Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-04-04 / 14. szám

A Teológiai Akadémia másfél esztendeje

evangélikus lelkészkópzésünkben,

Az egyiiáz nem önmagának él

0. Bereczky Albert és D. Dr. Vető Lajos püspök nyilatkozata a Neue Zeit című berlini napilapban

A

Z EGYHÄZEGYETEM TANACSA

elé terjesztett jelentésemben részletesen beszámoltam Teológiai Akadémiánk másfél évi munkájáról. Most elsősorban gyülekezeteink tagjai felé szeretném elmondani az elmúlt másfél esztendőről mindazt, amit el kell mondanunk azért, hogy híveink is beletekinthessenek a professzorok és hallgatók munkájába és így velünk együtt örvendezzenek a jó eredmények láttán és velünk együtt kérjék Isten megsegítő kegyelmét és áldását szolgálatunkra.

A LELKÉSZKÉPZÉSRŐL, fiatal emberek felkészítéséről a lelkészt szolgálatra ugyanis csak Istennek hálát adva beszélhetünk ma egyházunkban. Neki adunk hálát mi professzorok azért, hogy reánk bízta a magyarországi evangélikus lelkészképzés nehéz és mégis örömteijes munkáját Hálát adunk azért, hogy minden szellemi, erkölcsi és anyagi támogatást megkaptunk egyházunktól, gyülekezeteinktől és a magyar kormánytól s így zökkenőmentesen szolgálhatta Akadémiánk a lelkészképzésben az egyház Urát Hálát adunk Istennek azért, hogy mi professzorok neki engedelmeskedve tudjuk keresni és megtalálni azoknak a feladatoknak értelmét és célját, amelyeket Isten ma a lelkészképzés asztaléra helyez. Hálát adunk azért, hogy hallgatóink egyre tisztábban látják: Isten a ma és jövő egyházának, a ma és jövő magyar népének olyan fiatal lelkészeket akar neveltetni, akik hittel és bizalommal tekintenek a jövőbe. Akik megérzik a professzorokból feléjük sugárzó sze- retetet, s ezért szeretik tanáraikat, szeretik egyházukat, szeretik szolgálatukat és szeretik népüket, mert szeretik a megváltó Krisztust. Puritán, szolgálatkész, fegyelmezett, az egyházi rendet tiszteletben tartó, apostoli lelkületű, az egyházi munkát valóban szerető és abban áldozatkész lelkészeket akarunk nevelni és a hallgatóság padjaiban látni.

A GYÜLEKEZETI ISTENTISZTELETEKEN, széretetvendégsége- feen, országos esperesi értekezleteken, teológus-napokon, lelkészi munkaközösségi üléseken és konferenciákon elhangzott igehirdetések és előadások, a Lelkésznevelő Intézet javára végzett szuplikációk arra indítanak bennünket, hogy az Akadémia Budapestre költöztetését egyik legszerencsésebb és leggyümölcsözőbb mozzanatnak tekintsük az evangélikus lelkészképzés történetében. A professzorok által végzett szolgálatok mintegy 150 alkalma arról tanúskodik, hogy mennyire helyes és igaz lépés volt. amikor kiemeltük Akadémiánkat és magunkat is a kis- városias elzáitkózofctságból és beleépítettük tudományos munkánkat az egyház életének a gyakorlatába. Itt érezzük egyházunk szívverését és megnyitja Isten szemünket a kicsinyen való hűséges sáfárkodásra is. Csak így ismerhetjük meg gyülekezeteink tagjainak a gondolkodását, elképzeléseit és igényeit a lelkészi szolgálatról és így válik lelkészkép- zésünk életessé és valóssá.

L

elkészek és lelkészi munkaközösségek az ország minden tájáról meglátogatják Akadémiánkat, kapcsolatba kerülnek a professzorokkal és hallgatókkal, »szót értünk« egymással. Lelkészek és segédlelkészek közvetlenül, személyesen kémek és kapnak felvilágosítást kérdéseikre s ezzel egészen új út nyílt meg a lelkésztovábbképzés területén. Lelkészek és segédlelkészek sokszor ott ülnek a hallgatók között, hogy ismereteiket felújítsák és ösztönzést kapnak a további önképzésre. Mindez olyan távlatokat nyit meg

amilyenekre esztendőkkel ezelőtt gondolni sem mertünk,

H

allgatóink szintén közvetlenül kapcsolódnak bele főleg a nagybudapesti gyülekezetek életébe és munkájába. Már most közelről láthatják a lelkészi szolgálat veszedelmeit és kísértéseit, de örömét és értelmét is. A gyakorlati élet maga olyan emberekké formálja velünk együtt ötven teológusunkat, akik a Krisztusban megtalált és megragadott új életet nem rejtik véka alá, hanem ebben a világban, az emberi társadalomban igazi és egész emberként, igazán élni tudó, igazán dolgozni tudó és akaró, ennek a világnak a kérdései iránt megnyílt szemű és kitárult szívű emberekként tanúskodnak a lelkészi szolgálat értelméről: Krisztus hatalmáról.

A tan Árok tudományos

MUNKÁSSÁGA is nemcsak megnövekedett, de elmélyült az elmúlt esztendőkben. A Lelkipásztorban, Evangélikus Életben, a református egyház lapjaiban rendkívül sok cikk jelent meg a professzorok tollából. S emellett az új bibliafordítás egyre inkább az Akadémia tanárainak az érdeklődési körébe került. Nemcsak azért, mert Karner Károly és e cikk írója tagja az újszövetségi, illetve ószövetségi bibliafordító szakbizottságinak, hanem azért is, mert lelkészeink és híveink is egyre jobban érdeklődnek az új fordítás iránt és hozzászólásaikkal, kérdéseikkel elsősorban a teológiai tanárokat keresik meg. Valóban, az Akadémia tanárainak ma egyik igen fontos feladata, hogy minden erejükkel és képességükkel támogassák, szolgálják a magyar protestáns egyházaknak ezt az igen nagy jelentőségű és a lelkészi szolgálatra sok áldást ígérő vállalkozását.

Ebben az esztendőben szinte minden egyes professzortól jelenik meg teológiai tudományos munka az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadásában és tervbe vette a tanári testület, hogy még ebben az esztendőben sajtó alá rendezi magyar fordításban az evangélikus egyház hitvallási iratait is. Évszázados mulasztást pótolunk ezzel és lelkészeink, de híveink régi kívánsága teljesedik be.

Széleskörű ökumenikus munka, zsinati törvényelőkészítés, a Kis Káté új fordítása egészíti ki ezt a sort és itt is csak Isten iránti hálával/mondhatjuk, hogy munkánkkal közelebb kerültünk nemcsak gyülekezeteinkhez, egyházunkhoz, a magyar protestáns egyházakhoz, hanem a világ- kereszityénség égető kérdéseihez is.

így érthető, hogy nem néztük tétlenül egyházunk vezetőségének az ökumenikus konferenciákon végzett aktív szolgálatát hatónk és a világ békességének a megőrzésében sem. Az Akadémia rendezésében megtartott munkaüléseken hallgatóinkon kívül a nagybudapesti lelkészéket, sőt egy alkalommal hat egyházmegye esperesét és lelkészeit is bevontuk ebbe a munkába. Hiszen ma csak azok az emberek tudnak előbbre vivőt mondani a világban és azok a lelkészek tudják Isten igéjét a ma emberének: munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek előre len- dítően, irányt mutatóan és segítőén hirdetni, akik az egyén, a család, a haza és a világ nagy létkérdéseiben az emberek felemelkedése, békessége mellett döntöttek.

Ez a meggyőződés irányította lépteinket ebben a kérdésben, de sok más szolgálatunkban is. Munkánknak megvolt a nehézsége, de megvolt az öröme Is. Az eredmények lendítenek bennünket előre a még több és hűségesebb munkára a lelkészképzés és a tudományos munka egész területén. Az Akadémián, az egyházban és a hatóban végzett szolgálataink gyümölcsét pedig ma és mindig abban szeretnénk látni, hogy épül az egyház eleven kövekből Isten országának eleven épületévé, és épül ez a magyar haza is eleven kövekből a béke és jólét otthonévá.

Dr. Pálfy Miklós

A Neue Zeit című napilap munkatársa Günther Wirth a Németországi Evangéliumi Egyház Berlin- spandaui zsinatán kérdéseket intézett D. Bereczky Albert és D. Dr. Vető Lajos püspökhöz a német protestantizmus, az ökumenikus szolgálat és a hitvallásos gondolkodás tárgyában.

Először

D. Bereczky Albert

püspőíkíhöz fordult kérdésekkel. A püspök a kérdésekre válaszolva kiemelte, hogy a magyar protestantizmus évszázadok óta nagy megbecsüléssel és szeretettel tekint Németországra és a Német Evangéliumi Egyházra. Beszélt arról, hogy milyen jelentőségteljes volt a német protestantizmus magatartása a nemzetiszocializmus idején.

A magyarországi protestantizmus ökumenikus munkájáról szólva többek között ezeket mondotta:

— Azok a munkálatok, amelyeket egyházaink évek óta végeztek az egész világ egyházaival való ökumenikus közösségben, bizonyságtétel kívánnak lenni arról, hogy

az egyház nem önmagának él, hanem a többiekért is és, hogy vaSZÓZAT

Irta: Vörösmarty Mihály

Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar,

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt:

Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt:

Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt.

És annyi bálszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán,

S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált:

»Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!«

Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog,

Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül,

S az ember millióinak Szemében gyászkönny ül.

Légy híve rendületlenül Hazádnak, óh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál. Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

lamennyi egyház a világon nem önmagának él, hanem az egész emberiségért. Ebben az értelemben kívánnak egyházaink szolgáló egyházak lenni és így kívánják szerény hozzájárulásukat az Egyházak Világtanácsa többi tagegyházaival való együttmun- kálkodásban, Isten segítségével, teljesíteni.

Bereczky püspök ezután beszélt az evanstoni nagygyűlésről és az azzal kapcsolatos reménységről.

*

D. Dr. Vető Lajos püspök

a következő kérdésekre adott feleletet a Neue Zeit munkatársának:

1. kérdés: Püspök Űr, tájékoztathatna-e bennünket a különböző protestáns egyházak magyarországi együttműködéséről az evanstoni előkészületekben ?

Felelet: — Nagyon szívesen. Bereczky püspök úr már szólott ennek az együttműködésnek a lényegéről. Én mindenekelőtt elsősorban az együttműködés ténye feletti örömömnek szeretnék kifejezést adni, nemcsak azért, mert az eredményesnek bizonyult, hanem azért is, mert úgy látjuk, hogy a teológusok jobban megtalálják az egymáshoz vezető utat, ha nemcsak beszélnek az együttműködésről, hanem gyakorolják is azt.

Az ökumenikus mozgalom értelme abban áll, hogy a különféle hitvallások között éppen ezt az együttműködést tegye lehetővé még pedig anélkül, hogy hitvaliásos álláspontjukat fel kellene adniok.

■— Az evanstoni előkészületi munkákat a teológia terén jól képzett lelkipásztorok végzik. Saját egyházukhoz való hűségük nem gátolja őket abban, hogy a hitvallási különbség ellenére is ne figyeljenek egymásra és ne tanuljanak egymástól. E munkálatok közben az evangélikus teológusok lutheránusok maradnak és a reformátusok nem térnek le Kálvin tanításának teréről. De különféle oldalakról világítják meg saját egyházuk problémáit, ami megőrzi őket attól, hogy szűk kon- fesszionalizmusba kerüljenek. Az én szememben ez az ökumenikus munka folytatása szempontjából különösen fontosnak látszik.

— Ugyanakkor a leghatározottabban kívánom hangsúlyozni azt, hogy a különféle evangéliumi egyházak együttműködése következtében Magyarországon az egyes evangéliumi egyházak, pl. a lutheránus egyház saját teológiai tanulmányi munkájukat nem hanyagolják el. Éppen ellenkezőleg: ez az együttműködés rendkívül termékenynek bizonyul és a saját teológiai kérdéseink egyre jobb megértésére vezet. Egyébként éppen most fogtak össze lutheránus teológusaink, hogy gondosan feldolgozzák a Lutheránus Világszövetség által nyújtott anyagot .

Az a reménységem, hogy rövidesen nyilvánosságra hozhatjuk szerény hozzájárulásunkat a Lutheránus Világszövetség munkálataihoz.

A sajátosan lutheri teológiának ezekben a munkáiban éppen azok a lelkipásztorok is részt vesznek, akik az ökumenikus tanulmányi bizottságban dolgoznak, úgyhogy az ott termékenynek bizonyult munkamódszereket itt is értékesíthetjük.

2. kérdés: Hogy ítéli meg Püspök Űr a jelenlegi helyzetben az úgynevezett konfesszionalizmus kérdését és milyen tapasztalatokról számolhat be az evangéliumi és a katolikus egyházaknak a Magyar Népköztársaságban való együttélésével kapcsolatosan?

Felelet: — Második kérdésére bizonyos mértékig máris megadtam a feleletet. Ehhez még a következőket kívánom hozzátenni:

— A különféle hitvallásokat mi úgy kaptuk. Jézus Krisztus egyháza

olyan gyülekezetekből áll, amelyek mint ahogy tudjuk is, hitvallásos formát és színezetet mutatnak. Erőszakkal, vagy általános rendelkezésekkel nem lehet a konfesszió különbségeit eltörölni vagy éppen megszüntetni. Az ilyen kísérletet az egyház lényegére való tekintettel lehetetlen vállalkozásnak kell tekinteni.

— Hogy ezt a tényt jobban megérthessük, egy példával kívánom megvilágítani:

— Mint ahogy minden egyes embernek és minden egyes népnek bizonyos egyéni vonásai vannak, úgy vannak az egyházaknak, a gyülekezeteknek is konfesszionális vonásai. És mint ahogy az emberi együttélést nem lehet elrendezni úgy, hogy a jó együttélés lehetővé, tétele érdekében az egyéniséget elpusztítsák, úgy ez a helyzet a felekezetek együttélésének tekintetében is. Mint ahogy a társadalomban általában jó eredményeket érnek el egyénileg különféle vonásokat hordozó emberek együttműködése útján, úgy adódik ez a helyzet azoknak a különböző felekezeteknek az együttműködésében is, amelyek újra eljutottak egymás megértésére. Valami efélét lehet ma a Magyar Népköztársaságban az evangéliumi és a katolikus keresztyének egymás közötti együttélésében megérezni.

— Mikor a második világháború után országunk elpusztítva hevert előttünk, népünk egybeforrt a romok eltakarításának és az új ország felépítésének nagy munkájában. Akkoriban nem kérdezték, hogy ki melyik felekezetihez tartozik; csak az volt a fontos, hogy valamennyien teljes erejükkel és legjobb tudásuk szerint szolgálják a közös célt. Ez a nagy és szép feladat gyakorlati együttműködésre indította a felekezeteket. S ugyanez áll az emberiség nagy céljának elérésére is ma, amikor azért küzdünk, hogy az új világháborút elhárítsuk és a békét biztosítsuk.

—■ A mi Magyar Népköztársaságunkban katolikusok és protestánsok egyetértenek ezekben a kérdésekben. A katolikus papoknak pl. van egy jó szervezete, a Katolikus Papok Béke- bizottsága. A protestáns püspökök tagjai a Béketanácsnak csak úgy, mint a legtekintélyesebb katolikus püspök, Czapik Gyula egri érsek S véleményem szerint ebben a vonatkozásban különösen fontos annak a szempontnak hangsúlyozása, hogy amit az egyik felekezet megtehet a béke megőrzéséért és a haza felépítéséért. azt nem teheti meg helyette a másik.

— Ez a helyzet Magyarországon s szívből kívánnám, hogy a Németországban élő s különböző felekezetekhez tartozó keresztyének értékesíthetnék ezeket a tapasztalatokat Németország újra egyesítéséért vívott harcukban.

„Hát t©2saploméa?t a 954“

A kelenföldi gyülekezet szép példája

Az egyháztanács legutóbbi ülésén kimondotta, hogy a Gyülekezeti Segély ügyének támogatására minden ülésen offertoriumot tart. A templomi perselybe való adakozást pedig állandóan a hívek ügyemébe ajánlja, hogy így gyülekezet és tanács egyfolytában részt vegyenek az országos tervnek, a templomok befejezésének akciójában.

*

Az egyházmegye gyülekezetei április első vasárnapját egyöntetűen a most meginduló Gyülekezeti Segély napjának szentelik. E napon az egyházmegye minden gyülekezetében vendégszolgálatot végeznek.

„Igyekezzél, hogy Isten előtt beesiiteiesen megállj, mini oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak heszéőéf

(II. Tim. 2, 15)