásra, tétlenségre. A világosság fiai legyünk e tekintetben is és ezért egész életünket a hit, szeretet és üdvösség fegyverzetében éljük, tehát úgy, hogy egész életünk, minden cselekedetünk üdvösséget, igazságot, békességet szerezzen. November 22. Kedd — Ézs 54, 11—17. »Felövezettségünk« azt is jelenti, hogy a békességért és igazságért fáradhatatlanul küzdünk, ha kell, áldozatot sem kímélve. Isten mellette áll mindazoknak, akik ebben a szolgálatban küzdenek ée megvédi, megáldja őket. November 23. Szerda — Mk 13, 33—37. • A keresztyénség: szolgálat. Jaj annak, aki hitét közömbössége, sze- retetlensége, hányavetisége igazolására próbálja felhasználni. Ez »aluvás«, a mi dolgunk az »éber«, szüntelen jócselekvés, a hűséges hivatásteljesítés. November 24. Csütörtök — Lk 13, 22—30. Isten ítéletében nem a kegyes látszat, hanem a keresztyén életvalóság a döntő. Az Őhozzá jutás »belépőjegye« nem az állítólag bizonyságtevő hangoskodás, hanem a valóban bizonyságtevő élet. November 25. Péntek — Ézs 49, 14—31. Isten Szentlelke csodálatosan cselekszik. Bennünket és az egész világ- keresztyénséget Isten útjára, az Ö követésére hivogat, sőt, az Ű erejével visz is. Ígéreteit megtartja s minket is igaz gyermekeivé formál. November 26, Szombat — Jel 21, 9—27. Az örökélet, az üd toss ág — közösség. Közösség az egyházzal, amely- ben velünk együtt, mint végtelen sor, ott vannak a próféták, az apostolok, a történelem igaz hivő keresztyénéi. Közösség Istennel, mégpedig teljes közösség. Az Isten elé állásra ebben a termékeny és áldott közösségben kell készüljünk életünk minden napján.
