Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-24 / 4. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

A cseh testvérek evangéliumi egyházának üzenete a külföldi protestáns egyházakhoz

A cseh testvérek evangéliumi egyháza XI. zsinata mélytartalmú, testvéri üzenetet küldött a külföldi protestáns egyházakhoz. A cseh testvérek evangéliumi egyháza, melynek egyik kiemelkedő személyisége J. L. Hromádka prágai teológiai tanár, ez alkalomból először fordult zsinati üzenettel a világ protestáns egyházaihoz. Ez első üzenetüknek hatalmas visszhangja támadt a külföldi protestáns sajtóban. A legnagyobb angol protestáns egyházi lapok első oldalon teljes terjedelmében közölték ezt az üzenetet s rendkívül bőven foglalkozik vele az amerikai egyházi sajtó is. Nyugat-Európában mindenütt ugyancsak nagy figyelmet szenteltek neki. Az üzenet most érkezett meg egyházunkhoz díszes röpirat formájában angol és német nyelven és így hangzik:

A Cseh Testvérek Evangéliumi Egyházának a XI. zsinaton egybegyűlt delegátusai az apostoli üdvözléssel (Róm 1:17) köszöntünk Titeket kedves Testvérek és kérve-kérünk, hogy üzenetünket azzal a komolysággal fogadjátok, amellyel azt Hozzátok intézzük. Krisztus egyháza egy és felölel minden országot és nemzetet. Üzenete ugyanaz: az Ur tetteinek a hirdetése és a világnak, amelyben élünk az Istennel való megbékélés, a bűnök bocsánatának és Jézus Krisztus igazságában és szeretetében, igazságosságbban és békében végbemenő Királysága evangéliumának a felkínálása. Krisztus egyházának a tagjait a hit, a szeretet és a reménység köteléke kapcsolja össze.

»Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.« (Zsidók 13:8.)

Ö a középpont, Aki felé az egyház tagjai, bárhol is legyenek, tekintetüket fordítják. Ö az, Aki a nemzetek határain, a kultúrák és életformák korlátain túl az egységet megteremti. Az egyház misszióját a világban a megfeszített és feltámadott Krisztus igazsága és hatalma alapján végzi. Az O szavának világosságában, a mcgbékéltetés munkájában áll őrhelyén az egyház birkózva problémáival és a kihívással, amely elé kora és a helyi viszonyok állítják.

Ezen az alapon kívánunk közelebb kerülni Hozzátok, hogy testvéri jobbunkat nyújtsuk felétek, hogy elmondjuk, miképpen élünk és mily távlatában látjuk és értjük meg jelen missziónkat. Súlyt helyezünk arra, hogy megértessük magunkat Veletek, hogy eloszlassunk minden félreértést, amellyel esetleg munkánk módszerét kiséritek és ugyanakkor mi magunk is megszabaduljunk minden előítéletünktől a Ti irányotokban. Korunkat a mélyreható történelmi változások korának tartjuk, amikor a nemzetközi kapcsolatok, a világ hatalmi megoszlása megváltoznak, új társadalmi viszonyok és egy új életforma bontakoznak ki. Minden nap látjuk, hogy a történelmi élet szerkezete új formákat ölt.

Egyházunk és gyülekezeteink kötelessége, hogy a mélyére hatoljanak mind annak, ami végbe megy és megértsék azt.

Az elmúlt két-három évtized eseményei meggyőztek arról, hogy egy társadalmi réteg a történelem színpadáról való letűnésének és egy másik fel- emelkedésének a közéleti felelősség fokára megvannak a maga mély gyökerei a bűnben, valamint a maga- sabbrendű igazság után való emberi vágyakozásban. Nem könnyű megérteni ezt a helyzetet és arra »igénknél felelni. Mi keresztyének magunk is a régi politikai, gazdasági és kulturális rendszer részesei és egy darabja voltunk. Ez az oka annak, hogy egyfelől nehezen tudunk megszabadulni világi érdekeinktől, másfelől viszont könnyen úgy ítéljük meg az események fokozódó nyomását politikai és társadalmi életformáinkra és erkölcsi szokásainkra, mint az egyház és hitünk alapjai ellen intézett támadást. Annál is inkább ez lehet az eset, mert világi és anyagi érdekeltségünk szentélyünk alapjaiig hatolt le és hitünk integritását rontotta meg. Éppen korunk eseményei késztetnek arra, hogy a benső szabadságot ott keressük, ahol az valóban megtalálható. »Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (János 8:36).

Nyilván semmi sem olyan fontos és sürgős számunkra, mint hogy belülről szabadok legyünk és a hit bátorságával tudjuk a jelen eseményeit és a jövő fejleményeit szemlélni.

Csak az a benső szabadság és bátorság tehet képessé arra, hogy az isteni ítéleteket megértve őket hálásan fogadjuk, mint felhívást a bűnbánatra, Istenhez való visszatérésre és életünk útjainak megjavítására. Csak a megfeszített Ur tesz szabaddá szívünk mélységeiben, csak a feltámadott Krisztus ad bátorságot, hogy számot vessünk önmagunkkal és a múlttal és hogy örömteljes reménységgel tekintsünk az útra, amely a jövőbe vezet.

Az evangélium egységében az egyház egységét valljuk. De éppen ez a hivallás szakadatlanul azok szakadásaira és egyenetlenségeire emlékeztet, akik Jézus Krisztust vallják. Vájjon tévedünk-e, mikor azt mondjuk, hogy

Krisztus minden hű bizonyságtevőjét közöttetek csakúgy, mint közöttünk megzavarják a keresztyén egyházak és a keresztyén csoportok közötti nézeteltérések? Nem kívánunk ítéletet mondani, hogy ki tartozik nagyobb felelősséggel a keresztyénségnek ebbeli állapotáért. »Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék, aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.« (II. Kor. 5:10.)

Valamennyiünknek magunkba kell szállanunk, mert mindegyikünk felelős az egyházak elkülönüléséért és a nemzetek között fennálló veszedelmes egyenetlenségéért.

Nem tudjuk biztosan meg fogtok-e bennünket érteni, mindazonáltal meg szeretnénk mondani, hogy mi zavar még a legjobban. Tele vagyunk aggodalommal, ha arra gondolunk, hogy az első és a második világháborúnak, valamint a világ nemzetei között uralkodó rettenetes káosznak keresztyén országok az okai. Megrémít a gondolat, hogy a keresztyén országok gazdagsága és hatalma hosz- szú évtizedeken és századokon keresztül szegény és elmaradt nemzetek szegénységén és fáradságos munkája árán növekedett;

Ez az oka annak, amiért mi — bűnbánatban — meg akarjuk érteni azt a nagy történelmi folyamatot, amely a kelet-európai és ázsiai országokban végbemegy, különösen azokban, amelyek a gyarmati sorból fölemelkedve saját életük intézését kezükbe akarják venni és azután vágyakoznak, hogy a nemzetek családjának egyenrangú tagjai sorába felvétessenek.

Senki fölött nem óhajtunk ítélkezni, de a magunk részéről meg akarjuk vallani, hogy semmi egyebet sem tehetünk, mint fejet hajtunk az isteni ítélet előtt és a bűn és a kegyelem szolidaritásában az ítéletet mint kegyelmet és drága alkalmat fogadjuk el, amely az új kezdésre lehetőséget ad. »Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végok, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (I. Péter 4:17.)

Reméljük megértitek, hogy mit gondolunk. Nem várhatjuk, hogy országaitok ugyanazokon a változásokon mennek majd keresztül, mint a miéink. Ti más történelmi viszonyok között éltek és országaitok fejlődése más formát vesz. De azt kérhetjük, hogy igyekezzetek megérteni azt, ami körülöttünk végbemegy. Gyakran látjuk, hogy közületek még azok is, akiket jó szándékok vezetnek, hogy az úgynevezett keleti világgal .»megegyezzenek", előbb leszögezik, hogy e világnak erőfeszítései alapvetően rosszak és csak azután készek bizonyos leereszkedő türelemmel és az önigazság bizonyos pátoszával megkísérelni, hogy a világgal modus vi- vendire jussanak. Azt gondoljuk, hogy korunk problémáinak ily megközelítése teológiailag helytelen, bib- liailag pedig kétes. Az ilyen megközelítés becsukott szemmel történik, az önigaz önteltséggel tölti el az emberek szívét:

Vájjon nem éppen az egyházak feladata volna, hogy a hagyományosan gazdag és hatalmas országokban legalább a vágyat keltsék életre, amely igyekszik megérteni azoknak a szegény és régóta kizsákmányolt országoknak a küzdelmét, amelyek emberibb életre ébrednek rá, noha oly ideológia segítségével, amely a ke- resztyénységet komoly kritikával illeti?

Alapjában véve ez' mélyebb és teljesebb szabadságért való küzdelem, mint az a szabadság, amelyet a hagyományos formákban megszoktunk. Nem akarjuk a figyelmet a nehézségektől, tévedésektől és hibáktól elterelni, amelyek e nagy forradalmi folyamat kísérő jelenségei, de amelyekért megint csak felelősek vagyunk. De ennek a folyamatnak csupán a pozitív megértése segíthet hozzá bennünket, keresztyén hívőket ahhoz, hogy a magunk módján hozzájárulunk a társadalom új formáinak a kialakításához.

Csupán a Jézus Krisztusban való bátor és benső szabad hit képesít minket arra, hogy ebbe az új társadalomba és új rendbe belevigyük a prófétai igazságosság, az apostoli szeretet, a bűnben és az üdvözítő kegyelemben való egyetemlegesség kovászát. Különben egyházaink a világ számára mindinkább elvesztik jelentőségüket és bezárnák az ajtót az újjászülető világ szívéhez.

Ti és mi egymástól különböző társadalmi és politikai életformák között élünk. De mindkettőnk kötelessége, hegy vállvetve harcoljunk egy igazi megegyezésért nemzeteink között. És itt néhány kérdést teszünk fel: Vájjon mit cselekedtünk mi, keresztyének, hogy a koreai véres és pusztító háborúnak végetvessünk? Mit tettünk annak érdekében, hogy a nagy kínai nemzet bebocsátást nyerjen azok közösségébe, akik az új nemzetközi rend dolgaiban döntéseket hoznak? Mit tettünk annak érdekében, hogy a német nép igazi tárgyalások és megállapodások útján újból egyesüljön? Mily befolyást gyakoroltunk államférfiainkra és politikusainkra, hogy a »hideg háború« ne mérgezze tovább erkölcsileg a népeket és ne mélyítse el azt a gazdasági és ideológiai káoszt, amely az emberiségen úrrá lett? Éppen abban az időpontban, amikor a közép- és keleteurópai országokban közös együttműködésben a népek új társadalma van kialakulóban, e

amikor a kelet-német állampolgárok új szociális és ideológiai feltételeket kezdeményeztek a szomszédaikkal való barátság megvalósítására, pontosan ugyanakkor az úgynevezett keresztyén államok kísérletet tesznek arra, hogy az integrációnak ezt a folyamatát megállítsák amaz országok között, amelyek eredetileg ellenségek voltak és arra akarnak kényszeríteni minket, hogy arra a kiinduló pontra térjünk vissza, amelyről a második világháború katasztrófájába torkolló vakmerő és meggondolatlan útunkat megkezdettük.

Nem akarjuk állítani, hogy a békéért való küzdelemnek csupán általunk követett útja lehetséges és képzelhető el. Ha vonakodtok csatlakozni a mi erőfeszítéseinkhez a béke érdekében, szervezzetek magatok oly kampányokat, amelyeket megfelelőbbeknek és hatékonyabbaknak tartotok! Emlékeztessétek államférfiaito- kat arra, hogy az emberiségtől az egység nem tagadható meg. Késztessétek őket »kerékasztal« tárgyalásokra, amelyekkel nem szabadna felhagyni addig, amíg megegyezés nem jön létre! Félünk, hogy az úgynevezett nyugati keresztyén nemzetek ma követett politikája és módszerei meggyöngíthetik és sterillé tehetik a legjobb nyugati elmék nagy örökségét. Mily veszteség volna, ha a nyugati államférfiak és egyházak hibájából az úgynevezett nem-keresztyén országok ébredező nemzetei meg volnának fosztva azoktól a lelki-szellemi értékektől, amelyek az igazságért, a haladásért és az igazi emberiességért folytatott küzdelemben a nyugati nemzetek büszkeségét képezték.

Mi valóban a nagy döntések idejét éljük; bizonyos értelemben élet és halál mesgyéjén élünk. Melyik útat válasszuk? Az erő és agresszió, a megfélemlítés és fenyegetések útját, vagy pedig a tárgyalások és a kölcsönös megértés útját?

Kérünk, bocsássatok meg, hogy oly kérdéseket vetettünk fel, amelyek fájdalmat okoztak vagy megbántottak, szeretetben mint testvérekhez szólunk Hozzátok és kérdéseink egyben önnön szívünk felé is szólnak.

Vágyunk arra, hogy megértsetek és hogy közelebb kerüljünk Hozzátok. Nincs sürgősebb annál, hogy a megfélemlített és szenvedő emberiséget a valódi békesség és komoly együttműködés útjára segítsük.

A keleten élő népek jóléte éppen úgy a szívünkön fekszik, mint a nyugaton élőké. Az egész világ az Ur kezében van. Jézus Krisztus mindenkiért eljött és halt meg. Azért támadt fel a halálból, hogy mindeneken uralkodjék. Az övé legyen a dicséret és dicsőség mindörökké!

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskto-u. 12. Telefon: 142-074

Szerkesztésért és tóadásért lelel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak:

Egy hóra 5— Ft. negyedévre 15.— Ft, télévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—Vili.

10.000 példányban nyomatott

2-540093. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Győry Elemér dunántúli református püspök 1953. évi püspöki jelentéséből

»Bennünket is fenyeget ugyanaz a kísértés, mely Izráel népét kísértette. Azért jó minekünk egészen tisztán látni, hogy Isten népe útban van az Ígéret földje, a szebb, jobb és boldogabb élet felé és Isten népének e vándorlása alatt meg kell tanulnia, hogy Isten kegyelme naponként megújul rajta. Nem véletlenül jár ezen az úton, hanem Isten akaratából. Isten mérte ki annak irányát és hordozza azon. Akkor jár tehát Isten népe helyesen az úton, ha úgy megy, mint Lót, engedelmesen, célegyenest előre. Sodomát és Gomorát tűz emésztette meg, és aki — Lót felesége — hátranézett a megítélt múltra, sóbálvánnyá vált. Komoly figyelmeztetés, isteni tanítás ez számunkra, hogy tudjunk és merjünk hitben és engedelmesen járni, az elénk adott úton, éspedig mindig reménység alatt.«

*

»Kétségtelen, hogy egyházunk számára nem politikai érdek, nem is emberbaráti megfontolás a békéért folyó küzdelemben való részvétel, hanem Isten igéjéből fakadó kötelesség. Törekedjünk azért.:. továbbra is szüntelen .;. azokra, amelyek békességre és épülésre valók."

*

»A misszió nem műkedvelés, vagy egyes buzgó lelkipásztorok önkéntes vállalkozása, hanem, a bizonyságtevő

szolgálatra küldő Ur Jézus Krisztus» nak engedelmeskedő egyház egész élettevékenysége — mondja a Misz- sziói Szabályrendelet. A misszió körét pedig szabatosan így határozza meg: a misszió a szó teljes értelmében magában foglalja az Istentiszteletek tartását, az igehirdetők és presbiterek nevelését, az evangelizációt, a bibliatanítást, az egyéni, családi s gyülekezeti lelki gondozást, a kül- missziót, a szeretetszolgálatot, a sajtó- szolgálatot és az egyházi fegyelem gyakorlását. Nagy tévedés azt gondolni, minthogy vannak lelki- pásztorok, akik azt gondolják, és mondják a Testvéri Izenetre való hivatkozással, hogy most már csak templomban, gyülekezeti Istentiszteleteken szabad igét hirdetni, ezért az Istentiszteleten kívüli igehirdetés egyéb áldott alkalmait elhanyagolják. Más szóval: szinte megköny- nyebülten sóhajtanak fel, hogy most már nem kell missziói munkát végezni. Nem lehet réseket keresni, annál kevésbbé szabad réseket ütni. Az esperesi konferencia és az azt követő Intézkedések, nem leszűkíteni, vagy megszüntetni akarják egyházunk missziói szolgálatát, hanem rendszerbe foglalni és teljessé tenni. Nemcsak lehet és szabad, hanem kell éspedig jobban, engedelmesebben, az igére figyelve és az igéből kapott eligazítás alapján a missziói munka minden területén végezni az igehirdetés formáját."

A németországi egyházak a megértés és béke érdekében, a nemzetközi feszültség enyhítéséért felhívást intéztek az amerikai, angol, francia és a szovjetunióbeli egyházakhoz

A Neues Deutschland írja:

A küszöbönálló berlini külügyminiszteri konferencia előtt a német- országi evangéliumi egyházak nyilatkozatokat adtak ki, amelyekben azt a reményüket fejezik ki, hogy a négy külügyminiszter tárgyalása a nemzetközi feszültség csökkenésére vezet. Felhívják az összes keresztyéneket, hogy tegyenek meg mindent a konferencia sikeres lefolyásáért. A Németországi Hitvalló Egyház Testvértanácsa, amelynek Martin Niemöller az elnöke — hasonló szellemű üzenettel fordult Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió egyházaihoz. Hangsúlyozottan kéri a »Bruderrat« a nevezett egyházakat, hogy felelősségük teljes tudatában a legkomolyabban hassanak kormányukra a béke ügye érdekében.

A Hitvalló Egyház Testvértanácsának nyilatkozata a következőképpen hangzik: s

» Mi, a Németországi Hitvalló Egyház Testvértanácsa a közelgő négyhatalmi konferenciára tekintve, az északamerikai, franciaországi, nagy- britanniai és szovjetunióbeli testvéregyházainkhoz fordulunk testvéri kérő szóval. Az emberek milliói tekintenek erre a konferenciára várakozással és reménységgel. Ez a konferencia a világ népeinek jövője szempontjából éppúgy, mint német

népünk szempontjából döntő leheti Tudjuk, mekkora felelősség hárul azokra a férfiakra, akik erre a konferenciára összejönnek. De tudjuk azt is, hogy nekünk, keresztyéneknek kö- telességünk a konferencia részvét vőiért könyörögni. Isten parancsa megköveteli a tárgyaló felektől, hogy őszintén keressék a népek számára az igazi igazságot és a valódi sza-< badságot.«

A németországi katolikus püspökök is hasonló pásztorlevelekben és felhívásokban fordultak a papsághoz és a hívekhez;

A türingiai evangéliumi egyház országos tanácsa is nyilatkozott a küszöbönálló külügyminiszteri konferenciáról. A jóakarat kecsegtető jelét látják a konferencia összehívásában, hogy a népek együttélését fenyegető és megoldatlan kérdéseket tárgyalások útján szabályozzák;

Meg vagyunk győződve arról —• hangzik a nyilatkozat —, hogy a népek között semmiféle olyan probléma nincs, amit jóindulatú tárgyalásokkal megoldani ne lehetne. Az erőszakból még soha sem eredt jó. Nagy fontossággal bír, hogy azok, akik elsősorban viselik a felelősséget, mert övék a hatalom, igazságos békeszerződésekkel végre megadják német népünk tisztességes helyét a népek között s államunk életének szabadságát és függetlenségét,

Istentiszteleti rend

1954. január hó 24-én, vasárnap Budapesten A PESTI OLDALON:

Deák-tér délelőtt 9 Zay László, délelőtt II Zay László, délután 6 Zay László. — Fasor délelőtt V2IO Cserháti Sándor, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Szita István. — Dózsa György-út 7. délelőtt V2IO Szita István. ÜLLÖI-út 24. délelőtt 7*10, délelőtt II (úrv.). Rákóczi-út 57,h. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt 3A12 Danhauser László. — Karácsony S.-u. délelőtt 10 (úrv.). — Thaly Kálmán-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Vámos József. — Kőbánya délelőtt V2IO Koren Emil. — Simor-u. délelőtt V*12 Koren Emil. — Utász-u. délelőtt 7412 Hafen- scher Károly. — Zugló délelőtt 11 (úrv.) Mun- tág Andor, délután 6 Scholz László. — Gyar- mat-u. 14. délelőtt V2IO Muntág Andor. — Rákosfalva délelőtt V2I2 Scholz László. — Fóti-út délelőtt 11 (úrv.) Gádor András, délután 7 Rimár Jenő. — Váci-út 129. délelőtt 8 Gádor András, délután 4 Rimár Jenő. — Üjpest délelőtt 10 Matuz László, délután Va7 Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Feren- czi Zoltán, délután 4 Ferenczi Zoltán. — Vasutca 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos dr. — Rákosfalva MAV-telep délelőtt V* 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr délelőtt Vall. —

Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosllget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9 Békés József, délután 7a7 Békés József. — Clnkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután 7*3. — Mátyásföld délelőtt 7212. — Kerepes-Kistarcsa

délelőtt V<10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Restimre délután 5. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep délelőtt VaŐ. Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerie-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt V2ÍI, délután 5.

A BUDAI OLDALON:

Bécslkapu-tér délelőtt 9 Pethő István, délelőtt 11 Sréter Ferenc, délután 7.<.— Tóroczkó- tér délelőtt 9 Sréter Ferenc. — Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Várady Lajos, délután 5 Mezősi György. -- XII., Tar- csay V.-u. 11. délelőtt 9 Ruttkav Elemér, délelőtt 11 Ruttkay Elemér, délután 7 Danhauser László. — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt 7a9 Danhauser László. —Hűvösvölgy, Lelkészképző Intézet délelőtt 10 Fer- dinánd István. — Kelenföld délelőtt 8. délelőtt 11, délután 5. — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9. — XI., Bartók Béla-út 158. 12 (úrv.). — Csepel délelőtt II, délután 6. — Budafok délelőtt 10. — Nagytétény délelőtt 7*9. — Kelemvölgy délelőtt 9. — Albertfalva délelőtt ’/all- — Csillaghegy délelőtt 7al0 Kaposvári Vilmos.

Megjelent az EVANGÉLIKUS NAPTÁR

az 1954. évre

Ara: 8.— Ft

Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII.. Puskin-u. 12.

A befizetéseket a 20.412 sz. csekkszámlára kérjük!