Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-05-30 / 22. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 „Halld meg, Uram, Slangomat!" „Ott ül Istennek jobbján .. — Zsolt. 27. 7. — Ez a zsoltárvers nemcsak Exaudi vasárnapjának nevét adja, hanem a keresztyén ember imádságának tartalmát is. Végeredményben SzemtleKket kérünk benne, mint ahogyan minden imádságunk tu­lajdonképpen a Szentlélek segítsé­gül hívása. Nemcsak azért van ez, mert min­den imádságunk elé odíakívánkozik a Lélek kérése. Rém. 8. 26. szerint csak a Szentlélek segítségével tu­dunk ugyanis helyesen imádkozni. De igaz ez azért is, mert akármit kérünk is Istentől, mindig Szentlelkct kérjük. őrá van szükségünk, ha az evan­géliumot kérjük. Hiszen forma sze­rint kezünkben az evangélium. De, hogy az a miénk lehessen, a biblia betűihez, a prédikáció szavához hozzá kell párosulnia a Szentlélek elrejtett munkájának. Hit is csak úgy éledhet szivünkben, ha a Szent­lélek ébreszti. Ezek persze mind a hittél kapcso­latos, “-vallásos« dolgok. Azt lehetne mondani, természetes, hogy mind­ebben jelen kell lennie a Szentlé­lek Istennek. Nem kevésbbé Igaz ez Isten­nek a földi életre vonatkozó ke­gyelmében is. Vájjon nem a Szentlélek az, aki szeretetre ta­KÜLFÖL SVÄJC Genf mellett, a bossey-i ökume­nikus intézetben a teológiai képzés és lelkésznevelés ügyében nemzet­közi értekezlet volt — közli a Ko- timaa, a finn evangélikus egyház hetilapja. Az értekezlet megállapí­totta, hogy a teológia abban a ve­szélyben van, hogy elszigetelődik, sablonossá válik és nem számol eléggé az egyház, a társadalom és a kultúra igényeivel. Iwand német professzor rámutatott, hogy a teoló­gia rr unkájában a biblia magyarázá­sának irányvonalát kell erősíteni. »A tanulás célja nem a papszentelés (ordináció), hanem a lelkészi hiva­tás (vokáció).« Ezért a teológiai hall­gatóknak erősíteniük kell az egy­ház, az egyháztörténet és a társa­dalom megismerését. Visser’t Hooft, az EVT főtitkára az új teológiai tárgyról, az ökumenikus törekvések­kel foglalkozó tudományról szólt. »A cél nem a puszta ismertetés, hanem azoknak a kérdéseknek a tisztázása, melyeknek látható formái a külön­böző tanításokból kialakult hitval­lások. A konferencián szó volt az evanstoni nagygyűlésről is. A Koti- maa cikke a magyarországi egy­házak képviselőinek a felsorolása mellett kiemeli: »Nagyon érdekes az a tudósítás, hogy errg^a konferen­ciára Magyarországon sokkal jobban felkészülnek, mint bárhol másutt. Magyarország és Csehszlovákia evangélikus és református egyházai közös teológiai gyűléseket tartottak, ahol az evanstoni kérdéseket beszél­ték ír eg.« KANADA A Kotimaa, a finn evangélikusok hetilapja hírt ad arról, hogy Kana­dában egy Luther Márton életéről szóló dokumentum filmet mutattak be. A film meggyőző erejű és hatal­mas sikerű. A katolikus egyház tilal­mazza a film vetítését, mert félős, hogy az kitérésekhez vezetne. SZOVJETUNIÓ A. Wedernikov a moszkvai patri- arkátus lapjában cikket írt az öku- ménikus Sajtószolgálat által a ja­nuári egyetemes imahétre kiadott és a keresztyén egységért szó ló imád­ságokkal kapcsolatban. »Mi ortodox keresztyének — mondja — hisszük, hogy Krisztus imádsága, amelyben követőinek egységéért könyörgött, beteljesedett. Teste, egyháza egy volt és jelenleg is egy egész. £$ ilyen is marad mindig.« »rrzerc az imádságok annak a növekvő felismerésnek a jelei — Jcülönösen a protestáns vi­lágban —, hogy a keresztyénség szét- szaJcadozottsága nem természetes.« Öröme mellett a cikkíró kifejezésre juttatja csodálkozását egyes imádsá­gok bizonytalansága miatt. »A mi egyházunk szintén sajnálatosnak tartja a szakadásokat a keresztyének között és Imádkozik, hogy a keresz­tyének újra egyesüljenek nemcsak bizonyos napokon, hanem minden nap és minden istentiszteleten. El­lenben visszautasít minden olyan véleményt, mely szerint Krisztusnak követői egységéért mondott imád­sága még nem teljesedett be, mintha az egyliáz azért oszlana meg, mert Krisztus imádsága hiábavaló volt. Az egyház egységét az emberi bűn tette tönkre.« »Á mi imádságunk gyenge, Isten Szent Fia imádságaival összehasonlítva. Ez is ok arra, hogy nít? Kezünk munkájának meg- áldója is ö. Luther imádságá­val naponként azt kérjük Isten­től, hogy őriző angyalával le­gyen velünk. Amikor ezt a ké­résünket teljesíti, Szentleiké­vel vesz körül, kézenfogva ve­zet cs Így ö maga lesz őri- zőnkké. Luthernak Kis Káté-beli magya­rázata szépen mutatja azt, hogy az első két hdtágazathoz a harmadik nem mint külön rész járul, hanem azokkal kapcsolatos, mint teljes­ségre vivőjük. így mondja: »Saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban hinni, hanem a Szentlélek hívott el engem...« Ne­künk pedig egész keresztyénsé- günket ebben a felismerésben kell élnünk, hogy mindig, mindenkor és minden­ben szükségünk van a Szent- lélekre. Az egyházi esztendő menetében pünkösd előtt egy pillanatra megál­lunk. Nem azért, hogy most végre az utolsó pillanatban kérjük a Szent- leiket s egy hét múlva meg is kap­juk, hanem, hogy rádöbbenjünk erre az örök keresztyén igazságra, hogy a gondviselés és üdvösség dol­gában szüntelenül hívnunk kell Is­ten Szentlelikét: halld meg Uram, hangomat, — hívlak! Zay László Di EGYHÁZI az egyház imádkozzék elszaikadt tag­jai visszatéréséért. A hit egysége az úrvacsora közösségében jut legszebb kifejezésre. Ehhez azok járulhatnák, akik, egyek az igaz hitben.« FINNORSZÁG A finn egyház gyülekezeti munka központjának évi ülésén Marti Si- mojoki püspök »Egyház és politika« cimen előadást tartott. A többi kö­zött a következőket mondta: »A lutheránus egyháznak hivatá­sához méltóan hatékony részt kell vennie a nemzet életében. Nem arról van szó, hogy be ne ártsa magát a politikába, hanem arról van szó, hogy megteremtse a feltételeket az egészséges és épitő politikai tényke­désekhez. Az egyház nem mondhatja a politikai ténykedést .alantasabb’ munkának annál, mint amilyen az emberi élet más területeken, még az egyház területét is beleértve. Mint ahogyan egyszer Krisztus em­berré lett azért, hogy a világot meg­váltsa, úgy Krisztus szolgájának, a keresztyén egyháznak is a mai idők­ben az emberi élet forgatagába kell mennie és a megváltás üzenetét kell odavinnie. Ügy kell tennünk, mint ahogyan nemrégen a német egyházi lapok vezetője, Reinhold von Thadden írta: nékünk az evangélikus egyház­ban sokkal .lelkiebbekké’ kell vál­nunk, mint amihez eddig hozzászok­tunk és egyúttal sokkal .világiasab­bakká' annál, mint ahogy ezt régeb­ben mertük.« KOLUMBIA Kolumbia továbbra is első a pro­testánsokat üldöző országok között. Bogota bíboros érseke a belügymi­niszterhez intézett levelében a kor­mány kötelességének mondja a pro­testánsok elnyomását. A LELKIPÁSZTOR — lelkészeink szakfolyóirata most megjelent májusi számában első he­lyen dr. Ottlyk Ernő: Haubner Máté teológiája című cikkét közli. A közel húszoldalas tanulmány fontos egy­háztörténeti írás, mert »egyrészt az akkori magyar evangélikus közvéle­mény hűen tükröződik egyházunk e nagy püspökének gondolataiban, másrészt Haubner útmutatása vlsz- szahatott és irányt mulatott az egy­házi közgondolkozás kialakítására. Haubner teológiáján keresztül tehát kitekintést nyerhetünk a 19. század — főleg negyedik évtizedének ma­gyar evangélikus teológiai helyze­tére« — mondja a szerző bevezeté­sében. Dr. Gaudy László: Te pedig amikor imádkozol — címen az imád­kozásról, s főleg a lelkészek temp­lomi imádkozásáról irt cikket. Kró­nika címen Knábel Vilmos megemlé­kezik Lágler Sándor és Kálmán Dezső múlt századbeli papokról, a Protestáns Pap című egykori folyó­irat szerkesztőiről. Dr. Szilády Jenő J, M. Lochman csehszlovák teoló­gusnak a liberális teológiáról írt ta­nulmányát ismerteti, majd Fecske Pál a nyugalomba vonult és új lel­készek megosztott parókián való együttlakásáról ír. Közli a Lelki­pásztor D. Dczséry László püspök­nek március 7-én, a Budapest-kő- bányai templomban elmondott lel­készszentelő igehirdetését, végül a pünkösdi ünnepi időszakra közöl igehirdetéseket. »Ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján« — az Apostoli Hitvallás e rövid és tömör mondat­tal jelzi mindazt, amit Isten a Jézus Krisztusban most — tehát ebben a mi időnkben, az Ö mennybemenete­létől ítéletre visszajöveteléig — cse­lekszik érettünk. Másszóval, ha azt kérdezzük, hogy — emberileg szól­va — mit csinál most Jézus Krisz­tus, mi az Ö mostani funkciója, ak­kor ezzel a mondattal felelhetünk: Ott ül Istennek, a mindenható Atyá­nak jobbján. Jézusnak ez az Atya jobbján he- lyetfoglalása okszerű következmé­nye annak, hogy halottaiból dicső­ségesen feltámadott és felment a mennyekbe. Következménye és ki­fejtése, magyarázata és rövid fog­lalata annak, (hogy legyőzte a bűn, halál, kárhozat sötét hatalmassá­gait s most: uralkodik. Ha legyőzte a legfélelmetesebbeket és legihatal- masabbakat, hogyne lenne úr a ki­sebbeken is: az ember- és a világ mindennapi életén. Uralkodik, mint aki győzött, akit méltán megillet a királyság, a vezéri pálca és a feje­delmi korona. Az egyház régtől fogva ezért nevezte ezt a mi időn­ket, az egyház idejét, amiben Krisz­tus mennybemenetelétől visszajöve­teléig élünk, a regmun Christi, Krisztus uralkodása korszakának. Ez pedig azt jelenti, hogy az Atya most, ebben az időszak­HÍREK CSEHSZLOVÁKIA A Kostnické Jiskry című cseh evangélikus hetilap jelenti, hogy a prágai Barrandov műtermeiben be­fejezéshez közeledik a Húsz János­ról szóló nagy történelmi cseh film rendezése és felvétele. A cseh törté­nelem legnagyobb alakját s a körü­lötte kavargó társadalmi és politi­kai eseményeket, a husziták felkelé­sének nyitányát örökíti meg színes filmkockákon. A filmet óriási appa­rátussal készítik. Felépítették hozzá Húsz prédikációinak színhelyét, a Betlémi-kápolnát s a prágai óváros egy utcáját is. A lap cikkírója re­méli, hogy a film a történelmi hű­ségnek és igazságnak megfelelő lesz. FRANCIAORSZÁG A francia munkáspapok ügye to­vább folytatódik. 31 munkáspap le­velet írt a párizsi bíboros érseíknek szemére vetve, hogy megfeledkezik az egyház missziói elkötelezettségé­ről, amikor befejezettnek tekinti a munkáspapok szolgálatát. »A mun­kásoknak igen jó az emlékezetük és nagy tapasztalataik vannak. Mun­kánkról fognak bennünket és emi- nenciádat megítélni« — mondja a levél. A munkáspapok szerint az ottani egyház távol akar maradni a mai idők égető problémáitól. A kor­mány ezzel a nemtörődömséggel akarja Igazolni politikáját, hogy sürgetőbb problémák is vannak annál, mlntsemhogy a folyton nö­vekvő nyomorúságon enyhítsenek. SZLOVÁKIA A Kostnické Jiskry című cseh evangélikus hetilap hónapok óta so­rozatosan közöl részletes történeti rajzokat azokról a magyar lelkészek­ről, akik a 18. század végén a hal­dokló cseh protestantizrr us hívására Magyarországról Csehországba köl­tözködtek s önzetlen missziós mun­kájukkal talpraállították ott a cseh evangélikus egyházat. Református és evangélikus lelkészek voltak ezek, fiatalok és idősebbek, vegyest, ere­detileg nem tudtak egy szót sem azon a nyelven, amelyen igét kellett hirdetniük. 1781 őszén XI. József Tü­relmi rendelete lehetővé tette a cseh protestánsok szervezekedését és a nyilvános istentiszteleteket. A cseh- magyar történelmi kapcsolatoknak ez a nevezetes része még részletei­ben átkutatásra vár. Az eddigi ada­tok azt bizonyítják, hogy hetvenöt magyar lelkész dolgozott évtizedeken át Cseh- és Morvaországban. A cseh evangélikus szuperindenciának brünni levéltári anyagát most ku­tatják át a prágai Comenius-fakultás tanárai. A fakultás magyar teoló­gusainak segítségével olvassák a hi­teles magyar nyelvű anyagot. Eddig főleg Rzsicsan, Hrejsa, Pech közle­ményei keltettek feltűnést, mert a magyar lelkészek rendkívül viszon­tagságos életét és munkáját tárték fel. Ha a cseh kutatók közzé teszik az egész levéltári anyagot, teljessé válik az eddig isrrert krónika. Ez fogja megmutatni a keresztyén szo­lidaritás egyik legszebb s eddig ke­véssé ismert fejezetét: volt missziós munka Afrikán kívül is s nem ke­vésbbé nehéz és tövises, mint a né­gerek közötti. S ezek a cseh-magyar protestáns kapcsolatok — reméljük — most mér nemzeti kapcsolatokká tudatosulnak. ban, átadta egész mindenható isteni hatalmát Fiának. Uralmát, hatalmát rajta keresztül gyako­rolja, mint egy fejedelem a hely­tartó által. Krisztusnak nincsen földi helytartója, de Istennek van: s ez maga Krisztus! Ezért mondhatja a Fiú: »Nékem ada­tott minden hatalom mennyen és földön« (Mt. 28, 18). Nagy kegyelme az Istennek, hogy most Krisztus által gyakorolja is­teni hatalmát, hogy Fiában fordul felénk és úgy vezeti életünket. Ezért ujjong úgy Pál apostol az efezus- beliekhez írott levele 1. részének vé­gén azon, hogy Isten Krisztust a maga jobbjára ültette. Krisztus tiszte Isten jobbján az érettünk való közbenjárás is, az éret­tünk való »esedezés«, ahogy egy helyt Pál apostol mondja (Rm. 8, 34). Ez az Ö főpapi szolgálata (Zsid. 8, U 10, 12; 12, 2). A Hitvallás azon­ban e mellett sokkal inkább Krisz­tus uralkodására Irányítja a sze­münket. A régi egyházművészet szokta az Atya jobbján trónoló Krisztust úgy ábrázolni, hogy kezé­ben országalmaként tartja a föld­gömböt. S ez éppen ebben a tanítás­ban a nagy evangélium: Istennek a világot hordozó, tör­ténelmet irányító keze nem egy ismeretlen, titokzatos és félelme­tes hatalmasság keze, hanem az a jól Ismert áldott, érettem át­szögezett kéz: a Krisztus keze. Isten keze az életemben, a-mely- lyel belenyúl sorsomba: a Krisz­tus keze, ugyanaz, amely áldóan megpihent gyermekek fején és gyógyítva simult Zakariás prófétán keresztül is meg­ígérte Isten az ő népének, hogy ki­önti reájuk a »kegyelemnek és kö- nyörületességnek Lelkét«. Ez az Ígé­ret az első pünkösd alkalmával vált valóra, amikor először a tanítványok, majd sokan mások részesültek a Lé­lek ajándékában. Isten az első pünkösd óta állan­dóan adja az ő Lelkét. Ma nem lát­hatunk »kettős-tüzes nyelveket« ma­gunk és mások fejére szállni, mégis éppenúgy kaphatjuk és kapjuk a Lel­ket, mint az első pünkösdkor. Ma úgy kapjuk a Lelket, hogy Isten hir- dettett az ő igéjét, kiszolgáltatja a keresztséget és az úrvacsorát. Ahol emberek szíve az Ige felé fordul és ahol részesülnek a szentségekben, ott Isten láthatatlanul odaajándé­kozza a »kegyelemnek és könyörüle- tességnek Lelkét.« Az Isten Lelke »a kegyelemnek Lelke«, mert Isten a Lélek által megelevenített igén keresztül esz­közli a bűnök bocsánatát, szabadít meg a gonosztól és ajándékoz üdvös­séget. Ez a Lélek érteti meg és te­szi életté a hirdetett igét és eleve­níti meg a bűnbe megkövesedett, ki­szikkadt hitű és megfáradt embert. E nélkül a Lélek nélkül nem megy az imádság, nincs igazi békesség és nincs valóságos keresztyén élet. Vi­szont ahol a hirdetett igén és a ki­betegek homlokára. Ha a történet s az élet rejtelmeit fürkészett:, vagy a sorsom titkain töprengek, ne feled­jem: Isten megmondotta világosan és félreérthetetlenül, hogy mit rendelt felőlem, mi a szándéka a világgal és az emberiséggel, mi a terve a jöven­dőre nézve: megmondotta Jézus Krisztusban. Gondoljak arra, hogy most is őáltala cselekszik, vezet és kormányoz és akkor tudhatom, hogy az Ő szándéka a világgal és velem: békesség és élet, megtérés és üdvös­ség. A Húsvétkor döntő győzelmet aratott Krisztus Isten teljes hatal­mával gyakorolja életújító, életfor- tréló, gyógyító és újjáteremtő ural­kodását az én életemben is, az egész világ életében. Isten mindenható ha­talma a Krisztusban érvényesül éret­tem, felettem, rajtam — ez a Hit­vallás nagy evangéliumi üzenete. Ezt az ö uralmát Krisztus a világ­ban elrejtetten, az egyházban nyil­ván gyakorolja. Nem az egyházon keresztül a világ felett — ez nagy félreértés volna és az egyház sajnos gyakran beleesett ebbe a tévedésbe, —, hanem úgy, hogy az egyházban kell először nyilvánvalóvá lennie az ő uralmának, mintegy példaképpen a világ számára: íme, így urakodik Krisztus az övéin, ez a kegyelmes szándéka minden ember felől, ez a célja az egész emberiség életével. Ezért van roppant felelősség az egyházon: vájjon mennyire en­gedi uralkodni Krisztust a maga életében, mennyi benne az aláza­tosság és engedelmesség ura iránt, mennyit enged megvaló­sulni már most Krisztus üdvö­zítő szándékaiból és terveiből az Ö saját népe. G. Gy. szolgáltatott szentségeken keresztül dolgozik ez a Lélek, ott az történik, mint a száraz mezőn, amikor meg­áztatja a langyos tavaszi eső: csil­logni kezdenek a szemek, átmeleg­szenek a szívek, munkára indulnak a karok és megtelik a Lélek gyümöl­cseivel a keresztyén élet. Legyen a legfőbb imádságunk ezekben a napokban: »Jövel Szent­lélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven«. VALLJUK MEG, hogy sokszor csak Lélek nélküli, kiszikkadt és megfáradt ».keresztyén« életet élünk. Gyakran csupán begyakorolt szoká­sok, üres formák és igazi tartalom nélküli külső keretekből áll a mi egyházi életünk. ADJUNK HALAT, hogy Isten ma is szívesen osztogatja az ő Lelkét, hogy a kiszikkadt szivek megeleve­nedjenek és emberek hittel fogadják el Urunknak azt, »Akit általszegez- tak«. Dicsérjük Istent, hogy idei kon­firmandusainknak is akarja adni az Ö Lelkét és templomaink mindenütt a Szentlélek műhelyei lehetnek. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten árasszon el bennünket a »kegyelem Leikével«, tegye hatékonnyá a hirde­tett igét, készítse fel a Lélek erejé­vel és bölcseségével Evanstonba in­duló küldöttségünket. K. Z. BIBLIA-OLVASÓ HETI IGE: .. .Kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét és reám tekintenek, akik átszegeztek és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után. Zak, 12, 17. Május 30. Vasárnap* — 1. Jn, 2, 1—6. Aki Isten igéjét szívében őrzi, ha elbukik is, feláll e tovább vállalja és örömmel járja a Krisztus útját. Május 31. Hétfő. — 1. Jn. 2, 7—11. Gyűlölködő ember sohasem lehet boldog, keresztény még kevésbbé. Az őszinte megbocsátásra Krisztus kegyelme tesz képessé. Az ilyen szere­tet az Isten irántunk való szeretetének a bizonysága. Június 1. Kedd. — 1. Jn. 2, 12—17. A hittel' fogadott bűnbocsátó ige elválaszt a bűntől s Isten szereteté- hez köt. Ne önmagunkat keressük, hanem Isten kijelentett akaratát. Június 2. Szerda — 1. Jn. 2, 18—23. Istent egyedül az ő felkentjén, megváltó Urunkon keresztül ismerhet­jük meg. Erre a hitre a Szentlélek vezet bennünket. Istenhez más út soha nem volt és nem is lesz. Június 3. Csütörtök. — 1. Jn. 2, 24—29. Istennek Jézusban történt kinyilatkoztatását sem toldanunk, sem kur­títanunk nem szabad. A Szentlélek »kenete« megtanít minket a hit igaz­ságaira. Aki ebben marad, azé az örök élet. Június 4. Péntek. — 1. Jn. 3, 1—10. A keresztény életút Isten felé vezet. Ütközben hitben járunk. A hit által nem szakadhatunk el Krisztustól (7. v.) hanem hálásan követjük őt. Június 5. Szombat — 1. Jn. 3, 11—18. A gyűlöletet legyőző szeretet Isten akarata. A keresztény ember szem­ben áll a halállal, a gyilkossággal, a Kain örökségével, a kőzömböséggel, mely tétlenül nézi a szükségben levő testvért. Az igazi keresztény szere­tetnek a mindennapos élet kötelességeiben, ezernyi valóságában kell meg­nyilvánulnia. Bodrog Miklós. Szombat esti közös imádságunk A KEGYELEM LELKE Zak. 12, 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents