Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-11 / 28. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET a HÍVÁS, HIVATÁS, HÍVSÉG ISTEN HÍVÁSA a mi keresztyén életünk alapja. Olyan szó ez, amit már régen kimondott az Isten, vi­lágosan és érthetően a teremtéskor, amikor saját képére és hasonlatos­ságára alkotott, vagyis igazán em­berré tett. Nyomatékosan megerősí­tette és hatalmas erővel kinyilatkoz­tatta a Krisztusban, nem kímélve semmi áldozatot, még egyszülött Fiá­nak életét sem. Azóta pedig mindig újra idézi ezt a hívást Szentlelke ál­tal. Mindnyájunk életében először keresztelésünkkor, s valahányszor igéje megszólít, mindig hív magá­hoz, az 6 országába, igazságába, hogy gyermekei legyünk és nekünk adja az örök életet, Különös hívás ez. Szeretetből hang­zik ée ajándékozás céljából. Ha nem hangzana, bűnösök ma­radnánk és egy' életen át hiába vágyódhatnánk Isten szeretető, igazsága és az üdvösség felé. Ahonnét hív, az mindig mi vagyunk, a bűnösségünk, az Istentől, az ö akaratától elrugaszkodottságunk. Ez­zel a hívással azonban elfordulha­tunk a gonoszságtól, mert igazság útjára hív, s fel is hatalmaz arra, hogy köves­sük, hogy kivánjuk, hogy keres­sék azt. amire hív. Kiindulópont e? a hívás, a szó szoros crtelmé­hogy az alap és a csúcs, a kiindulás és a cél között szakadás nélküli kap­csolat legyen. Amennyire egy örök elhívásunk, annyira sokrétű földi hivatásunk. Vannak közös vonásaink: a foly­tén cselekvő szeretet, mely min­dig javát akarja mindenkinek, a békességre törekvés, a földi élet szent dolgainak, a családnak, a népnek, a hazának a szeretet« és szolgálata- De ezek a közös vonások mégis különböző arcoké ra, életekre vésődnek. Sajátos hivatásunkat mindegyikünk­nek külön-külön kell megkeresnünk és megtalálnunk, Rendszerint napon­ként meg is kell küzdenünk érte, a bűneinkkel, az önzésünkkel, a lusta­ságunkkal és az ezekhez hasonlók­kal. Az egy alapról kiinduló sokféle­séget újra egybefogja a hűség. Ezt kívánja tölünk maga a hiva­tás, ezt az élet, ezt az emberek, és mindezekben s mindezek fe­lett; Isten. Zay László A Magyarországi Egyházak Ükuménikiis Tanácsa végrehajtó bizottságának ülése A Magyarországi Egyházak öku- ménikus Tanácsa végrehajtó bizott­sága június 24-én, a református egye­temes konvent székhazában ülést tartott. Jelen volt D, dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, Pálfy Miklós dékán, valamint református részről dr. Kádár Imre professzor, konventl főtanácsos, Flnta István konventi főtanácsos, Pap László dé­kán, Békefi Benő esperes, ez ökume­nikus Tanács főtitkára, Pap Géza es­peres és Farkas József konventi elő­adó. Az ülést bibliaolvasás és imádság után Vető Lajos püspök, alelnök nyi­totta meg. Az egyetlen napirendi pont a magyarországi protestáns egy­házaknak az EVT evanstoni nagy­gyűlése főtémájával: »Krisztus a vi­lág reménysége« és alléméival kap­csolatos bizonyságtételének végleges megszövegezése volt. A gondosan elő­készíteti anyagot az ökuménikus Ta­nács ülése tartalmilag megvitatta és elfogadta s megbízta a végrehaj­tó bizottságot a végleges szöveg el­készítésével, melyet az el is készí­tett. Az ülés Vető Lajos püspök imád­ságával ért véget. Készülj az ige hallgatására! Szentháromság u, 4, vasárnap. — Gál, 5, 13—14. ben fundamentum, amire ráépül keresztyénségünk. Hitünk, imád­kozásunk, szolgálatunk, bűnbo­csánatunk, üdvösségünk és örök életünk biztos alapja az Isten fáradhatatlan hívó szava. FÖLDI HIVATÁSUNK a keresz­tyén életünk formája. Mert a hívás és a cél között élnünk kell, ott, ahova Isten állít. Ez az "ott« a hivatásunk. A keret, amelyet tartalommal kell megtölteni. A hétköznap, amelyet ünneppé szentel a szeretet. A földi élet egyik legszebb és leg­szentebb dolga a hivatás. Nem elha­nyagolható. Elsősorban azért, mert Isten hívásának Okvetlen velejárója, éppen úgy, mint a hitnek a szeretet, a kegyelemnek a szolgálat és a bűn­bocsánatnak az élet. Másodsorban azonban azért is, mert ebben lehetünk igazán emberré, olyanná, ami méltó Isten képére teremtettségüpkhöz és Krisztus­ban történt elhívásunkhoz. A hi­vatás ugyanis több mint a köte­lesség. Ennek célja és értelme van, szív kell hozzá és lélek, mert ha ezek hiányoznak, a hivatás is — amint mondani szoktuk — fa­vágássá lesz, idegenné, rideggé és bi­zonyára tökéletlenné. A hivatás teszi a munkát széppé és értelmessé. — É« mégis, a hivatás forma csupán, keret, amelyhez tartalom kell, hogy egésszé legyen. A HŰSÉG a keresztyén élet tartal­ma. Mj a hűség? Állandó és szaka­datlan magatartás, az életünknek hozzá szabása Isten hívásához és föl­di hivatásunkhoz. Lényeges dolog, A szabadság, melyről igénk be­szél, a törvény kárhoztató hatalmától Krisztus által való felszabadulásun­kat jelenti, isten törvénye ugyanis a bűn folytán számunkra riasztó és el­ítélő hatalommá lett. Krisztus azon­ban amikor megbocsátja bűneinket, eszel a cselekedetével felszabadít a törvény kárhoztatása alól■ Kiért kér­dezi Fái apostol Hm. 8, 34,-ben, hogy kicsoda kárhoztathat még bennün­ket, ha Krisztus meghall, feltáma­dott és esedezik érettünk? Aki hisz a Krisztusban, az a hit által a Krisz­tusban van, a Krisztus mintegy kö­rülveszi és beborítja őt. Ka a tör­vény —r éppúgy, mint a bűn — tá­madásunkra indulna, beleütközik Krisztusba, akinek nagyobb a hatal­ma, mint az övé. Ez a szabadság, ez a Krisztusban elrejtettség nem lehet azonban sza­badossággá. Ez aZt jelentené, hogy valahol mégis becsempésszük a Krisztus szerotetéből tőlünk elválasz­tott bűnt. A Krisztusban elrejtve lenni, a Krisztus szabadságát él­vezni olyan ajándék, amely kötelez. Ez az ajándék kedves és kellemes mindaddig, ameddig élünk vele, de ha a bűn testének ürügyén vissza­élünk vele, éget, mint a Nessus inge. A bűntől való szabadság tulajdon­képpen az Isten igazságába való visszahelyezettséget jelenti. Ezért a keresztyén szabadság mindig a sze­retet kötelességének való engedel­messég. Luther a »Keresztyén em­ber szabadságáról« trí könyvecskéjé­ben beszél arról, hogy a hitben sza­bad keresztyén ember miképpen el­kötelezettje embertársainak a szere­iéiben. Vájjon Krisztus nem erre adott-e nekünk példát, amikor nem tekintette zsákmánynak az ő isten­ségét, hanem szolgai formában, sze­rétéiből érettünk a keresztre áldozta magát? (Fii. 2, 2—S.). Nekünk az ö lába nyomán kell járnunk. Ez a »keil« pedig a szeretet belső megin- dultsága és nem a törvény köte­lezése. Krisztus ugyanis nem a törvény eltörlésére, hanem betöltésére jött. (Mt. 5, 17.). A nekünk adott bűnbo­csánat sem teszi félre a törvényt, ha­nem szabaddá tesz annak teljesedé­sére. A törvény betöltése pedig a fe­lebaráti szeretet. Az egész törvényé, mind a tíz parancsolaté! Mert Istent szerető ember a felebarátját is sze­reti. (1. Jn. 3, 21.). Az igehallgatásra készülve vegyük szemügyre életünket, hogy rajtakap­hassuk. o bűnt, amikor ürüggyé te­szi számunkra a Krisztusban vett valtságot a felebaráti szeretet elha­nyagolására és imádkozzunk azért, hogy az igehirdetésben eligazítást Itaphassunk a törvényt betöltő sze­retetnek mindennapos életünkben, az egyház és a nép szolgálatában vall meg valósítására. IMÁDSÁG Miután pedig magatokhoz vetté­tek az úrvacsorát, így adjatok hálái: Hálát adunk neked, Atyánk, a te szent nevedért, mit azért alkottál, hogy szivünkben lakozzék, és a tudományért, hitért és halhatatlan­ságért, mit a te fiad, Jézus által nyilvánítottál ki nekünk; dicsőség neked mindörökké. Te, mindenható Urunk, mindent a te nevedért te­remtettél és ételt és italt adtál az embereknek, hogy éljenek vele és neked hálát adjanak: nekünk pedig szellemi ételt és italt adtál és örök életet a te fiad által. Elsősorban is hálát adunk neked, mert hatalmas vagy. dicsőség neked mindörökké. Gondolj Urunk a te egyházadra, tedd tökéletessé szeretőiedbe! Ámen. >'A tizenkét anostol tanításából-« Kr. u. 30 és 10 között. a sápadt arc a megszokott főkötő alól kiszabadult haj özönében, lá­nya dermedtsége megdöbbentette. — Siratja —- gondolta. — De nem tud asszonymódra sírni. Annál ke­servesebb. Nem is gyanította, a lánya hogyan gondol Jan mester halálára, amint füstben és lángok közt elébe lép. bizonyára bátran, vidám lélekkel, mint ahogyan nyilván szívesen is hal meg az ember Istenért s a megismert szent igazságért. Hogy is hal meg így az ember... S aki így hal meg, az tisztán és szentül megy be a mennyei városba. Húsz mester már birtokában is van. amiről oly buz­gón prédikált, az örök üdvösségnek, nem szenved már sem a gonosz em­berektől, sem az ördögi kísértésektől, előtte már csak a szomorkodás nél­küli, teljes örvendezés van. Ott nin­csen már éjszaka sem, semmiféle csalatkozás. vagy szorongás ... A vladika reggel már szürkület­tel fölnyergeltette a lovát. Bukov- szkéba nyargalt, a várba, részlete­sebb hírekért. Azt hitte, hamar meg­jön, de csak öreg este ért vissza, mert egész Szobjeszlavig el kellett fnennie, minthogy Bukovszkóbao nem sokat tudott meg. Amikor a fa­luba benyargalt, mintha kihalt vol­na. De az ő portája előtt, a hars alatt, nagy embertömeg állt, férfiak és asszonyok, öregek és fiatalok, az egész falu, sok idegen is a szomszéd­ságból. Ezek mind mohón várták s betódultak mögé az udvarba, A vladika itt megerősítette, ami u udvarából egy nappal ezelőtt azonnal szétfutott a faluba s távo­labb, mindenek borzalmára, elször- nyedésére és szánalmára. A tornácon állt és levett kalappal komoran erő­sítette meg a most már biztos igaz­ságot, hogy a keresztyéni s amint mondotta bizonyára szent Húsz mes­tert kegyetlenül megégették s hogy ez főként a konstanzai cseh papok álnok és becstelen vádolására tör­tént, akik anyanyelvűkről megfeled­kezve, a kedves mester s vele együtt az egész cseh korona gyalázatára ilyet követtek el. így beszélt a felizgatott tömeghez, amelyből sírás, panasz, heves indulat s elkeseredés hangjai hallatszottak. És így beszélt és izgatott a hvozdnói földesúr máshol is, nemesek közt s jobbágyokhoz szólva, akár társaság­ban voltak, vagy csapatban, vagy magánosán, Dühtől forrt a szíve, ahol tudta, kiöntötte, s ezt szent köte­lességének is tartotta. Attól az éjszakától, amelyen a ra- donicei földesúrtól meghallotta, hogy Konstansában mi történt, még szen­vedélyesebb tisztelője lett a megége­tett mesternek, mint körül a vidé­ken mindenki. Még keményebben és szilárdabban állt a pártján s annal hevesebb ellenfele lett a kehely min­den ellenségének, főként a papok­nak, Épp ezért örömmel hallott a há­borgásokról, amelyek Prágában tör­tek ki azok ellen a papok ellen, akik a kehely ellenségei voltak s szeme fölszikrázott, amikor meg­tudta, hogy a kurtanemesek és fő- urak hogy büntették meg jószágain a litomisli püspököt. És amikor őszön, a nagy prágai országgyűlésen az urak valamennyi köznemest tar­tományi gyűlésekbe hívták, hogy jöj­jenek és függesszék pecsétjüket a gyűlésen elfogadott határozatokra, különösen pedig a kong tan sí zsinat­hoz intézett levélre, a hvozdnói vla­dika emlékeztetőül végigjárta a szomszédokat s bíztatta, hogy men­jenek el Piszékbe, ahol nekik, a Beehinye-vidékieknek össze kell gyülniök. Megnyugodva jött meg onnét és szenvedélyesen mesélte, milyen izga­lom van Húsz mester halála miatt mindenfelé, a főurak, vidéki birtoko­sok, polgárok és közrendű emberek közt, hogy mennyi vladika gyűlt ösz- sze Piszékben, csak az ő levelükön több mint száz pecsét van, köztük Dvoreci Petr és Nemsili Bohuszláv pecsétje, annyi volt a pecsét, hogy az okmány alsó széle nem is volt elég, köröskörül teli kellett aggatni velők a levelet. — Tudják meg ott Konstanza ban. — tette hozzá élénken hadonászva —, hogy a mesterünk s a magunk be­csületét néni hagyjuk! És aze is, hogy a leggonoszabb gonosztevő­ként, főbenjáróén hazudik, aki elle­nünk, a mi királyságunk s a morva föld ellen nemtelen ül azt hozza íel, hogy nálunk különféle tévelygés és eretnekség támadt volna. Hazudik! Most majd ott is tisztán látják, hogy ezt nem tűrhetjük és nem is fogjuk tűrni. Nem! — rázta hevesen a kar­ját, — s csak fenyegessenek! Csak kezdjék el! AZ ARATÁS ÜNNEP, mert egy esztendei szorgos munkára adja áldását az Isten és az áldás elfogadása mindig ünnep. Érzi ezt a mi népünk is s ezért lát hozzá a mun­kához ünnepélyesen, mintha imádkozna és vidáman, mint ahogyan az örömtől és hálaadástól duzzadó szívben illik is. Hazánkban ezekben a na­pokban egyre több és több községben gyűlnek össze a tsz-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok, hogy vidám muzsikaszóval együttesen in­duljanak a földekre és ünneplő, boldog emberek között tegye meg az első kaszavágást az a dolgozó paraszt, aki ezt a tisztességet megérdemli. Ez az ünnep mégis munkában végbemenő ünneplés. Csak egy pilla- natig lehet megállni az ünnepélyes idulásra, mint ahogy munka közben megáll az ember, hogy inge ujjúval megtörölje csapzott homlokát. Az ara­tás jó elvégzéséhez tisztává kell tenni a földeket. A gépeket gondozni kell. Ugyanakkor nincs megállás a növényápolásban. A kapálás és a gyom-< talanitás is fáradhatatlanul folyik tovább. Ezidén jókedvűen nézett ránk az Isten s ezért jókedvű a mi népünk. Kedvező volt és most is kedvező az időjárás. A termés gazdag áldást ígér. Az evangélikus ember ezekben a napokban hálásan kulcsolja imára kezét, hogy megköszönje a gondviselő szeretetet, mindennapi kenyeret, Az imád­ság mellett aztán megerősödve hozzálát a felebaráti szeretet e legigazibb munkájához. Az aratásban mindenki másokért is dolgozik és az Istentől kapott ajándékot tovább adja embertársainak. Az aratás ünnepén mi evangélikusok hálát adunk Istennek a vett ajándékokért és a hitben megerősödve indulunk tovább munkálkodni egymásért, az egyre gazdagabb és szebb jövendőnkért. Szombat esti közös imádságunk Elhordozó szeretet — Gál. 6, 2, TGÉNK MEGINT A MÁSIK EMBER FELÉ irányítja tekintetünket. Arra a másik emberre, aki különböző terheket hordoz. Milyen terheket? Le­het ez a teher valami nagy veszteség miatti bánat, esetleg betegség, vagy talán éppen egy másik ember a maga szeretetlensggével, összeférhetetlen^ ségével, önző, csak a maga hasznát kereső életével, gonosz természetével. Mindezek súlyosan nehezedhetnek arra a másik emberre, aki családunk­ban, munkahelyünkön mellettünk él. A legnagyobb terhe azonban a má­sik embernek a saját bűne, amely állandó aggodalomban, félelemben, csüggedésben és reménytelenségben nyilvánul meg. A RRA HIVATTUNK el, hogy hordozzuk a másik terhét. Legyünk se­gítségére abban, hogy felszabaduljon legnagyobb terhe: a bűn alóL A bűn terhe alól pedig úgy szabadulhat fel a másik ember, ha hirdetjük néki Jézus Krisztus bűnbocsátó evangéliumát és ezáltal hozzásegítjük a felszabadult, örvendező, megvigasztalt és békességes életre. A hordozás azonban nemcsak a bűnbocsátó evangélium hirdetését jelenti, hanem azt is, hogy minden kérdésében mellé álljunk jó szavunkkal, meleg szívünk­kel, segítsük előmenetelében, viszonyainak megjavításában, körülmé­nyeinek megváltoztatásában, ínségeinek megszüntetésében. M INDEZ LEHETSÉGES AZÁLTAL, hogy Jézus Krisztustól kapott sze­retettel be töltjük a Krisztus törvényét: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«. VALLJUK MEG, hogy nem szeretjük a másik embert és ezért nem is tudjuk annak terheit hordozni. ADJUNK HALÁT, hogy Jézus a golgotái kereszten levette rólunk legnagyobb terhűnket és így felszabadított egy boldog örvendező életre. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy el tudjuk hordozni a másik embert sze- retetben még akkor is. ha más beállítottságú és világnézetű, mint mi vagyunk. Imádkozzunk a családtagok egymást elhordozó szercte- téért, az egyház tagjainak a világban való szeretetet sugárzó életéért, a világ népeinek egymást elhordőzó szeleteiéért és békességéért. B I B LIA • O LVA S Ó HETI IGE: Egymás Krisztus törvényét,« terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Gál. 6; 2. Július 11. Vasárnap. — Róm. 8; 18—23. Az ember bűne nemcsak az ambervilágot, hanem az egész teremtett- séget a múlandóság rabságába taszította. A világ állapota mégis remény­teljes- Mert nemcsak a bűn következményeit kell elszenvednie, hanem velünk együtt részesül Isten szeretetében is, hiszen Krisztus a világ re­ménysége. Július 12. Hétfő. — Kol. 3; 12—15. A keresztyén ember élete a közösségi életben is megújult élet: Könyö­rületes szívű, jóságos, alázatos, szelíd, hosszútűrő és megbocsátó, — rövi­den: szereteíben járó élet. Mindez Krisztus bűnbocsátó szeretetéből fakad, Aki megbocsátott és békességet adott nekünk. Július 13. Kedd. — 2. Kor. 2;, 5—11. A gyülekezet tagjai sem -földre szállt angyalok«, hanem a bűnbocsá­natból élő bűnösök. Éppen ezért kérlelhetetlen és tántoríthatatlan ko­molysággal kell harcolniok az egyest és a közösséget megrontó minden bűn ellen. Másrészt megbocsátó és vigasztaló szeretettel keil munkálkodó niok a bűnös megmentésén. Július 14. Szerda. — Mát. 5; 43—48. Az igazi szeretet nem ismer korlátokat, nem válogat és főleg nem szá­mító. Áron is kész megtartani a testvéri együttélés- közösségét. Az a mennyei Atyának a gyermeke, aki így szeret. Mert csak l3ten tehet ké­pessé erre a szeretetre és csak Isten szeretetének a továbbadása által le­hetünk tökéletesekké! Július 15. Csütörtök. — Mát. 18; 15—20. Sem az egyes ember, sem a gyülekezet számára nem lehet közömbös a vétkező testvér. Persze nem szeretetlen ítélgetéssel, hanem Isten szere- tetével kell közeledni feléje. Az imádságával állandóan Istenre tekintő,- Istenben élő testvér-közösségnek (= a gyülekezetnek) Ígéri Jézus a meg­kötözés és oldozás hatalmát. A megkötözés és oldozás hatalmának az alapja Jézus jelenléte. Július 16. Péntek. — Róm. 15; 1—7. »A keresztyén ember azért él, hogy másoknak használjon s ne az em­bereket, hanem bűneiket kisebbítse« (Luther). Pál ezt a magatartást egye­nesen kötelességnek mondja. Aki így cselekszik, az nem »önmagának kedveskedik, nem önzőén, szeretetlenül él, hanem felebarátja javára és Istennek, a mi Urunk, a Jézus Krisztus Atyjának dicsőítésére­Július 17. Szombat. — Jel. 22; 1—5.-Az új Jeruzsálemben- Isién teljesen megszabadít bennünket a bűn minden átkától és kísértésétől, s szabadon járulhatunk az élet fájához. Krisztus azért vállalta a halált az átok fáján, hogy mindnyájan részesed­hessünk az élet fájának gyümölcséből, — a bűnbocsánatból. Mert, »ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség van«. Sárkány Tibor LITURGIKUS REND , KÁNTORI SZOLGÁLAT Az istentisztelet liturgikus énekeinek kottái a kántor számára. Kiegészítve a Dunántúli énekeskönyvnek a liturgiában elő nem forduló dallamaival. (A Kapi-korálkönyv pótlására alkalmas füzet.) Ára: 50.— forint Megrendelhető (a nyári iratterjesztési szünet alatt is): az Evan­gélikus Egyetemes Sajtóosztálynál. Budapest, VIII., Puskin-u, 12, Csekkszámlaszám: 220.278. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents