Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-13 / 46. szám

IMÁDSÁGUNK tárgya

Genfben lezárult a külügyminiszteri értekezlet első szakasza. Az emberek mindenütt a földön feszült figyelemmel kísérik a tanácskozásokat. A magyar sajtó bőven tájékoztat a vitáról. Mindkét fél véleménye feltárul ezekből a beszámolókból. Az első, amit hálaadással veszünk tudomásul az, hogy egyáltalában nem vált be azok reménysége, akik a genfi kormányfői értekezlet és a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet közötti időben a genfi szellemet vissza akarták szorítani és azon fáradoztak, hogy baljóslatú előjelek előteremtésével visszahozzák a hidegháborús hangulatot, megakadályozzák a nagyhatalmak között folyó türelmes tárgyalást. A hidegháború nyugati hívei közül nem egy azon fáradozott, hogy megmerevítse az arcvonalakat és kilátástalannak mutassa be azt a törekvést, hogy a három nyugati nagyhatalom és a Szovjetunió együtt menjenek tovább azon az úton, amelyre a genfi kormányfői értekezleten ráléptek: a tanácskozások és a megegyezés útján.

A genfi értekezlet első szakasza azt bizonyította, hogy a külügyminiszterek nem tudják kivonni magukat a felelősségérzet alól, amely reájuk nehezedik s hogy a világ közvéleménye együtt tartja ezt a konferenciát akkor is, ha bizonyos napokon előrehaladás helyett fennakadás mutatkozik ezen az úton.

1955. október 27-én, délután mondotta az első gyűlésen elnöklő francia külügyminiszter, Pinay, hogy

a kormányfők részéről a külügyminisztereknek adott »megbízás teljesítésében nincs jogunk visszaélni a népek várakozásával.«

A világ emberisége' egyetértett a megnyitóbeszédnek azzal a mondatával is, hogy a kormányfők által »•pontosan megfogalmazott kérdésekre, pontosan megfogalmazott válaszokat kell adnunk, azaz világos és konkrét válaszokat.« Pinay külügyminiszter az értekezlettől azt kívánta, hogy az nyílt párbeszédek sorozata legyen, amelyen »létrejön és fennmarad az az emberi kapcsolat, amely lehetővé teszi, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetébe és megértsük őt.« Több mint tíz napon keresztül valóban ilyen nyílt párbeszédek történtek, de már ugyanebből a megnyitó beszédből látszott, hogy ebben a beszélgetésben a biblia szavai szerint együtt volt az édes és a keserű. Már ez a megnyitó beszéd nyilvánvalóvá tette, hogy a nyugatiak továbbra is a katonai csoportosulások most meglevő nyugati rendszere fenntartásának szándékával tárgyalnak a napirendre tűzött legdöntőbb kérdésben, Európa biztonságának és a német egység megvalósításának kérdésében.

Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere ezzel, szemben az európai biztonságnak megteremtése, a katonai csoportosulások megszüntetésének érdekében és a leszerelés tervével kapcsolatban javasolt konkrét lépéseket, a szavak helyett tetteket. »Nem lehet megállni a még meg nem oldott kérdések előtt, hanem lépésről lépésre kell előrehaladni, megteremtve a feltételeket a más, még nehezebb kérdések megoldóka felé.«

Ez az a szellem, amelyet a békeszerető emberiség magáénak tart és amelyet mi, keresztyének olyan buzgón támogatunk. A mi élet- felfogásunk szerint nincs lehetetlen helyzet, nincs reménytelenül kiéleződött viszály, a becsületes tárgyalások a legnehezebb esetekben is eredményhez vezetnek.

A tét óriási. A békeszerető emberek nem fáradnak el annak hangoztatásában, hogy az emberiség életéről, létéről, jövőjéről van szó. Az emberek elvárják, hogy türelmes és értelmes tárgyalásokban fáradozzanak az egész emberiség iránti hallatlan felelősség terhe alatt azok a külügyminiszterek, akiknek a világ nagyhatalmai közül négy megbízást adott arra, hogy az európai kérdésekben megkeressék a megegyezés útját.

Mi keresztyének Isten színe előtt állva és Krisztus erkölcsi törvényét véve alapul hirdetjük a világ minden táján a békére törekvés igéjét, a kaini-szellem ellen Krisztus szellemét és nem fogyatkozott el a reménységünk, hanem inkább nagyon megerősödött abban, hogy a genfi értekezlet előreviheti, biztosíthatja a béke ügyét.

Genfben a vita csomópontja Európa biztonságának és a német kérdésnek összefüggésében alakúit ki. A Szovjetunió azt javasolta, hogy »kössenek általános európai biztonsági szerződést minden érdekelt európai államnak és az Amerikai Egyesült Államoknak részvételével« és »az európai biztonság kérdésével összefüggésben vizsgálják meg az e kérdésnek alárendelt német kérdést is«. »A Szovjetunió a katonai csoportosulások megszüntetését kívánja.« Az a javaslata, hogy ha ezen katonai tömbök megszüntetését ma még különböző tényezők akadályozzák, akkor is fokozatosan e cél felé tegyenek lépéseket és készítsék elő ennek a fejlődésnek egész útját. Az európai biztonság megalkotásával kapcsolatban és annak alárendelt módon gondoskodjanak Németország egyesítéséről, egy békés és demokrátikus Németország megteremtéséről ezen a biztonsági rendszeren belül. Ez a ■biztonsági rendszer pedig biztosítsa azf, hogy az érdekelt államok sehol sem alkalmaznak erőszakot egymás ellen és kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, ha bármelyiküket támadás, fenyegetné.

Ezzel szemben a nyugati hatalmak külügyminiszterei a német kérdést helyezik előtérbe, először a két. Németországot akarják választások útján egyesíteni azzal, hogy ez az egységes Németország tartozzék bele az Észak-Atlanti Szövetségbe, ebbe a nyugati támadó jellegű katonai tömbbe és azután gondoskodjanak Európa biztonságáról. Ezzel a nyugati hatalmak lényegében előírnák Németországnak azt, hogy milyen külpolitikát folytasson még mielőtt az ún. szabad választásokban e felől a német nép maga döntene. Ezzel a militarista szellem feltámadását segítenék elő Németországban és ez nem szolgálná sem Németország, sem a környező államok érdekeit és biztonságát. A Szovjetunió a biztonsági kérdésben már négy javaslatot terjesztett elő és szívósan azon van, hogy valóban egész Európa békéjét és biztonságát biztosítsa. A Szovjetunió a genfi kormányfői értekezlet határozatának megfelelően reális javaslatot terjesztett be abban a tekintetben is, hogy a Kelet és Nyugat között létesítendő demilitarizált övezet tekintetében megegyezésre juthassanak. A Szovjetunió ebben a kérdésben azt az igazságos álláspontot vallja, hogy ez a demilitarizált övezet Kelet és Nyugat között valóban ott legyen, ahol az valóban van.

Közben bizottságot alakítottak a Nyugat és Kelet közötti kereskedelmi, kulturális, idegenforgalmi és egyéb kapcsolatok elmélyítésére kidolgozandó megegyezés előkészítésére s ebben a tekintetben egyhangúan állapították meg azt, hogy a kapcsolatok ilyen elmélyítése útjában nincs közöttük elvi nézeteltérés. A kormányfők által előírott harmadik kérdésben, a leszerelés kérdésében csak az értekezlet második szakaszán fogják elkezdeni a tárgyalásokat.

Dulles amerikai külügyminiszter kénytelen volt megállapítani az első tárgyalási szakasz utolsó gyűlésén, hogy »>a szovjet küldöttség eddigi javaslatai lehetővé tették, hogy a biztonság kérdésében a két felfogás között bizonyos közeledés jöjjön létre»-. »A még fennálló ellentétek dacára azt hiszem, hogy van lehetőség konkrét megállapodásra.«

Mi erősen hiszünk a megegyezésben. Az emberiségnek türelmet kell tanúsítania, mert a felvetett kérdések bonyolultak és nagyméretűek. Az azonban bizonyos, hogy ezek a kérdések is megoldhatók. Nem kétséges, hogy most az segít a legtöbbet, ha az emberek mindenütt a világon megerősödnek békeakaratukban és nem engedik ki kezükből azokat az eredményeket, amelyeket a békéért folyó harc közben már eddig elértek.

Mi keresztyének a hit, a reménység, az imádság, az erkölcsi állásfoglalás népe Vagyunk. Annak kell megmaradnunk. Ha van nagyszabású és életbevágó tárgya a közbenjáró imádságnak, akkor ez most igazán az.

A keresztyénnek tudnia kell, hogy szabad hatalmasat is kérnie

az emberek jóságos Atyjától, a mi élő Istenünktől. Most forrjunk össze a világ keresztyénéivel a genfi tárgyalások sikeréért, a béke megszilárdulásáért folytatott könyörgésben. Ha van nagy szolgálat, amit az egyes keresztyén ember elvégezhet, akkor ez most igazán az.

A keresztyén embernek tudnia kell, hogy világméretű nagy dolgokban is el lehet foglalva.

A hit tevékeny, csodálatosan nagy dolog. Forrjunk Össze a világ emberiségével arra a célra, hogy mindent megtegyünk az emberiség létének megmentéséért, a békés, biztonságos emberi élet biztosításáért. D.

JÓ HELYEN

\Tolt a mi egyházunknak egy val- ’ lástanitója. aki a gyermekekkel minden óra elején és végén a 16. Zsoltár 6. versét mondatta el: »Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.« Ö tanított engem is. Hónapok, évek teltek és mindig ezt az igét mondtuk. Szelídszemű, vékonyhangú, törődött ember volt, a diákságnak nem nagyon imponált. De azt éreztük benne, hogy komolyan hiszi, amit mond és éreztük, hogy ezzel az igével is sokat mond. Csak éppen nem értettük. Annyira bizonyos veit a dolgában s olyan természetesnek tartotta ezt a hitvallást, hogy nem Is magyarázta. Kár is volt, meg nem is. Kár volt, mert egymás között ékelődtünk rajta. Már kamaszok voltunk és mókázva találgattuk, hogy vajon mi az a kies hely, amelyre az ő része, esett. Megtehette volna, hogy magyarázatot fűz a bizonyságtételhez. De mégse volt kár, hogy ezt nem tette meg, mert ebből származott az érdeklődésünk e zsoltárvers iránt. Aztán a dolog többek számára meg'világosodott. Azt akarja mondani a vallástanító, amit a zsoltáríró is, hogy jó helyen vagyunk, amikor a keresztyénségben vagyunk.

Ez szép örökség. Magát Jézus Krisztust örököltük, Isten szent Fiát, akit Ö nekünk adott, akit Isten nemzedékről nemzedékre közöttünk tart, drága örökségként, mint életpéldát, akinél szebbet nem tudunk elképzelni és mint Megváltót, aki a bűntől, a bűn következményeitől, a haláltól és kárhozattól szabadít meg.

Szép örökség ez, mert Őbenne a keresztyén élet egész ereje feltárul,

sajátunkká lesz rendelkezésünkre áll. Jó volt ez a hit ifjúságunk vétkeivel szemben, de arra is, hogy

merjünk igaz, rendes emberi élet felé törekedni. Jó példa ez arra, hogy szembeforduljunk hibáinkkal és bűneinkkel, de jó volt arra is, hogy a bűnök helyett igyekezzünk jó cselekedeteket is »elkövetni«.

Egészséges és tiszta gondolatokra jutni, tiszta, szent érzéseket táplálni az emberek iránt a hivatásunkra vonatkozóan, az egész emberi élettel kapcsolatban.

Az egész keresztyénség így van vele. Jó ezt komolyan venni, élni belőle és nem elherdálni;

Ez kies hely. Kies helyből jutott nekünk rész.

D. dr. Veto Lajos püspök felszentelte a megújított sziráki evangélikus templomot

Kettős öröme volt október 30-án a sziráki gyülekezetnek. Egyrészt megemlékezett arról, hogy 167 évvel ezelőtt, 1788-ban felszentelték mostani templomát, másrészt D. dr. Vető Lajos püspök megáldotta a gyülekezet tüneményes áldozatkészségéből külsőleg rendbehozott stílusos, szép templomát.

A megújított sziráki templom már messziről ragyog felénk az őszi délelőtt üde fényében. Terjedelme és elhelyezése a hivő ember lelki biztonságának, nyugalmának, realizmusának és reménységének legtalálóbb kifejezése. Teljes súlyával terpeszkedik Isten teremtett világának talajára és ugyanakkor mindenestül átjárja Isten kinyilatkoztatása, mint Isten személyes valósága.

Az evangélikus gyülekezet a XVI. század második felében keletkezett és egyike a legrégibb evangélikus gyülekezeteinknek. Valamikor ide tartoztak: Bér, Vanyarc és Egy- házasdengeleg.

Az ünneplő gyülekezet részéiül a kora délelőtti óráikban Sólyom Mihály felügyelő köszöntötte a sziráki parókiára Tessényi Kornél püspöki titkár és Turcsányi Károly kerületi lelkész kíséretében érkező D. tír. Vető Lajos püspököt. Nemsokára megszólaltak a lelkészlaktól távolabb eső templom harangjai, hogy hívVAGYUNK

A keresztyénségben lenni azt az alapérzést jelenti, hogy jó és szép dolgokban vagyunk elfoglalva és olyan »helyen« élünk, ahol nem hiú reménység az, hogy jó történik velünk és általunk.

A keresztyén Hitnek az a veleje, hogy hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus a világ megváltója. E földön mindent és mindenkit szeretett, e világon mindenért és mindenkiért meghalt. Azért áldozta magát, hogy ez a világ el ne vesszen. Azért volt itt, hogy az egész világra vigyázzon s az egész emberiséget útbaigazítsa e földön igaz és mindenkinek hasznos emberi életcélok felé — azontúl pedig az örökélet felé. Ezen a kies helyen — a hit álláspontján — szépnek látszik az egész világ. Az embert nem rettenti a bűn, a szívet nem üli meg a kétségbeesés. Akármilyen nehéz életkörülményeket formálnak ki az emberek a földön abból kifolyólag, hogy szabadjára engedik a bűnt, a keresztyén ember ezen a kies helyen nem úgy látja az életet, mint ami el van rontva, hanem úgy, mint

amelyet helyre lehet hozni, jóvá lehet tenni, ki lehet igazítani minden ember örömére és Isten dicsőségére. Akármilyen nehéz feladatnak látszik rendben tartani az emberiséget, békés, szere- tetben töltött és áldásihozó életet biztosítani mindenkinek a földön, a keresztyén ember ezen a kies helyen — a hit álláspontján — mindezt gyönyörűséges igának és könnyű telternek érzi. Lelkesítő, természetes emberi feladatnak, amelyhez maga Isten ad végrehajtó erőt.

Mert a világ meg van váltva, mert Isten országa miközöttünk van és Krisztus arca kiábrázolódhatik az emberen.

A mi részünk kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nekünk. Ez a kies hely, ez a szép örökség egyet jelent azzal, amit Pál apostol így mondott: »Isten munkatársai vagyunk.«

Isten munkatársai, a jóban munkatársak. A keresztyének azért hasznosak az emberek között, mert a jó mindenkinek jó.

Az, ahol mi vagyunk, azért kies hely, mert onnan nézve szebb az élet és innen kiindulva, szebbé lehet tenni az életet. És mindez nemcsak »lélekben van így«, hanem így van az élet egészére vonatkozóan is, így van mindenre nézve, amiből áll az emberi élet. — é —

'ják a gyülekezetét Isten házába 'hálaadásra. A püspök Hoseás 2,

17—22. alapján szólt az e gybe gyűlt sziráki gyülekezethez. A megújított templomot az esküvőre váró menyasszony szépségéhez hasonlította. Isten gyönyörködik benne, de gyönyörködik azokban is, akik a templom megújításán áldozatosan fáradoztak. Isten kivételesen szép ige által szól az ünneplő gyülekezethez. A próféták rendszerint veszedelmet hirdettek bűnös népüknek, de az 'alapiigében Isten nagy szeretettel és szép szavak által kegyelmét hirdat- leti.

Isten bizonyságot tesz arról, hogy Ö jólétet akar ezen a földön. Nemcsak örök üdvösségünkkel törődik, sót éppen örök üdvösségünk érdekében akarja, hogy ezen a földön is meglegyen mindennapi kenyerünk és nyomorúságunk ne állítson minket vele szembe. Isten egészen reális földi javakról beszél: földről, búzáról, mustról, olajról és azok bőségéről tesz ígéretet.

A próféta továbbá arról beszél, hogy Isten szeretetével és áldásaival téríti magához gyermekeit. Isten nem ostorral, büntetéssel, ítélettel és kárhozattal édesgeti magához az embert.

A baj, ítélet, háboni és veszedelem az embertől van. Isten sok jót és csak jót akar velünk. Amit pedig Isten akar. az úgy Is lesz.

Az istentisztelet után ünnepi közgyűlés keretében Tarjáni Gyula, a gyülekezet lelkésze ismertette a sziráki templom történetét és a megújítás munkájáról adott részletes beszámolót.

A többi között ezeket mondotta! »1928-ban renoválták legutoljára a templomot. Azóta sok szélvihar vonult el felette és sok eső verte falait. A második világháború is nyomot hagyott rajta. Nagyon meg- kopottan és megrongáltam állt a templom azon az ősi tájon. A javítási munkálatokhoz szükséges 55 ezer forint előteremtése lehetetlennek látszott. Mégis hozzáfogtak, munkájukkal bizonyságát adva templom iránti szere te tűknek. Október 15-én befejeződött a renoválás.«

Az ünnepi ülés befejezése után újból felcsendül az orgonajátéfc nyomán a »Jer, dicsérjük Istent« örvendező daliama és a gyülekezet a sok lelki ajándékért hálás szívvel hagyta el Isten drága hajlékát.

A parókián D. dr. Vető Lajos püspök még a presbiterekkel tartott megbeszélést. A püspök eközben válaszolt a presbiterek számos hozzá intézett kérdésére s ennek során eszmecserét folytattak földművesnépünk új életformájáról, a termelőszövetkezeti munkáról. A megbeszélést a hittestvéri és baráti légkör jellemezte. Tessényi Hornét

AZ ÉLET URA

Zsolt. 16, 5—11.

Az Ür az én osztályrészem, poharam —s

te tartod kézben sorsomat.

Kedvezett a mérőkötél: szép örökség jutott nekem.

Áldom az Urat, aki tanácsolt, még éjjel is oktat engem bensőm. Mindig az Urat látom magam előtte jobbomon ő áll, meg nem rendülöki

így hát ujjong szívem, lelkem örvendezik, nyugton élhetek, mer te nem vetsz oda engem az alvilágnak, nem hagyod, hogy híved rothadást lásson.

Te tanítasz az élet ösvényére, túlárad az öröm, ahol te vagy, jobbodon örök a gyönyörűség.

Fordította: Bodrog Miklós

ft

„Istennek embere... kövesd az igazságot, az isten félelme t, a hitet, a szer etet el...

(l.Tim 6,12$