Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-02 / 40. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 A magy aponsíági ökumenikus ünnepségek záró napjai Készülj az ige hallgatására Legutóbbi szamunkban beszámol­tunk arról, hogy a magyarországi re­formátus egyház széles, ökumenikus részvétellel ünnepelte budapesti teo­lógiáját. Az ökumenikus ünnepsé­gek nem korlátozódtak azonban a budapesti teológiára, hanem a kül­földi egyházi vendégek látogatást tettek a vasárnap délután folyamán több református és evangélikus egy­házközségben, majd hétfőn, szeptem­ber 19-én Debrecenbe utaztak. Út­közben, Kisújszálláson megtekintet­ték az ottani református templom Újjáépítési munkálatait. A Pebrecenbe érkezőket az ősi Kollégium kapujában dr- Tóth Köd­re főigazgató, a református teológia dékánja fogadta, a professzori kar éjén. Délután 3 órakor a Kollégium nagytermében ünnepség volt. Az ün­nepségen jelen volt egyházunk ré­széről D. dr. Vető Lajos és D. De- zséry László püspök, akik a vendé­geket egész útjukon elkísérték. A kollégiumi ünnepségen részt vettek a református egyház vezető férfiúi, számos lelkésze és esperese, vala­mint debreceni teológiai hallgatók. Jelen volt Tatár Kiss Lajos, Hajdu- Bihar megye tanácsának elnöke, Mé­nes János, Debrecen város tanácsá­nak: elnöké és Rijszler János, Hajdu- Bihar megye egyházügyi főelőadója. Az ünnepséget dr. Tóth Endre dé­kán nyitottá meg, majd dr. Fákozdy László prodékán mondott üdvözlő beszédet. Ezután dr. W. A. Yisser’t Hooít professzor, az Egyházak Világ­tanácsa főtitkára tartott előadást, amelyben az ökumenikus mozgalom­mal s különösképpen is annak ered­ményességével foglalkozott- Meleg szavakkal emlékezett meg az egyhá­zak közötti kapcsolatokról is. Végül Péter János református püspök szó­lalt fel és foglalkozott az egyházak ökumenikus szolgálatának kérdései­vel. Az ünnepség után dr. Kállay Kál­mán református teológiai profeaz- szór, a négyszázéves Kollégium em­lékérmével ajándékozta meg a kül­földi vendégeket. A késő délután folyamán széles gyülekezeti részvétellel a nagytemp­lomban tartottak ünnepélyt. Varga Zsigmond teológiai professzor ígeol- vasása és imádsága után IfaiUie John edinburghi (Skócia) dékán igehirdeté­se következett, melyet alább közlünk. A nagytemplomi ünnepségen felszó­lalt W. A. Visser’t Hooít, az Egyházak Világtanácsa főtitkára, majd dr. J. L. Hromádka prágai professzor hir­A kereszthordozásról John Eaillie edinburghi teológiai dékán igehirdetése a debreceni református nagytemplomban Szavaimat Istennek amaz igéjéhez fűzöm, amelyet a Máté evangéliuma 10. részének 38. versében olvasunk: »És aki föl nem veszi az ő kereszti­jét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám«. Jézusnak ez az ünnepélyes és szí­vünk mélyéig ható igéje megtalál­ható mind a három evangélistánál: Máténál, Márknál, Lukácsnál. Hogy m(t jelent a Krisztus követése, mit jelent a kereszt, annyira ismert do­log mindnyájunk előtt, hogy itt ne is álljunk meg. .— Nem is tudjuk, hogy tulajdonképpen mi az igazi nagy keresztyén jelentése ennek az igének. Amikor emlegetjük azt, hogy mi Krisztus követői vagyunk, tulaj­donképpen nem is gondolunk arra, hogy Jézusnak egy gzóképét, hason­latát használjuk, ami utal ez ő jeru- zsálemi útjára, amikor ezt mondjuk, tehát azt valljuk meg, hogy hajlandók vagyunk követni Öt ezen az úton. Rajta vagyunk az úton. Az első kife­jezés, amellyel a keresztyén hitval­lást és életet akarták kifejezni, ép­pen ez volt: »az út«, »amaz út, amit Jézus jelentett«. Jézus első tanítványai azok vol­tak, akik a szó közvetlen — a szó szoros értelmében követték öt, Vele együtt mentek az úton. Amikor Krisztus így szólott: »Ha fel nem veszi valaki az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó hoz­zám« — voltaképpen azt fejezte ki: Aki velem nem jön fel Jeruzsálembe az én utamon, nem méltó hozzám. Jézus előtt azonban bizonyos volt, hogy ez az út Jeruzsálemben a ke­reszten végződik és ezért, amikor mi követjük őt, nekünk is, valameny- ny lünknek föl kell vennünk a ke­resztet. Ha a rómaiak valamilyen gonosz­tevőt halálra ítéltek és kivégeztek, az elítéltnek magának kellett hor­dozni a keresztet és vinni a kivég» zés helyére, ahol rászegezték- János evangélistától tudjuk, hogy Jézus Krisztus maga vitte a keresztet az úton. Márk és Lukács evangéliumá­ból azt is megtudjuk, hogy Oirénei Simon segített és átvette válláról a keresztet. Amikor tehgt Krisztus azt mondja: hegy »kövessük« Qt, ez azt jelenti, hegy újra átéljük az utat, Vele együtt megyünk és mi is fölvesszük a keresztet, az útnak ezt a részét is vállaljuk, amit annak idején vállalt Cirgnei Simon. A keresztbalál akkpr nemcsak a legfájdalmasabb, hanem a legszé­gyenletesebb halálnem is volt. A gyötrelmet és a szégyent, a megaláz­tatást egyformán hangsúlyozza az Üjtestamentum tudósítása. Ezt a szé­gyent azzal is akarták különösen növelni, hogy az elítélttel magával vitették a keresztet. —- Tehát ha pú Krisztus tanítványainak vglljuk ma­gunkat, .nekünk is vállalnunk kell azt, hogy nemcsak Vele együtt szen­vedünk akkPL mikor megyünk az úton, hanem vállaljuk Vele. együtt a szégyent és megaláztatást is, há keik Lehet, hogy itt közöttetek yannak olyanok, akik mind a kettőt átélték; szenvedtek is Krisztusért és talán megaláztatásban is volt részük. Mi azonban nagyon könnyen hajlamosak vagyunk arra, hogy Krisztus Ugye hordozóinak és kö­vetőinek valljuk magunkat anél­kül, hogy ennek jelentését iga­zán megértenők. Könnyen, gon­dolkozás nélkül ejtjük ki ezeket a súlyos szavakat. Emlékszem, az Egyházak Világtaná- csának az egyik ülésén egy hivata­los nyilatkozatot készítettünk s eb­ben előfordult ez a szó: »tragédia«- A jelenlevők egyike ellenvetést tett s azt javasolta: töröljük ki ezt a szót, mert már olyan gyakran báSZ- náljuk, hogy igazi jelentése elve­szett. Pl. a mi szójárásunkban kpny- nyen tragédiának mondjuk azt, hogy­ha kifut a tej. Megesik hogy hason­lóképpen könnyen beszélünk arról, hogy mi keresztet viselünk. Az egyjk ember így nyilatkozott előttem: ne­kem is megvan a magam mindennapi keresztje, együtt kell élnem, egy ház­ban az anyósommal. — Ez azonban, ha így alkalmazzuk, alásüllyeszti az igazj keresztyén beszéd értékét. Hadd szóljak még arról: Hát mit is jelent igazán keresztet viselni? m A kerasztviselés valami olyan szenvedést, fájdalmat, meg­aláztatást jelent, ami . nem föltétlenül következik a mi testi életünkből­Földi életünkből, együttes közös éle­tünkből következnek olyan nehézsé­gek és gyötrelmek, amelyeknek mindnyájan részesei vagyunk, de nem vagyunk jogosultak arra, hogy ezt kereszthordozásnak nevezzük. nr\ Hadd mondjam azt is: nincs U4_J jogunk keresztnek nevezni azt, amit viselünk, ha egyszer nem hordjuk önkéntesen, kész­séggel. Sokszor kényszerülünk arra, hogy fel kell adni valamit: — nincs jo­gunk azt mondani, hogy mi keresz­tet hordozunk. — Jézus önként vál= lalta a keresztet; azt mondja »lete­szem az én életemet és ismét felve­szem azt«. S És végül a kereszt hordozás va­lami olyan szenvedést és olyan megaláztatást jelent, amit másakért vállalunk. Mindegyikünk számára akad az élet­ben olyan megaláztatás, olyan önfe­gyelem ég önmegtagadás, amiből va­lami nagyon jó születik. Ezt magá­ban véve szintén nem nevezhetjük kereszthordq zásnak. Hadd mondjam ismét: Nincs jo­gunk azt mondani, hogy követjük Krisztust ég fölvettük a kérésziün­két, hogyha ezt a három feltételt, amit elmondtam, egyúttal el nem vállaljuk és ngm teljesítjük. — ha csak föl nem veszek yalami olyan terhet válíamra. ami több, mint amit minden ember visel A keresztherdoiás azt jelenti, hogy magamra veszek egy ter­het, ami nem kényszer, hanem amit önként fogadtam el, — és ami keresztet fölveszek, azt má­sokért, vagy mások helyett vi­selem. Vizsgáljuk meg magunkat itt Ma­gyarországán és Skóciában egyfor­mán, hogy krisztusnak igaz követői vggyunk-e? Oly értelemben vesz- szük-e fel a keresztet, ahogy erre Jé­zus Krisztus tanít? — és így me­gy ünk»e azon az úton, amit Ö magg jelent a mi számunkra? Ä mi Urunk Jézus Krisztus bé­kessége töltse be sziveteket. detett igét. Az ünnepség záróbeszé­dét Péter János püspök mondotta. Hálát adott az ökumenikus mozga­lomért és annak szolgálatára Isten áldását kérte. Az ünnepségen köz­reműködött a kollégiumi kántus énekkara. Este 9 órakor Péter János püspök a lakásán vendégül látta a Budapest­ről érkezett vendégeket. A fogadás során a külföldi vendégek nyilatko­zatokat adtak a magyar Rádiónak, amelyek a magyar Rádió külföldnek szóló adásaiban hangzottak el. A vendégek meleg szavaikkal emlékez­tek meg mindarról, am.it hazánkban láttak, különösen is protestáns egy­házaink ökumenikus szolgálatáról. Kedden, szeptember 20-án a ven­dégek megtekintették a Nagykönyv­tár hatalmas bibliakiállítását, meglá- ggtták a szemináriumokat, majd a Hortobágyon át Mátraházára utaz­tak, ott látogatást tettek a reformá­tus egyház üdülőjében és gyönyör­ködtek a Mátra szépségeiben, majd az esti órákban visszatértek Buda­pestre. Ezzel a több napon át tartó óku- ménikus ünnepségek véget értek, vendégeink pedig visszatértek hazá­jukba. Szentháromság ünnepe u. 17. vasárnap. fizs 2, 1—5. MAGLÓD 22 km-re vagyunk Budapesttől. Az utas szeme már hozzászokott ahhoz, hogy gyárkémények, hatalmas épüle­tek helyett termőföldeken és gazdag mezőségeken tekintsen végig. A vo­nat már nekilendült a messze útnak, amikor hirtelenjében nagyot kanya­rodik, szinte oldalt dől, — itt va­gyunk Ecsérnél, s közeledünk Maglód felé. Alig látszik ki a dús lombú fák közül a falu, a tájat azonban uralja egy dombon épült régi épület: a te­mető közepén emelkedő, 179 eszten­dős templom. Úgy építették, ahogyan akkor lehetett: torony és nyílt utcára szóló bejárat nélkül. Két évvel ezelőtt már megújították a templom tetőzetét, egyedül a hívek áldozatából. De ha megnyílik a temp­lomajtó, káprázatos fényben és lelket emelő világos színekben tündöklik az egész Istenházg! Néhány hónap lefor­gása alatt, mintha kicseréltek volna itt mindent! Megújult az qltár, új képek kerültek a régiek helyére, a csillárok mellett falikarok, új papi pad, a mennyezeten Luther-rózsa tündöklik. Maga a lelkész díszítette a márványoszlopokat. 1546-ban a törökdúlás szórta szét az első gyülekezete). Csak l70Q-ban és a következő években gyűjtötte össze a maglódi evangélikusokat Hojtsi János és p/ikdetzi Sámuel. 1776-ban épült a .templom. l777-öe:i szószéket kapott. Oltárral és »musi- caíis orgonával« 17S2-ben gazdagí­tották. A szószék alatt régi kép hirdeti az örök igét: »Sine me nihil!« (Nálam nélkül semmit!«). Elgondolkoztató az a kép, amely fölött ez a felírás lát­ható! Füstölő áldozatot mutat be a pap. Reménységgel hinti a földbe a magot a szántóvető és Valaki látha­tatlannak látható keze öntözi bőség­gel a munka és imádság talaját, hogy legyen bőséges termés és áldás a föl­dön. Hosszú évtizedek küzdelmeiről, templomért yívptt harcairól és gyüle­kezeti életéről alig vannak emlé­keink. Sokszor lendült neki sokak igyekezete, hogy az idő által ütött sebeket begyógyítsa Isten házán, és a gyülekezet épületein. De el kellett jönnie a felszabadulást követő tíz esztendőnek, amikor aggódás és re­ménység, bátor elképzelések, biztató mosolyok és magukban könnyező sze­mek összességéből megszületett vala­mi új, valami jó, valami szép, valami olyan, ami — mást nem mondhatunk — hitből jött, ép hitünk szerint bizo­nyára tetszik Istennek is. Ez a gyülekezet büszke lehet, nem­csak múltjára, hanem főképpen arra, hogy felismerte feladatát a mában. Hiszem, hogy ez jövőjének Isten ke­gyelméből legerősebb biztosítéka. Pásztor Pál r? a prófécia Krisztus követésére hív fel mindnyájunkat. Járjunk az Ür világosságában. Jézus Krisztus a világ világossága. Nemcsak néhány kegyes emberé, nemcsak azoké, akik őt követik, hanem a világé. Amikor követésére hívja népét, kiszabadítja elszigeteltségéből, oda viszi, ahol o maga is van. Az Úr világosságában járni ezért azt jelenti: ott lenni, ahol Ö van. Ő pedig ott van, ahol az emberiség vérző sebei vannak, aihol veszedelmek és kísértéseik között áll az ember, ahol megtérésre van szükség. Ahol a sötétség, a bűn erői, a gyűlölködések lehetetlenné akar­ják tenni az igazi emberi életet, a népeket egymás elnyomására, építés helyett rombolásra vezetik. Őt követni azt jelenti, hogy elszántan, segít­ségre és áldozatra készen beállni abba a sorba, amelynek Ő áll az élén. Nem véletlen, hogy minél figyelmesebben és engedelmesebben hall­gatják az egyházak a maguk helyén az Ö követésre hívó szavát, annál elkerülhetetlenebbé válik számukra, hogy ott legyenek, ahol Ő van, hogy foglalkozzanak azokkal a kérdésekkel, amelyek az emberiség élet-halál kérdései. |/risztus követésében nem szabad figyelmen kívül hagynunk az időt. Azok az »utolsó idők«, amelyekről Ézsa.iás próféta szól, nem a ! távoli jövő titkai. Az »utolsó idők« már jelen vannak. Jézus Krisztus i mennybemenetelével és a Szentlélek kitöltésével megkezdődtek. Ez az j idp (íz egyház ideje, a Jézus Krisztus követésének ideje. Ezekben az idök- i ben sok gonosz napot élt át az emberiség, mert az ördög nem alszik, de számtalan a jó alkalom a szolgálatra. Az Ür világosságában járni, Krisz­tust követni ezért azt is jelenti, 'hallgatni az apostol figyelmeztetésére: »Áron is megvegyétek az alkalmat Az Űr világosságában járó, a Krisztus-követő egyháznak és keresz- ' tyén embernek szólnak Isten ígéretei Ézgalás próféciájában. Azt ígéri Isten az Ür világosságában járó egyháznak, hogy hegyen épített várossá teszi. »Erősen fog állani az Ür házának hegye«. Kiemeli az emberi előítéletek, megkötözöttségek, babonák és vélekedések halmai és magas- j latai közül, mint hegyet. Vagyis szabaddá teszi a szolgálatra bárhol él, I bármely nép között. Kiemeltetése azt jelenti, hogy nem rejtőzhetik el, I nem vonulhat vissza magába, világosságát nem lehet véka alá tenni. | Az Űr világosságában járó egyháznak azt ígéri Isten továbbá, hogy ! vonzóvá válik. Nern kell erőlködnie azon, hogy miképp értesse meg ma­gát, nem kell ide-oda futkosnia emberek után. Minden különösebb ügyes­kedés nélkül özönleni fognak hozzá a népek, mért beszéde boldog öröm­hír, útmutató szó, határozottabb hang — Isten igéje. A zt ígén végül Isten az Űr világosságában járó egyháznak, hogy -*"*■ megnövekszik benne a reménység, mert tekintetét Istennek az egész emberiséget átfogó terveire irányítja és nem szögezi ijedten a világban mutatkozó zűrzavarra. Ezért fáradhatatlanul küzd a földi békességért, ismerve Isten békességét, reménnyel végez minden ilyen irányú emberi jó munkát, mert tudja, hogy Istennek végső akarata, hogy a népek dárdáik­ból metszőkéseket, fegyvereikből kapákat készítsenek. Bepczúr László Három tanítvány tanulságos példája. — Lk 9, 57-62. HÁROM EMBER most van indulóban Krisztus követésének útján. Más-más emberek: szinte típusok. Az első talán már nagyon közel van az Úrhoz, azért áradozik így: Követlek téged, Uram, valahová mégy. A má­sik felé most hangzik a kibúvót nem ismerő krisztusi parancs: Kövess en­gem. A harmadik is maga mondja: Követlek téged, Uram... hozzáteszi azonban: de előbb... TANULSÁGOS PÉLDÁK ók. Elgondolkozhatunk azon, mennyire ilye­nek vagyunk mi is. Tudod-e, b°gy az olyan lelkesedés, mely ilyen áradó szavakban nyilatkozik meg, mindig gyanús az Űr előtt? Vigyázzunk ma­gunkra, hogy ne a mi lelkesedésünk, buzgóságunk, mégcsak a hitünk se legyen Krisztus-követésünk alapja! A SZÍVBE BÉKESSÉGET egyedül az adhat, hogy Jézus szava ennek ellenére is zeng emberek képmutató lelkesedésén, habozásán, alkudozó önzésén át: Kövess engem! Mi is követhetjük Őt, minket is elfogad ma­gáénak, tanítványnak. A tanulságos példák tanítsanak arra: Kövesd a Jé­zust, kövesd őszinte szívvel. VALLJUK MEG, hogy mi csak szégyenkezéssel állhatunk Jézus elé, hogy lelkes-vallásoskodásunk gyakran önzésünk takarója és hogy restek vagyunk a jóra. ADJUNK HÁLÁT, hogy mégis hangzik felénk az igében a drága szó: Kövess engem! Köszönjük meg Istennek az igehirdetés szaván, a szentségeken keresztül való áiiandó hívogatását. KÖNYÖRÖGJÜNK igaz tanítvány! készségért, boldog Krisztus-kö­vetésért. Könyörögjünk azért, hogy Krisztushoz nemcsak elinduljunk, hanem meg is érkezzünk, s mint az Ö igaz tanítványai, szolgálhassunk az emberek között, Vele együtt járva az önfeláldozó szeretet útján, P. P. IßLI AOIVASO v HITTANKONYVEK Az Evangélikus Egyetemes Saj- tósztályon az alábbi hittanköny- vek kaphatók: Bottá István: Bibliai történetek I. kötet — — 8.— Ft (alsó osztályosoknak) Sólyom Jenő—Wiczián Dezső: Az egyház törté­nete I. kötet (felső osztá­lyosoknak ~------------------6.— Ft II. kötet 6.— Ft Dr. Luther Márton Kis Kátéja — .---------:---------3.— Ff Ág ostai Hitvallás---------4.— Ft Ev angélikus Egyetemes Sajtóosz­tály, Budapest, Vili., Puskin u. 12. Csekkszámlaszám: 220—278. heti IGE: »Megjelentette néked, óh ember, mi légyen a jó és mit kíván az Űr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.« Mikeás 6, 8. Október 2, vasárnap. Ruth" 2, 1—23. Isten szárnya alatt keres és talál oltalmat ennek a világnak minden népe. És Isten Izrael Messiásában, a Názáreti Jézusban terjesztette ki ol­talmazó szárnyát az egész világ felett. Ez Ruth könyvének csodálatos mondanivalója. Október 3, hétfő. Mt 12, 1—8. Hamis vallásosság és igazi hit áll itt szemben egymással. Az előbbit ; irgalmatlan önzés jellemzi- Az utóbbi csupa könyörülő szeretet. Az ember ! szívéből csak az előbbi telik. Utóbbira Jézus Lelke indíthat fel. 1 Október 4, kedd- Mt 15, I—9. Az ember mindig megkerüli Isten parancsát s kiforgatja, hogy a maga hasznát keresse vele. Az álszent kegyesség állandó kísértésünk ma is Isten a szívünket akarja, kevesebbel nem elégszik meg. Október 5, szerda. Mt 17, 24—27. A gyengébbek kedvéért néha látszólag felesleges terhet is vesz ma­gára kercázíF^n efnber. így tanított Pál apostol is. Mert a szeretet nem a maga hasznát nézi csupán, hanem ügyel arra is, hogy a felebarát kárt ne szenvedjed lelkében. Október 6, csütörtök. J. K«r 9, 19—23. Szabad a keresztyén ember felséges szabadságában az Isten gyerme­keinek — vallotta Luthgr. De ugyanő tanította azt is: a szeretet által mindeneknek szolgája vagyunk. Az evangéliumért, a másik ember üdvös­ségéért. Október 7, péntek. Gál 8, 14—18. Jézus Krisztusban úgy állunk Isten színe előtt, hogy mindaz, amit talán nagyon fontosnak tartottunk, jelentéktelenné válik. Ő újjá teremt bennünket s megújítja életünk minden kapcsolatát. Október 8, szombat. Amos 5, 11—15. Isten a felebarátot kéri számon tőlünk. Irgalmások vpltunk-e, vagy önzőéit és közömbösek a más nyomorúságával szemben? Igazságot, igaz szót és tettet vár tőlünk ma is a mennyei Atya. Groó Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents