Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-03 / 18. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

ARCOK A BIBLIÁBAN

A TÉKOZLÓ

TV a négyarcú ember nem színész, -Lj nem alakoskodó, nem képmutató, még csak nem is betörő, hanem a hivő, Isten gyermeke, alki hazatalált. A négy arc egyikét minden emberen meg lehet figyelni. Tudatosan, vagy mit sem sejtve minden embernek viselnie kell az egyik arcot. De boldog az az ember, aki mind a négyet viselte már s a negyediknél kikötött.

Mielőtt azonban az arcról szólnánk, hadd vegyük szemügyre a szívet. Jeremiás próféta azt mondja róla, hogy nehéz kiismerni. S így is van, mert gonosz és mindennél csalárdabb (Jer. 17,9). Csalárd és kiismerhetetlen volta abban van, hogy nincs az emberhez kötve. Váratlanul és meglepetésszerűen, vagy megszokottan és rendszeresen kilép belőlünk, hogy máshová kalandozzék. Sokszor egészen kalandos messzeségeket kószál be. Az Ige azonban a szívét is leleplezi. Jézus azt mondja róla: Ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is.

Szíved helye 6zabja meg viszonyodat Istenhez s e viszony szerint változik az arcod. Vizsgáld meg mostani arcodat abban a tükörben, melyet Jézus a tékozló fiú példájával

állít eléd (Luk 15,11—32).

1

A z első arc a békétlen fiú arca.

Otthon van az atyjánál és a közös vagyonnak korlátlan ura ő is. Szolgák serege veszi körül, reggel atyjával együtt indulhat a szántásba, vagy aratásba, estére meghitten várja őket az otthon s a párolgó illatos vacsora. Vacsora után bátyjával és atyjával közösen vitatják meg a következő nap teendőit. De 5 csak félig van ott. Látja övéit, hallja is hangjukat, egy- egy 6zóval felel is nekik, ámde a szíve... a szíve az messze kalandozik. Ott jár az a távoli város fényes utcáin és benne lüktet a város mulatóinak forró muzsikája. Valójában atyjánál volt ez az ifjú, de békétle- nül, mert a szíve máshol és messze

csapongóit, ahol a kínosét tudta és 6Óvárogta.

7V/T ásodik arcát akkor öltötte magára a tékozló fiú, amikor szívének engedett. Otthagyta a szülői házat. Valami felséges érzés hatotta át. Szabadság és gáttalan lehetőségek kecsegtetik, ahogy a cirógató tavaszi szellőnek kalapot emel 6 a mozdulattal keze fejével súrolja zsebét, benne a -tömérdek pénzzel. Most boldog ő. Most elérte, amire vágyott. Mit törődik azzal, hogy cserébe atyjától kellett elszakadnia? Most bekövetkezett életében az az állapot, amikor távol van atyjától valóságban is és szívével is. Eszébe se jut, hon sajnálja az elválást. Beleveti magát az élvezetekbe és mindent, mindent megvalósít, amiről eddig csak titokban álmodott.

A zonban az atyától távol boldog élet csak ideig-óráig lehetséges. Beköszönt az ínség. Elhagyják barátai, elhagyják örömei, elhagyja jókedélye s nem marad mellette egyéb, mint a szükség. Annyira jut, hogy éhezik, üj dolog ez számára, mert odahaza ilyesmi nem létezett. Kifogyott pénzéből, nincs segítség. Aki segíthetne, az atyja, most nem barát, hanem messzi-messzi idegen. Közben egyre múlnak a napok 6 az ínség csak nagyobb, a nyomorúság disznópásztorrá teszi, de még a moslék is elérhetetlen számára. Bánatosan heye- részik a legelésző csorda mellett s ... akkor megy végbe nála a csoda. A szív, a csalárd 6zív, megint kilép belőle s ismét odamegy, ahol van a kincse. De most már nem a bűnök városa felé kalandozik, hanem haza, az otthon felé. Ez a tékozló fiú harmadik arca. Testével még ott fetreng az ínségben, és nyomorúságban, de a szíve már hazatalált.

S a tékozló fiú hazament. Az atyja úgy fogadta, mint a fe'.támadotíat, ■mint az elveszettet, aki megtaláltatott, aki visszaadatott. Ez a tékozló fiú negyedik arca. Valósággal is, szívével is otthon van ,az atyánál. Micsoda boldogság az, amikor megcsillan ujján az atya gyűrűje, s milyen édes és puha a háziszőt'.es_ gyo’.cs- gunya meleg érintése és jólllata s milyen más az a lakoma, melyet az atya készít számára!

A tékozló fiú történetének tükrében a te arcod is visszanéz read. Vájjon melyik a tiéd? Kétféle kiegyensúlyozott arc van. Az egyik az, amelyik teljesen hátat fordít az Atyának, ennek vége e'.őbb-utóbb a ősöd, a másik pedig az, amelyik teli örvendezéssel fordul az Atyához. Igazi boldog arc csak ez a negyedik. Az első és harmadik csak átmenet. Az ilyen arcú emberek boldogtalanok. Van olyan ember, aldnek szíve a templomok padjáról kalandozók szórakozások, örömök és kéjek felé, még hozzá egy egész életen át, mint ez a tékozló fiú bátyjának epés megjegyzéseiből kitűnik. Ö is szívesen vette volna öccse kalandjait, mert a végén érdemnek tünteti föl, hogy nem tette. Magában hordozza egy életen _ át miatta a keserűséget. — De éop úgy nem teljes élet az sem, ame'yik beletörődik atyátlan nyomorúságába és nem indul el szívének sóvárgása után. Tudja, hogy van jobb élet is, tudja, hogy atyja házában a béresnek is jobb dolga van, mint neki 6 mégsem tudja rászánni magát, hogy hazatérjem Inkább marad a csorda mellett.

Amikor tükörbe nézel, pillanattá!- vétel készül rólad. Most... most ilyen vagy, de ne féledd, hogy a négyarcű ember is te vagy s boldog csak akkor lehetsz, ha sziveddel együtt odamégy. vagy visszatérsz az Atyához!

Mohr Gedeon mengusovce-i lelkész (Csehszlovákia)

Az Evangélikus Élst munkatársai vidéki gyülekezetekben szolgáltak az egyházi sajtó vasárnapján

Nyíregyháza

hatalmas templomában í

Várady Lajos

esperes prédikált Isten sajtójáról,^ az igéről, amely bizonyságtevés Jézusról és egyben elhívás bizonyságtevésre.

— Van egy különleges bizonyságtevés Jézusról: az írás — mondotta a többi között. A Biblia befejezett írás, amely folyton hat reánk. A másik írás, az egyház sajtója, folyamatos és arról tudósit: hogyan hat a Szentírás reánk, gyülekezeteinkre. Arról tudósit, hogy az egyházban mi történik, mert ami történik, az mindig felülről való élet...

Este szépszámú gyülekezet jelenlétében sajtóünnepély volt a templomban, amely művészi műsorszámokban bővelkedett. Gáncs Aladár Vivaldi-Bach: A-motl versenymüvét és Pachelbel: C-dur toccatáját adta elő kitűnően. Megyer Lajosné nagy hatással énekelte Bach: Örvendj hív lélek című müvét. Közreműködött a vegyeskar Gáncs Aladár vezénylésével. Smid Lehel pedig Várady: Csak könyv... c. versét szavalta. ,

Várady Lajos esperes előadásában először arról szólt, hogy az egyházi írók, szeretik azokat, akiknek Írnak s cikkeikkel kapcsolatot teremtenek sok ezer olvasó között. Szóit a sajtó hatásáról, eredményeiről, majd sorra vette az Evangélikus Élet minden rovatát és rámutatott arra, hogy ezek milyen szolgálatot teljesítenek.

— Egészen természetes, hogy az Evangélikus Élet a béke ügyét szolgálja — mondotta. Ezzel is kapcsolatot teremt az egyház tagjai és a világ sok millió élő embere között, akiket ugyanaz a vágy tölt cl: az élet megtartása és növekedése.

Az ünnepély keretében

I

Endrefíy Zoltán

lelkész tartott írásmagyarázatot: »Keli, hogy nyitott szívvel éljünk a világban, amely békesség után kívánkozik. Minden újjáalakulás azért van, hogy mi is újjá legyünk, Isten népévé, hogy békességben éljünk, szolgáljunk és harcoljunk. Ezt a munkát hadd végezze el Isten az élő igén és a sajtón keresztül.«

A sajtó-vasárnap minden szolgálata ébresztgette a gyülekezet tagjaiban a felelősséget és erősítette az áldozatkészséget egyházunk sajtója javára.

Pipa

A pápai gyülekezetben Koren Emil

budapesti lelkész végezte a szolgálatot. Gyurátz püspök egykori gyülekezete ismeri a bizonyságtétel örökségét. Nem csak a templom előtti mellszobor,

hanem a szívekben hordozott emlék és méltó papi utódok is hordozói ennek. Az állandóan igen jó tempiomlátoga- tást tanúsító gyülekezet ezalkalommal is megtöltötte Isten házát.

»Különös láncolatról szól a mai ige — mondotta igehirdetésében Korén Emil — amelyben névtelen tanítványok tanúskodnak János bizonyságtételéről, aki viszont a Krisztusról beszélt. Generációk választják el ezeket az embereket Jézus i Krisztus földönjárásától. Nem arra hivatottak, hogy János szavában az emlék helyességét ámenoz- zák. Ezek az emberek körülnéztek a világukban, felmerték feladataikat, s úgy tapasztalták, hogy a Jézus Krisztusba vetett hittel helyt tudnak állani. Mindennapi életükben táplálkoztak Krisztusból és rájöttek, hogy igaz János szava: ö kenyér. Belőle éltek hát s helyt álltak. Erről vallanak.

Egyházi sajtónkban is ebbe a vallomás-sorozatba törekszünk bcál- lani, mert mi is körülnéztünk a világunkban, felmértük feladatainkat, s úgy tapasztaltuk, hogy aki Jézus Krisztusra néz, benne hisz és benne éf, az tud helyt állani becsülettel és eredménnyel a mindennapi életben.«

Istentisztelet után a presbiterek és érdeklődők visszamaradt csoportja előtt Koren Emil felolvasott írásaiból s elbeszélgetett az egyházi sajtó kérdéseiről. Ennek keretében a gyülekezet lelkésze és felügyelője meleg szavakkal méltatták az egyházi 6ajtó hasznos szolgálatát és buzdították a híveket az olvasásra és támogatásra.

Este Mihályi)ázán zsúfolt templomban prédikált a vendég lelkész, ahol istentisztelet után különösen élénk beszélgetést folytatott a hívekkel az Evangélikus Életről.

Kiskörös

Amerre á szem ellát, á vasút mellett az Isten gondviselő Ígéretét látja az ember: szárbaszökkenö vetéseket virágzó gyümölcsfákat. A kék ég is Ígéretesen ragyog, szikrázva süt a nap, és az egész világ az Isten szereiét hirdeti, — kezdi el beszámolóját kiskőrösi útjáról

Rédey Pál

budapesti leikész. Az Evangélikus fiiét felkérésére, mint munkatárs utazott Kiskőrösre, hogy az általános sajtóvá-' sárnapi szószékcsere keretében hirdesse ott az igét.

Amilyen ígéretes volt a világ útiközben, olyan Ígéretesnek találtam a gyülekezetét is — folytatja tovább. Több mint másfélezrcn vettek részt azon az istentiszteleten, amelyiken prédikáltam, és a többi igehirdetési alkalmakkal együtt legalább háromezer evangélikusnak szólt Isten igéje ezen a

vasárnapon. Öt lelkész végzi szolgálatát hűségesen a gyülekezetben.«

Az igehirdetést éber figyelemmel hallgatta a gyülekezet.

»Az emberiség történelme Isten az emberért végzett munkájának és cselekvésének a területe. A történelem eseményeiben Isten valósuló terveit ismerjük fel a Szentlélek útmutatása nyomán.

Az egyház hivatása, hogy hirdesse és írja amit Isten Krisztus előtt és Krisztusban cselekedett az emberért, és amit Isten, azóta ts, ma is és mibennünk is cselekszik. A mi egyházunk ma Istentől ugyanazt a parancsot kapja, mint egykor fizsaiás: Vedd é« írd! Ezt a mun* kát végzi el egyházunk sajtója.

A mi egyházunk azonban csak akkor felelhet meg igazán ennek a parancsának, ha a gyülekezetek és minden evangélikus ugyanolyan lélekkel teljesíti Isten felszólításának másik oldalát: Vedd és olvasd! Legyen naponkénti táplálékod, biztasson munkádban, ébresszen hitre és indítson szeretette. Leg jen az asztalodon és a kezedben Isten írott igéje és igéjének írott hirdetése. Isten terve és akarata az, hogy a nyomtatott betű téged is erősítsem, vezessen, neked is elmondja Isten ígéreteit és téged is hitre indítson ezek iránt az ígéretek iránt. Azt akarja, hogy egyházunk igehirdetése és sajtója eszköze legyen az ö ígéretei valóra- válásának tebenned, az egyházban és az egész emberiségben« — mondotta a többi között Rédey Pál lelkész.

Az istentisztelet után a gyülekezet csoportokba verődve beszélgetett. Itt is, olt is újra szó' esett az egyház sajtójáról. Szeretette! beszélgettek az emberek egyházunkról, egyházunk munkájáról és sajtónkról.

Rédey Pál útjáról visszatérve, örömmel hozta magával az üzenetet: egyházunk sajtója számára az a gyülekezetek ígérete, hogy szívesen fogadják szolgálatát, szeretik, segítik, mert tudják, hogy Isten eszköze és Ígéreteinek hírvivője.

A törvény Krisztushoz hajt

A mennyek kapujában Mózes így fog rám várni szigorú arccal:

— Betöltötted a törvényemet?

így fogok válaszolni:

— A törvényedet jól ismerem. Tarkón ragadott s úgy meggyötört, hogy nem tehettem mást, Krisztushoz menekültem. Benne megtaláltam a tör• vény betöltését.

— Helyesen értettél engem — fog válaszolni Mózes. A törvény Krisztus, hoz hajt, Köztünk maradjon, in magam is körülbelül így jutottam ide.

Luther.

Népünk szoros egységben lelkesen jelöli országgyűlési képviselőit

Dr. Vető Lajos püspököt a Magyar Tudományos Akadémia jelölte a Magyar Függetlenségi Népfront listájára

Országszerte tovább folynak a képvl- selőjelölö gyűlések. Mindenütt népes gyűléseket tartanak, ahol nemzetünk és társadalmi életünk vezetői számolnak be az országépftés eddigi eredményeiről, és vázolják azt a jövőt, amely elé a szocializmust építő Magyar Nép- köztársaság népe halad. A tömeggyű- lések tudományos testületekben, üzemekben, falvakon és városokban jelöléseket tesznek a május I7-én megválasztandó új országgyűlés képviselőire vonatkozóan. Sok helyen a képviselő- jelöltek Is felszólalnak. Népünk a legjobb dolgozókat, a tudományos, művészeti, ipari és mezőgazdasági élet élenjáró dolgozóit és kiváló képviselőit jelöli képviselőinek. A képviselőjelöltek között egyházi személyek is vannak, jeléül annak, hogy a Magyar Függetlenségi Népfront és népünk megbecsüli egyházaink szolgálatát és különösen a békéért folytatott küzdelmét.

Dr. Vető Lajos evangélikus püspököt a Magyar Tudományos Akadémia jelölte képviselőnek. A Magyar Tudományos Akadémia első képviselőjelöltje Rákosi Mátyás, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának Elnöke, második jelöltje pedig Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus.

A Magyar Tudományos Akadémia dsztermében tartott gyűlés lefolyásánál a Magyar Nemzet április 2l-i száma dr. Vető Lajos püspök jelölésére vonatkozóan így számol be:

»Sasvári Lászlóné Vető Lajost, az északi evangélikus egyházkerület püspökét az Országos Béketarács tagját javasolta harmadik képviselőnek.

Vető Lajos békeharcával jántlt hozzá ahhoz, hogy egyre szépülő életünket és boldogabb jövőnket megőrizhessük, gyermekeink és a magunk számára.«

Sasváriné javaslatához Tolnai Gábor akadémiai levelező tag csatlakozott. Kiemelte, hogy Vető Lajosban annak a regi hagyománynak a folytatóját látja, aminek oly sok példáját lehetne idézni a XVI. sz. magyar történelmi harcaiban. amikor a protestáns papok szembe szálltak a feudalizmussal és a nép ügye mellé álltak. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a javaslatot.«

Hajdűhadházon és Hajdű-Bihar megyében több helyen Péter János református püspököt, a Béke Világtanács tagját jelölték képviselőnek.

Protestáns püspökeinknek megbecsülése mély örömet okoz egyházainkban.

Szombat esti közös imádságunk

ÉNEKLŐ EGYHÁZ Zsolt. 08.

A Szentlélek az Egyház tagjait szünet nélkül éneklésre készteti azáltal, hogy az igében, — de a világban is —, állandóan reávilágít Isten csodadolgaira, melyeket az Ö népével cselekszik. Reámutat Isten legnagyobb csodájára: Jézus Krisztus halála és feltámadása által szerzett szabadításra, továbbá a Gondviselő Isten csodadolgaira: kenyérre, otthonra, családra, munkánkra, hazánkra.

A Szentlélek nemcsak éneklésre, hanem Isten csodadolgainak elfogadására is késztet. Valóságos hit nélkül ugyanis csak siránkozni lehet, nem pedig énekelni. Az ajándékul kapott hit viszont nem nyugszik és nem henyél; hanem beszél, énekei, dolgozik. Énekelve cselekszi egyházunkban és hazánkban a jót.

Nagyon jó dolog a Jézus Krisztusban megvidámított szív éneklése. Mert az ilyen hitből fakadt éneklés elűzi a kísértéseket, gonosz gondolatokat és minden aggodalmat. De arra is alkalmas, hogy az embereket gondtalan hitre, vidám szívre és hasznos munkára serkentse. »Rá kell kapatni és állandóan szoktatni az ifjúságot erre a művészetre, mert ez hasznavehető embereket nevel« — mondja Luther.

A zsoltáríró az utolsó versekben az egész teremtettséget közös őrömre és együttes éneklésre hívja fei: a hegyeket, folyókat, tengereket és az egész világot. Ök is élvezhetik ugyanis, ha az Úr felállítja,a,,földön az Ö áldott békeországát.

VALLJUK MEG, hogy azért nem tudunk új éneket énekelni, mert a szívünk régi, meg nem szabadított szív.

ADJUNK HALÁT, hogy a Szentlélek mindig éneklésre késztet bennünket és megmutatja nekünk az élet nagyszerű 'tényeit hazánkban és egyházunkban.

KÖNYÖRÖGJÜNK, új szívért, mely boldogan dicséri Istent Jézus Krisztusért, a megvidámító ige hirdetéséért, az anyaszentegy- háziért, hazánkban folyó jó munkáért, a nemzetek közötti béke cnunkálásáért.

B I B L I A-O LVA S Ó

Május 3. Vasárnap. Zsoltár 7:9. Júdás 24—25.

Istené az ítélet, de övé a kegyelem is! Megőriz a bűntől s feddhetetlenségben állít maga elé engem, akiben csak feddnivaló vanl Ezért övé a dicsőség és magaszitalás is!

(Olvasd még: És: 42:10—16. — Kol. 3:12—17.)

Május 4. Hétfő. Hós. 10:12. — Fii. 3:8—9.

»Ideje keresnetek az Urat*, ez a sürgetés mindannyiunknál mindig időszerű! Nagyon kényelmesek, ráérőek vagyunk, amikor az Ür kereséséről van szó! Amikor aztán a keresőre rátalál az Ur, ott új élet, új szántás, vetés és aratás kezdődik!

(Olvasd még: Ef. 5:8—14. — Kol. 3:18—54:1.)

Május 5. Kedd. I. Sim. 1:17. — I. János 5:14.

Emberektől kérni valamit legtöbbször kínos, kellemetlen dolog. A kérés nehezen jön ki szánkon, kétszer is meggondoljuk, egyáltalán előálljunk-e vele! Van azonban örvendező kérés is! Isten gyermekei örvendezve kérhetnek Atyjuktól! Miért? Mert az ö akarata szerint kérhetnek s mivel tudhatják: így bizonnyal meghallgat!

(Olvasd még: János 6:66—69. — Kol. 4:2—6.)

Május 6. Szerda. Zsoltár 68:21. — I. Kor. 15:26.

A halál ellenségem! S az ellenséget nem tanácsos alábecsülni, például így: a halál csak álom! A vigasztalás nem a halálban van, hanem az én Uramban, aki megszabadított tőle! Húsvét óta a halál megvert ellenség! De még van és árt! Addig, amíg Jézus a megvert ellenséget véglegesen el nem törli. Az új égben-föidön nem lesz többé halál!

(Olvasd még: Lukács 19:29—40. — Kol. 4:7—18.)

Május 7. Csütörtök. Zak. 13:1. — I. Ján. 1:7.

De egy csepp véred, Jézusom, s öt mélységes szent sebed megszerzi én gyógyulásom, énekeljük egyik bűnbánati énekünkben (322, 6. vers). De ez a csepp vér a golgothai kereszten ontatott bünainként s csak azoknak gyógyulás, akik hittel alatta állanak.

(Olvasd még: Mt. 21: 12—17, Náhum 1:1—8, Ján. 4:16—18.)

Május 8. Péntek. Zsoltár 147:15. — II. Tim. 2:9.

Két drága vigasztalás! Az Ige minden korlátnál és akadálynál erősebb! Isten igéje fut! Gyorsan terjed.

(Olvasd még: II. Tim. 2:8—13. — Náhum 1:9—14. — Jel. 3:19.)

Május 9. Szombat. Ezékiel 37:5. — János 3:6.

Isten Szeretteikét nemcsak ígéri, hanem küldi isi Pünkösd óta ebből élűnk, helyesebben Általa élünk! Hogry sokszor nagyon nyomorultan s szűkösen, annak bizonyára az az oka, amiért ritkán kérjük s gyakran pltogatjuk az életet teremtő Lelket!

Welt!er Ödön