Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-05 / 49. szám

EVANGÉLIKUS ELET ÍME ELKÜLDÖM! ÁDVENTNEK van valami megejtő varázsa. A vasárnaponként meggyúj­tott egy-egy szál gyertyácska, mint­ha az édesapját visszaváró, ablakon kitekintő gyermek nagy, kerek, fénylő szemeire emlékeztetne. Hátlha jól is­mert alakja felbukkan a párás estén az utca sarkán, hátha hoz valamit bundás kabátjának zsebében. Igen, egy kissé hangulat dolga is az ád­venti idő, a karácsonyra való vára­kozás. Jól is van ez igy, hiszen ha ezeket a szép pillanatokat, azoknak megejtő varázsát kiölnénk életünk­ből, lelkűnkből, akkor sok mindennel szegényebbek lennénk. A gyertyák rögtön nem égnének olyan szépen, olyan lágyan é3 talán értelmüket is veszítenék a zöld fenyőgallyak asz­talunkon és az ádventi igék sem szó­lanának úgy szívünkhöz. Mondom, jól van ez igy. Itt azonban sohasem szabad meg- áüanumk, mert ádvent nem csupán ennyit jelent a számunkra. Nem csu­pán hangulat vagy lelkesedés, pilla­natnyi lelkiállapot dolga, hanem en­nél sokkal több. Ezek gyönyörű kí­sérői, díszes tartozékai a mi keresz­tyén életünknek, de nem foglalják el és nem is foglalhatják el a fő he­lyet. Az ádventi várakozásnak kell hogy legyen valami szorongó félelme is. Mi nem valami »jóborátunkat« várjuk, hanem az élő Istent, a mi Urunkat, aki ha kell tud büntetni is és aki nem huny szemet a mi bű­neink feletti Ezért kell bennünk min­dig valami szorongó érzésnek lennie, am'kor az Eljövendőire gondolunk. Figyeljünk csak Malakiósra, a va­sárnapi alapígére. Ott is adventról van szó, de nem gyertyavilágos, zöld íenyőgallyas várakozásról. Nem, ilye­neket még véletlenül sem fedezhe­tünk fel ez igékben. Éppen ellenke­zőleg, valami félelmetes ítéletről hal­lunk, amely végigsöpör az izráeli gyülekezet templomán, hogy megtisz­títsa annak tagjait minden szenny­től és piszoktól. Fontos ez is: nem az ú. n. »világon«, a »nem hívőkön* kö­vetkezik be az ítélet, hanem azokon, akik magukat nagyon is kegyeseknek mondják, és azt szeretik, hogy mások is annak tartsák őket. Ezt hirdeti a próféta, ilyen félelmetes várakozás­ról beszél hallgatóinak és e szavak hallatán meg kellett, hogy remegjen a legkegyesebb emberben Is a lélek: nincsen bennem is valami olyan, amit a Küldött szemétnek, mocsoknak tart? Azóta is minden ádventnek figyel­meztetőnek is kell lennie a mi szá­munkra : r.am akárki az, aki jön fe­lénk, hanem maga az élő Isten! A lo­bogó gyertyaláng figyelmeztessen te­hát erre is bennünket: az ádventi várakozás életújulást, a régi bűnök­nek levetését, a tisztaságban való vá­rakozást jelenti. Mégsem félelemmel nézünk karácsony felé, a megszülető Krisztusra, mert tudjuk, hogy ö ké­pes a mi életünket megjobbítani, ki­csiny hitünket megnövelni, minket magához felemelni. Ne töröljük ki életünkből ádvent szépséges varázsát, ne menjünk el mogorván a pislákoló fények mellett, zárjuk szívünkbe egy-egy este igéit, de halljuk meg a figyelmeztetést is: Krisztusra, várakozni csak tiszta szív­vel és lélekkel lehet! A meg-meglobbanó ádventi gyer­tyalángok melegénél lobbanjon ma­gasra ólő hitünk! Vámos József Ki méltó az Úrvacsorára? Miért szükséges ezt szóvá tenni? — kérdezheti valaki. Szószéki hir­detésekben, az Úrvacsorához szóló meghívásokban figyelmeztetöleg hoz­záfűzik az úrvacsorái intelem igéit: »Próbálja meg azért az ember ma­gát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból, mert alki méltatlanul eszik és iszik, íté­letet eszik és iszik magának...« (I. Kor. 11, 28—29.) Ez az intelem solcakat meggondo­lásra int és visszatart az úrvacsorá­tól. olyanokat is, akik talán méltóan éhezik és szomjuhozzák az Úrnak testét és vérét. A kátét híveink bizony régen ta­nulták. nem is tudják, vagy elfelej­tették. mert nem egy hívünk meg­kérdezte már, hogy ki méltó és mi­kor méltó az úrvacsorára, mivel — őket inkább elriasztja ez az intelem, mintsem odahívná. Vegyük csak elő Doktor Luther Márton Kis Kátéját és üssük fel azt a kérdést: »Kl él tehát ezzel a szent­séggel méltóan7« —- Felelet: A böjtö­lés és testi készülés szép külső rend, de csak igazán méltó és jólkészült, aki hisz az igében: »Érettetek ada­tott«, és »kiontatott bűnök bocsána­tára«. Aki pedig nem hisz ezeknek az igéknek, vagy kételkedik bennük, az méltatlan és készületien. Mert ez o szó »érettetek«, nem követei mást, csak hivő szívet« (Luther Kis Káté.) Luther a »Nagy Káté«-jában még azt is mondja: »A hitet követeli ö maga is ezzel a szavával: »érettetek adatott« és »érettetek kiontatott«. Aki magára veszi ezeket a szavakat és hiszi, hogy igazak, az elnyerte ázt. Ennyiből áll az egész keresztyén ké­szülés a szentség méltó vételére. Csak azok nevezhetők méltatlanok­nak, akik magukat nem tudják bű­nösöknek«. (Doktor Luther Márton Kis Kátéjából.) Idevonatkozólag legmegragadóbb Luther prédllcációja, melyben azt mondja: »Ha ütni érezned, hogy nincs szükséged úrvacsorára, maga az, hogy hidegnek, és kedvetlennek érzed magadat a szentségre. — eléggé mu­tatja, mennyire szükséged van rá. Mert mi más ez, mint kedvetlenség a hitre, hálaadásra, drága Üdvözítőd jótéteményeiről való megemlékezés­re. aki pedig bűntől, haláltól, ördöo- től megváltva, megigazított, meg­elevenített s üdvözített?« »De hát mivel akarod magadat a kedvetlenségnek e megfázott álla­potából felmelegíteni? Mivel akarod hitedet felébreszteni? Mivel akarod magadat hálára indítani? ölhetett kézzel várod, míg magától meglesz, vagy az ördög megadja? Abból soha­se lesz semmi. Éppen az úrvacsora való arra, hogy feigerjesszen. Tűz az, amely egyedül tudja szívedet lángra lobbantam. A kegyelem oltáránál kell meggondolnod nyomorúságodat, hallanod Üdvözítőd jóvoltát s nyer­hetsz újjászülő hitet.« Sohá senki Sem járulhat méltóan az úrvacsorához, ha nem értené meg Pál apostol szavait, hogy mit jelent az: »Próbálja meg azért az ember magát...« Hogy mit jelent ez, Pál apostol maga magmonaja: »Kísértsé­tek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e? Magatok próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é maga­tokat, hogy a Jézus 'Krisztus benne­tek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.« (II. Kor. 13,5.) Mi tehát a méltatlanság? A mél­tatlanság az ha valaki nem hisz Jé­zus Krisztusban, mint Megváltójában, amit ugyancsak Pál apostol magya­ráz meg ezekben az igékben: »Aki­ben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus tibennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.« (Rm. 8, 9—b, 10). Mert ez az Igazság: »Megigazulván ingyen az 6 kegyelméből a Krisztus Jézus­ban való váltság által.« (Rm. 3, 24.) Méltók az úrvacsorára azok a mél­tatlanok, akik méltatlanságuk, bű- nös-mivoltuk tudatában hiszik, hogy Jézus Krisztus érettük adatott és vé­ré érettük kiontatott a bűnök bocsá­natára. Ez pedig, amint Luther mond­ja: »nem követei mást, csak hivő szívet«. Hiszed-é ezt? Ha igen. úgy megpróbáltad magadat, a hitedet és Ö méltatlanságodból méltóvá tesz bű­neid bocsánatára, Gyimesy Károly IstentisztsSeti rend 1954. december hó 5-én, vasárnap, Budapesten Deák-tér délelőtt 9 (úrv.) HafenScher Ká­roly, délelőtt 11 (úrv.) Hafenscher Károly. délután 6 Madocsay Miklós. — Fasor délelőtt Tél 10 Juhász Géza, délelőtt li (úrv.) Juhász Géza. délután 6 Sülé Károly. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Sülé Károly. — Üllői-út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11 (úrv.). — Rákóczi­ét 5.7/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő, délelőtt háromnegyed 12 (úrv.). — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10 (úrV.). — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyaí Sáncíöf, délután 6 Bony- nyai Sándor. — Kőbánya délelőtt 10 Sárkány Tibor. — Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Korén Em i. — Lít’ász-u. 7. délelőtt 9 Koren Emil. — Zugló délelőtt 11 (úrv.) Sülé Károly, dél­után ö Muntág Andor. — Gyarmat-u. 14. dél­előtt fél 10 Muntdg Andor. — Fóti-út 22. dél­előtt 11 (úrv.) Danhauser László, délután 4 Szeretetvendégség. — Váci-út 129. délelőtt 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest délelőtt 10 (úrv.) Maíuz László, délután fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — VaS-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidész Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10, — Soroksár­Ujtelep délelőtt 9. - Rákospalota, ATAV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. K.'stemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztuf délelőtt fél ll. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget dél­előtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cínkota délelőtt 9 (gyerrn.). délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-K'starcsa délelőtt negyed 10. — Pest­lőrinc délelőtt 11, délután 5. — Pestlőrinc, Szemere-te!ep délelőtt1 háromnegyed 8. — Kispest délelőtt 9. délelőtt 10. délután 6. - VVekerle-tclep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. Bécsikapu-tér délelőtt 9 Dóka Zoltán, dél­előtt 11 Peíhő István, d. u. 7 Vámos József. — Toroczkó-tér délelőtt fél 9 Pethő István. — Óbuda délelőtt 9 (gyerm.) Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután 6 Egyház- megyei énekkarok hangversenye. — XII., Tarcsay V.-u. II. délelőtt-9 Ferenczy Zoltán, délelőtt 11 Ferenczv Zoltán, délután 7 Rtitt- kay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelö Intézet délelőtt 10 Ferdinand István. — Szabadsághegy. D!ana-út 17. délelőtt fél -9. — Budakeszi délelőtt fél 10. — Kelenföld dél­előtt 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr.. délelőtt fél 10 (gverm.) Rezessy Zoltán dr.. délelőtt ti ( (úrv ) Rezessv Zoltán dr., délután 5 Bottá István — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9 Bottá István. — X!.. Bartók B.-út 158. déli 12 Bottá István. — Csepel délelőtt 11, délután 7. — Budafok délelőtt 10. — Nagytétény dél­előtt 8 — Kelenvölgy délélott 9. — Albert­falva délelőtt fél 11. — Csillaghegy délelőtt fél 10. délután 7. ___ A budai evangélikus egyházmegye énekkarainak együttes hangversenye December 5-én, este 6 órakor az óbudai templomban (III., Dévai Biró Mátyás-tér). MŰSOR: 1. Bach: Jöjj népek Megváltója! (Orgonái Heller Anna.) 2. Goudimcl: 84-ik zsoltár — Gárdonyi: 148-ik zsoltár — Gárdonyi: Mond­jatok dicséretet (Óbudai énekkar, vezényel Arany Sándor, orgonán kísér Gárdonyi Zol­tán.) 3. Pachelbel: Mennyből jövök most hozzá­tok (orgonái Heller Anna). 4. Ismeretlen, XVI. századi mester: Zengje­tek az Úristennek — Deák Bárdos György: Dicsőség légyen — Nádasdl Kálmán: In dulcl jubllo — Sulyok Imre: Dicsőség királya (Ke­lenföldi énekkar, vezényel Sulyok Imre). 5. Bach: Pastoral (orgonái Heller Anna és Sulyok Imre). 6. Ismeretlen XVI. Századi mester: Angya­lok és pásztorok — Gárdonyi: Szép könyör­gés — Viadana: örvendező zsoltár (Budt- liegyvidéki énekkar, vezényel Gyimesi Ká- rolyné). 7. Bach: In dulci jubllo (orgonái Sulyok Imre). 8. Walther: Dicséret zengjen — Burgk: Di­cséret zengjen — Gallüs: Zengjen vígan (Egyesített kar, vezényel Arany Sándor és sulyok linre). 9. Kapl-Králik Jenő: Krisztus Urunknak (or­gonái Sulyok Imre). 10. Kodály: Adventi éne* — VI. századbeli karácsonyi kánon (Egyesített kar: vezényel Sulyok Imre és Arany Sándor). Meghalt D. dr. Werner Eiert professzor A prófétáik írása szerint, akit Is­ten nagyon szeret, annak 70 életévet ajándékoz. Hetvenedik életévében (iáit meg ez év november 24-én Werner Eiert professzor, a Magyar­országi Evangélikus Egyház történe­tének jó Ismerője és sok magyar­nak barátja. 1885-bsn született Helldrungenben, már 34 éves koréiban igazgatója a breslaui evangélikus-lutheránus sze­mináriumnak és 38 éves korában nyilvános rendes t anár az erlange ni egyetem teológiai fakultásán, ahol felváltva tanít egyháztörténelmi és szisztematikai tananyagokat. . Ifjú korában Jakob Böhme misz­tikus gondolkodó filozófiájával fog­lalkozik s akkor még sok német professzorral azt a nézetet vallja, hogy egyenes út vezet Jakob Böhmé- től Lutheren át egészen Kant Immá­nuelig. Később tudományos munkás­ságában mind erőteljesebben érezteti mély dogmatikai elmélyülését. Első standard munkája: Der Kampf um das Christentums nemcsak nagy apo- logetikai munka, hanem a német teo­lógiában való orientálódás útmuta­tója is er'yben. Nem sokkal később, 1924-ben jelent meg kis dogmatikája: Die Lehre des Luthertums im Ab­riss, amelyet mtár 1926-ban magyar nyelvre is lefordítottak. E munkája tette nevét különösen ismertté és sze­mélyét népszerűvé . A második Lutheránus Viléggyűlé- »em, 1929 ben Kopanhágában a legnagyobb evangélikus teoló­gusok nagygyűlésén előadásával és felszólalásaival joggal érde­melte ki ezt az elismerő jelzőt: az új lutheránizmus legmarkánsabb képviselője. Ügy tekintett rá azon a gyűlésen a 800 kiküldött, mint aki nemcsak leg­többet tud a régi dcgimatörténészek tudásával egyezően mindent, hanem mint olyan, akitől a jövőben nagyon sok és kiváló alkotást vér a világ lutheránizimusa. Ebben a Várakozásában nem is csalódott egyházunk egésze. A har­madik Lutheránus Vilégtgyűlés előtt megjelent legnagyobb műve: Morphologie des Luthertums. So­kak meggyőződése az, hogy evan­gélikus egyházunknak életében ez az a könyv, amelyet minden valamirevaló teológusnak ismer­nie kell, s ez az a nagy tanul­mány, amelyet hívő és komoly teológus egyaránt nélkülözhetet­lennek kell tartson lelkész! és egyházi szolgálatában. Teológiai tudományos munkásságát megkoronázta Dogmatikaijával, me­lyet Der christliche Glaube címen jelentetett meg 1940-ben. Temetésén eok tanártársán és ta­nítványán kívül jelen volt D. Hans Melser müncheni püspök, aki egyben országos püspöke a német egyháznak. Mi hisszük, hogy szelleme és teoló­giai alkotásai élni fognak s ahogy Elért nagy munkáiban az egyház- atyáktól kezdve minden jelentős mű­vet olvasott és idézett, az elkövetke­zendő Időkben nagy és kis teológusok a világ minden táján Elért műveiből fognak idézni évszázadokon át. A magyarországi evangélikus lel­készek és teológusok között sok ta­nítványa és barátja volt. Magille- tődve írjuk ezeket a sorokat, hálás kegyelettel gondolunk nagy szolgála­tára és áldott emlékét kegyelettel és szeretettel őrizzük magunk között. Dr. Gaudy László Készülj az ige hallgatására — Mai. 3, 1—7a. Ádvent — latin szó — eljövetelt, a keresztyén egyház szóhasznála­tában Istennek a Jézus Krisztusban e világra eljövetelét, megérkezését jelenti a bűnös emberiség megváltása céljából. Ádvent első vasárnap­jának üzenete úgy szólt hozzánk, hogy bár Isten az ő igéjében és szent­ségeiben állandó eljövetelben, közelségben van az 6 gyülekezete szá­mára, mégis feladatunk, hogy keressük őt, »-amíg megtalálható« (Ézs^ 55, 6.). Ádvent második vasárnapja is arra figyelmeztet, hogy akit kere­sünk, az minden bizonnyal »eljön az ő templomába« (1. v.). G ELJÖN AZ ö GYÜLEKEZETÉHEZ. Azokat keresi elsősorban, akik az övéi és akiknek elsősorban volna feladata, hogy őt keressék. Es hányán vannak az »övéi« közül, akik megfáradtak az ő keresésében, vagy akik türelmetlenül várják az 6 megjelenését. Pedig ő bizonyosan eljön,’ csak talán nem úgy, ahogyan azt »övéi« közül sokan elképzelik. MERT Ö ÍTÉLETRE JÖN. (5. v.), követével »megtisztíttatja maga előtt az utat«. És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor?« Ítéletét első­sorban az ő házán, övéin kezdi el: »megtisztítja Lávi fiait«. Igen az egy­ház és a gyülekezet nem kerülheti el az ő ítéletét. Igen jó, ha ezt tuda­tosítjuk önmagunkban és leszámolunk mindenfajta hamis »reakciós« Itéletvárással, amely mindig másra várja Isten ítéletét és nem önma­gára. És nem véletlen az sem, hogy igénk szerint Isten éppen azok ellen lesz »gyors -tanú«, »akik, megrövidítik a munkások bérét, az özvegyet és árvát« (5. v.). Ádvent idején ne tévesszük szem elől, hogy ilyen »ád­vent« is lesz. AZ ÜR ÍTÉLETTARTÁSÁNAK CÉLJA azonban nem a megsemmisí­tés, hanem a megtisztítás (3. v.). Meg akarja tisztítani népét mindenfajta hamis istenszolgálattól. Azt akarja, hogy az ő gyülekezete igaz áldozatot vigyen oda őnéki. És ezt joggal elvárhatja övéitől. Akkor, amikor szent Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztusnak elküldésével, hozzánk jövetelével atyai szíve szeretetével a legnagyobb áldozatát hozta meg érettünk, jog­gal kívánhatja tőlünk, hogy mi is vigyük elébe bűnbánó, hozzátérő szí­vünknek hamisítatlan, tiszta hálaáldozatát (3. és 7. v.). Azt szeretné, hogy megérdemelt megítéltetésünk helyett bűnbocsátó kegyelmében részesül­jünk. Vegyük ezt is észre és adjunk hálát azért, hogy ebben az ádventben egyházunk és benne mi magunk Is Isten ítélete előtt, az ő kegyelme alatt állhatunk és szolgálhatunk! Mekis Ádám Maiaklás 4, 1—6. Helyzeténél fogva az ótestámentum utolsó fejezete ez az ige. Ötestá- tnentumi próféta írta, de a mondanivalójából már újtestámentumi üze­net csendül ki. Nem az első ádventről szól ugyan, az »idők teljességé­ről«, hanem a második ádventről, az ítélet napjáról. Az ítélet napjának komor színekkel való ecsetelése után azt is ol­vashatjuk, ez a nap az »igazság napja« az istenfélő emberek számára. Mi azonban, az első és a második ádvent között élő emberek tudjuk, hogy csak akkor^ reménykedhetünk az ítéletnapon való megmaradá­sunkban, ha az ítéletre érkező Krisztus, előbb »igazzá« tesz bennünket. Mégsem kell kétségbeesnünk, mert Krisztus ítéletre való vissza­érkezése előtt hirdettetl az evangéliumot, hogy az emberek között ki­alakuljon az Isten akarata szerinti közösség. ADJUNK HALÁT, amiért az idei ádventben tovább hangzik az evangélium és van alkalom annak hallgatására és megtartására. VALLJUK meg, hogy a második ádventre figyelmeztető igét — mint »kellemetlent« — sokszor elengedtük a fülünk mellett. KÖNYÖRÖGJÜNK aa igehirdetés tisztaságáért, az igehlrdetök hűségéért és az igehallgatók hitéért, hogy az evangélium hitet ébresz- szen, szeretetet árasszon és békességet teremtsen az emberek között, még mielőtt Krisztus eljön ítélni élőket és holtakat. Jávor Pál . HETI IGE: Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emel­jétek fel a ti fejeteket, mert elközelgett a ti váltságtok! Lk. 21, 28. December 5., vasárnap. — Rm. 15, 4—13. örömmel és reménységgel várjuk az Űr Jézus megígért dicsőséges visszajövetelét! Ennek a bolddog reménységnek fényében meg kell szűnnie minden széthúzásnak, civódásnak. Segítsük egymást, viseljük el egymás gyengeségeit, bűneit. Egy szívvel, egy szájjal dicsérjük Istent! December 6., hétfő. — Lk. 12, 35—40. Nem tudjuk, mikor jön Jézus, Sőt Ö maga mondja, hogy olyankor fog jönni, amikor a legkevésbé gondoljuk. Legyünk tehát készenlét­ben és minden napon és minden órában várjuk öt. Milyen öröm lesz, ha az Ő dolgában fáradozva, a szeretet cselekedetei közben talál minket! December 7., kedd. — 2. Tessz. 3, 1—5. IIHa csak a mi erőnkön múlna, meg kellene szégyemülnünk Krisz­tus előtt, amikor visszajön. De hű az Üir, Ö az, aló megerősít és megőriz a gonosztól. Hozzá könyörögjünk, hogy igazgassa szíveinket iránta való szeretette és állhatatosságra. December 8., szerda. — Zak. 2, 10—13. Isten közelsége oly igen jó nékem! Jézus eljövetelében maga Isten jön hozzánk. Nem is csak rövid látogatásra, közöttünk marad, velünk lakik. Ez igazán evangélium, valódi örömhír! Hiszen minden bajunkat, fájdalmunkat, könnyünket az okozta, hogy messzire szakadtunk Ötöle. December 9., csütörtök. — Mk. 13, 5—13. Jézus figyelmeztet bennünket, hogy az Ö eljövetelére fel kell ké­szülnünk, mert a végső időben nem lehet bizonytalan, lanyha hittel, mindvégig megállni. December 10., péntek. — Lk. 17, 20—25. Isten országa most szemmel nem látható módon terjed az ige által, embertől emberig, hitből hitbe. De mikor Jézus visszajön, az Ű dicső­ségének sugárzását mindenki látni fogja. December 11., szombat. — Ézs. 35, 1—7. Isten nélkül kopár, víztelen sivatag a mi bűnös életünk. Bűneink­ben lelkünket szomjúság emészti Isten után, míg csak Jézus bűnbocsá­natának élő vízével fel nem üdít. De a visszatérő Jézus véglegesen meg­szabadít a bűntől. AZ Istennel való örök szeretetközösség most még el sem képzelhető boldogság lesz számúnkra. Benes Miklós ÚTMUTATÓ a biblia rendszeres olvasásához Ara 8.— Ft. Megrendelhető a lelkész! hivataloknál EVANGÉLIKUS NAPTÁR 19SS Ara 8.— Ft. Megrendelhető a lelkész! hivataloknál és az Evangélikus Élet kiadóhivatalában, Budapest, VIII., Puskin-utca 12. Csekk­számlaszám: 29.412.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents