Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-02-28 / 9. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET I AZ ÁLDOZAT így böjt körül gondolataink gyakran fordulnak a szenvedés felé. Böjt és szenvedés egybetartoznak. Hiszen a böjti időszak az egyházi esztendőben a Jézus Krisztus szenvedésének ünnepére való előkészület idéjé. Ezért a magunkbaszállásnak és a bűnbánatnak az ideje is. Hiszen Jézus érettünk, miattunk és helyettünk Szenved a keresztfán. így kellene legalább is énnek lenni. Ám az ember fáradhatatlan abban, hogy megrabolja Isten dicsőségét és helyébe a maga érdemeivel való hivalkodást ültesse trónra. így lett a böjt a Jézus szenvedésére való előkészület idejéből az emberi szenvedés önmagáért való gyakorlásának alkalma. Böjtölésén ezért értenek az emberek általában valamiféle önsanyargatást, ételektől és örömöktől való tartózkodást és efféléket, szóval emberi cselekedetet. S ezért tekintenek Jézus szenvedésére is sokszor értelmetlenül. A vértanút látják benne néha, aki hősiesen vállalta egy nagy ügyért a szenvedést, vagy éppen csak az emberi szenvedés jelképét vélik szemlélhetni a fájdalmak emberének töviskoronás orcáján. Pedig ott a kereszten sokkal többről, egészen másról van szó. A Zsidókhoz írott levél írója ezt így fejezi ki: »Krisztus egyszer áldoztatött meg sokak bűneinek eltörlése végett.« (9. rész, 28. vers.) S ez azt jelenti: nem szerencsétlenség áldozatául esett Jézus, nem is csupán gonosz fondorlat szőtte háló fogta még őt. Hanem egy láthatatlan kéz helyezte őt oda, a keresztre s ő önként vállalta ezt a feladatat. így lett a keresztfa oltár és Krisztus szenvedése áldozat. Isten áldozatos, forrón szerelő szive van é mögött az áldozat mögött. Mert mindén igazi áldozat szerétéiből fakad. S igazi szeretet csak egy van a világon: az Atya szerelete. Minden szeretet valamiképpen ebből a kiapadhatatlan forrásból táplálkozik és minden igazi áldozatnak köze kell legyen a Jézus áldozatához. Nem hóhérainak kezében van tehát a szenvedő Krisztus, hanem az Atya áldozatra kinyújtott kezében. Nem az emberi gonoszság leleplezése csupán nagypéntek s mindaz, ami körülötte van — az is! —, hanem sokkal inkább Isten szívének titkai tárulnak fel benne, csodálatos és végtelen mélységű titkok. Egyszer áldoztatott fel Krisztus, mondja a Zsidókhoz írott levél s azt akarja mondani: egyszer és mindenkorra. Ezt nem lehet megismételni, de nem szükséges kiegészíteni sem. Minden idők számára és az egész földkerekség számára szól ez az áldozat. És mindenre elégséges is. Mert ez áz áldozat nem önmagáért való, hanem Isten szándékolt valamit vele: hogy mindenek bűnei eltöröltessenek. A kéz, amely Jézust odahelyezte az áldozat oltárára, ugyanezzel a mozdulattal le akarja venni rólam vétkeim terhét, meg akar szabadítani kínzó megkötözött- ségektől. Meg akar szabadítani mindattól, amitől félek és rettegek, ami megbénít és földrenyom, ami megrontja az életemet és a felebarátomét. S el akarja venni az életemből azt is, amin talán nagyon csüngök, de ami vesztemre van, amit dédelgetek, pedig szégyelni kellene. Erre az áldozatra volt szükség, hogy megújulhassak, hogy Atyámhoz térhessek, hogy békességem legyen, hogy elindulhassak a szeretet és szolgálat útján, hogy szeretni tudjak Istent és embert, hogy legyen örök életem. Isten nem sajnálta ezt az áldozatot; erről beszél a böjt. S ha ezt meghalljuk s a szívünkre vesszük, ha engedjük, hogy ez az áldozat erő legyen az életünkben, akkor van böjtülik, áldott alkalma Isten nagy cselekedeteinek az életünkben. G. Gy. ARCOK A BIBLIÁBAN Két ismeretlen könyv Ez a néhány sor, amit most leírok, figyelmeztetés szeretne lenni azok számára, akik felületesen olvassák a bibliát. Különösen azokat szeretném figyelmeztetni, akik ugyan naponta, vagy valamivel ritkábban olvassák a szentírás egy-egy versét Vagy szakaszát, talán közbén- közben meg is tanulnak e*y sereg idézetet és így elbizakodva azt gondolják magukról, hogy ismerik szent- könyvünket, mert bármikor idézni tudnak belőle számtalan részletet. Ha ilyen emberrel találkozóm, mindig eszembe jut Luther, aki szinte egész életén keresztül a bibliai tudományok tanára volt, tehát olyan ember, akiről egészen bátrán mondhatjuk, hogy nagyon ismerte a bibliát. Élete végén mégis azt rhondja: egy emberi élet nem elegendő arra, hogy valaki is azt tartsa magáról, hiánytalanul megértette, megismerte a szentírást. Hogy ez így van: legyen bizonyíték, amit elmondok. Bibliánk két olyan könyvet említ, amelynek egyetlen sorát sem ismerjük, csupán címűket közli Mózes IV. könyvének 21. fejezetében a 14. vers és Józsué könyvének 10. fejezetében a 13. vers. Hogy kik írták a két könyvét, mit tartalmaztak, milyen eseményeket mondottak el, azt ma már nem tudjuk, hiszen még találgatni sem lehet mindezeket. Csak annyit mondhatunk, mindkettőnek anyagát felhasználták a biblia írói, de hogy milyen mértékben, azt nem tudja megmondani senki. Ilyen esetben a biblia tudós kutatói, tehát azok, akik egész életüket a szentírás megismerésére szentelték — alázatosan bevallják: nem tudnak mondani semmit, mert nem ismerik eléggé a bibliát és azt a kort, amelyben íródott, az embereket, akik írták. így nincs mit tenni, a találgatásnak vajmi kevés értelme van, annál több annak a beismerésnek, hogy még többet kell olvasnunk a bibliát, jobban kell ismernünk, nem elégedve meg azzal, amit eddig tudunk. Magam nem is ismerek olyan embert, aki azt mondta volna magáról, hogy megoldotta a fenti kérdést. Valószínű, soha nem is fogjuk megtudni, hogy ki írta az említett két könyvet és így elvégezték szolgálatukat azzal, hogy figyelmeztetnek bennhüket: a bibliát sohasem ismerhetjük meg egészen, mert mindig lesznek benne dolgok, amik rejtve maradnak előttünk. Vámos József Alapfokú kántorvizsga a Luther Márton Intézetben 1954. február 19-én, délután 5 óra- kór á Budapest, Üllői-út 24. szám alatt levő Luther Márton Intézet helyiségében a kántorképzö bizottság és számos vendég előtt vizsgáztak az alapfokú tanfolyamoh részt vevő növendékek. A tanfolyam három hónappal ezelőtt Foton indult meg. Bibliaismeret, liturgia, egyháztanítás, zeneelmélet és haririóniumjáték szerepelt az órarenden. A növendékeket Ha- fenseher Károly, Muntág Andor, Vető Béla lelkészek és Kiss János gondnok készítették elő. A munkát mind a nevelők, mind a növendékek Isten iránti felelősséggel, komolyan és lelkiismeretesen Végezték, ennek Giert* Bo: HITBŐL ÉLÜNK Vászonkötésbén. Ara i 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Budapest, VIII., Puskin-u, 12. az eredménye megmutatkozott a vizsgán is. A növendékek a három hónap alatt elsajátították a zeneelmélet alapismeretéit és komoly fejlődést mutatóén a korálénekek javarészét. Hasonló jó eredményt mutatott a teológiai felkészültség is. A bizottság előtt kitűnt az, hogy a növendékek, akik túlnyomó többségben paraszt- és munkósszérmazásűak voltak, milyen komolyan készülnek egyházi szolgálatra. A vizsgán átlagosan jó eredmény- rtyel állták meg helyüket a növendékek: Dezső Éva, özv. Eiler J6- zsefné, Fabő Mária, Palik Pál. Soli an János, Súlyán János, Szemetei István, Túrán Ilona, Zatykó Zsuzsanna. A vizsgáztató bizottság Rédey Pál egyházkerületi lelkész elnöklete mellett a következő .tagokból állt: Welt- Ier Jenő karnagy, Hafenscher Károly, Muntág Andor és Vető Béla lelkészek. Isten gazdag áldását kívánjuk azokra, akik zenén keresztül kívánják szolgálni az anyaszentegyházat és a gyülekezetét* Március elején megkezdődik egyházunkban a konfirmációi előkészítés Püspökeink közös püspöki határozattal elrendelték, hogy a konfirmációra való előkészítést március 1. után minden gyülekezetben meg kell kezdeni. Az előkészítésben 12 életevüket betöltött evangélikus fiúk és leányok részesülnek, mindenütt a gyülekezeti lelkészek vezetése mellett és a gyülekezetek helyiségében, A konfirmációi ünnepély országszerte június 13-áu, Szentháromság vasárnapján lesz gyülekezeteinkben. Készülj az ige hallgatására! ötvened vasárnapja. — Jak. 3,13—18. — Ma egy hete, az elmúlt vasárnap Isten három szaváról szólt az igehirdetés. Ebben az igében az ember, a gyülekezet válaszáról van szó. Ez a válasz nem egyszerűen szavakat jelent. Még csak nem is Valami hangulatot, áhítatot, vagy valami vasárnapi, ünnepi megmozdulást. Az embernek Isten beszédére mindig egy egész élettel kell felelnie. Ez a válaszadás tehát mindennapi feladatunk és örök parancsunk. Bölcsen élni — ez az 1első válaszunk az Isten beszédére. Erre a válaszra mindenki alkalmas. Hiszen a bölcseség nem tudás, hanem látás. Isten látása. Valaki így mondotta: bölcs ember áz, aki mindig tiszta szemmel látja az Istent az örömei ünnepén, a könnyei között és a kísértése küszöbén. Istennek ez a tiszta látása őriz meg minket minden bűntől, keserűségtől és könnyelműségtől. De bölcsnek lenni annyit is jelent, mint a másik ember szemébe is tiszta szemmel nézni. A bölcs ember a másik emberben is Isten fiát, gyermekét látja és ezért sohasem fog a másik ember felé az irigység, az álnokság, a gonoszság, vagy a hazugság szemével nézni. Bölcsnek lenni any- nyit jelent, mint felülről, a Krisztus szemével nézni az életet és az embereket és mindenütt és mindenkiben rátalálni arra, amit az Isten akár. A bölcseség tehát engedelmesség — a bölcseség szeretet! Boldogan élni — ez a második válaszunk az Isten beszédére. Boldognak lenni pedig annyit jelent, mint visszamosolyogni, hátát adni, a kezünket imádságra kulcsolni. Az. egyik bibliafordításban csodálkozva láttam, hogy ugyanaz a szó jelenti a boldogságot és az áldást. Isten bennünket mindnyájunkat kivétel nélkül boldoggá tett és megáldott azzal, hogy szeret, hogy nekünk adta a Fiát, hogy az Igében újra és újra megszólít, Magához hív, Szentjeikével erősít, vígasztal és üdvösségre, örök életre vezet. Lásd meg és keresd meg a mai életedben is hited felülről való bölcseségével mindazt a drága csodát, kegyelmet és ajándékot, amivel Isten ma is, minden nap megajándékozza az életedét és akkor majd te is tudsz boldogan élni, megelégedni és hálát adni Neki az imádság összekulcsolt kezével. De boldognak lenni annyit, is jelent, mint boldoggá tenni másokat. A felülről való boldogságnak éppen az a tulajdonsága, hogy tovább teremti az örömöt, mint ahogy a felülről jövő napsugár a fa ágain gyümölccsé édesedig. Akkor helyes és akkor jó Istennek adott válaszom, ha a Tőle kapott boldogságom minden nap meglátszódik az életemen, a családomon, a gyülekezetemen és a körülöttem élő emberek, életén. Amikor adni tudtam, akkor tudtam meg, hogy mennyit kaptam — felülről, az Istentől. Békességben élni — ez a harmadik válaszunk áz Isten beszédére, — Isten a Krisztus keresztjén kibékült velem. Békére és bocsánatra vár engem, mégis senki sem mehet haraggal és háborúval a Kereszt felé. Jézus Krisztus világosan megmondta. hogy »elébb békélj meg a te atyádfiával és azután hozd fel a te ajándékodat az oltárra«. Isten már mindent elvégezett. Örök békét teremtett a Kereszt körül. Nekem már csak ennyi maradt: békét teremteni a tűzhelyem körül, az emberek között. Vájjon tudom-e én azt, hogy ez az én harmadik válaszom, — döntő válaszom! Mi mindnyájan tudjuk és valljuk, hogy az ember a maga erejéből csak egy válaszra képes és ez a: bűn. De Isten megteheti, hogy felülről formál át minket. így és ezért megyünk vasárnap az Ige hallgatására, mert mindnyájan tudjuk és valljuk, hogy Krisztus közelében az Ö Szentlélké- vel megerősödve tudunk majd úgy válaszolni és úgy élni, ahogy Ő akarja: bölcsen, boldogan, békében. Friedrich L^jps Szombat esti közös imádságunk AZ ENGEDELMESSÉG UTJÁN Luk. 18, 31. Ötvéned vasárnapja (február 28.) tekintetünket már hangsúlyozottan a keresztre vagy még inkább a keresztet vállaló Jézus Krisztusra irányítja; Igénk meggyőz bennirket arról, hogy Jézus tudatosan, előre jól-meg- fontóltán vállalta a keresztet. Nem »véletlenük jutott a keresztre és nem is úgy, hogy miután minden lehetőt megpróbált az emberiség megváltására és miután mindén »próbálkozása« kudarcba fulladt, kénytelenkelletlenül belement az ilyetén való megváltásba, ö kezdettől fogva széna- bement a kereszttel és azt mint a megváltás Istentől rendelt egyedüli módját vállalta. Jézus kezdettől fogva az engedelmesség útját járta. Ez a mondata is ebből az engedelmességből fakadt: »Imé felmegyünk Jeruzsálemba...« Minden lépése, mely Jeruzsálemhez vitte közelebb: az engedelmesség lépése vált. Igen, lépésröl-lépésre kellett engedelmesnek lennie. Hiszen őt is megkísérthette útközben az Emberfeletti Gonosz, hogy van ideje visszafordulni a jeruzsálemi útról: vagyis a kereszt útjáról. És neki lépésről-lépésre újra meg újra döntenie kellett a kereszt mellett, Nekünk ma azért van bűnbocsánatunk, életünk és üdvösségünk, mert Jézus az utolsó lépésig engedelmes volt. Nemcsak Jeruzsálemig ment el, hanem a Golgotáig. Isten népe számára Jézus engedelmességé példa és erőforrás.. Az Istentől megmutatott utat nekünk is az utolsó lépésig végig kell járnunk. Ez a »keil« pedig azért lehetséges, mert Jézus erőt, bátorságot, kitartást ad hozzá. Egyéni, családi és egyházi életünkben állandóan kutatnunk-kérés- nünk kell az ö útját, amit elérd: szab és mikor azt a Szentlélek vezetésével felismertük, akkor többé nem lehetünk a »meghátrálás emberei«. Ezen a felismert és engedelmesen végig járt úton áldja meg Isten az Ö népét sok örömmel, hasznos élettel és békességgel. — VALLJUK MEG, hogy legtöbbször a »magunk útját« járjuk és nem az engedelmesség útját. ADJUNK HÁLÁT Isten engedelmességet munkáló szaváért, templomainkért, kenyerünkért, munkánkért, otthonaikért, mindenek felett a keresztért. KÖNYÖRÖGJÜNK engedelmes szívért, a magyarországi evangélikus egyház Istennek való engedelmességéért, a fóti asszony és leánykonferenciáért, püspökeinkért és lelkészeinkért, énekltarok jó munkájáért, népünk munkájáért. ■ p K. Z. BIBLIA-OLVASÓ Olvássuk él mindennap a héti igét. A reggelre kijelölt igeszakaszök ezt az egy verset világítják meg különböző oldalról. HETI IGE: »Maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.« Luk. 18, 31 v. Február 28„ vasárnap. i. Kor. 13,1—13 Ez a gyönyörű szeretet-himnusz Krisztusról szóló himnusz. Pál apóstól azért tudta ilyen nagyszerűen leírni a szeretétet, mert Jézus Krisztust látta maga előtt. A fejezet minden egyes »szeretet« szavát kicserélhetem Krisztusra. Így az egész fejezet valóságos Krisztus életrajzzá Vádik. Keresztyének számára a szerétét nem fogalom, hanem személy: Jézus Krisztus, a megtestesült Szeretet. — Akiben Jézus Krisztus lakik, az ezt a legdrágább kegyelmi ajándékot is megkapta (12. fejezet folytatása!). Március 1. Hétfő, Luk. 13, 31—35. Amint heti igénk is bizonyítja. Jézus tudatosan vállalja a szenvedést, tudja mi vár rá Jeruzsálemben, mégis felmegy odá. — Nem magárt siránkozik, hanem a várost siratja. Ö máshogyan lát. Tanítványai Öt féltik, ü a várost tartja sajnálatra méltónak (Luk. 23, 28!). — Ez a szakasz arról is beszél, hogy lehet »nem«-et mondani Jézus hívogató, gyűjtögető szavának. Aki nemet mond, azon Jézus nem tud segíteni. Jézus nem kényszeríti senkire rá magát, csak hívogat. Március 2. Kedd. Luk. 9, 18—23. Jézus nemcsak beszélt az imádságról, hanem maga is imádkozott. — Jézusnak a tanítványokhoz szóló első kérdése még nagyon általános: a sokaság kinek mondja őt? A második kérdés, már félreérthetetlenül személyes kérdése: Ti kinek móndtok engem? A szólásra mindig kész Péter válaszában áz első keresztyén hitvallás születik még: Te vagy Isten ama Krisztusa! Március 3. Szerda. Mt. 6, 16—21. Böjt kezdő napján programmot ad éz az igeszakasz. 1. Az igazi böjt öröm. — 2. Az igazi böjt Istennek szól és Őfeléje irányítja a figyelmet. — 3. Az igazi böjt gazdagodás. Gyarapodás mennyei kincsékben. Március 4. Csütörtök. Luk. 9, 57—63. Hálóm névtelen ember: három különböző emberi típus. Az első a könyen lelkesedő, ajánlkozó ember. A második a családi Via jókkal küzdő. A harmadik a hátrafelé tékintgétő, akit köt a múltja. Jézus mesterién bánik mindegyikkel, szavai pontosan találnak. Az elsőt kijózanítja: a tanítvány élete nem könnyű élet. A másodikat az idő sürgetésére és a helyes sor-rendre figyelmezteti. A harmadiknak a hit merészségét ajánlja, (v. ö. Fii. 3, 14.). Könnyen lelkesedő embereknek Jézus ma is megmutatja a keresztyén élet komolyságát, a nehézkeseknek pedig ezt mondja: tégy félre minden kifogást! Március 5. Péntek. Mt. 6, 1—8, Jézus ezekben a szavaiban az Atyára akarja irányítani a figyelmet. A kegyesség gyakorlásában a főszempont ne az legyen, hogy az emberek mit szólnak hozzá. Mások megsegítése nem történhetik dicsöségszérzéS vágyából. Magam segélykérése (imádság) is csak Istenre tartozik. Legyen belső szobád! Helyed, ahol egyedül lehetsz csendben Istened előtt. Imádkozz komolyan: ne többet, de jobban! Március 6. Szombat. Mk. 6, 45 _52. Jé zus a természet Ura. Példát ad az imádkozásra, még tanítványait is elbocsátja, egészen egyedül akar lenni az Atyával. — Csoda és imádság mindig összetartóznak az újtestámentum szerint. Ebben a történetben is. — Jézus jelenléte, szava legyőzi a szembefújó széllel küzdő tanítványok figyelmét. A tenger és a lélek nagy viharán egyaránt tudott győzelmes- kedni! Hafcnscher Károly ÜJ KIADÁSBAN MEGJELENT AZ Istentiszteleti rend A füzet a magyarországi evangélikus egyház istentiszteleti rendjét tartalmazza Ara: 4.— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. — Csekkszámlaszám: 220.278.
