Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-05-23 / 21. szám

4 EVANGÉLIKUSÉLET / Beszámoló az egyházmegyei közgyűlésekről Északi Egyházkerület Budai egyházmegye Á budai egyházmegye április 27-én tartotta évi rendes közgyűlését Vá- rady Lajos esperes és dr. Somogyi József egyházmegyei felügyelő elnök- aetével. Várady Lajos esperes évi je­lentésében a ikövetkezőket mon­dotta : »Evangélikus egyházunk az elmúlt két év alatt világviszonylatban is új (helyzetbe került. Elsősorban a nyu­gati egyházak részéről illették kriti­kák egyházunkat. Ma azonban már ezek is értik, hogy egyházunkat Isten állította olyan helyzetbe, amely által azt akarta elérni, hogy egyházunk eszmél­jen, igehirdetésében, lelkipász­tori szolgálatában, az egyház­tagoknak az egyházhoz való vi­szonyában is megújuljon. Isten azt akarta és akarja, hogy az ő népe megtérjen, Jézus Krisztus­ban higgyen és szeretettel szol­gáljon az emberek között.« »Az az-öröm és eredmény, amely az elmúlt esztendőkben részünkre jutott, kötelez bennünket arra, hogy szolgálatunkat a világ keresztyén- ségének ébredéséért, tisztánlátá­sáért és szeretetben való szolgála­táért továbbfolytassuk.« Az esperes ezek után foglalkozott az új kor­mány programra következményeivel, az államsegély kérdéseivel és a me­zőgazdasági programra végrehajtá­sával. »A mezőgazdasági programra végrehajtásában egyházunk népe is, Tessedik Sámuel szellemében, teljes erőfeszítéssel vesz részt. A dolgok összefüggenek. Egyházunknak is az a döntő, hogy a magyar nép rendezett anyagi körülmények, jó viszo­nyok között éljen. Hálát adunk Istennek, hogy mindezt békében élhettük meg és van reménysé­günk arra, hogy a béke megtar- tatik.« A továbbiakban az esperes az új zsinati törvényekkel, az egyháziköz­ségek anyagi helyzetével foglalko­zott. Kiemelte, hogy a Ielkészi munkaközösségekben a teológiai tanárak sok segítséget nyújtottak és megállapította, hogy »az egyházköz­ségekben az egyházi élet a legna­gyobb rendben folyt«. A 'közgyűlés örömmel vette tudo­másul, hogy a budaihegyvidéki gyü­lekezet területén levő két szeretet- intézményt az egyházmegye buzgón támogatta. Hálával állapították meg, hogy a Gyülekezeti Segély ez évi gyűjtésének fele a pesthidegkúti templomé lesz. Az elmúlt esztendő legfontosabb eseményei közé tartozik az egyházmegye életében a buda- hegyvidéki gyülekezet önállósulása, a kelenföldi és csepeli templomok felszentelésének 25 éves évfordu­lója és a budafoki gyülekezet ön­állósulásának negyedszázados évfor­dulója. Déli Egyháxkerület Pestmegyei egyházmegye Válint János esperes és dr. Rékasy Pál egyházmegyei felügyelő elnöklé­sével május 5-én Budapesten, a Deák-téren ülésezett a Pestiregyei Egyházmegye közgyűlése. Az egyik legnagyobb egyházmegyénk har­mincegy gyülekezetéből küldött köz­gyűlési tagok megtöltötték az egész nagytermet. A közgyűlés kiemel­kedő eseménye volt, hogy dr. Paul Gennrich német lelkész, az összné- met Gustav Adolf Werk főtitkára, meglátogatta a közgyűlést, azon be­szédet mondott, melyen különös­képpen az egyházak kölcsönös se­gítségnyújtását és az evangélikus egyház szórványproblémáit fejte­gette. A külföldi vendéggel együtt érkezett a közgyűlésre D. dr. Vető Lajos püspök és Gyöngyösi Vilmos pesti esperes is. A közgyűlésen jelent volt D. De- zséry László püspök is, akinek kö­szöntése és dr. Rékasy Pál egyház- megyei felügyelő megnyitó szavad után Válint János esperes megtar­totta közgyűlési jelentését. Visszaemlékezett az esperes az Egyezményre s megállapította, hogy »ma, hat év távlatából, az egyhá­zunkban folyó munka eredménye és tapasztalataként bátran mondhat­juk, hogy az Egyezmény jól bevált és va­lóban megteremtette azt a szi­lárd alapot, amelyen állva az egyház zavartalanul végezhette a munkáját.« Az új zsinati törvények méltatása után az esperes az állam és az egy­ház viszonyáról szólva mondotta: »Hálásan mondunk köszönetét Népköztársaságunk Kormányá­nak, hogy egyházunkat az újjá­szervezés munkájában a leg­messzebbmenő módon támogatta, azt tekintélyével alátámasz­totta. Nagy figyelemmel volt nehézsé­geinkre, ezt mutatta a lelkészig kon- gruának minden lelkész számára való folyósításában. Az államsegély első 25 százalékos csökkentését úgy hajtotta végre, hogy az egyház meg­takarításait és a javadalma földek vételárát felhasználhattuk ennek a csökkentésnek fedezetéül. Az SZTK- járulék fizetésének megszüntetésé­vel az egyházközségek anyagi terhe csökkent. A lelkészek és hozzátarto­zóik szabadságuk idejére vasúti ked­vezményeket kaptak. De hálával kell tudomásul vennünk a püspökeinket és az ő Személyükön keresztül egy­házunkat' ért kitüntetéseket, leg­utóbb azt, hogy egyik püspökünk he­lyet kapott az országgyűlés tagjai között és hogy elismerve püspökeink munkáját, szívesen támogatta őket és segítséget nyújtott abban, hogy evangélikus egyházunkat külföldi egyházi összejöveteleiken képvisel­hették. De jóindulatát mutatta meg az állam a hitoktatásra való pótbe- íratkozás lehetővé tételével is.« Az esperes ezután az egyház benső munkáját taglalva kijelentette: »Az evangélikus egyház újjászervező munkájának keretében különösen nagy figyelmet szentelt és szentel annak, hogy az egyház szolgálata népünk felé még jobban kiszélesedjék és el­mélyüljön. Egyházunk ezirányú munkái között szívügyünkké lett a békemunka. Ma már béke­egyház vagyunk! Nincs egyházi közület, melynek szószékén és munkájában ne szerepelne az emberiség jóakarattá tömegeinek támogatása abban, hogy a békét meg tudjuk őrizni. De hasonló figyelemmel kísérte és kivette részét egyházunk népünk élet- színvonala emelése munkájában, melynek egyik útja a jövőben a szövetkezeti mozgalom. Sok helyen a lelkész meggyőző szavai tartottak meg sokaikat a szö­vetkezeti munllca útján, akiknél a kezdeti sikertelenségek, nehézségek és főleg a szövetkezeti eszme ellen­ségei által okozott hírverések okoz­tak ingadozásokat. Egyházunk első­sorban a szövetkezeti mozgalom jövő­beli célját látja és nem az emberi gyarlóságokat abban. Ezek minden nagy munkának kezdeti kísérői.« »Komolyan vállalta egyházunk a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló kormányprogramon megvalósításáért folyó munkában is a maga részét. Ez a nagyszabású és mélyen átgondolt pragramm új lendületet adott a jobb élet kialakításáért való munkának és ebből egyházunknak továbbra is ki kell vennie részét.« A továbbiakban egyházunk öku­menikus szolgálatáról szólott az es­peres. A szlovák-magyar egyházi kapcsolatok újrafelvételéről így szólt: »A két szomszédos evangé­likus egyház évtizedek óta tartó, egy­mástól elhidegült életében állt be a kölcsönös egyházi látogatásokkal nagyjelentőségű változás, dokumen­tálva mindkét egylhéz békekészsé­gét. A két testvéri evangélikus egy­ház együttélésének új történelmi lapjait kezdtük meg írni.« Az egyházi sajtóról szólva, ki­emelte az esperes, hogy »a bibliael­látásban nem volt semmi fennaka­dás, az mindig kapható volt«. A kü­lönböző egyházi munkák ismertetése során az esperes nagy hangsúlyt tett a Gyülekezeti Segély »Két templo­mért« gyűjtési akciójára és hangoz­tatta, hogy »a gyűjtési akció egész éven át folyni fog, figyelmeztessük erre híveinket és az egyházmegye járjon elől jó példával«. A továb­biakban az esperes rámutatott arra, hogy. »evangélikus egyházunknak to­vábbra is fájó kérdése a római katolikus egyház viselkedése, túlkapásai és erőszakoskodásai«. A reverzálisok, az elkeresztelé- sek és az evangélikus templom­ban megkötött házasságok újra- megáldása területén folyik ez a támadás. Az esperes megje­gyezte, hogy katolikus részről »népünk között gyakran hangza­nak el egyházunkról és annak vezetőiről felelőtlen kijelenté­sek«:. Az esperes bejelentette, hogy az egyházmegye területén 1953-han tíz egyházközségben, úgymint Albertiben, Aszódon, Ácsán, Bényén, Csornádon. Csö­mörön, Csőváron, Galgagyörkön, Irsán, Maglódon összesen 743 szlováknyelvű istentiszteletet vé­geztek a lelkészek. Az esperesi jelentést az egyház­megye közgyűlése örömmel hallgatta és azt elfogadta, A jelentés elhangzása után D. De- zséry László püspök nagy beszédet tartott, melyben az egyházmegye munkáját értékelte és részletesen is­mertette az egyháznak jutó állam­segély kérdéseit, a 25 százalékos államsegély-csökkentés pótlásának módját és felhívta a gyülekezeteket, hogy készüljenek elő az államsegély öt év múlva bekövetkező to­vábbi csökkentésének egyházi forrásokból való fedezésére. Az egyházmegye közgyűlése ezek után a folyó ügyéket tárgyalta, tu­domásul vették, hogy a menori egy­házközség két templomtelket kapott hívektől ajándékba, úgy határozott, hogy a dénszentmiklósi fiókegyház­községet a pilisi egyházközségtől a nyáregyházi egyházközséghez osztja be, majd választásokat ejtettek meg, melyeknek során dr. Molnár Rudolf monori, lelkészt választották meg egyházmegyei pénztárosnak, tör­vényszéki bíróvá pedig Fazekas Já­nost és Medvey Mátyás lelkészt. A rendkívül népes és lelkes köz­gyűlés úrvacsorával kezdődött, az Erős vár énekkel fejeződött be. Somogy>xalaí egyházmegye Május 5-én tartotta a somogy-za- lai egyházmegye közgyűlését. A ve­tést növelő, bőségesen hulló eső el­lenére nagy számmal gyülekezett össze a 24 egyházközség kiküldötte. A közgyűlést vendégül látó nagy­kanizsai gyülekezet szép templomá­val, tágas gyülekezeti házával és ba­rátságos, vendégszerető paplakával jó keretet biztosított a közgyűlés számára. A gyülekezet tagjai közül sokan vettek részt a megnyitó isten­tiszteleten, sőt, a közgyűlésen is. »Űj anyagból, ütemesen, megújult emberekkel, együtt kell. építenünk gyülekezeteinket« — mondotta Ku­tas Elek esperes a közgyűlést meg­nyitó istentisztelet igehirdetésében. Az egész közgyűlés az együttes munka örömét, eredményességét, embereket testvéri, őszinte szere- tetre összefogó erejét tükrözte. Az esperes jelentésének bevezeté­sében köszönetét mondott a lelké­szek odaadó munkájáért, a gyüleke­zetek népe egyházhűségéért, majd így folytatta: »Köszönetmondásom harmadik szava legyen ma államunké és kormányunké, mindenekelőtt azért a bátorságért, amellyel őszintén feltárta azokat a hibá­kat, amelyek gazdasági életünk jövőjét veszélyeztették és hozzá­kezdett egy olyan mélyreható és nagyvonalú mezőgazdasági Programm megvalósításához, amelyből hazánk egész népe jog­gal várhatja életszínvonalának jelentős megjavulását. Köszön­jük kormányunknak ezt a nagy reménységet és azt a munka- és életkedvet, ami ennek eredményeiként máris egyre erőteljesebben kezd jelentkezni fa­lusi népünk között.« Jelentésében ki­tért egyházunk megnövekedett nem­zetközi jelentőségének ismerteté­sére, a református egyházzal való bensőséges, meleg kapcsolat kiépülé­sére, amely az egyházmegye gyüle­kezetei között is megmutatkozik. Részletesen ismertette az új zsinati törvényeket, sajtóosztályunk múlt évi munkáját. A gyülekezetekről adott összképből a következőik emelkedtek ki: Az egy­házi funlkciók száma kb. ugyanaz, mint az, előző évben. Az e&ketések száma és az- űrvacso rázok száma csökkent. A tanács- és a közgyűlések száma kedvező: 161, illetve 87. Kevés az önkéntes munkások száma: 46. Nyolc gyülekezetben egyáltalán nincs is. Az esperesi látogatások alkalmá­val legszebb gyülekezeti élet Kapos­váron, Kötésén, Nagykanizsán, Iha- rosberényben, Gyékényesen, Sur- don és Sandon mutatkozott. Az esperesi jelentés után az egy­házkerület és Dezséry László püspök nevében Benczúr László püspöki tit­kár szólalt fel. Felszólalásában ki­emelte, hogy a gyülekezetek épülése felé az 1948-ban összeült zsinat nyi­totta meg az utat, majd a követke­zőket mondotta: »Ennek az egy­házmegyének a gyülekezetei kato­likus többségű lakosság között él­nék mindenütt. A lelkészék és a gyülekezetek népe is állandó érint­kezésben van a katolikussággal. Ez az adottság hármas elkötelezést ró ránk. Katolikus testvéreinkkel min­denütt együtt kell működnünk, ahol a község javáról és a nép boldogulásának szolgálatáról van szó. Éberséget kell tanúsítanunk ott, ahol gyülekezeteink életét megbontani és zavarni igyekez­nek, akár reverzális-erőszakolás- sal, akár elkercszteléssel, vagy más formában. Ellenállást kell tanúsítanunk mindenütt, ahol hamis egyházfogalommal — az uralkodni akaró, pozíciókért har­coló, az embereket hamis poli­tikai reménységgel ámító egyház képével kísértenek meg bennün­ket.« Az esperesi jelentéshez többen szóltak hozzá. Molnár Lajos barcsi lelkész arról számolt be, hogy kis gyületkezete sok más gyülekezethez hasonlóan eddig a földbirtokokra tá­maszkodott. Az egyházmegye gyü­lekezeteinek testvéri segítsége követ­keztében gyülekezete most is él és szolgálatát ellátja. Trimmel Henrik egyházmegyei felügyelő arra hívta fel a figyelmet, hogy gyülekezeteink is átalakulóban vannak. Az egyház terheit széle­sebb alapokra kell fektetni, mert ezzel biztosíthatjuk az igehirde­tés ellátását. Többet várnak ma minden munkástól, a lelkészek­től is. Ezt a több munkát kell szélesebb fe­lelősségvállalással biztosítani. A közgyűlésen kérték az esperesi látogatások folytatásét. Kimondták, hogy az üresedésben levő felügyelői állásokat június 30-ig mindenütt be­töltik. Kérték az intézkedést az Éneskeskönyv új kiadásának meg­jelentetésére. A közgyűlés kiemelkedő eseménye volt Loós János számvevőszéki je­lentése. A zsinat VII. tc.-re hivat­kozva, amely szerint a »Magyar­országi Evangélikus Egyház háztar­tását Isten igéjének hatalmára ala­pozza és anyagi erejét Isten igéjének hirdetésére, a szeretet gyakorlására fordítja«, hálával hívta fel a figyelmet arra, hogy Isten igéje valóban élő és ható. Statisztikailag mu­tatta ki, hogy az elmúlt évben 57 százalékkal teljesítették túl a gyülekezetek önkéntes vállalásu­kat. Az adakozás 30 százalékkal emelkedett. 100 százalékkal ad­tak többet országos egyházi cé­lokra, mint amennyit előirányoz­tak. A gyülekezeteket egyenként i^jjtte sorra, kimutatva azt, évente hány forintot adakozott átlag egy-egy gyü­lekezeti tag az egyházi hozzájárulá­son kívül. Első helyre Nagykanizsa került. Zalaistvánd, amely egy éve tért át az önkéntes egyházferantar- tásra, miután eddig földbirtokokra alapozta az agyhézfenntartást, a má­sodik helyre került. Szomjas Károlynak, a Ielkészi munkaközösség tevékenységéről adott részletes .beszámolója után a közgyű­lés keretében tett jelentést a Gyám­intézet, illetve a Gyülekezeti Segély munkájáról Lágler Béla lelkész. Eb­ben az esztendőben a somagyvámosi, a következő évben a somogymed- gyesi templom építésének befejezé­sét és megsegítését tűzték ki célul. A közgyűlés részvevőit szeretet- vendégségen látta vendégül délután a nagykanizsai gyülekezet. A 7 óra­kor tartott templomi ünnepségen Benczúr László püspöki titkár hir­dette az igét, Jakus Imre lelkész ol­vasott fel verseiből, a Gyülekezeti Segély feladatairól tartott előadást Lágler Béla és Fónyad Pál nagy­kanizsai lelkész mondott imádsá­got. A kis gyülekezetekből és sok szór­ványból álló egyházmegyének jövő­jét főleg két tényező fogja meghatá­rozni: milyen mértékben tudnak ki­gyógyulni a gyülekezetek a még mindig mutatkozó egykerendszerből (a temetések száma több, mint a ke­reszteléseké; van olyan gyülekezet, ahol az előző éven 1 kereszteléssel 16 temetés áll szemben)’ és milyen mértékben tudják a jórészt gazdál­kodókból álló gyülekezetek a helyes kapcsolatot megtalálni egész társa­dalmi fejlődésünkkel, Nyugat'békésl egyházmegye A Nyugat-békési Egyházmegye Kondoroson tartotta évi rendes köz­gyűlését április 29-én. Dr. Nádor Jenő egyházmegyei felügyelő meg­nyitójában Tessedik Sámuelről szó­lott. Aranyi József esperes jelentése egyházi tájékoztató, esperesi munka­jelentés s a gyülekezetek életét meg­rajzoló bő és iránytmutató jelentés volt. A közgyűlést abban a kondorosi templomban tartotta az egyház­megye, amely ez évben ötven- esztendös. A gyülekezet külöp készül ugyan ennek a megünneplésére a templom belső renoválásával, előreláthatólag a nyár folyamán, de most is áhítatos hálaadás töltötte el a közgyűlés tag­jait ezért a kiemelkedően szép, neo- gót stílusban épült templomért. Második kiemelkedő szempont a közgyűlés részvevőinek szép száma. Nem csupán az érdeklődő gyüle­kezetbeliekre gondolunk, hanem arra, hogy a közgyűlés hivatalos tag­jainak, kiküldötteinek szinte teljes létszáma együtt volt. A gyülekezetek felelősségét s az egyházi közügyek iránti mély érdeklődését mutatja ez, ami itt is, de országszerte is örvendetes jelenség. Harmadik eseményként kiemeljük az egyházmegyének a Gyülekezeti Segély-gyűjtésben tanúsított maga­tartását. Példaszerű gyűjtésben áll ez az egyházmegye. A tavaly gyűj­tött összegnek a megkétszerezése felé haladnak már. Benczúr Zoltán, a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadója nagy figyelemmel hallga­tott jelentést terjesztett elő, ami ige- szerű'elvi alapvetés után részletesen számolt be az egyes egyházközsé­gekben befolyt összegekről. Üjítás- ban is leleményesek voltak: külön gyűjtési tételként vezetik és szor­galmazzák a lelkészek adományai mellett a felügyelők külön adomá­nyait is, ami máris szép eredmény­ről tanúskodik. A közgyűlésen a Déli egyházkerü­let képviseletében részt vett Koren Emil, a Gyülekezeti Segély országos lelkészvezetője s üdvözlő szavaiban a következőket mondotta: »Az egyházmegyei közgyűlés régi örökség szerint »leadminisztrál« egy esztendőt. Zsinati törvényeink s egész zsinatunk levegője immár ki­került a jogi nyelv és zártság vilá­gából s ma az egyház szervezeti élete előtt is széles látókör nyílt meg. Ez ma annyit jelent, hogy a kerület élete itt dobog az egy­házmegyékben. Itt intéződik el és kell elintéződnie minden lé­nyeges kérdésnek. Az egyházmegyék összedolgozott papsága és világi vezetői viszik to­vább az egészséges életet. Itt nem akták záródnak le és nem esemé­nyeket regisztrálnak ma már, ha­nem maga az egyház mozdul itt s lát messze: kerület, egyházegyetem, sőt egyre inkább a világ keresztyén- sége, az ökuméne felé. Ab egyházkerület is így néz Bé­kés felé. Sziklamászó turisták tanít­ják, hogy a testnek három ponton kell mindig szilárdan fogóznia, hogy biztosan haladjon a csúcs felé. Déli egyházkerületünk három ilyen pontra tekint különösen, hogy biztosan haladjon az épülő jövendő csúcsai felé: Budapest, Tolna-Baranya és Békés. Ezzel a felelősséggel intéztessék tehát itt minden ügy s vessenek számot minden csatorná­val, amelyben az egyházmegye élete is tovább folyik. Evidens teológiai igazság, hogy az ige egyháza vagyunk s Ielkészi mun­kánk minden igazi tartalma az ige hirdetésének hogyanja körül feszül. Ennek a hogyannak most egy pont­jára szeretnék rámutatni a hallott esperesi jelentés nyomén. Egyhá­zunknak rendkívüli hatású nagy ige- hirdetője, Blumhardt mondotta, hogy az igehirdetés mindig ördögűzés. En­nek a mondatnak az igazsága ma nem középkori misztikus képzetek felelevenedését jelenti a számunkra, hanem annak a reális valóságát, hogy az igehirdetés mindig a bűnnel szemben harcol s mi korunkban egyre jobban látni tudunk a bűn kérdésében is »perspektívában«. Az elmúlt háború során volt módunk látni s nyíltan beszéltünk is arról, hogy démonifcus erők munkálkodnak körülöttünk. A hit szemével nézve ma már vi­lágos előttünk, hogy abban a kérdésben, amit ma a világ ma­gasra emel, a háború kérdésé­ben, micsoda diabolikus, démoni erőkkel állunk szemben. Ma úgy áll előttünk a háború réme, mint amiből kiveszett minden emberi hősiesség, akarás és áldozat s a hidrogénbomba kísérletei bizo­nyítják, hogy démonifcus lehetősé­gek és erők haláltakarása rejlik csak benne. Néhány éve még, ha ilyen kérdésekről úgy beszéltünk, mint papok, gyanúsan néztek sokan, hogy máért »politizálunk«. Ma mindenki előtt kétségtelen, hogy nálunk ez teológiai kérdés, az egyház kérdése is, az ige hir­detésének kérdése a való életre nézve, — ha igaz az, hogy vállal- , juk a harcot a bűnnel szemben. »Tárgyalni« — ez Budapestről indult kJ... »íme, az Isten hatalmas« — ez ma a lózung-ige. Hatalmas abban is. hogy életet akar s nem halált. Mi a bűnnel szemben Isten győzelméérl harcolunk. Élet számunkra az is, amit a ma­gyar nép »élet«-nek nevez. A közgyűlés ezek után folyó ügye­ket tárgyalt és teljes tisztújítást vég­zett. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III., Dévai Biró Mátyás-tér 1 Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-541936. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
Thumbnails
Contents