Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-06-13 / 24. szám
XIX. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1954. JUNIUS 13. Három ország hét egyháza küldötteinek konferenciája Pozsonyban ERŐSEN ÁLLJATOK!66 A keresztyén gondolkodásmód és életforma nem velünk született tulajdonság vagy hajlam. Még csírájában sincs meg bennünk. Felülről, újonnan kell születnünk, új emberré kell válnunk, hogy Krisztusban maradjunk és éljünk. A konfirmációt, a hitben való megerősítést s a hitünk megváltásához az erőt felülről kell kérnünk és onnan kapjuk Attól, akitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék. Kérnünk kell magunk és a gyermekeink számára is. A konfirmáció ünnepélyes szertartására egybesereglett gyülekezet tehát elsősorban imádikozó gyülekezet. Automatikusan senki sem lesz az Egyház élő tagjává, örülünk, hogyha konfirmandusaink a gyülekezet színe előtt jól vizsgáznak, bemutatják, hogy a keresztyén tanokat ismerik, de nem szabad felejtenünk amit Jézus móndott: »Nem mind, aki azt mondja: Uram, Uram, megy be a mennyeknek országába.« A tudás szükséges, azonban nem elég. A tudást fel kell használni, s a tant a gyakorlati életben kell valóra váltani. Konfirmandusaink már a szent ke- resztségben tagjai lettek az Anya- szentegyháznak. A konfirmáció tehát nem jelentheti azt, hogy a konfirmáció a Krisztus testébe, az Egyházba való beiktatás, beavatás. Ez már megtörtént a keresztségben. A konfirmáció jelenti megállapítását annak, hogy megkeresztelt gyermekek életük addig eltelt idejében növekedtek Isten előtti kedvességben és bölcseségben, erősödtek hitükben és szeretetben. Ha ez nem állapítható meg felőlük, akkor a konfirmáció üres. Viszont ennek a növekedésnek és erősödésnek megvannak a feltételei és előzményei. Ezek híján nem megy végbe, És nyomatékosan rá kell mutatnunk arra, hogy ezek az előzmények és előfeltételek nem csupán a szülői házban, a családban, nem is% Csupán a vallástanításban, vagy a konfirmációi oktatásban, hanem magában az egész gyülekezetben kell, hogy meglegyenek. A helyi gyülekezet a Krisztus egyházának képviselője és megtestesítője ott, ahol az a gyülekezet van. Nem mellékes, hogy gyermekeink milyen gyülekezetben nőnek fel. A laodiceai, sem hideg sem hév gyülekezet alkalmatlan talaj és környezet a hitben való erősödésre, a keresztyén életben való növekedésre. Ebből következik, hogy minden egyes konfirmációi ünnepélyen a helyi gyülekezet is vizsgázik egy életbevágóan fontos tárgyból: úgy él és munkálkodik-e, hogy a konfirmandusok, akik a gyülekezet kebelében nevelkedtek, megkaphattak minden indítást és kedvet arra, hogy jó és igazi keresztyénekké váljanak és hitükben megmaradjanak? Jézus azt mondja: »Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék.« Vájjon hány gyermek veszti el a hitét azért, mert a gyülekezet élete nem olyan, amilyennek a gyermek gondolta az evangéliumi tanítás vagy az egyház- történet nyomán? A különbség az eszmény és a valóság között vájjon hány felnövekvő gyermeket tesz cinikussá, közömbössé, elfásulttá a hitben? Konfirmációkor megtelik a templom. A megjelent egyháztagok tanúi a konfirmandusok vallástételének. Ez igaz és helyes. Ennél azonban a gyülekezet legyen több. A gyülekezet imádkozik a konfirmandusokért. Ez már a gyülekezet papi szolgálata. Evangélikus egyházunk az egyetemes papság elvét tanítja és vallja. Mindén hívének papi jogát és kötelezettségét. Minden, a templomban jelenlevő gyalkorolja tehát ezt a jogát. Konfirmálja, erősítse a konfirman- usőkat a konfirmáló lelkésszel együttesen. Erősítse életével, viselkedésével, jó példamutatásával. A templomban és a hétköznapi életében. Talán sok mulasztás terhel egyikünket vagy másikunkat. Lehet, hogy az egész gyülekezetei. Megfeledkeztünk az apóstól intéséről: »Légy példa!-« Mulasztásaink és vétkeink azonban ne tartsanak vissza a megkezdéstől. Minden perc új alkalom új kezdésre Istennel, Isten dolgaiban. És minden elszabadított perc új veszteség nekünk és embertársainknak, a konfirmandusoknak is. Ügy látom, hogy Jézus Krisztus még nem vesztetté el bizodalmát bennünk. Ma is hív munkásokat a szőlőjébe, olyanokat is, akik eddig talán hivalkodva álltak a piacon. A mennyei Atya szólít: »Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben!« A Szentlélek készen áll, hogy erőt és hatalmat adjon a tanításra és a szolgálatra. Bízzunk meg mi is a Szentháromságban. Ne önmagunkra nézzünk, a magunk gyarlóságára, hanem a Krisztusra, akinek minden hatalom adatott. Nyugodtan, higgadtan, bölcsen munkálkodjunk, amíg nappal van. Mit mond Jézus? »Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higy- gyetelk Istenben, higgyetek énbennem.« Ebben a bizodálmunkban megmaradva. ajánljuk gyülekezetünket konfirmandusainkat, azoknak jövendőjét Isten gondviselésébe. NÉMETH KÁROLY Készülj az ige hallgatására! SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA. 2 Pét. 1, 16—21. A szomszédos és baráti Csehszlovák Népköztársaságban a múlt héten nevezetes egyházi konferencia folyt le. A csehszlovákiai szlovák evangélikus egyház vezetősége hívta meg háromnapos értekezletre a csehszlovákiai, magyarországi és lengyelországi protestáns egyházakat. A szlovák evangélikus egyház képviselőm kívül részt vett az értekezleten a csehszlovákiai cseh evangéliumi testvéregyház, a szlovákiai református egyház, a csehszlovák-sziléziai evangélikus egyház, a magyarországi evangélikus és református egyház és a lengyelországi evangélikus egyház küldöttsége. Evangélikus egyházunkat D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, a magyar református egyházat D. Bereczky Albert és Péter János püspökök vezetésével öttagú küldöttség képviselte. A lengyelországi evangélikus egyház képviseletében Kotula Karol varsói evangélikus püspök és dr. Niemczyk. Viktor varsói teológiai dékán jelent meg. A csehszlovákiai egyházak s a magyar és lengyel egyházak képviselőivel együtt összesen 33 tagja volt a konferenciának. A szlovákiai evangélikus egyház mindhárom püspöke részt vett a konferencián. A cseh testvéregyház küldöttségének vezetői dr. Hajek Viktor egyházi elnök és dr. Hromádka József teológiai dékán voltak. A cseh-sziléziai evangélikus egyházat Czymorek György szuperintendens képviselte, a szlovákiai református egyház küldöttségének vezetői Varga Imire püspök és dr. Csáji Bertalan főgondnok voltak. Lapunk munkatársa felkérte D. dr. Vető Lajos püspökünket, tájékoztassa lapunk olvasóit a pozsonyi értekezletről. D. dr. Vető Lajos a pozsonyi értekezletről a következőket mondotta ed: A ránk köszöntő vasárnap egyike evangélikus egyházunk legszebb ünnepeinek. Látszatra ugyanolyan, mint a többi vasárnap, hiszen ugyanúgy hangzik az ige, zeng az ének, mint bármikor máskor. Szép ez a nav, mert ekkor járulnak először az Űr szent oltárához egyházunk fiataljai; ők, akik az elkövetkező időben Elfoglalják majd a mi helyünket a templom padjaiban, a presbitériumokban, vagy akár a szószéken. Szeretettel néz rájuk a hívek serege, egyházunk népe, bízva abban, hogy életükkel, hitükkel méltókká lesznek a keresztyén névre, arra, hogy bennük folytatódjék az az egyház, amelyért Krisztus élt, meghalt és feltámadott és amely számára örök ajándékul elküldötte az ö Szent- leikét. Gyülekezeteink ‘eddig is szeretettel gondoltak rájuk megkeresztelésük óta, amikor otthon a családban, a templomban átadták nékik azt, amit ők is ajándékul kaptak: az igét. Péter apostol azt mondja erről, hogy: »nem mesterkélt mese« az, amit hallottak, hanem »biztos prófétai beszéd«, amit »a Szent Lélektől indíttatva szólották az Istennek szent emberei«. Most is ez történik, az egyház áradja fiataljainak mint drága ajándékot: az Űr szent testét és vérét, hogy az ige hűséges hallgatása mellett éljenek e kinccsel is a közösség épülésére, a maguk hasznára. Ugyanakkor azonban egyházunk kéréssel is fordul konfirmandusai felé: éljenek úgy, ahogy ezt tanulták eddig, higgyenek Jézusban az Isten »szeretett Fiában«, sohasem feledkezve meg arról, mire kötelezi el őket, hogy Krisztus egyházának tagjai. Gyülekezeteink idősebb tagjai pedig álljanak meg egy pillanatra ezen a napon és gondoljanak arra a napra, amikor ők járultak először Úrvacsorához, figyeljenek ők is az útmutató igére »a világító szövétnekre« és arra, amit Pál apostol mond idősebbeknek, fiataloknak egyformán a Timoteushoz írott első levelében, a hatodik fejezet 12. versében: »Harcold meg a hitnek szép harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre hi- vattattál és szép vallástétellel vallást tettél sök tanú előtt.« VÁMOS JÓZSEF — Tudvalevő, hogy a magyarországi evangélikus és református egyház erőteljes munkát végez az egész világkeresztyénséget foglalkoztató ú. n. ökumenikus kérdések tisztázása érdekében. A magyar ökumenikus bizottság munkája nagy érdeklődést keltett az Egyházak Világtanácsának vezetősége és sok tagegyháza körében. Ennek nemcsak a külföldi egyházi sajtóban van sok jele, hanem emiatt látogatta meg a magyar protestáns egyházakat az év elején — mint lapunk olvasói annak idején erről részletes tájékoztatást kaptak — az Egyházak Világtanács végrehajtó bizottságának elnöke, _ dr. George Bell ehichesteri anglikán püspök és dr. V issed t Hooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. A csehszlovákiai protestáns egyházak is erőteljesen bekapcsolódtak az ökumenikus munkába, szintúgy a lengyelországi evangélikus egyház. Ez az intenzív ökumenikus érdeklődés hozta létre tulajdonképpen a pozsonyi értekezletet, amihez hozzájárult természetesen az a körülmény is. hogy a magyar, a csehszlovák és a lengyel protestáns egyházak küldötteik útján részt kívánnak venni az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésén az amerikai Evanstonban, mely ez év augusztus 14-én kezdődik. A konferencia a szlovák evangélikus egyház egyetemes püspöki hivatalának tanácstermében folyt le. A tanácsterem virágokkal díszített elnöki emelvénye kék hátterét a következő felirat díszítette: »Krisztus, a világ reménysége.« Az értekezlet az Erős vár első két versének eléneklésével kezdődött, majd dr. Gábris Karol szlovák evangélikus teológiai tanár tartott írásmagyarázatot Mt 28, 28 alapján és kifejtette, hogy Jézus Krisztusnak az ígérete arról, hogy Ö szüntelenül jelen van, nem áltatás, hanem valóság. Krisztus nem álomvilágban van jelen, hanem ebben a világban, különben nem lenne igaz a szava, ígérete minden napra vonatkozik, azokra a napokra is, amelyeken konferenciánkat tartjuk. Az áhítat után Chabada Ján, a csehszlovákiai szlovák evangélikus egyház egyetemes püspöke, köszöntötte meleg szavakkal a 113. zsoltár 1. verse alapján a konferencia részvevőit s kifejezte háláját Istennek azokért a feladatokért, amelyeket Isten, a mi nemzedékünkre bízott. Meleg testvéri szeretettel köszöntötte a magyar református delegáció nevében D. Bereczky Albert püspök, a lengyelországi evangélikus egyház nevében pedig Kotula Karol püspök a konferenciát. Magyar evangélikus egyházunk nevében én mondtam üdvözlő beszédet, majd Hájek Viktor a cseh testvéregyház, Varga Imre püspök a szlovákiai református egyház, Czymorek szupenintendens a cseh-sziléziai evangélikus egyház köszöntését tolmácsolta. A konferencián részvevő egyházak munkagyűléseiken ismertették azt a teológiai munkát, melyet országaikban, illetve egyházaikban az ökumenikus kérdésekben eddig végeztek. Külön figyelemben részesítették azt az érdeklődést, mely az ökuménikus munka terén a gyülekezetekben nyilvánul meg, s behatóan foglalkoztak az evanstoni világgyűlés fő- és melléktémáival abból a célból, hogy az evanstoni nagygyűlés munkájához pozitíve tudjanak hozzájárulni. Az első napon dr. Hromádka József prágai dékán, dr. Pap László magyar református teológiai dékán és D. Bereczky Albert református püspök tartott előadást. Egyházunknak van egy szeretetszolgálata, amelynek munkája nem a nyilvánosság előtt folyik, mégis rendkívül jelentős sokak számára. A Nyugdíjosztályról van szó. Egyetemes egyházunk budapesti, üllőiúti székházában van egyszerű irodája s onnan sugározza az egyház szérete- tét és gondoskodását a nyugdíjba ment lelkipásztorok és családjuk felé. A nyugdíjosztály fenntartói a gyülekezetek, amelyek évről évre fizetik azokat a fenntartói járulékokat, amelyek a nyugdíjosztály anyagi erejét biztosítják. Jelenleg 324 lélek tartozik a nyugdíjosztály keretéhez, egy olyan »gyülekezet«,1 amely szétszórtan él az ország területén. Az ellátottak közül 120 nyugalomba ment lelkész, 164 lelkészözvegy és 40 lelkészárva és / kegydíjas. Közülük — az állammal kötött megegyezés alapján — legtöbben az Állami Egyházügyi Hivataltól kapják nyugdíjukat, de mindazok, akik ezután kezdik meg pihenésüket több évtizedes gyülekezeti munka után, 1954. évi január 1-től kezdődően, csak a nyugdíjosztálytól kapják nyugellátmányukat. A nyugdíjosztály szolgálata tehát mindig nagyobb felelősséget jelent a nyugalmazottak felé. Egyházunknak elsőrendű kötelessége tehát, hogy törvényeink értelmében, de még inkább a szeretet törvénye alapján támogassa a nyugdíjosztály tevékenységét. Nyugdíjas lelkészeink, lelkészözvegyeink és lelkészárváink nemcsak nyugellátásban vagy kegydíjban részesülnek, hanem rendkívüli támogatásban is. Az elmúlt évben a nyugdíjosztály (akkor még nyugdíjintézet) nyugellátás címen 104.468, segély címén 33.208 forintot folyósított tagMásnap a reggeli áhítatot én végeztem, majd Soucsek József prágai professzor .és én tartottunk előadást. Ugyancsak a második napon tartott előadást D. Dezséry László püspök tó rsarrj, azután dr. Petrik Ján szlovák teológiai professzor, dr. Jeschke Jozef, az evangéliumi cseh testvéregyház teológiai professzora, Péter János magyar református püspök, dr. Kádár Imre, a magyar református egyház konventi főtaná- . csosa és Poszpisil Bohuszláv prágai teológiai tanár tartottak előadást. A harmadik napon a reggeli áhítatot Péter János püspök tartotta. Előadást tartott dr. Oberucs Ján pozsonyi evangélikus teológiai tanár, dr. Pap László dékán és dr. Gábris Karol pozsonyi teológiai tanár. Ugyancsak ezen a napon Hromádka professzor és Bereczky Albert püspök mondottak záróbeszédeket, amelyekben összefoglalták a konferencia t eredményeit és célkitűzéseit. A fenti rövid összefoglalásból is gondolhatják, kedves Olvasóim, milyen komoly és kemény munka folyt a pozsonyi háromnapos értekezleten, pedig az előadásokat igen sok hozzászólás is követte. A konferencia minden részvevőjét Isten iránti hála töltötte el a végzett munkáért és a benne adatott nagy alkalomért egyházaink szolgálatára, s mindannyian helyeseltük a pozsonyi evangélikus egyház érdemes széniorának, dr. Adamis Gyula lelkésztestvérünknek a szavait, amikor büszkeségének adott kifejezést azért, hogy ez az értekezlet Pozsonyban, az ő gyülekezetének a körén belül folyt le. Mindnyájan igaz örömmel és hálával énekeltük a záróéneket: »Jer, dicsérjük Istent, Szívvel, - szájjal, lélekkel...« jai szamara. Az elmúlt évben tartott országos offertóriummal«támogatta a gyenesdiási »Kapernaum«-ot, amelyben nyugdíjas lelkészek és családjaik nyertek elhelyezést és kellő gondozást. Jelenleg két egyedülálló lelkész, öt lelkészházaspár és két családtag lakik az otthonban, tehát összesen huszonnégyen. Lakást, fűtést, világítást és teljes ellátást élveznek olyan térítés mellett, amely megfelel az egyház szociális érzésének. Ebbe az otthonba azonban mindig többen és többen kerülnek majd az idők folyamán. A lelkészek felváltva végeznek igehirdetői szolgálatot minden reggel az otthon lakói számára, vasárnaponként és ünnepenként pedig a gyenesdiási kis gyülekezetnek is szolgálnak. Természetesen részt vesznek az otthon minden más munkájában is. Püspökeink úgy rendelkeztek, otthonunk van Kistarcsán, ahol özvegy papnék laknak. Mindkét otthon felé sok-sok szeretet és áldozat árad egyesek és gyülekezetek részéről. Püspökeink úgy rendekeznek, hogy június I3-án, Szentháromság vasárnapján, az ország minden gyülekezete a délelőtti isten- tisztelet offertóriumával járuljon a nyugdljosztály fenntartásához és az osztályon keresztül támogassa azokat, akik nyugalomban vannak. Gyülekezeteink gondoljanak azokra a lelkészekre, akik 3—4 évtizedes munkával szolgáltak a szószéken és gondoljanak azok hozzátartozóira, akik ugyan már örök pihenőre tértek, de családtagjaik itt vannak közöttünk, hogy hordozzuk őket méltó gondoskodással. Isten áldása legyen az adakozór kon és az adományokon! V. L. A nyugdíjasok offertóriuma N „Maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad !“ (2. Tim. 3, 14.)
