Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-04-25 / 17. szám

* EVANGÉLIKUS ELET Eleven gyülekezeti közgyűlés GYÜLEKEZETI HÍREK 1954. április 25. Húsvét után 1. (Quasimodo geniti = Mint most született csecsemők, 1 Pt 2,2) vasárnap. »Az új élet teremtője« — Igék: 2. Kor. 4, 10—14, — Jn. 5, 24—25. -Liturgikus szín: fehér. rádiós félóra Április 25-én, vasárnap reggel fél 9 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Aka­démia dékánja. BUDAFOK Virágvasamapon tartotta a buda­foki gyülekezet az albertfalvi szór­vánnyal együtt ez évi első szeretet- vendégségét. Dr. Somogyi József fel­ügyelő köszöntötte az egybegyűlteket. A műsort az anyagyülekezet és az albertfalvi szórvány ifjúsága és gyermekei szolgáltatták. Igét hirde­tett Győry János nagytarcsai lelkész. GYÚRÓ A gyülekezet lelkésze virágvasár­napon iktatta be hivatalába az űj egyházközségi felügyelőt: Guvabi La­jost; az új másocifeiügyelőt: Ribi Károlyt; a számszéki elnököt: Gurabi Gyulát és három új presbitert: Bo- rótzky Mihályt, Puskás Gyulát és Szalay Balázst. Az új gyülekezeti munkások szolgálatára jó remény­séggel tekint a gyülekezet,­FELSÖPETÉNY Március 6—9. sorozatos igehirde­tést tartott a gyülekezetben Selmeezi János tatabányai lelkész. HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye lelkészi munka- közössége április 15—16-án munka­ülést tartott. Megyer Lajos ismer­tette a legutóbbi országos esperesi konferencia eredményeit. Ezenkívül foglalkozott a munkaközösség az új bibliafordítással. A próbafüzeteket alaposan áttanulmányozták a lelké­szek és észrevételeik, megjegyzéseik nagy segítséget jelentenek majd a fordítóbizottság munkájának. El­hangzott egy előadás: »A lutheri ke- resztyénség teológiai alapvonalai« címmel, Gáncs Aladártól. BÄCS-KISKUN EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye lelkészi munka- közössége március hó 24—25-én Sik- ter András esperes vezetésével Bu­dapesten gyűlést tartott. A munkaközösségi gyűlésen a kö­vetkező írásmagyarázatok és előadá­sok hangzottak el: Március 24-én: 1. Irásmagyarázat .Zsid. 9:14. Ba- kay Zoltán lelkész, Duriaegyháza. 2. A Szentírás evangélikus haszná­lata. Veöreös Imre lelkész, Kecs­kemét. 3. Az egyház politikai felelősségei Grünvalszky Károly lelkész, egyetemes főtitkár h., Budapest. 4. Egyházunk szolgálata a mező- gazdasági problémákkal szem­ben. D. Dr. Vető Lajos püspök dolgozata, Felolvasta: Sikter András. 5. Az emberi munka teológiai érté­kelése. Ponicsán Imre lelkész, Kiskőrös. 6. Sajtónk és parasztságunk kér­dése. Murányi Árpád egyházme­gyei sajtómegbízott-lelkész, Páhi. 7. Egyházmegyei önsegélyző pénz­tár. Bachát István lelkész, Kis­kunhalas. 8. Teológus Otthonunk és gyüleke­zeteink. D. Dezséry László püs­pök iratát felolvasta: SikterAnd- rás esperes. 9. Egyetemes egyházunk könyvtára. Virág Jenő lelkész, könyvtáros, Budapest. 10. Irásmagyarázat. János 13:31—35. Hernády Nándor lelkész, Apcs- tag. 11. Egyházmegyei presbiteri gyűlés: Időszerű ügyek. Március 25-cn: 1. Irásmagyarázat, 91: Zsolt. 11. v. Seben István hitoktató-lelkész, Kiskőrös. 2. Luther két birodalomról szóló ta­nítása. Palotay Gyula lelkész, Harta. 3. Egyháztag, egyházfenntartó ha­ság, egyházfegyelem. Sikter András esperes, Soltvadkert. 4. Könyvismertetés. Loewenich: Lu­thers theologia crucis. Tóth-Szöi- lős Mihály s. lelkész, Kiskőrös. 5. Az egyház szeretetszolgálatáról. Sztehló Gábor lelkész, Budapest, 6. Irásmagyarázat. Ján. 13:36—38. Szentpétery Péter lelkész, Csen­gőd. A gazdag és értékes tárgysorozatú gyűlésen sok komoly és építő hozzá­szólás hangzott el. A gyűlés befejez­tével a munkaközösség tagjai megte­kintették az egyetemes egyház könyvtárát Virág Jenő könyvtáros­lelkész szeretetteljes és ismertető ve­zetésével, A SZERETETOTTHON EGY NAPJA Kellő hirdetések után a gyüleke­zet szép számmal jött össze a temp­lomban. Olyan képet mutatott, mint­ha istentiszteletre jöttek volna össze a hívek és nem közgyűlésre. De ez így helyes: legyen a közgyűlés is «2 egyház szolgálatának kifejezése. Olyan alkalom, amelyen számot kell vetni az igehirdetés minden ágával és hálát lehet adni Isten munká­jáért a hívek mindennapos életében és a gyülekezetben is. Először a lelkész igét olvasott és rövid írásmagyará- zatot tartott, amely egyben a lel­kész évi jelentésének a bevezetése volt. Először a kisgyermekek pász­torolásáról számolt be, a gyermek- bibliaköri munkáról. A havonta tartott gyennekistentiszteletek al­kalmával gyermekek végezték a perselyezést, az egyházfi és a kán­tor szolgálatát is gyermekek látták el minden alkalommal. így kezdték gyakorolni idejében azt, amit felnőtt korban is végezhetnek. Amikor el­hangzottak a családi istentisztele­tekről és a gyermekistentiszteletek­ről szóló adatok, a lelkész megállt évi jelentése felolvasásában s a gyü­lekezet előtt felsorakozott egy kis gyermek-sereg. Adventtői böjtig sor- ravették az ünnepeket, igét mond­tak, amely az ünnep jellegének megfelel, egy leányka pedig verset szavalt. A bibliaórák és szeretetvendégsé- gek ismertetése után az ifjúsági énekkar lépett elő és kánonok ének­lésével mutatta be előrehaladását. Közöttük voltak a múlt évben kon­firmáltak is s a még most is emlé­kezetes konfirmációi ünnepségre való gondolásképen a gyülekezet el­énekelte a konfirmandusok énekét. A felnőttekkel kapcsolatos egy­házi szolgálatról szólt az évi jelen­tés további része. Ennek elhangzása után a gyülekezet hálát adott az ige magvetéséért: A Te áldott beszéded Teremjen jó gyümölcsöket. Azután a gyülekezet egy leány­tagja elszavalta Reményik Sándor »S az Ige testté lett« című költe­ményét. A szeretelvendégscgekről szóló jelentésben a nők szolgálata bontakozott ki. A lelkészi jelentés­sel kapcsolatban a szolgáló szerétéi­ről zengett énekük a 446. ének 5. verse szerint. A szeretetszolgálat eredményének ismertetése után, amely a hívek nagy áldozatkészsé­géről volt tanúságtétel, ismét a gyü- 'ekezet énekelt. Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem Erre segélj, 6 Isten Én édes Istenem! Az énekkar munkáját az ének­kar szereplése jellemezte s mivel közismert mű bemutatása volt, a Tallózgat az ember emlékeinek könyvében. Régmúlt események, el­felejtett arcok tekintenek felénk a lapok közül. Egy-egy kedves emlék láttán derűre simul arcunk, majd elborul homlokunk, ha valami kel­lemetlent idézünk magunk elé. Néha ökölbeszorul a kezünk.;. Hirtelen apró falu, csöndes teme­tőjének képe rajzolódik ki szemem előtt, olyan ez is, mint a többi fa­lusi temető. Bejáratánál idomtalan cementsír fogadja az embert. Gőgö­sen terpeszkedik szét, uralva környe­zetét, hirdetve az alattuk fekvők sí­ron túl is harsogó gőgjét. Az igaz, hogy semmit nem vittek magukkal a másik világba, de lényük kegyet­len voltát még az életen túl is pél­dázza ez a bántó cementsír. Kevesen tudják, hogy nemcsak az a két ember fekszik azon a helyen, akiknek neve aranyos betűkkel fény­lik a márványtáblán, hanem még valaki, akit elfelejtettek felíratni oda. Ő az, a kicsi Istvánka. Kissé hor­padt, aprócska sír volt az övé. nem gondozta senki, felverte a dudva és a gaz kicsi dombját, míg egy szép napon kiszedték a korhadó fejíát, amiről már lemosta a feliratot az eső és néhány kapavágással egyenlővé tették a sima földdel. Nagyszülei va­lami pompás emléket akartak ma­guknak állítani és ebben akadá­lyozta őket a halott Istvánka. Pon­tosan sírja fölé került az egyik ce­mentfal, ránehezkedve a kicsi ha­lottra, még halálában sem hagyva néki békét... Mosolygós gyermeknek született, olyannak, mint a többi gyerekek. Szülei nem bánták, hogy beköszön­tött hozzájuk, de annál inkább az öregasszony. Ez a kiszáradt, csupa gyülekezet halkan dúdolta a dalla­mot a karral együtt. Az iratterjesztés a közgyűlésen is szolgált. Minden jelenlévőnek át­adott egy kis füzetet, amelynek cí­me »Mi neked a kereszt?«. A gyü­lekezet fiókegyházközségéről is esett szó s ezzel kapcsolatban a gyüleke­zet éneklő könyörgése hangzott: Oltalmazza Krisztus Az O szent egyházát Miként a Jópásztor Saját juhocskáját Aki a Krisztusnak Igéjét hallgatja, Lesz is arra néki Szorgalmatos gondja. A személyváltozások bejelentése­kor a gyülekezeti felügyelő igével köszöntötte az elmúlt évben válasz­tott egyháztanácsosokat. Majd meg­emlékezett a halottakról, ami után a gyülekezet elénekelte a közismert temetési éneket: Krisztus Te vagy életem, Nyereség halálom Reményem beléd vetem, A halál csak álom. Amikor a lelkész anyagi ügyekről számolt be, felállt a gyülekezet gondnoka és előterjesztette pénz­ügyi jelentését, hálát adván Isten­nek azért, hogy az áldozatkészség és egyházhűség elegendő bizonysá­got tett az egyház fenntartásához. A gyülekezet mint közgyűlés a je­lentést elfogadta. Azután a presbi­terek mozgó persellyel összegyűj­tötték az offertóriumot: Külön fejezet volt a békemozgalom szolgálatáról való beszámoló, amely arról szólt, hogy a lelkészek résztvettek békegyűlése­ken mind egyházi, mind világi ren­dezésben, kapcsolatot tartottak a Tanáccsal és velük rendszeres meg­beszéléseket folytattak a közös fel­adatokról. Végül a lelkészi jelentés összefog­lalta az elmúlt év eredményeit, imádkozott s a gyülekezet dicsőítette Istent a 10. ének 1. versével Dicsérd én lelkem a Dicsőség örök Királyát! Ez a közgyűlés is azt mutatja, hogy zsinatunk törvényei és a tör­vények szelleme érvényesül gyüle­kezeteink életében. A kihalt közgyű­lések helyett lehetséges olyan együtt- létben számotvetni egyházunk életé­vel, amely számottarthat az egész gyülekezet érdeklődésére. Cíyorsan elhangzó számok helyett a szolgá­lat különféle ágai elevenednek meg, amelyekből láthatóvá válik, miként él ma Istennek népe. Bizonyosra vesszük, hogy egyházunk sok gyü­lekezetében valamilyen módon erre törekszenek lelkészeink és egyházi vezetőink. H. A, cso-nt vénség, aki arról volt hírhedt, hogy a tavalyi kukaeos szalonnát is sajnálta saját magától, aki zsugorisá­gában soha nem lakott jól, szinte tajtékzott a dühtől, mikor először látta Istvánkát. Hát hogyisne hábor­gott volna, amikor már volt egy gye­rek. »Nem engedem, hogy patkány­fészek legyen a házamból! Koldus­botra akarjátok juttatni a másik gye­reket?!« — ilyet és hasonlókat ordí­tozott. pedig 200 hold földje volt a családnak. A szomorú az esetben csupán az volt, hogy a vénasszony rettenetes haragjával szinte kimon­dotta Istvánka halálos ítéletét. Ha­marosan beteg lett, nem törődtek vele. A vagyon utáni hajsza erősebb volt bennük, mint a gyermeket féltő szeretet. Az utolsó pillanatban ugyan megpróbálkoztak mindennel, de ak­kor már hiába tették. Szépen eltemették, ahogyan ez il­lik, minden templomban harangoz­tak, napjában többször. A koporsó­nál a vénasszony őrjöngve sírt, hogy mások is lássák, mennyire bánkódik, a könnyei mögött azonban nagy nyu­galom árasztotta el: most már nem kell szétosztani a szép darab földet. A csöndes temetőben új sírt ástak, fölibe került a frissen festett fehér fejfa: »Itt nyugszik békében István­ka. Élt 4 és fél hónapot. Meghalt 1923. augusztus 5.« De úgy látszik, hogy mégsem nyughat békében, mert most ott terpeszkedik fölötte nagy­anyjának cementsírja, azé, aki ha­lálba küldötte. :.. Tallózgat az ember tapasztala­tai között és az ige visszhangzik a szívében: »elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, az­után az ítélet«. (Zsid. 9. 27.) Készülj az ige hallgatására! HUSVÉT UTÁN 1. VASÁRNAP 2. Kor. 4, 10—14. A keresztyén új élet nem abban különbözik a régitől, hogy útja vas­tagon be van hintve tövismentes ró­zsákkal. A keresztyén ember szíve is emberi szív s ezért küzd a kísértés­sel és a bűnnel, ez a küzdelme pedig gyakran fájdalmas. A keresztyén ember is megérzi, ha egyéni vagy közösségi életében a bűn folytán va­lami nincsen rendjén és szomorú vagy gondterhelt akkor, ha erre oka van. Nem abban különbözik az új élete a régitől, hogy a bűnnek ilyen következményei kivesztek életéből. Pál apostol is arról beszél, hogy amint Krisztus szenvedésében és ha­lálában Űbeléje mart a bűn, úgy mi is »testünkben hordozzuk az Vr Jé­zus halálát«. Az alapvető különbség a régi és az új élet között abban van, hogy nem csak ezt hordozzuk magunk­ban. A Jézus élete is látható a mi halandó testünkben — mondja az apostol. A Jézus életén pedig kétség kívül feltámadott életét kell érte­nünk, tehát az igazat, a győztesei és az örökkévalót. Az új életnek ez a tulajdonsága, ez a kettőssége nem rejtett és nem is rejteni való dolog. Pál apostol is így mondja: látható legyen. Krisztus fel­támadásának ajándéka nemcsak ígé­ret — habár az is —, hanem a Szent­lélek munkája által naponként létre­jövő és megerősödő valóság. Leta­gadhatatlan dolog, hogy vannak kí­sértéseink és küzdünk a bűnnel. De a küzdelemben a Szentlélekrlsten át­adja nekünk a Krisztus feltámadása erejét, hogy végül is láthatóvá legyen az ő élete. Ezért a keresztyén új élet a bűn elleni küzdelem lüktetésében mégis felmutatja az igazság győzel­mét a bűnön, az élet diadalát a ha­lálon és a szeretetét a gyűlöleten. Ez a rajtunk kiábrázolódó krisz­tusi győzelmes küzdelem nem öncél. Az a célja, hogy általa másokban is meglátszódjék a Krisztus élete. A ke­resztyén új élet Pál apostol szerint éppen a bűnnel szemben vívott — Krisztus által győztes — küzdelem­mel munkálkodik azon, hogy az élet, vagy inkább az Élet másokra elhas­son. így mondja: »a halál miben- nünk munkálkodik, az élet pedig ti- bennetek«. Nagyon jól tudjuk, és ez az ige csak megerősít abban, hogy a keresz­tyén új életnek látszania kell. Még­sem némajáték. A keresztyén új élet a Krisztusba vetett hit által jön lét­re, szinte teremtődik. Ennek a hit­nek szóra kell bírnia a keresztyén embert. Hiszünk és ezért szólunk. Hirdetjük az Isten jó akaratát, hogy aki a Krisztust feltámasztotta, az bennünket és velünk az emberiséget sem akarja a halál és a bűn marta­lékává dobni, hanem munkálja ben­nünk is az életet ép a Jézus által minket is feltámaszt. MEGJELENT Benczúr László; KONFIRMÁCIÓS KÁTÉ Ara: 4.— Ft Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Bp., VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278—VIII. Olyan kevés kell hozzá..a A Rózsadomb egyik meredek, lép­csős utcáján egy iskolásfiú jött le­felé. Hóna alatt a táskáját szorította, kezében egy viharvert vonalzó. Fel­tűnt, hogy sötét, borús az arca, nagy, értelmes, kék szemében, mint két nagy gyöngyszem ott ült a könny. Nem állhattam, hogy meg ne szólít­sam: — Mi történt? A két nagy gyöngyszem legurult a kabátjára, fölemelte kezét és zo­kogásba fulló hangon mondta: — Elestem és az iskolában most fölírnak, hogy piszkos a kezem. — Nohát, ha csak ez a baj, gyere, segíthetünk rajta! Van nálam papiros, letöröljük a kezedről, kabátodról is a piszkot és nem írnak fel. Arca kiderült, a gyöngyszemek nem gurultak már a szeméből, s mi­kor elkészültünk, vidáman, boldo­gan szaladt az iskola felé. Előbb még megegyeztünk abban, ha leg­közelebb találkozunk, elmondja, mi volt ma az iskolában, mert »eddig mindig tiszta ötös voltam« — mond­ta és elrohant. Milyen kevés kellett hozzá, hogy egy borús gyermekszív újra kide­rüljön és a sírásra görbülő ajkak is újra kacagjanak! Milyen kevés kell sokszor ahhoz, hogy ne csak kicsinyek, de a na­gyok szívéből is elűzzük a borút és megvigasztaljuk a megszomorodot­takat! Még alig pirkad, de Olga testvér már régen ott áll a gyúródeszka mel­lett. Nyújtogatja a tésztalapokat. Lekvárt keneget rá. Sűrűn egymás mellé. Ebédre derelyével kedveske­dik az otthon népének. Ez sok mun­kát ad, korán kellett felkelni hozzá. Az otthon népe még alszik. Olga testvér tüzet rak. Felteszi a tejet, hogy mire az öregek felkelnek, kész legyen a reggeli. * A lakószobák felől neszezés hal­latszik. Ébredezik a nép. Lassan ti­pegnek be az öreg, többnyire beteg nénikék a nagyterembe, ami ebédlő is, nappali is egyben. Egyik-másik kedves mosollyal köszönti társait, de akad morcos, rosszkedvű is, mint az olyan ember, aki nem aludta ki ma­gát. Megindul a terefere a nénikék között. Egy leány jön be. Megteríti az asz­talt, aztán kimegy a konyhába. Se­gít behozni a reggelit, a jó meleg kávét. A nénikék körülülik az asztalt. Egy-egy kalácsszelet kerül mindenki elé. Akinek jobb az étvágya na­gyobbat, aki csak keveset eszik ki­sebbet; mindenkinek a kívánsága szerint. Olga testvér kezében a merő­kanállal a kávét adagolja. Gondo­san, mintha az anyjuk lenne ada­golja a porciókat. Aki föllel szereti, annak föllel, másoknak a nélkül. Majd leteszi a merőkanalat és két kezét összetéve imádkozik. A néni­kék hangosan mondják vele az asz­tali áldást: — Jövel Uram, légy vendégünk. Áljd meg minket és áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen. A nénikék lassan, öregesen, de jó­ízűen fogyasztják a reggelit. Olga testvér velük étkezik. Közben be­szélgetnek. A reggeli beszédtéma gyakran a volt tanítónő körül forog, mert ő soha nem reggelizik. Valaki kitalálta, hogy ő zugevő. Ezen nagyot nevet mindenki. A tanítónéni nevet legjobban, mert megérti és szereti a tréfát. Reggeli után Olga testvér felol­vassa az Ütmutató szerinti reggeli igét. Rövid igemagyarázattal és imá­val végződik a reggeli. A néaikék szétszélednek. Leülnek a maguk megszokott helyére. Szunyó- I kálnak, vagy beszélgetnek. Sokat unatkoznak, így töltik a napjukat* * Kint a konyhában Olga nővér szor­goskodik. Nagy gond és sok munka a tizennyolc bentlakó öreg néni jól- tartása. Több segítség kellene. Néha pörlekedés hallatszik a nagyszobából. Az asszony akkor is asszony, mikor megöregszik. Az unatkozó öreg né­nik, mint a rossz gyermekek hamar összekapnak valami csekélységen. Ilyenkor ott kell hagyni a munkát s be kell szaladni közéjük békességet teremteni. A bőséges, jóízű és mindenki egyéni kívánsága szerint feltálalt ebéd után ismét rövid áhitat követ­kezik. Késő délután, vacsora előtt bibliaóra van. Vacsora után, úgy hét óra felé ki­ürül a terem. A nénikék a szobájukba mennek. Lassan elpihennek. Elcsen­desedik az otthon. Olga testvér holtfáradtan roskad le egy székre. — Ha az Űr nem ád erőt, akkor nem bírom soká ezt a munkát — mondja. Beszélgetünk: A beszélgetésből még jobban meg­világosodik előttem az albertirsai szeretetotthon élete. A sok öreg néni, majd mind beteg is. A legtöbb szívbeteg, vagy korábbi agyvérzés súlyos nyomait viseli, ma­gán. Mindet külön kell gondozni, bá­torítani, erősíteni. Olga testvérnek egy személyben kell közöttük anyá­nak, szakácsnénak, papnak, orvos­nak és néha szigorú bírónak lenni. Kimerítő munka. Szív kell hozzá, mert csak nagy nagy szeretettel le­het elvégezni. Imádkozzunk érte és mindegyik szeretetotthon vezetőjéért, hogy ad­jon az Űr nékik erőt a szolgálat el­végzésére. * Az öreg nénikék napja unalomban telik. Dolgozni nem tudnak, szóra­kozásuk nincsen- Sokat vannak el­foglalva önmagukkal és ez sok ke.« serűségnek az okozója. Szeretnék ha az evangélikus hittestvérek néhány jó könyvet, társasjátékot küldenének nékik. Kérem az Istent, hogy ez megtör­ténjék. Szontágh István KICSI ISTVÁNKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents