Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-05-03 / 18. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. MÁJUS 3. Komolyan koll vennünk, hogy: , ,ha küzd is valaki, nem koronázíatik meg, ha nem szabályszerűen küzd“ — mondotta Péter János református püspök a liszavidéki egyházkerület közgyűlésén A tiszántúli református egyházkerület 1953 április 23-án, Debrecenben tartotta rendes közgyűlését. A közgyűlésen jelen voltak D. Bereczky Albert és Kiss Roland, a református egyetemes konvent és zsinat elnökei, az evangélikus egyház képviseletében Dezséry László püspök, az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Veres Pál alosztályvezető és Papp László. Jelen volt Hajdu-Bihar megye tanácsának elnökhelyettese, Debrecen város tanácsának elnökhelyettese és az Állami Egyházügyi Hivatal Hajdu-Bihar megyei megbízottja is. A 73 tárgysorozat! ponttól álló hatalmas egyházkerületi közgyűlés mind jelentőségében, mind méreteiben tÜK- rözte a leghatalmasabb magyar protestáns egyházkerület jelentőségét és 6Úiyát. A több mint egymillió reformátust magábafoglaló egyházkerület, amelyet az 1952 őszén tartott református zsinat még csak növelt azzal, hogy a volt tiszáninneni egyház- kerületet betagolta a tiszántúli egyházkerületbe — ezen a közgyűlésen éppen a zsinati törvény által teremtett helyzet alapján »Tisza- vidéki Református Egyházkerületére változtatta nevét. A közgyűlés PÉTER JANOS püspök püspöki jelentésével kezdődőit, melynek részletekben való felolvasása is három órán keresztül kötötte le a feszülten figyelő, rendkívül népes közgyűlést. A nagyszabású püspöki jelentés nyomtatásban -is megjelenik s még alkalmunk lesz beszámolni róla. A püspöki jelentés legjelentősebb része, a magyar református egyháznak és a magyar protestantizmusnak nemzetközi ökurriénikus szolgálatairól, szól. Benyomást kettő összefoglalása volt ez mindannak :az erőfeszítésnek és jó szol-» gálainak,- amit -egyházaink- az elmúlt másfél esztendőn keresztül a világ- keresztyénsóg hivatalos fórumain, világgyűléseken s különböző üzenetek és személyes építkezések formájában teljesítettek. A püspöki jelentésnek ez a része így fejeződik be: »Megcsonkítanánk az Ür Jézus Krisztussal történő közösség gyakorlását. ha nem éreznénk együtt a ma élő egész emberi nemzetséggel közös sorskérdéseikben. Együtt érzünk és az a reményünk, hogy együtt is fogunk érezni s szolgálatunkkal olyan döntéseket fogunk munkálni, amelyek a lehető legtöbb ember javát szolgálják.« A belső egyházi kérdések felé*fordulva, Péter János püspök hangsúlyozta, hogy: »Sürget bennünket a feladat, hogy amit a testvéregyházak felé mondunk, azt tulajdon házunkban is, ,a mi hitünk. cselédei’ között is minden eddiginél következetesebben érvényesítleíilé *• Ebben az összefüggésben különösen kiemelkedő eseményként üdvözölte a legutóbbi református esperest konferenciát. Megemlékezett arról, hogy ennek a konferenciának főelőadását Győry Elemér dunántúli püspök tartotta: »Győry Elemér püspöktestvérünk elemezve egyházi életünk legújabb fejleményeit, rámutatott arra, hogy szektás áramlatok jelentkeznek. többfelől a gyülekezeti éleiben, amelyekkel behatóan kell foglalkozni.« »Az egyháznak kötelessége, missziói munkáját, teológiai és egyházkormányzati szempontból megvizsgálni, tekintettel arra, hogy mind többen és többen tapasztalják, hogy a szektás szellem egyházunk belső éleiének demo- raiizálását és ugyanakkor szolgálatunk hitelvesztését ideái elő« — mondotta akkor Győry Elemér püspök. »Olyan -kérdésnél vagyunk, amelynél az egyház ‘hitéletének teológiai tisztasága és gyakorlatának hitbeli engedelmessége van kockán. A teológiai tanítás tisztaságát és integritását egyházunk minden munkaterületén az ó- és újszövetségi teljes kijelentés fényében, hitvallásaink útmutatása szerint minden veszély ellen védenünk keik mégpedig úgy, hogy saját szolgálatunkban a hit éberségével őrködünk a felett, hogy igehirdetésünkben és szolgálatunkban maradéktalanul érvényesüljön az egyház hivatalos tanítása és állásfoglalása. Azzal a veszéllyel állunk szembén, hogv eigy megcsonkított, tehát meghamisított evangéliumra hivatkozva, csonkult teológiával, csonka egyházfogalommal, "csonka' embérfogalofnmal és csonka viláigfogalommal egyesek rombolják a gyülekezetek életét. Nem néztünk még mindig eléggé szembe azzal a hazugsággal, hogy a Bethánia Egylet önmaga felosztását ómként kimondó gyűlése és határozata után is maradtak olyanok, akik látszólag a református egyház keretébe tartozónak, de valójukban magukat be- thániásoknak tekintik és ilyen gyakorlatot is folytatnak. Ezzel a hazugsággal nem mehetünk tovább, mert ez a hazúgság erkölcsileg rnumhnt A hazúnsáenak ilyen lelkülete tudja a hamis pietizmust, egyházellenes, népellenes, államellenes, békeellenes indulatok és tevékenységek leple- zőjéül terjeszteni. Az egyháznak az a feladata, hogy az -ilyen romlással szemben a teljes evangélium, a teljes hit, a teljes magértés, az engedelmes újjászületés, az engedelmes megszentelődésre törekvés igéjével, igényével, tanításával és szolgálatával lépjen fel.« A püspök ezután visszaemlékezett arra, hogy az egyházkerület másfél évvel ezelőtt tartott központi ülésén már tárgyalták a református egyházat bontó 6zektás tanítás és magatartás kérdéseit, majd kijelentette: »Hamis minden olyan lelkűiét, magatartás, amely akár frakciók, klikkek, különböző fedőszervek mögé rejtőző akciók, az egyházközségek pénzkezelésétől elkülönített pénztárak fenntartásával, a feloszlás látszata mögött név nélkül, a hibás tulajdonságok illegális fenntartását élteti. * Komolyan kell vennünk, hogy »ha ’ küzd is valaki, nem koronáztatlk meg, ha nem szabályszerűen küzd«. Az egyház elveszti az ige és Szentlélek ajándékait, ha a hamisság lelke terjengésével szemben nem bontja ki az ige teljes fegyverzetét. Őrhelyünkön mindenütt szembe kell fordulnunk a hamisság lelkének minden ^megtévesztő kísérletével szemben. Most tehát megszüntetjük azt, aminek önmagától is meg kellett volna’ szűnnie. A bethániás jelleg kérdése nem azon fordul meg, hogv ki 'volt valaha a Bethánia.Egylet tágja, hanem azon, hogy lói képvisel csonkított, és meghamisított evangéliumi tévtant, egyház- eüenességet, ■ emberei lenességet, tár- 6adalomellene6ségeit leplező és ápoló álpietizmust. Aki ilyet képvisel, be- thániásnak minősül akkor is, ha sohasem'voít az egylet tagja, viszont aki eljutott az ige teljesebb és engedelmesebb ismeretére, építően szolgálhat, mégha korábban bethániás jellegű volt is.« Péter János püspök jelentése a továbbiakban az egyházi élet minden vonatkozására gazdagon kiterjedő beszámolót és eflvi-fejtegetést nyújtott. Ezután DEZSÉRY LÁSZLÓ evangélikus püspök üdvözölte az egyházkerület közgyűlését a Déli és Északi Evangélikus Egyházkerületek nevében s válaszolt a Péter János református püspök által felvetett fontos kérdésre. Többi között a következőket mondotta: > A mi protestáns életűnkben az egyházkerület — meggyőződésem szerint —az egyház legfontosabb műhelye. Azért, mert ez az a pont, ahol a gyülekezet rendszeresen és gyakorlatiasan találkozik az egyházi vezetőséggel. A felszabadulás után eltelt időszakban mindkét történelmi protestáns egyházunkban szorosabbá lett az egyházi vezetőségnek a gyülekezetekkel való érintkezése s ez oiyan eredményesen bontakozott ki, amint pl. a most elhangzott püspöki jelentésből i6 látható. Az a hitbeli és magatartásbeli egység, amely a tiszántúli református egyházkerületben, de a többi magyar protestáns egyházkerületben is kialakult, azt a csodát is meghozta. Hogy nemcsak a református egyház önmagában és nemcsak az evangélikus egyház önmagában. hanem az egész magyar protestantizmus is együtt az egész egyházi életet befolyásoló hitbeli és magatartásbeli egységben él. Van azonban az elhangzott püspöki jelentésnek egy része, amihez engedtessék meg, külön is hozzászólnom, éppen egységünk alapján. Egyházainknak hitbeli és magatartás-béli egységén még van egy rés, amely a kii nem mun- káltságból és az önbírálat megfelelő kimondásának hiányából támadt. Ez a pont éppen a kegyesség kérdése. Hitben történt meg egységes döntésünk, a mi országépítésünk nagy dolgaiban, a -béke ügyében, az egyház és a hívek belső megújulásának kérdésében. Ez a hitbeli d ön lés egyházainkban valóban magatartásbeli egységet is jelent. A hívők és a gyülekezetek kegyes- ségi élete azonban az a pont, ahol még nem járt át minden szivet s allot még nem befolyásolta az egész keresztyén magaviseletét ez a hitbeli és magatartásbeli egységünk. Gyülekezeti csoportok vallásos szokásai és megnyilvánulásai az a terület, ahol ez az egység még nincs meg. A-y kegyesség a keresztyén etetnek az a legbelsőbb pontja, amihez nagyón bonyolult hozzányúlni. De sem a magán kegyesség vonalán nem nyugodhatunk meg, sem olyan »csoport-keresz- tyónség« vonalán, amely a maga felelősségére esküdően akar keresztyén lenni, függetlenül attól, amit a két történelmi protestáns egyház jelent. Azt hiszem, ezen a' bonyolult ponton sok megvizsgálni valónk van. De azt is hiszem, hogv ezen a bonyolult ponton is világos látásunk és döntésünk lehet. Egészen bizonyos, hogy a magyar történelem általunk is befolyásolt szakaszán, a reformáció óta minden időkben világos képe volt az embereknek, a nem-protestáns magyar embereknek is arról, hogy mi a magyar kálvinizmus hitben és kegyességben. Ugyanígy világos kép volt történelmünk minden szakaszán a felől is, hogy mi a magyar Iutheránizmus. Nem szaA MUNKA ÜNNEPE A világ dolgozói nagy lelkesedés sei készülnek a munka ünnepének: május elsejének megünneplésére. Ez a nap a dolgozók nagy ünnepe szerte a világon. Az ünneplések mindenütt kifejezik a munka szeretetét és megbecsülését.- Ez az ünnep egyben világ szerte hirdeti a dolgozók összetartását és megbonthatalan közösségét. Önmagát becsüli meg minden dolgozó ember, amikor ünnepli a munkát, amire tudását, szorgalmát, és erejét fordítja, s amely földi jólétünk és békénk biztosítéka. tHazánk dolgozó népe is hatalmas lelkesedéssel készül a munka ünnepének, a kilencedik szabad május elsejének méltó megünneplésére. Ezen a na pon büszke örömmel tekintünk vissza a felszabadulás óta eltelt évekre. Büszkén nézzük azokat a hatalmas eredményeket, melyeket elértünk, és szilárd reménységgel tekintünk a jövőbe, hogy még hatalmasabb feladatokat oldjunk meg hazánk és népünk további felvirágzása érdekében. Mi is, mint egyház, együtt ünnepiünk hazánk dolgozó népével. Az ige alapján valljuk, hogy a munka Isten rende ése, és arra való, hogy az em- berlség javát szo gáija. Ezen a napon hálát adunk Istennek, hogy megáldotta dolgozó népünknek a felszabadulás óta végzett munkáját és imádkozunk azért, hogy áldja meg további munkánkat is. üzenetváltás egyházunk és a Németországi Egyesült Lutheránus Egyházak Egyetemes Zsinata között Németország evangélikus egyháza, mely »A Németországi Egyesült Lutheránus Egyházak« néven (VELKD) magába foglalja Nyugat- és Kelet- Németország evangélikusait, Berlinben tartotta egyetemes zsinatát. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnökségé Mihályt) Ernő egyetemes felügyelő, dr. Vető Lajos püspök, valamint Dezséry László püspök aláírásával üzenetet küldött a német evangélikus zsinatnak. Az üzenetben testvéri szeretettel köszöntöttük a német evangélikusok egyetemes zsinatát s kértük őket, hogy »a fontos egyházi munka közepette ne hagyják figyelmen kívül a mi életünknek döntő -kérdéseit, mivel hogy az az egyháznak, különösképpen pedig a tiszta i ge egyhá zárn-a k i fel ada t a és ’.eh e- tösége van arra, hogy segítséget nyújtson a világ nagy életkérdéseinek megoldásában.« »A Németországi Lutheránus Egyházak Egyetemes Zsinata nem zárkózhatik • el Németország feladha- tatlan egysége é6 av.iligbéke égető kérdése elől. »Ezután- üzenetünk emlékezetbe idézi egyházunk 1953. március 4—5-én; tartott zsinatából - a Lutheránus Világszövetséghez és az Egyházak-Világtanáesához -küldött üzeneteinek német vonatkozású részét,..majd így folytatódik: »Németország egységének kérdése a legszorosabb összefüggésben van a világbéke kérdésével, mivel a német egység világbéke nélkül és világ-béke német egység nélkül elképzelhetetlen. Németországnak és a német népnek eme egységéért és ez által a világbékéért is sokat tehet a Németországi Egyesült Lutheránus Egyházak Egyetemes Zsinata. Ezekben, az életbevágóan fontos kérdésekben, mi mint egyház egyek vagyunk német- országi hittestvéreiinkkel.« Üzenetünk a továbbiakban a világbékéért való felelősségteljes megnyilatkozásra hívja- fel a német evangeliikusok zsinatát ’és Isten gazdag áldását kívánja a zsin.it munkájára és döntéseire.« A Németországi Egyesült Luther:)-, nU5‘Egyházak Egyetemes Zsinata táviratban küldött válaszüzénétet egyhid zunknak.. A .távirat igy .szól: - - • . »Kedves testvérek a Jézus Krisztusban! A ti 1953. április 11-én kelt, szavaitok nekünk nagyon jólestek. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy.5 minket, németországi lutheránusokat, keletről és nyugatról egyáéges tanácskozásra Berlinbe összegyűjtött. Gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket a Krisztusban való békének és azé világon való békének szenteljük, amiért kérjük is Istent. A Németországi Egyesült Evangélikus Lutheránus Egyház Egyetemes Zsinatának elnöke.« bad tehát megtörténnie. ; hogy_ j a magyar protestáns cgyháztöriérie- iemnek ez az összbenyomása, ez az egységes • képe a mi egyházainkról megváltozzék. Nem szabad megtörténnie, hogy azt a hitvaliásos és történelmi magyar kálvinizmust és lutheránizmust, valami újfajta vallásos formák lényegesen befolyásolják és színtelenítsék. Egyházaink kegyességben való egysége természetesen olyan kérdés, amiben nem lehet arra törekedni és nem szabad megengednünk, hogy a két egyház kegyessége valami új *evangéliumi«-nek nevezett hangulatban összemosódjék. Azon keli dolgoznunk, hogv a történeten és hitvallásos kálvinizmus, másfelől pedig a történelmi és hitvallásos Iutheránizmus erősödjék bennünk és mutatkozzék meg gyülekezeteink és híveink kegyességi életében. A történelmi és hitvaliásos kálvinizmus és Iutheránizmus kegyessége természetesen differenciált marad, de ez nem fogja sérteni egyházaink hitbeli és magatartásbeli egységét. Ha ezen a területen rendet akarunk teremteni és nyugodt fejlődést akarunk előkészíteni, akkor azt az irányzatot kell felvennünk, hogy mindkét egyházban a történelmi és hitvallásos kegyesség hagyományait keresi és formálja lovább. . Ez a néhány szavam nem e!ég arra, hogy közös tennivalóinloat kifejtsem. De kijelentem, hogv a mi szívünk mélyén is visszhangzik Péteir János református püspök -idevonatkozó 6zav,a. Felfigyeltünk az országos református, esperest konferenciára is és - kijelentem, hogy evangélikus egyházunk olyan módon akar segítséget nyújtani a református egyháznak, hogy a magunk portáján is felvetjük ezt a kérdést. Kijelentem továbbá, hogy a magyar evangélikus egyház akkor, amikor a magyar református egyház ezt a kérdést jelentőségéhez mért komolysággal. gyakorlatiasan is felvéti, vagyis amikor útját állja azoknak, akik a református egyház kegyességét, hitbeli és magatartásbeli egységét rontják — nem fog segítséget nyújtani olyan embereknek. akik most talán az evangélikus egyházban keresnék még új helyüket azért, hogv a magyar protestantizmus hitvallásos és történelmi kegyességét ezután ott rontsák. A református egyetemes konvent nevében D. BERECZKY ALBERT püspök beszélt. Kiemeltei a protestáns egyházak nagyszabású nemzetközi szolgálatának kérdéseit, hangsúlyozta, a református egyház belső egységét s meleg szavakat mondott a magyar református . és magyar evangélikus egyj ház együttműködéséről.' , Délután a debreceni nagytemplomban D. Bereczky Albert és Péter János püspökök szolgálatával 47 református lelkészt szenteltek fel hatalmas gyülekezet előtt. „Azért aki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak“ (Jakab 4,17) „Nem szabad megtörténnie, hogy a hitvallásos és történelmi magyar kálvinizmust és lutheránizmust í valami újfajta vallásos formák lényegesen befolyásolják és szintelenítsék"
