Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-08-08 / 32. szám
D. Dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök elutazott I az Egyházak Világtanácsa evanstoni gyűlésére Vasárnap a püspökök sxékhelyükön mondott prédikációban jelentették be utaxásukat a gyiilekexeteknek A magyar evangélikus egyház delegációja D. Dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, valamint a magyar református egyház delegációja: D. Bereczky Albert és Péter János püspök, valamint Papp László dr. teológiai dékán elutazott az Amerikai Egyesült Államokba, hogy részt vegyen a Chicago mellett, Evanstonban rendezendő világgyűlésen. Az Egyházak Világtanácsa második világzsinatját tartja Evanstonban augusztus 15-től augusztus 31-ig. Az alberti gyülekezet közel százezer forint költséggel újította templomát Amint ismeretes, a két magyar protestáns egyház delegációit már régebben kijelölték a megfelelő felső egyházi testületek s a két protestáns egyház közös hetven tagú tanulmányi bizottsága másfél esztendeje dolgozik az Evanstonban megvitatásra kerülő egyházi és világ- kéirdések anyagán. A világgyűlés anyagát az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága jelölte ki s azt három terjedelmes jelentésben adta közre az Egyházak Világtanácsa százötven tagegyházának. A tagegyházak sok helyen gondosan foglalkoztak előre az evanstoni világ- zsinat tanulmányi anyagával. A magyar hozzászólás, amelyet az Egyházait Világtanácsa második jelentéséhez készítettéit, általános érdeklődést keltett a világ egyházainak körében és azt az Egyházak Világtanácsa harmadik jelentése sok tekintetben figyelembe vette. Ismeretes, hogy Dr. Bell chiches- teri püspök, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnöke és Dr. Visser’t Hooft főtitkár magyarországi látogatásukon, majd azután igen meleg elismerést juttattak kifejezésre a magyar teológiai munka felett. Dr. Visser’t Hooft főtitkár Rómában kiemelte, hogy a magyar protestantizmus jelenléte és részvétele az Egyházak Világ- tanácsa világzsinatán éppen azért is rendkívül fontos, mert a magyarok jelentősen járultak hozzá a világzsinatra történt előkészületekhez. A főtitkár akkor ezt mondta: »Közöltük amerikai barátainkkal, hogy inkább lemondanánk arról, hogy nagygyűlésünket az Egyesült Államokban tartsuk, semhogy lemondjunk a magyar egyházak küldötteinek részvételéről.« Mielőtt püspökeink a református delegációval együtt elutaztak az Amerikában tartandó világgyűlésre, prédikáltak püspöki székhelyük templomában. Az augusztus 1-én a Bécsikapu-téren és a Deák-téren elhangzott prédikációkban mindkét püspök az aznapi perikópa alapján prédikált és az igehirdetésbe foglalta az evanstoni világgyűlés főtémájáról való bizonyságtételt: »Krisztus a világ reménysége.« Mindkét püspök kérte a gyülekezetek imádságait az evanstoni világzsinatért és a magyar delegáció szolgálatáért. A püspökök imádságukba foglalták az egyházak világzsinatát. D. Dr. Vető Lajos püspök a Budavári templomban prédikációjában többek között a következőket mondta: Amikor mi vallást teszünk arról, hogy a Názáreti Ember-Jézusban öltött testet az Isten szeretete, bizonyságot teszünk arról, hogy Isten nem hagyta magára a bűnös világot. A golgotái kereszt az emberiség valóságos életében, történetének középpontján, itt ezen a földön állt, s ez azt hirdeti, hogy Isten ebbe a világba, az emberiségnek a történelmébe nyúlt bele. hogy azt akarata szerint átformálja. Ezért fogadhatjuk mindannyian, mint evangélikus keresztyének is örvendező helyesléssel, hogy az Egyházak Világtanáesa a most kezdődő hónapban megtartandó második nagygyűlésének főtémájául ezt a tételt tűzte ki: »Krisztus a világ reménysége«. Tehát nemcsak az egyes ember számára jelent Krisztus reménységet, hanem Krisztusért és Krisztusban van reménysége a teremtett világnak is. János levelében Isten bizonyságtételéről beszél. Isten bizonyságot tett irgalmas szeretetéről azáltal, hogy a Názáreti Jézus személyében, egy valóságos emberben elküldötte Szent Fiát erre a világra. Bizonyságot tett bűnbocsátó, irgalmas szeretetéről azáltal, hogy a Názáreti Jézus halálát engesztelő áldozatul fogadta el a világ bűneiért és benne megbékéltette magával a világot. (II. Kor. 5, 19.) Amikor János levele Isten bizonyságtételéről beszél, ugyanakkor maga is bizonyságot tesz. És ez nem is lehet másként. Aki hittel fogadja Isten bizonyságtételét, maga is bizonyságtevővé válik. Ezért van az, hogy a keresztyén emberek és egyházak ma is szerte az egész földkerekségen bizonyságot tesznek Krisztusról, mint a világ reménységéről. Ezért van az, hogy az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén, az Amerikai Egyesült Államokban, Evanstonban százhatvanegy egyház képviselői gyülekeznek össze, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról, mint a világ reménységéről. Az Egyházak Világtanácsa ebben, a mi korunkban, amidőn az emberiség történelmi útja félelmetes szakadékok között halad, amikor napról napra az emberi- , ségnek a háború és a béke kérdésében keli döntenie, amikor eddig soha nem bírt lehetőségek állanak az emberiség rendelkezésére önmaga elpusztítására, Jézus Krisztusra irányítja az emberiség figyelmét, s azt hirdeti: Van a világnak reménysége, van reménység a világ számára. Az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésére Isten segítségével magyar társaimmal együtt útnak indultunk, hogy részt vegyünk rajta. Ezért is tartottam szükségesnek, hogy nagy és fontos utam előtt ezen a gyülekezeten keresztül, amelynek lelkésze vagyok, búcsút vegyek egész Magyarországi Evangélikus Egyházunktól, egyházunk népétől, közelebbről az Északi Evangélikus Egyházkerülettől. Egyházunk delegációja megy Evanstonba, hogy bizonyságot tegyünk arról, hogy Oérette van reménység e világ számára, a mai emberiség számára is. Van reménység arra, hogy az emberiség ne rohanjon végzetes katasztrófába, hanem Urunk vezetésével, Lelkének irányításával, szent példájának követésével megtalálja korunk problémáinak megoldását. A bizonyságtételre keresztyén hitünk ad erőt. .Az a hit, amelynek ez a gyülekezet s egész magyarországi evangélikus egyházunk is hordozója. Az a hitünk, amelynél fogva erőt, indítást, világosságot kapunk arra, hogy a második világháború ítélete után egyházunk talpraállá- sán, az új világrendben való elhelyezkedésén munkálkodhassunk, s amely hit mindeddig megtartotta Anyaszentegyházunkat ezen a földön. Erőt ad számunkra a bizonyságtételre az a körülmény is, hogy amiért az Egyházak Világtanácsának vezetősége is az elmúlt másfél esztendő alatt a világ bókeszerető népeivel együtt fáradozott, máris komoly eredményekre vezetett, mert ime az Egyházak Világtanácsa olyan időben tarthatja nagygyűlését, amidőn a földkerekségen már nem folyik háború, amire tizenhét esztendő óta nem volt példa. És erőt ad a bizonyságtételre ax is, hogy ebben a mi magyar hazánkban milyen sokakat indított fel a keresztyén testvér- szeretet gyakorlására, az emberi összetartozandéság megbizonyí- tására az a természeti csapás, mely a szokatlan mérvű áradás következtében a Duna-mentén lakó honfitársainkat az elmúlt napokban olyan érzékenyen sújtotta. Végül és nem utolsósorban erőt ad a bizonyságtételre magyar delegációnknak is, mint az evanstoni világgyűlés minden részvevője számára az a bizonyos meggyőződés, hogy szerte az egész földkerekségen a keresztyének százmilliói imádsá- gos figyelemmel kísérik a nagygyűlés munkáját és hogy bennük is erősödik az a bizonyos hit, hogy Krisztus a világ reménysége. Akié a Fiú, azé az élet. Krisztus reménység az egyes hívő számára is az örök életre és reménység az egész teremtett világ számára, a mi világunk számára is. Amikor erről ez előtt a gyülekezet előtt Isten igéjével bizonyságot teszek, s nagy utam előtt gyülekezetemtől és rajta keresztül magyar egyházunk népétől búcsúzom, kérem hittestvéreimet, imádkozzanak buzgón az Egyházak Viiágtanácsának nagygyűléséért, elvégzendő fontos munkájáért, a magyar delegáció munkájáért is, hogy így az egész keresztyén világ bizonyságtételébe, mint fenséges és hatalmas kórusba, beleolvadjon a magyar evangélikus nép bizonyságtétele is: Krisztus a világ reménysége. Ámen. D. Dezséry László püspök az előírt textus alapján az örökélet reménységéről beszélt s hangsúlyozta, hogy a keresztyén hit foglalata ez: »megtudjuk, hogy örök- életünk van.« Majd így folytatta: »Ez a reménység nagyobb minden más reménységnél. Minden emberi képzeletet felülhalad és döntően meghatározza a keresztyén ember egész életét. Ebből a hatalmas reménységből élve azonban a keresztyén embernek, sőt az egész világkeresztyénségnek két szempontot kell rendkívüli komolysággal érvényesítenie. Az egyik szempont az, hogy ebből a reménységből származik, következik a keresztyén ember és az egész világkeresz- tyénség minden földi reménysége is. Akinek Krisztus a reménysége, annak a földi élethez is van reménysége. Azért tud a keresztyén ember áldozatteljesen dolgozni a földön, azért tud boldogan szolgálni embertársainak, azért hisz a munka értelmében, azért fog reményteljesen a legnagyobb földi problémák megoldásához is, mert Krisztusban való reménysége van. A keresztyén embert és a világkeresz- tyénséget el kell töltse a bizakodás, a rendíthetetlen reménység, az emberiség minden földi problémájával kapcsolatban. A másik fontos szempont pedig az, hogy a keresztyén ember éppen ehhez a hatalmas reménységhez képest nem kicsinyli le a földi emberek földi reménységeit. Nem ábrándítja ki az embereket azzal, hogy az, amiben ők reménykednek, mind felesleges, hiábavaló, ideig való, hanem éppen komolyan veszi, támogatja, táplálja ezeket a földi reménységeket azzal, hogy nem lehet az emberiségnek semmi olyan igaz és szép reEmelkedett ünnepség színhelye volt az alberti egyházközség július 25-én, vasárnap. Zsúfolásig megtöltötték a templomot az evangélikus hívek, valamint a szomszédos irsai gyülekezetből jött vendégek. Az alberti gyülekezet kéthónapi adakozással, valamint a Déli Evangélikus Egyházkerület tízezerforintos kölcsönével lehetővé tette, hogy Tessedik szülőháza mellett teljesen rendbehozott templom köszöntse a virágzó Albertirsa kapujában azokat, akik hazánk egyik legforgalmasabb országútján, Cegléd felé haladnak. Az istentiszteleten Benczúr László püspöki titkár hirdette az igét. Az istentisztelet után tartott díszközgyűlésen a gyülekezet felügyelője: Dr. Jugovics Lajos mutatott rá a templomrenoválás jelentőségére. Roszik Mihály lelkész ismertette a templom történetét, amelyet egyszer földrengés tett tönkre és egyszer már — éppen száz esztendje — Juhász Ferenc lelkész szolgálatának idején kijavíttatott az egyház- község. A templom az elmúlt évben ünnepelte fennállásának 175 éves jubileumát, ugyanakkor orgonáját építtette újjá. Ezen az ünnepségen D. Dezséry László püspök hirdette az igét. Roszik Mihály lelkész jelentéséiben kiemelte Kostyalik János gondnok áldozatos segítségét a renoválás előkészítésénél, majd azt a kérdést vetette fel: egy ilyen közel 108 ezer forintos munkát miként lehetett elvégezniük:? »•Erre a kérdésre három rövid feleletet szeretnék adni — mondotta Roszik Mihály. Először is benne van a renoválás munkájában a gyülekezet egysége. Egyek kell, hogy legyünk a Főben, Jézus Krisztusban. Egyek kell, hogy legyünk a hitben. Azt kell mondanom, hogy egységben élünk, egységben az Űr háza iránti szere tetben. Másodszor benne van a békesség is. Két világ hatalmas erői másodízben ültek össze tárgyaló asztal mellé. Napilapok és rádiók adnak hírt éppen napjainkban arról, hogy a béke erőinek megfeszített munkája nem bizonyult hiábavalónak. Két világháború zivatara sok temp- lomépítő és renováló gyülekezet tervét hiúsította meg. Mi most a békeharc hatalmas korában templomunk renoválásával hirdetjük e forgalmas útvonal mentén: ez a gyülekezet, ez a nép a béke korszakát éli. ménysége, amely ne volna beváltható a földön, amelyen Jézus Krisztus személyesen járt és amelynek megváltását ö a vére kiontásával elvégezte. A keresztyén ember, maga a világkeresz- tyénség úgy kell éljen, hogy mindig azokat bátorítsa, akik sokkal szebb életet akarnak, mint amilyet jelenleg élnek, sokkal több igazságot, mint amennyi jelenleg a földön az embereknek osztályrészül jut. Azok mellett kell állnunk, akik minden nap többet akarnak dolgozni a még nagyobb eredményekért, akik az egész emberiségre gondolnak munkájuk és állásfoglalásaik közben s akik biztonságossá, igazzá, széppé, igazságossá akarják tenni a földi életet. A keresztyének tehát nem fölényes A Magyar Dolgozók Pártja 1953. évi választási felhívása elsőnek említette a békét. A régi közmondást: Sd vis pacem, para bellum, módosíthatjuk: ha békét akarsz, munkálkodjál, dolgozzál. Harmadszor benne van ebben a templomrenoválásban gyülekezetünk jóléte és felemelkedése is. A minisztertanács elnökének beszéde nyomván ismét lendületet kapott a mezőgazdaság. Másik oldalon a tavalyi jó gazdasági év biztosította a gyülekezet anyagi jólétét és felemelkedését. A nimcs-ből nem lehetett volna adni. Hiszem, hogy az a 70 ezer forint, amelyet a gyülekezet letett az Üre oltárára, ennek a jólétnek a nyoma a gyülekezet életében. A templomrenoválás munkájában sokan találtuk meg egymás kezét. Az Ür háza iránti szeretet emésztette a mi Megváltónkat is, az Ür Jézust. Adja a kegyelmes Isten, hogy találkozzunk a gyülekezet szószéke alatt, Benne úgy, mint akik az egységet, a békességet, életünk jólétét és felemelkedését a kereszt Krisztusát várjuk.« Az üdvözlések során D. Dezséry László püspök köszöntését Benczúr László püspöki titkár tolmácsolta. Egyházkerületünk püspöke — mondotta — nemcsak köszönti az alberti gyülekezetét, hanem köszönetét is kifejezi a példamutató áldozatkészségért és a templom iránt tanúsított szere te tóért. Az a reménysége, hogy a gyülekezet öröme átsugárzik az egész község életére és az evangélikusok áldozatkészsége hazánk és népünk életében is meghozza gyümölcsét. Válint János esperes az egyházmegye és a szomszédos — szintéin renoválási feladatok előtt álló — irsai gyülekezet nevében szólt Dr. Re- vuezky Béla másodfelügyelő javasolta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítse meg Roszik Mihály lelkész és Kostyalik János gondnok önzetlen, fáradságot nem ismerő munkáját. Köszönetét mondott a közgyűlés helyi tanácsának, valamint az általános iskola igazgatóságának a renoválással kapcsolatban nyújtott támogatásért, a Cegléd Járási Építőipari Vállalat Darányi-brigádjának a gondos és szép munkáért. A közgyűlés végül elhatározta, hogy az adakozók névjegyzékét aranyönyvben örökítik meg. Délután a megújított templomban tartotta meg a gyülekezet aratási hálaadó ünnepségét, amelynek keretében kétszáznál többen vettek úrvacsorát. megvetői a reményteljes emberi küzdelmeknek, hanem azok részesei, azok boldog támogatói, azok elszánt harcosai. Amikor Amerikába indulunk, hogy bizonyságot tegyünk a világ kereszténységének színe előtt a magyar protestantizmus által hordozott reménységekről, akkor az a vágy tölt el bennünket, hogy ez a mi két szempontunk ott is érvényesüljön. Kérem a gyülekezetét s rajta keresztül egyházunk valamennyi gyülekezetét, hordozza imádságában az evanstoni világgyűlést, hogy az méltó és igaz, az egész emberiséget lelkesítő bizonyságot tudjon tenni a bennünk élő reménységről: .Krisztus a világ- reménysége.*« (2. Kor. 13, 13j „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal,
