Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-07-18 / 29. szám
XIX. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM Áro 1.40 forint 1954. JULIUS 18. Hitből jön cs cselekedet A SZERETETSZOLGÁLAT M1N- ■**- DIG AKTUÁLIS, időszerű kérdés. Ha az egyház a szeretetszolgálattal kapcsolatos magatartását, a jó cselekvését alkalomszerűen gyakorolja, akkor ellentmond az Istennek való el kötelezésnek, az igének való állandó engedelmességnek. Ahogyan a keresztyén életben való járást nem lehet időszakokhoz, ünnepekhez, eseményekhez kötni, éppen úgy nem szabad ezt tenni a szeretetszolgálattal sem. A SZERETETSZOLGÁLAT TE- HÁT ÁLLANDÓ FELADAT. Ez már abból is következik, hogy kapcsolatos az igével és az ige hirdetésével. Isten az igével szólítja mag a gyülekezetei, általa hívja új életre, tehát szolgálatra, a szolgálat különféleségére, közötte a szeretet gyakorlására. Az igehirdetés szolgálata és a szeretetszolgálat összefüggnek egymással, a kettő mégsem ugyanaz. De mind a kettőhöz szükséges a Szentlélek ajándéka, mert minden szolgálat kegyelmi ajándék. Ebben a tekintetben fontos tájékoztatást adott Pál apostol a Korintu- siakhoz írt első levél 12. fejezet 4—6 és 28. verseiben. Ebből az következik, hogy a szeretetszolgálatnak éppen úgy helyet kell kapnia minden gyülekezetben, mint a rendszeres igehirdetésnek. De az is következik ebből, hogy — amint az igehirdetésnek vannak állandó munkásai, elsősorban a lelkipásztorok — éppen úgy szükségesek azok a gyülekezeti munkások, akik a szeretetszolgálat hivatását vállalják. Ez nem választás vagy megbízás kérdése, hanem belső elhívás kérdése. Egyházunk zsinatának diakóniai törvénye kimondotta, hogy minden gyülekezetben legyenek ilyen munkások. Ez az intézkedés azonban figyelmeztetés az elkötelezésre, buzdítás és intés, amely azonban csak akkor valósulhat meg életteljesen, ha a gyülekezetekben előállhatnak azok a cselekedetekkel és imádsággal bizony- ságtevők, akik erre a szolgálatra Istentől nyertek küldetést. A SZERETETSZOLGÁLAT MUN- KASAINAK MŰKÖDÉSÉ vagy nem működése összefügg a gyülekezet megújulásával. Megújulás, újjászületés nélkül nem lesznek ilyen gyülekezeti munkások. Amely gyülekezetben tisztán és igazán, világosan és erővel hirdetik Isten igéjét, ott életre kel a szentek közössége és egészen természetessé válik az, hogy minden szolgálatra előállítja Isten az alkalmas munkásokat. Ilyenek voltak a korintusi gyülekezet tagjai között Sztefanász és háznépe, akik »a szenteknek való szolgálatra adják magukat«. (1. Kor. 16, 15.) ök azok, akik Istennek való engedelmességből megnyíló szemmel észreveszik a gyülekezet éhezőit, szomjúhozóit, mezítelenjeit, betegeit, foglyait, az árvákat és özvegyeket. (Mt. 25, 31—16. Jak. 1, 27.) Nemcsak észreveszik, hanem fel is keresik őket és a keresztyén szeretet ereje által gondozzák őket. Ez a hit áldozata. A szeretetszolgálat helye sokféle lehet. Lehet szeretetintézmény és lehet egy elhagyott kis laloás, amelynek lakója öreg, beteg néni vagy bácsika. De ez a szolgálat mégis olyan, mint az oltár körül való szolgálat. Akit Isten igéje erősít, aki Isten igéjének engedelmeskedik, akit a hitből folyó szeretet indít a jónak cselekvésére, az mindig Isten oltára körül végzi feladatait. EGYHÁZUNK SZERETETSZOL- GÁLATA nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Isten mindig újabb és újabb kapukat lárt ki előttünk, ami újabb és újabb áldozat vállalását is jelentette. Sokszáz gyülekezeti tag megértette ezt és valóban hálaadással tehetünk bizonyságot arról, mennyire szívű kön viselik a szeretetintézmények gondjait. Mégis meg kell látnunk mulasztásainkat is. Vannak gyülekezetek, amelyek sem maguk, sem tagjaik áldozatos szeretetével nem támogatták eléggé ezt a szolgálatot. Élő lelkiismeretre van szükségünk, amely figyelmeztet kötelezettségeinkre és figyelmeztet azokra, akik nap mint nap reászorulnak a szeretet áldozatára. Megható viszont az a találékonyság, ahogyan sokan kifejezik gondoskodásukat ezen a téren. Vannak, akik varródélutánokon rendbehozzák az ápoltak ruhaneműjét és ágyneműjét. Vannak, akik egy-egy árva sorsát különösen is felkarolják, mások csomagokat küldenek, vagy képeket, könyveket, játékokat, sokszor olyan holmikat, amelyeknek otthon alig van értékük, de helyesen felhasználva — jelentős adományt jelentenek egy- egy intézménynek. A MAI VASÁRNAP IGÉJE az őskeresztyén gyülekezetei állítja elénk szolgálat és áldozat közben. (Csel. 4, 32—34.) Istennek Lelke munkálkodjék hatalmasan közöttünk, hogy a feltámadott Jézus Krisztus ereje váljék láthatóvá gyülekezeteink és egész egyházunk minden szolgálatán. Mindenütt melegszívű néppel találkoztam C. F. Harman kanonok sajtófogadása elutazása előtt C. F. Harman anglikán kanonok, az Angol-Magyar Baráti Társasát- elnöke kéthetes magyarországi tartózkodása után július 13-án elutazott hazánkból. Protestáns egyházaink vendégeként ezalatt megismerkedett a magyarországi egyházak életével, de megismerkedett az új életét lelkesen építő magyar néppel is és meglátta az egyház helyét is ebben az építő munkában. Elutazása előtt a budapesti egyházi és világi sajtó képviselői előtt Harman kanonok elmondotta magyarországki tapasztalatait cs benyomásait. A fogadáson egyházunk sajtója részéről részt vett Zay László, az Egyetemes Sajtóosztály ügyvivő-lelkésze és Várady Lajos esperes, mint a Lelkipásztor rovatvezetője. Harman kanonok örömmel üdvözölte a tiszteletére megjelent újságírókat. Nyilatkozatában elsőnek hazánk iránti érdeklődéséről beszélt és elmondotta, hogy 1952-ben — abban az évben, amikor a bécsi Békekongresszuson először találkozott magyar egyházi vezető emberekkel — egy paptársa javaslatára vállalta az Angol-Magyar Baráti Társaság elnökségét. Elsőként viselte ezt az egy évre szóló tisztet, amit azonban azóta egy újabb esztendőre megújítottak. Nyilatkozata további részében elmondotta, hogy mint legtöbb honfitársa, ő is rendkívül keveset tudott Magyarországról és a mi egyházi életünkről. Ütján arról győződött meg, hogy az utóbbi 9 év óriási fejlődést V-áRADY LAJOS jelent számunkra. Imádságok az Evanstoni Világgyűlésért Az Egyházak Világtanácsa második, Evanstonban 1954 augusztusában tartandó világgyűléséért való könyörgésre 2. Móz. 33, 12—23 alapján a következő imádságok ajánlhatók: »Ha a te orcád nem jár velürik, ne vigy ki minket innen.« »•Magasztaljük Istent, a mi Atyánkat és Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Ö Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjti és bennünket itt Amsterdamban összegyűjtött... Itt Amsterdamban újra elköteleztük magunkat Őneki és egymásnak s ezért létrehoztuk az Egyházak Világtanácsát. Szilárd akaratunk, hogy együttmaradjunk!« (Az 1948-ban Amsterdamban tartott világgyűlés üzenetéből.) xn »Lásd, te azt mondod nekem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nekem, kit küldesz velem.« Imádkozzunk a második világgyűlés küldötteiért, tanácskozóiért'és látogatóiért, hogy a hozzájuk érkezett meghívásban Isten hívását ismerjék fel; Imádkozzunk a genfi, newyortoi és evanstoni előkészítő munkáért, hogy minden részvevő megkapja azt a segítséget, amelyre a világgyűlés munkájában szükségük van; Imádkozzunk a konferencia vezetőségéért, az előadóikért és munkatársakért — mindazokért, akiknek felelősségteljes munkájuk van —, hogy maga Isten tegye őket készekké feladataikra. ■»Az én orcám veletek megy, vezetlek titeket.« így 0 »Ugyan miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk teelőtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped, minden néptől, amely e föld színén van!« Imádkozzunk, hogy mindazok, akik Evanstonba készülnek és azok is, akik az egyházakban mellettük állnak, új és élő módon megtanulják, hogy Jézus Krisztus az ő reménységük; Imádkozzunk, hogy ez a reménység új megértést érleljen az egyházak között és megerősítse az Egyházak Világtanácsában való részvételük értelme felől való meggyőződésüket. »Megteszem ezt is, amit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt és név szerint ismerlek téged.« EU »Kérlek, mutasd meg nekem o te dicsőségedet.« Imádkozzunk mindazokért, akik Evanstonba készülnek, hogy Isten világosítsa meg szívüket és nyilatkoztassa kii nekik Isten Jézus Krisztusban való dicsőségének megismerését; és imádkozzunk, hogy minden ember — akinek gondolataiban e világ fejedelme uralkodik — meglássa az Istennel egyenlő Krisztus dicsőséges evangéliumának világos valóságát. »Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el és kiáltom előtted az Űr nevét.« Imádkozzunk azért, hogy a világgyűlés munkájában és közösségében a nemzeti, politikai és faji korlátok összetörjenek, hagy az emberek egymás iránti magatartása megváltozzék és új életet kezdjenek. »Könyörülök, akin könyörülök.« Imádkozzunk, hogy a világgyűlés Krisztus nevében minden olyan emberihez, kinek reménysége a félelem által értelmetlenné, a szegénység által kiábrándulttá és a hamisság által megsemmisültté lett, úgy szólhasson, hogy ezek Öt ismét a világ reménységéül befogadják. »Kegyelmezek, akinek kegyelmezek.« EU »Orcámat nem láthadod, mert nem láthat engem ember, élvén.« Űr Isten, kinek parancsára halad az idő, kérünk téged, bocsásd meg szívünk türelmetlenségét, segítsd hitetlenségünket, és miközben ígéreteid teljesültére várunk, ajándékozz meg igédben az örök reménységigei, a mi Urunk. Jézus Krisztus által. »És monda az Űr: Imé, van hely énnálam, állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, míg átvonulok és kezemmel betakarlak, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de orcámat nem láthatod.« nek a gazdasági tényező. »Az anglikán egyház papságának helyzete — mondotta — meglehetősen szegényes; Egy lelkész átlagos jövedelme körülbelül megfelel egy kézműves keresetének. Az a tény, hogy Magyarországon nem nehéz a lelkészi pályára készülőket találni, mutatja, hogy itt az egyházak vitalitása igen mély.« A továbbiakban az egyházi szere» tetintézményekről szólott s megállapította, hogy igen bőkezű az állam segítsége az egyház munkája iránt; Általában örömmel látja, hogy az egyház helyesen találta meg helyét Magyarországon s az állam és egyház közötti viszony barátságos és segítő. Külön is kiemelte: »Otthon nagyon fognak örülni, ha elmondom, hogy a magyar alkotmány egyik pontjában biztosított lelkiismereti és vallásszabadság élő valóság. Ez nagyon értékelt tényező nálunk.« A békemozgalomról szólva, elmondta, hogy Nyugaton gyanakvással fogadták néhányan — főleg a sajtó -— a Keleten megindult békemozgalmat és kételkedtek őszinteségében. »Már az a tény, hogy ezt a gyönyörű szót nálunk lesüllyesztették, rendkívül sajnálatos« — mondta; majd arról szólt, hogy egyik legfontosabb feladata lesz meggyőzni honfitársait arról, hogy a békemozgalom igenis őszinte, és azt támogatni kell. örömét fejezte ki az egyházak békemunkája felett, majd azt mondta; Angliát a Csatorna megmentette attól, hogy megismerje a fasiszta inváziót és a háborút. Talán, ha jobban megtudták volna, mi a háború, jobban támogatnák a békemozgalmat. Teljesen természetesnek találja, hogy a magyar népnek és a magyar egyháznak újjászülető, épülő életéhez a legfontosabb a béke. Nyilatkozata befejező részében elmondta, hogy egyik fő feladatának tekinti, hogy javasolni fogja egy kölcsönös kulturális delegáció létrehozását. »Végül is: úgy térek vissza hazámba, hogy igen mély szeretet tölt el a magyar nép iránt« — — fejezte be nyilatkozatát Harman kanonok. Feltett kérdésekre válaszolva, elmondta ezután, hogy az Angol-Magyar Baráti Társaság fiók-szervezetei af. egész országban megtalálhatók; Havonta folyóiratban számolnak be a Magyarországon történt jelentősebb eseményekről. Harman kanonok még sokáig elbeszélgetett a megjelentekkel. Hangsúlyozta, hogy mennyire meghatotta a szeretet, amely mindenfélől feléje áradt. Valóban, amikor elbúcsúztunk tőle, úgy éreztük, hogy nemcsak tapasztalatokban gazdagodott nálunk, de magával viszi népünk meleg szeretetét is, cserébe itt hagyva szívünkben az ő szeretetét irántunk. Azzal a kívánsággal szorítottuk meg kezét a búcsúzáskor: Isten áldja meg papi munkáját és a népeink közötti megértést s a világ békéjét szolgáló minden munkásságát. »Egészen lenyűgözött az a rendkívüli barátság és szeretet, amellyel körülvettek. Mindenütt melegszívű néppel találkoztam és mindenütt élénk érdeklődést tapasztaltam utam iránt. Ez igen jól esett« — folytatta a kanonok, majd rátért az egyházi élet megismerése során szerzett benyomásaira. »Zúgó harangok, teli templomok és istenfélő gyülekezetek a bizonyítékai, hogy mély vallásos élet van Magyarországon« — kezdte nyilatkozatának ezt a részét. Angliában sok vezető ember egészen tudatlan a magyarországi egyházi helyzetet illetően és egy vezető állami ember nemrégen azt mondotta neki, hogy a »vasfüggöny« möigött egyáltalában nincs is vallásos élet. Ezzel szemben elmondotta a kanonok, hogy itt-tartózkodása során több protestáns és katolikus templomban volt, s mindegyüket meglehetősen teli találta. Több helyen prédikált, és mindenütt megragadta az a rendkívüli figyelem, ahogyan az igét hallgatták. Külön is kiemelte a Deák-téri gyülekezet lelkészszentelő istentiszteletét, ahol nagy örömére szólhatott is a gyülekezethez. Nagyon meghatotta az úrvacsorához sereglő nagy gyülekezet. »Nagy hatással volt rám a hívők templombajárása — mondotta ezután. — Szinte még azt is merném mondani, hogy a templomba járást jobbnak látom Magyarországon, mint Angliában. Honfitársaim ezt alig akarják majd elhinni, de meg fogják hallani akár akarják, akár nem. Meg fogom hazudtolni azt a Nyugaton elterjedt felfogást, hogy itt nincs vallásos élet.« A lelkészképzésről szólva, megállapította ezután, hogy ellentét van az angliai és magyarországi helyzet között abban is, hogy az ő egyházában nincs elegendő jelentkező a lelkészi pályára. Azt mondják, ez átmeneti jelenség, de ő úgy látja, hogy az egyik fontos tényezője ennek a tényARATÁSI HÁLAADÓ ÉNEK Jer, menjünk hív lélekkel Hálaadó énekkel Az aratás Urához, Ki reánk sok áldást hoz. Jer, áldjuk Teremtőnket, Hogy károktól mezőnket Kegyesen megmentette, Csapásoktól megvédte. Áldjuk, mi jó Atyánkat, Aki minden munkánkat Bőséggel megáldotta. Életünket megtartotta. A termést learattuk, Békén csűrbe takartuk; Meglett munkánk jutalma, Áldott az Űr hatalma. legyen a bő aratás Szívünknek útmutatás: A bűntől elszakítson, Jó ösvényre indítson. Segélj, Uram, bennünket, Hogy teljes életünket Tenéked szentelhessük, Kedvedet megnyerhessük. Áldásoddal úgy éljünk, Hogy tőled jót reméljünk; Másokkal is jót tegyünk, Hogy mennyben jobb részt vegyünk. A Keresztyén Énekeskönyv 524. sz. éneke Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet (1. Kor. 13, 13.)
