Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-04-18 / 16. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET * HÚSVÉT FELŐL A KERESZTYÉN EMBER ELSŐ­SORBAN AZ EVANGÉLIUMRA NÉZ HUSVÉT FELÖL. Ha nem hús­vét felöl néz az evangéiumra, akkor az csak szép legenda. De ha húsvét felől közeledik az evangéliumhoz, aikkor éppen Jézus Krisztus feltáma­dása lesz a bizonysága annak, hogy mindaz igaz és való, amit Jézus tett és mondott. Vagyis azért hihet az evangéliumnak, mert Jézus feltá­madott. Innét nézve való igaz, hogy Isten nem akarja a bűnös ember ha­lálát, hanem hogy megtérjen és él­jen. Való igaz, hogy aki hisz Jézus­ban, ha meghal is él. Valóság, hogy elnyeletett a halál diadalra. Való igaz, hogy a békességet szerzők Is­ten fiainak mondatnak. Igaz, hogy az ember maradandót javai: a hit, a remény és a szeretet, s hogy ezek között legnagyobb a szeretet. És szászszor való: senki sem szakaszt- hat el minket Isten szerelmétől, mely van a Jézus Krisztusban. Igen, mindezt azért hihetjük, mert Jézus Krisztus feltámadott. A KERESZTYÉN EMBER HÚS- VÉT FELÖL NÉZ A BAJOKRA ÉS NEHÉZSÉGEKRE IS, legyenek azok testiek vagy lelkiek. Ez két dolgot jelent. Elsősorban azt, hogy Jézus feltámadásának bizonyosságában a keresztyén ember komolyan veheti és kendőzés nélkül tárhatja fel a leg­különbözőbb bajokat és nyomorúsá­gokat, hiszen bizonyos lehet abban, hogy az első húsvét óta minden bajra van orvoslás. Nem kell ténylegesen meglevő bajokról beszélnünk, mintha nem volnának és nem kell a komoly bajokat úgy feltüntetnünk, mintha azok jelentéktelenek volnának, ha­nem őszintén szemébe nézhetünk a bajoknak, gyökeréig feltárhatjuk azo­kat, hiszen Jézus Krisztus segít ne­künk azok felszámolásában és meg­oldásában. Sőt éppen a kendőzés nélkül, gyökeréig feltárt bajokon tud leginkább segíteni. A bajokra húsvét felől nézni, má­sodsorban azt jelenti, hogy úgy né­zünk azokra mint amelyek már vé­gűiket járják. Húsvét felől csak le­győzött szomorúságot láthatunk. Nem nézhetünk többé semmiféle bajt önmagában. Csak úgy beszélhetünk minden bajról, hogy ugyanakkor és azonnal a kész segítségről is beszé­lünk, amely Jézus Krisztus feltáma­dása által adatott. Isten Jézus Krisz­tusban gyógyít, rendbehoz, újjáte­remt! A KERESZTYÉN EMBER HÚS- VÉT FÉLÖL NÉZ A VILÁGRA ÉS ANNAK ALLAPOTJARA IS. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztuson ke­resztül reménységgel néz a világra. Ez azt jelenti közelebbről, hogy a keresztyén ember szembehelyezke­dik minden olyan »hivő«-nek feltün­tetett, de valójában hitetlen, fata­lista állásponttal. A keresztyén em­ber húsvét felől hadat üzen minden olyan felfogásnak, mely szerint min­dennek úgy kell maradnia a világ vé- véig, ahogyan van, mert úgysem le­het jobb és szebb világot építeni. Tudva azt, hogy az új világot a maga teljességében Isten teremti meg, hús­vét felől és húsvét tényéből kapott erővel munkálkodik a keresztyén ember azon, hogy egy szebb és bol­dogabb világban élhessen, mert nem felejti el, hogy Jézus feltámadása ál­tal az új világ már meg is kezdő­dött, és Ő ennek az új világnak pol­gáraként dolgozik abban a világban, amelyben él; A KERESZTYÉN EMBER HÚS­VÉT FELÖL NÉZ KIVÉTEL NÉL­KÜL MINDEN EBjteERRE IS. Lehet­nék az emberek akármilyenek, a ke­resztyén ember nem tekinthet egyre sem úgy, mint »reménytelen esetre«. Hiszen a feltámadott' Jézus Krisztus leleményes abban, hogy megkeressen és megtaláljon és újjétegyen olyan embereket Is, akik minden emberi látás szerint javíthatatlanak és el­esettek. Ezért, aki húsvét felől néz az emberekre, az megbocsátással, szeretettel, segíteniakarással közele­dik hozzájuk; A KERESZTYÉN EMBER IIÚS- VÉT FELÖL NÉZ AZ EGYHÁZRA IS. Kétségkívül sok »sömörgözés« van e világban élő egyház testén. Az elmúlt évszázadokban és az utolsó évtizedekben is egészen napjainkig, sokat mulasztottak, cselekedtek rosz- szul és hibáztak el sok mindent az egyház hivatott képviselői és egy­szerű névtelen tagjai is. Húsvét fe­lől mégis reménységgel néz a ke­resztyén ember az egyházra, hiszen az a feltámadott élő Jézus Krisztus­nak a teste, amelyet Jézus Krisztus egyszer majd szeplőtlenül fog oda­állítani az Isten elé. Éppen a hús­véti fényben világosodik meg előt­tünk az egyház tagjainak sok vétke, de ugyanebben a húsvéti fényben kapunk új reménységet az egyház jövendője felől; Aki valóban meghallja a húsvéti evangéliumot: »Jézus Krisztus feltá­madott«, annak örvendező, remény­ségben gazdag, boldog élete fogja igazolni azt, hogy »bizonnyal feltá­madott«, Káldy Zoltán „Jézus él! En is vele!“ Húsvét ünnepében sok templo­munkban hangzik fel a húsvéti ének: »Jézus él! Én is vele«. Az ének és az igehirdetés emlékeztet mindnyá­junkat Jézus feltámadására; Jézus feltámadása csoda Jézus él! én is vele; Hitünk nagy csodája és boldog tapasztalása, hogy Ö a mi Urunk él. Nemcsak néhány tanítvány és párszáz ember bizony­ságtétele hirdeti ezt számunkra, ha­nem a mi hitünk is boldogan ta­pasztalja ezt meg a vele való ólet­JÁNOS-PASSIÓ A budapesti evangélikusságnak minden esztendőben -nagy böjti ese­ménye Bach János-passiójának elő­adása a Deák-téri templomban. Ez idén még csak fokozta az ünnepi est jelentőségét, hogy a Lutlheránia ének- és zenekar ötven esztendeje végzi gyönyörű egyházi szolgálatát. Az április 12-1 Jáhos-passió elő­adást D. Dezséry László püspök nyi­totta míg és köszöntötte a jubiláló énekkart. Méltatta a Lutheránia Öt­évtizedes munkásságát, amely nem­csak Budapest és a közvetlen kör­nyék, hanem az egész ország evan- gélilkusságának és a főváros sok más felekezetű, az egyházi zenét ked­velő keresztyénének szolgál. Köszö­netét mondott a püspök Weltler Jenő karnagynak . lelkes munkájáért, Za- lánfy Aladárnak, a templom főor- gonásának és Záhony János pres­biternek, az énekkar gazdasági ve­zetőjének, akik odaadóan támogat­ják munkájában a karnagyot. Az énekkar különös gonddal ké­szült fel az idei előadásra. Egy tel­jes előadásban hangzott el az egész mű, a legkiválóbb művészek közre­működésével. A templom zsúfolásig megtelt, a padok között is mindenütt álltak és végig álltak a közel három­órás előadás alatt. A hosszú Időt is feszült figyelemmel töltötték a részvevők és a halál pillanatában felhangzó Miatyán/kot áhítatos csend­ben imádkozták. A jubileumon igazán hatalmas és művészi előadást nyújtott a Luthe- ránia, A méltatónak nehéz a fel­adata, ha aZ egész műből jobban vagy legjobban sikerült részeket akar kiemelni, nem talál ilyet, mert elejétől végéig legjobban sikerültnek kell mondania az előadást. A szólis­ták is tudásuk legjavát nyújtották. A szopránt M. Molnár Éva és László Margit, az altot Máthé Jolán és Ti­szai Magda, az evangélista szerepét és a tenorszólót Szabó Miklós, Jé­zus szerepét Melis György, Pilátusét és a basszus-szólót Littasy György énekelte, a viola d’amour szólamo­kat Vermes Mária és Szeredl Gusz­táv játszotta — mindnyájan az Ál­lami Operaház tagjai. Ezen a Jénos-passión az énekkar és a zenekar nem »szerepelt« hanem szolgált, a részvevők istentiszteleten voltak és Krisztus szenvedése törté­netén a hitük épült. A Lutheránia minden előadását, de köztük leg­főképpen ezt, mint gyülekezeti szol­gálatot tekinti. Ez nem utolsó sor­ban a karnagy érdeme, aki nemcsak lelkesen, szívesen és nagy tudással, hanem élő hittel vezeti az énekkar munkáját; A Lutheránia legközelebbi előadá­sán Bach: Magnificat c. művét és Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok c. kórusát adja elő. Megemlítjük méig, hogy a jubiláló énekkar őszre tervezi nagy jubileumi estjét, a fő­városi evangélikus gyülekezeti ének­karok közreműködésével. Jézus él, feltámadott. Elménk cso­dálkozva áll meg e lehetetlen tény előtt. Hányán mondják a kételkedő Tamással együtt: »Ha nem látom, el nem hiszem«. (Ján. 20, 25.) Nyolc nap múlva a Feltámadott fel is szó­lítja Tamást, hogy kezét bocsássa bele oldalsebébe és ujjait kezének sebeibe. Erre Tamás hittel vallja: »Én Uram és én Istenem!« Pál is bizonyságot tesz árról, hogy a Feltámadott megjelent Péternek, mind a tizenkét tanítványnak, sőt több mint ötszáz atyafinak. (I. Kor. 15, 5—6.) Ha azonban Tamás meg is győződhetett, hogy Jézus feltáma­dott, és ha ötszáz atyafi látta is Öt feltámadva, ez mind csak a feltáma­dás történeti tényéről beszél, de nem ad felvilágosítást arra, hogy miként történt mindez. A feltámadásra még az elvetett mag hasonlatával (I. Kor. 15, 35—45.) sem tudunk észszerű ma­gyarázatot adni. Csoda ez, és csoda marad örökre. Isten hatalmának cso­dája. Jézus feltámadása hitet kivan Jézus feltámadása teszi leginkább kérdésessé az egész keresztyénséget. Erkölcsi tanítását csak elfogadhatók volnának, jócselekedeteit mindenki helvben hagyná, de hogy elfogadjuk Krisztus feltámadását, ez már sok. E tételnél sokan elfordulnak tőle. Éz túlmutat emberi mivoltán, er­kölcsi tanításán. Hitét kíván, Isten­ben váló hitet, Jézus isteni küldeté­sének, istenfiüságánák hitét. Azt a hitét, hogy az élet adójának van joga és hatalma győzni a halál felett. Is­ten nagy kegyelmi adománya, ami­kor éljut hitünk a bizonyosságig: MEGJELENT áertcíúr László: KONFIRMÁCIÓS KÁTÉ Ara: 4.— Ft MegréndelhetS az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Bp., VIII., PUSkin-u. 12. Csekkszämläs2äm: 220.878—Vili. ben^ Krisztus új életre támaszt minket Azt szoktük mondani: Jézus el­nyelte a halált. Ezzel megmentett bennünket attól, hogy minket nyel­jen el a halál. Meghalunk, amint Ö is meghalt, de a halál többé nem úr felettünk, legyőzetett, csak átmenet a múlandóságból az örök életre. Leg­főképpen azonban azt jelenti, hogy Jézus megmentett az örök haláltól, a kárhozattól, melyet bűneink miatt megérdemelnénk. »Eltörölte a ha­lált, világosságra hozta pedig az éle­tet és a halhatatlanságot az evan­gélium által«. (Ií. Tim. í, 10.) Az új élet Krisztus feltámadásá­ban lesz láthatóvá a mi számunkra. Hitben mór most látjuk, erejét már most nyújtja Jézus. Jézus él! Én is vele. Ez az új élet elrejtett élet, hit­ben való élet, ahogy Pál apostol Kol. 3, 3-ban mondia: »Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben«. Az új élet kötelezése Az új élet új élet. Az új élét a bűn elhagyása, Krisztus akaratának a cselekvése. Az új élet azért szetn- behelyezkedés minden bűnnel, go­noszsággal és embertelenséggel. Bűn­nel, hálállal szemben élet igenlése, megtartása, feltámasztása, hitre ve­zetése. Az élet diadalmas himnuszá­nak kellene zengenie a húsvéti hit­ből szemben a gyűlölséggel, halállal, pusztulással, háborúval és mindazzal, ami mint emberi gonoszság az emberi élet boldogsága ellen tör. Ezzel szem­ben az élet igenlése, építése a fel­adatunk, és amikor az elkerülhetet­len halálra gondolunk, vele szemben is ezt hirdetjük: Csak átmenet, mert Jézus Krisztussal együtt mi is feltá­madunk. Az életet sokféle módon fenyegető világban, életért aggódó emberek kö­zött hadd hirdesse húsvéti hitünk a világ minden keresztyéné felé az új élet kötelezését, az új élet diadalát. Gyöngyösi Vilmos GYÜLEKEZETI HÍREK KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye lelkészi munka- közössége március 30-án tartotta munkaülését Békéscsabán. A követ­kező vasárnap szószéki alapigéjét együtt beszélték meg a lelkészek Gémes István segédlelkész beve­zetése alapján. A kormány mező- gazdasági programmját ismertette Koppány János lelkész, Mekls Adám esperes pedig felolvasta D. Dr. Vető Lajos püspöknek az országos esperes! értekezleten el­hangzott előadását. Két téma fel­dolgozásaként 5 előadás hangzott el: »Az egyház politikai felelőssége« cí­men Solymár Pál és Zeman Zoltán lelkészek, »A munka teológiai érté­kelése« címen pedig Bártlai Lajos, Fabók Ferenc és dr. Gubcsó András lelkészek olvastak fed dolgozatot. PESTMEGYEI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye lelkész! munka- közössége április 7-én az egyetemes egyház Üllői-úti tanácstermében tar­totta ülését Válint János esperes el­nöklete mellett. Jávor Pál ceglédi lelkész úrvacsorát osztott a munka- közösség tagjainak, majd a münka- gyűlésen Nägyböcskai Viltnos pilisi lelkész vezetésével közös bibliatanul­mány folyt. Éróss Sándor gödöllői lelkész: »A templomonkívüli igehir­detés problematikája« címen tartott előadást, melyet élénk megbeszélés követét! Válint János esperes a me­zőgazdaság fejlesztéséről szóló kor­mányrendeletet és az országos espe- fesi értekezletnek e tárgyban kiala­kult álláspontját ismertette a munka­közösséggel. A gyűlésen megjelent és részben közegyházi, részben az egyházmegyét különlegesen érdél; lődő kérdéseket tárt fel és világított meg D. Dezséry László, a Déli Egy- házv-rf'rt püspöke. Dr. Bell chichesteri püspök Németország felfegyverzése ellen és Európa békéjének megteremtése mellett mondott nagy beszédet Az angol munkáslapok felháboro­dottan támadják a canterbury-i ér­seket, aki közbenjárt azért, hogy há­borús náci bűnösöket szabadon en­gedjenek a németországi spandaui börtönből. A lapok szomorúan jellem­zőnek találják, hogy az angol kor­mány befolyásoláséra szolgáló köz­benjárásban a centerbury-i érsek Adenauerrel, Eisenhower elnökkel, és a római pápával egysorbá került. A hét háborús főbűnöfe, aki a span­daui börtönben van: Raeder admirá­lis, Dönitz admirális, Rudolf Hess, Baldur von Sirach, Albert Speer, von Neurath és Walter Funk. Ugyanakkor azonban dr. Bell chichesteri püspök az Egyházak Vi- légtanácsa Központi Bizottságának elnöke, aki nemrégen magyarországi látogatást tett, többekkel együtt nagy beszédet tartott az angol feísőházban Németország új raf elf egy vérzésé el­len. A lordok házának külügyi vi­tájában több felszólalás hangzott el abból a célból, hogy akadályozzák meg a német támadó szellem feléle­dését és Németország újrafelfegyver- zését. Dr. Bell püspök helyéslőleg idézte Molotov szovjet külügyminiszter ki­jelentését. amely szerint az összes vi­tás problémák megoldása lényegesen könnyebb lenne, ha Anglia, Francia- ország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodnak abban, hogy a német militarizmus újjáte­remtése megengedhetetlen. Dr. Bell szerint »tragikus lenne, ha az öt évi szü­net után Berlinben ismét meg­indult négyhatalmi tárgyalások csak azért fulladnának kudarcba, mert nem vettük figyelembe ezt a rendkívül fontos szempontot.« Dr. Bell kijelentette, hogyha Né­metország újrafelfegyverzése meg­indul és az a Szovjetunió ellén irá­nyul, akkor lehetetlenné válik Né­metország és Európa békés egyesí­tése, megmarad a szembenálló két tábor rendszere, örökkétartóvá válik a hidegháború és felbukkan a még súlyosabb helyzet veszélye. Messzire tekintő politikánkat feltétlenül olyan irányba kell vezetni, hogy véget vessünk a kéttáboros helyzetnek.« Dr. Bell felhívta a figyelmet arra, hogy kétszáz külföldön lévő ameri­kai támaszpont fenyegeti a békesze­rető népeket s hogy az Egyesült Ál­lamok határain kívül kilencVenhét ország közül negyvenkilencben állo­másoznak amerikai katonák. »Nem csodálkozhatunk — mondotta Dr. Bell püspök — hogy az orosz veze­tők ezeket a térképeket szemlélve, azt a következtetést vonják le, hogy mindez Európa egységének megbon­tására és ellene irányuló támadó szö­vetség megteremtésére irányul«. Szombat esti közös imádságunk AZ ÉLŐ Jel. 1, 18. Igénkben az a Jézus mondja magáról: »Én vagyak az Élő« — aki valóságos halott volt. Tehát az a Jézus a mi feltámadott Urunk, akinek halála felől Pilátus is meg akart bizonyosodni, akit Arimathiai József helyezett a Sírba. Húsvét felől lesz nyilvánvaló, hogy ez a halál, amelyet' Jézus elszenvedett váltság-halál volt, melyet azért vállalt Krisztus, hogy kiengesztelje a bűneink miatt haragvó Istent és megbékéltesse Öt vélünk. Másfelől hangsúlyoznunk kell azt, hogy ez a halott Krisztus feltáma­dott és é! Ez a neve: ÉLŐ. Amikor Jézus húsvét hajnalán megdlcsőült testben kilépett Arimathiai József sírjából, akkor nyilvánvalóvá lett, hogy Öt többé nem lehet eltávolítani az élők sorából és így ebből a Világból sem. Ezért mondja magáról Jézus: »imé élek öirökkön-örökké«. Ez az örökké élő Krisztus szabadít meg minket is a kárhozatnak és á halálnak birodalmából. Miérettünk, a mi meglgazulásunkért támadott fel. A feltámadott Jézus Krisztus népén szüntelenül meg kell látszódnia annak, hogy élő Ura váh, aki neki is győzedelmes, békességes és örven­dező életet ad. VALLJUK MEG, hogy az egyház népe sokszor elfeledkezik arról, hogy élő Ura van, aki diadalmat vett minden emberi nyomo­rúságon. Sokszor olyanok vagyunk, mintha Krisztus élpor­ladt volna a sírban. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten nem hagyta el Piát, hanem fel­támasztotta. Hogy Jézus feltámadásának minden hasznát a mi javunkra kamatoztatja és bizalommal fordulhatunk Hozzá ínánden kérdésünkben. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy meglátszódjék rajtunk Jézus Krisztus feltámadásának ereje: örvendező, reménységes és békességes életünkön. Könyörögjünk az evanstoni Ökumenikus Világ­gyűlés jó eredményeiért, az egyházmegyei közgyűlések hasz­nosságáért, népünk bő kenyeréért és békéjéért. K. Z. BIBLIA-OLVASÓ HETI IGE: Én vagyok... »az Élő, pedig halott valék és Imé élek örökkön örökké. Amen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai«. JeL 1:18. Április 18. Húsvétvasámap. Ján. 20: 1—10. t Edőször a nyitott és üres sír prédikált egy kis húsvéti gyülekezetnék arról, hogy Jézus nincs a halottak között. Ez is nagyhorderejű bizonyí­ték, annyira, hogy János látott és hitt. Mégis kevés! Csak az ige deríti fel az üres sír titkát mindenkor, minden tanítványnak. Ez pedig az: Isten hatalmasan cselekedett, mert Jézus él. Április 19. Húsvéthétfő. Ján. 20: 11—18. Most is úgy keresik Jézust sokan, ahogyan Mária kereste. Gondűző­nek, mentségnek akkor, amikor más már nincs. Az első húsvét óta azon­ban csak ez az út járható: »az én juhaim hallják az én szómat és követ­nek engem«. Nem az alkalmi segítség, hanem ez a megoldás. Április 20. Kedd. Ján. 20: 19—23. A feltámadó Űrral való találkozás egyrészt ajándék, másrészt feladat. A felöld Ozás, bünbocsánat békéjével a békesség szolgájává tesz sokakat. Azokat O mondotta boldognak. Békességet kapni és békességet szerezni: elválaszthatatlan dolgok. Április 21. Szerda. Ján. 20: 24—31. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a szemünkre többet építsünk, mint a fülünkre. A látás is jogosult. Krisztussal kapcsolatban azonban ez a sor- rend: halljátok az igét és akkor — de csak akkor — lesz látni való is. Akik hisznek az igének, ráadásul megkaphatják a látást is. A hit: a nem 'átott dolgokról való meggyőződés, azért nem szab feltételeket. Április 22. Csütörtök. Ján. 21: I—14. Péter és társai újra halat halásznak. A régi vágányon keresik az éle­tet, mert a Keresztben ők is csődöt láttak. Krisztus ismét nyilvánvalóvá teszi, hogy él. Ezt nekünk is mindennap meg kell tanulnunk* Április 23. Péntek. Ján. 21: 15—19. Péter háromszor tagadta meg urát. Azután háromszor kellett elmbh- őama: Szeretlek. Jézus követésében és szolgálatában nem a jóSzándék ,s... iiT* mf®’ hanem az a tény, hogy Ö előbb szeretett. A ml szere­etunk ennek csak gyenge visszhangja. Mégis fontos! Jézus számít rá és I *?,1ZUs 1™n<ä®ri tanítványától engedelmességet és hűséget vár. Feltétéi ■lküL A mi dolgunk tehát nem az, hogy a másik szérűjét lessük, nem 0^.J0J?ba" f naP éf ram hosszabb-e a nyár ott, hanem, hogy készék I legyünk igeje befogadására, és cselekvésére. Szabó Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents