Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-21 / 25. szám

2-EVANGÉLIKUS ÉLET BÉKE, BÉKE, BÉKE Hetekig tartó feszült várakozás előzte meg a Béke-Világtanács buda­pesti ülését. Magyar népünk a munka szolgálatával erősítette re­ménységét, amellyel a jelentős ülés elé tekintett. Egyházunk templomai ban imádságok sokasága tett tanú- bizonyságot arról, hogy lelkipászto­raink és gyülekezeteink nagy fele­lősséggel hordozzák szívükben az emberiség békéjének ügyét. A megnyitás napjára már ünnepi díszt öltött a főváros. Mindenütt vi­rágok és zászlók, soknyelvű üdvözlő feliratok és a világmozgalom nagy küzdőinek fényképei. Június 15-én, hétfőn együtt vol­tak a küldöttségek. Az építőipari és Faipari Dolgozók Székházának kapuja előtt az érdeklődök százai várakoznak és a ritka élmény ott ragyog az arcokon. Színesebbnél színesebb kiküldöttek érkeznek egymás után. Indiaiak narancssárga, festői öltözékben, kínaiak selyem­ben, beduinok fehér humusszal, s mellettük tatárok, tibetiek, mongo­lok, vietnamiak, indonéziaiak keve­rednek Európa, Ausztrália és Ame­rika fehérarcú kiküldötteivel. Amint egymásra mosolyognak ismerősök és ismeretlenek, egy csodálatos belső kép bontakozik ki, a közös ügyért való rajongás, lelkesedés és megér­tés testvéri képe. A hatalmas ülésterem kék színbe öltözött, amelyet ural a fehér béke­galamb. Az egyszerűség művészien uralkodik szerteszét. Nyelvek se ka­sága ugyanazt a szót hirdeti a be­lépők felé, sőt az egész világ felé: Béke! Pace! Friede! Mir! Peace! A termet betölti az ünnepi zson­gás muzsikája, amikor 70 nemzet­nek mintegy 300 kiküldöttje elfog­lalja helyét. A tagok és vendégek nem nemzetek szerint, hanem tet­szés szerint megkereshetik ’■égi ba­rátaikat, vagy éppen a legfrissebbe­ket, akikkel először fogtak kezet, de hosszú időre. Az asztalkákon fej­hallgatók. A beszédeket tolmácsok azonnal lefordítják, orosz, angol, német, francia és spanyol nyelvre. Szemünk a nemzetközi ismerő­söket keresi elsősorban. Egymás-- után tűnnek fel Hja Erenburg, Jean Laífitte, Kuo Mo-zso, Anna Seghers, Tyihonov, J. Becher és a többiek. Mindegyikük körül kis csoportok alakulnak, hiszen drága minden perc s mindig újabbak és újabbak jönnek meleg köszöntésre. A magyar küldöttség tagjai is egymásután tűnnek fel, közöttük látjuk dr. Vető Lajos és Péter János püspököt, Mihályfi Ernő egye­temes felügyelőt, az Országos Béke­tanács alelnökét és Darvas József egyházkerületi felügyelő, kultusz- minisztert. Az egyházak képviselői is hamar egymásra találnak. Be- reczky Albert dunamelléki refor­mátus püspök és dr. Vető Lajos püspök azonnal élénk beszélgetésbe elegyedik Martin Niemöllerrel, a hesseni evangélikus egyház elnökö­kével, továbbá James Endicott ka­nadai lelkésszel, a volt kínai misz- szionáriussal. De mellettük ott lát­tuk Hromadka professzort Cseh­szlovákiából, Hugo van Dahlen lel­készt Hollandiából. A teremben feltűnik Nyikoláj metropolita alakja, továbbá Sven Hektor svéd és For- beck norvég evangélikus lelkész. A magyar protestáns sajtó képviselői az újságírók között ülnek: Kádár Imre, a Hungarian Chruch Press szerkesztője, Fekete Sándor, az Ut szerkesztője. Az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságát dr. Ottlyk Ernő belső munkatárs képviseli. Az egyházak kiküldötteinek je­lenléte rendkívül fontos, hiszen nagy szerep vár reájuk. A vi­lág népeinek sokadalmában bizonyságot tehetnek arról, hogy Istennek népe nem ábrándokat kergető gyülekezet, hanem szerves része annak az élő mozgalomnak, amely egysze­rűen és észszerűen tárja a vi­lág elé az emberiség nagy vá­gyát a béke után. A keresztes- hadjáratok gondolata nem ha­tásos többé, a világ népei kö­zött a bizalmatlanság légköre mindinkább szétfoszlik s ebben az új helyzetben az egyházak Istennek adnak hálát, hogy megáldotta az eddigi erőfeszí­téseket. Erdey-Grúz Tibor üdvözlő beszéde A megnyitó ünnepség első per­ceiben mély csönd szállott a te­remre. Emanuel d'Astifef de la VI- gerie. a Béke-Világtanács alelnöke először Erdey-Grúz Tibor felsőokta­tásügyi miniszternek adta a szólás lehetőségét, aki a magyar nép üd­vözleteként többek között a követ­kezőket mondotta: »Fél esztendeje annak, hogy az önök nagytekintélyű testületé elő­készítette a népek eddigi legna­gyobb béke tüntetését: a Népek Békekongresszusát. A kongresszus nagyjelentőségű esemény, határkő volt a nemzetközi békemozgalom történetében s új kezdeményezések kiindulójává vált. A Népek Béke­kongresszusán alakított nemzetközi bizottság az összes kormányok tá­mogatását kérte ahhoz, hogy létre­jöjjön az öt nagyhatalom közvetlen tárgyalása az ellentétek megegyezés útján való kiküszöhölésére, a világ egyes részein dúló háborúk meg­szüntetésére. A magyar nép és kormánya teljes erejével támogat minden kezdeményezést, melynek célja a nemzetközi feszültség eny» hftése. A nemzetközt ellentéteknek tár­gyalóasztal melletti megbeszélésé­hez ma közelebb vagyunk, mint az utóbbi években bármikor. Ez nagy reménységekkel tölt el. Ez az ered­mény jelentékeny mértékben a nem­zetközi békemozgalomnak köszön­hető és arra készteti a béke min­den hívét, hogy fokozza erőfeszíté­seit a nagyjelentőségű sikerek ki- tefebélyesítésére. A magyar nép különös együttérzéssel kíséri a békevilágmozgalomnak az egységes, demokratikus Németország létre­hozására irányuló erőfeszítéseit.« »A Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar nép nevében szívből kívánom, hogy tanácskozásaik az eddi­gieknél Is nagyobb eredmé­nyekre vezessenek. Kívánom, hogy a Béke-Világtanács buda­pesti ülésszaka segítse megsok­szorozni a népek erőfesztéseit a nemzetközi feszültség enyhí­tésére.« Kuo Mo-zso beszéde Azután Kuo Mo-zso, a Kínai Népköztársaság Sztálin-díjjal ki­tüntetett minisztere, emelkedett szólásra: »Bármilyen vitás nemzetközi kérdést békés tárgyalások és kölcsönös megegyezés útján meg lehet és meg kell oldani. Ez az egyszerű gondolat világ­szerte mind több ember helyes­lésével találkozik. A vitás nemzetközi kérdések megoldására irányuló minden épí­tőszellemű lépés és intézkedés a háborús veszély csökkenését von­hatja maga után és hozzájárul a fegyverkezési hajsza által okozott gazdasági válság levezetéséhez egyes országokban.« »Ahhoz, hogy biztosítani lehes­sen a békét és biztonságot a Távol- Keleten és egész Ázsiában, elle­nezni kell a más államok bel- ügyeibe való beavatkozást, tiszte­letben kell tartani ezeknek az ál­lamoknak függetlenségét és szuve- rénitás$t. helyreállítani normális gazdasági, kulturális és kereske­delmi kapcsolataikat, megteremt­vén ezzel a népek életszínvonala megjavításának kedvező feltéte­leit.« »Számos fontos és bonyolult kér­dés vár még megoldásra a Távol- Keleten és Ázsiában, Helytelen és megvalósíthatatlan minden olyan törekvés, mely arra kötelezi a má­sik felet, hogy az egyezmény érde­kében előzetes feltételeket elfogad­jon. Helytelen minden olyan pró­bálkozás, mely ezeket a kérdéseket egycsapásra akarja megoldani. Csakis a nagyhatalmak közötti, a vitás kérdések egyenkénti megoldására irányuló tárgyalá­sok vezethetnek a gyakorlat­ban fokozatosan a nemzetközi feszültség enyhülésére, a há­borús veszély megszűnésére. Engedjék meg, hogy újra ismétel­jem: bármilyen vitás nemzetközi kérdést békés tárgyalások és köl­csönös eszmecsere útján meg lehet és meg kell oldani. A türelmes tárgyalások eredményeképpen a ko­reai kérdés máris a békés megoldás útjára kerül. A világ népeinek nagy több­sége már támogatja a nagy­hatalmak közötti tárgyalásokat követelő felhívásunkat. A kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békésen élhetnek egy­más mellett és kifejleszthetik együttműködésüket kereske­delmi, gazdasági és kulturális téren. Mi, a kínai nép fiai hiszünk ebben az igazságban. Lelkesen támogat­juk a nagyhatalmak közötti tár­gyalásokat követelő felhívást. Re­méljük, hogy minden országgal folytatott tárgyalások útján, építő módon megoldhatjuk a jelenlegi nemzetközi ellentéteket és a világ népei rábírják kormányaikat, hogy azok — a helyett, hogy erőszakos megoldást választanának — a tár­gyalások szellemét tegyék magu­kévá és csatlakozzanak ahhoz a kampányhoz, melyet közös erőfe­szítésünk támogat.« JAMES ENDICOTT, aki Kínában misszionárus volt és aki jól ismeri az ázsiai kérdéseket, ismét annak a véleményének adott kifejezést, hogy a gyarmatosító nagyhatal­maknak nem erőszak alkalmazásá­val, hanem a gyarmati népekkel folytatandó tárgyalások útján kell megoldást keresniük, mert külön­ben ez a hatalmas konfliktus végső fokon pusztulást hoz a Nyugat számára. Endicott utalt arra, hogy a brit nemzetközösség miniszterelnökei konferenciájának a békét illető ja­vaslatai igen hasonlók voltak a világ békemozgalmának javaslatai­hoz, melyek nemcsak, hogy nem akarnak szakadást, hanem ellen­kezőleg: egységet, vagyis a nagy­hatalmak tárgyalásait és a világ­kereskedelem kiterjesztését köve­telik. i Többek felszólalása után az ülés résztvevői határozatot hoztak a további munkarend felől. Az ülés tartamát mintegy öt napban hatá­rozták meg. Ebből 3 napon keresz­tül általánosságban foglalkoznak a békeülés két főtémájával. Az egyik téma: A tárgyalások és a nemzet­közi helyzet feszültségének enyhü­lése. A másik téma: A Béke-Világ- tanács további feladatai és összeté­tele. A fennmaradó időben kü­lönböző bizottságokban dolgozzák fel a két főtémával kapcsolatos kérdéseket. A Béke Vilógtanács ülésének végén várható az a nyi­latkozat, amelyet a budapesti ülés résztvevői intéznek a kormányok­hoz. A béke világmozgalomnak az a nyilatkozata, amely hasonlóan az ed­digiekhez, az emberiséget a békéért folytatott küzdelem józan és bátor útjának most következő szakaszára igazítja. Ezek a nyilatkozatok és felhívások ragadták magukkal ed­dig is az egyházak népét, a mi egy­házunkét is, hiszen mindig bele­illettek abba a reménységbe, ame­lyet Krisztus-hitünkből nyerünk s abba a keresztyén erkölcsbe, amelyben Urunkat követjük. Le­gyen Isten áldása a béke-világmoz- galom vezérkarának ezen az újabb tanácskozásán is. GYÜLEKEZETI HÍREK Június 21. Szentháromság ntán 3. vasárnap. Igék: d. e. I. Tim. 1, 12—17, Lk. 7, 36—50, d. u. L Móz. 32, 21—30. Liturgikus szfn: zöld. TEOLÓGIAI AKADÉMIA Az Evangélikus Teológiai Akadé­mia június 21-én délelőtt 9 órakor tartja tanévzáró ünnepélyét az Akadémia dísztermében (Budapest, VII., Gorkij-fasor 17—19.), amelyen dr. Pálfy Miklós dékán beszámol az Akadémia 1952—53. tanévben vég­zett munkájáról és előadást tart Dezséry László püspök. Az ünne­pélyt megelőzően 8 órakor tanév­záró istentisztelet lesz a fasori evangélikus templomban. Igét hir­det Friedrich Lajos, a Lclkésznevelő Intézet igazgatója. BÉKÉSCSABA A gyülekezeti ifjúság május 31-én gyómintézeti vallásos ünnepélyt tartott a presbiteri teremben. Sza­valatok és énekszámok mellett be­mutatásra került Sághy Jenő: »A templom megépül« című szín­darabja. Az offertórium a gyámin­tézeti gyűjtés céljait szolgálta. BUDAI EGYHÁZMEGYE Június 21-én, vasárnap a hűvös­völgyi lelkésznevclő Intézetben diá­kénál napot tart az egyházmegye. Délelőtt 10 órakor istentisztelet (Várady Lajos esperes), utána bib­liakörök. Délután előadások lesz­nek. (Scholz László, Ferenczy Zol­tán, Sztehló Gábor.) Az esti áhíta­ton Danhauser László hirdeti az igét. RADIOS FÉLÓRA ' Június 21-én, vasárnap reggel 9 órától evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi rádió. Igét hirdet Friedrich Lajos, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója. TATABANYA Sajtónapot rendezett a tatabányai gyülekezet június 14-én, vasárnap. D. e. mindkét templomban. Újtele­pen és Bánhidán Koren Emil buda­pesti lelkész prédikált, d. u. Pedig az újtelepi templomban vallásos est keretében előadást tartott »Isten országa felé a betűkön át« címen. A keresztyén ember helyzetéről szó­lott, akit Isten hozzáigazít a mához, hogy az időben szóló bizonyságtevő lehessen. Az est programmját Németh Géza és Koren Emil novellái és Peskó György négy művészi orgonaszáma tették teljessé. MAGYARBÄNHEGYES A templom felszentelésének év­fordulója alkalmából Magyarbánhe- gyesen gyülekezeti napot tartottak. Ennek keretében a délelőtt 10 órai istentiszteleten Mckis Adám espe­res hirdette az igét. A gyülekezeti napon Jeszenszky Tibor ambrózfal­Lelkésziktatás Gyékényesen Amilyen örömteljesnek, szépnek és gazdagnak láttuk országunkat Budapest és Gyékényes között, olyan örömteli gazdag ígéretet éreztünk Gyékényesen, ahová Bándi István lelkész iktatására érkeztünk. Az egység, az összetartozás, a közös cé­lok és közös reménységek; a biza­kodás és a boldog jövőbe vetett hit hangjai ültek a gyülekezet és a kö­szöntő lelkészek ajkán. Az iktatást Kutas Elek esperes végezte. Szavainak melegsége kap­csolta össze a gyülekezetét új pász­torával. »Isten prédikáltatja az igéjét. Űj lelkipásztorotok is ezt a szolgálatot kapta. Tekintsetek rá úgy. mint akit Isten ilyen nagy megbízatással küldött hozzátok. Azért fog előttetek állni, hogy Isten szeretettől átforrósított igé­jét tolmácsolja. Isten szereti az embert, szereti a világot. Ezt keli hirdetnie.« Ünnepélyesen térdelt az oltár elé a beiktatott lelkész, hogy az Űrvacsora szent jegyeivel megerősítve, átvegye a gyülekezetvezetés szimbólumait: a bibliát, templomkulcsot és pecsétet. Ezután a beiktatott lelkész, Bándi István tartotta igehirdetését. Szavai meghatódottságot fejeztek ki: »Isten Jézus Krisztusban új vilá­got teremtett. Krisztus ennek az új világnak a hirdetője. Előttem 6 áll és ő adja erejét, hogy anyaszentegyházunkban és Itt a gyékényes! gyülekezetben ezt az új életformát szolgáljam. Ez az erő tesz képessé arra. hogy gyüle­kezetemmel együtt szolgáljam a béke ügyét. Hogy részt vegyek az ország építésében. Együtt szeretnék haladni Krisztus útmutatása nyomán hazám dolgozó népével és mindazokkal, akik az emberiség javát és felemelkedését szolgálják« — mondotta a lelkész. Köszöntések során Rédey Pál, a Déli Evangélikus Egyházkerület és a püspök nevében üdvözölte a gyü­lekezetét és a beiktatott lelkészt. »Az egyház úgy akar tanácsot és útmutatást adni, hogy maga is járja az utat. Krisztus maga az Üt. Krisztusért tud a magyarországi evangélikus egyház azon az úton Járni, ame­lyen ma jár. Isten megvilágo­sító igéje állította a béke hatal­mas ügyének szolgálatába. Isten határozott parancsa küldte ma­gyar hazánk dolgos népe mellé. Fel kellett fedeznie az áldozatos ha- zafiság kötelességét, és ennek az út­nak minden fáradságát vállalni kell az ígéretes jövőért. Különösen is kell erről szólnunk és ezt kell cse­lekednünk itt a határon.« Felszólaltak Lágler Béla porrog- szentkirályi, Zámolyi Gyula surdi, Szekeres Elek csurgói. Hegyháti Já­nos iharosberényi lelkészek. A lelké­szek együttérző segítséget nyújtó szeretetről tettek bizonyságot. A ha­társáv népe lelkészeikkel együtt érzi, mennyi tennivalója van azért a ma­gyar hazáért, amely számukra biz­tosítani akarja a békét, a munkát, a felemelkedést. Nagy Lajos gyékényes! gondnok a gyülekezet nevében szólt: »Bizalommal kérjük legyen közöt­tünk Krisztus hűséges szolgája, az evangélium hirdetője és a béke mun­kása. Tanítónk, példánk legyen az ország népének szolgálatában, sze- retetben és megbocsátásban.« »Csak köszönni tudom ezeket a szavakat — válaszolta Bandi István. — Magam is átláttam, átéreztem egyházunk vezetőségének Istentől megvilágosított munkáját. Itt Gyé­kényesen Urunk segítségével ezt az ügyet fogom szolgálni. Szeretem né­pemet, szeretem magyar hazámat. Minden erőmet megfeszítve fogom kötelességemet teljesíteni.« vai lelkész és Marschalkó Gyula mezöhegyesi lelkész felesége is szol­gáltak. LELKÉSZNEVELG INTÉZET A Lelkésznevelő Intézet felkéri a gyülekezeti lelkipásztorokat, hogy akik a nyár folyamán teológusok szolgálatát igénylik helyettesítésre, rövidebb vagy hosszabb időre, vagy csak egyes alkalmakra, ezt a szán­dékukat szíveskedjenek bejelenteni a Lclkésznevelő Intézetnek. (Buda­pest, II., Pcsthidegkút, Báthory László-u. 8.) HALÁLOZÁS Sándy Gyula ny. műegyetemi ta­nár, sok evangélikus templom épí­tője, 85 éves korában Budapesten elhúnyt. Temetése június 17-én volt a Farkasréti temetőben. / Templomépítő munkásságának rész­letes méltatáséra lapunk következő számában visszatérünk. Emlékét kegyelettel őrizzük. Várallyay János, a nagygeresdl gyülekezet volt gondnoka Moson­magyaróváron 89 éves korában meghalt. özv. Udvardy Józscfné, szül. Ko- zsár Julianna életének 77 évében hosszú szenvedés után elhunyt. Müller—Kolde-féle Konkordancia eladó. Cím a kiadóhivatalban. J. S. Bach Magnificat-ja június 22-én 8 órakor a Deák-téri templomban Lutheránia énekkarunk évi mun­káját a nagy lipcsei kántor egyik leg­szebb és legkedveltebb művének elő­adásával fejezi be. A János passió, a Karácsonyi ora­tórium és több kantáta előadása utón a mester csillogó technikát igénylő művét fogjuk hallani. Szövege Lu­kács evangélium 1. : 46—55. v. A csodálatos szöveg évszázadok óta ih­lette az egyházi komponistákat, Lassus száznál több Magnificátot, Palestrina 35-öt komponált. A Magnificat figurális zene formá­jában az evangélikus liturgiába is bebocsátást nyert. Bach a zsoltárok­hoz hasonló strófás szöveget nem csak kórusra, hanem áriákkal vegye­sen alkotta meg. Első előadása 1723 karácsonyán volt. Hogy a latin szöveg miatt a de­rék lipcseieket kiengesztelje, kará­csonyi korálokat ékelt az egyes té­telek közé, amelyek istentiszteleti használat miatt rövidre szabottak; Alkalmi előadáskor a karácsonyi ko­rálokat elhagyta és a művet fél- hanggal lejjebb, »Esz«-böl -D«-be transzponálta. Egyike a mester legrégebben. 1811- ben megjelent műveinek. Állítólag Bach még egy Magnificatot írt szopránszóló és zenekarra. Történé­szek 1850 körül még tudnak a mű­ről, azóta nyoma veszett. A mű forma, tartalom, és hangzás tekintetében igen változatos és ha­tásos. A 12 tétel négy kórusból, egy-egy szoprán, mezoszoprán, alt, tenor* basszus, áriából, két duett és tercett- ből tevődik össze. Az ötszólamú énekkar teljesen egyenrangú a vo­nósok, három oboá, fagott, három trombita, timpani és orgonából álló zenekar. A hangversenyre műsorok előzetesen igényelhetők. Az Evangélikus Egyetemes Sajtóosz­tálynál kapható: Forint Istentiszteleti rend, gyülekezeti — — 4.— Bereezky: A keskeny út — — — — 57-50 Karner: A testté tett ige — — — — 62— A gyermek vasárnapja, I. 30.— II. — 28.— Melanehthnn: Apológia — — — — 16.— Pálfy Miklós dr.: Istenfélelem az Otestamentomban — — — — — 30.— Vlrigh Jen«: Luther Márton önmagá­ról fűzve 8.—, kötve — — — — 12.— Vlrágh Jenő: Luther rózsa — — — 2.— Kapi: Blzonyságtevés — — — — 10.— Maróthy: Szegények szive, fűzve 10.—, kötve — — _ — 15— Bókay János: 31 zsoltár — — — — 15.— Dezséry: Krisztus az ajtó — — — 4.— Scholz: ínségeseknek szabadfiója — 24.— Kierkegaard: önvizsgálat — — — 8.— Kierkegaard: Isten változhatatlansága 2.— Andersen: Jézus élele — — — — 4.— Dr. Szeberényi Lajos: Gusztáv Adolf 4.— Dr. Szeberényi Lajos: Luther ultra- montán ócsárlól — — — — — 6.— Cantate — énekeskönyv — — — — 8.80 Régi magyar Istenes énekek — — — 8—. Miatyánk képekben — — — — — 10.— Líihnsdorf: Krlszlu* és Luther képek: 1—, 8.—. 13.— — — — — — — 20.— Setvem jelzők 3,50 — — — — — 7.— Biblia jelzők —.90 — — — — — — 1.80 Falitáblák 3.50 — — — — — — 7— (Az Iratterjesztés június 20-tól Július 10-lg nyári szünetet tart). Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, Vili., Puskin-u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278.

Next

/
Thumbnails
Contents