Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-14 / 11. szám

Mos ÉVIM ÍIIKII s H ÉTI U IP 1 ■ \ XIX. ÉVFOLYAM, 11. SZÄM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1954. MÁRCIUS 14. D. Dr. Vető Lajos püspök és D. Bereczky Albert püspök elutazott az össznémet evangélikus egyház zsinatára Az V. Országos Esperesi Értekezlet megbízásából püspökeink körlevelet adtak ki Az össznémet evangélikus egyház zsinatának elnöksége meghívta D. dr. Velő Lajos püspököt, a Magyar- országi Evangélikus Egyház Zsina­tának lelkészi elnökét és D. Be­reczky Albert református püspököt, a Magyar Református Egyház Zsi­natának lelkészi elnökét a német, evangélikus egyház március 13-án Spandauban tartgpdó hatnapos zsi­natára. A zsinat Nyugat- és Kelet- Németország egységes evangélikus egyházának országos ülése. A német zsinati elnökség s elsősorban dr. Hei- ncmann elnök meghívását dr. Nie- möller Márton, a Hessen-nassaui evangélikus tartományi egyház el­nöke, egyben az össznémet evangé­likus egyház külügyi hivatalának ve­zetője tolmácsolta. Protestáns egy­házaink zsinatainak lelkészelnökei a meghívást elfogadták és Német­országba utaztak. Isten áldását kí­vánjuk a német egyház zsinatára és/1 püspökeink testvéri szolgálatára. Kétnapos ülésre hívták össze az egyházegyetem tanácsát Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő és D. dr. Vctő Lajos püspök, az egy­házegyetem közgyűlésének elnökei összehívták a Magyarországi Evan­gélikus Egyházegyetem Tanácsát. A kétnapos ülés március Xl-én, csü­törtökön reggel 9 órakor kezdődik, az egyetemes egyház székházában. A tárgysorozaton az egyetemes ' fel­ügyelő és az egyházegyetem közgyű­lése lelkészelnökének megnyitója van, azonkívül rendkívül sok tárgy­sorozati pont: az 1952. évi I. te. és az 1953. évi V., VII. és VIII. tc.-k vég­rehajtása; egyetemes számvevőszék választása; jelentések az 1952. és 1953. évi működésről. (Egyetemes Iroda, Teológiai Akadémia. Lelkész­nevelő Intézet. Sajtóosztály, Dia- kóniai Osztály, Nyugdíjosztály, Egyetemes Levéltár, Egyetemes Könyvtár, Luther Márton Intézet, Biztosítás, Gyülekezeti Segély, Egy­házmegyei Lelkészi Munkaközös­ségek); Beszámoló az egyházkor­mányzati intézkedésekről; Kineve­zések, megbízatások bejelentése; Egyházi közületek felterjesztése; Fellebbezések és felterjesztések; 1952. és 1953. év^i zárszámadások; 1954. évi költségelőirányzatok. Különös érdeklődés kíséri az or­szágos egyházi munkákról szóló hivatalos jelentéseket, melyekről la­punk legközelebbi számaiban rendre be fogunk számolni. PETŐFI ÉS KOSSUTH MÁRCIUS IDUSÁRA mindketten eszünkbe jutnak. Párhuzamosan tűnnek fel, kiki a maga parcelláján, s egyszerre érik el a nemzet hajó­jának kormányát. Kossuth felülről fogja, Petőfi alul tartja. Kezük azon­ban sohasem találkozik. Kossuth nem szereti a »teátristát«. Amikor egy könyvben együtt kellene szere­pelniük s nevük már ott van egymás mellett a bejelentő szerkesztői so­rokban, Kossuth azonnal visszavo­nul. Petőfi, aki a világ legtermésze­tesebb mozdulatával építi vándor- színész mivoltára a diadalmas költő magatartását, ettől fogva elnémul, ha Kossuth nevét hallja. A költő, aki majd mindenkit megírt rövid élete roppant hullámverésében, minden magyar aktort, név szerint is, egyetlen verssorral sem adózott a legnagyobbnak. Volt idő, amikor Petőfi észrevette, hogy az államférfid árnyéka nem borítja el a költőét, hanem egyesül vele s aki hátra pil­lant, tüstént észleli, hogy a két em­ber egyetlen egy nyomot hagy hátra. De ettől , még nem olvadt fel. Ezt a feladatot ránk hagyta, A vissza­néző elréved rajta: miért nem ta­lálkoztak, mint a testvérek? Vagy ép azért nem találkoztak, mert test­vérek voltak? Azonos cél^ azonos elv vezérei. S ugyanazon talajból valók, melyben a nemzeti élet savai tiszta s töretlen ízzel vannak együtt. S mindketten a lutheri reformáció­ból táplálkoztak. MÁRCIUS IDUSARA képek raj­zanak fel előttünk. Mindig ezekre a képekre gondolunk s mindig ők vannak ott együtt. A többinek tom­pább a fénye, az övéké sugárzik, életet sarjaszt, amerre elhat ma is. Másokra emlékeztetni kell, Kossuth és Petőfi emlékeztetés nélkül ben­nünk élnek. Ez a szellem ereje, mely független a testtől s a test idejétől. S ez a nemzet lényege, amit ők fe­jeztek ki bárkinél világosabban és érthetőbben. Kossuth és Petőfi: ugyanannak a gondolatnak két kép­viselője. A magyar szabadságnak, amely a világ szabadsága. De a szabadságért nem elegendő messze- hangzó szóval jelentkezni. Annak az indoklása a fontos. A török rabság­ból s az osztrák' bozótból ocsúdó or­szágnak, megannyi gyötrelem után, Kossuth és Petőfi adja vissza tör­ténelmi jellemét, kemény férfiassá­gát, mélységes hitét, a komolyságot, az igazság és emberiesség egyszerű, természetes szolgálatát. Nem egye­dül tettek ezt, de ők határozták meg a fogalmakat s a cselekvés végső célját. S ország és nemzet, az em­berek mind őket követték. Ilyesmi nem adódik, nem történik véletle­nül. A fogalmat többféleképpen le­het magyarázni s érzelemről lehet úgy is írni, hogy arra egyetlen szív sem lobban lángra. Kossuth magya­rázatában, Petőfi lírájában ott van mindaz, amit a nemzet várt, szinte súgták nekik a szót. MÁRCIUS IDUSÁN úgy látjuk őket, ahogy a történelem egymás mellé állította őket. Kossuth Po­zsonyban van az országgyűlésen 1848 februárjában, Petőfi a Pilvax­ban. Pesten. Olyanok, mint két vár­kapitány, akit ugyanazon ellenség támad. Petőfi is, Kossuth is elérte már a maga formáját, belülről kész mindkettő. Kossuth nehezebben mo­zog, . nyakán az országgyűlés této­ván s ólomsúlyával és ott a Metter­nich félelmetes hálója. Petőfi Pesten lesi a pozsonyi híreket, az eget kém­leli, mit hoz a tavasz. Párizsból jő a gyújtó hír. E hónapban írt első versében ép az országgyűléshez for­dul: Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg..; írja leckéztető üzenetképpen, de nem Kossuthra célozva. Akkor aztán hazagondol. Eszébe jut a Ikis ház, édesanyja, a szegénység. Olyan ér­zés, mintha a képben benne volna- az egész nép szegénysége. Az »Anyám tyúkja« jő létre ebből a merengésből. S rögtön utána a feb­ruárvégi fordulat a légben. Jő a ta­vasz! Amint kilép a Pilvaxból, s átsiet az utcán a közelben levő laká­sára, a legtüneményesebb magyar éghajlati szakértő nemcsak a csípős, sós. új levegőt szívja dagadó tüdő­vel, hanem a levegővel együtt azt az érzelmi gondolatot, amely a ta­vaszhoz az emberek jogát is hozzá­társítja. Lehet-e elkerülni ezt a gon­dolatot? Nem lehet, mint, ahogy a levegőt sem kerülhetjük el. A tél meghal, a durva zsarnoknak vége. Oly egyértelműen énekel a tavasz­ról: Harcolj, harcolj, föld a téllel, Ne félji megbirod, levágod, S szabadságodat kivívod, Tavasz a te szabadságod. Eljön, eljön a szép tavasz, S hoz virágokat kebledre, Es szivárványt diadalmi Koszorúnak a fejedre! S aztán utána jő az »1848« című költeménye: »Eljön, eljön az ítélet napja.« Ez után egy prófécia ugyan­csak egyértelmű jelképpel: »Kemény szél fúj, lángra kap a szikra, Vigyáz­zatok házaitokra ...« Aztán még egy j példa, ezúttal már nem a közeledő j évszakból, hanem a francia forradal- i marok patrióta becsületéből, a | »Beaurepaire«, a verduni tiszt, aki a megalkuvók előtt önként megy a halálba, de nem írja álá a vár fel­adását. S aztán beáll néhány verste­hen nap, telve őrtálló virrasztással. Március 1. 10, március 13, s aztán a »Nemzeti dal« és a kirobbanó tör­ténelem Pesten. Petőfi kezében min­den cselekvés gyeplője és ostora. MÁRCIUS IDUSA felé Pozsony­ban ugyancsak forrósodott a levegő. Kossuth .azonnal felismerte a párizsi forradalom közeledő hatását. Már­cius 3-án már diktálja a királyhoz intézendő feliratot, amely közteher­viselést, népképviseletet, felelős nem­zeti kormányt követel. A politikai rendszerek, mondja ércesen zengő hangján a Mihálykapu-utcai ország- gyűlési palota utolsó rendi gyűlé­sén, elvénhednek, de »a nép örök és öröknek kívánjuk a nép hazáját«. Az alsó tábla egy emberként meg­szavazza a javaslatot, de a felső tábla megretten: mi ez? Húzzák-ha- lasztják, félnek, összebújnak a fő­rendek. Hogyan lehetne leszerelni ezt az egész Kossuth-féle mozgal­mat? Bécs közel van, a nép messze: S ekkor jő Kossuth segítségére a költő Pesten. Március idusán a pesti ifjúság s az országos vásárra fel­jött nép olyan lökést indít el, hogy Pozsonyban azonmód összedől min­den ellenállás. S vége Metternich- nek Becsben. Az ország egyszerre alakítható anyaggá változik. Nem vers és szónoklat töri szét Magyar- ország népei bilincseit, hanem a vers és a szónoklat mögött álló két jellem ereje, a két férfi, akiben a ; nemzet egyszerre jelképére talál. MÁRCIUS IDUSA ugyanolyan huszonnégy órából állott, mint bár­mely napé előtte és utána. Mégis Petőfi túlzás nélkül írhatta újabb huszonnégy órával később, hogy azon a napon ők többet tettek, mint elő­deik egy század alatt. A többi, ami utána jött, a szabadságharc, a nem­zet hősi erőfeszítése, becsületünk megvédése, Kossuth és Petőfi óriássá növése: mind ebből a napból táp­lálkozik. így kell őket látnunk egy­más mellett, egymás kezébe adva ama hajó kormányának kerek, egy­másba vert matériáját. Kossuth az ország történeti formáiból, Petőfi a népből vette a hajtó mozdulatot. Mindketten a nemzet legfőbb va­rázslatával közölték a megváltó gondolatot a világgal í a legszebb versekkel, a legnagyobb szónoklat­tal. Akárhány tavasz rakódik erre a napra, mi nem felejtjük az ízét, szívjuk és szívünkben hordjuk, ma­gunkhoz öleljük gyermekeinket s azt mondjuk nekik: Nézzétek, ez a magyar hagyomány! Szalatnai Rezső Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Ür Jézus Krisztusban! Néhány nappal ezelőtt országos esperesi értekezletet tartottunk, me- ljen az ország tizenhat evangélikus egyházmegyéjének valamennyi espe­resével, Teológiai Akadémiánk tanáraival, az országos egyházi ügyek irányításával megbízott lelkészekkel és az egyházi sajtó munkatársaival megvizsgáltuk a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatának majd­nem minden ágát. Gondos tanácskczás után egyértelmű elhatározásokra jutottunk afelől, hogyan és miben mozdíthatjuk elő közösen egyházunk további megerősödését és jó szolgálatait népünk között. Ezen az orszá­gos értekezleten hazánk egész területéről hallottuk az evangélikusok kér­déseit és együtt igyekeztünk felelni azokra. Az országos értekezlet meg­bízásából és egyetértésével most különösen három dologban fordulunk Hozzátok. Böjt idejét ünnepeljük. Megnyílt számunkra az 1954 húsvét szent ünnepére készülésünk kedves ideje. A böjtnek ezt az időszakát elme- bed ve kell felhasználnunk engedelmesen és a hit eselekcdeteire készen. Vegyétek meg áron is ezt az alkalmat! Országos értekezletünkön beszá­molók hangzottak el az ország minden tájáról afelől, hogy hazánk kor­mányának a mezőgazdaság fejlesztésére kidolgozott terve alapján meg­mozdult hazánk egész földművelő népe. Püspökeink körlevele, melyet böjt első' vasárnapján olvastunk fel, helyesen állapítja meg, hogy »most éppen a mezőgazdaság területén kezdődnek olyan jelentős és ígéretes esztendők, amelyek mindenkiben lelkesedést kelthetnek, aki szereti hazáját, népét, családját és a maga javát.« A magyar parasztság szemé­ben bizakodás és reménység csillog, egymást érik a tanácskozások, ter- vezgetések és lendülettel fog hozzá a földeken mindenki a minden eddi­ginél hasznosabbnak ígérkező földművelő munkához. Beszámoltak test­véreink arról is. hogy az utolsó félesztendőben mennyire megjavult ha­zánk földművelő lakosságának anyagi helyzete s hogy ennek nyilvánvaló jelei milyen kedvezően hatottak az evangélikus gyülekezetek életére és háztartására is. Hazánk egész lakossága tudja, hogy most az ipari mun­kásság és az értelmiség is milyen erővel fog hozzá a mezőgazdaság fej­lesztésének elősegítéséhez. Hazánk apraja és nagyja tudja, hogy ennek a mezőgazdaságfejlesztő tervnek a sikerétől függ hazánk egész lakossá­gának jóléte. Soha hazánkban még nem dolgoztak ki olyan munkater­vet, mely a drága magyar löld termelékenységének ilyen fokozását hatá­rozta volna el, mint ez a mun-kaiesv. Népünk tudja, hogy úi lehetősé­gek nyíltak meg előtte, hogy az egyéni és közösségi kezdeményezés az egyéni és közösségi tervezés és a közös munka milyen nagy hasznot ígér mindazoknak, akik most becsülettel helytállanak. A hit engedelmes­ségének, a munkásbecsületnek és a hazaszeretetnek kell diadalmaskod­nia közöttünk minilannyiunk boldogulására. Böjti, hitbeli elmélyedésünk teremje hát a hit cselekedeteinek gyümölcsét kormányunk mezőgazda­ság fejlesztési terveinek megvalósításában, a munkás kötelességtel,jcsí- tésben, hogy mezőgazdaságunk íeivirágozzék s a magyar emberek jólét­ben élhessenek mindenütt az országban. Emlékeztetünk benneteket arra is, hogy máreius 1-én az ország va­lamennyi evangélikus gyülekezetében megkezdődött a konfirmáció. Evan­gélikus fiúk és leányok gyülekeznek a konfirmációi felkészülésre. Igazi tavaszi szántó-vető munka ez az egyházban. Gondoljatok az egyház ifjú­ságára. mint a magra, amelyet most boldogan és reménykedve elvettek Isten drága földjébe. Könyörgésünk és munkánk népünk jövőjéért a mezőgazdasági munkákban emlékeztessenek minket egyházunk jövendő nemzedékére is. Benne most az egyház reménysége vettetik el. Gyerme­keink pünkösd után veszik az első úrvacsorát, vallást tesznek a gyüle­kezet színe előtt Jézus Krisztusban való hitükről s a kézrátételben Isten segítő és erővel eltöltő Szentlelkét könyörögjük reájuk. Imádkozzatok egyházunk konfirmandusaiért. Testvéreink! Tavasz készül. A böjtben Isten új eletet és reménysé­get készít nekünk. A földeken, gyárakban és az irodákban a magyar nép jólétének reményteljes esztendeiért dolgozunk mindannyian. Bízzunk es dolgozzunk. Március 15-e előtt vagyunk, magyar hazánk forró szeretete töltse be sziveinket. A hit hozsannája zengje be a határt, a munkahelye­ket. a magyar családok otthonát és a templomikat. Erős vár a mi Istenünk! Budapest, 1954. február hó 24-én. Az országos esperesi értekezlet határozatából: D. DEZSÉRY LÁSZLÓ s. k., D. DR. VETŐ LAJOS s. k„ a déli egyházkerület püspöke az északi egyházkerület püspöke KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK OLASZORSZÁG Az Avanti című olasz napilap új­ból védelmére kelt a »Krisztus Egy­háza« protestáns felekezet prédiká­torainak. Február 18-án Livornóból a rendőrség erőszakkal eltávolította Lido P e t r i n i olasz prédikátort, nem engedte megtartani az istentisz­teletet. A félbeszakított istentiszte­letről a rendőrségre cipelték, majd tolonclevéllel a firenzei rendőrható­sághoz küldték. A rendőrség a pré­dikátort lakóhelyére kényszerítette vissza. Az egyházi tiltakozásra a rendőr- ' hatóságok kijelentették, hogy az j amerikai származású prédikátorok \ elé nem gördítenek akadályt. Petrini esete más, ő olasz és ennek követ- J keztében »törvényellenesen műkő- J dik«. »Krisztus Egyháza« a Petrini-eset után újból meghirdette Liyomóban I az istentiszteleteket, a meghívókat j a következő szöveggel látták el: Ha a t. cím ismeri a nehézségeket, ami- | két a hatóságok okoznak, »Krisztus Egyháza« helyi istentiszteletével kapcsolatban, tudniuk kel), hogy az olasz törvények teljes vallásszabad­ságot biztosítanak és reméljük, hogy hasonló eset a jövőben nem fog elő­fordulni. Az istentiszteleteket Ser­gio Corazza római prédikátor fogja végezni.« NÉMETORSZÁG Heidelbergben február 20-án Di- belius berlini püspök, a németországi Evangéliumi Egyházak Tanácsának elnöke kijelentette, hogy a berlini konferenciát pozitív kezdetnek kell tekinteni. Fellépett azok ellen a bi­zonyos körök ellen, amelyek a ber­lini konferenciát bonni hatásra bi­zonyos célzattal pesszimistának ítélik meg. »Senki serq várhatta — mon­dotta —, hogy alig 21 üléssel a kül­ügyminiszterek Németország egysé­gesítésében. megegyezésre juthassa­nak.« „Jézus Krisztusnak vér® megtisztít minket minden bűntől“ a. ján.1,7,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents