Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-02-14 / 7. szám

2

EVANGÉLIKUS ÉLET

„Az elmúlt századok folyamán ritkán volt olyan korszak, amikor annyira eleven, mély teológiára lett volna szükség, mint napjainkban“

— mondotta J. L. Hromádka professzor

GYÜLEKEZETI HÍREK

1954. február 14. Hetvened vasárnapja.

Igék: 1. Pét. 2.1—5. — Mt. 9.9—13. »Képmutatásból — szolgálatra.« — Liturgikus szín: zöld.

Február 5-cn, pénteken délután 5 órakor J. L. Hromádka professzor, a prágai Comenius teológiai fakultás dékánja előadást tartott az Evangélikus Teológiai Akadémián, a budapesti evangélikus és református teológiai tanárok és hallgatók előtt.

Előadásának bevezetésében a következőket mpndotta: »Ebben a korban, amelyben élünk, arra van szükségünk, hogy egyre közelebb kerüljünk egymáshoz és segítsük egymást teológiailag is. A teológiának éppen ebben a korban rendkívüli jelentősége van s bármikor találkozom teológusokkal, mindig emlegetem, hogy

az elmúlt századok folyamán ritkán volt olyan korszak, amikor annyira eleven, mély teológiára lett volna szükség, mint napjainkban.«

Ezután rátért előadásának tárgyára: a gonosz problémájára. Felsorolta azokat az igehelyeket, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Szembeállította egymással a két tényt: a világ, amelyen állunk, lényegében jó. Isten teremtő kezéből, mint jó világ került ki és mégis van Gonosz, a szó legszorosabb értelmében, a bibliai bizonyságtétel szerint. Különösen hangsúlyozta azt, hogy a Gonosznak a létét nem lehet, mint kívülállóknak szemlélnünk.

— A teológia nem akarja és nem is tudja magyarázni a Gonoszt. Az a teológia, amely a Biblia bizonyságtételére támaszkodik megállapítja, hogy van Gonosz. És pedig személyes felelősségtudattal állapítja meg.

A Gonoszról a szó szoros értelmében a Biblia szerint nem beszélhetünk akkor, ha nem vesszük tudomásul azt, hogy felelősek vagyunk mindazért a gonoszságért, ami ebben a világban történik.

— Mikor arról beszélünk, hogy honnan került a Gonosz a világba, akkor mintegy belőlünk kell megadnunk a feleletet. Mi vagyunk a felelősek.

Giertz Bo:

HITBŐL ÉLÜNK

Vászonkötésben. Ara : 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály

Budapest, VIII., Puskin-u. 12.

A továbbiakban arról beszélt, hogy a személyes felelősségen túl, a Gonosz hatalma meghaladja a mi emberi erőnket, létünket. Éppen ezért a legyőzésére nem elég az emberi erő, az emberi igyekezet. Isten a Jézus Krisztusban, aki megjelent testben, mindenható úr a Gonosz felett is. Ür a halál, a pokol és az üdvösség fplett. Nemcsak kijelenti magát a Jézus Krisztusban, hanem ott van mindenütt, ahol az ember van.

Jézus Krisztusban Isten maga törte meg a Gonosz hatalmát.

Előadásának végén Hromádka professzor négy tételben foglalta össze az elmondottak gyakorlati következményeit.

— Az egyház, mint a Jézus Krisztus népének gyülekezete, felelősséget hordoz mindazért, ami gonoszság ezen a világon történik. Nem elmélkedik a Gonosz felől egyrészt, másrészt nem kétségeskedik és nem panaszkodik a Gonosz miatt.

Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy közösséget vállaljon a bőnöíf emberrel. A mi küldetésünk is az, hogy közösséget vállaljunk a szenvedő és bűnös emberrel jobban, mint bárki más.

— Másodszor: Az egyház nem bi- zakodhatik el a maga kegyességével és templomaival. Nincs ezen a földön olyan hely, ahová ne tudna behatolni maga az Ördög. Akkor van az egyház a legnagyobb veszélyben, ha a saját maga szentségére és igazságára akar támaszkodni.

— Harmadszor: Tudomásul kell vennünk, hogy nincs fejlődés magától. Minden egyes lépésünket ki kell küzdenünk.

— És az utolsó, ami a számunkra igen fontos, a következő. Mondtam, hogy

nincs a földön olyan szent hely, ahova be ne tudna hatolni az Ördög. De a másik, — és ez a győzedelmes üzenet, — hogy nincs ezen a világon olyan átkozott, olyan reménytelen, olyan megromlott hely, ahol Ö, Jézus Krisztus jelen ne lehetne.

Jézus Krisztus mindenütt ott van, ahol emberi feltételekből senki sem képes hozzá eljutni.

Előadását a következő szavakkal fejezte be:

— »Nincs komolyabb és nincs felelősségteljesebb, mint a Krisztus-hit. De nincs örömteljesebb és győzedelmesebb hit sem ezen a világon, mint a Krisztusba vetett hit, Aki eljött, hogy eltörölje a bűnt, szenvedést, halált és örök életet adjon nekünk.

Iran Krasko :

Vasárnap este

Valahol messze, sötét erdők közt csendes, halk, békés kis fehér falú simul a földhöz.

Benne ősrégi, komoly nézésű házak hallgatnak.

Az egyik házban gondoktól őszült édes jó anyám ül magánosán a vén asztalnál.

Csontos kezére hajtja ráncoktól szántott homlokát

— gondok árnyéka ült rajta mindig, ilyennek láttam kiskorom óta —

Énekes könyve nyitva előtte,

— ősök ujjától simára kopott öreg rézcsattok * csillannak enyhén

•» a félhomályban —

Utolsó lapját csak nézi, nézi,

— nehéz kéz írta reá egykoron:

»Isten megáldott fiúval, aki...«

Jóságos szeme könnyel áztatja a sárgult lapot.

De az öreg könyv, mely megríkatta, meg is nyugtatja én jó anyámat, már puha, vékony hangon énekli:

*Leszállt az Urnák alkonya, áldjuk...«

— S a kis szobára mind sűrűbb, mélyebb homály terül rá —

— S csöndesen, halkan csend, béke száll le

én jó anyámnak fehér fejére.

Szlovákból fordította: Darvas János.

LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉG

A pesti és budai egyházmegyék lelkészeinek rendszeres teológiai munkaközössége február 4-én az egyetemes székház tanácstermében jött össze. Az ülésein az »igehirdetésünk kulcsszavai« témájú sorozatban Mezősi György bibliatanulmá- nya hangzott el a bűnről. Foglalkozott a munkaközösség az 1954-es esztendő munkatervével. Ezután Groó Gyula és Muntág Andor tartottak előadást erről a kérdésről: »A Szentírás evangélikus-lutheri használata«. A két előadást mintegy egyórás eleven megbeszélés követte:

BUDAPEST-RÁKÖCZI-ÜT

Január 31-én jól sikerült szeretet- vendégséget tartott a Rákóczi-úti egyházközség. Dr. Szilády Jenő lelkész szlovák és magyar nyelvű imádsága és köszöntése után Záhony János művészi éneke következett, majd dr. Gaudy László tartott nagy figyelemmel kísért előadást a budapesti egyházi élet fejlődéséről. Glatz Anna írásmagyarézata után ismét a gyülekezeti lelkész imádsága zárta be az összejövetelt.

GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE

A győr-soproni egyházmegye lel- készi munkaközösségének győri körzete február 2-án tartotta ezévi első ülését Győrött Németh Károly esperes elnöklete alatt. Ürvacsorát Hubert István csornai lelkész osztott. Az ülésen megalakult az egyházmegyei lelkészi önsegély. Németh Károly esperes előterjesztésében parasztságunk kérdéseivel foglalkoztak a lelkészek. Laborczi Zoltán nagybaráti lelkész a bibliafordítás iránt érdeklődők decemberi konferenciájáról, Sághy Jenő egyházmegyei sajtólelkész a januárban Foton tartott országos kétnapos sajtóértekezletről számolt be.

FÓT

Február 19. A X. Belmissziói és Kántorképző Tanfolyam vizsgája.

Február 23—26. Foton végzett kántorképzősök továbbképző konfe« renciája.

Március 1—6. Asszony- és leány« konferencia. (E konferencára anyákat és leányaikat várjuk. Szeretettel külön is meghívjuk a papnékat, a belmissziói tanfolyamot és népfőiskolát végzett asszonyokat és leányokat.)

Március 9—12. Katehetikai konferencia.

GYÉKÉNYES

Népünk ötéves tervének eredményeképpen a határszéli Gyékényesen is kigyulladt a villany. Gyülekezetünk, a hívek példás áldozatkészségéből, a templomba és a lelkészlakásba bevezette a villanyvilágítást,

IHAROSBERÉNY

Kutas Elek, a somogy-zaiai egyházmegye esperese iktatta be hivatalába a gyülekezet új felügyelőjét: Varga Imre volt presbitert. Isten áldását kérjük szolgálatára.

HALÁLOZÁS

özvegy Kovács Jánosné hatvankl- lenc esztendős korában Bezin el- húnyt. Ifj. Kovács János bezi gondnok édesanyját gyászolja az elhunytban.

DEAK-TÉR

A Pesti Egyház Deák-téri gyülekezete február 21-én d. u. fél 7 órakor tartja ez idei első szeretetvendégségét a gyülekezeti teremben. Előadást tart Benczúr László püspöki titkár Reroé- nyik Sándorról, a műsorban pedig Reményik sok szép verse fog elhangzani. Irásmagyarázatot tart Zay László segédlelkész. — A terem fűtve lesz.

A Pesti (Deák-téri) Evangélikus Egyházközség 1954. február 13-án, szombaton este 6 órakor

az V. Sütő-utoa 1. II. emeleti díszteremben elhunyt lelkésze emlékére a »Deák-téri Esték« sorozat negyedik estjeként

KEMÉNY LAJOS EMLÉKESTET

. rendez.

Ünnepi beszédet mond D. Dezséry László püspök. Közreműködik:

Zathureczky Ede hegedűművész, a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója,

a Lutheránia énekkar Weltler Jenő vezetésével, Bókay János és lelkészek.

— Fűtött terein! —

HÁROM ÉLMÉNY

RÄKÖCZI hadnagya

a címe annak az új magyar színesfilmnek, amelyet az elmúlt héten mutattak be. A film nem méltatlan a kuruc szabadságharc nagy évfordulójához. Igaz örömmel, boldog izgatottsággal néztük végig, képről képre. Minden magyarnak élmény, ha a nemzet múltjával ilyen közvetlenül találkozhatok. Nagy varázserő van a filmben, különb minden más varázserőnél. Föltűnik tájaink egyike, a színen átrezzen egy zászló, elvágtat egy lovas. S abban a pillanatban a múltban vagyunk. A film elragad, felemel, kivételessé teszi az időt, amelyet ott töltünk előtte. A Rákóczi-szabadságharc sokféle formában kínálkozik a filmkockára. Akik ezt a filmet készítették, a kisebb formát választották, egyetlen eseményt, nem is jelentékenyet, de amelyben benne van az egész hullámverés.

A film akkor jó, amikor igazat mond. Ez az igazság a varázserő s ez neveli a nézőt, hogy utána is még foglalkozik vele, újra meg újra előjönnek alakjai s mozdulataikat érezzük, mintha sajátunk volna.

A »Rákóczi hadnagya« ilyen film, ha van is benne egy és más, ami nem sikerült. Az egész élményként hat. Egy felvidéki magyar, egy pozsonykörnyéki jobbágy, Rété községbéli fiú. Bornemissza János, megvédi faluját, megmenti mátkáját, vitézséget mível, hadnagya lesz Rákóczinak. Nem is a történet maga fogja meg az embert, hanem a történet szereplői. Ezekben annyi igazi népi-nemzeti szépség van, annyi szelíd, embert vonás, annyi természetesség. Ez tetszik a nézőnek. így hisszük el, hogy valóban a nép szabadságharca volt Rákóczi felkelése. Ez a falu, ezek a parasztok tudják, mitévők legyenek. Ahogy felegyenesednek a robotból s szabadságot nyi- togató katonákká váln.k, azonmód ösztönszerűen képviselik a nemzetet.

Az ő generálisuk Bottyán János, az ő fejedelmük Rákóczi Ferenc. S az ő ellenségük az osztrák császár és ármádiája s áruló földesuruk, aki azért férkőzött Rákóczi bizalmába és Nyitra várába, hogy azt elárulja s a Júdás-ezüstön meggazdagodjék és hízzon egyet a vagyona. A rétéi parasztok nemzeti jellemet képviselnek. Mert összetartanak, mert szívósak, mert okosak és jó katonák. S ezt hivalkodás nélkül csinálják, egyszerűen, _ mint egy kapavágást. Jól válogatták meg ehhez a mondanivalóhoz a színészeket is. Csupa sikerült figura, az egy Rákóczit kivéve. A fejedelmet képtelenek vagyunk így elképzelni. Annál inkább Bottyánt, Fekete Miskát, ezt a tőről- metszett bujdosót, akinek a mosolya, jó szava, minden mozdulata sikerült s igaz. S áll ez a film két főszereplőjére is, a két fiatal, ismeretlen alakítóművészre, a Bornemissza Jánost és Annáját játszó színészre. Szép produkciójukat nem fogjuk elfeledni. Ügy éreztük, hogy találkoztunk a kuruc szabadságharc hiteles képeivel. A rendezés ugyancsak jónak mondható. Az, ami élmény a kuruc muzsikából és költészetből, ebben a filmben is élmény. A katonák tánca s annak ritmusa már a lélekben, idegekben megtörtént teljes feloldódást, a külső szabadság benső előzményét mutatja. S mutatja, hogy ez a nép ismeri az arányt, van gerince, egészsége, ízlése és Istene.

MÖRA FERENC

húsz évvel ezelőtt halt meg. Szép, ezüstös, okos fejét nem feledheti el, aki egyszer is látta. Móricz Zsig- mond mellé kell tennünk ezt a fejet, ahogy érmeken egymás mellé állanak a híresek. A népből jöttek mindketten s a nép igazmondó képviselői voltak mindketten. Móra Ferenc az Alföld fia volt s nem ragadta el tőle a főváros. Megmaradt írónak Szegeden, ha nehéz is volt prófétának lenni, mikor az uralkodó

nemzetnek nem kellett a próféta s a milliók kezébe vajmi ritkán jutott el az olyan írásmű, mint amilyen Móra Ferencé volt. Az a nemzet, amely nem szerette a prófétáit, s az írótól is csak cigánymuzsikát várt, nem értette ezt az írót, akinek minden mondata olyan, mint a szép tiszta búzaszem. Miről írt Móra Ferenc? Egy történeti regényét, az »Aranykoporsó«-t kivéve, arról az alföldi népről, amelyből született.

A földről dúdolta az éneket, a magyarok földjéről, a szántóvető népről mondott el mindent, amit észlelt. S bátor gúnnyal szólott e nép urairól, királyokról és miniszterekről, messzehatóan írt hősökről és szájhősökről.

A Móra-cikkek és tárcák neveltek mindnyájunkat, hozzátartoztak ahhoz az élményhez, amit e század magyar irodalma nyújtott e nemzedéknek. Móra Ferenc szavának igazmondó tisztaságát úgy várják az emberek ma is, mint egy fürdőt. Föléled a lelkünk az ő mondataiban. Nem igaz, hogy az Alföld, a roppant tengerfenék, fásult belenyugvást igéz az emberbe. Móra Ferenc az Alföld lelkét képviseli. Mily tiszta s ösztönző emberség árad e lélekből. Semmi gyűlölet, semmi féltékenység, semmi ravaszság. Az alvó akácok s a kipattant szemű jegenyék alatt, az aranyszőke vadvizek mentén, a végeláthatatlan búzamezőkön, Isten mezítelen tenyerén, Móra Ferenc lehajtottfejű, szomorú és fáradt emberei jártak-keltek. falvakban és városokban. Magot vetnek s a mindennapi kenyér kertjévé simítják a földet. Hogyne hallgatnék ennek az írónak a szavát. Móra Ferenc nem véletlenül népszerű ma, nem véletlenül keresett írója a népnek. Ilyen íróval erősödik a nép nemzetté. Hogy is mondja Móra az »Ének a búzamezőkről« című regényében? Ezt mondja:

»Mindenütt új kenyeret ígér az Isten azoknak, akik tiszta magot vehettek.«

Emberek, olvassátok az írót, teljetek meg szabad és tiszta igéjével. Móra Ferenc egykor magányos énekesnek mondotta magát, aki az út- szélen áll s dúdolja a maga dalát az alkonyatba. Nem lehet többé ilyen. Egykor Móra Ferenc a népet választotta szerelméül, most a nép fiatalja s öregje egyaránt válassza k: őt írójául s olvassa, olvassa ig'az vallomásait.

JANUS PANNONIUS

versei ragyognak most reánk, félezred év távolából átjőve, frissen és szépen, mintha még csak az imént száradt volna meg a tinta velük; Mert ilyen régi költőről van szó, Hunyadi Mátyás korából valóról. Élmény olvasgatni ezeket a verseket. A legszebb magyar könyvek egyike ez a versgyűjtemény, amelynek pergamenborítású, finom lapjain a magyar renaissance szépmívű díszítései, Mátyás király híres Corvináiból való iniciálék láthatók. Huszonhét magyar költő és műfordító szövetkezett, hogy hű és szép magyar fordításban mutassák meg a mai magyar olvasónak a régi magyar költőt. Aki olyan régen írt jó költeményeket, amikor még a magyar költők latinul írtak, de magyar észjárással és érzelemmel. Tehát a reformáció elett. Gerézdi Rábán válogatta össze a verseket, írt bevezető tanulmányt a költőről s magyarázatokat, ahogy ez már az ilyen régi versekhez illik, amely versek tudniillik nem csupán költemények, hanem művelődésünk egész történetéből tapadt hozzájuk valami. Voltak, akik azt hitték, Janus Pannonius már elveszett a magyar szellem számára, mert latinul írt s fordításai nem voltak olyan művésziek, mint az eredeti. Holott már Pápai Páriz, a híres nagyenyedi professzor, fordította magyarra háromszáz évvel ezelőtt.

Ezek az új fordítások valóban méltók a költőhöz. Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, J é k e 1 y Zoltán, Vas István, Weöres Sándor s a többiek mind, szinte kivétel nélkül, azonos művészi fokon mutatják be

Janus Pannonius verseit az eredetivel.

Igazat kell adnunk Gerézdi Ra- bánnak, aki körültekintő, komoly bevezető tanulmányában azt írja róla, hogy ez az első nagy magyar lírikus, Balassi, Csokonai, Petőfi, Ady és József Attila méltó elődje.

►>A magyar líra története csonka lenne életműve nélkül. S Janus »szép híre, neve« nem állt meg az országhatárnál, közel négy századon át — Petőfiig — az egyetlen magyar költő, akit ismert és elismert Európa« — írja Gerézdi.

Janus Pannonius humanista költő volt, Csezmicei Jánosnak hívták, 1434-ben született a délszlavóniai Csezmicén, középnemes familiából. Anyjának bátyja, Vitéz János esztergomi érsek nevelte fel, küldte Itáliába. Hazajövet Mátyás király kancelláriájába veszi a művelt ifjút s szolgálataiért pécsi püspökké teszi; De amiért Mátyás nem folytatja apja törökverő politikáját s a költő és bátyja elveszítik a király kegyét s mindketten a Mátyás ellen összeesküvő főurakhoz csatlakoznak. A király, tudjuk, az összeesküvést felszámolja, Janus Pannonius pedig menekülés közben hal meg évek óta hurcolt betegségében,, a tüdőbajban, 1472 március 27-én, egész fiatalon; De Mátyás az ellene lázadt püspök költeményeit kancellárjával, Váradi Péterrel összegyűjtette. Azóta latin eredetiben s utóbb magyar fordításokban egyaránt ismeretessé váltak e költemények.

Janus Pannonius valóban nagy költő volt. Élménye az élet, a közvetlen tapasztalás. Ábrázolásmódja a valóság művészi visszaadása, gazdag és sokrétű hang az övé. Elsőnek veszi észre a magyar tájat, elsőnek ír verset a Dunáról, elsőnek vallja, hogy a táj hatással van a költői mondanivalóra. Nagy költőt tiszta- lünk Janus Pannoniusban. Ez a gyönyörű könyv is újból és véglegesen magyar költővé nyitja meg őt nekünk.

Szalatnai Rezső