Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-24 / 4. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET EVANGÉLIKUS NAPTAR 1954 KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Otto Nuschke, a Keresztyén Demokrata Unió kelet-németországi elnöke, Nvikoláj metropolita felhívásával és Niemöller Mártonnak a megnyilatkozásával kapcsolatban a következőket mondotta egy interjú keretében: — Nagy érdeklődéssel értesültem Nyikoláj metrcypolitának a bécsi Béke Világtanács ülésén elhangzott felhívásáról, amelyben a világ valamennyi hívőit felhívta, hogy a béke szent ügyében egyesüljenek és ezzel példát mutassanak minden jóakarata ember számára. Ehhez a felhíváshoz hasonlóan jelentős volt számomra az a visszhang is, amelyre ez a felhívás egy olyan jelentős német egyházi vezetőnél, mint Niemöller Mártonnál talált. — Olyan párt vezetője vagyok, amely a keresztyén örökség iránt magát elkötelezettnek tudja és amelynek tagjai között ezerszámra vannak a keresztyén emberek, ezért különösképpen örvendek annak, hogy két olyan jelentős egyházi ember, mint az ortodox metropolita és az evangélikus egyházi elnök ilyen nagy nyomatékkai tették meg a magukét a világbéke mozgalom ügye tekintetében és hogy azon igyekeztek, hogy a hívők lelkiismeretét megerősítsék, nehogy a béke döntő jelentőségű ügyében meglanyhuljanak, SVÉDORSZÁG GYÜLEKEZETI HÍREK 1954. január 24. Vízkereszt után 3. vasárnap. A vasárnap üzenete: Isten szeretetének szolgálatában. Igék: l.Jn 3,10—14. — Lk 9,51—56. — Liturgikus szín: zöld, I FŐT. Február 2—5: Férfiak, fiúk, presbiterek konferenciája. (E konferenciára szeretettel várjuk a gyülekezetek presbitereit, a volt népfőiskolásokat, továbbá a belmissziói tanfolyamot végzett férfiakat.) Február 23—26: Foton végzett kántorképzősök továbbképző konferenciája. Március 1—6: Asszony- és leánykonferencia. HALÄLOZÄS. Dex Ferenc, a volt Deák-téri elemi iskola ny. igazgatója a kelenföldi egyházközség presbitere, 73 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése jan. 12-én volt a Farkasréti temetőben. Ravatala mellett Muncz Frigyes gyűl. lelkész hirdette az igét a II. Kor. 5:1, alapján. A sírnál dr. Rezessy Zoltán másodlelkész imádkozott. Családja tagjain kívül volt munkatársai, tanítványai, barátai és a kelenföldi hívek közül sokan kísérték el utolsó útjára. Feltámadunk! Nagy Imre, az evangélikus egyház volt aszódi gimnáziumának ny. igazgatója áldásos életének 65 évében január 6-án elhunyt. POSTALÁDA Szerkesztőnk kapta a következő kedves leveleket: »Főtisztelendő Püspök Úr! Egyszerű falusi híveink is felfi* gyeitek arra a küzdelemre, amelyet a mi egyházunk is folytat, élén püspök keinkkel a világ békéjéért. Bizony* sága ennek az ide mellékelt levél, amelynek elküldésére egy kedves, buzgó, imádkozó, öreg parasztasz« szony hívünk kért meg. Örömmel to* vábbítom, lássa meg benne Püspök Urunk, hogy milyen széles körben sorakoznak fel híveink vezéreink mellé a békeharcban és kísérik imád* ságukkál fáradozásukat. Adja a ke* gyelem Istene, hogy győzzön is mindnyájunk vágya: a béket Erős vár a mi Istenünk! hágler Béla lelkész.d »öreg férjem már 75 éves, de olyan boldog, amikor olvassa az Evangélikus Életből, hogy az egyház világszerte milyen nagyon küzd a békéért, és mondja, bár az egész világ népei értenék meg, akkor nem kellene félteni fiainkat és unokáinkat a háborútól. Tisztelettel: Kovács Andrásné Porrogszentkirály.Q A kenyai protestáns egyházak levele a brit haderők által elkövetett visszaélések ellen Á kalendárium nálunk nemzeti műfaj. Nevezetes szerepet játszott mindig, mert ébren tartotta a nemzet legfontosabb értékeit: az édes anyanyelv szépségeit, a vallási és a nemzeti szabadság érzületét s igaz emberségre nevelte minden olvasóját. A kuruc szabadságharc idején megjelent «-Lőcsei kalendárium« hozzátartozott Rákóczi felkelésének diadalmas szelleméhez. A reform-korszakban a naptár ébresztette a népet. Az 1848—49-es szabadságharc utáni nehéz években a magyar kalendáriumok voltak a nemzet millióinak igazi olvasmányai. * Nagy íróink egész sora írt és szerkesztett naptárakat, Jókai legszebb elbeszélései kalendáriumokban jelentek meg a nép százezreinek. Olyan műfaj a naptár, amely mindig friss és jó. Ma is. Evangélikus naptárunk is ilyen értelemben akarja szolgálni a hazai és egyházi élet célkitűzéseit. Nagy örömmel lapozgatjuk az új naptárt, mely eleven, érdekes, színes és tanulságos olvasmányokkal van tele. Valóban olyan népkönyv, mint nagy históriai értékű kalendáriumaink voltak. Sokkal jobb a tavalyi naptárnál, színvonalban jobb. Nem csupán szórakoztatni akar, hanem tánít és nevei is, áhítattal és igazsággal közli mondanivalóját. Szerkesztője: D. De- zséry László püspökünk érti az ötletes, érdekfeszítő szerkesztés módját. A magyar evangélikus gyülekezetek belső életéről 1953-ban dr. Vető Lajos püspök írt a naptárba summázó cikket, Dczséry László pedig népünk s az új kormányprogramm viszonyát fejtegeti. Rendkívül érdekes Szalatnai Rezsőnek a Rákóczi- szabadságharcról írt tanulmánya, különösen az a része, amely rávilágít a protestánsok részvételére benne, valamint a magyar-szlovák közös harcra. Pálfy Miklós dr. a félreértett bibliai szakaszokról mond nem egy tekintetben új és mindenkit érdeklő magyarázatot. Benczúr László összefoglalja az elmúlt év egyházi krónikáját, amelyben ott olvashatók a történeti jelentőségű események leírásai. Eg>' másik cikk az 1954. évi egyháztörténeti évfordulókról szól (különösen jó a Bocskay szabadságharcáról és a Biblia-terjesztésről írott rész). Karner Károly professzor szakszerűen tárja elénk a Krisztus születését és életét körülvevő római császá- I rok korát és működését, összehason- | lítva azt a Krisztus feltörő igéjének erejével. A magyar protestantizmus ökumenikus szolgálatáról Szeberényi Tamás írt beszámolót. Szeretetintéz- ményeinkről Várady Lajos cikke értesít mindenkit. A Béke Világtanács budapesti ülésezéséről Ottlyk Ernő mondja el mindazt, ami a legfontosabb. Gyimesy Károly cikke Bach és Luther közt von párhuzamot, az egyház nagy papja és nagy kántora között. Gondot fordított a naptár ezidén arra is, hogy irodalmi ízléssel, szép költeményekkel szórakoztasson és tanítson. Az esztendő négy szakaszáról, találó ötletként, párhuzamosan egymás mellett közli Csokonai Vitéz Mihálynak híres versciklusát a tavaszról, nyárról, őszről és télről s Turmezey Erzsébetnek a borús ciklushoz írt derűs-hálás keresztyén szemléletű ellen-versét. Sokan örömmel fogják üdvözölni, hogy a naptár mutatóba közli nagy költőink közül Vörösmarty, Bacsányi, Balassi, Ady egy-egy költeményét. Forró érzéssel fogja itt olvasni mindenki az idei Jókai-évforduló alkalmából Mikszáth Kálmánnak 1904-ben, Jókai halálakor írt remek nekrológját. Kár, hogy a versekhez hasonlóan nincs a naptárban klasszikus prózai szöveg is. Jótollú lelkész-íróink — Bácsi Sándor, Koren Emil, Németh István, Zay László — írásművei, a kis elbeszélések, nem mindenben pótolják a kalendárium-olvasó vágyva vágyott műfaját, klasszikusaink novelláit. Bácsi Sándornak «A kísértet« című elbeszélése a közöltek közt realizmusával, a magyar életből vett mondanivalójával a legjobb. Két szép ima, az egyik Szenei Molnár Alberté, püspökeink körlevele, Luther-idéze- tek s egyéb naptárba illő apróbb szövegek egészítik ki 1954. évi naptárunkat. Hibának tartjuk, hogy a közel százoldalas könyv végén nincs tartalom-mutató! Nyugodtan mondhatjuk, hogy idei naptárunk jobb és színvonalasabb a tavalyinál, s nagyobb is, holott ára ugyanaz. De hasson a jó eredmény serkentőleg a szerkesztőre, hogy jövőre még jobbat csináljon s ha lehet: képeket is hozzon a mi kedves naptárunk. Mert életünk és munkánk keresztmetszetéhez ez is kell* B. D. A bajor evangélikus sajtószolgálat jelentése szerint még a múlt év őszén a svéd egyház többszáz tagja tiltakozó felvonulást tartott Stockholmban és Erlander miniszterelnökhöz beadványt intézett azért, hogy tiltakozzanak 200 vidéki gyülekezet tervbe vett feloszlatása ellen. A kormányzat azzal indokolta a gyülekezetek feloszlatásának szükségét, hogy a lelkészjelöltck száma állandóan csökken és számtalan gyülekezet lelkipásztor! gondozásához hiányzik h megfelelő erő. Gusztáv Adolf királyi palotájában ugyancsak küldöttség jelentette be magát az intézkedés elleni felszólalás ügyében. Nairobiban, Kenya fővárosában most hozták nyilvánosságra azt a nyílt levelet, amelyet Kenya protestáns egyházainak vezetői írtak a brit haderők által a bennszülött lakossággal szemben elkövetett visszaélések ellen. Ebben a levélben a protestáns egyházak vezetői ezt írják: »Kötelességünknek tartjuk kifejezésre juttatni a borzadálynak azokat az érzéseit, amelyek a polgári törvényszék és a katonai törvényszék előtt tett tanúvallomások beszámolóinak olvasásakor töltöttek el bennünket. Tudjuk, hogy nagyon sokan osztják ezeket az érzéseket, j. t.. Egyházaink és szervezeteink tagjainak, bármely fajhoz tartózza* nak s akár katonai alakulatoknál, akár a rendőrségnél vagy a nemzet* őrségnél teljesítenek szolgálatot, azt mondjuk: nyilvánvaló provokációk ellenére se ragadtassátok magatokat kegyetlen hatalmi visszaélésekre s még ha a helyzet látszólag erre kö* telezne is titeket, álljatok ellene. Ti keresztyének vagytok s az ilyen cse* lekedetek nem keresztyének. Más* felől ezek a cselekedetek semmi* képpen sem mozdítják elő az igazsá* gosság és a rend ügyét. Egyébként így születik a gyűlölet, amelynek öröksége nemzedékeken át folytató* dik, fenyegetve az ország egész jö* vendőjét.«. MEGEGYEZÉS ».Ve győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd, meg!« (Rám. 12, 21.) Két kép függött a hálószoba falán. Két szelíd arc nézett le róluk a szemközti falon tik-takoló ingaóra számlapjára, ahol pontosan öt órát jelzett a mutató. Egy léleik sem volt a szo- báhan. Az egyik képről a Fájdalmas Anya nézett szelid szomorúsággal a mesz- szeségibe, feje felett a glória holdja ezüstlött, tőrrel átvert szívéből vér- cseppek áldozata pergett alá. A másik arcot a gyalázat dísztelen töviskoronája keretezte ás a szenvedés kínja éktdenítette. Szívét eltakarta a durva szövetű köntös, inkább szemeiből prédikált a szívnek áldozatos szeretete. Ez a tekintet a túlvilág misztikus távlatai helyett élő embereket keresett a szoba falain belül. Léptek nesze hallatszott a szomszéd szobából, majd kinyílott az ajtó és a szobába lépett egy asszony. Hosszú pongyola hullámzott telt alakján, álmodozva nézett ki az utcára, hol a kisváros unásig ismert délutáni emberei siettek el az ablak alatt. Fésül- kodni kezdett, gépies mozdulatokkal vonta végig haján a bontófésűt. Aztán leült a tükör elé és otthonosan nyitó« gáttá a szépítőszerek apró üvegeit. Az előszobában ajtó csapódott be, határozott léptek zaja hallatszott kívülről. Az asszony nem nézett hátra, szájának ívét rajzolta éppen a piros rúzzsal, de szeme mosolyogva kacsintott a tükörből a belépő férfi felé. Örömmel kapta el ezt a pillantást a férfi és vidáman odasietett az asszonyhoz. Megcsókolta a homlokát. — Szervusz Édes! — Szervusz Apu! Te, képzeld, a Palkó ma összetörte a galambos vázáit — újságolta az asszony egy- szuszra. .— Nagyon* helyes —1 nevetett a férfi úgyis olyan ízléstelen ajándék veit Szidi nénitől, hogy rossz volt j-ánézni. Simára borotvált képén derűsen futott végig a óin kos öröm, — Persze a Fiad — csóválta meg fejét bosszankodva a másik, rögtön pártját fogod. Bezzeg, ha Jutka törte volna el... —• Persze a Lányod — vágott közbe a férfi ingerkedve" ugyanolyan hangsúllyal, — azt meg te vennéd vedel« medbe. Összenevettek. Az asszony végig« simított a férje karján. — Bandi — jutott eszébe valami jK^sáímregyünk^ma- este? — Nagyon jó helyre — suttogta titokzatosan a másik- — Johó hefie- helyre! — dalolta víiga,n kellemes baritonján — tem-plom-baü Az asszony elfintorította az orrát: — Miért? Nincs ma ünnep. — De bizony van — mondta diadalmasan az ura. — Neked van litániád, nekem meg reformációi istentiszteletem.. Bizony ám! — Nincs kedvem elmetnni — nyügös- ködött az asszony —, voltam vasárnap. A férfi elkedvetlenedett. Felmutatott a túlsó képre. — Sír a Mária, ha nem mész el templomba. — Oh — legyintett az asszony a tükörbe nézve —, ezt már a zárdában sem. hittem el. — Hát akkor — próbálkozott újra a férfi a másik képre mutatva —, menj el a Jézus kedvéért. Az asszony hirtelen felpillantott a képre. Megrebbent idegesen a szem- pillája a töviskoronásat} szembenéző arc láttára. — Furcsa — mondta megborzongva, hogy a te Jézus-képed mennyire tudja az embert nyugtalanítani. A másik megnyugtat és eiandalít. — Nyugtalanítson el a templomba *— próbált tréfálkozni az ember. Az asszony felállt a tükörtől. Kinyitotta a szekrényaj'tót és kelletlenül kezdett turkálni a ruhái között. — Furcsa — mondta ingerülten —, hogy protestáns létedre éppen te akarsz engem jó katolikusnak nevelni. A férfi arca elkomorult. Fájt neki az »éppen te*. Az asszony háttal állt, mit sem. vett észre ebből. Tovább zsémbeskedett a ruhák közül. — Pedig valamikor nagyon kikeltél az egyházam ellen.. Tudod, mikor reverzálist adtál. Most meg buzigón küldesz ugyanabba a templomba. Az ember nekiszorította lüktető homlokát az ablaküvegnek. Keze meg- rezdült, ezért nagy akaraterővel fonta össze ujjait a háta mögött. A szobára reátelepedett a csend. Ijedten fordult hátra az asszony. — Tíz éve — szólalt meg tompán a férfi — hófehér menyasszonyi ruhában álltái előttem. Csak téged." láttalak mendenld közül. Szép voltál és úgy néztem rád, mint egy oltárképre. —- András — suttogta riadtan az asszony. — A te templomodba indultunk — folytatta a férfi — az elé az oltár elé, .ahová te egész életedben készültél. Eif|eí&legnagyobb_ ünnepe - miatt,, tiszteltem a te oltárodat, hol az egy Isten áld mag minket. Az asszony a szájához emelte a kezét. — Előbb az any a könyvvezető elé mentünk. És ott elémadtak egy papírt. Megrázkódott a gondolatára. Arca elsötétült. — Azon pedig az volt — súgta maga elé a férfi —, hogy születendő gyermekeim mind a te egyházad vallásában neveltetem. Emlékszel? Az asszony könnybeborult szemmel bólintott. — Visszadobtam. Aztán jöttek a könnyek, rábeszélések. A papod üzente, hogy enélkiil nem esket meg. Bennem felborult minden békesség. Hogyan?! — kérdezte most majdnem kiáltva —. reverzális nélkül a te templomodban nem adják ránk Isten áldását? Ez volna a sokat hirdetett »szentségi házasság«, melyet ilyen erkölcstelen alku előz meg azokban a szent pillanatokban? Feldúlva járt fel 6 alá a szobában. Felesége megrendültem nézte a vergődését. — Ha még önként, saját jós zártamból tettem volna — kínlódott magában a férfi —, most nem lenne jogom ezt felpanaszoíni, akkor is, ha meigbántam volna. De itt nem volt választás! Fölényesen követelték tőlem a másvállásútól, hogy rúgjak bele az egyházamba, vállaljam a hím szerepét az ö hasznukra. Ha pedig betöltöttem a szerepemet, elkárhozhatok, mert úgyis pokolravaló eretnek vagyok az átkozott Luther szektájában. — Bandi... — esdeklett az asz- 6zony. A férfi megoseindasüM. — Akkor odaléptem hozzád. Emlékszel mit mondtam? — Erzsiként, jöjj el az én templomomba, mert ott nem követelik ezt a ©'alázatos írást. Ott megkapjuk Isten áldását kufárkodás nélkül is. Te sírtál, mert szertefoszlott szíved gyönyörű leányálma. A tanúd pedig lemutatott a teie templomtérre, ahol mindenki ránk várt. Nagyon sóhajtottam: — Aláírtam. De megfogadtam, hegy a házasságban ketten maradunk, ©érmék nélkül. Az esküvőn pedig nem hittem' el a papnak, hogy önzetlen hittel beszél Isten nevében az »egyedüli szentségi házasságról«. Az asszony szeméből peregtek a könnyek. — Az édesanyám katolikus volt — sóhajtott a férfi — és a húgom is az left. Akkor még nem fenyegetőztek kiközösítéssel, ha hozzáment egy római katolikus a protestánshoz é megalázó ígéret nélkül. A gyermekek közül a leányok az-anyjukkal, a fiúk az apjukkal jártak templomba. Közöttük nem volt emiatt sohasem vita. Szeretettel megbecsültük egymás hitét, hiszen ugyanazt az Istent imádtuk. Az asszony tűnődve, nézett maga elé. — De hiszen nálatok, evangélikusoknál is van reverzális. A férfi szeme elfelhösödött. — Még az oktalan állat is védekezik, ha belerúgnak. Elfogadjuk, ha felajánlják, ha megegyeznek egymás között. Mert vannak katolikusok, akik belátják, hogy egyházuknak ez a kényszer re- verzális politikájá igázságttalan, megalázó és semmi köze Jézus Krisztus tanításához. De kényszerítő szót még nem hallottál egyházunktól. — Ha nálatok esküdtem volna — mondta mentegetőzve az asszony, most nem gyónhatnék és áldozhatnék. — Látod — válaszolt a férfi —, én odatérdelhetek kis templomunk oltára elé a szentségekért, pedig vétettem az egyházam elten a reverzá- liissal. Presbiter nem lehetek sajnos, edig szívesen segítenék De ,a bünocsánat szentségét nem tiltják el tőlem, mert Krisztus azt mindenkinek adta. — De hiszen éppen ezért könnyebb adni nektek reverzálist — vetette közbe az asszony —, mert nálatok nem tagadnak ki érte. — Könnyebb? — hördült fel a férfi iszonyatos fájdalommal —, te nem láttad még, hogy mit szenvedek amiatt, hogy egyik ©'érmékét sem vi- hetem el a templomba. Mégha én akartain volna így! ügy szeretném tanítani az igére, énekeinkre... elfulladt a hangja a belső zokogástól, két kezét kínlódva merítette a hajába. Magábaroskodva ült le a sezkvnra. Az asszony lehajtotta a fejét és szívét megrohanta a részvét forró szeretet*. Odalépett az mához és átölelte: — Bandi, édes uram ... A férfi gyanúsan fénylő szeméből a szeretet melege sugárzott fel. Megsi- inogatta a felesége haját. — Látod — mondta lecsillapodva — a mi öreg papunk adta a két gyermekünket a te egyházadnak. Ámulva nézett reá az asszony. — E©szer elmentem hozzá lelki beszélgetésre és elpanaszsdtam neki, hogy miért va©’unk gyermektelenek. Egy igét mondott Jézustól: — »Engedjétek hozzám jönni a gyermekeiket és ne tiltsátok el őket éntőlem.. « — Ezt sohsero mondtad nekem — csodálkozott az asszony. — Aztán ezt is mondta, sohasem felejtem el: — Ha nem is a mi egyházunkba fognak tartami, édes fiam. egy a fontos már, hogy Jézushoz ve* zesse őket! A csendnek nagy értelme lett most a szobában. Két fej összehajolt gyen« géd szeretettel. — Miért is kellett Luthernek jönni? — sóhajtott fel féltréfásan az asszony —, most nem lenne ennyi problémánk, de másoknak sem. Szíve mélyéről szakadt fel a férfi válasza: — Aki azt hirdette, hogy Jézushoz menjünk, mint 5 is, az Isten akaratából cselekedett. Az óra elütötte a háromnegyedet. Az asszony kuncogni kezdett: — No küldesz-e még most is oda litániára? — Persze, hogy küldtek —- mondta melegein András —, örülök, ha ott vagy. — Furcsa vagy édes uram — cső« dálkozott az asszony, egyszer kese« rűen szólasz az egyházunkról, máskor meg unszolsz, hogy odamenjek. Á férfi elmosolyodott: — Nálatok is ugyanaz az Dr munkálkodik az igében és a szentségekben, ezért Neked a saját gyülekezetedben a helyed. Csak az fáj néha, ami nem-egyház benne, mint például ez a hatalmi egyházpolitika, a kényszer-reverzális sátáni kufárkodása. Az asszony megborzongva bólintott? — Ebben sajnos, igazad van. Az ura felállt és a kabátját kezdte felvenni. Magábanéző tekintette! me« redt maga elé. — Látod, Erzsi, ebben a fejbóhntá« sódban reménykedem, amivel te is elítélted ezt a szörnyű bibliaellenes machinációt. Ennek egyszer talán eredménye lesz, ha nálatok milliók fognak így bólintani... Lábdobogás hallatszott kívülről. Egy pirosarcú kisfiú szaladt be. nyomában egy bájos szőke leányka. Szinte egy« szerre kiáltották: — Mi is me©ünk veletek! Az anyjuk kiegyenesedett. Magához ölelte mind a kettőt és egy hirtelen jött gondolat, tó! mosolyogni kezdett. — Palkó, te ma apuval mész templomba, Jutka meg vetem! Palkó kerekrenyílt szemmel kérdeztél — Apukával templomba? A4 ég egyszer kérdezte hitetlenkedő örömmel: — Apukával? A férfi ingatta a fejét: — Nem akarom; Erzsébet, menjetek csak úgy, mint eddig. Az asszony vidáman toppantott: —* De éin így akarom! Ezután mindig így! Elmentek. A szürkületben ú©' látszott, mintha a falon a két kép tíz év óta először öss zemosol yagna, Németh István
