Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-03 / 1. szám
XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1954. JANUÁR 3. Gyorsan folyó időm. — 1954 Újév VJESZTENDÖ küszöbén vagyunk. Már szinte a vérünkbe ment, hogy az időre, mint valami-féle olyan hatalomra nézünk, amelynek felettünk, emberek felett feltétlen uralma van. Megszemélyesítjük az időt, sőt annak egyes részleteit is. Ilyenkor például azt a kérdést vetjük fel: mit hoz az újesztendő? Titokzatos, természetfeletti hatalomként jelenik meg életünk, mely megszabja sorsunkat, életünket, boldogságunkat. Majdnem úgy nézünk az időre, mintha maga Isten lenne. Keresztyén vallásunk azonban egészen más időszemléletre tanít bennünket. Isten igéiéből tudjuk, hogy az idő teremtmény, illetőleg a teremtett világhoz tartozik, lesz és elmúlik, mint minden a teremtett világon. Az idő abszolút hatalommal való felruházása »idegen isten«-nek való kódolás, bálványimádás. Az idő a teremtett világhoz tartozik, tehát teremtmény. Az embernek az időhöz való viszonyulását, vele szemben való magatartását részlteiben is és egészében is ez az igazság határozza meg. Az idővel szemben úgy kell viselkednünk, mint Isten egyéb teremtményeivel szemben. Isten pedig azt akarja, hogy az ember uralkodjék a teremtett világ felett. Tehát az idő felelt is uralkodnia kell az embernek, az időt is hatalma alá kell hajtania. AZ IDŐVEL sokszor úgy vagyunk, mint a régiek az időjárással. Az időjárás is sokáig emberfeletti hatalom- <iak tűnt fel. Az ember sokáig úgy erezte, hogy élete, munkája az időjárás viszontagságaitól, a villámtól, a hidegtől, a melegtől, az esőtől, vagy a szárazságtól függ. Éppen úgy jósolgatott az időjárással kapcsolatban, mint újév küszöbén, amikor á. jövőbe próbált bepillantani.TJgy érezte, hogy az időjárás szeszélyeinek tehetetlenül ki van szolgáltatva. * Amidőn az ember egyre inkább úrrá lesz az időjárás szeszélyein, amikor az atomenergia birtokában bámulatos lehetőségek nyíltak meg a természet s benne az időjárás átalakítására és szabályozására, amikor tudósaink kilátásba helyezik, hogy az atomenergia békés felhasználásának előrehaladtával nemcsak a szárazságot lehet majd leküzdeni, hanem a hideg tájakon is tartósan akár trópusi meleget lehet előidézni, meg kell tanulnunk azt is, hogy az időre magára úgy nézzünk, mint a teremtett világ tartozékára, amelyen az ember uralkodhatik s uralkodnia is kell. AZ IDŐ FELETT az ember bizonyos mértékig tulajdonképpen már régóta uralkodik. Már régen nem mindenestől rabja az időnek, hanem szolgálatába tudja állítani. Számol az idővel, s ahogyan a természeti erők felett is úgy le$z úrrá, hogy számításokat végez, úgy az idő figyelembevétele, a vele bánni tudás teszi lehetővé munkájának céltudatosságát és sikerét. Az idő feletti uralom nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. »Gyorsan folyó időmet az Űr nem adta hiába«, — valljuk egyik szép énekünk kezdő soraival. »Időnk van« tehát, az idő a miénk: ez a kifejezés is arról beszél, hogy az idővel bizonyos mértékig az ember rendelkezik. ^ AZ IDŐ FELETT AKKOR TUDUNK URALKODNI, ha terveket készítünk a jövőre nézve, tehát, ha nem bizonytalanul indulunk például az újesztendőbe, hanem előre elhatározzuk, 'hogyan akarjuk felhasználni és kihasználni a nekünk adatott időt. Minél inkább számolunk a valóságos lehetőségekkel, terveink annál bizonyosabban megvalósíthatók. Minél jobban kidolgozzuk terveinket, annál könnyebben meghatározhatjuk az időt, s annál job-( ban uralkodhatunk felette. A tervszerű munka olyan, mint a természet erőinek tudományos alapon való felhasználása. Aki a természeti törvényekkel nem számol, a saját pusztulását idézi elő. Aki az idővel nem tud bánni, ugyanúgy jár. Az időt azonban minél jobban ki kell használnunk, napról napra odaadással kell munkálkodnunk tervünk megvalósításán. AZ IDŐBEN nem rabszolgaként élni annyi, mint tervszerűen élni. Emberi életünk minden területén uralkodni az idő felett annyi, mint életünk minden területén tervszerűen élni. s tervek megvalósításán munkálkodni. Tehát újesztendő küszöbén nem az a feladatunk', hogy kémleljük, mit hoz az újesztendő, hanem az, hogy tisztázzuk, mit akarunk mi belevinni az újesztendőbe. Nem jósolgatni kell, hanem, terveket kell készíteni s azok megvalósításán fáradozni. Ez a kötelessége az egyes embernek, a családnak, egy-egy népnek is, ha a neki adott idővel Isten akaratának megfelelően, tehát jól akar gazdálkodni. A tervszerű munka Isten akarata szerinti munka. Magyar népünk évek óta tervszerűen munkálkodik. Ennek tulajdonítjuk országépítő sikereinket, azt, hogy eltűntek a romok, a háború romjai, hogy új, erősebb és szebb haza épül, hogy egész népünk élet- színvonala, szellemi és anyagi élete emelkedik. A tervszerű munka egyházunkban is szükséges és elengedhetetlen. A jó lelkipásztor és a jó gyülekezet tervszerűen dolgozik és tervszerűen él, Űjév küszöbén gondoljunk egyházi terveinkre, s arra. hogy azokat miként tudjuk az újesztendőben megvalósítani! HANGSÚLYOZZUK, hogy az ember bizonyos mértékig uralkodhatik az idő felett. De így van ez a teremtett világ minden dolgával. Számításainkba hiba is csúsz- hatik be, hiszen emberek vagyunk, tévedhetünk. Munka közben rájövünk ezekre a hibákra és kiküszöbölhetjük őket. Azért, mert tévedésekre és hibákra is van kilátás, dőreség lenne azt mondani, hogy inkább nem csinálunk semmit, csakhogy ne kövessünk el hibákat és ne tévedjünk. Ez lenne a legnagyobb hiba és a legsúlyosabb tévedés. Hitiét, reménységgel, a javítás és javulás mindenkori lehetőségében bízva s rá mindig törekedve, vállalnunk kell az esetleges tökéletlenségeket, hibákat, tévedéseket, ember- mivoltunk tudatában. Határt jelent idő feletti uralmunkban az is, hogy számunkra, emberek számára, nem adatott korlátlan idő, hanem csak véges idő: egy év, két év, hetven, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő... De éppen ez is arra serkent, hogy a nékünk adatott időt megbecsüljük s vele bölcsen gazdálkodjunk, A tervszerű alkotó munkát korlátozhatja, akadályozhatja az emberi gonoszság is. A népek tervszerű építő munkáját különösen akadályozza és zavarja a háború s a háborúra való készülődés. De a háborúval sem vagyunk úgy, mint valami kikerülhetetlen sorscsapással. Megtanultuk, hogy a háború ellen is a siker reményében veheti fel a küzdelmet az ember s erről az oldalról is biztosíthatja tervszerű alkotó munkájának sikerét. ISTEN KEZÉBŐL HITTEL VESZ- SZÜK az időt, az időnek azt a darabját is. melyet az 1954. esztendőnek nevezünk. Istentől vesszük, mint alkalmat és lehetőséget. Űjesztendő küszöbén Arra nézünk, Akinek a születésétől számítjuk az időt, a mi Urunk, Jézus Krisztusra, Az emberiség időszámításának közepén Ö áll. Ez arra figyelmeztet, hogy neki köze van az időhöz, őt tartva szemünk előtt, bízó hittel, reménységgel nézünk a jövőbe, az újesztendöbe s arra kérjük, adjon bölcseséget, erőt, egészséget ahhoz, hogy tervszerű munkával tudjuk formálni népünk és egyházunk szebb jövőjét Dr. Vető Lajos A karácsony előtti vasárnapon mindkét püspökünk új templomot szentelt D. Dr. Veíő Lajos Nyíregyházán December 20-án fejeződtek be a nyíregyházi egyházközség fennállásának 200 éves jubileuma alkalmával rendezett ünnepségek, a nyíregyházi szegényháztéri kis templom felszentelésével, amit az egyházközség imaházából alakított át templommá. D. Dr. Vető Lajos püspök Csákó Gyula püspöki titkár és Megyei- Lajos esperes, valamint négy nyíregyházi lelkész kíséretében érkezett az új templomhoz, ahol Balczár István egyházfelügyelő, egyben a templom tervezője üdvözölte s adta át neki az új templom kulcsát. A püspök beszédében többek között ezeket mondta: »Istennek adunk hálát, amiért lehetővé tette, hogy ebben a hajlékban is imádhassuk őt, hallhassuk az Ö életadó beszédét, bűnbocsánatot nyerhessünk az Ö szent vacsorájában s egyáltalában részesülhessünk mindazokban a jótéteményekben, amelyeket a hivő szívek számára az Ur egyháza nyújt. Emberi munka és emberi áldozat- készség is rejlik ebben az istentiszteleti helyben, annak megújított formájában, De ezért is Istennek vagyunk elsősorban hálásak, mert Ö az, aki a bűnös embert újra meg újra alkalmassá teszi arra, hogy az Ö dicsőségére munkában, pénzben, fáradságban áldozatokat hozzon. Hálásak vagyunk Istennek azért is, hogy olyan államban élhetünk, melyben vallásunk szabad gyakorlata biztosítva van mindazok számára, kik Istent félik és szeretik. Ez is Istennek kegyelmi ajándéka.-* Beszédét így fejezte be: »Istennek népe, ahogyan ide ma örvendező szívvel jöttünk be, és hálaadással vonultunk be ennek az istentiszteleti helynek a kapuján,. járj ide ki és be mindenkor örvendezéssel s énekelj Neki vígan, szolgálj Neki örvendezéssel és áldjad az Ö nevét mindenkor!" Felemelő ünnep volt, amikor a templomban és a templomon kívül szorongó tömeg örvendező éneke, majd az oltárnál álló püspök és hat lelkész ősi »Confirma Deus« felszentelő éneke zengett. A templomszentelés után a nagytemplomban az ünnepi istentiszteleten is D. Dr. Vető Lajos püspök hirdette az igét, majd ünnepi közgyűlés volt. Mindezeknek az alkalmaknak különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy régi püspöki székhelyéről való távozása óta a püspök elsőízben látogatta meg volt gyülekezetét. Az ünnepi közgyűlésen Joób Olivér igazgató-lelkész olvasta fel a templom' létesítésének körülményeit és történetét s terjesztette elő az ünnepi határozati javaslatokat. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a hívek e kis templom céljára offertóriu- rnokon kívül 27.720 forintnyi összeget adakoztak. A kis templom azonban e jubileumi megemlékezésnek csak egy része. A jubileumi ünnepi határozat alapján a gyülekezetnek sokkal nagyobb, jövőbe néző tervei vannak. A következő évek alatt több tanyai templomot, istentiszteleti helyet akar építeni a tanyavilágban. Margócsy Emil egyházkerület: felügyelő örömmel üdvözölte a gyülekezet e nagyszabású tervét s rámutatott annak rendkívüli fontosságára. Az ünnepi közgyűlés kiemelkedő pontja volt, amikor Balczár István egyházfelügyelő az egyházközség nevében köszöntötte Vető Lajos püspököt abból az alkalomból, hogy a pozsonyi teológiai akadémia tiszteletbeli doktorává avatta, valamint püspöki szolgálaténak ötéves jubileuma alkalmából. A püspököt ezen kívül Mcgyer Lajos Hajdú-Szabolcsi esperes és Dr. Kádas Miklós nyíregyházi református lelkipásztor is köszöntötték. Dr. Vető Lajos püspök válaszbeszédében örömének adott kifejezést, hogy a nyíregyházi gyülekezet a jövő terveit kovácsolja. Ez az evangéliumi magatartás — mondotta a püspök. — Beszéde további során örömmel tett bizonyságot arról a reménységéről, hogy a Magyarországon és Csehszlovákiában élő evangélikusok életében és egymáshoz való viszonyában új korszak kezdődik, olyan korszak, amelyben keresztyénekhez méltóan testvéri szeretetben és barátságban fogunk épülni s egymás boldogságán munkálkodni és nyoma sem lesz annak az áthatolhatatlan válaszfalnak, ami népeinket a múltban elválasztotta. Örömmel állapította meg a püspök, hogy a magyarországi két protestáns egyház hazánkban menynyire testvéri egységben munkálkodik s milyen hasznos segítséget nyújtanak egymásnak éppen a külföldi .testvéri kapcsolatok létesítésében és ápolásában is. A békemozgalom ügyét érintve, megemlítette a püspök, hogy a szlo-> vák evangélikus egyház alaposabb megismerése után teljesen értelmetlennek tartja, hogy mi magyar és szlovák evangélikusak ne legyünk egymással jóban. Hálás vagyok Istennek azért — — fejezte be a püspök felszólalását — hogy ezt az ötéves jubileumot itt ünnepelhettem. A szívünket Isten iránti hálának a melege tölti el s úgy érzem, hogy itt vannak szívek, amelyek megértik a munkát, a küldetést, amelyet Istentől kaptam. A gyülekezeti ünnepségek sorozata templomi vallásos esttel fejeződött be, amelyen a gyülekezet énekkara énekelt, Gáncs Aladár kán- tor-segédlelkész két Bach-művet orgonáit igen finom, művészi előadásban, Mcgyer Lajosné pedig Haendel: »Messiás« című oratóriumából énekelt áriát és Praetorius: »Im földre szállt Immanuel« című énekét adta elő, immár egész egyházunkban ismert művészetével. Az oltári szolgálatokat Csákó Gyula püspöki titkár végezte. Vető Lajos püspök pedig előadást tartott. Joób Olivér D. Dezséry László Miszlán Miszla 1200 lakosú kis község^ tíz kilométerre Gyönktől. Az itt élő 91 lelket számláló evangélikus gyülekezet a gyönki egyházközség filiája. Szinte hihetetlennek tetszett, mikor Fábián Imre esperes a nyáron közölte a püspöki hivatallal, hogy a miszlai 91 evangélikus hivő azzal a tervvel foglalkozik, hogy rossz állapotban levő gyülekezeti házát lebontja cs helyébe új templomot épít mégpedig okjóber 31.-ig, a reformáció emlékünnepére. Augusztus 18-án már elkészült.a templom alapjának kiásása és az alapkőletétel ünnepére' meglátogatta a gyülekezetét Dezséry László püspök, hogy személyesen győződjék meg arról, vájjon nem kezdtek-e túlméretezett vállalkozásba a miszlaiak. Ez alkalommal látogatott püspök először a miszlai gyülekezetbe. A gyülekezet ígéretet tett a püspöknek, hogy október 31-re elkészül az új templom, a püspök pedig megígérte, hogy amint elkészül a templom, eljön felszentelni. A templom meg is épült a kitűzött időpontra, a felszentelésre azonban csak december 20-án kerülhetett sor. »A győzelem napja ez — mondta Kraehling Dániel lelkész a felszentelés ünnepi közgyűlésén, mikor megköszönte a helyi tanács, az egyházkerület, az egyházmegye és a környező gyülekezetek támogatását. — Nem a miszlai gyülekezet tagjainak a győzelme, hanem Istené, aki a hitet adta szívünkbe.« Érdemes néhány adatot feljegyezni ennek a maroknyi gyülekezetnek az életéből. 1860-ban kisebb épületet vásároltak, iskolává alakították és lévitatanítót hívtak. Nemsokára felvetődött a templomépítés terve is. Az anyaegyház azonban, de a többi gyülekezetek sem törődtek sokat Miszlával. Egyedül Ruppert jegyző tette szíve ügyévé a templomépítést. 1909-ben már a tervrajz is elkészült, de megvalósításhoz nem jutottak el. Sőt 1911-ben az utolsó tanító is elhagyta a gyülekezetét. A régi iskolaépületben egészen a legutóbbi időkig tartották az istentiszteleteket. A gerendázat már rogyadozott. Alá kellett támasztani a mennyezetet. Átépítés helyett azonban az új építésének vágya töltötte el a gyülekezetét. Május 18-án tartották az utolsó igehirdetést a régi épületben a 84. zsoltár alapján »Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Urnák tornácai után . . .« Megkezdődött a bontás, majd az építés. A régi épület téglái, használható faanyaga és padjai beleépültek az új templomba. Egy evangélikus építőmester vezetése mellett a gyülekezet majd minden tagja kivette részét a munkából. A kétkezi munka mellett 5309 forintot adtak a templomépítés céljára. A napszámban végzett munka forintra átszámítva 9715 forintot tett ki. A kis gyülekezet nagy példája magával ragadta a környező gyülekezeteket és az egész tolna-baranyai egyházmegyét. Kraehling Dániel sorozatosan tartott igehudetést az egyházmegye .gyülekezeteiben és hamarosan 8365 forint gyűlt össze. Az egyházkerület 1500 forint, a gyülekezeti segély 3261 forint,•' egyházunk sajtóosztálya 1000 forint adománnyal segítette az építkezést. A templom olyan, mint ahogy mesekönyvekben szokták rajzolni. Ked- vesen, hivogatóan áll egy kis halóm tetején. Tornyából a régi harang szava gyűjtötte össze december 20-án, csípős hidegű téli vasárnap reggelen az ünnepi gyülekezetei. A templomkapuban a gyülekezet gondnoka fogadta a templomszentelésre Benczúr László püspöki titkárral együtt érkezett püspököt. Egyszerű, kedves szavak keretében adta át a templom kulcsát. Az oltár előtt megszólalt a templomépííő Salamon imádsága. Efézus 2:19—22. alapján hirdette Dezséry püspök az igét: »... fölépíttetek az apostoloknak és a prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus ...« Igehirdetésében utalt a püspök arra az ígéretre, melyet az alapkő- letétel alkalmával kölcsönösen tettek. Ezt az ígéretet —■ mondotta —* tulaj donképpen nem is egymásnak, hanem Istennek tették mindketten. Istennek, aki csodálatosan vezeti a mi népünket és benne egyházunkat ezen a földön. Emlékeztetett arra, hogy a két háború mily sokat pusztított hitben és emberéletben egyaránt. »A német iga alól való felszabadulás után sokan különösen az egyházra néztek reménytelenül. Ki építi fel a romokat? Ki gondolta volna akkor, hogy Miszla, miután az ú. n. békeévekben nem tudta felépíteni templomát, 1953-ban építi meg? Isten csodálatos tette ez és az is, hogy jólétét egyenletesen fokozó, reménykedő nép között mi magunk is reménykedve nézünk előre egyházunk és népünk jövőjére. Milyen szép az, hogy Magyarországon az evangélikus egyház reménykedve szolgálhat Is— Folytatás a 2. oldalon —» Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt. 90. 12.)
