Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-09-25 / 39. szám
2 EVANGÉLIKUS ELET (Folytatás az 1. oldalról) A tiszteletbeli doktorok felavatása Szeptember 17-én, szombaton délelőtt ünnepélyes keretek között avatták fel a teológiai akadémia nyolc tiszteletbeli teológiai doktorát: Eissfeldt Ottót, Wagner James Edgárt, Stauffer Ethelbertet, Berkhof Hendricust, Baillic Johnt, Ox- natn G. Bromleyt, Cankov Stephant és Niemöller Mártont. Az ünnepség a hagyományos formák között ment végbe. Az egyes professzorok latin nyelven tettek javaslatot, majd Dr. Pap íjászló dékán ugyancsak latin nyelvű avatóbeszéde után a tiszteletbeli doktorok fogadalmat tettek, átvették a diplomát és egymás után kezet fogtak a professzori kar tagjaival. Az új tiszteletbeli doktorok rövid beszédben egyenként megköszönték az őket ért megtiszteltetést, majd Búza László főgondnok, akadémikus, a református egyház nevében üdvözölte őket. Egyházunk nevében Dr. Pálfy Miklós dékán szólalt fel. »A magyarországi lutheránus egyház testvéri üzeneteiben, igehirdetésében, ökumenikus teológiai munkájában soha nem szűnt meg vallani és hirdetni azt az igazságot, hogy a keresztyének és gyülekezeteik nem hagyhatják magukra kormányaikat, amikor arról van szó, hogy elkerüljük egy újabb háború borzalmait és a népek megtalálják az igazi megbékélés útját. Valljuk és bizonyságot tettünk mindig arról, hogy a világ egyházainak testvéri összefogása, döntő történelmi órákban az egyházak egyértelmű döntései a jó ügy mellett, felelőssége a világ, az emberiség jövőjéért, a nemzetközi jóbarátság eseménye is. Isten többek között ezíel a nappal is megjutalmazza szívós fáradozásainkat s ezért keresztyén alázattal örvendezhetünk azon, hogy ebben a jóreménységben és bizonyságtételben sokak előtt járva engedelmeskedtünk a szeretet parancsolatának«. A továbbiakban a teológiai tudomány egyházi szerepét méltatta, majd így fejezte be felszólalásét: Isten Szentlelke szentelje meg úgy teológiai munkánkat, hogy gyümölcsei Istennek tetszők legyenek és váljanak Isten országának igazi építő köveivé. így imádkozunk szolgálatunkért és így kérjük életükre és munkájukra Isten gazdag áldását«. További események Szombaton délután Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke az országháziján fogadást adott a külföldi vendégek tiszteletére, amelyen részt vettek a protestáns egyházak vezető személyiségei is. Szombaton délután 6 órakor a Kálvin téri templomban egyházzenei hangversenyt tartottak. Előadást tartott Cankov professzor, felszólaltok Hromádka professzor és Frieck egyházelnök. Énekelt a fóti református gyülekezet vegyeskara, a kelenföldi evangélikus énekkar, közreműködött a Lutheránia énekés zenekar. Szombaton este a Református Konvent elnöksége a konvent termeiben fogadást adott a külföldi vendégek tiszteletére, amelyen egyházunk vezető személyiségei is részt vettek. Vasárnap, szeptember 13-án délelőtt a Kálvin téri templomban hálaadó istentisztelet volt. Igét hirdetett D. Bercczky Albert püspök, Oxnatn G. Bromley püspök és Nie- möller egyliázelnök. Fat'uws József lelkipásztor a keresztség szentségét szolgáltatta ki. Vasárnap a déli órákban a Református Konvent Sajtóosztálya sajtó- fogadást rendezett a külföldi vendégek tiszteletére, amelyen az egyházi és világi sajtó képviselői Vettek részt. A külföldi vendégek közül többen jelentős nyilatkozatokat tettek, és válaszoltak a tudósítók kérdéseire. Vasárnap délután a vendégek igehirdetésekkel szolgáltak a gyülekezetekben. A Deák téri templomban tartott istentiszteleten Niemöller egyházelnök prédikált, majd Cha- bada Ján szlovákiai egyetemes püspök mondott rövid igemagyárázatot és a szlovákiai evangélikusok hagyományos énekes litorgiájával zárta az istentiszteletet. Miehalko Ján dékán tordasi szolgálatáról lapunk más helyén külön is megemlékezünk. A vendégek a hétfői napon Debrecenbe utaztak. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK NYTKOLAJ, Krutyica és Kolomna metropalitája sokéves hazafias tevékenységéért és a békeharcban való aktív részvételéért a Szovjetunió Legfelső Tanácsától a Munka Vörös Zászló rendje kitüntetést kapta. D. dr. Vető Lajos püspök ez alkalomból üdvözölte a metropolitát, aki a köszöntésre küldött válaszában a többi között ezeket írja: »Egyházunk a béke ügyét naponta hazánk sok-sok templomában imádságában hordozza s én a ke- resetyén ember kötelességét teljesítem és az egyház iránti engedelmességet tanúsítom, amikor az egyházon kívül fellépek az egész világ békéje és mindenek egyesítése üd- vcsséges evangéliumával. Nagyon örülök, hogy .Igehirdetések é3 előadások’ című művem harmadik kötete az ön figyelmét magára vonta és kérem, fogadja úgy, mint külső kifejezését azon javak lelki elismerésének, amelyekben a Magyarországi Evangélikus Egyház és Ön személy szerint engem részesített, ami nekem nagyon drága. Az Űr őrizze meg önt testvéri szeretettel a Krisztusban!« BACH ÉLETÉBŐL filmet készítenek. A Luther életéről írt film sikere után most úgy döntöttek, hogy a legnagyobb lutheránus muzsikus életéről filmet készítenek. Hamis kegyesség ítélete Ámós 3,21—24. Gyűlölöm megvetem ünnepeiteket: összegyülekeztek? Szagát sem állomt Hordhattok nekem égőáldozatót — ajándékotokban nem gyönyörködöm, rá se nézek kövér áldozatotokra! 1955. szeptember 25. — Szentháromság u. 18. vasárnap. Krisztusban elrejtett élet. — Amos 5, 81—24. — Mt 8, 1—6. — Kol 3, 3—7, Liturgikus szín: zöld. Kímélj meg zajongó énekeidtől, hárfáid zengését sem szenvedhetem — Hanem az ítélet zúduljon vízárként, és az igazság, mint hömpölygő folyó! Fordította: Bodrog Miklós. Az Úr lelke leng a vizek felett A íó oly kék, mint a gyermekmesék Tengere. Egy hulláma se remeg. Tükör. Benne tündöklik a vidék, A part, a fák, ibolyaszín hegyek. Most nincs közel és nincsen messzeség. A testem két világ közöli lebeg. Mindkettőnek szépsége bennem ég, Ringatnak a mélységek s az egek. Érzem a mindenség lélegzetét, Suhogva száll, betölti a teret... Elet — halál — egyformán ferde kép: Az Űr lelke leng a vizek felett. RUMI ERZSÉBET A The Lutheran című amerikai evangélikus hetilap augusztus 24-i számában »A magyarországi meghívás« címmel a következőket írja: »Űjabb lépést jelent a vasfüggöny áthidalásában az a meghívás, amely az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának szól a következő nyárra Budapestre. Ez lesz az első ilyen gyűlés vörös területen. Az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésén résztvevő öttagú magyar delegációt állandóan figyelték Q.S Egyesült Államok Szövetségi Vizsgáló Bizottságának (FBI) emberei. Hazafelé menet, a helyeit, hogy a magyar egyházi férfink látogatást tehettek volna az Ictvai gabonaföldeken, vagy megtekinthették volna az egyházi életet Minnesotaban, három nappal a nagygyűlés befejezése után New Yorkban keltett tenniük. (Hogy repülőgépen elhagyják az USA-t. A szerk.) Dezséry László budapesti lutheránus püspök kijelentette Evanstonban: »Egy milliomosok koncentrációs táborában voltunk itt.« (Evanston egyetemi város és a leggazdagabb csikágói polgárok lakóhelye. A magyar delegáció nem hagyhatta el ezt a városrészt. Szerk.) A vízumaidat az Egyesült Államok külügyminisztériuma csak Evans- tonra, Chikágónak erre a külvárosára korlátozta. Az Egyesült Államoknak ezekre a korlátozásaira a magyarok azzal válaszoltak, hogy meghívták az Egyházak Világtand- csát, tartsa egyik osztályának ülését országukban. Erre a meghívásra adott választ a Központi Bizottságnak az a döntése, hogy legközelebbi ülését Budapesten tartja. Péter Jáországos esperesi értekezlet volt szeptember 15-én na egyetemes székház tanácstermében a püspökök elnökletével. A BUDAPEST JÖZSEFVÁRCSl egyházközség szeptember 18-án gyülekezeti est keretében ünnepelte lelkészének, Grünvalszky Károlynak 20 éves lelkészi szolgálatát. Ebből az alkalomból Pintér Pál másddfél- ügyelő köszöntötte Grünvalszky Károly lekészt és átadta a gyülekezet ajándékát, egy Luther-kabátot. A lelkész meleg szavakkal köszönte meg a hívek szeretetét és ajándékát. BUDAFOKON október 2-án du. 5 órakor gyülekezeti est lesz Prőhle Károly teológiai tanár és Groó Gyula lelkész szolgálatával. A PEST MEGYEI Egyházmegye lelkesei munkaközössége szeptember 14-én Válint János esperes elnökletével gyűlést tartott Budapesten. Úrvacsorát osztott Ruttkay Miklián Gézá. nos magyar püspök erre a döntésre azt mondta, hogy »az Egyházak Vi- lágtanáós&nak és általában a keresztyén egyházaknak az egysége jut hatalmasan kifejezésre ebben.« Azt mondta: »Az egyházak egysége nem egyszerűen következménye a politikai fejleményeknek, hanem Isten igéjének nyilvánvalóvá létele a nemzetközi események formálásában.« A keléttel kötendő barátság szorgalmazásában általában elmaradott amerikai lutheránus folyóirat most először szól Evanston óta elítélő módon azokról a korlátozásokról, amelyeket a magyar delegációra szabott ki az USA külügyminisztériuma. Igaza van a lapnak abban, hogy többet használt volna az egyházak és a népek ismerkedésének és barátságának, ha a magyar delegációnak valamennyire bemutatták volna az országot. Többet használt volna amerikai szempontból. Mert az amerikai kormánynak a magyar delegációt korlátozó döntését az egész Világön elítélték. A magyar egyházak viszont nem erre a kormány gesztusra akartak választ adni az Egyházak Világ- tanácsa meghívásával, hanem természetesen és szabadon élték meg és nyilvánították ki az Egyházak Világtanácsában megkívánt testvériséget és azt a szándékukat, hogy egyházi erejüket az egyházak és a nemzetek közötti feszültség enyhítésére fordítják. Mi nagyon örülünk annak, hogy a Központi Bizottság elfogadta meghívásunkat. És annak is örülünk, hogy az amerikai lutheránusok kezdik észrevenni, hogy az evangélium mire kötelez mindannyiunkat, A KELET BÉKÉSI Egyházmegye lelkészt munkaközössége szeptember 22-éri Békéscsabán gyűlést tart. Ezt megelőzőleg a telkészek közös úrvacsorán vesznek részt. A SZÁKI egyházközséghez tartozó vértebkeszthelyi gyülekezetbe osztotta be D. dr. Vető Lajos püspök október 1-től Szépfalusi István végzett teológust. A SIKÄTORI gyülekezetben és a hozzátartozó Veszprémvarsány Lillában általános vizsgálatot tartott Halász Béla esperes. Az esperes mindkét helyen Igehirdetéssel szolgált a gyülekezetnek és tanácskozott a presbiterekkel. A PESTERZSÉBETI gyülekezet 2S-én du. 6 órakor gyülekezeti estet tart. Igét hirdet és elbeszéléseiből felolvas Koten Emil kőbányai lelkész. A DÉLI EGYHÁZKERÜLET fóti Mandék Mária Intézetében november 15-én kezdődik a XII. alapfokú kántorképző tanfolyam. Jelentkezés az illetékes lelkészi hivatalok útján. A PESTÚJHELYI gyülekezet szeptember 25-én du. 5 órakor gyüleke- osti estet tart. Igét hirdet DulcZ Pál s. lelkész. Dr. Zsiray Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Kossuth-díjas egyetemi tanár, hosz- szas szenvedés után e hó 9-én elhunyt. 18D2-ben született a Sopron megyei Mihályiban. A finn—ugor nyelvészet nagyszerű művelője volt. 1932-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd kéBŐbb rendes tagja lett. 1947-től 1949-ig dékánja a Budapesti Egyetem bölcsészeti karának. Munkássága a rokon finn-ugor nyelvek és népek életének és történetének kutatására vonatkozott, Temetése széleskörű részvéttel történt e hó 14-én a Farkasréti temetőben. A ravatalnál a Magyar Tudományos akadémia nevében Laczkó György vett búcsút a magyar nyelvtudomány elhúnyt kiváló művelőjétől. A temetésen szolgált Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár, józsefvárosi lelkész. Aquinói Tamás a kiváló középkori bölcsész a pápához ment s az boldogan mutogatta neki kincseit, aranyát, ezüstjét, drágaköveit és így szólt hozzá: Tamás, az egyháznak már nem kell azt mondani, amit egykor Péter apostol által mondott: Aranyam, ezüstöm nincs! Tamás azonban erre így válaszolt: igaz, úgy van, de az egyház Sem mondhatja azt, amit egykor Péter a bénának mondott: Kelj fel és járj! HÍRÜNK A VILÁGBAN AZ UJ MAGYAR ZENE írta: BARTÓK BÉLA Most van tíz éve, hogy hazájától távol, az Amerikai Egyesült Államokban, örökre lehunyta szemét Bartók Béla, óz új magyar zene és a modern népzene-kutatás lángeszű képviselője. Az egész világ hódolattal hajtja meg most zászlaját Bartók Béla emléke előtt. Ez az emlék minket is kötelez. Nem elég átvehnl egy nevet s Időnként emlegetni. Bartók Béla úgy legyen a miénk, hogy ismerjük is meg. Ismerjük meg a zenéjét közvetlen. tapasztalásból, ahogyan illik. Ismerjük meg nagyszerű írásműveit, gyűjtő-útjainak beszámolóit s leveleit, Nemcsak a magyar népzene nagy ismerőjével találkozunk Írásműveiben, hanem azzal a tántoríthatatlan magyarral Is, aki annyi ellentét közt, amennyiben élt, híven hirdette és gyakorolta a dunai népek-nemzetek testvériségét, függetlenségét és egymásra-utaltságét. Bartók Béla nagy tanulság nekünk s szomszédainknak egyaránt. Arra a békére s arra az együttműködésre int mindnyájunkat, amely mindnyájunk óhaja. Bartók gondolatait akarjuk népszerűsíteni, amikor itt közzé teszünk három tanulmányából válogatott részleteket. (Sz) A MAGYAR PARASZT, s éppígy a háború előtti Magyarország más patüsztnepei, pl. a roman es szlovák parasztság, hihetetlenül nagy zenei kincset őriz népi melódiáiban. Nagyszerű és gazdag anyag állott rendelkezésünkre, szinte csak a kezünket kellett érte kinyújtanunk és felszednünk. Ezt az anyagot egyrészt felhasználhattuk rövid kompozíciókban, oly módon, hogy a dallamokat elláttuk kísérettel, másrészt eredeti inspirációt meríthettünk ugyanabból a forrásból. Igaz, ez a »kézkinyújlás és felszedés« nem volt olyan egyszerű dolog, ahogyan az ember az első percben elképzelné. Gondoljunk csak arra, hogy <t Városokban, az Un. művelt körökben, teljesen ismeretlen Volt a népzenének ez a hihetetlenül gazdag kincse; még csak nem iS sejtették, hogy egyáltalában van ilyenfajta zene. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt (1928-ban írta Bartók. A szerk.) néhány egészen fiatal zenésznek — köztük Kodálynak és magamnak — figyelme a magyar parasztosztály felé fordult. Valami vágyódás az ismeretlen Után, valami határozatlan megérzése annak, hogy az igazi népzenét csak a parasztok közt lelhetjük fel, vezetett bennünket első tapogatódzásainkban. Ezek az első kísérletek gazdag, mindaddig ismeretlen anyagot eredményeztek. A siker felbátorított s ekkor teljes erővel nekiláttunk a gyűjtésnek, most már tökéletesített, rendszeres módon. Nehéz elképzelni, milyen rengeteg tntitt- kával, erőfeszítéssel járt ez a gyűjtés. Hogy a civilizációtól érintetlen zenei anyagot fellelhessük, olyan falvakat kellett felkeresnünk, melyék a lehető legtávolabb estek a civilizáció központjától és a közlekedési vonalaiktól. Abban az időben még sok ilyen falu volt Magyarországon. Ha régebbi dalokat akartunk megszerezni, esetleg több évszázados dallamokat, öreg emberekhez, főleg öregasszonyokhoz kellett fordulnunk: ezeket viszont nehéz volt rávenni az éneklésre. Szé- gyelték, hogy idegen urak előtt énekeljenek, féltek attól, hogy a falubeliek kigúnyolják, kinevetik őket, féltek a fonográftól is. Egyszóval a legnyomorúságosabb falvakban, a legprimitívebb viszonyok közt kellett élnünk, azon kellett igyekeznünk, hogy megnyerjük a parasztok barátságát és bizalmát. Különösen ez Utóbbi ment nehezen; régebbi időkben a nemesség annyira kihasználta a parasztot, hogy bizalmatlanná vált mindenkivel szemben, aki az úriosziályhoz tartozónak látszott. Mégis elmondhatom, hogy ezen a téren kifejtett fáradságos munkánk nagyobb örömet szerzett minden másnál. Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok közt töltöttem. Meggyőződésem szerint igazi, ún. szükebb értelemben vett népi dallamunk mindegyike valóságos mintaképe a legmagásabbtendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák, világában egy Bach-fugát, vagy Mo- zart-szonátáít. Az ilyen dallam klasszikus példája egy zenei gondolat páratlanul tömör, minden feleslegest elkerülő kifejezésének. Igaz, ez a szűkszavúság, meg a dallamok szokatlan kifejezésmódja az oka annak, hogy átlagos zenészre vagy zenekedvelőre csak nehezen hatnak. Az átlagos muzsika számára minden zeneműben azo>k a sablonos járulékok a legfőbbek, melyeket már jól ismer. Ö csak ezeknek az ismerős sablonoknak tud örülni s az alapvető lényeget felfogni nem képes. Nem meglepő tehát, ha az átlagos zenész és az ilyen zene között bensőségesebb kapcsolat nem jöhetett létre. Így, minden egyébtől eltekintve, megtanulhatjuk ebből a zenéből a kifejezés páratlan tömörségét, minden lényegtelennek legszigorúbb kiküszöbölését — s épp ez Volt az, amire a romantikus korszák terjengős bőbeszédűsége után mindenékelőtt vágyódtunk. 00 AZ ÚJABB MAGYAR NÉPDALSTÍLUS társadalmi szerepében is lényegesen elüt a régitől. Mint tudjuk, ezek a dallamok ma a magyar parasztságnak úgyszólván egyetlen zenei nyelvjárását képviselik; közös munkánál, másítözáS, csoportos hazatérés közben kórusban — természetesen mindig UHiSonó kórusban — éneklik őket. Párosítók dallamaiként éppúgy szerepelnek, mint tánckíséretül, falusi cigány előadásban. Az egykori sokféleség helyébe tehát egyetlen dalfajta uralma lépett; az Uhiformizálódásra való hajlam így ezen a téren is érvényesül. Aligha véletlen, hogy épp ez az újabb népzenestílus hatott oly mélyen a szlovákok és rutének újabb parasztzenéjére. szóljunk még végül a régi magyar népzene művészi jelentőségéről. Közismert tény, hogy a magyar s a vele szomszédos parasztzenék felfedezése a legerősebb ösztönzést adta a mai magyar művészi zene megteremtéséhez. Nem mondom, hogy nélküle egyáltalán nem jött volna létre. Hogy milyen jellege volttá ebben az esetben, meddő dolog találgatni. Annyi bizonyos: úgy, ahogyan ma elöltünk áll, annyira összeforrott a napjainkban feltárt parasztzenévei, hogy e népi zene nélkül teljességgel elképzelhetetlen. S az ösztönzés, melyet tőle nyertünk, annál intenzívebb Volt, mert mi, az alkotó zenészek, magunk voltunk a népzene felkutatói. Gyűjtő és kutatómunkánk révén a legszorosabb kapcsolatba kerültünk vele: a falvakban, a tanyákon alkalmunk volt ezt a zenét a legintenzívebb módon átélni. Sohasem hangoztathatjuk eléggé, hogy épp éz az átélés üz atap- feltétele mindennek, ita a népzene megihlétő hatásáról beszélünk. Hogy tehát a mai magyar művészi zenének különleges, egyéni jellege van, azt egyebek közt Kelet párasztzenéjéhek köszönheti. S íme: épp ez az egyéni jellege az, mely ráirányította a világ figyelmét. 00 BACH SEBASTIAN, ugyebár, az előtte lefolyt száz és egynéhány év zenéjének nagy összefoglalója. Zenéjének anyaga: a motívumok■) témák, nagyobbrészt korának, jobban mondva: elődéi kofának közismert formulái. Se szeri, se száma a Bach zenéjében található Olyan formuláknak, melyek Frescobal- dindl és egy csomó más, Bach előtti komponistánál éppúgy feltalálhatók, mint Bach- tiál, Báj ez, plágium ez? Egyáltalán nem! Hiszen minden művészetnek joga van ahhoz, hogy más, előző művészétben gyölcerezzék, sőt nemcsak joga van, hanem kell is gyökereznie. Miért né volna akkor jogunk d népi művészétét is ilyen gyökértarló szerephez juttatni?
