Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-28 / 35. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

MINDENHATÓ

T-.ten mindenható. Ezt jelenti ki Fe* lőlea Szentírás: 2. Kor 6,18; Jel. 1, 8; 11, 17; 19, 6; 21, 22. Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában — vallja az egyház népe az első hitágazatban. Mert Tied a hatalom — így imádkozunk a Miatyánkban is, minden keresztyénnel.

Mit jelent Isten mindenhatósága? Talán nem lesz haszontalan dolog, ha ezt a kérdést végiggondoljuk. Mert sok a félreértés, a tévedés és hamis okoskodás körülötte. Sokan azt gondolják, Isten mindenhatósága egyszerűen annyi, hogy »Isten mindent megtehet«. Mások úgy emlegetik a Mindenhatót, hogy a változha- tatlarrt, a »sorsot«, a »végzetet« értik rajta. »így akarta a Mindenható«: így hozta magával a kikerülhetetlen »sors«. Isten bibliai nevéből így lesz a hétköznapi keresztyén szó- használatban távoli, félelmes, titokzatos Hatalom, akivel szemben tehetetlen porszemek vagyunk; legjobb azért, ha belenyugszunk változ- hatatlan akaratában.

Az iiyen gondolkodás és beszéd minden más, csak keresztyén nem. Próbáljunk Isten igéjére figyelni: mit is jelent Isten mindenhatósága a kinyilatkoztatás szerint?

1.

Az ige Isten mindenhatóságáról sohasem önmagában véve, elvont általánosságokban beszél. Mindig ösz- szeköti, együtt látja Istennek a teremtett világ iránti atyai szeretetével.

Nem véletlen, hogy az első hitágazat éppen ezt a két nevet kapcsolja szorosan egybe: »Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában«. Sem az Ószövetség, sem az Újszövetség nem szól önmagában véve Isten mindenhatóságáról, áhogyan ezt nagy középkori teológusok is tették. Aquinói Tamás például hosszas és bonyolult fejtegetésekbe bocsátkozik róla, »megteheti-e Isten, hogy a megtörtént meg nem történtté legyen«, vagy »megtehetne-e Isten olyat is, amit nem tesz meg«? Ezek hiábavaló elmefuttatások, spekulációk. Luther már sokkal tisztábban látta, hogy a Biblia üzenetében a mindenhatóság mindig Isten szere- tetével, jóságával van összefüggésben. Amikor egy falusi gyülekezetei vizitálva megkérdezte valakitől, érti-e, mit jelent a Hitvallásnak ez a mondata »hiszek a mindenható Atyában« és az illető azt válaszolta, hogy nem érti, Luther ezt mondta néki: »Bizony, kedvesem, én sem értem. A Biblia többi tudósai sem értik. De hidd csak gyermeki egyszerűséggel, hogy Isten a te jóságos, hűséges Atyád és bölcs Urad, aki akar, képes és tud is segíteni rajtad, feleségeden, gyermekeiden, — akkor éppen eleget értesz belőle.«

A Bibliában a mindenhatóság Isten végtelen hatalma — értünk!

2.

Isten mindenható: ez elsősorban is azt jelenti, hogy Tőle ered minden, ezért feltétlen hatalma van a teremtett világon.

»Szólt és meglett, parancsolt és előállott.« Zsolt 33, 9. A világ Isten mindenhatóságának és szeretetének együttes alkotása. Isten úgy élt hatalmával, hogy szeretetből életre hívta és maga mellé állította azt, ami nem Isten: a nagy mindenséget, benne a mi életünket.

Következik ebből, hogy Isten feltétlenül szabad a világgal szemben. Erői, törvényei, korlátjai nem kötik meg hatalmát. Ura a térnek: mindenütt jelenvaló. Ura az időnek: örökkévaló. Isten mindenhatósága a teremtett világhoz való viszonyban azt jelenti, hogy amint teremtő igéjével életre hívta, ítélő szavával újra semmivé is teheti. Életünk és a világ élete ezért minden pillanatban Isten hatalmas kezében van.

3.

Isten mindenható: ez másfelől azt is jelenti, hogy mindenütt ö hat, cselekszik, munkálkodik ebben o világban, gondviselő atyai szeretetével fenntartja, őrzi a mindenség életét, benne a mi életünket.

só ád mindeneknek életet, leheletet és mindent. őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.« Csel 17, 25. 28. Itt rajzolódik ki előttünk a második jellegzetes bibliai vonás: Isten hatalma, bár — mint láttuk — az ige szerint a teremtett világ felé korlátlan és feltétlen hatalom, mégsem tetszés szerinti és önmagáért van. Isten mindenhatóságát a világhoz való viszonyban gondviselő szeretető irányítja. Ügy is mondhatjuk, hogy mindenhatóságának a világban nincsen, de Istenben magéban van korlátja, határa: gondviselő jósága a teremtett világ iránt. 1. Móz 1, 31;

8, 22j

A keresztyén hit a határtalan világegyetem tejútrendszereitől a mérhetetlen energiáit feltáró atomvilágig mindenütt Istennek ezt a világfenntartó mindenhatóságát látja munkában. A természeti törvények szigorúan megszabott, csodálatos rendje nemhogy akadálya lenne Isten hatalmának, hanem ellenkezőleg: a vl- lágfenntartó akarat állandóságát mutatja. Az embervilág életének rendje, törvényei, sem mások, mint Isten élet-őrző hatalmának megnyilvánulásai. Aki azért küzd, hogy körülöttünk és mindenütt a világon szebb, jobb legyen az élet, kevesebb legyen a gond, a szenvedés, több legyen az igazság és a békesség, az — akár tud róla, akár nem — Isten világ- fenntartó, gondviselő munkájának szolgálatában áll.

A Mindenhatónak ebben a munkájában az a legcsodálatraméltóbb, ahogyan egyik teremtményével gondoskodik a másikról. A föld táplálja a növényt, a növény élteti az állatvilágot, a növény- és állatvilág élete pedig az ember életének alapja. Az »egymásért« szeretet-törvényének határai sokkal messzebb terjednek, mint az ember világa. Nyugodtan mondhatjuk: ez hordozza a mindenség életét. Mi is minden pülanat- ban mások kezének, agyának erőfeszítéséből, mások életének áldozatából élünk. Ezért kell viszont Isten nagy életrendje szerint a mi életünknek is szüntelenül másokért való fá- radéssá, szolgálattá, szeretetté átváltoznia. Csak így állunk benne a nagy rendben, amely mögött Isten világfenntartó, mindenható hatalma van mindenütt munkában.

A Mindenhatóba vetett keresztyén hit nem tétlen, passzív várakozás arra, hogy Isten majd elvégzi, amit nekünk kellene megtennünk. Ez a hit aktívvá, cselekvővé, Isten gondviselésének eszközévé tesz mások felé.

4.

Isten mindenható: ez végül is azt jelenti, hogy megváltó szeretetével, Szentléikével egyedül Ö munkálja hitünket és viszi véghez üdvösségünket.

Ennek a vasárnapnak evangéliuma szerint a tanítványok csüggedt kérdésére, hogy ha az üdvösségnek any- nyi akadálya van, akkor kicsoda üd- vözülhet egyáltalán, Jézus Isten mindenhatóságára utal: »Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges«, Mk 10, 27. Pál apostol pedig azzal int az üdvösségünkért való küzdelemre, hogy »Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munká- lást jókedvéből«. Fii 2, 13.

A természet világában Isten rejtett munkája a meglévő csodálatos rend fenntartása. Az ember világában azonban e mellett a munkája mellett

mindenhatóságának egy másik, nagy területe is van. Küzdelme a világunkat megrontó bűn, gonoszság, zűrzavar és halál ellen. Az üdvösségszer- zés műve, másképpen a megmentés, szabadítás ezek hatalmából. (Az üdvösség szava az eredeti bibliai nyelveken megmentést, szabadítást jelent.) Evangélikus hitünk nagy, középponti biblikus igazsága, hogy ezt a megmentést, szabadítást, üdvösségünket egyedül Isten szeretete munkálja! Hitünk és üdvösségünk dolgában nincs semmi érdemünk. Minden érdem és hála itt egyedül Istené! »Egyedül kegyelemből!«

Isten mindenhatósága itt egészen új formát, alakot ölt. Nem abban mutatkozik meg, hogy vaskézzel kényszeríti a mindenség kaotikus erőit, megszabott pályákon futni változatlan törvények szerint. Hanem abban, hogy mint az egyszülött Fiú Atyja, szeretetével hajol le hozzánk, elszakadt gyermekeihez. A keresztfán egészen elrejti isteni hatalmát. Isten mindenhatósága akkor diadalmaskodik a legteljesebben, amikor a kereszt gyalázatában látszólag teljes kudarcot vall. Mert ott fordult meg mmdannyiunk sorsa. Valaki azt mondotta, nehezebb az önző embert kimozdítani önmaga körüli forgásából, mint a Földet kilendíteni a Nap körüli keringéséből. A kereszten lehajtó isteni szeretet elvégezte és végzi ezt a legnagyobbat. Megtöri természetünk önzését. Újjá teremti az önző embert, Isten és minden embertársa iránti szeretetre. Ha Isten mindenhatóságát akarnánk kiábrázolni — mondotta egyik ismert teológus —, úgy kellene tennünk, ahogyan Rembrandt festi a passiót: kerüljön minden félhomályba, amit egyébként Isten mindenhatóságának nevezünk és minden fény arra az Egyre hulljon, ott a keresztfán! Mert ez Isten mindenható szeretetének legnagyobb cselekedete!

Ez a szeretet, mellyel Isten a kereszten lerontotta a Sátán művét, még mélyebbre hajolt alá. Isten Szentlelke kiáxasztja pzt a mi lázadó, engedetlen szívünkbe. Rm 5, 5. Ott, a szívek mélyén, elrejtve cselekszik, hitetlenségünket hitté formálja át, önzésünket felebaráti szeretetté, halálfélelmünket az örök élet reménységévé. De célhoz is viszi üdvösségünket: csak Isten mindenható kegyelmében lehet bíznunk, nem magunkban, hogy megállhatunk a hitben és meg tudunk maradni a szeretet ben. mindvégig.

Így fonódnak össze Isten minden- hatóságának sokszínű, gazdag bibliai tartalmában a teremtés, a gondviselés és a megváltás művei. Gondoljunk mindegyikre hálás szívvel, amikor kimondjuk Istennek ezt a nevét: Mindenható!

Nagy Gyula dr.

ELÉG AZ IGE

Lapunk egyik kedves olvasója hosszú levélben szólt hozzá egyik korábbi cikkünkhöz (»Szeretteinek álmában ad eleget«, 31. sz.). Saját életéből felhozott valóban meggyőző erejű példákkal próbálja alátámasztani azt a véleményét, hogy Isten ma is vezeti álmok útján az övéit.

Megismételjük azt, amit akkor írtunk: Istennek módjában van ma is adni álmokat és így inteni gyermekeit. Ezt azonban általában nem teszi, csak ritka, kivételes alkalmakkor. Lehetnek olyan érzékeny idegzetű és élénk áloméletű emberek — lélektan tudománya sok érdekes dologra tanít bennünket e tekintetben —, akiknek az álmaiban, ha vallásos emberek, természetesen gyakrabban előfordulnak ilyen tartalmú álmok is. Nagy

kérdés azonban, hogy ezekben

csakugyan Isten szól-e hozzánk.

Nem csupán egyszerűen a saját lelkivilágunk megnyilvánulásaival van dolgunk? Vagy éppen idegen, sötét hatalmak próbálnak betörni hozzánk, csalárd módon leplezve szándékukat? Hiszen Jézus figyelmeztette tanítványait, hogy a sötétség fejedelme gyakran álcázza a világosság angyalának magát!

Mindezekben a nehéz kérdésekben, mint általában egyebekben is

egyetlen cligazitóuk az ige.

Az Isten ö- és Üjtestamentumában foglalt Szentírás, a próféták és apostolok bizonyságtevése. Tehát Istennek beszéde, ahogyan az hozzánk az olvasott Bibliában és a hallgatott prédikációban szól.

Ezért szeretnék külön is kitérni levelének egyik mondatára, amelyben azt mondja: »Ma is még álomban is mutatja az utat, annak, akinek nem elég az ige.« No6, ebben alapvető tévedés van;

Isten azért adta igéjét és úgy adta igéjét, hogy az egészen és mindenre elégséges legyen nekünk.

Amikor Pál apostol azt írta, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, akkor az igéről van szó, hiszen dz élő Krisztus ma igéjében van jelen számunkra. És erre gondol* akkor is, amikor más helyen azt írta, hogy Isten Krisztust bölcsességül és szentségül adta nekünk. Nem úgy van, hogy az ige »nemi elég« és ahhoz ad Isten más jeleket, hanem inkább megfordítva: életünk minden' eseményét, a világ, a természet, a történelem minden jelenségét az ige mértékén kell lemérnünk s az ige fényében kell megvizsgálnunk és értelmeznünk. Akkor azután esetleg megtörténhetik, hogy az ige fényében beszédessé válik az életünkben egy s más, ami egyébként — ige nélkül — értelmetlen maradt volna és felismerjük benne Isten kezét. De ez csak úgy és azért lehetséges, mert az igére figyelve járunk-kelünk s próbálunk eligazodni az élet szövevényeiben.

Első és egyetlen és minden az ige — erre tanított minket a reformáció.

És ezt a tanítást nem lehet eléggé megszívlelni. Valami hiba lehet ezért annak az evangéliumi hite körül, akinek nem elég az ige. Elégedjünk meg azért vele és találjunk meg benne mindent, amire e testben, ebben áz életben szükségünk van. _____ G.

Isten bizonyára meghallgat mindenkit, aki Hozzá hittel imádkozik, ha nem is abban az órában és nem úgy teljesíti is Icéréseinket, ahogyan mi azt \'eki előterjesztettük, hanem akkor, amikor és úgy, ahogyan Heki tetszik és úgy, hogy az javunkat szolgálja, Luther

Készülj az ige hallgatására

Szentháromság ünnepe u. IZ. vasárnap: Ézs 54, 7—10.

»Akármilyen sok a mi bűnünk, még több az Ür kegyelme« (Luther éneke, Kér. Énekeskönyv 349, 5). Akármily nagy is bünhődésünk, még nagyobb az Isten kömyörülete. Akármilyen súlyos ts az Isten haragja, még erősebb a szeretete,

B

E vasárnap alapigéje szembeállítja egymással Isten haragját és irgal- másságát. Nagyon is szükséges, hogy újra halljunk Isten magatartásának erről a kettősségéről. ErŐ6 a hajlandóságunk, hogy csak az Isten jóságáról és szeretetéről szóló igére figyeljünk. Pedig hát a mi bűnösségünkhöz képest csak az O súlyos haragja és fenyegetése lenne magától- értetődő. Istennek nem valamilyen »tulajdonsága« az ö könyörületessége, hanem különlegesen megnyilvánult akarata és cselekedete. Megbocsátó, szabadító szeret étét azáltal jelentette ki, hogy elküldte Fiát e világra, békességszerzőül; Jézus Krisztus élt, meghalt, feltámadt, Isten jobbjára ült; Általa fordult kegyelemre Isten kárhoztató ítélete. Isten ugyan ígéretet adott arra, hogy nem ismétli meg »Noé özönvizét«, de Megváltó Urunk nélkül ma is, mi is a harag gyermekei vagyunk.

S

A próféta elsősorban arra törekedett, hogy népét megvigasztalja, csüggedtségéből felemelje, hitetlenségéből az Isten iránti bizodalomra visszatérítse. Mégsem hagyott kétséget afelől, hogy számot kell vetni Isten haragjával és feddésével. A szenvedésről nem állította, hogy az csak látszat. Istenről sem mondott affélét, hogy csak látszólag haragszik. Sőt egészen világosan hirdette, hogy Isten olykor elhagyja övéit; haragjának fel- lángolásaid elrejti arcát népe elöl, vagyis valóban érezteti vele sújtó kezét, vigasztalás nélkül hagyja rajtunk végbemenni bűneink gonosz következményeit. Mindezzel az alapige arra figyelmeztet, hogy egy pillanatra se hagyjuk abba a harcot a kísértések ellen, ne vétkezzünk egy szemernyit se. Isten ugyanis nem a mi mértékünk szerint haragszik ránk bűneink miatt, hanem az ö szentsége szerint. Különösképpen is szükséges, hogy elűzzük magunktól azt a gyakori, álkeresztyén, érzelgős, Ielkiismeretaltató nézetet, hogy nyilvánvaló bűnt is cselekedhetünk — szeretetből; hivatkoznak a szeretet Istenének ezerszeres bocsánatára, és az emberi szeretetet olyan hatalomnak tüntetik fel, mintha felfüggeszthetné Isten tilalmait* Egyszerre kell tehát megalázkodnunk a dorgáló Isten előtt és hálálkodnunk kegyelmes Mennyei Atyánknak.

E Az alapige befejezése Isten irgalmasságának rendíthetetlenségével vigasztalja a megrendült hitűeket. Akármilyen súlyos is a szenvedésünk, akármennyire ingatag is viszonyunk az Istenhez — Ö nem ingadozik, nem változik, nem vonja vissza elhívásunkat az üdvösségre. Viseljük szenvedéseink terhét a könyörülő Istenbe-fogódzó reménység erejével! (Rm 8, 18. 2. Kor 4, 15—18. 1. Pt 1, 3—9. Zsolt 30, 6. Jer 3, 12.) *

Sólyom Jenő úr*

E—

A felebaráti szeretet. — Lk 10, 25—37.

EZT A PÉLDÁZATOT nem magyarázni- kell, hanem átélni és megvalósítani. Akinek a szívében él Istennek a szeretete, annak nincs szüksége útmutatásra, módszerre, szabályra, hogy ki a felebarát.

A SZERETET — ha van szívünkben — önmagától felfedezi, hogy kit kell szeretnünk. Aki érzéketlen, szeretetlen embertársai iránt, nem azért viselkedik így velük szemben, mert nem tudja, hogy ki az ő felebarátja, hanem azért, mert nincs szívében Isten iránt szeretet, sem pedig embertársaival szemben.

EBBEN A TÖRTÉNETBEN arra a Jézusra kell figyelnünk, aki ezt a példázatot elmondotta. Aki éhezett, de ugyanakkor ezreket elégített ki. Aki fáradt volt, de emberek ezrei találtak őbenne nyugodalmat. Jézus nem mond különösebb dicsérő szavakat a samaritánus felé, csak megállapítja, hogy azt cselekedte, amit kellett. Aki felebaráti szeretetét keresztyén létére nem tettekben mutatja meg, sokkal távolabb van a Jézus Krisztustól, mint az a nem-keresztyén ember, aki tettekben bizonyítja az emberek iránt való szeretetét.

VALLJUK MEG emberekkel szemben való érzéketlenségünket, * szeretetlenségünket, amelyek mind a mi nyomorult, önző életünkből fakadnak.

ADJUNK HÁLÁT Istennek irgalmas szeretetéért, hogy nem nézi szivünk szeretetlen érzéseit, hanem kegyelmével lehajol hozzánk és bekötözi életünk sebeit.

KÖNYÖRÖGJÜNK Istenhez irgalmas szeretetért, hogy tekintsen reánk ezután is, tekintsen a világ minden népére, hogy tűnjön el a nyomorúság mindenkinek az életéből és a felebaráti szeretet valósuljon meg a népgjs egymásközti életében is.

■ÍI81IA0LVÁSÓ

HETI IGE: »A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. mígnem diadalomra viszi az ítéletet.« Mt 12, 20.

Augusztus 28, vasárnap. Mk 7, 31—37.

Igénkben Jézus Krisztus meggyógyított egy súlyos beteg siketnémát Nem vagyunk-e sokszor mi is siketek, amikor szól hozzánk az Isten igéje által? Nem vagyunk-e némák, amikor szólni kellene az Isten üzenetét?

Augusztus 29, hétfő. Mk 1, 21—88.

Sokszor azok tesznek bizonyságot Jézusról, akik messze vannak Tőle. Igénkben is az, akiben tisztátalan lélek lakozott, tett vallást Jézusról: »Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.« Nem megszégyenítő ez a mi számunkra? Mi, akikben az Ö Lelke munkálkodik, hallgatunk és azok, akikben tisztátalan lélek lakozik, azok tesznek vallást az ö istenségéről,

Augusztus 30, kedd. 2. Kir SO, X—7.

Megpróbáltatás vár a választott népre. Erős hadakkal megindultak ellene az ellenfelei. A nép Jósafát királlyal az élen Istenhez imádkozik, aki mindezideig megtartotta őket. A veszedelem perceiben Izrael Isten kegyelmére hagyatkozik. Míg Izráel földi lakóhelyet kapott ajándékba Istentől, addig mi Jézus Krisztus által elnyertük Isten országában az örök lakóhelyet. Soha nem szabad erről megfeledkeznünk!

Augusztus 31, szerda. Csel 9, 31—18.

Könyörgéssel, imádsággal sok mindent megtehetünk mi is, Krisztus mai tanítványai. Mindenekelőtt azért kell szüntelenül könyörögnünk az Atyához, hogy a mi elrontott és sokszor üres életünket gyógyítsa meg.

Szeptember 1, csütörtök. Mt 9, 35—38.

Jézus amerre csak járt földi életében, mindig ugyanazt cselekedte: hirdette az Isten országának az evangéliomát és gyógyította a betegeket Minden gyógyítása egyet jelentett a bűnök bocsánatával.

Szeptember 2, péntek. Mk 5, 22—43.

A testi betegségnek sokszor lelki okai vannak. Sok betegségnek egyetlen orvossága, hogy az ember lelke békességbe kerüljön az Istennel. Csak ahol tiszta az ember lelke, ott beszélhetünk igazán tiszta életről.

Szeptember 3, szombat. Lk 4, 38—44.

E hét minden napján a gyógyító Isten áll elénk, aki meggyógyított egy népet a reáváró pusztulástól, és aki Jézus Krisztus által betegek sokaságát tette ismét egészségessé. A gyógyító Orvoe az ő erejét most nekünk is felkínálja. Karner Ágoston