Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-04-19 / 16. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

j

élő viz

„JÉZUS ÉL, ÉN IS VELE...“

Még lelkűnkben zsonganak húsvit diadalmas hangú énekei, még bennünk visszhangzanak a győzelmet hirdető húsvéti igék. De vajion életünkben is meglátszik-e húsvét öröme, diadala?

Mit is jelent az új élet? Sokféle változata van ennek az óembernek. A cégéres gonosztevőktől az ú. n■ vallásos és erkölcsös emberekig és azokon túl a szentekig gazdag skáláját látjuk az óemberi indulatoknak. De a bűnök ez elképesztően sokszínű változata mellett a gyökérnél azonosak: »Mindnyájan, elhajlottak!* Ha valaki elengedte az atyai ház ajtójának kilincsét, egyformán a küszöbön kívül van. S mi húszra, ha már bűnbánóan ott vezekel a hqz előtt, csak éppen nem találja az ■»ajtóté (János 10 9), akin keresztül beléphetne az atyai hajlékba.

Iga lehet valaki hivő keresztyén is, sokat tudhat Krisztus felől, szeretheti is az Urat, még sincs húsvétja, öröme, új élete. Hány embert fellelkesit Jézus tiszta tanítása, szavainak ereje, hányat elbűvöl eszményien tiszta, büntelen élete és elismerik Róla: ember így még nem szólott, nem cselekedett. Csak éppen új életet nem kapnak Tőle, így saját életükben marad minden a régiben.

Vannak azután, akik eljutnak vele ti nagypénteki keresztfáig, látják fenséges halálát, ártatlan vére hullását. Még azt is elhiszik, hogy mindez miattuk, érettük történt. Mégsem újul meg életük-mindennek látásától. Meri csak halott Krisztusuk van. Sokan még tovább jutnak: a húsvéti sírig, mint Mária Magdolna és Péter, vagy:meghallják a feltámadás üzenetét, mini Tamást És mégsem .ujjong a ’lelkűk, még 'sincs húsvéti, örömük. Mert még mindig. hiányzik életükből .az élő,„bűnön, halálon, poklon és kárhozaton diadalmaskodó Krisztus..

Tovább megyük. Vannak akik már találkoztak Vele, a Filtámadottal. Lelkűk már felszabadult a nagypéntek gyötrő, húsvéttalan állapotából. De még nem tört át rajta a pünkösdi Lélek tüze. Jézus még nem velük, bennük élő győztes Erő. Már nem bánkódnak és gyötrődnek, mini Mária Magdolna az üres sírnál, akinek még húsvét reggelén is csak halott Krisztusa volt. Már nem vonogatják váltóikat, mint a csodálkozó Péter lelte az üres sir láttán. Már találkoztak a Feltámadottal és boldogan tapasztalták, hogy ét. De még csak maguknak ha. lászgatnak, élményeiken rágcsálódnak és emlékeiken merengenek, mint hús vét után a Genezáret taván halász- gatá tanítványok. Mert még mindig nem tudják igazán megújult létekből zengeni.: Jézus él, én is vele/

Miért van ma is annyi élettelen, kriptaszagú keresztyén? Mert nincs élő Krisztusuk. Pedig Ö feltámadott és él. S Vele együtt feltámadtunk mi is új életre. (Kot. 2, 12.) Igaz, hogy ehhez az apostol még külön hangsú- lyozzza: sitit által«. Vagyis csak akkor lesz mindez élő valósággá számunkra, ha személyesen magunkévá tesszük.

Az ötéves torvkölcsön legutóbbi húzása során c sorok írója napokon keresztül feléje sem nézett a postán kifüggesztett nyereménylistának. »Minek — úgy mond — amikor úgy sem nyertem.« Majd unottan mégis rászánta magát, hogy átböngészi a listát. Mikor kötvényei közül kettőnek is felfedezte u számát a listán, nem akart hinni a szemének, hogy a nyertesek közölt lehet. Kételkedett a kis cédulára felírt kötvényszámok helyességében. Inkább hazasietett a kötvényekért, hogy azokon ellenőrizze a felírt számok helyességét. De azok megint csak. egyeztek a nyerernényUstán is szereplő számokkal. Erre. még mindig bizonytalankodva, odanyujtotia a kötvényeket a pénzkifizető alkalmazóit kezeihez, akt összehasonlítva a köt- vényszámokat a kezei közt lévő nyere- ménytista számaival, már fogta is az oltót és a két nyertes kötvényt átluu- kásztotta. Meri a kötvények valóban nyertek. . A pénz már oil feküdt .az asztalon, de tulajdonosú csak kétkedve merte kinyújtani felé a kezét. Végre elfogadta s ezzel a nyeremény válóban az övé lett. Pedig e nyeremény • már napokkal, hetekkel korábban is az övé volt. Csak előbb nem tudott róla, majd nem hitte el. így a lábai is csak vonakodva viUék feléje és kezei is kétkedve nyúllak ki utána. De az övé lelt abban a pillanatban, amikor felvette az összeget.

így az új élet is, amelyre Krisztus megváltott és feltámasztott, csak úgy lesz a miénk, ha boldog örömmel átvesszük. így lesz valósággá számunkra is: »Jézus él, én is vele...

Ormos Elek

Üdvözlet az Olvadónak!

'Minden írónak van. olvasóközönsége. Aki azonban egyházi újságba ír, annak gyülekezete van. Még hozzá hatalmas, szerteágazó, minden' rétegű gyülekezete, Az Evangélikus Elet cikkéit hetenként tízezer család olvassa rtegmgyobb- élő- gyű Itke zet.-- Ennok a gyülekezetnek tagjait jellemzi az a szeretet, amely eltölti őket az egyházi • újsággal szemben. Aki értének a tábornak (r, az felelősséggel "tartozik:" Minél "ttagyőbb, a gyülekezet, annál nagyobb a felelősség. Író és olvasó között nincs más kapcsolat, mint a betű. Ahhoz, hogy a kapcsolat' bensőségesen. melég legyen, izukséges, hogy a betű. a sző, nz írás élő legyen, Ha él akkor élelet teremt.

■Az olvasó olvas, de írni is szokott, Előfordul,, hogy egyik-másik cikkünk után tevelet hoz a posta. Az ilyen író-olvasók nem is gondolják, milyen örömöt szereznek vele. Örömöt, amely erősít és buzdít. Hiszen az olvasó ellenőrzi írásainak helyességét, bölcseségét, tartalmasságát s, ha minden olvasó néma marad, valami bizonytalanság vesz erőt rajtuk. Mi a különös ezekben a levelekben? Az, hogy tíz: lévél nöziil kilencet egyszerű emberek írnak.. Akom- békftm jetiik, düledezö sorok, de mögöttük érezzük a testvért, aki törődik velünk. Egész éven át sok-sok cikkben törődünk sokakkal, de az a nehány, aki levelében küldi szivét, az a többi helyett hivatást teljesít. Köszönjük.. •

Az olvasók 'másként is megszólni, nák. Nem belükben, hanem számokban. Lassan egy éve lesz annak, hogy egyházunk szeretetintézményeit sorozatosan ismertettük olvasóink előtt. Islert előtt való hálával emlékezünk meg arról a■ sok száz áldozatkész olvasónkról, akik vállalták az együttérzést öregjeinkkel és betegeink- kel, minden intézményünkké!: Ebben a - kérdésben az írás kötelesség, az áldozatkészség a felelet. Természete- sein ez csak egy.példa. Háry-templom- épitésl hány szórvány, missziós lelkész, hány nagyszerei, nemes egyház1 ügy történetébe bele kerül a; sajtó (segítsége, amellyel .ismertét, lelkesít,, fel t-az és épít.

Felbecsülhetetlen szolgálat ez. Ahhoz azonban, hogy a sajtó erősíteni tudjon, előbb a sajtót, kell erősíteni, hogy támogatni tudjon, a sajtót kell támogatni, hogy lelkesíteni .tudjon, előbb a sajtót és munkásait kell "talke*űem'.--Ez"-a-tei»d*t--a.Z'"Ol¥asókr«. hárulj

*

Szándékosan írtam azt, hogy az egyházi sajtó munkásait is lelkesíteni és erősíteni kell. Valahányszor más gyülekezetbe inegyek, különösen vidékre, mindig azzal az igénnyel találkozom, hogy beszéljem vég'g a találkozást, »A pestiek mindent jobban tudnak« — mondják' Az ember szívesen tetszeleg ebben » szerepben, de, mondhatom, van nekünk nagyobb, átfogóbb, mélyebb feiadajunk is. Össze kell gyűjtenünk a nagy gyülekezet soksok tagjának őszinte véleményét az egyházi sajtóról. Az erős , bírálatért és kis kifogásokért egyformán hálásak vagyunk. Tervbe vettük hogy lapjaink munkatársai felkeresik időnként a gyülekezeteket. Ilyenkor necsak az olvasók várjanak valamit tőlünk, hanem adjanak is nekünk. S amit adnak azt olyan lélekkel adják, ahogyan mi tesszük: imádságosan.

*

Több száz evangélikus lelkész van az országban, aki csak olvasó. Néni ír legfőképpen azért, mert nincs erre különös elhivatottsága, EzzcJ azonban nincs elintézve az ügy. Sok olyan feladat, szolgálat adódik, 'mellyel - lehet álmok, sőt kell is. Még hozzá: az egyházi sajtó iránt való hálából. Ugyanis, amikor a-sajtó a nagy gyülekezetét építi, akkor a kis gyülekezeteket is építi. írásainkkal szolgatársai vagyunk minden szolgatársnak. Keressük ennek a kamatát s ebből nem csinálunk titkot. A sajtóva- sárnapj szolgálat, amelyet minden lei- késztársunk a szoszC.en végez április

19-én, ennek a jegyében folyjék: Vt az alkalom, hogy azok a lelkészek, akik nein Írnak,' beszéljenek egyházunk népe előtt arról az egyszerű Összefüggésről, hogy mi valamennyim, Olvasók és írók, ugyanazt akarjuk, ugy'anazt hirdetjük szószékért és hasábokon — Jézus Krisztus evangéliumát!

VAR ADY LAJOS.

Készülj az ige hallgatására!

HÚSVÉT UTÁN! 2. VASARNAP JAN. 21:24—25.

Szokatlan dolog: az evangeiium utolsó verseiben egy pillanatra arra vetődik rá a fény, aki egészen eddig szürkéit, észrevétlenül a háttérben maradt. Az evangélium íróiára, J inas apostolra, az első tanúra. Ö az »összekö ö láncszem« a golgctkai kereszt és a gyülekezet között.

. Tetszett Istennek, hogy üdvözítő evangéliumát, életadó Szendéikét a gyarló emberi szó és írás .eszközére bízza. Megrendültén állunk meg ez előtt a nagy titok előtt. Hogyan is fogadhatná be ember szava, akár apostol tanúsúglétele is, egészen az Isten csodálaos üdvössog-ier vének minden tilkát és a Szendétek megítélő, emberfeletti jelenlétét? Mégis igy van! Itt, ebben a szóban: az igehirdetésben és a betűre bízott igében a Szent és kegyelmes Isten maga jön hozzánk. Amint alászálll a Fiúban a ml testi formánkba, úgy aláz- kodik oda Szendéikével az ige hűséges emberi hirdetésébe és az isten igéjét hordozó betűk szürke seregibe.

isten beszéde hitet vár. Bízó, erős hitet. Az első igehallga ók és igeotva- sőlt — a 24. vers szerint — hittek az apostol szavának. »Tudjuk, hogy az ö bizonyságtétele igaz!« Isten beszéde, hirdetett igéje és Írott szava ma is és tőlünk is hitet vár.

NAGY GYULA

HÍRÜNK A VILÁGBAN

Az 'Evangelischer Pressedienst március 2é-i száma . a következő címmel' 1 -közöl kommentárt zsinatunknak az Egyházak Vílágtanácsá- hoz és a Lutheránus Világszövetséghez ktjldölt üzenetéről: »Magyar üdvözletek az ökuménénak. D.- Ljlje. Düspök Magyarországra utazik.'« A cikk maga így hangzik:

»D. Ülje püspök, mint a Lutheránus Viiúgszövetség elnöke, Magyar- országra utazik. Ezzel elfogadja a magyar lutheránus egyháznak azt a meghívásál, melyet már 1952 nyarán a Lutheránus Világszövetség hannoveri gyűlésén a magyar delegáció átadott neki a Világszövetség elnökévé való megválasztása alkalmából■ Ezt a meghívást a magyar lutheránus egyház március elején Budapesten tartott zsinata megismételte. Az utazás; r, idöporufja. m^g bizonytalan.

A lutheránus zsinat n Lutheránus Világszövetség elnökségéhez intézed üzenetében unnak a kívánságának adott kifejezési, hogy a Világszövetség mindent tegyen meg, hogy segítségül legyen egy uj világháborúnak az emberiség felőli elhárításában. A Világszövetség ébressze fel minden ország■ lutheránus egyházának- a ■■ lelkiismeretit-■ és ismertesse meg velük a keresztyén felelősséget a . béke megtartásában. Ugyanez' hangsúlyozza az az üzenet is, amelyet a zsinat az Egyháznak Világtanácsa elnökségéhez intézett. Mindkét nyilatkozat megerősíti a magyar lutheránus egyháznak azt a szándékát, hogy a világ keresziyénségének nagt/ ökumenikus szervezeteiben topábbra is együtt kíván működni.'«

A SZERETETSZOLGÁLAT hírei

ALBERTIRSA. A két egyházkerü- let nagyobb összeget adott az otthon épületének rendbehozatalára. Megújulnak a kopott szobák. A kertben U láthatóvá vált a szorgalmas munka eredménye: zöldéi a hagyma, saláta, borsó. Az öreg lakók élvezik a tavaszi napsütést.

NYÍREGYHÁZA. Étimben, a kis nyomorék leánykák Is dolgoznak a kertben. A háromnegyedévi osztályzat szép eredményeket hozott, a gyermekek jó elhaladásról tettek bizonyságot, A nevelők odaadó szolgálatának áldásai mutatkoznak közöttük.

BONYHAD. Az otthon növendékeinek kedvesen telt el a húsvétjuk. Nagy örömöt szerzett számukra a tojáscukorka és mézes sütemény. Általános testsúlymérés Is volt s kiderült, hogy valamennyi gyermek hízott,

BUDAPEST. Az Idióta fiúk létszáma növekedett. Ennek következtében az egész otthont átrendezték. Nem hiába Fénysugár az otthon neve, valóban csupa fény minden szoba s a nagy veranda is. A gyerekek kertészkedni kezdtek. 1

GYENGSDIAS. Kapernaumban az elmúlt napokban egymásután hat új lakó talált otthonra. De még mindig van hely, természetesen arra Is, hogy megnyíljék * csendes betek konferenciát számára.

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF lelkipásztori lóvéiéiból

Többféle

»Nagyon szere'nék megszabadulni közönyösségemtől: ámde magamban nem <udok megszabadulni egy vétkemtől sem: s ahhoz, hogy kiáltsak az Űrhöz és vigyázzak, nincsen erőm.«

Közönyössége miatt ne aggodalmaskodjon sokat. Ez igen gyakran azért áll be, mert előzőleg az ember lelkileg nagyon túlfeszítette magát; akkor az- u'án a közöny természetes ellanyhu- lás. Ha békességben vart és nem csinál magának gondokat, akkor ez nem közöny, hanem -éppen n helyes lelki állapot, S a bűn? Vigyázzon, hogy ne tegyen a maga számára túlsókat bűnnél Ami nincs kapcsolatban n tízparancsolattal, azzal ne gondoljon sokat. Különben az zmöer sohasem fesz készen és tele lesz állandó nyugtalansággal, s ez nem helyes. Az Üdvözítő azt akarja, hogy gyermekei vidámak legyenek, s ne fsörtölödjsnsk

szilit elett önmaguk 'eted. Magunkban úgysem vagyunk képesek semmire, in sem. Ki segíthet? Nyt'vdn csak Jézus Ezért hát bízza magát öreá és maradjon békében. S ne kiáltson olyan ke-- serveseu hozzá, mert ezt Jézus nem szereti, pláne ha olyan erőtlenül teszi- S a virrasztásból se csináljon olyan nagy dolgot. Egyszerűen vigyázni kell, hogy a gonosz rá ne szedjen bennünket.

»Mindig újra gyötör a kérdés: vájjon Ujjaszúle'.'ein már? S nem kapok reá feletet.«

Hát nincsen megttei észtéivé? Ha Igen, akkor Jézus magáénak fogadta cs újjászülte az üdvösség reménységére. Ha el tudja ezt mondani: oa t Üdvözítőm, akkor bizonnyal újjászületett.

Szombat esti közös imádságunk

SZÓRVÁNYBAN.

Zsolt. 23.

A »jó Pásztor« zsoltára abból az időbő', való, amikor Dávid fia elöl Judea pusztájába menekült. ígv benne a templomtól és gyülekezettől távolesett ember élete és tapasztalata tükröződik.

Jellemző, hogy a szórványban élő Dávid ajkát egyetlen zúgolódó vagy siránkozó szó nem hagyja el. Nem arról beszél, hogy milyen nehéz a v»szor- ványsors« valahol »egy Isten-báta-mögötti« helyen, anol nincs templom, gyülekezet és pap, hanem örvendező szívvel dicséri az Urat, aklvej még a szórványban is közösségben lehet és akinek pásztori gondoskodását és védelmét minden nap megtapasztalja. Sőt! Mintha arról beszélne Dávid, hogy sehol nem élte1 át Isten hűségét és megtartó kegyeimét olyan mélyén, mint akkor, amikor azt hitte, hogy egyedül van. • '

Isten húsvétkor »kihozta a halálból a juhoknak nagy Pásztorát«,. Jézus Krisztust és tette az Anvaszentegyház egyetlen Jó Pásztorává,, hogy minden gyülekezetben és szórványban élő drága véfen megváltott juhoknak Öfi- zője és táplálója legyen. Benne való hit által templommá lesz a templom- nélküli szórvány is. A kézbentartott Igében pásztorolja, friss jegelőre és csendes vizekre vezeti az Ö nyáját. .. . .. . .

Azért a szórványsors minden nehézsége ellenére sem mostohasors. Jézus, a jó Pásztor maga Is átélte a pusztai szórvánvsors magányát, hogy minden szórványban élő juh Vele ott is közösségben élhessen és dicsérje Öt »megvidámult szívvel«.

VALLJUK MEG, hogy sokszor feledkeztünk meg arról, bogv Jézus Krisztus a szórványban is ugyanaz a hűségei Ur, mint a templomokban.’

ADJUNK HÁLÁT, hogy a jó Pásztor kegyelmes jelenlét« nincs feltétlenül a templomhoz kötve, hanem velünk vitt a szórványokban is.

KÖNYÖRÖGJÜNK, liogv a jó Pásztor igéjével és szentségeivel vezessen és tápláljon bennünket a szórványsorsban is, hogy Adjon Isten magyar evang’étiku* „ egyházunknak oiyan pásztorokat, akik a jó Pásztor nyomában {árnak és eligazítják egyházunk •népét minden kérdésükben, a szószéken, sajtóban és beszélgetésekben.

Káldy Zoltán

BIBLIA-OLVASÓ

Április 19. Vasárnap. Ezi. 57:18, Jári, 10: í I.

Az Ószövetség népe mindig nagyrabecsülte a pásztorembereket. Dávid büszke arra, hogy Isten nváj mellől hívta el a királyi székbe. Jézus egyik legszebb hasonlatát találjuk a »jó pásztor«-ban. Mindnyájunkért életét adja. Kicslnyekért-nagyokért, fehérekért-feketékért. Mi hiszünk az »egy nyáj* reménységében. Jézus a jó pásztor, mi pedig mindnyájan nyájának tagjai vagyunk.

(Olvasd még: Ezs, 34:1—-16. Ján. 15:10—11.)

Április 20. Hétfő. Dán. 12:3. FII. 1:23.

Az értelem a lélek szellemi tartalmát jelenti, Érlelem egyedül csak embereknek adatott meg. Némelyek elbizakodottak, másokat lekicsinylők, visszaélnek értelmükkel. Az értelem, mint okosság, földi boldogulásunk leghatalmasabb eszköze. Utat mutat. Aki helyes érteimet szerzett az ez, igazság egyenes útján jár. és viszi magával a nála kevesebbb érteimet szerzetteket is. Krisztus vezetése alatt élni nagy boldogság!

(Olvasd még: Ef, 2:4—10. Józs. 24:1 —15.)

Április 21. Kedd. Zsolt. 139:9-10. Rém, 11:22.

Isten minden tudásának, és mindenütt jelenvalóságának a legkifejezőbb szavait találjuk a 139. Zsoltárban. Nagy nyereséggel olvashatjuk el újra és újra, önvizsgálatra késztet bennünket, Belátjuk, hogy gonoszságunk miatt el kell pusztulnak, ha azonban Isten iránt való híhégünk- ben élünk, kegyelemben részesülünk.

(Olvasd még: Mát. 26:31—35. Józs. 24:16—31.)

Április 22. Szerda. 1. Kh'. 18:30. I. Tlm. 1:17. ^

Illés próféta nagy küzdelem után meggyőzte népét: egy az Igaz Isten!

A nép pedig jobb belátásra jutva megépítette az Ür oltárét. Pál apostol is inti Timótéust és általa mindnyájunkat a tiszta Evangéliumhoz való ragaszkodásra.

(Olvasd még: Ján: 21:15—19. Zsolt. 44:1—9.)

Április 23. Csütörtök. Ezs. 65:2. 11, Kór. 4:4Isten keresi és várja azokat, akik elhagyták öt, keresi azokat a pókanyókat is, akik,még nem is ismerték a hozzá vezető utat, de várja azokat is akik hitetlenségükkel elfordultak tőle. Megtalálása után mimisneis gyönyörködnek a Krisztus Evangéliumának világosságában(Olvasd még: I. Pét. 5:1—4. Zsolt. 144:1—8.) v;

Április 24. Péntek. 111. Mór- 22:31—32. Jak, 1:22.

Mózes tanítása szerint, akik megtartják Isten parancsolatait, békességben élnek Istennel és emberekkel. Akik n«m tartják meg a parantsnla- toka:,, méltók a büntetésre. Jakab apostol is ezt bizonyítja: Ha a (-nap, békén akar élni Isten igéjének legyen a megtartója!

(Olvasd még: Ján: 18:1-9. Zsolt, 144:9-13.) . ,

Április 25. Siambat. Ez. 39:7. Rém. 10.'14—.15.

Isten minden néppel megismerteti nevét, a pogányokkM is. Boldogok, akik bíznak Benne és dicsőítik nevét. Pál apostol figyelmeztet: hirdéttwíák Uten igazsága, mely mindenek felett való öröm, szeretet és békesség! ‘ (Olvasd még: Csel. 20:28—32. Kot. 1:1—8.)

Szuchovszky Gyula

Sajtúvasárnapon adakozzál buzgón a templomi offertóriumban és rendezd előfizetésedet az Evangélikus Életnél!