Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-03-14 / 11. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET SZiCÉfNJYiliC SZÍVE Maróthy Jenőnek, a fiatalon el- húnyt evangélikus írónak ez a könyveimé sokat jár mostanában az eszemben. Ezekben a hetekben zárták le gyülekezeteink az elmúlt gazdasági esztendő számadásait. Sokfelé. sokan hajoltak aggódó és reménykedő, hálatelt, sokszor boldog megszégyenülés pírjában égő arccal a pénztárkönyvek fölé: gondnokok és nresbiterek, lelkészek és egyszerű hívek. Mit adott Isten s hogyan sáfárkodtunk vele? Hogyan mutatkozott meg a gyülekezet hite annak jó gyümölcseiben — vagy ki- csinyhitűsége a sovány eredményekben? A számoszlopok olyan beszédesek tudnak lenni — sőt prédikálni is tudnak néha. Tanításukból gazdagodik tapasztalatunk s erősödhetik hitünk. Mióla egyházunk — egyház voltához illően és méltóan — nem földbirtokokból és egyéb vagyontárgyakból. sem bökcseű pártfogók kegyéből, hanem egyre inkább s egyre kizárólagosa bban híveinek élő hitéből kezd élni és megélni, az évvégi zárszámadás mindig egy kicsit megmérettetés is, a gyülekezet vizsgatétele, bizonnyal nemcsak emberek szeme, de Isten szín# előtt is. Ami ezekből a szürke számokból kibomlik, az a gyülekezet életének egy darabja s nem is a legjelentéktelenebb, hiszen szoros, belső ösz- szefíiggés van az ember hite és anyagiakkal való sáfárkodása mögött. Amikor most egy kis szórvány- gyülekezet néhány tapasztalatáról pár felvillanó képben be szeretnék számolni, legyen abból minden dicsőség Istené s' minden gyalázat a mi orcánk pirulása. Bizonyára nem új tapasztalat, mégis mindig újonnan átélt öröm, hogy sokszx>r a legkisebbek a legerősebbek — anyagiakban is. A szegény asszony két fillérének története (Márk 12, 41—44) ismétlődik meg sokféle módon gyülekezeteinkben. Az egyik kis, 60 lelkes szórványban a perselypénz ugyanannyi szokott lenni forintban, ahány részvevője volt az istentiszteletnek, de sokszor még több. Ugyanitt — a szupplikáns teológus nagy álmél- kodására — kétszázötven forintot adtak össze a Lelkésznevelő Intézetre. S volt, aki egy hét múlva megsértődve reklamálta, hogy őt kifelejtették a gyűjtésből, szeretne utólag adakozni. Ebben a kis gyülekezetben soha sincsen fennakadás é* mindig van pénz, amire kell. A másik, tizenkétlelkes törpeszórvány, már félévben teljesítette megajánlását, sőt túlfizette. Az igaz, hogy a tizenkettőből nyolc biztosan ott van az istentiszteleten. KétezernyOlcszáz forint megajánlásra számítottunk az elmúlt évek tapasztalatai alapján egy másik helyen. Háromezerkétszáz forint folyt be. S már január első napjaiban siettek a hátralékosok pironkodva törleszteni. Pedig ez a szórvány alig pár éve épített óriási erőfeszítéssel templomot s az akkor alaposan lecsapolta anyagi erejét. Azóta azonban rájöttek az emberek, hogy a templomot nem eléig megépíteni: meg is kell tölteni s az egyházat fenn is kell tartani. S ennek kézzelfogható gyümölcsei mutatkoznak. S ha igaz az, hogy a kicsiny gyülekezetek, a szórványok sokszor áldozatosabban hordozzák az egyház terheit, mint a nagy és erős gyülekezetek, akkor fokozottabban igaz az, hogy a gyülekezetnek azok a tagjai, akik csak egészen szerény anyagi erővel rendelkeznek, sokkal elevenebb felelősséget éreznek gyülekezetük anyagi ügyei iránt, mint azok, akiknek Isten többet adott. A szegények szíve csodálatosan meg tud nyílni, s valahogy a zsebük is egészen közel esik a szívükhöz. A tavaly előtti télen elfogyott a gyülekezet tüzelője. Az a veszedelem fenyegetett, hogy vasárnap dermesztőén hideg templom riasztja el a híveket s a bibliaórákat is szüneteltetni kell. Vasárnap reggelre azután vígan duruzsolt a kis vas- | 1 kályha; a hívek kézitáskában, kabát- j ] zsebben, szatyorban hordták össze i a szenet, pár darab fát. Bizony, en- ! 1 nél a tűznél meleg lett az ember ] szíve is. S ezer apró esetet lehetne i felsorolni, kezdve azon, hogy egyik i helyt hogyan ürítik ki nagy ünne- 1 pékkor lakásukat a hívek, hogy a 1 különben sivár istentiszteleti helyiséget méltóképpen feldíszítsék s vé- i gezve azzal, hogy egy más helyen 1 minden vasárnap forró teás hőpa- ( lackkal várja a sekrestyében az át- . fázott szórványlelkészt — a szegények szíve. A »-szegények szíve« termi tovább a szegény asszony két fillérének áldott gyümölcseit. —ó— Ä német evangélikus egyház feladatai A Berliner Zeitung egyik újabb számában Arnold Gohr érdekes cikket írt arról, mit tehetne a német evangélikus egyház a berlini külügyminiszteri találkozó után Németország egyesítése ügyében. Arnold Gohr a következőket írja: — A némgtországi evangélikus egyház tanácsa D. Dr. Dibelius püspök aláírásával ellátott sürgönyt küldött a külügyminiszterek berlini konferenciájára, amelyben kérték, hogy a konferencia részvevői mindaddig maradjanak együtt, míg Németország egységesítésére a döntő lépést meg nem tették. F.zt a lépést a keresztyének korlátozás nélkül és hálásan vennék: sajnos, az evangéli’T”". egyház kérését a nyugati külügyminiszterek nem hallgatták meg. Éppen ezért felmerül a kérdés, mit tehetne az evangélikus egyház, hogy tényleges segítséget tudjon nyújtani. Véleményem szerint két út járható és egyedül *csak ez a két út, még most is, a konferencia befejezése utáni — Németország Evangéliumi Egyházának fel kellene szólítania a világ összes egyházait, éspedig minden felekezetűt, ismételten kíséreljék meg a nyugati külügyminiszterek megnyerését a béke érdekében. Feltehető, hogyha Amerika, Anglia és Franciaország egyházai együttesen intéznének ilyen természetű kérést a külügyminiszterekhez, annak valamilyen eredménye mindenképpen lenne. — A második feladat az lenne, hogy a németországi Evangéliumi Egyház a bonni kormányzathoz és parlamenthez fordulna és elébük tárná minden német követelését, hogy ez a két testület azonnal jelentse ki tárgyalási készségét a Német Demokratikus Köztársaság kormányzatával és népi kamarájával hazánk egységének haladéktalan helyreállítására. — Joggal mutat az evangélikus egyház arra, hogy Németország kettészakítottsága állandóan veszélyezteti a békét és politikai nyugtalanságnak a melegágya. Ennek a háborús veszélynek a megszüntetésére és Európa politikai helyzetének a megnyugtatására a konferencián Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere javaslatokat nyújtott be, melyek mind Európa kollektív biztonságát célozzák. Ugyan miért? Minden németet figyelmeztetnünk kell arra, hogy egy negyedszázad leforgása alatt szomszédainkat Németország kétszer támadta meg, és hogy az amerikaiak Adenauer segítségével arra törekszenek. hogy a németeket harmadízben is támadásra vigyék, éspedig Kelet ellen. A Szovjetunió ezekben a háborúkban óriási vér- és anyagáldozatot hozott. Erőteljes munkával a gazdasági bajokból kiemelkedett és óriási léptekkel haladt előre. A véráldozatot azonban nem lehet pótolni. • — A Szovjetunió, a német invázió ellenére, az ország életét lényegesen megjavította. Moszkvában felhőkarcolók és földalatti vasutak épültek, melyek a világ csodálatát váltották ki. A munkások olyan lakásokban laknak, amilyenről a cári időkben még álmodni sem mertek. Üj csatornák építésével, folyók medrének megjavításával, hatalmas erdősávok ültetésével olyan gyümölcsöző országot teremtettek, amely a kenyeret és a húst nemcsak a saját népének, hanem a világ többi népeinek is előteremti. Hová fog fejlődni a Szovjetunió, ha sikerülni fog neki a békét fenntartania és országát békésen továbbépítenie? — Európa kollektív biztonságára vonatkozó szovjet ajánlat éppen ezért megfogható és érthető, hiszen Anglia és Franciaország is ismeri a háború következményeit. Ha azonban ezek kerülik a kollektív biztonságot, felmerül a kérdés: miért? Valójában a háborút akarják? Akkor ezt legalább nyíltan mondják meg, hogy j Anglia és Franciaország népe megismerje pontosan kormányát, leváltásáról gondoskodjék, hogy a béke fennmaradjon! — A Szovjetunió nemcsak békeszándékának bizonyítékát adja, hanem javaslatokat is hoz, hogyan lehetne a békét megvalósítani. — Miről van szó nálunk, Németországban? Csak arról, hogy megteremtsük hazánk egyesítését és hogy ezzel a békét fenntartsuk. Egy harmadik világháború nemcsak a mi országunkat pusztítaná el maradéktalanul, hanem atombombákkal és a modern háborús eszközökkel nemzetünket teljesen megsemmisítenék. Nemzetünk létéért, vagy nemlétéért és nein másért folyik a küzdelem! — Szégyelni való, hogy Nyugat- Németország felelős politikusai a berlini konferenciának ebben a történelmi órájában ismét elutasítják a feléjük nyújtott kezet, nem találják meg a Keleten élő' németek felé az utat, hogy közös hazánknak közös érdekeiben tanácskozzanak. Nagy árulás az országunkkal szemben, amit egyetlenegy német sem tud megérteni. Amikor az amerikaiak, a szovjet emberek, az angolok és franciák egy asztalhoz tudnak ülni és heteken át tárgyalni, az ember elvárhatja Nyugat-Némcl- ország felelős politikusaitól, hogy a Német Demokratikus Köztársaság felelős politikusaival hamarosan leülnek egy asztalhoz, hogy közösen Németország érdekében működjenek. Ennek a célnak elérésében Németország evangélikus egyházára óriási feladat hárul! Készülj az ige hallgatására! Böjt 2. vasárnapja Fii. 2:6—8. Ezek a mostani böjti vasárnapok minden alkalommal Jézus Krisztusnak egy-egy új arcát mutatják meg nékünk. Az elmúlt vasárnap úgy láttuk Öt, mint a Sátán legyőzőjét, Aki megszabadított és megmentett minket az ördög hatalmából. Ma egy új arca néz le ránk az Igéből. Ez az arc, a Szolgáló Szeretetnek az arca. Ennek az arcnak az az első vonása, hogy szerétéiből hajolt le hozzám! — Bűneim becsapták előttem Isten otthonának az' ajtaját. Nekem nincs többé utam Isten elhagyott szíve felé. Sok mindent megadhat nékem a földi szeretet. Kinyithat előttem egy csomó ajtót, csak éppen ezt az egyet nem: Isten szívének az ajtaját, az Életnek a kapuját. Jézus Krisztus azonban szánt és szeretett. Lehajolt hozzám. Otthagyott értem mindent. Istennel való közösségnek szent csöndjét. Isten otthonának a békességét. Vállalta az emberi sorsot hogy engem megtaláljon, mellettem megálljon, hogy az én megmentő irgalmas samari- tánusom lehessen. Emberré lett, hogy énbelőlem újra ember legyen. Emberré lett, hogy meglássam Benne a Szabadító Testvért, akiben hinni tudjak. Akire rábízhatom nyugodtan az életemet és az üdvösségemet. Én értem jött és én hozzám jött. Benne Isten szeretete üzent és ért utói engem, ö az én boldog bizonyosságom, Isten kegyelmes követe, hogy én újra lehetek Isten gyermeke. íme Ö előttem áll és minden erejét, bocsánatát, hatalmút, Szent- leikét nekem kínálja. Nemcsak tanít, tanácsol föntről, messziről, hanem előttem jár és én az Ö nyomdokain hazaérkezhetem. Szolgáló szeretetének második arcvonása, hogy szerétéiből felemelt. — Nemcsak a porba hajolt le hozzám, hanem Istenhez emelt vissza enaemet. Meghalt értem és azóta nyitott kapu lett o. halál. Nyitva van a bocsánat és az élet útja előttem. Szabaddá és gyermekké tett engemet. Mindezt úgy cselekedte, hogy haláláig engedelmes volt. Ez az én boldog böjtöm, hogy láthatom Krisztust lehajolni hozzám a bűneimhez és a nyomorúságomhoz. De láthatom halálának helyét, a keresztet úgy, hogy ott van az én felemeltetésem, megmentésem és örök életem. Látod-e ezt az arcot föléd is hajolni?! -— Ha egyszer, talán egy ilyen böjtön, igazán meglátnád, akkor te is tudnál halálig engedelmeskedni az Istennek, akkor te is tudnál halálig szeretni, másokhoz lehajolni, emberré lenni. — Azt mondják, hogy van egy híres Krisztus-kép. amit nem lehet anélkül nézni, hogy látása közben meg ne szépülne az emberi arc. Azt mondják. akik megállnak e kép előtt, azoknak arcán kisimulnak a sátáni ráncok és jóvá, szelíddé, szentté, gyermekké csöndesednek el az emberek. Pedig ez csak egy kép. Ma az élő Krisztus arca néz reád. S ha te ma igazán meg tudnád látni, akkor nemcsak öreá, de mindenki felé boldogan nézne vissza a te új böjti arcod, a te megváltott gyermekarcod,. így lennél te is az Űr szolgája. Friedrich Lajos Az embernek a világon nemesebb feladata van. mint kizárólag ön boldogságán dolgozni. Eötvös József A kétféle kenyér Hagen Renata öt gyermek édesanyja volt. A második világháború alatt menekült szétbombázott otthonából. Útközben írta ezt a levelet: — Mint ahogyan mindennap van időnk a táplálkozáshoz, éppenxígy van mindig időnk, még a menekülés zűrzavarában is, arra, hogy olvassunk a bibliából. Amit csöndes időkben nem értettünk meg egészen, az most olyan világossá vált: az ige az életnek kenyere. Milyen egyszerű az egész: külső kenyér és belső kenyér a legegyszerűbb és legfontosabb szükségünk. Keveset vihetünk magunkkal, nem többet annál, ameny- nyit az ember elbír, de ez a legkevesebb és legtöbb, hogy mindany- nyiunknak legyen mindennap kenyere. Kenyér és biblia — ez a legszükségesebb feltétele az emberi lélek egyensúlyának. (JTleghh ii no A Pesti (Deák-téri) Evangélikus Egyházközség szeretettel várja evangélikus testvéreinket ötödik Deák-téri Estjére, melyet 1954. március 20-án, szombaton este 6 órakor a gyülekezeti teremben (V., Deák-tér 4.) MÁRCIUSI EST címen rendez. MŰSOR: 1. Ategnyitó szavakat mond Gyöngyösi Vilmos esperes 2. Székács József püspök: Ima c. versót elmondja V. Bencze Magda művésznő. .3. Zathurcczky Ede Kossuth-djas hegedűin«vész, a Zeneművészeti Főiskola főiga2 hegedül. 4. Imádság a hazáért, felolvassa Gádor András lelkész. 5. Petőfi Sándor verseiből szaval fA4olnár Zoltán. 6. Evangélikus egyházunk 1848-ban. Dr. Ottlyk Ernő teológiai akadémiai előadó előadása, 7. M. Molnár Éva énekművésznő énekel. 8- Hatibíiér Máté püspök körlevele 1848 ádvent első vasárnapján. FélolvaSsa Gádor András lelkész. fl. Kis János püspök: Ima c. versét elmondja V. Bencze Magda művésznő. Adományokat kérünk a Deák-téri templom renoválására. főigazgatója Szombat esti közös imádságunk ERŐT ADNI Ézs. 50, 4—‘5. Ézsaiás próféciája: »Az Ür Isten bölcs nyelvet adott nékem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtai beszéddel« Jézus Krisztusban vált igazán valóra. Ö úgy beszélt, mint aki nem a levegőbe beszél, hanem mint akinek hatalma van. Kimondott szava egyben cselekedet is volt. Hatalommal vette el a megterhelt emberekről legnagyobb terhüket: a bűnt és annak következményeit, a betegséget, testi-lelki nyomorúságot és a halált. Éspedig úgy vette el a bűn terhét, hogy életének odaáldozáséval bűnbocsáinatot szerzett a bűntől tönkvenyomorított, megfáradt embereknek. Miközben a megfáradt emberek az Ő beszédeit hallgatták, megfrissültek, megújultak, és reményteljes célt láttak maguk előtt. Tőlünk Is azt várja Jézus Krisztus, hogy engedelmesen figyeljünk szavára és a Tőle nyert »bölcs nyelvvel« erősítsük a megfáradtakat. Azt akarja, hogy mi is erővel és hatalommal szóljuk az Ö szavát. Ahol hűségesen végezzük ezt az erősítő szolgálatot, ott a meglankadt térdek ki- egyenesednek, a lekonyult fejek felemelkednek és a fáradt arcok derűsekké lesznek. Jaj annak a keresztyénnek, aki a mi időnkben Isten igéje helyett a maga »okosságát«, mint fekete varjú károgja és ezáltal csüg- gedést, lehaingoltságot, reménytelenséget nyújt azoknak az embereknek, akiknek nem emberi károgásokra, hanem Jézus Krisztus örömüzenetére: evangéliumra van szükségük. VALLJUK MEG, hogy sokszor a magunk szavával akarunk megfáradt embereket megerősíteni, az evangélium hatalommal való hirdetése helyett. ADJUNK HÁLÁT, hogy Jézus áldozatos halálával elvette az'emberi fáradtság légfőbb okát, a bűnt és így Általa van megfrissülés. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy a magyarországi evangélikus gyülekezetek tagjai Jézus Krisztusban felüdült boldog emberek legyenek, akik erőt vesznek Krisztustól és erőt adnak a megfáradtaknak. Könyörögjünk a kolumbiai elnyomott protestánsokért. Egyházunk anyagi ügyeinek jó alakulásáért, földműves népünk hűséges munkájáért. K. Z. ‘ BIBLIA-OLVASÓ HETI IGE: »Az Űr Isten bölcs nyelvet adott énnékem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel, fölserkenteni minden reggel, fölserkenteni fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.« »Az Űr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.« £s, 50, 4—5. Március 14., vasárnap. Márk 13, 1—13. Jézus az utolsó ítéletet megelőző eseményekre irányítja a tanítványok figyelmét. Megrázó szavakkal figyelmezteti őket a való helyzetre, amikor kérkedve mutogatják neki a templom óriás márványtömbjeit és csodálatos díszeit. Mindaz elpusztul. És a szorongattatások sem fognak elmaradni. De elcsüggedniük mégsem szabad: Isten velük lesz és Szentlelke által tanácsolni fogja őket. Ügy tanácsolta Istvánt, az első vértanút és Pált. Március 15.. hétlő, Márk 13, 14—23. Sokan lesznek, akik Jézusban is megbotránkoznak,. mert oly igen más, mint amilyennek képzelték. Mi, hívők, ezt mondjuk: ő a Krisztus, aki engem elveszett és elkárhozott embert megváltott. És ha úgy érezzük, hogy a kísértések el akarnak vonni tőle, tekintsünk fel a hegyekre, ahonnan jő a mi segítségünk: a Tábor hegyére, az Olajfák hegyére és a Golgotára. Imádkozzunk, hogy Krisztus legyen nekünk minden mindenekben. Március 16., kedd, Márk 13. 24—31. Az utolsó ítélet nagy drámájának ez a záróakkordja. Ezzel beteljesedik Dániel próféta jöyendőmondása: az embernek Fia eljő felhőkben hatalommal és dicsőséggel. Legyetek éberek: Amit itt Jézus a tanítványoknak mond, az szól a gyülekezetnek is! • Március 17.. szerda, Ján. 12, 20—28. A görögök, akik látni akarták Jézust, a pogány világot példázzák. A pogányok is sóvárognak megváltás után, de azt csak Jézus által érhetik el. Csodálatos! Éppen akkor mondja el ezt Jézus, amikor a legrettenetesebb halál küszöbére jutott. Csakhogy számára a halál a megdicsőülés kezdete. Március 18., csütörtök. Ján. 12, 29—36. A tanítványoktól önmaga felé fordítja tekintetét Jézus. A megdicsőülés órája elközelgett. De útja a halál árnyékának völgyén át vezet. A kereszthalál jelenti a megváltás befejezését. Jézus a világ világossága! Hinni kell abban a világosságban, amely Istenhez vezet! Március 19., péntek, Ján. 12, 37—43. A hitetlenséget, előre megmondotta Ésaiás próféta. Ő lélekben látta a Messiást. A Messiást, aki mindenkiért meghalt, hogy mindenki üdvözölhessen. Március 20., szombat. Ján. 12, 44—50. Jézus elég világosan beszélt, Ő 9 világosság, aki Istenhez vezet Rajta •- dől el az üdvösség és a kárhozat. Ő azért jött, hogy üdvözítsen. De övé lesz az ítélet is. Szava Isten szava; »az ő parancsolata örök élet«. Fürst Erviu
