Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-16 / 42. szám

XX. ÉVFOLYAMí 42. SZÁM

1955. OKTÓBER 16.

0 F

? S ZÁG 0S

E VAN G

É 1

L • I;

KUS i-1

E T i 1

LAP

ÁRA: 1,40 FORINT

BETAKARÍTÁS

TARTALOMMAL mélyen telített szó ez: betakarítás. A szó a mező- gazdaságból való. A magyar ember azt érti rajta, amikor hazaviszi terményét a földről, megszámolja, megméri és csűrbe, kamrába rakja. Ilyenkor tele van az ember szíve örömmel és telve van a feje gondolatokkal. Az öröm abból ered, hogy a munkának gyümölcse volt. A gondolatok abból erednek, hogy mindent helyesen tett-e, mindent jól eltervezett és elvégzett-e, vagy nem úgy áll-e a dolog, hogy jobb tervezéssel, jobb munkavégzéssel többet lehetett volna a kamrába hordani. Semmin nem okulhat any- nyira az ember, mint azon, amikor számbaveszi munkája eredményét.

A BIBLIA számtalanszor int minket arra, hogy elmélyedően, okosan vegyük számba újra és újra életünket és életünk eredményeit. Okuljunk a saját cselekedeteinkből és a saját nézeteink következményeiből. Amikor a Biblia erre tanít, akkor nagy jót tesz velünk. Arra tainit, amire a hetedik parancsolattal kapcsolatban Luther Márton tanít a Kiskátéban: Hogy az ember »javítsa keresetét«. Sőt, hogy »segítsük felebarátunkat javait megtartani és keresetét javítani«. Az igén nevelt emberek azért igen jól értik, hogy a betakarítás nagyon fontos és nagyon tanulságos dolog. Sőt azt is értik, hogy a betakarítás nemcsak egyes emberek fontos és tanulságos dolga, hanem az egész emberi társadalom fontos és tanulságos tevékenysége. A mi egész magyar nemzetünk közügye a mezőgazdaságban folytatott betakarítás.

RÁDIÓNK és újságjaink bőven hozzák a híreket az idei betakarításról. Most már a kapás növények betakarítása folyik s a parasztgazdaságok — a szövetkezetiek épp úgy, mint az egyéniek — a kukorica, a cukorrépa, a burgonya betakarítását végzik. Ami az idei betakarításból a legtanulságosabb, az az, hogy teljes bizonyító erővel bontakozik ki hazánkban a szövetkezeti gazdálkodás fölénye az egyéni gazdálkodással szemben. Az országosan végzett számítások, az országosan elvégzett számadások a gabonaféléknél már ezt bebizonyították. Most a kapásnövényekkel kapcsolatban történik ugyanez. A szövetkezetek jobban termelnek, többet termelnek, mint az egyéni gazdák. A jól működő termelőszövetkezetekben élő parasztság ma többet keres, mint a falvak legjobb egyéni gazdái.

HOGYAN történik ez? Ez évben a szövetkezetekben a legtöbb helyen már fegyelmezett, jól szervezett munka folyt. A növényeket gondosabban és tervszerűbben gondozták. A szövetkezeteknek értékes tudományos segítséget nyújtottak az agronómusok és ugyanilyen értékes segítséget nyújtottak a gépek. A kapásoknál különösképpen kidomborodott a korszerű mezőgazdasági gépek alkalmazásának fontossága. Mélyebben lehet traktorvontatású ekével szántani, mint fogattal. A gép gyorsabb, olcsóbb munkát végez és nagy táblákon jobban alkalmazható, mint a kis parcellákon. A nagyüzem adottságai abban is jobbak, hogy a talajt jobban lehet előkészíteni a termelés számára. Ezek mind tudományosan és tapasztalatilag igazolt igazságok. De még ezekhez járul a közösen végzett munka lendülete, a termelőszövetkezetekben érvényesülő munkaszervezés és az az állandó segítség, amelyet a szövetkezetekben egymásnak nyújtanak a tagok.

A TUDOMÁNYOS IGAZSÁGOK és az országosan szerzett tapasztalatok tehát nagyon tanulságosak. A bölcs ember megfigyeli ezeket és okul belőlük. Ahogy Isten igéje mondja: »Jobb dolga van a kettőnek, mint az egynek«. Az idei betakarítás jelentsen az egész nemzet számára értékes okulást és legyen a falu szebb jövőjének, legyen az ország egész népe gazdagabb holnapjának forrásává.

AZ EVANGÉLIKUS EMBEREK akik a magyar nép történelmének minden szakaszán bátran vállalkoztak az újra, előharcosai voltak a tudományos ismeretszerzésnek és a reformáció leikéből eredően nemzedékről nemzedékre harcoltak a maradiság ellen — legyenek most is méltóak hagyományaikhoz s a protestáns emberek bölcsességéhez. Ez a fajta bölcsesség ugyanis egyaránt merít Isten igéjéből és a földi tapasztalatokból. Nagysimonyi, Kissomlyó, Tokorcs és sok más község példája mutatja, hogy az evangélikus magyar parasztság ma is alkalmas arra, hogy a fejlődés magával ragadja. Szinte hetente jönnek a hírek arról, hogy olyan községek, amelyekben az evangélikus gyülekezet erős, vagy többségben van, termelőszövetkezeti községgé alakulnak. Ez a mi gondolkozó, szorgalmas és az emberi közösségben örömét lelő magyar evangélikus parasztságunk életerejét bizonyítja. A betakarítás idei tapasztalatai tehát erősítsék mindenütt lelkészeink és evangélikus gyülekezeteink jó szolgálatait népünk felemelkedése érdekében.

A csehszlovákjai egyházak küldöttsége Németországban

A PESTI EGYHÁZ ÜNNEPE

A Pesti Evangélikus Egyházközség kettős ünnepet ült az elmúlt vasárnap. Október 9-én volt a -fasori templom felszentelésének ötvenedik évfordulója és ezt az ünnepi alkalmat ragadta meg a Pesti Egyház arra5 hogy a Deák téri és a Fasori újonnan választott egyháztanácsokat tisztükbe iktassa.

A csehszlovák egyházak kilenctagú küldöttsége — mint jelentettük — a Német Evangéliumi Egyház meghívására Németországba utazott, hogy viszonozza a német egyház márciusi hivatalos látogatását. A csehszkrvák küldöttség két napot Berlinben töltött.

A berlini Mária-templomban és a schönebergi templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak. Az előbbiben Hromádka professzor prédikált, az utóbbiban Hajek, csehtest- vér zsinati esperes és Czymorek sziléziai lutheránus szuperintendens.

A csehszlovák küldöttség Berlinben találkozott a teológiai fakultások professzoraival és hallgatóival. Majd Dibelius püspök, a Német Evangéliumi Egyház elnöke fogadta a küldöttséget. Ez alkalommal Hromádka professzor beszédet mondott

A csehszlovák küldöttség ezután megtekintette a Német Evangéliumi Egyház sajtóosztályát és a bibliatársulat irodáit. Este dr. Otto Nuschke a minisztertanács elnökhelyettese fogadást adott a küldöttség tiszteletére. A vendégek ezután a bonni Szövetségi Köztársaságba utaztak. A küldöttség Hannoverben, Westfáliá- ban, a Rajnavidéken és Hessen-Nas- sauban megismerkedett e négy nyugati német tartomány egyházi munkájával. Bielefeldben Wilm elnök fogadta a küldöttséget a westfáliai tartományi egyház nevében. Hromádka professzor a fogadáson elmondotta, hogy a legmélyebben meghatja az a valósággal megnyílt ajtó, amely most a két ország egyházai között kitárult. Chabada szlovákiai lutheránus egyetemes püspök a majnamelletti Frankfurtban tartott prédikációjában azért imádkozott hogy Németország és Csehszlovákia mindig maradjanak egyek a béke szolgálatában. Chabada püspök találkozott azzal a Schleswiig-holsteini lelkipásztorral, aki Szlovákia náci megszállása idején ott mint hadosztály-lelkész működött és a püspököt kimentette a Gestapo fogságából.

A csehszlovák küldöttség Eisen- achban megtekintette a Wartburgot és Luther dolgozószobáját. Mitzen- heim thüringiai tartományi püspök fogadást adott a küldöttség tiszteletére. A vendégek Drezdában, Magde- burgban, Wittanbergben és Berlinben is látogatást tettek.

A küldöttség négy lutheránus tagja, Chabada püspök, Zsiak főfelügyelő, Czymorek szuperintendens és Michalko dékán Hannoverbe utaztak, ahol Lilje püspök megbízásából Wagenmann, a hannoveri tartományi egyház elnöke üdvözölte őket.

A nagymúltú Pesti Egyház fasori lelkészi körét mint második lelkészi állást 1904. szeptember 28-án szervezte meg az egyházközség választmánya. Ez az első gyümölcse volt annak a folyamatnak, amelynek során gondozásba vették a Pesti Egyház nagy területén szétszórtan élő híveket. Első lelkészül három pályázó közül Kaczián János vallástanárt választották, aki már megelőzően is istentiszteleteket tartott a fasori híveknek.

A templomépítést a lelkészi állás szervezését megelőző évben határozták el. A tervezést Pecz Samu műegyetemi tanárra bízták, az oltárkép festését pedig Benczúr Gyula »képíró« vállalta.

A templom felszentelését az alig négy nappal előbb beiktatott Bachát Dániel püspök végezte 1905. október

8-án. (Érdekes megemlíteni, hogy 33 év után ő volt újra az első budapesti püspök, s hogy azóta a püspöki székhely már Budapesten állandósult.) Az új lelkészt Scholtz Gusztáv helyettes esperes iktatta be tisztébe. Kaczián János beköszöntő beszédének alapigéje Zsid 13, 8. volt. — Kaczián János 1908-tól a budapesti egyházmegye esperese volt, csak úgy, mint az esperesi és a lelkészi tisztben utóda: Kemény Lajos.

Az ünnepi istentiszteleten a hívek zsúfolásig megtöltötték a fasori templomot, amely nemcsak a fővárosban, de talán az egész országban egyik legszebb templomunk. Az oltártérben foglaltak helyet az új presbiterek.

D. Dezséry László püspök ünnepi igehirdetését a vasárnap előírt igéje: Mik 6, 6—8. alapján mondotta. Bevezetőben megemlékezett a Pesti Egyház múltjáról: »Ez a Pesti Egyház mindig is az ország evangélikusainak irányt adó egyháza volt, ma is azzá kell lennie és meg kell maradnia annak a bátor egyháznak, amely a jövő útjait keresi, amely

világosan tudja, hogy mi a kötelessége, amely nem szégyell sajátmagával sem szembeszállni, hogy az élettel ölelkező vallást tanítson azoknak, akik az Istent keresik«

— mondotta a püspök.

Az alapige mondanivalójának kifejtése során feltette a püspök a kérdést, mit jelent az. Isten kinyilatkoztatta akaratát: »Igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és alázatosan járj a te Isteneddel«, — majd így válaszolt:

»Azt jelenti, hogy Isten nem akart problémát csinálni a vallásból. Istennek nincs semmi olyan komplikált elképzelése, amilyennel gyakran mi nézzük a magunk vallásos életét. Isten nem úgy gondolja: ott van az emberiség, abba beleteszek vallásos embereket, akiknek feje gőzöl a vallásos problémáktól, csodabogarakként és ritka madárként járnak az emberek között, hogy mindenkibe beleütköznek.

Isten nem úgy gondolta, hogy szembeállítja a vallást az élettel. Amit Isten Jézus Krisztusban nekünk adott, az nem egyéb, mint isteni beavatkozás arra nézve, hogy az ember ember tudjon leni és azt tegye, ami földi kötelessége. Jézus nem komplikációt hozott a vallásban az emberi életbe, hanem éppen a vallás útján szállt szembe a komplikációval, azzal, amely az embert tragikumába is viszi: a bűnnel.«

»A bűnbocsánat evangéliumával Jézus könnyűvé akarta tenni az életünket. A kópmutatásból, hazugságainkból, a bűnhöz való ragaszkodásunkból jönnek a komplikációk.

Akik Őbenne hisznek, azokat arra akarja felhasználni, hogy felismerjék az újat, hogy az emberek a többi ember számára éljenek és emberséges módon éljenek.«

Prédikációja befejező részében ezeket mondotta a püspök: »Isten valami kikerülhetetlen erővel vezeti mostani egyházunkat a legemberibb szolgálat kötelességeinek útján. Akármennyire is próbálják egyes keresztyének a mellébeszélést, szép elvek hangoztatásával a kitérést az emberi élet elől. Isten megmagyarázza és kényszeríti, hogy elhiggyük: nekünk szolgálatunkban kell járnunk, hogy az ige hirdettessék. Ha az ember ma azt nézi, hogy mennyi az engedelmesség az egyház népében, hogy teljesítette-e a kötelességét, akkor jön elő az igazi egyházi probléma. Ez az egyetlen egyházi probléma.

Döntő kérdésünk itt van: tud-e ma az egyház konkrétnek lenni és elvégezni olyan szolgálatokat, amelyre az emberiségnek ma szüksége van. Amire ma a mi magyar nemzetünknek van szüksége.«

»Azok a keresztyének, akik ezt a mindennapos szolgálatot mellékesnek tekintik és külön tartanak fenn maguknak egy vallást, azok meg fogják tanulni Isten peréből, hogy Ő a vallást azért adta, amiért Jézus Krisztust küldte el. Az emberekért adta, az egész lakott világért, hogy az megtartassák:

»hogy valaki csak hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen« — fejezte be igehirdetését a püspök.

»Mindenekelőtt az Egyházak Világtanácsa Davosban tartott igen jelentős Központi Bizottsági ülésére kell utalnunk — mondotta. — Ez az ülés azért oly jelentőségteljes, mert ott, hogy így mondjam: ex katedra szorgalmazták a Kelet és Nyugat közötti ökumenikus kapcsolatok elmélyítését.«

Ezután összehasonlította a Niemöl- ier egyházelnököt 1952-ben a Szovjetunióban tett utazása miatt élt támadásokat a rajnai egyházi delegáció közelmúlt utazásának visszhangjával és megállapította, hogy a hidegháborús erők az egyházakban is háttérbe szorultak.

»Davos a nemzetközi egyházi kapcsolatokban új atmoszférát hozott, mint a nemzetközi politikai kapcsolatokban a genfi konferencia.

Reméljük, hogy katolikus részről is létrejön egy ilyen új légkör, amelyben a világ-katolicizmus hozzájárul a nemzetközi megegyezéshez.«

»A nemzetközi megegyezéshez való keresztyén hozzájáruláshoz tartozik egyébként nem utolsó sorban az a tény, hogy újra beszélnek az Egyházak Világtanácsa és a Világ-Béketanács közötti tárgyalások újrafelvételé- ről. Ez bizonyára a helsinki Vi- lág-Békekongresszus hatása alatt és az evanstoni egyházi világ- konferencia határozatainak megvalósításaképpen történt. Ebben az összefüggésben jelentős, hogy több amerikai egyházi vezető, élen Frederick Nolde-val, az ilyen tárgyalások érdekében be- nyomástkeltően síkra szállt.«

Ezután dr. Nuschke,

a németországi evangélikus egyházakhoz fordult és felszólította őket: kezdjenek megbeszéléseket a német békemozgalommal.

A záró oltári szolgálatban D. De-, zséry László püspök Gyöngyösi Vilmos fasori és Hafenscher Károly Deák téri lelkész segédletével úrvacsorát osztott az új egyháztanácsosoknak, majd azok presbiteri esküt tettek.

Az istentisztelet után tartott dísz- közgyűlés jegyzőkönyvbe foglalta a püspök igehirdetését, a templomi évfordulót és az egyháztanács eskütételét, majd üdvözlések következtek. Gyöngyösi Vilmos esperes átadta a külföldön tartózkodó Darvas József Deák téri egyházfelügyelő, népművelési miniszter üdvözletét. Dr. Fekete Zoltán fasori felügyelő és dr. Mesterházy László Deák téri másodfelügyelő üdvözlő szavai után dr. Göttche Ervin, a Pesti Egyházmegye felügyelője, Scholz László zuglói lelkész és dr. Szilády Jenő, a Rákóczi úti szlovák egyházközség lelkésze mondott üdvözlést.

Este 7 órakor egyházzenei hangverseny és áhitat keretében ünnepelte a templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet Peskó Zoltán orgonaművész 25 éves kántori szolgálatának jubileumát. Gyöngyösi Vilmos esperes, fasori lelkész köszöntőjében kiemelte, hogy Peskó Zoltán orgo- naművészete oly nagy mértékben hatott el a gyülekezeti tagok szívéhez, hogy azok esztendők múlva is visszatérnek hozzá, ha pedig más orgonái, hiányolják Peskó Zoltán játékát. Művészetének kitűnő technikája, eleven ritmusa nemcsak a fasori gyülekezetben, hanem egész egyházunkban jelentős.

A színvonalas műsor után Peskó Zoltán átvette a gyülekezet ajándékát és sokáig elbeszélgetett a gyülekezeti tagokkal.

Megállapítja, hogy noha 1953-ban, a budapesti Békevilágtanács-ülés idején Rose egyháztanácsos részvétele ebbe az irányba mutatott, mégis Grüber prépostnak a német béke- mózgalom élgárdájában végzett

munkájától eltekintve, minden

annyiban maradt.

»Legyen szabad erről a helyről felhívnom az evangélikus püspököket, zsinati tagokat, szuperintendenseket, lelkészeket és a gyülekezeti elöljáróságok tagjait, hogy legyenek tudatában a békéért való felelősségüknek, nemcsak elvileg, a zsinatok és egyházi vezetőségek nyilatkozataiban, hanem a cselekvésben is — és ehhez az is hozzátartozik, ha a békét valóban biztosítani akarjuk, hogy tárgyaljunk és együtt küzdjvink más világnézetű békeszerető erőkkel. A német keresztyénség magatartása a jövőben azon lesz lemérhető, akár akarjuk, akár nem, hogy milyen bátrak a világtörténelmi fejlődésnek ebben a döntő órájában«.

Dr. Nuschke kijelenti a továbbiakban, hogy most minden egyházi kérdés azzal kapcsolatos, hogy miként viszonylik az egyház a békemozgalomhoz. Ez az egymáshoz való közelkerülés útja és a többi kérdésekre való válaszadás útja.

Dr. Otto Nuschke beszédében szólott még a német egység kérdéséről, ennek kapcsán az európai biztonsági rendszerről, amely jobb lehetőségeket teremtene Németország keleti és nyugati részének együttmunkálkodására az európai biztonság és béke érdekében s így Németország békés egyesítésére. Hangoztatja az előterjesztés:

a békés egyesítés útja az, hogy maguk a németek is üljenek tárgyalóasztalhoz.

„A német keresztyénség magatartása a világtörténelem fejlődésének döntő órájában tanúsított bátorságukon lesi lemérhető

— mondotta a KDU vezetőségi ülésén dr. Ottó Nuschke

Abban a kedvező légkörben, amelyet a genfi konferencia hozott léire, és abban a bizakodásban, amely a Moszkvában kötött barátsági szerződés nyomán a németeket eltölti, október 3-án Berlinben ülést tartott a K.eresz- tyén Demokrata Unió központi vezetősége. Ez alkalommal dr. Otto Nuschke elnöki előterjesztésének egyik részében hosszasabban foglalkozott az egyházak és a békemozgalom kapcsolataival.

„A TE MUNKÁIDNAK GYÜMÖLCSÉBŐL MEGELÉGÍTTETIK A FÖLD“ (ZeoU 104> 13y