Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-25 / 30. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET ÁRVÍZ , Haragodnak nagy voltában, Búsultában Ne eméssz meg, Istenünk, Kárttevő árvizeidet, özönidet, Ne bocsássad ellenünk. Ne vedd el szemünk láttára A munkára Megmutatott bérünket, Házunk népe szükségére, Eleimére Kiszabott kenyerünket. Rétjeinknek ékességét Dicsőségét Iszappal bé ne borítsd, Barmainkat így szükségre £s éhségre, Bűneinkért ne szorítsd. Juhász D EJ ÉN Azt ugyan nem tagadhatjuk, Sőt megváltjuk, Hogy ellened vétettünk, Melyre nézve Felségedtől, , Szentségedtől Büntetést érdemlettünk. De bár megharagítottunk, Bosszatottunk, Te teremtésid vagyunk, Semminemű szükségünkben, ínségünkben Tégedet el nem hagyunk. Atyai irgalmasságod, Igazságod, Ö, Isten, mérsékelje, Hogy jóvoltodnak látása, Kóstolása Reménységünk nevelje. ■ t ndrás. 1829. Jugoszláviai magyar énekeskönyv. 232. sz. A SZENT KERESZTSÉG SZENTSÉGE Dr. LUTHER MÁRTON KISKÁTÉJÁBÓL Ilyen egyszerűen tanítsa ELŐSZÖR. Mi a keresztség? — Felelet: A keresztség nem egyszerűen víz, hanem Isten parancsolatával elren­delt és Isten igéjével együtt hasz­nált víz. Luther: »A keresztség nem más, mint a víz és Isten igéje egymás mellett és együtt.« »A keresztség nem emberi játék, hanem azt Isten maga rendel­te, sőt komolyan és szigorúan meghagyta, hogy megkeresztel- kedjünk, mert különben nem üdvözülünk.« Melyik Istennek ez az igéje és ígérete? — Felelet: Krisztus Urunk Máté evangéliuma végén ezt mondja: »Menjetek, te­gyetek tanítványokká minden népet: kereszteljétek meg őket az Atyá­nak és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében«. »Nevében« itt azt jelenti, hogy »nem emberek, hanem maga Isten keresztel, és noha em­beri kéz végzi, igazában még­is Isten cselekedete az«. (Lut­her: Nagykáté.) MÁSODSZOR. Mit ád, vagy mit használ a ké- resztség? — Felelet: Végzi a bűnök bocsánatát, meg­szabadít a haláltól és az ördögtől, s örök üdvösséget ad mindazoknak, akik hiszik azt. amit Isten igéje és ígérete mond. Melyik Istennek ez az igéje és Ígérete? — Felelet: Krisztus Urunk Márk evangéliu­mának végén ezt mondja: »Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik«. »Mivel e kettő: a víz és az ige egy keresztség, mindket­tőnek: testnek és léleknek is üdvözülnie kell és örökké él­nie; a lélek az ige által, mely­ben hisz, a test pedig azért, mert egyesült a lélekkel és a keresztséget is megragadja, ahogyan éppen tudja. Nincs tehát sem testünknek, sem lel­kűnknek nagyobb kincse a keresztségnél«. (Luther: Nagy­káté.) reá a családfő házanépét. HARMADSZOR. Hogyan végezhet a víz ilyen nagy dolgokat» — Felelet: • Nem a víz végzi, hanem Isten igéje, mely a vízzel együtt van. és a hit, mely bízik a vízzel egyesített igében. Mert a víz Isten igéje nél­kül csak víz és nem keresztség. Isten igéjével együtt azonban ke­resztség, vagyis az életnek kegye­lemben gazdag vize és a »Szentié­lekben való újjászületés fürdője«, ahogyan azt Szent Pál Titushoz irt levelének harmadik részében mond­ja: »Isten megtart minket az ö ir­galmából az újjászületés fürdője és a Szentlélek megújítása által, ame­lyet kiárasztott ránk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, hogy az 0 kegyelméből megigazul- va, reménység szerint az örök élet örökösei legyünk. Igaz ez a beszéd.« NEGYEDSZER. Mit jelent ez a kcrnsztvízbe- merítés? — Felelet: Azt jelenti, hogy a bennünk lévő régi embernek naponkénti bűnbá- j nattól és megtéréstől vízbe kell ful­ladnia és meghalnia minden bűné­vel és gonosz kívánságával együtt, és viszont naponként uj embernek kell előjönnie és feltámadnia, hogy Isten előtt igazságban és tisztaság­ban örökké éljen. Hol van ez megírva? — Felelet: Szent Pál a Rómabeliekhez írt le­velének hatodik részében ezt mond­ja: »Krisztussal együtt eltemettet- tünk a keresztség által a halálba, hogy miiképpen az Atya az ö dicső­sége által feltámasztotta Krisztust a halottak közül, azonképpen mi is új életben járjunk«. Rám. 6, 4. — A keresztelés ré­gen többnyire vízbemerítés­sel történt: erre utal Luther magyarázata. — A megtérés »valójában nem más, mint a keresztség. Mert mi mást je­lenthetne a megtérés, mint komoly támadást az ó ember ellen és új életbe lépést? Ezért ha megtérésben élsz, a keresztségben jársz, amely nemcsak jelzi, hanem mun­kálja: elkezdi és ösztönzi az új életet; mert benne nyerünk kegyeimet, Szentleiket és erőt az ó ember legyűrésére, hogy előjöjjön és megerősödjék az •* új«. (Luther: Nagykáté.) A Lelkipásztor — lelkészeink szakfolyóirata — most megjelent júliusi számában első he­lyen Káldy Zoltánnak, a Déli Egy­házkerület lelkészi munkaközössé­gei együttes ülésén elmondott írás­magyarázatát közli, »Igehirdetéssé vált imádság« címen. D. dr. Vető Lajos püspöknek a budavári temp­lomban június 25-én elmondott Iel- készszentelő beszéde egy részének közlése után Benczúr László tollából alapos ismertetés olvasható »Az új­kori teológia rossz lelkiismerete« cí­men Barth Károlynak a 19. század teológiai és szellemi életében oly nagy hírre jutott David Friedrich Strauszról írott tanulmányáról. Strausz főleg »Jézus élete, kritikai feldolgozásban« című munkájával lett híressé. Ugyancsak Benczúr László írta a »Néhány megjegyzés az új Konfirmációs Kátéhoz« című cik­ket, amelyben öt megjegyzést fűz a kiadványhoz. Teológiai akadémiai hallgatók jegyzése alapján rövid részlet olvasható Prőhie Károly elő­adásából »A keresztség jelentősége a katehetikai munkában« címen, majd Mekis Adám kelet-békési esperes, püspökhelyettes esperesi jelentésének »Evangélikus egyházunk szolgálata magyar népünk felé« című részét közli a Lelkipásztor. Karner Károly teológiai tanárnak az Akadémia év­záró istentiszteletén elmondott ige­hirdetése következik ezután, majd Szilády Jenő ismerteti J. L. Kro­matika, cseh teológiai professzor »Teológia és Hitvallás« című cikkét. A lap igehirdetési rovata dr. Pálfy Milliós április 25-1 rádiós igehirdeté­sét és az augusztusi vasárnapokra prédikációkat közöl. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A Lelkipásztor példányszámának emelése folytán a kiadóhivatal újra felvesz előfizetéseket. A lelkészi hi­vatalok törvényszabta előfizetésen kívül helyes, ha a lelkészek könyv­táraik számára is megrendelik a la­pot. A gyülekezeti munkában segéd­kező és érdeklődő egyháztagoknak is alkalmuk van előfizetni. Előfizetési díj egy évre 84 forint, fél évre 42 fo­rint, egy hónapra 7 forint. Lelkipász­tor kiadóhivatal, Budapest, VIII., Puskin-utca 12. Csekkszámlaszám: 220—507. A nemzetek közötti örök gyűlölkö­dés képezi azon fának a gyökereit, melynek ágain a rabszolgabilincsck, az államadósságok... és a koldusok mankói függenek gyümölcsképpen. Jókai Mór 1954, július 25. Szentháromság u. 6. vasárnap. »A keresztségben járjunk« — Kol. 2, 12—15, — Jn. 3, 5—8. Liturgikus szín: zöld. TOLNA-BARANYAI EGYHÁZ­MEGYE A gyülekezetek egyhangúlag es­peressé választották Káldy Zoltán pécsi lelkészt. ŐZD A megüresedett lelkészi állásra a gyülekezet egyhangúlag meghívta Virág Gyula nelyettes-lelkészt. Be­iktatása augusztus 1-en lesz. ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET D. Dr. Vető Lajos püspök, a Déli Egyházkerülettől átvett Halasy Endre segédleükészt Miskolcra ren­delte szolgálattételre, Brebovszky Gyula segédlelkészt pedig augusztus 1-vel Pápára helyezte. VAS EGYHÁZMEGYE Július 6-án a lelkészi munkakö­zösség a lelkészcsaládok számára Celldömölkön csendesnapot tartott. A szolgálatokat Nyíró József, Ko­vács Béla, Garam Zoltán és Józsa Márton lelkészek végezték. A Lelkészi Munkaközösség ren­des munkaülése július 7-én volt, ugyancsak Celldömölkön. Baráth József uraiújfalui lelkész áhitata után Józsa Márton, Fülóp Dezső és Bánfi Béla lelkészek tartottak elő­adást. Nyirő József espereshelyet­tes és Baráth Pál az egyházkerületi gyűlésekről adtak tájékoztatást. KISBABOT A templomot a torony kivételével a gyülekezet renováltatta és festet­te. Július 11-én hálaadó istentisz­teleten vették használatba a meg­újult templomot. Lukácsy Dezső es­pereshelyettes prédikált. A dísz- közgyűlésen sok vidéki vendég is jelent volt. Bárány Gyula helyi lel­kész ismertette a templom történe­tét. A közgyűlés elhatározta, hogy jövőre a tornyot is megjavíttatja, HÁZASSÁG Madocsai Miklós budapest-deák- téri segédlelkész és Glazewsky Márta f. hó 24-én. szombaton d. u. 6 órakor tartották esküvőjüket a Bécsi-kaputéri templomban. SZÜLETÉS Bártfai Gusztáv őrtszentpéteri lel­késznek és feleségének július 2-án Attila nevű gyermekük született. Szakái Árpád takácsi lelkésznek és feleségének: Stengel Máriának Ágnes Mária nevű leánygyermekük született. A keresztelést Sikos La­jos marcalgergelyi lelkész végezte. Egyházfenntartói járulék-szedőt (pénzbeszedőt) keres a budavári evangélikus egyházközség. Érdeklő­dés a lelkészi hivatalban: I., Tán­csics Mihály-u. 28. Telefon: 360— 747. . CSEHSZLOVÁKIA protestáns egyházai »Protestáns . egyházak Csehszlovákiában« címen angol és német nyelven kőnyomatos tájékoz­tatót adnak ki. Az első szóm beveze­tőjét J. L. Hromádka professzor írta, majd a lap részletes beszámo­lókat ad a csehszlovákiai protestáns egyházak életéről. AZ AUSZTRIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ szegény anyagiakban, templomokban és lelkészekben, de gazdag tagjai épülésében és áldo­zatkészségében — mondta dr. May bécsi püspök. Az utóbbi ötven év alatt 47 ezerről 140 ezerre emelke­dett az egyháztagok száma, s most az összlakosság hét százalékát te­szik. Több templom és gyülekezeti ház építése van folyamatban. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG fővárosának, Ber­linnek legnagyobb templomát — mely a háború óta romokban van — helyreállítják. AZ EVANSTON! VILAGGYÜLÉS megnyitó istentisztelete augusztus I5-én délelőtt lesz az Első Metho- dista egyház evanstoni templomá­ban. Ezzel egyidőben az amerikai egyházak hasonló felépítéssel tart­ják istentiszteleteiket. A megnyitó istentisztelet énekei a következők: »Erős vár a mi Istenünk«, »Krisz­tusban nincs kelet és nyugat«, »Jé­zus megalapította országát«. A fel» olvasandó Ige-helyek. 1. Pét. 1. 2; Ézs. 53. és Fii. 2, 1—11. A Világ- gyűlés idején az egyes egyházak által tartott naponkénti közbenjáró áhitatok alapigéjéül az első Péter- levelet ajánlják. AZ EGYESÜLT ALLAMOK-belt finn evangélikus egyház, a Suomi Synod elnökévé a 41 éves Eino Touri lelkészt választották. Eddig a 31 ezer lelkes egyház-test helyettes el­nöke volt a most 73 éves korában, 4 évi elnökség után nyugalomba vo­nult dr. John Wargelin mellett. Augusztus hó folyamán megjelenik dr. Karner Károly BEVEZETÉS A TEOLÓGIÁBA c. könyve. A kb. 170 oldalas könyv ára előreláthatólag fűzve 30 forint, kötve 38 forint lesz. — Előjegyzéseket kér az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. JEQYZETE A DUNÁNÁL állva most nem József Attila nagy költeménye jut az eszünkbe, hanem a háború. Mert amit a megáradt fo­lyam mível, az annyi, mintha a két parton háború pusztítana. De perzselő tűz s robbanó lövedék helyett most sustorgö víz nyeli a földet. Váltadra teszem a kezem, itt állunk a parton, nézd ezt a roppant áradást. Nyár kö­zepén, július második hetében, ara­táskor, amikor gabonát morzsol a kéz, s utána felnyúl a barackfához s letép egy sárga barackot, a meg­bódult időjárás esőt hozott. El­vitte a nyarat s fenn, a bajor és osztrák hegyekben, havat bocsátott alá s a sok víz és hó lezúdult a Du­nába. A Duna szétrepesztve part­jait rohan szelíd tájain át s vizei alá gyűri, amit útjában talál. Ret­tentő folyam s rettentő leöke min­denkinek, aki partjain várost épí­tett s felszántotta a földet. Kilenc méternyi vízállásra nem emlékszik senki közülünk a Duna partjain. Ilyen vízmennyiség ellen tehetetlen az emberi előrelátás, vissza kell hú­zódni, fel kell áldozni a házából e nyárra egy darabot s menteni, ami menthető: emberi életet, termést, ingóságokat. Az őrjöngő Duna part­ján minden alattomos hullámmal nőtt az emberi együttérzés ereje. A pusztulásból ez magasodik ki határ­őrző oszlopként, melyet nemcsak mi látunk, meglátják azt utódaink is. Szívünket immár vem a temérdek víz elsodró ereje borzongatja, ha­nem a testvéri szeretetnek, a se­gítségnek, a törődésnek, a gondos­kodásnak. krónikába illő megnyilvá­nulásai szerte a magyar Duna vi­dékéről. Nézd a honvédet, alki övig vízben állva, rakja csónakba a pad­lásról a szigetközi falu két csöpp gyerekét. Nézd végig azokat az ar­cokat, hasonlítanak a sírókhoz, akiknek arcán könny pereg, holott csak verít&k az s az árvíz mocska, amellyel megtörülték homlokukat. Ezer meg ezer magyar sietett a vészharang szavára a veszélyezte­tett területekre. Gyorsan arattak, még gyorsabban építettek gátat, őrizték a gátakat, azt vizsgálva, nem szivárog-e át az alattomos víz. Még tart a veszély, még tombol a víz, de nem kétséges, hogy mi győzünk a tomboló elemen, mi, emberek, ha veszteséggel is. Ez a törvény. A Duna ismét szelíd lesz majd, de a nemzet gazdagabb lesz egy érzéssel, a testvéri segítés érzésével. S ezzel az érzéssel építjük majd vissza, amit elsodort a Duna. A MAGYAR IRODALOM új fejlődéséről számolt be az országnak a Magyar írószövet­ség most lezajlott kongresszusa. Darvas József, népművelési mi­niszter a kongresszuson elmon­dott beszámolójában megállapította, hogy íróink legnagyobb része alkotó tervvel van tele, terveznek, anyagot gyűjtenek, dolgoznak. Most még erő­sebben bontakoznak ki irodalmunk­ban az egyéni arcok. A sematiz­musból való kilábolásnak egyik út­ja — mondotta — »szüntelenül ku­tatni, részleteiben is és nagy össze­függéseiben is megismerni a való­ságot, a fejlődő, változó életet, a mi életünket«. S ahogyan közelebb ke­rül a mai magyar író a mesterkélt valóságból a kézzelfoghatóba és hi­telesbe, úgy válik írásműve nem­zeti jellegűvé is. »Űj irodalmunk nemzeti jellege úgy erősödik — folytatta Darvas József — ahogyan egyre közelebb kerül a valósághoz, ahogyan az életnek nemcsak az ál­talános, fő vonásait rajzolja meg, hanem a részletek finom bonyolult­ságával Is törődik, ha az élet igaz­ságának tükrözése nemcsak jelsza­va, hanem elmélyült alkotó mód­szere lesz. Egyre több művünk szü­letik, amely ezt már mind sikere­sebben valósítja meg.« Megemléke­zett a miniszter irodalmi életünk »urbánus« és »népi« tagolódásáról, amelyet ál-ellentétnek minősített, rámutatva az irodalom nemzeti egy­ségére és az íróknak ebből fakadó ugyancsak nemzeti közösségére, amelynek megbontása csak árthat irodalmunknak. Teljesen helytelen irodalmi hagyományainkból a csalk- paraszti eredetű írók kiemelése, mint ahogyan helytelen a csak-vá- rosiaké, vagy a csak-munkásoké. Ady Endre és József Attila példája mutatja a helyes utat. Az írószövetség ezúttal két napon át ülésezett, megvitatta Darvas Jó­K zsef beszámolója alapján az idő­szerű irodalmi kérdéseket. Mint ki­derült, az új koi-mányprogramm óta irodalmunkat egyrészt a naturaliz­mus, másrészt a kispolgári irányzat megerősítése fenyegeti. Darvas Jó­zsef és a felszólaló írók egyként e csapdák ellen szóltak, a szocialista realizmusban jelölve meg a biztos alkotó, írói módszert. A vita máso­dik napján az Írószövetség módosí­totta alapszabályait s új vezetőséget választott. Elnökké Veres Pétert vá­lasztották meg. MÓRA FERENC ha élne, most volna 75 éves, mert 1879. július 19-én született Kiskun­félegyházán. egy szegény foltozó­szűcs fiaiként. Alki olvasta a minden­napi kenyérről írt elbeszélését, tud­ja, milyen nélkülözések közepette nőtt fel abban a hatalmas faluban, amelyben Petőfi Sándor gyermek­kora játszódott le. De a félegy­házi Daru-utcából Móra Fetenc ak­kora bátorságot és tisztaságot vitt magával egy emberi és író-élet szá­mára, hogy nem érezzük csonkának az ő életművét sem. Igazmondó író volt, mint nagy évtársa, Móricz Zsig- mond, de emennél lágyább, határo­zatlanabb, kevésbbé a gyökerekig látó. Ereje a költői hangulatú, gu- nyoros hangú kis elbeszéléseiben, karcolataiban, remeik mívű újságcik­keiben van. Móra a tapasztalható va­lóságot írja meg, Móricz — hogy folytassuk az évforduló-adta össze­hasonlítást — túl a látható valósá­gon elképzelteti velünk a szükséges új, jó magyar valóságot, amelynek elérésére ösztökéli olvasóját. Móra puhábban ábrázol, megtűri az ellen­mondást, Móricz határozottan, ellen­mondást nem tűrő erővel. Ahol Mó­ricz megdöbbent, ott Móra még he­lyet hagy az ellágyulásnák. Humor­ba takarja a legkeserűbb mondani­valót is. Mosolya volt, állandó mo­solya, a föld legbántóbb érzéseit e mosolyba foglalva mondta el, előre is bocsánatot kérve a zavarásért. »Gyöngyöket szólott és csiszolt drá- gakövéket hullatott« — írta róla nek­rológjában, 1934-ben, Móricz Zsig- mond. Két nagy regénye, a magyar tárgyú Éneik a búzamezőkről és a római tárgyú Arany koporsó, neveze­tes müveik, az írásművészet szín- aranya mindkettő, de nem indítja el az embert olyan útra, mint egy Móricz-rcgány. Hogy tudniillik tüs­tént a változtatás kényszerét érezze az olvasó, a társadalom, a nemzet helyzetének alapvető megváltozta­tását. Móricz találóan írja, hogy Móra humora »az életben való eű búvás és az élettől való megszelídült- 8ég« volt. Soha magyar olvasó el nem felejtheti ezért, keresni fogja véghetetlen minden művét, mert az a megszelídültség és elbúvás ránk vall, ma is ilyenek vagyunk. Így fór­mája Móra Ferenc a magyarnak, így nevetőnk is és mesterünk az írás művészetében. Mindnyájan megér­tettük minden sorát s mindnyájan érteni fogják, ezentúl is. (Sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents