Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-23 / 43. szám
D. dr. VETŐ LAJOS püspök: GENFI SZELLEMBEN Az egyház egész szolgálata béke-szolgálat D. Dezséry László püspök válaszai a Cirkevné Listy című szlovákiai evangélikus folyóirat kérdéseire A Cirkevné Listy című szlovákiai evangélikus folyóirat interjút közöl D. Dezséry László püspökkel. A püspök az első kérdésre adott válaszában melegen emlékezett meg korábbi csehszlovákiai útjáról, a második kérdésre pedig röviden vázolta a magyarországi evangélikus egyházat most foglalkoztató kérdéseket. Az interjú ezután így folytatódik: Miben látja az egyház feladatait a mai nemzetközi helyzetben, úgy, amint azok a békeharc frontján jelentkeznek? Részt kell vennünk a nemzetközi békeharcban a nemzetközi egyházi élet területén rendszeres bizonyságtevő munkával. Erősítenünk kell nemzetünk egységét lelkipásztori nevelés útján, hogy a nemzet hazaszeretete, közgondolkodása, termelő- munkája erősítse az országot valóban '»•bástyává a béke frontján«. A tíz évvel ezelőtt befejeződött pusztító háború szomorú emlékeinek felidézésével és ezekből folyó tanítással sokat tehetünk a nemzeti öntudat és a nemzet béke-akarata erősítése érdekében. Hazánk felszabadulásának tízesztendős évfordulójával kapcsolatban rámutathatunk az országépítés nagy eredményeire és benne egyházi életünk felszabadulás utáni tisztulására és fejlődésére, mint a béke áldásaira s mint olyan drága kincsekre, amelyeknek megvédése nemzeti békeharcunk leg- konkrétebb célja. Egyébként az egyház egész szolgálata béke-szolgálat, mert az evangélium hirdetése békéltetés Istennel és emberekkel és ez természetesen nemcsak egyének és nemcsak szívek dolga, hanem kihat az egész társadalomra és békesze- retp cselekedeteket jelent. Mit üzen a mi hívőinknek? Két igét: »És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek« (Mt 6, 12); »De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekidőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek, a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára« (Fii 3, 14.L Milyen gyümölcsei vannak együtt- működésünkne k? Kölcsönösen segít a közös gondok és közös feladatok olyan vizsgálata, hogy egymás eredményeire tekintettel vagyunk. Mindig több örömmel szolgálunk egymásnak az anyanyelvű igehirdetéssel Csehszlovákiában a magyaroknak, Magyar- országon a szlovákoknak. Egyházaink történelmi megbékélése és jó viszonya erősíti népeink barátságát és ennek a barátságnak jó gyümölcseiben való hitet. Mindig hatéko- nyobban tudunk az ökuménikus életben is megjelenni olyan közös szolgálatokkal, melyek kétségtelenül jót tehetnek az egész világke- resztyénségnek. Erősödő barátságunk és további együttműködésünk Isten iránti engedelmességünk próbája, tehát mindkettőnket nevel az engedelmességre. És ami ennek az együttműködésnek igen drága ajándéka: valljuk meg egymásnak, hogy megbékélésünk és együttműködésünk óta sokkal jobb a lelkiismeretünk. Ugyancsak a Cirkevné Listy méltatást közöl Benczúr László konfirmációs kátéjáról. Az Evanjelicky Posol című szlovákiai evangélikus lap együk számában fordításban közli Friedrich Lajosnak, az Evangélikus Életben »A kődobálók« címen megjelent cikkét. 1870—1955. OKTÓBER 9. ABBÖL, HOGY ISTEN MENY- NYEI ATYA, következik, hogy az egész emberiség egyetlen nagy család. Isten az emberiséget egy vérből teremtette: ez a bibliai igazság is erről beszél. Az emberek tehát az egész földön a testvériség alapviszonyában vannak, vagyis egymásnak testvérei. Ez az értelme annak, hogy Istenben teremtő Atyánkat szeretjük és imádjuk. Ahogyan a legszűkebb értelemben vett család tagjai érdeklődnek egymás sorsa iránt, akármilyen mesz- szire kerülnek is felnőtt korukban egymástól, ugyanúgy érdekel bennünket, hogy mennyi ember él is a földön, és hogy milyen viszonyok között is él. Mostanában jelent meg az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSz) a néprajzi évkönyve. E szerint 1953 közepén a föld lakóinak száma 2,547.000.000 (kétmilliárd ötszáznegyvenhét millió). Ez az óriási szám a háború utáni inflációs idők bankjegyeire emlékeztet bennünket. Csak akkor foglalkoztunk ekkora számokkal. Kétezerötszáznegyvenhétmillió ember a földön! Ebből az évkönyvből azonban megtudjuk azt is, hogy 1950-től 1953-ig a föld lakosságának száma kilencvenkétmillióval növekedett. Mindössze három év alatt! Ugyan hány ember születhetik akkor egy nap alatt a földön — vethetjük fel a kíváncsi kérdést. Erre is van hozzávetőleges statisztikai adat: nem kevesebb, mint átlag kétszázezer ember! Tehát ötnaponként egymillió ember jön erre a világra! Ezekből az adatokból ki lehet számítani azt is, hogy közben mennyien halnak meg. Világos azonban, hogy sokkal többen megmaradnak, mint amennyien elhalnak. Tehát az emberiség száma napról napra rohamosan nő. EGY TUDÓS valószínűség-számításokat végzett arra nézve is, hogyha a ma egy nap alatt világrajövő kétszázezer ember-gyermek közé tartoznánk, hol születnénk és melyik világrészen, milyen emberfajtához tartoznánk. Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy fehérbőrűek lennénk. A legnagyobb valószínűség szerint színeseknek: feketéknek, barnáknak vagy sárgáknak születnénk. 1:4 lenne a valószínűsége annak, hogy keresztyének lennénk. Ha pedig színesbőrűeknek születnénk, nagyon valószínű lenne, hogy egész életünkben betegek lennénk (malá- riások, tüdővészesek, vagy éppen leprások), soha nem laknánk jól s gyakran olyan éhség kínozna bennünket, hogy a fakérget is képesek lennénk megenni. Ha színeseknek születnénk, 1:4 lenne az arányos valószínűsége annak, hogy tanul- nánk-e írni, olvasni, s hozzá: a leg- | Ha bár eltűnt is a szép nyár, Az ősz új örömökre vár; Oh mely nagy az Űr jósága! Elfogyhat-e gazdagsága? A fák miképp ékeskednek, Gyümölcsök alatt görbédnek, S önként kínálnak bennünket, Gyönyörködtetik szemünket. A madarak víg szózatja Magát már nem csudáltatja, Repülnek ők más tájakra, Hol minden kész már számukra. Eltart az Űr mindeneke4 Nagyokat és kicsinyeke S azt akarja, örüljenek, Valakik életet nyertének. nagyobb valószínűség szerint egész életünkön át nyakig úsznánk az adósságban, s adósságunk kamatai 30—100%-ot tennének ki. ÍGY FEST HÁT a földön élő emberiség összképe. Ilyen helyzetben élnek embertestvéreink a földkerekségen! Ebből az összképből sok mindent megértünk abból, ami ma a földön történik. Abból is, hogy a föld lakosainak száma rohamosan nő, de abból is, hogy az emberiség többsége (magyar hazánkban elképzelhetetlen) nyomorúságban sínylődik. Ez az összkép segít bennünket megérteni azt is, hogy miért írnak az újságok annyit az ázsiai, afrikai, délamerikai népekről, s arról, hogy ezek a népek le akarják rázni nyakukról a gyarmatosítók szörnyű igáját, miért akarnak szabadságot és jobb sorsot kiküzdeni maguknak. Végül még jobban megerősödünk abban a meggyőződésünkben is, hogy az emberiség jobb sorsát csakis a felelős közösségi társadalmi rend megvalósítása mozdíthatja elő. Világos az is, hogy ennek legfőbb feltétele, hogy a tudomány vívmányainak felhasználásával együttes, céltudatos békés munkában fáradozzon az emberiség egésze ezért a nagy célért. Tehát az egyetemes világbéke biztosítása a legfőbb feltétele annak, hogy a földön élő ezermilliók sorsa emberibbé váljon. Az egyetemes világbékéért küzdenek ma az emberiség legjobbjai, legtisztábban látó emberei és népei. Ezért indítja a keresztyéneket is szerte az egész földön Krisztustól tanult és kapott emberszeretetük az egyetemes békéért való nagyszerű küzdelemben való részvételre.. Hiszen á' háború a földi nyomorúságot mégcsak növelné. Erre a huszadik század két világháborúja megtaníthatott bennünket. EZEK A FELISMERÉSEK a keresztyénségben is egyre jobban erősödnek. Tavaly az Egyházak Világtanácsa Evanstonban, az idén pedig az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának a svájci Davosban tartott ülése világosan és határozottan ráirányította a keresztyénség figyelmét az emberiségnek ezekre a nagy ügyeire és feladataira. Az Egyházak Világtanácsának állásfoglalása az emberiség egyetemes békéje mellett már mindenfelé elterjedt. Csak egy érdekes példát hozunk fel ennek illusztrálására. Az Amerikai Egyesült Államokban levő Florida államban, annak híres Miami nevű városában az elmúlt hónapban légvédelmi gyakorlatot akart rendezni a hatóság. Azt tervezték, hogy szombaton délben egy órakor megszólalnak a szirénák, a nép pedig rohanjon az óvóhelyekA szőlőhegyek bort adnak, Gyors mívelöik vigadnak, S ahhoz emelik szavukat, Kitől nyerik jutalmukat. Oh ki ne adna hálákat Annak, ki tesz ily csudákat! Mindnyájan ti, ifjak, vének, Zengedezzetek nevének! Jöjjön el élted ősze bár, Kedvéből az Űr ki nem zár, Terem. még öröm számodra, Ha jutsz is öreg korodra. Ha az esztendő példáját Követvén, tiszted munkáját Híven gyakorlód, s sok jót téssz, Halálodban is boldog léssz. re. Egy asszony azonban (a nevét az amerikai sajtó nem közli), tehát egy névtelen asszony azt javasolta, hogy a szirénák kipróbálása alkalmával ne légoltalmi gyakorlatot tartsanak, hanem a szirénák megszólalása legyen jeladás arra, hogy az egész város népe imádkozzon a világbékéért. Miami békére vágyó népének ez a javaslat annyira tetszett, hogy a város légoltalmi bizottsága kénytelen volt a békeszerető névtelen asszony javaslatát elfogadni. Ügy hogy ezen a szombaton Miami istenfélő lakossága a szirénák jeladására egy szívvel lélekkel imádkozott a világbékéért. MINKET MAGYARORSZÁGON a legutóbbi hetekben erősen foglalkoztatott népünk életszínvonala emelésével kapcsolatban mezőgazdaságunk fejlesztésének, különösen is a termelőszövetkezeti gazdálkodás megerősítésének az ügye. Hálásan vettük a Központi Statisztikai Hivatal jelentését arról, hogy az idei termés sokkal jobb volt, mint tavaly. A saját belső ügyeinkkel való foglalkozás azonban nem terelheti el figyelmünket mindnyájunk, az egész emberiség nagy ügyéről, az egyetemes világbéke ügyéről. A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete az idén kétségtelenül új szellemet teremtett az államok egymás- közötti kapcsolatában és a világbéke biztosításáért folytatott fáradozásokban. Ezen a héten azonban elkezdődik a négy vezető nagyhatalom külügyminisztereinek értekezlete Géniben. Mit vár a békeszerető emberiség a külügyminiszterek genfi értekezletétől? Mindenek előtt elvárja, hogy a »genfi szellem« még erősebb és még őszintébb legyen. Mindenképpen ellene vagyunk azonban annak, hogy a kormányfők értekezletének jótékony hatását némelyek megpróbálják gyöngíteni s a hidegháborút tovább fokozzák. Feltétlenül szükséges, hogy a fegyverkezési verseny leállítása terén nagyon komoly lépések történjenek. A fegyverkezési versenyből nincs semmi haszna, hanem csak óriási kára az egész jobb sorsra vágyakozó emberiségnek, hiszen a fegyverkezésre fordított munkát, pénzt, anyagot a békés építés szolgálatába, százmilliók nyomorúságos sorsának megjavítására lehetne és kell is fordítani. Éppen ilyen fontos, hogy végre egyezzenek meg a tömegpusztító fegyverek általános eltiltása mellett. Ugyanúgy nagyon lényeges, hogy Európában is tovább enyhüljön a feszültség, teremtsék meg az európai általános (kollektív) biztonságot, s ennek keretében oldják meg a szomszédságunkban égő problémák közül például a német egység kérdését. Szemünk előtt tartva az egész emberiség mai helyzetét, s attól a testvéri felelősségtől indíttatva, mely minket, evangéliumi keresztyéneket eltölt: mi tehát többet várunk a külügyminiszterek genfi értekezletétől, további előrehaladást várunk az emberiség egyetemes békéje ügyében, mint amennnyi a kormányfői értekezleten nagyon örvendetesen, de mégis csupán fordulatszerűén, elindulásképpen történt. Várjuk azokat a döntéseket és megállapodásokat, amelyek következtében a még fennálló feszültségek tovább csökkennek, a háború rémei egyre jobban elerőt- lenednek s az egy vérből teremtett emberiség népei még közelebb kerülnek egymáshoz, s még jobban megtanulnak együttműködni az egész emberiség szebb és jobb jövője érdekében. Ezt várja és ezért küzd a Béke- világmozgalom sokszázmillió híve. Ezért fáradozik a szocialista társadalmi rendet építő százmilliók tábora, benne a mi magyar népünk is. És ezért imádkozik, küzd és munkálkodik a békeszerető keresztyén emberiség is. Hitünk szerint az Egyház Örök Urának örömére s az ö jó eredményekkel megáldó kegyelmének bizonyosságában. E két évszám között pontosan 85 esztendő telt el a sámsonházai evangélikus gyülekezet életében. Szentháromság után 18. vasárnapon ünnepelte a gyülekezet templomának 85 éves jubileumát. Ebből az alkalomból az Északi Egyházkerület részéről Turcsányi Károly egyházkerületi lelkész látogatta meg a gyülekezetei és a délelőtti istentiszteleten prédikált. Hiábavaló a mi ünneplésünk, hiábavaló ennek a gyülekezetnek az öröme — mondotta a vasárnapra előírt ige alapján tartott igehirdetésében — és az egész keresztyén világ istentisztelete, ha az élet nem hirdeti az igazságot, az irgalmasságot és az alázatot. Amit Isten tudtára adott az ősöknek, hogy ml a jó, azt ma is ennek a gyülekezetnek adja tudtára, hogy járjon igazságban, cselekedje az irgalmasságot és az Isten előtti alázatot, mert ez kedves neki.« A délutáni vallásos ünnepélyen »Mi nekem a templom« címen tartott előadást, majd elbeszélgetett a gyülekezet presbitereivel egyházunk kérdéseiről. A nógrádi hegyek közé épült falu felett magasan kiemelkedik a gyülekezet 85 éves temploma. Valószínűleg Nógrád megye legrégibb egyházközségei közé tartozik ez a gyülekezet. Eredetét kikutatni annál is inkább nehéz; mert az 1808-i tűzvész teljesen elpusztította az egyházi épületeket, a szent edényeket, elvesztek az anyakönyvek és a jegyzőkönyvek is. Az esperességi jegyzőkönyv és Geduly János feljegyzéseiből tudjuk, hogy a gyülekezet első papja Spetkius György volt. Mint nevezetes és a maga nemében egyedülálló érdekes tényt említem meg, hogy az egyházközség 1871-ben, az akkor Turinban száműzetésben élő Kossuth Lajost választotta meg főfelügyelőjévé. Kossuth Lajos a következő levélben köszönte meg az egyház részéről kapott kitüntetést: »Tisztelendő Wladár János evang. lelkész úrnak, Sámsonháza. A sámsonházai ágost. hitv. evang. egyház Gyűlés Febr. U-ei határozata, mellyel azom egyház felügyelőjévé megválasztattam Tiszti. Lelkész úr Mártius 16-i levelének kíséretében kezemhez jutott. Van szerencsém az irántam mutatott bizalomért őszinte hálámat jelenteni. E választást megtiszteltetésnek tekintem, s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, melyre Hazám political viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az Egyház javának előmozdításához oly hatályosan hozzájárulhassak, mint azt tehetni óhajtanám. De amit és amennyit a körülményekhez képest tenni lehetend, azt teljes készséggel felajánlom, s miért is lekötélezve érzendem magamat. Tisztelendő Uraságodnak, ha engem híveinek egyházi és iskolai ügyei és szükségei felől időnkint felvilágosítani méltóztatandik, hálás köszönetem megújítása mellett van szerencsém hitrokoni testvériességgel tiszteletem jelenteni s magamat Tiszti. Uraságod az Egyház gyűlés jóindulataiba ajánlani. Kelt Turinban, Olaszországban, April. 6-án 1871. Kossuth Lajos.« A templom falán márvány tábla hirdeti azt a tényt, hogy 1871. február 17-től 1894. március 20-ig az egyházközség főfelügyelője Kossuth Lajos volt. A sámsonházai gyülekezet küldöttségileg vett részt a nagy férfiú temetésén s a koporsójáról kapott koszorút kegyelettel őrzi a gyülekezet temploma sekrestyéjében. t. It Az esztendő elhervad már, De mi kárt vall? Haljon meg bár, A gyönyörű kikeletre Feltámad majd új életre. (Győri énekeskönyv, 69. sz.) ŐSZI IMA „Hz igazságnak gyümölcse békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak“ aak3, wj
