Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-10-03 / 40. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Szeretem a Te házadban való lakozást! Zsolt. 26, 8 AZ CR HÄZABAN, a templomban Isten és ember találkozik. E találkozás vágya régóta él az emberben, amint az ó- és újszövetség, meg az egyháztörtént tanúsítja. Káin és Abel áldozatot mutattak be Istennek. Noé az özönvíz után oltárt épített hálaáldozatának. Amikor Séthnek fia született, »akkor kezdték segítségül hívná az ŰR nevét« (1. Móz. 4, 26) — ez volt az első közös nyilvános istentisztelet. Ábrahóim, Izsák, Jákob néhány egyszerű kődarabból építettek oltárt, a szabad ég alatt s ott dicsérték az Istent. Kezdetben az istentiszteletet a családfő tartotta, mert ekkor még nem volt papi rend Izraelben. Isten azonban tovább vitte választott népe történetében az üdvösség történetét. A Sinai hegynél Tíz- parancsolatot adott nékik, hogy életüket annak megfelelően rendezzék be. A választott nép az Ür szavára megépítette a szent sátort, amint Mózes hozta az üzenetet: »Készítsenek nekem szent hajlékot, hogy közöttük lakozzam« (2. Móz. 25, 8), s ékkor egy gyülekezetté lettek. AZ ELSŐ KŐBŐL ÉPÜLT TEMPLOMOT Salamon, Dávid fia építette meg 968-ban Krisztus előtt. A hatalmas építkezésben teljes szellemi és anyagi erejével benne volt a nép, mint később is. miikor többször tönkrement és újítani kellett. Szerették az Űr házát, az O dicsőségének helyét. Jézus is szerette a templomot. Gyermekkorában, majd tanítványaival gyakran megfordult a jeruzsá- lemi templomban és az ország különféle zsinagógáiban. Isten háza Iránti féltő szeretete késztette arra, hogy kötélből ostort fonva megtisztítsa az imádság házát, amelyet latrok barlangjává tettek. Mennybemenetele után tanítványai fs hűek maradtak a templomhoz, többször tanítottak is tornácaiban. (Csel 3, 1; 5, 42.) Az első keresztyének ott tartották összejöveteleiket, ahol mód és alkalom volt rá. EVANGÉLIKUS ŐSEINK szerették templomaikat. És mikor azokat a vallási elfogult gyűlölség elvette tőlük, akkor magánházakban, rejtett helyeken is összejöttek dicsőíteni és magasztalni az Urat. A soltvadkerti evangélikus egyház történetében olvastam, hogy templomukat többször felégették a vallási türelmetlenség korában és ezért a községből sokan elvándoroltak. Az ittmaradottak azonban, bár sem ima- házuk, sem templomuk nem volt, hiven és törhetctlenül kitartottak hitük mellett. Zárt ajtók mögött gyülekezetek össze istentiszteletre. Miután tanítójuk elűzetett, maguk közül választottak egy Káhn Miklós nevű embert, aki a magánházaknál tartott áhítatokon imádkozott és felolvasott a bibliából. Az üldözés e szomorú emlékű koréból maradt fenn egy kedves emlék a nép ajkán. Hogy tudják hol lesz a legközelebbi titkos istentiisztelet, annak a háznak oromfalára egy zöld ágacskát tűztek s a hitsorsosok köszönés helyett azt súgták egymásnak: »der Busch ist beim Euler oder Frittmann draus = az ág az Euler vagy Frittmann házán van kitűzve.« Alig van régebbi gyülekezetünk az országban, mely hasonló történeteket ne tudna idézni régmúlt idők lapjairól. Ma nyitva állnak templomaink. Régi és újonnan épült, vagy épülő templomainkban szabadon dicsérhetjük az Istent. Szeretjük-e úgy templomainkat, mint a választott nép, Jézus Krisztus, az apostolok, az első keresztyének és evangélikus elődeink? isten ma újra szivünkre HELYEZI templomainkat, hogy meggy ujtsa szívünkben az Ő háza iránti szeretetünket. Hív a Vele való találkozásra. Azt üzeni: vedd kezedbe otthonodban is az igét, de jöjj a templomba is, hogy halld az evangéliumot, hiszen a hit hallásból van (Rm 10, 17) és hogy a szentségek megerősítsenek a hitben és az egymással való közösségben. Imádkozzál csendben otthonodban, de jöjj az Ür házálba is, hogy együtt adjunk hálát az az áldásért, együtt könyörögjünk segítségért s együtt tegyünk vallást Krisztusba vetett hitünkről. Hogy erőt nyerjünk mindennapi feladataink becsületes teljesítésére. Amikor e sorokat olvasod, gondolj azokra a testvéreidre, akik templomuk építéséhez a te segítségedet is kérik. Hittel és cselekedette) valljuk együtt: Szeretem az Űr házában való lakozást! Sikter András Jósika Miklós: »Ellen áll hatatlan varázs van abban, ha másnak lelkében a magunkéval találkozunk.« (I. Tessz. 2, 8.) Balassa Bálint utolsó szavai ezek voltak: »Krisztus meghalt érettem és én hogy kételkedhetnék? Te katonád voltam Uram és a Te seregedben jártam.« (Fii. 2, 9, 11.). Beiktatták a Magyar Ortodox Egyházközségek új adminisztrátorát | Kopolovies Iván, a Magyarországi Magyar Ortodox Egyházközségek eddigi adminisztrátora saját kérésére előző szolgálati helyére, a Szovjetunió Kárpátaljai Területére távozott. Utódát, Berki Feriz protoiereit augusztus 29-én iktatták hivatalába a Petőfi téri ortodox templomban. KÖTCSE Balatonszárszóról felfelé baktat az autóbusz. Szoládot, Telekit, Nagycse- pelyt elhagyva, kies völgybe fordul be s ahol a völgy kétfelé ágazik, Ott fekszik Kötésé. A völgyelágazások uralgó pontján áll fenn a magaslator. az 1797-ben épült evangélikus templom. Örállóhelyén nemcsak a türelmi rendelet korszakát őrzi e templom hanem beletekint a völgy két ágában elterülő község múltjába. A tatárjárás előtti korban, a két völgyben megosztva, alsó és felső Kékese nevet viselt a falu, 1222-ben ez volt jellege és neve. 1372-ben a levéltári okmányok Közép-Kékese néven említik, almi arra enged következtetni, hegy a két völgy találkozásánál központilag is kiépült a község. A törökök alatt azonban elpusztult. 1703-ban már csak mint pusztát említik az adóösszeírásban. Kötcse újraéledését az evangéli- kusságnak köszönheti. Szeniczd Bárány György evangélikus esperes, gyönki lelkész 1742-ben megírta a Tolna-Baranya-Somogyi esperesség történetét 1715-től 1742-ig. Szerinte már 1725-ben voltak Kötésén bevándorolt német evangélikusok: Kiss János szuperintendens 1814-ben tartott püspöki kanonikavízitációs jegyzőkönyvéből viszont az tűnik ki, hogy 1730. április 11-ével kaptak engedélyt az áttelepülésre. Azit vélték, hogy vallásszabadságuk tekintetében itt jobb sorsuk lesz, de sokat kellett küzdeniük érte. Harmónia Mihály licenciátus személyében rendes prédikátort tartottak. Fennmaradt kis könyvecskéje, melyben feljegyezte a keresztelési és esketási adatokat. Ekkor már a falu közepén fából épült imaházuk is is volt, sőt egy kis harangjuk is. E kis könyvecske első adata 1741. július 6-ról datált keresztelési bejegyzés. 1745. december 25-én, Karácsony szent napján lerombolták ímaliézu- kat és Harmónia Mihályt elfogták. A döröcskei. ecsenyi, és mocsoládi evangélikusok csatlakozásával támogatott kérelmeikre 1776. február 22-én megjött a válasz, hogy mestert, vagyis tanítót tarthatnak, de az papi funkciókat nem végezhet. Az engedélyt siettek kihasználni és nemcsak tanító-házat, úgynevezett iskolaházat, hanem paróchiális házat is építettek és ezt olyan nagyra építették, hogy az kevés költséggel imaházzá legyen átalakítható. Elnyomott helyzetükön, templomépítési és lelkésztartási vágyukon a türelmi rendelet segített, melyet II. József 1781. akt. 20-án adott ki. Gutman Boldizsár és Landek György egyháztagokat Nemesdöröcskére küldték az akkori püspökhöz, aki a teológiát is végzett tanítójukat, Aíe- zibrodszky Pált fel is szentelte a papi hivatalra. Ezzel meg is kezdődött a rendes gyülekezeti élet. Lelkes adományozók felszerelik az imaházat, majd a templomépítós tervét viszik keresztül. Az anyagiak hiányoztak ugyan, de a lelkesedés pótolta és Isten kegyelméből csodákat művelve, előteremtette a szükségeseket. 1797. április 7-én tették le az alapkövet ünnepélyesein és 1798. november 21-én Nagy István püspök, szuperintendens felszentelte a templomot. Ezt a templomszentelési napot évről évre, ősi szokás szérint ünnepli meg a gyülekezet. Dr. Gyímesi Károly KÜLFÖLD! EGYHÁZI HÍREK CSEHSZLOVÁKIA egyik kiváló protestáns egyházi személyisége, a szlovák dr. Ján Durovics, szakolcai evangélikus lelkipásztor, most ünnepelte hatvanadik születésnapját. Durovics jelentős egyháztörténeti, Irodalomtörténeti, himnológiai munkát végzett, tanára a pozsonyi teológiai akadémiának s fejlesztő, mintás pásztora gyülekezetének, akiről az egész protestáns sajtó h-v zájában elismeréssel emlékszik meg. SVÁJC protestánsainak egy része úgy véli, jobb volna, ha a konfirmációt az ifjúság érettebb évében végezné a gyülekezete előtt. A Schaffhausenben megtartott zsinaton most olyan javaslat hangzott el, hogy konfirmációt csak a tizennyolcadik évében tehessen minden fiú és leány, önkéntes jelentkezés alapján. tgy biztosítható a hitben történő megerősödésnek érett és egy életre szóló el kötelezése. A javaslatot azonban a zsinat nem fogadta el, Készülj az ige hallgatására Kol. 3, 3—7. KÜLÖNÖS IGE: meghaltatok. Meghaltatok — mondja az élőknek és ez a halál nekünk jó. Hogyan értsük ezt, minek haltunk meg? Meghaltunk bűnnek, tisztátalanSágnak, gonoszságnak. Meghaltunk Istentől elszakadt engedetlen voltunkban. De nagy szó is volna, ha tényleg meghaltunk volna, ha gonosz szó nem jőne ki ajkunkon, agyunk rosszat nem gondolna és soha semmi rosszat, bűnöst nem cselekednénk. De nagy dolog volna, ha mindez igaz volna minden keresztyén ember életében. Olyan hallatlan nagy dolog ez a kijelentés, hogy érdemes rá felfigyelni és megkérdezni mi módon lehetséges mindez? A MI ÉLETÜNK a KRISZTUSSAL AZ ISTENBEN VAN. A Krisztussal, a Krisztusban való hitben, a Krisztussal való közösségiben el van rejtve az életünk az Istenben, aki szentség, igazság, tökéletesség, dicsőség. Porladó, halál felé tartó, megromlott földi porsátorban láthatatlanul, elrejtve a hitben a Krisztussal az Istenben van ez a ml új életünk s Krisztussal egyszer megjelenik láthatóan dicsőségben. Oh, de Krisztussal, a Krisztussal való közösségiben, a Krisztusban való hitben, a Krisztusban folyik-e a mi életünk, mert e közösség nélkül mindaz az ígéret, amely elhangzik a prédikációban, csak délibáb lesz a számunkra, mert Krisztus nélkül nem haltunk meg a bűnnek és nem a miénk az örök élet. A Krisztussal való közösség nélkül nincs keresztyén élet. A KRISZTUSBAN VALÓ ÉLET KÖTELEZ IS MINKET. Ha meghaltunk a bűnnek, nem is szolgálhatjuk azt. Ezért hangzik felénk a felhívás: »Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisz- tétalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami a bálványimádás.« Megromlott bűnös természetünk mindig vitássá akarja tenni az új élet valóságát. Azért, ha meghaltatok, ha Krisztusban vagytok, ha új életben jártok, akkor ne engedjetek a bűnnek, hanem győzedelmeskedjetek felette. A keresztyén élet nemcsak a bűnbocsátó kegyelemben való hit állandó botladozás mellett, hanem a bűn megöldöklése, diadalmas élet is. A BŰN, AZ ENGEDETLENSÉG MIATT JÖN REÁNK AZ ISTEN HARAGJA. Sok keresztyén nem is törődik ezzed, nem is gondol az Isten haragjára; nem is gondol arra, hogy nem lehet az engedetlenséget csak úgy egyszerűen a bűnbocsátó kegyelemmel elintézni. Amikor Isten a hívőtől a bűn elleni harcot, a földi tagok megöldöklését várja el, nem lehet mindezt a bűnbocsánatban való hittel és nyugodt vétkezéssel elfelejteni. Az életszentség kötelez. Az ó-ember a maga megromlott bűnös voltával nem pusztul ki, de az új élet is valóság és aki nem tekinti annak, arra bizony eljön az Isten haragja. Az ige hallgatására való készülés közben bizony jó lenne ezt minden keresztyénnek megfontolnia. Gyöngyösi Vilmos ADVENTTÓL — ADVENTIG Egyházi vegyeskarok és kánonok gyűjteménye, 6 füzet ára összesen 19,20 Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Á magyar protestantizmus is részt kíván venni építő nemzeti céljaink minél jobb megvalósításában Részletek Péter János református püspök parlamenti beszédéből Néhány hete egy öttagú magyar egyházi delegációval vettem részt az Amerikai Egyesült Államokban az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén. A magyar protestáns egyházak valóban sok szeretettel készültek az egyházaknak erre a nagygyűlésére s az egyház egységének á/polása érdekében azt is bejelentettük az Egyházak Vílágtanácsának, hogy a Világtanács Központi Bizottságát meghívjuk magyarországi ülésezésre. Az egyházak képviselőivel való egyiittlétürlk örömét a legravaszabb fondorlatokkal igyekeztek megzavarni bizonyos amerikai politikai személyek és hivatalos szervek. Jól tudjuk, hogy a fondorlatok és a kellemetlenkedések nem a mi személyünknek, hanem a béke ügyének, népünk szabadságának, a további emelkedés lehetőségének szóltak. Beszédes példázatát kaptuk annak, hogy a béke ellen csak hazugsággal, csőik erkölcstelenül, az igazságtól való félelemben lehet hadakozni, de hiába, mert valóban: »nincs hatalom», mely visszanyerni«. Bármilyen hatalmaokodó és fondorlatos erő alkarja is visszanyomni, a béke ügye egyik szép győzelmet, a másik után aratja. Erről adott ékes bizonyságot az EVT nagygyűlése is. A béke ügye ellen harcbaveteit s kívülről irányított zavaró tényezők sem tudták megakadályozni, hogy az EVT evanstoni nagygyűlése a hidrogénbomba és minden tömegpusztító fegyver eltiltása, a. leszerelés, a különböző rendszerék békés egymásmelleit élése és a hatalmak közvetlen tárgyalása mellett nyilatkozzék. Hiába, minden cselvetés. A béke erői nőttön-nőnek és nincs hatalom, mely ezéket az erőket viszanyomhatná. Népünkkel együtt ennek Őrölünk, miközben népünk, biztosan élve a kezébe adott hatalommal egyre nagyobb eredmények között halad a felemelkedés útján. Ennek a 'felemelkedésnek új szalkasz&t látom az új tanácstörvény tervezetében. A most tovább fejlődő tanácsok a nemzeti egységnek hatalmas és aktív kifejezői lesznek. 'Múltunk számos, nagy példát mutat arra, hogy küzdelmes vdUaffltozásbk miként mozgatták meg az egész nemzetet, mégis a nemzeti összefogás arányainak, erejének, alkotó lehetőségeinek történelmünk során soha nem tapasztalt gazdag időszakába lépünk a Hazafias Népfront újjászervezésével, amelyben ez a törvénytervezet, majd ennek nyomán az új tanáér,választás örvendetes esemény lesz. Elmondhatom., hogy ezt a nemzeti összefogást örömmel üdvözli a magyar protestantizmus, áldást és sok jó eredményt kíván működéséhez és a maga erejével is részt láván venni építő nemzeti céljai minél jobb megvalósításában. A cél e nemzeti összefogás előtt olyan szép és jó, amelyet az egyháztik saját hitükből eredően tudnak támogatni. Mert ez a cél hazánknak, népünk otthonának még szebbé tétele, az életszínvonal emelése, hazánkban gazdag és boldog élet munkálása. A Hazafias Népfront tevékenységének új lendülete új erkölcsi meggazdagodást ad hazaszeretetünknek. Ma már nem frázis, hanem mindennapi életünk reális tartalma, hegy a haza a nép, s minél többet Cselek- szűrik a népért, annál hívőbbek vagyunk történelmünk hazaszeretetre buzdító hagyományaihoz. Hazánknak, népünknek ez a. szeretete egyértelmű minden nép szabadságának, függetlenségének, békéjének a szerelésével. Az emberszeretetnek a szabadság, az ighzság, a béke szeretetá- nek ez a nagy nemzeti célkitűzése — tapasztalatból tudom — hálás visszhangra talál o református gyületícze lekben. Jer örvendjünk keresztyének! — 3-1. zsoltár 2—9. A BÜNBANAT TÖREDELMÉBEN, a bűnvallás boldog lehetőségében, de mindenekJeitett a bűn-bocsánat kegyelmében van kiút, új élet. Ezt az utat végigjárja Dávid, ezért van szabadulás öröme. Ezért van szabadulás éneke. A SZABADULÁS ÉNEKÉRE jellemző, hogy nem fér meg önmagában. Átcsap medrén, mint a folyó és társat keres. Szeretné, ha mindenki vele énekelne újjongana. Isten azt akarja, hogy te is ilyen örvendező keresztyén légy. Nézz hát Krisztusra és hálaadásban vidámodj meg szolgáló keresztyénségre. ADJUNK HÄLÄT, hogy Isten minden bűnünkből meg tud szabadítani; hogy van imameghallgattatás és akik Örcá néznek, azok örvendező életet élhetnek a hitben. VALLJUK MEG, hogy keveset nézünk Jézusra és ezért sokszor gyenge hitű, élő Jézus nélküli keresztyének vagyunk. KÖNYÖRÖGJÜNK, örvendező keresztyénekért, olyanokért, akik örömükkel is Krisztust dicsőítik; hálaadó keresztyénekért, akik másokra is gondolnak, — a »Két templomért — 1954« eredményes gyűjtéséért. Danhauser László IBII A OLVASÓ HETI IGE: Megnyitod a Te kezedet és megclégítesz minden élőt ingyen. Zsolt. 145. 16. Október 3. Vasárnap. — II. Kor. 9, 6—11. Isten nekem adta Krisztust. Naponta megbocsátja bűneimet s testi szükségeimben is mindennel ellát. Hogyne nyitnám meg hát én is naponta szívemet és erszényemet mindenkinek, hogy bőven ée jókedvvel adjak a kapottból! Október 4. Hétfő. — Jer. sir. 3, 22—33. Csüggedésem, szomorúságom, vergődő kétségeim vissza-vdsszatérö felhői mögött — tudom — ott ragyog az Ö el nem fogyatkozó irgalmasságának drága napja. Azt is tudom, hogy legnagyobb terhem is kisebb bűneim tengerénél. Október 5. Kedd. — Zsid. 12, 4—11. Milyen jó tudnom, hogy Istennek egy korbácsütése sem céflíal-an rajtam, sőt mindegyikkel javamat akarja. Nem pusztít el, csak »edz«. Néha bizony keservesen, de csak azért, hogy fia maradjak és a Vele való szent közösségben egyre mélyüljek. Békétílen zúgolódással azért siránkozom annyit, mert ezt elfeledtem. Október 6. Szerda, — Jak. 5, 7—11. Ez az ige azt állítja, hogy szenvedést és hántást eltűrni: boldogság. Azért van hát annyi keserűség és boldogtalanság ebben a világban és az életemben, mert kevés benne Jézus megbocsátó türeime. Október 7. Csütörtök. — Mk. 6, 14—29. Tiltott szerelem és rossz társaságok mérgező, léha bódulata sokakat vitt már Heródes útjára. Nem lehet félszívvel odaállni Isten ügye mellé. Mindenestül hatalmába kell adnom magamat! Október 8. Péntek. — Zsid. 10, 35—39. Balgatag lennék és örökre elvesznék, ha meghátrálnék és csüggedten abbahagynám a hit harcát! Nem. Sőt, minél jobban ostromolnak ter- heim, keserűségeim, fáradt erőtlenségem, kísértéseim, annál jobban belekapaszkodom gyenge hitemmel az ö irgalmas, erős kezébe. Október 9. Szombat. — Lk. 21, 10—19. Bizony egy lépést sem tudnék a keresztyén élet útján megtenni, ha a magam péteri buzgóságára építenék. Meüette maradásom egyetlen biztosítéka, hogy bölcs szóval, hűség leikével ajándékoz meg Az, aki megjelenéséig is velem van minden napon. Dóka Zoltán 1
