Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-02-07 / 6. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET EGY ÉNEK JUBILEUMÁRA A xi HITETEK REMÉNYSÉG IS LEGYEN ISTENBEN« — ez a rövid mondat jutott eszembe Péter apostol első leveléből, miskor egészen véletlenül rábukkantam arra, hogy az elmúlt évben egy 300 éves jubi- ’eumról feledkeztünk meg. Nem le­het senkit se megróni a feledékeny- ségért, hiszen ilyen jubileumokat nem szoktunk számon tartani. Egy énekről van ugyanis szó. Egyik leg­ismertebb, legelterjedtebb és leg­kedveltebb egyházi énekünk jubi­lált, a »Keresztyén Énekeskönyv« 370. számú éneke. Az ének szerzője Gerhardt Pál. Magyar fordításban először az -Uj lengedező Mennyei Kar« című éne­kesikönyv közölte 1750-ben. Most Sántha Károly fordításában énekel­jük: Hagyjad a jő Istenre Minden te utadat. -, s 300 éve énekli világszerte az egész keresztyénség “Isten hárfásánaik« ezt az énekét. 30 nyelvre fordították ie. Bach János muzsikájában is ott zeng számtalan feldolgozásában. Miért a keresztyén reménység szava jutott eszembe erről az ének­ről? Talán a nyár folyamán Evan- stonban tartandó ökumenikus kon­ferencia, amelynek ez a témája: Jé­zus Krisztus a világ reménysége — talán ez határozta meg gondolataim irányát? Lehetséges. Annyi bizo­nyos, hogy a 370. számú ének az »Istenben való bdzodalom« című cso­portban kapott helyet énekesköny­vünkben. Gerhardt Pált sem szokták a reménység énekesének nevezni. Általában a gondviselés-hit és a »keresztyén optimizmus'« költőjének tartják őt. Ezzel a szo­kásos meghatározással szemben for­dult meg bennem valami. Gerhardt Pál a keresztyén opti­mizmus költője . . . Nem mondunk ezzel egyszerre sokat és egyszerre keveset Gerhardt Pálról? Talán megfelelőbb lenne őt a keresztyén reménység költőjének nevezni. Gerhardt Pál azért a reménység költője, mert re­ménységben ólt, reménységben látta az embert, az embernek minden dol­gát és az ember körüli világot is és ebben a reménységben írta énekeit is. Mindez a 30 éves háború idején történt. Egy olyan szörnyűséges idő­ben, mikor annyi gyülekezet pusz­tult el szinte nyomtalanul Német­országiban, hogy Gerhardt Pál 44 éves koréban juthatott csak önálló lelkészi álláshoz. Egy olyan ember énekel itt reménykedve és másokat is reménységre késztetőn, akinek a gimnáziumi végbizonyítványába — akkor ez tantárgy volt, még hozzá latón nyelven — ezt írták be: “tűr­hetően versel«. Egy olyan ember, aki sok tekintetben korának hábo­rús viszonyai miatt csak 47 éves ko­rában tudott megházasodni, aki öt gyermeke közül négyet veszített el, úgy, hogy mikor 13 évi házasság után felesége meghal, hatéves fiacs­kájával marad csak egyedül. Egy olyan evangélikus lelkész énekel itt reménységben, akiinek papi szolgá­latát is súlyos kereszt terhelte. A Lübbeni gyülekezetben őrzött arc­képén ez a felírás olvasható: «Ger­hardt Pál a sátán rostáján megfor­gatott teológus.« Állítólag jubiláló éneke is akkor keletfcezett, mikor Berlinből elüldöz­ték. Útközben egy szegényes ven­dégfogadóban húzódott meg. Amíg felesége benn az egyszerű ebéd el­készítésével foglalatoskodott, kinn a kertben írta meg Garhardt Pál azt az énekét, amely annyi embernek szol­gált segítségül, gondjai és aggo­dalmai között: Hagyjad a jó Istenre Minden te utadat ... A 37. zsoltár 5. verse adta hozzá az indítást. Ami­kor elkészült versével, besietett fe­leségéhez és felolvasta neki. Alig fejezte be az olvasást, két utas em­ber lépett be a fogadóba. Az állásá­ból elmozdított Gerhardt Pált ke­resték, hogy a Lübbeni gyülekezetbe hívják meg lelkésznek. Ml AZ A KERESZTYÉN RE­MÉNYSÉG, amely áthatja jubiláló énekünket és Gerhardt Pál egész költészetét? A keresztyén reménysé­get legegyszerűbben az Apostoli Hitvallásnak ezek a szavai fejezik ki: hiszem a testnek feltámadását és az örök életet. A keresztyén re­ménység Isten nagy és végső válasza arra a szörnyűségre, hogy ez az éle­tünk véges. “A keresztyén remény­ség — így ír egy híres dogmatikus — nem ennek az életnek a folytatá­sát jelenti, hanem az élet betelje­sülését. A keresztyén reménység tehát egész életünket felöleli: ez a mi életünk fog beteljesülni. Ami gyalázatosságban és erőtelen- ségben vettetik el, feltámad di­csőségben és erőben. A keresz­tyén reménység nem fordít el ettől az élettől, ellenkezőleg fel­fedi előttünk azt az igazságot, amelyben Isten ezt a mi életün­ket látja. A halál legyőzése ez és nem mene­külés a túlvilágba. Gerhardt Pál ennek a keresztyén reménységnek a fényében látja az egész mostani életet. Ezért ír nyu­godtan arról, hogy az emberi szivet keserűség bántja, ezer baj, gond, bánat csüggeszti. Nem kell elhall­gatnia, hogy Isten karja nem csak áld, hanem sújt is. Nem kerüli aggo­dalmaskodva az ilyen szavakat: bá­nat, bú, gond, baj, vész, keserv. Ezek a kifejezések mind előfordulnak a 370, énekben, Éppen ezért sok, ha BÁNKI ESTÉK A LELKÉSZ megcsóválta a fejét. — Nem jól van ez így — mondotta, mikor a templomot megnéztük. — Az oltár mögött van a kályha. Hiába fűt- jük, a fal és az oltár háta felveszi a meleget, a templom pedig hideg ma­rad. Télen nem mernek az emberek templomba jönni. Ezen sürgősen vál­toztatni kell. És már mutatja is a helyet, szem­ben a szószékkel, ahová még a télen áthelyezik a kályhát, hogy ne csak a lélek, hanem a test is meleget ta­láljon itt a templomban. — Ezt is kitesszük innen — mutat a régi, farostélyos lelkészpadra. —• Nyitott padot teszünk ide. A lelkész ne zárkózzék rács mögé. Legyen együtt a gyülekezettel az istentiszte­leten. Teli van tervekkel. Ragyog a sze­me, mikor az elvégzendő sok munká­ról beszél. Sok a munka, sok a változtatni való a gyülekezetben. * AZ IFJÚSÁGI BIBLIAGRAN együtt van a gyülekezet ifjúságának színe-virága. Élénken figyelik az ige­hirdetést. Az igehirdetés után fel­csendül az ének. A bánki fiatalság szíve énekel. * FOSZTOKÄBA MEGYÜNK. Meg­nézzük, hogyan él este a falu. Az egyik házból világosság árad. Beme­gyünk. Húszegynéhány leány és asz- szony ül az egymás mellé rakott asz­talok körül. Tollat fosztanak. Mikor belépünk, abbamarad a beszélgetés és a nótaszó. Mindenki a lelkésszel akar beszélni. Mindenkinek van egy kedves szava, van kérdeznivalója. Leülünk a lányok közé. A lelkész az Evangélikus Életből olvas fel néhány cikket. Mindenki érdeklődéssel hall­gatja. Felolvasás közben is folyik a munka.' Serényen tépik a gyenge toll­pihéket. Jómagam is megpróbálko­zom a tollfosztással. A lányok kine­vetnek, mert ügyetlen vagyok. Fel­olvasás után ének következik. Sorra jönnek elő az ismert egyházi énekek. Mindenből annyi, amennyit könyv nélkül tudnak a lányok. Üj, fosztatlan tollhalom kerül az asztalra. Tovább folyik a fosztóka. Mi felkelünk és hazamegyünk. Egyik-másik házból lámpafény és nó­taszó szűrődik ki az éjszakába. Tol­lat fosztanak. * DISZNÓTORRA hívtak bennünket az egyik estén. Nincs hiány a szíves kínálásban és a finom, ízes falatok­ban. A bánki nép megyeszerte híres a kedvességéről és vendégszereteté­ről. Ez a vendégszeretet most hat- ványozódott az új lelkésszel szemben, akit nagyon megszeretett a falu népe. Vacsora közben tréfálkozunk, beszél­getünk, majd észrevétlenül ráterelő­dik a szó a templomban és a gyüleke­zetben elvégzendő sok-sok munkára. Néhány presbiter is jelen van a va­csorán. Lelkesen követelik részüket a munkából. Adja Isten, hogy elvé­gezzék. * VACSORA UTÁN még sétálunk egyet. Lábunk alatt ropog a hó. A lelkész a jövendőről beszél. Szép a templom, istenfélő, kedves nép a gyü­lekezet népe, de mindkettőn sok az igazítani való. A lelkész terveket sző. A falu körül emelkedő hegyek alján elterülő tó befagyott jegén, a melegforrások fö­lött feketéllő lékek, mint csudálkozó szemek néznek bennünket. A vastag hótakaró alá bújt házacskák ablakai sorban elsötétednek. Mögöttük alszik a bánki gyülekezet igére szomjas népe. Arról álmodnak, hogy új élet sar­jad a gyülekezetben. Szenttgh István Gerhardt Pál költészetét keresztyén optimizmusnak nevezzük. Gerhardt pál az egEsz FÖLDI ÉLETET látja ennek a ke­resztyén reménységnek a fényében. Ezért kerül bele költészetébe: em­ber, állat és mezők. Nem mozog szűk körben, az ember és világának egész területét bejárja, mert min­dent reménységben lát és hogy min­dent reménységben mutasson meg. Egy másik kedvelt énekében így ír: Ég és föld ezer csudáit Szolgálatomra adá; Mit szemem lát s szívem áhít Tőlem meg nem tagadó. Áldást hint hegyen és völgyön, Jóságából meglelem Mindennap eledelem S úrrá tett engem a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. Valaki azt mondta egyszer Ger­hardt Pál énekeiről; meglátszik raj­tuk, hogy harangzúgás közben ké­szültek. Ä valóság ezzel szemben az, hogy általában pipázgaíva, füstkari­kákat fújva írta verseit. Az ember és a természet életének minden él­ménye megcsendül költészetében, de úgy, hogy közben mindenre világos­ság, a keresztyén reménység sugara hull Istentől. Ezért kevés, ha Ger­hardt Pál költészetét keresztyén op­timizmusnak nevezzük. A keresz­tyén reménység énekese Gerhardt Pál, mert nem csak jubiláló énekün­ket írta: Hagyjad a jó Istenre Min­den te utadat..., hanem ő irta eze­ket is: Oh miként fogadjalak világ Megváltója .;: vagy: Oh fő vérző sebekkel Meggyötrött, megrakott.;; Vagy így is lehetne mondani. Azért írhatta meg jubiláló énekünket, mert ezeket is megírta. Arra tanít 5 bennünket, hbgy az igazi reménység csak igazi hitből, vagyis a Jézus Krisztusból támad. A hit pedig elerőtelenedik, ha egy­ben nem reménység is Istenben. A JUBILÁLÓ 370. SZÁMŰ ÉNEK 300 éves élettörténete sok-sok pél­dával bizonyítja, hogy a reménység miképpen űzi el a kétséget és ho­gyan erősíti a hitet. Paulik János volt nyíregyházi evangélikus lel­kész, aki 1907-ben, Gerhardt Pál születésének 300 éves évfordulóján egy kis füzettel emlékezett meg »Is­ten hárfásáról« fel is jegyez egy ilyen történetet, A francia forradalom idején a pá­rizsi német kápolnában Gambs evangélikus lelkész éppen a 37. zsoltár 5. verséről prédikált, a gyü­lekezet pedig Gerhardt-énekét éne­kelte. Az istentisztelet után egy sá­padt ember kereste fel a lelkészt. Elmondta néki, hogy tönkrement kereskedő. Az ének hangja hívta be a templomba éppen akkor, mikor útban volt a Szajna felé, hogy bele­ölje magát. Az ének és az igehirde­tés űzték el reménytelenségét Ennél a talán épitőleg KISSÉ KIKEREKITETT anekdotá­nál hitelesebb és hozzánk közelebb álló Járosi Andor volt kolozsvári esperesnek, Reményík Sándor lelki- pásztorának példája. Kedves éneke volt a 370. ének. Egyik lelkipásztori levelében írt róla. A levelet egy fia­tal, utolsó vizsgái előtt álló teológus­hoz intézte, aki gok félelemmel, belső szorongással készült a lelkészi pályára. így szól a levél: »Atni aggodalmadat illeti, drága kis csacsim! »Hagyjad az Urra a te utadat és bízzál benne, majd ő tel­jesíti.« 37. zsolt. 5. v. Mikor káplán­nak indultam, ugyan attól aggód­tam, mint te. Íme?! Ma is olyan gát­lásaim vannak, hogy csuda — az utolsó percig. Akkor: »Hát én gyöt­rődtem, most te légy velem Uram Isten!« — s megy. S naponként éne­keld el szívből: Befiel du deine Wege ... (Hagyjad a jó Istenre .,.), aztán néha: Ki dolgát csak Istenre hagyja első versét, s Mind jó, amit Isten tészen... Gyerekes, amit aján­lok, de rajtam segített. A félszet ki- énekeltem magamból az Ur Isten dicsőségére. S még egyet: Aus tiefer Not schrei ich zu Dir ... Bűnösök hozzád kiáltunk A mélységből nagy Isten ... (Luther). Ezt különösen. De ha szíved szerint való is az eleje, annál harsányabban fújjad a végét. — Még egyszer! Bízzál a jó Isten­ben, s még egyszer őbenne, aztán, ha nagyon bízol Benne, akkor ma­gadban. Én egy pillanatig nem kétel­kedem, hogy felhasznál. Csak szo- morkodom aggodalmaid miatt. Még egyszer: 37. zsoltár 5. v.!« Járosi Andor tudott valamit.arról, ami az első magyar evangélikus éne­keskönyvnek, a Huszár Gálénak, első lapjára van felírva: »Daemo- nes musicam refugiunt.« A muzsika messze űzi a démonokat. Ezért sze­rette egyházi énekeinket. Ezért sze­rette Gerhardt Pált és most jubi­láló énekét. Hagyjad a jó Istenre Minden te utadatEz az ének már sok ördö­göt űzött messzire, Ezért is a re­ménység éneke; Lelkészképzés az orosz pravoszláv egyházban Nyikoláj metropolita előadása Január 29-én a budapesti reformá­tus Teológiai Akadémia dísztermé­ben gyülekeztek össze a református és evangélikus egyház vezetői, a teo­lógiai akadémiák professzorai és hall­gatói, hogy meghallgassák Njikoláj metropolita előadását az orosz pra­voszláv egyházban folyó lelkészkép­zésről. Az orosz pravoszláv egyházban két magasabb fokozatú teológiai akadé­mia működik: Leningrádban és Moszkvában, s ezenkívül nyolc teo­lógiai szeminárium áll a lelkész­képzés szolgálatában. “A teológiai szemináriumoknak a főfeladata — mondotta Nyikoláj metropolita —, hogy lelkipásztorokat, papokat ké­pezzen, főleg a vidéki egyháztagok és gyülekezetek számára. A négy­esztendős szemináriumi kurzus el­végzése után a hallgatók teljes- jogúakká válnak a lelkipásztori szolgálatra. Viszont azok, akik to­vább akarnak elmélyülni a teológiai tudományok ismeretében, azok a teológiai szemináriumból a teológiai akadémiába lépnek, amelynek a ta­nulmányi ideje szintén négy esztendő. Ilyen módon, akik a teológiai aka­démiára lépnek, azoknak már meg­van az előképzettsége is a teológiai tudományok alapismereteiben.« Sohasem volt hiány azokban az if- jakban, akik a teológiai szemináriu­mokra és a teológiai akadémiákra való felvételüket kérték: “Minden esztendőben felülmúlja azoknak a száma, akik jelent­keznek a teológiára, azt a szá­mot, amit mi a teológián elég­nek tartunk« — mondotta Nyikoláj metropolita; A teológiai szemináriumokon és akadémiákon magasszínvonalú teo­lógiai munka folyik. A tantárgyak olyanok, mint bármilyen más teoló­giai akadémián; Első helyen szerepelnek a bibliai tudományok, az ószövetségi és újszövetségi teológia, majd en­nek eredményeire épül fel a dog­matika. amely a teremtésnek, a megváltásnak és a megszentelés­nek a teológiáját nyújtja. Az etika a keresztyén erkölcsiség nélkülözhetetlen feltételeire mu­tat rá, feltárja az igében kijelen­tett erkölcsi törvényt, s azután részletesen szól a keresztyén kö­telességekről és jócselekedetek­ről. A vallások keletkezésének, történe­tének, a különféle keresztyén egyhá­zak teológiájának összehasonlítása mellett nagy szerepe van a gyakor­lati teológiának, s abban különösen a gazdag egyházi örökséget magába foglaló ortodox liturgia tanulásá­nak. Az orosz pravoszláv egyház ige­hirdető egyház is, s ennélfogva a gyakorlati teológia másik fontos tárgyköre az igehirdetés elméleti és gyakorlati kérdéseivel való fog­lalkozás. Mindezt kiegészíti a ke­resztyénség általános egyháztörté­nete, benne az orosz pravoszláv egy­ház története, az egyházjog tanítása, a szovjet állam alkotmányának is­mertetése, az egyházi ószláv nyelv, görög, latin, angol, német, francia nyelv és egyházi ének; A tanuló ifjúságot jelentős ösz- szegű ösztöndíjak sarkalják a Hiva­talos tananyagon túl menő teológiai elmélyülésre. - ­A teológiai akadémiák legjobb hallgatói, akik elvégezték a teo­lógiai akadémiát, asszisztens­ként működnek tovább az akadé­mián, hogy továbbképezzék ma­gukat és teológiai tudományos fokozatokat érjenek el. Magasabb teológiai tudományos fo­kozat a teológiai akadémia elvég­zése után a magisteri és doktori foko­zat. Ezeknek a fokozatoknak az el­nyeréséhez két-két disszertációt kell megírni, kétféle témáról, a disszer­tációkat nyilvánosan és ünnepélye­sen kell előadni, s megvédeni a teo­lógiai tanári kar és a nagy nyilvá­nosság előtt. Nyikoláj metropolita megjegyezte, hogy ő a magisteri fo­kozatot Pétervárott, a doktori foko­zatot pedig Moszkvában szerezte meg; Az egyház és állam elválasztása folytán a teológiák a hívek önkén­tes adományaiból tartják fenn ma­gukat. Az egyházközségi pénztá­rak a szükségleteiken felül maradó összegeket egyrészt az egyházi köz- igazgatás támogatásáf-a, másrészt a teológiai szemináriumok és akadé­miák fenntartására fordítják; A hívek adományainak összege olyan jelentős, hogy abból a teo­lógiai szemináriumok és akadé­miák diákjai ugyanúgy el vannak látva, mint az állami iskolák növendékei, A mindvégig rendkívül nagy fi­gyelemmel hallgatott előadást ezek­kel a szavakkal fejezte be Nyikoláj metropolita: “ Szeretettel köszöntőm a szeretett ifjúságot, amelyet szeret­tem, szeretek és szeretni is fogok mindig.« Az egyháztörténetből: Eperjesi vértörvényszék Még csak hajnali négy óra van. A bakók, a hóhérinasok egymás­után hozzák a különféle kínzóeszkö­zöket. — Az egyik szögletbe szenet, fúvót, gyantát, szurkot, csípővasakat, hosszú árakat, üstöket tesznek le, a másikba éles szögekkel kivert nehez kereket görgetnek. A középen álló nagy tőke köré éles bárdokat támasz­tanak. A tőke közelében levő emel­vényre fényes pallósok kerülnek. A felállított magas oszlop mellett ott van már a kölönc, a spanyol-csizma és a hüvelyk-csavar is, Eljött a reggel. A vérpadon megjelent a kikiáltó. Utána a hóhérok és egy Perizhof nevű jezsuita páter jön a feszülettel. :;. Békóba verve, Székely Andrást, Tököly Imre katonáját hozzák a vér­padra. — Karaffa feleségével és néhány főrangú tiszttel nagy örömmel várja a rémes jelenetet. Székely Andrást hátravont kezek­kel az oszlophoz kötik. A hóhér erős lánggal égő vastag viaszgyertyát tart az áldozat álla alá. Székely András egész testében megremeg. Félig sült nyelve kiesik a szájából. Karaffa mosolyog. Most az áldozat kötelékeit feloldoz­zák. A jezsuita a keresztet nyújtja felé. Székely András jobb kezével dühösen ellöki magától a jezsuitát. A büszke magyart a tőkéhez von­szolják. A lábait kirántják alóla és a földre nyomják. Az egyik hóhér _a szerencsétlennek jobb karját a tő­kére húzza, a másik a tőkére húzott kezet bárddal tőből levágja. Székely András egész testében vo­naglik. — Néhány perc múlva bal karja is a porba hull. Szegény Székely Andrást, így, tor- zan, haldokolva egy székbe ültetik. Szembe Karaffával. Karaffa int. És Székely András feje a porba hulL * Székely András után ezen a napon még hét protestáns magyart vonszol­nak a vérpadra. Bezzegh György testét kolonccal huzatták meg, majd kezét-lábát kitörték és csak ezután nyakazták le. — Radvánszky György, bár a kínokban eszét vesztette, előbb a jobb karját, azután a fejét metszet­ték le. — Feja Dánielt előbb spanyol- csizmába, Palásthy Gábort égő szu rokba, Bertók János fejét tüzes csípő­vasba tették s csak azután vették va­lamennyinek a fejét. Feldmajer Simon, hogy az ember­telen kínokat kikerülje, a tömlöcben önmagát megfojtotta, de azért az ő hulláját is ló farkához kötötték. Végre, hogy az egész látvány annál rémítőbb legyen, egy Kovács György nevű mészáros, mivel szána­lomra mert indulni, az oda szivárgó néptömegből csak nagy hirtelen a vérpadra hurcoltatott és minden ki­hallgatás és bírói ítélet nélkül nyom­ban lefejeztetett. * . Történt pedig mindez Eperjesen. 1687 május 6-án, I. Lipót osztrák csá­szár és magyar király uralkodásának harmincadik esztendejében, amikoi Karaffa Antal volt a császári vezér Magyarországon. * (A történeti adatok Filep Mi­hálynak — Rezik János kézirat: kivonat, Szirmay István Hist. Taschenbuch, Prot. Egyh. és Isk. Lap 1848 forrásmunkák nyomán írt — “Van bíró a felhők felett« c. történeti írásából valók.) Németh Géza EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin-B. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, HL Dévai Btró Mátyás-tér t. Előfizetés! árak; Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Bt, félévre 30.— Ft egész évre 60.— ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott Etencziir László 2-5401S6. Athenaeum (F. v. Soproni B&U}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents