Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-02-14 / 7. szám

4 EVANGÉLIKUS ELET rr a Ha az egyház nem egy Krisztusban, akkor az egyház szétszórása történik — mondotta dr. Vissert Hooft a Deák téri templomban Dr. Vissert Hooft holland refor­mátus teológiai tanár, az Egy- hálált Világtanácsa főtitkára igehirdetése a Deák-téri temp­lomban 1954. febr. 7-én. Urunk Istenünk szentelj , meg minket a Te igazságoddal, a Te igéd igazság. Ámen. Az Urban ’szeretett gyülekezet! Máté 12:30-ból olvasom a Szent Igét: »Aki velem nem gyűjt, ütkö­zöl.­Istennek az emberiséggel való tör­ténelmét,, cselekvését ebbe az egy mondatba lehet összefoglalni: aki Istennel együtt nem végzi az össze­gyűjtés munkáját, az tékozol, vagyis szétszór. Isten a közösségnek az Is­tene. Isten úgy teremtette az em­bert, hogy közte és az ember közt igazi közösség legyen. Ö azt kívánja, hogy az embe­rek vele éljenek, neki éljenek és ezért egymásnak éljenek. Mégis már a biblia első lapjairól ol­vashatjuk az ember szembenállását Istennel. Van ebben a világban egy titokzatos hatalom, amely működik és amely az Istennel való közösséget szét akarja rombolni. Létezik egy7 olyan erő, amely az embereket nem gyűjti, hanem szétszórja. (A német bibliában ez- a kifejezés, amelyet a magyar biblia »tékozol«-nak fordít, így szerepel: szétszór.) Az az ige, az a szó, amelyet a biblia az »ördögre« használ a »diabolos«, —- aryiyit je­lent, mint »szétszóró«, »összevissza j kuszáié«. Ez az erő el akarja sza- kasztani és el akarja vágni az em- , heréket az Istentől és így egymástól! is. Ennek az erőnek van azonban egy j másik módszere is. Ez az erő meg- j próbálja az embereket világi téren | egybegyűjteni, — egybegyűjteni Is- j ten nélkül. Ez azonban nem a teljes j és igazi közösség, mert az igazi, kö- ; zösségnek Istenre kell épülnie. így a bibliának az első lapjain két j történelmet találunk, az egyiket Káin­nál, ahol az ember elválasztatik Is­tentől. a másik pedig a Bábel tor­nyának építése, ahol Isten nélküli közösséget kívántak létrehozni; Isten szerető munkálkodása mégis folytatódik. Isten népet gyűjt magá­nak. És az egész Ószövetség arról szól, hogy Isten hogyan kívánja ezt a népet közösséggé tenni, közösségre nevelni. Ismét csak erről a kettős közösségről van szó: közösség Isten­nél és közösség az emberekkel. Iz­raelnek olyan szent népnek és kö­zösségnek kell lennie, amely az egész világnak, az¥ egész emberiségnek példát mutat arra, hogy mi az igazi közösség. Az a tragikus és szomorú Izrael ótestamentomi történetében, hogy mindig fellázad Isten ellen, e közösség ellen, vagyis függőleges vi­szonylatban az Istennel való közös­ség. 's így vízszintes viszonylatban az emberekkel való közösség ellen is. Istennek türelmes szeretető any­nyira végtelen, hogy új kezdetet ad és ez az új nagy kezdet: Krisztus. Kiisztus veszi át Izraelnek a küldetését. Ö maga az igazi Iz­rael. Ö benne az Isten és az em­berek közti s igy az emberek­nek cgymásközti megengeszíelö- désc valósággá, ténnyé lett. ö tehát a nagy cgybegyűjtő. Ö így kiált fel: «Jeruzsálem hány­szor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogyan a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit«. De őt sem kívánják az emberek befogadni és nem akarnak ! benne hinni. Ezért Istennek rendkí- ! vül drága utat, — a kereszt álját | kellett vállalnia. Mert a Kereszt a I helye és jele annak, hogyan tört j meg az Isten és emberek közötti kö- i zösség. De hála a Mindenhatónak, | ugyanakkor az a hely is, ahol n kö­zösség létrejött. Ezért olvassuk Já­nos evangéliumában olyan világosan és olyan egyszerűen azt. hogy Jézus Krisztus meghalt a népért, de nem­csak magáért a népért, hanem, hogy Isten szétszórt gyermekeit egybe-, gyűjtse. És most már kedves Gyülekezet ne tekintsük mindezt régi történetek­ként, hanem tekintsük ezeket olyan történeteknek, amelyeket Isten va­lóban megcselekedett. Mer! csak úgy tudjuk megér­teni, hogy Jézus Krisztus ke­resztje és története az egész tör­ténelemnek. a világtörténetem­nek, a te történelmednek és az én sorsomnak az értelme es cél­ja. így értjük meg azt. hogy, ha szívünkben vágyódás él közös­ség után. világbéke után, embe­rek közti megértés után, akkor el kell mennünk a kereszt alá. Ezután értjük meg igazán, hogy mi is tulajdonképpen Krisztus egy­háza. Az egyház tulajdonképpen az a nagy példa ebben a világban, és ennek a világnak a számára, hogy mi is az igazi közösség Istennel és mi a közösség az emberek közt. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a mi egyhá­zaink ezt a példát nem tárták úgy e világ elé, hogy szerte mindenütt ez valóban megérthető és meglátható lett volna. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy egyházaink nem voltaic igazá­ban cgybegyűjtő egyházak. Mi tud­juk, hogy az egyházak nem törődtek eléggé az emberekkel, nemcsak kö­zelben, hanem a messzeségben, mesz- sze idegen országokban élő emberek­kel sem. Ezért kérjük Istent, hogy újból megértsük: egyházunk egyba- gyűjtő egyház, az egész emberiséget eg'ybegyűjtő gyülekezet lehessen. A döntő és a fontos az ökumenikus mozgalomban, amely az Egyházak Világtanácsában testesül meg, éppen ez az egybegyűjtésre való igyekezet. Ennek a mozgalomnak éppen az a rendeltetése, hosv az egyházak a vi­lág különböző helyein és az egyes országokban is megértsék, hogy ép­pen ebben a mozgalomban újból egy­Senki sem szerette. másra találnak, hogy egymást meg­értsék. Nem tudom észre vették-e azt, hogy ebben a textusban, amely az egybe­gyűjtésről és a szétszórásról beszél, nem lehet semlegesen állást foglalni. Itt az áll, hogy aki velem nem gyűjt, az tékozol. azaz (a német fordítás szerint) szétszór. Vagy az egyik vagy a másik. Az Űjtestamentomnak egy régi kéziratában még sokkal éleseb­ben olvasható ez. Ott az áll, hogy: »Aki nem gyűjt, az Engem szór szét, oszt fel.« Ez azt jelenti, hogy ha az egyház többé nem egy a Krisztusban, akkor tulajdonképpen az egyház­nak a szétszórása, az egyház szét- tagolása történik. Azért ez olyan kérdés, amelyre min­den keresztyén embernek felelnie kellene. Az a kérdés, hogy Isten tör­ténelméhez, Jézus Krisztus történel­méhez tartozol-e, ahol egybegyűjtés történik, vagy az ellenkezője, amely káoszhoz, összevisszasághoz, zűrza­varhoz vezet. Istennek a történelme annak ellenére is, ha nem tartoznál oda, tovább megy és beteljesedik. Ha a meghívottak nem érkeznek meg az ő nagy vacsorájára és üresen maradnak az asztalok, akkor kiküldi az ő szolgáit és másokat hív meg, mert az asztalok nem fognak üresen maradni az ő országában. A nagy kérdés azonban az, hogy ott leszel-e te, ott leszek-e én? Ebben a nagy és gyönyörűséges isteni történelemben számodra is van hely. Krisztusnak követei lehetünk és Krisztus helyett is lehetünk követek. Istenhez kell imádkoznunk, hogy Szentjeikének erejét elnyerhessük és mondhassuk: Uram Istenem és szeretném, ha Te egybegyűjtenél testvéreimmel együtt, hogy mi mindnyájan egybegyűlhes- sünk itt és az örök életben. Amen. Istentiszteleti rend 1954. február hó 14-én, vasárnap Budapesten, . PESTI OLDALON: Deák-tér d.-e. 9 (iírv.) HafenschCr Károly, d. e. II Hafenscher Károly, délután (í Zay László. — Fasor délelőtt V.-IO Cserháti Sándor, délelőtt II Gyöngyösi Vilmos, délután (3 -Szita István.'—- Dózsa ' György-út .7. délelőtt 1 /? 10 Szita István, — Üllői-út 24.’ délelőtt '/ilO (úiv.)délelőtt ]!,- délután 5 szeretetvendég- ségL — Rákőczi-út: 57 h. délelőtt 10 (szlovák) Szíl'ády Jenő dr:, délelőtt 3,M2 Mezősi György. — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10: — Thaly Káhrnáii-u. 28. délelőtt 11 Vámos József, dél­után 6 Bonnyai. Sándor. — Kőbánya- délelőtt VdÖ Pásztor Pál. -V Simor-u. 33. délelőtt l/4i2 Pásztor Pál. — Utász-u. 7. délelőtt 'A 12.. — Zugló, délelőtt il (ürv.) Muntág Andor, dél­után 4 szeretelvendégség Ruitkay Árpád. — Gyárai at-u. 14. délelőtt VMO (úrv.) Scholz László. — Rákosfalva délelőtt :M2 Scholz László. — Főti-út 22. délelőtt 11 (úrv.) Rimár Jenő. délután 7 Gádor András. — Váci-út I2i). délelőtt 8 Rimár Jenő, délután 4 Gádor And­rás. — Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, dél­után y«7, Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Mainz László, délután 5 szeretetvendégség. Kása Pál dr. — Vas-u. 2/c. délelőtt II Szimo- nidész Lajos. — Rákospalota MÁV-telep dél­előtt V:9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistertiplom délután 3. — Pestújhely dél­előtt' J0 Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr délelőtt ’/.H. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rá­| kosliget délelőtt 10. Rákoscsaba délelőtt 9 1 Békés József, délután A/a7 Békés József. — Cinkota délelőtt 9 (gyem.), délelőtt 19. dél­után V3. — Mátyásaid délelőtt V2I2. — Kcre pes-Kistarcsa délelőtt J/<10. Pestlőrinc délelőtt 11. délután 5. — Pestimre del élőit 10. — Pest­erzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujtelep dél. előtt — Kispest délelőtt 9, délelőtt -.10, délután 6. — Wekerle-telep délelőtt S. — Rá­kosszentmihály délelőtt Vili, délután 5. BUDAI OLDALON: Bécsikapu-tér délelőtt 9 Várady Lajos, dél­előtt J1 Szabó József, délután 7 Szabó Jó­zsef. — Toroczkó-tcr délelőtt 9 Sréter Ferenc. — Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajos, délelőtt 10 Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi Gvörgy. — XII., Tarcsay V.-u. II. délelőtt 9 Zulauf Henrik, délelőtt II ZÚJauf Henrik', délután 7. — Szabadsághegy, Dlana-út 17. délelőtt 1 é9. Rultkáy Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Friedrich Lajos.. — Kelen­föld délelőtt 8 Bottá István, délelőtt II Bottá István, délután 5 Rczessy Zoltán dr. — Né- inetvölgyi-út 138. délelőtt 9 Rezessy Zoltán dr. — XI . Bartók Béla-út 158. délelőtt 12 Re­zessy Zoltán dr. — Csepel délelőtt II Galátli György, deklién G Galríth György. —- Buda­fok délelölt 10. — Nagytétény délelőtt ’ >9. — Kelenvölgy délelőtt 9. -— Albertfalva délelőtt Vili. — Csillaghegy délelőtt VslO Kaposvári Vilmos. Hajnali himnusz (Öskeresztt/éti dicséret) Dicsőség a magasságban Istennek s a földön békesség, Az emberekben boldog igenlés. Áldunk, imádunk, dicsőítünk, hálát adunk neked nagy dicsőségedért, Urunk, királyunk, * mindenható mennyei Atyaisten. Urunk, egyszülött Fiú, Jézus Krisztus, és Szentlélek. Üristen, Isten Báránya Atyának Fia, aki elveszed a világ bűneit, fogadd el könyörgésünket; aki az Atya jobbján ülsz, könyörülj rajtunk. Meri egyedül te vagy szent, egyedül te vagy az Űr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére, ámen. Minden nap áldalak téged, neved dicsérem örökké, mindörökkön örökké. Méltass Urunk e napon is arra, hogy vétek nélkül őrizz meg minket. Áldott vagy, Urunk Atyánk Istene, neved hűséges és dicsőült mind­örökké, ámen. Áldott vagy, Uram, taníts meg engem igazságodra, áldott vagy. Uram, taníts meg engem igazságodra, áldott vagy, Uram, taníts meg engem igazságodra. Urunk, le voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, így szóltam: Uram, könyörülj rajtam, gyógyítsd meg lelkem, mert vétkez­tem ellened. Uram, tehozzád menekülök, taníts akaratodat cselekednem, mert te vagy Istenem, mert nálad van az élet forrása, és ha te világolsz, úgy látunk világot: terjeszd ki irgalmad ismerőidre. Görögből fordította: Bodrog Miklós. A MIKOR ERRE A VILÁGRA jött, **• nem tudott semmiről sem, mint ahogy még nem volt ember, aki em­lékezett volna születésének pillana­tára. így nem láthatta azokat, akik körülvették bölcsőjét és szinte mo­rogva nézték a csöpp apróságot. Bi­zony egy kicsit sem örültek annak, hogy megérkezett. Már így is sökin voltak, többen, mint kellett volna. A határban levő föld pedig nagyon is kevés. Igazán felesleges ez a poronty — gondolták testvérei —, ez is csak enni kér és egyszer még osz­tozkodni kell vele a hajlotthátú kis házon és a nadrágszíj szélességű föl­dön. így aztán — mint felesleges valakit — nem szerették, sőt görbe szemmel néztek rá, mindig arra gon­dolva, hogy ez a gyerek már szüle­tése pillanatában megrövidítette őket. Ú N VAGY HÚSZ ÉVVEL KÉSŐBB találkoztam vele. amikor szüléi már nem éltek. Egy kórházi szoba fehér ágyaiban feküdtünk mindket­ten és, ahogy ez már szokott lenni, a közös szenvedés közelebb hozott ben­nünket egymáshoz. Jancsi — így hívták — súlyos be­teg volt, de nem annyira, hogy ko­molyabb életveszélyre kellett volna számítani. Azonban állapota seho­gyan sem akart javulni, sőt napról napra rosszabbul lett. Az orvosok pedig mindent megtettek, hogy meg­gyógyuljon: vigyáztak rá, hűségesen ápolták és egyre azzal biztatták, hogy ne hagyja el annyira magát, hanem akarjon meggyógyulni. Azonban nem ért sem a gondos ápolás, sem pedig a szelíd rábeszé­lés semmit. Az egyik kínos, hosszú estén, ami­kor én is biztatgatni kezdtem, csön­desen leintett, hogy hagyjam abba: ő nem akar meggyógyulni, nem akar hazamenni a testvérei közé, hanem meg akar halni. Megdöbbentett, amit mondott és faggatni kezdtem, hogy miért beszél így? Nem sokat kellett faggatnom, lassan beszélni kezdett, úgy, ahogy most leírom. »Minek gyógyuljak meg, miért akarjak .hazamenni, hiszen engem otthon senki sem vár. Az édes­anyám, az édesapám már régen meg­halt, így azok már nem várhatnak rám. A testvéreim meg nem szeret­nek. azt lesik, hogy azt a néhány ap­róságot, amim van, megkaparintsák tőlem. Irigykedve nézik azt, hogy én is élek, hogy az a kis darab föld az enyém is, nemcsak az övék. Nagyon .szívesen látnák azt, ha soha nem ÜJ KIADÁSBAN MEGJELENT AZ Istentiszteleti rend A füzet a magyarországi evangélikus egyház istentiszteleti rendjét tartalmazza Ara: 4.— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál. Öudapest, VIII., Puskin-u. 12. — Csekkszámlaszám: 220.278. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme» Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII!.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért telel: Dezséry László szerkeszti Budapest. (II.. Dévai Biró Mátyás-tér J. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, télévre 30.— Ft, egész évre 60.— w< Csekkszámla: 20.412—Vili. 10.000 példányban nyomatott mennék vissza hozzájuk, mert így több jutna nekik. Meg is tudom ér-r teni őket, hiszen ők is éppen olyan szegények, mint én, és szükségük van még a legutolsó szalmaszálra is. Csak azt nem tudom soha megérteni, hogy miért nem szeretnek, miért gyűlölnek, hiszen én sohasem vétet­tem ellenük. Vagy talán bűn az, hogy én is világra jöttem, hogy én is élek? Szívesen odaadnék mindent, amim van, azért, hogy egy-egy jó szót kapjak tőlük a szidás és gorom­baság helyett, hogy egy-egy kevés kis mosolyt lássak a gyűlölködő, mo­gorva arcok helyett. De tudom, hogy ez sem érne semmit, továbbra is gyűlölködve, mogorván néznének rám, arra gondolva- hogy vissza­kérem azt, amit adtam nekik. Én gyógyuljak meg ■ hát, amikor senki nem vár rám otthon, amikor sehonnan nem kapok egy kis szere­idet sem? Szeretet nélkül pedig nem lehet és nem is érdemes élni! Ezért nem akarok meggyógyulni!...« Sokat beszélgettünk még a követ­kező órákban és én egyre csak azt bizonygattam, hogy nincsen igaza, ő meg egyre rázta a fejét, hogy hiába is beszélek. így hiába próbál­tam meg én is mindent: egy regge­len csöndesen elaludt. Testvéreinek első dolga az volt, hogy összevesszenek a kis házon, az apró darab földön és azon a néhány bútordarabon, ami visszamaradt utána ... |V| INDEZ RÉGEN TÖRTÉNT és la­Ián sohasem jutott volna eszembe, ha múltkorában egy ige­hirdetésre készülve nem gondolko­zom a jánosi igéken: »Üj parancso­latot adok nektek, hogy egymást sze­ressétek.« Egyszerre a lesoványodott, beteg­ágyon fekvő, kis barátom jutott eszembe, aki azért halt meg, mért nem szerette senki a .világon, mert senki sem indult feléje a krisztusi szeretet melegével, hanem mindig csak a sátáni kapzsiság gyűlöletével. Meghalt, mert a szeretetlenség, a gyűlölet ölni is tud ott, ahol a sze- retetet az emberek nem kapják meg senkitől sem, amikor szükségük lenne rá..: így leírtam ezt a néhány sort, fi­gyelmeztetésül, hogy nézzünk egy kicsit magunk körül, nincsenek-e kö­rülöttünk, családunkban olyanok, akik sóvárogva várják, hogy szeres­sük őket, mert Krisztus is szeretett minket... Vámos József Blumhardt János Kristóf imádságaiból 2-540642. Athera-eutn (F..v. Soproni Béla) »Elég néked az én kegyelmem.« (II. Kor. 12, 9.) Szerető Üdvözítőnk, Jézus Krisz­tusunk! Légy hozzánk kegyelmes és se" gits, hotgy ma is meggyőződhessünk hűséged és kegyelmed félő!. Ha gyen­gék vagyunk is, erősek lehelünk le­kenned.. Akkor jön el a te időd, hogy megjelenthesd magadat mibennünk Urunk, arra kérünk: szabadíts ki ben­nünket minden zűrzavarból és vezess a te akaratod szerint. Amen. »Megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ö elhívása.« (Rám. II, 29. j Öli, Urunk, üdvözítő Jézus Krisztu­sunk! Hálát adunk néked azért- hogy kiválasztottál magadnak egy népet s ezáltal akarod kiterjeszteni áldásodat az egész földre, mireánik is. Emlékez­zél meg ígéretedről s váltsd azt mind­inkább valóra és segíts, hogy Izrael ismét felébredjen és áldássá lehessen minden népek számára. Hallgass meg Urunk és ragyogtasd fel irgalmassá­godat felettünk s minden néped Felett. Ámen. »Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálko­dom.« . (Ián. 5, 17.) Könyörülő Urunk! Te vagy a mi egyetlen világosságunk, téged köve­tünk, Segíts, hogy követhessünk s hozzád ragaszkodhassunk s így ellen­állhassunk minden gonosznak. Légy erős Megváltónk, aki nem pihen ad­dig, amíg véghez nem vitte mindazt, ami üdvösségünkre szükséges, óh Urunk, jöjj mihamar kegyelmeddel és fejezd be rnegvállásunkat, amint meg­ígérted. Oh Urunk segíts meg min­ket, áídj meg s velünk együtt mind­azokat, akik ma hozzád fordulnak. Ámen. »Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és megnyugosztlak titeket.« (Má­té n, 28). Irgalmas Urunk! Köszönjük né­ked, hogy így biztatsz bennünket és read bízzuk magunkat akkor is, ha már nagyon megterheltek és megfáradtak vagyunk. Segíts, hogy tanuljunk tőled s hadd tanuljuk meg azt is, hogyan kell a magunk terhét letennünk és felvennünk a’te igádat. Te leveheted váltónkról a terhet és megnyugoszthatsz és meg­vigasztalhatsz bennünket úgy, hogy könnyű lesz a nehéz is. Teremts ezért szívünkben bizodalmát irán­tad, aki szelíd és alázatos szívű Meg­váltónk vagy. A te igád szelíd és szelíddé tesz s a te terhed könnyű és megkönnyebbíti a nehezet és a legnehezebbet is. Ö, Urunk, segíts rajtunk s hallgass meg minket min­dé "bén a te irgalmasságodért. Amert. »Mindent jót cselekedeti.« (Mk.- 7. '37.) Könyörülő Urunk! .Téged .magasz­talunk és dicsérünk, mert. Te. vagy.« hűséges, irgalmas és. jóságos, aki nem hagy ért bennünket. Könyörögve te- rünk: ajándékozzál nekünk mind több türelmet, hitet és kitartást és engedd, hogy egyre inkább megérezzuk a ’Tfe jóságodat Oh, bárcsak a 1 loHuirifc egyre inkább egy .lenne a Tieddel s íary egyre inkább megnyílna a szánk dicséretre és hálaadásra, annak 'a nagy felüdülésnek a reménységében, ami reánk vár a Te orcád előtt. Ariién. »Öröm lesz a mennyben ‘egy megtérő bűnösön«. (Luk. 15, 7.) Urunk, Megváltónk! Te mindig újra útrakelsz, hogy megkeressed az el­veszetteket. Oh, mily sokan is vannak az elveszendő!,; legalábbis így lát­szik. S mennyit teli Neked munkál­kodnod. hogy megtaláld -és megment« séd őket! Ezért reád várakozunk s bi­zonyosak vagyunk abban, hogy ott- le­szel mindenütt, ahol elveszettek van­nak s még is találod majd őket. Ma is_a te fcönyörüte ledre várakozunk. Légy kegyes mindnyájunkhoz, Ö, Jé­zus. Amen. »A leányzó nem halt meg, hanem . aluszik.« (Máté 9, 24.) Urunk, Megváltó Jézus Krisztu­sunk! Eljöttél hozzánk a mi vigasz­talan helyzetünkbe és segítettél raj­tunk s mi mindig újra megtapasz­talhatjuk, hogy te vagy a mi sza- badítónk és megsegítő orvosunk. Nemcsak ebben az életben való ba­jainkban segítesz meg minisét, ha­nem feltámadtál a halálból és min­ket is beviszel az örök életbe. Hű­séges vagy és támaszunk a gyenge­ségben. Igen, szólj mihozzánk is így; a te hited megtartott téged. Amen.

Next

/
Thumbnails
Contents