Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-06-14 / 24. szám
Nyikoláj metropolita, Fedett nevén Borisz Dorofejevics Jarusevics, 1892-ben született, régi pravoszláv papi családból. Apja k'vnói esperes volt. A fiatal Borisz apétervári teológiai akadémián különös szeretettel foglalkozott egyházjoigal és egyháztörténelemmel, s o/.’kbői a tárgykörökből választott' teológiai doktori értekezésének témáját "Az orosz egyházi törvénykFés az 1649-i zsinatig« címmel. Fedett források tanulmányozása után tárta fel az orosz egyházjog és eg'háztörténelem egyik, legfontosabb korszakát. Ezen a könyvén kivü számos egyházi folyóiratban és óságban jelentek meg újabb és új°b kutatásának eredményei. Enne’ az értékes tudományos munkának köszönhette, hogy már 1915-ben eológiai előadó lett a péter- vári teo’B*3' akadémián. A Ncty Októberi Szocialista For- radain't közvetlen közelről szemlélhette,1™11! pétervári lakos. 1919-ben arrl1nandrita rangot ért el, s az oroo nép 13. századi nagy hőséről, Ai<iszandr Nyevszklj-ről elnevezett k,ostor elöljárójává lett. Nemsokára r, a kitüntetés érte, hogy püspökké ett 1922-ben, harmicéves korában. A fiatal, tetterős püspök Pál apostol Timótheushoz írt I. levele 4. fejezetének 12. versét érezte magára vonatkozónak: »Senki a te ifjúságodat Ünneptelen félévnek szokták nevezni. De helytelen ez az elnevezés, nemcsak azért, mert azt emeli ki, ami nincs ebben az időszakban, hanem azért is, mert azt a bériyomást kelti, mintha az egyházi év egymástól eltérő, sőt egymással ellentétes jellegű ünnepi és üji- fleptelen részre volna osztható. Mintha az egyház az első félévi nagy ünnepekkel kapcsolatban elmondaná minden nagy és életbevágó mondanivalóját, _ s pünkösd utánra nem maradna más, mint a húsz és egynéhány szentháromság utáni vasárnap szürke, jellegtelen egymásutánja. A valóság pedig éppen az, hogy az egyházi év az első vasárnaptól az utolsóig osztatlan egység, amely évről évre végigvezet az üdvösség történetén s emlékeztet arra, amit Isten a világ megváltására cselekedett és cselekszik. Adventtól karácsonyon, nagypénteken, húsvéton, mennybemenetel ünnepén át pünkösdig arról tesz bizonyságot az egyházi év, ami már megtörtént üdvösségünkre. Pünkösddel az egyházi év elérkezik az üdvösségtörléneti »má«-hoz s attól fogva arról szól, amit Isten ma cselekszik üdvösségünkre az Ur újra- eljöveteléig. Ennek az időszaknak tehát egészen új és életbevágó, mai és egyúttal jellegzetes mondanivalója van. Ebben az időszakban, a szentháromság utáni vasárnapokon kell az egyháznak egészen a mindennapi életre vonatkoztatva elmondania, hogy mit jelent Krisztus világba- jövetele, szenvedése, keresztje, feltámadása, urasága és a Szentlélek elküldése a mai egyház és világ, a hívők és nem hívők számára. Az egyházi év második felének ezt az üzenetét a vasárnapról vasárnapra felhangzó oltári és szószéki igék Isten hívásának nézőpontjából szólaltatják meg és foglalják egységbe. Isten hivó szava az az üdvösségtörténeti esemény, amellyel Isten ma üdvösségünket munkálja. Isten hív minket, megszólít, szó- baáll velünk, hogy megnyerjen minket és magához térítsen. Külön erre figyelmeztet minket az első öt vasárnap üzenete: Figyelj a hívó szóra, mert isten hív minket. A következő négy vasárnap (6—9) arra emlékeztet, hogy a sötétségből világosságra hívattunk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Isten az örök élet ígéretét adta nekünk a keresztség által, hanem azt is, hogy gyermekei vagyunk, mert Krisztussal van közösségünk. Csupa nagy ajándék. Amikor tehát Isten hívó szavával térít minket, nem kell attól tartaNAGY PAPOK meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.« Életerejét teljesen az egyház szolgálatába állítva dolgozott, ritka munkabírással. Kiemelkedő teológiai és- egyház^, kormányzati munkája elismeréséül Nyikoláj 1935-ben érseki, majd 1941 márciusában metropolitai rangot ért el. Amikor 1941 június 22-én a német csapatok rátörtök a Szovjetunióra, Nyikoláj éppen a legtöbbet szenvedett ukrán területek metro- politája volt. Tagja volt a német csapatok gaztetteinek kivizsgálására kiküldött országos bizottságnak, amely megállapította, hogy a sok egyéb borzalmas kegyetlenkedés között tüzelőfának vágták fel a kolhozparasztok szentképeit, templomokat alakítottak át kinzókamrává, másutt pedig istállóvá, szétzúzták a kegyszereket, szentképeket, oltárokat. A sok közül csak kiragadott példaként említjük meg, hogy romhalmazzá változtatták Isztra város 1654-ben alapított "Űj-Jeruzsálem« kolostorát, Sztárica város 16. században épült kolostorát és sok más műemléket jelentő egyházi épületet. Nyikoláj metropolita a sokat szenvedett vidékek látogatása közben ezt. írta: "A nyugati vidék több helyén nunk, hogy életünket megfosztja értékektől s tartalmatlanná teszi, hanem éppen megtölti új tartalommal. Nyolc vasárnapon át (10—17) hallunk arról, hogy akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította. A kegyelemből hit által való megigazulás fényét kell itt életünk valóságára vonatkoztatnunk. Nemcsak azt kell meglátnunk, hogy a kegyelemre mindig rászorulunk és hit nélkül nincs üdvösség, hanem azt is, hogy a hit által való megigazulásról szóló tanítás üres beszéd marad, ha Isten kegyelme és hitünk nem határozza meg mindennapi életünket, egész cselekvésünket, egymáshoz, sőt még az anyagiakhoz való viszonyunkat is. Ezeken a vasárnapokon újra meg kell tanulnunk azt, amit a reformáció kora átélt és tudott, de mi elfelejtettünk, hogy a hit által való megigazulás ügye nem tudós elmélet, hanem mindennapi életünk legfontosabb kérdése. A következő hat vasárnap (18—23) elmondja azt, amit Isten tőlünk kegyelmes cselekedetei alapján joggal elvár: Járjunk elhivatásunkhoz méltóan! Hányszor hangzik fel ilyesféle figyelmeztetés az Ujtestámentomban! Nyilvánvalóan szükségünk van rá, mért Isten kegyelmét szeretjük pihenő párnának használni, ügy gondoljuk, hogy megmaradhatunk a bűnben, mert Isten úgyis kegyelmes. Pedig Isten félreérthetetlenül követeli, hogy akiket gyermekeivé tett, azok járjanak új életben. Néhány rövid sző jelzi, hogy mit jelent új életben járni: szerc- tetben, munkában, megszentelt életben, hit harcában, megbocsátásban, két világ polgáraiként. Ebben az időszakban nem maradhat életünknek egyetlen területe sem, amely ne kerülne Isten életújulást követelő kegyelmének megvilágításába. Az utolsó négy vasárnap (24—27) összefoglaló témája: Célegyenest igyekezünk a felülről való elhívás jutalmára. A vég felé mutat, de megint azért, hogy Isten ítéletére gondolva még inkább nekifeszüliiink annak, amit Isten mai feladatként elénk ad. S ezzel az egyházi év második felének összefoglaló témája végső kiélezést kap. Ifi. Pröhle Károly személyesen volt alkalmunk megfigyelni ezt a hatalmas vallásos és hazafias felbuzdulást. A hivő lakosság azonnal a győzelemért imádkozott a templomokban, s a többi polgárral vállvetve, könyörtelen ellenállást tanúsított az ellenséggel szemben.« Az az egyház, arrtely hazájával együtt ilyen sokat szenvedett a háború folyamán, elsőként állt a béke megvédésére irányuló mozgalom táborába, s oda elsőnek Nyikoláj metro- politát küldte, a haladó pravoszláv egyházi hagyományok egyik legkiválóbb képviselőjét. Nyikoláj metropolita béke melletti állásfoglalása szoros összefüggésben áll azzal a teológiai eszmélődéssel, amely az egész pravoszláv egyház életében végbement, s amelynek gyümölcseként jelentkezik a haza és az emberiség nagy ügyeiben való keresztyéni részvétel követelménye. Ö maga ezt így fejezi ki: "A keresztyéneknek el kell hárítaniuk azt a kísértést, hogy az egyéni kegyesség szférájába zárkózzanak. A mai körülmények között minden világtól elvonuló és elzárkózó magatartás nem egyéb, mint a Gonosz biztatása a szabad garázdálkodásra. Ma éppen az az egyház feladata, hogy tudatosítsa a felebaráti kötelességek teljesítésének szükségességét a társadalommal, a hazával cs az egész emberiséggel szemben.« Nyikoláj metropolita élő hitből táplálkozó békeharca elválaszthatatlan a hazának és az egész emberiségnek való szolgálattól. A Szovjetunió egyházainak és vallási közösségeinek 1952-ben tartott nagy - béke- konferenciáján erre nézve ezt mondotta: • . » - , . , / ‘ f • "A szovjet népek morális egységének egyik tényezője az egyház hazafias összetartozása a szovjet néppel. Ml, hivő emberek részt veszünk hazánk életében és a békeharcban nemcsak munkánkkal és állami kötelességeink példás teljesítésével, hanem azzal is, hogy hisszük a jó győzelmét a gonosz felett, hisszük az igazságnak és a békének a végső győzelmét! Ez a hitünk hatja át törekvéseinket, amelyek legyőzik az emberi önzést, mert az önzés az oka mindannak, ami az egyik embert a másiktól elidegeníti. Az önzés hozta létre a társadalmi, gazdasági igazságtalanságot és az önzés a táplálója a háborúnak is. A békéért folytatott küzdelem minden vallás számára nélkülözhetetlen, mert csak így jöhet létre az az ember, aki küzd és dolgozik az igazságos életrendért.« A népek egymáshoz való közeledését és egymás melletti békés életét szolgálják a keresztyének akkor is, amikor imádkoznak a békéért: "A békéért való imádkozás a hívők hatalmas szellemi fegyvere, amely szabad, önkéntes egységbe fonja össze azokat, akik akár templomban, akár otthon imádkoznak Istenhez a békéért. Mert egyetlen cél, egyetlen kérés, egyetlen reménység érdekében kovácsolja össze a hívőket. A békéért imádkozó hívők egysége nagy erkölcsi erő, amelyből nagy biztonságtudat és a békéért való szorgos munka áldásai fakadnak.« Ennek az, áldott szolgálatnak a jegyében járja Nyikoláj metropolita, mint a Béke Világtanács tagja az országokat, Európában éppen úgy, mint Ázsiában és ennek a jegyében jön most Budapestre is a háborútól oly sokat szenvedett orosz egyház főpapja, a béke világszerte ismert egyházi harcosa. Ottlyk Ernő Az egyházi év második fele A koreai fegyverszünet felé A Béke Világlanács, ha az események az egész emberiség várakozásának megfelelően alakulnak, világtörténelmi jelentőségű és horderejű győzelem tudatában ül majd össze Budapesten. Koreában 1953. június 8-án, délután 2 órakor Nam ír tábornok és William K. Harrison altábornagy aláírták a hadifoglyok hazatclepitésére vonatkozó egyezményt. Két esztendeje folyó fegyverszüneti tárgyalások utolsó számottevő vitás kérdése oldódott meg ezzel. Az egész világsajtó úgy ír, felelős kormányemberek úgy nyilatkoznak, hogy még ezen a héten aláírhatják a koreai fegyverszüneti egyezményt. A világ népeinek hő óhajtása teljesül ezzel. A háború legizgalmasabb, legveszélyesebb és legszörnyűbb tűzfészke szűnik meg Koreában. A távolkeleti béke s ezen keresztül a világ békéje erősödik meg általa. Nem egyéb ez, mint a béketábor állhatatos küzdelmének nagy eredménye. Köszönhető ez a koreai nép hősies magatartásának és az egész emberiség iránti felelősségtudatának. Bizonyítéka a hatalmas kínai nép békeszeretetének. Hatalmas győzelme a Szovjetunió törhetetlen békeakaratának s mindezeken túl nem kis mértékben köszönhető egyszerű dolgozó emberek százmillióinak a földkerekségen, akik a legkülönbözőbb körülmények között, a legkülönbözőbb viszonyok között és a legkülönbözőbb politikai és világnézeti álláspontról hatalmas erkölcsi egységet alkottak a koreai háború megszüntetésének és a tartós béke megteremtésének érdekében. A Béke Világtanács küzdelmének és józan, igazságos célkitűzéseinek ragyogó eredménye a készülő koreai fegyverszünet. A varsói II. Béke Világkongresszus, mely a Béke Világtanácsot létrehozta, hirdette először, hogy Koreában meg kell szüntetni a háborút. A varsói II. Béke Világkongresszus ülése idején néhány hónapos volt a koreai háború s az egész emberiség feszült figyelemmel tekintett felé. Nőttön-nőtt a világ felháborodása az amerikaiak beavatkozása miatt és a világ minden táján értették az egyszerű emberek százmilliói, hogy a koreai háború, mint valóságos tűzfészek, lángbaboríthatja az egész távol- keletet, sőt az egész világot. A varsói gyűlésen a Béke Világtanács születésnapján hirdették ki hetven nemzet képviselőinek egységes állásfoglalásából a koreai békéért megindítandó világraszóló küzdelmet. Két esztendő sem telt el azóta s a Béke Világtanács budapesti ülésén, — már a koreai fegyverszünet felett örvendezhetünk. Népek és békeszerető embertömegek nagy győzelme lesz ez s hálásak vagyunk Istennek, ha az egyházak állásfoglalása is hozzájárult a békének ehhez a nagy eredménj’éhez. A Magyarországi Evangélikus Egyház megerősödve a békéért folytatott küzdelem szent meggyőződésében és a további küzdelem tiszta szándékaiban, ezekben a napokban együtt örül a világ emberiségével. A Magyarországi Ökumenikus Bizottság • nagyjelentőségű ülése A Magyarország! ökunémikus Bizottság június 5-én rendkívül jelentős ülést tartott, melyből kibocsátotta azt az üzenetet, amit az Egyházak 'Világtanácsa második világzsinatának kiadott anyagához hozzászólásként küldött a magyar protestáns egyházak nevében. Hírt adtunk már arról, hogy az Egyházak Világtanácsa 1954. nyarán az amerikai Evanstoneban tartandó második világzsinatának tanulmányi anyaga a múlt esztendő végén Magyar- országra érkezett, s ezt az anyagot a magyar protestáns egyházak elnökségei egy hetventagú tanulmányi bizottságnak adták ki, hogy ez a bizottság készítse el a magyarországi protéstáns egyházak hozzászólásait. Hírt adtunk arról is, hogy ez a hetventagú tanulmányi bizottság, mely nyolc albizottságra oszlott, hosszú, gondos előmunkálat után háromnapos konferenciát tartott, melyen elkészítette az evan- stonei nagygyűlés anyagához a magyar hozzászólást. A háromnapos tanulmányi konferencia eredményeit ezután egy szűkkörű egyeztető bizottság vizsgálta meg, most pedig ennek az egyeztető bizottságnak a keze alól kikerült végleges szöveget a Magyar- országi Ökuménikus Bizottság elé terjesztették. A csaknem öt óra hosszat tartó nagyjelentőségű ülés a beterjesztett jelentéseket elfogadta és elhatározta azok kiküldését az Egyházak Világtanácsa központjának, Genfbe. A német és angol szövegben kiküldendő magyar jelentés már fordítás alatt van. A főtéma és a hat altéma anyagához való magyar hozzászólás összesen körülbelül hatvan oldalt kitevő munkálat Az ökumenikus Bizottság ülésén dr. Vető Lajos püspök bibliaolvasása és imádsága után Bereczky Albert református püspök elnöki megnyitóját hallgatta meg. Az elnöki megnyitó kiterjedt az év elején, Párizsban tartott nemzetközi értekezletre is, melyet az európai együttműködés ökuménikus bizottsága rendezett s mely éppen ezen a párizsi gyűlésen változtatta meg nevét úgy, hogy az ökuménikus jelzőt nevéből elhagyta. Bereczky Albert püspök beszámolója után Péter János püspök tartotta meg mély benyomást keltő beszámolóját' angliai útjáról, ottani igehirdető körútjáról és a skót református egyház zsinatáról, melyen részt vett s melynek átadta- egyháza üdvözletét. A tanulmányi bizottságok munkájáról szóló jelentéseket olvasták fel ezután. A főbizottság jelentését »Krisztus a világ reménysége« címen Fekete Sándor esperes terjesztette be. A »Hit és Egyházalkotmányi« bizottság jelentését Bodonhelyl József, teol. tanár, az cvangélizációs bizottság jelentését Bé- keffi Benő esperes, a társadalmi kérdések bizottsága jelentését Török István teológiai tanár, a nemzetközi bizottság jelentését Kádár Imre sajtóosztályvezető, a faji kérdéseket tárgyaló bizottság jelentését Pákozdy László teológiai tanár, a laikus bizottság jelentését Finta István elnöki osztályvezető terjesztették be. A bizottsági jelentésekhez sok hozzászólás történt, melyeknek során evangélikus részről dr. Karner Károly teológiai tanár, Gyöngyösi Vilmos lelkész, dr. Pálfy Miklós teológiai dékán és Dezséry László püspök szóltak az előterjesztésekhez. Az ülést Bereczky Albert püspök zárta be. Itt említjük meg, hogy időközben a magyarországi Ökuménikus Bizottság evangélikus képviselőit egyházunk vezetősége új kiküldésekkel egészítette ki. Evangélikus egyházunk képviselete a Magyarországi Ókunémikus Bizottságban jelenleg a következő: Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, dr. Vető Lajos püspök, Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós Teológiai Akadémiai dékán, Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes. Kemény Lajos pesti esperes, Németh Károly Győr-Soproni esperes, püspökhelyettes, Várady Lajos budai esperes, Major Béla osztályvezető, dr. Fekete Zoltán egyetemi tanár, a Pesti Egyházközség felügyelője, Péter Lajos egyházi pénztáros, dr. Karner Károly teológiai tanár, ifj. Prőhie Károly teológiai tanár, Gyöngyösi Vilmos/' budapesti lelkész, Benczúr László püspöki titkár, dr. Ottlyk Ernő teológiai előadó. BOLDOGOK A BÉKESSÉGRE IGYEKEZIK (Máté 5:9)
