Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-04-12 / 15. szám

k

EVANGÉLIKUS ÉLET

%

ÉLŐ VÍZ

A SIMA KERESZT

„Tapintatos, reális érzékű és missziójában meg nem gyengült egyház vagyunk“

— mondolla Dczscry László püspök a kecskeméti presbitériumban

1 Kevesen gondolnak arra, hogy a ,L* sima kereszt (melyen nines rajta Jézus Krisztus teste), nemcsak Jézus váltságbalálának jelképe, liánon egyben a feltámadásáé is. A sima kereszt nemcsak azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkéért, hanem azt is, hogy nem maradt holtan a kereszten, hanem feltámadott a mi meg- igazulásunkért.

így a sima kereszt jelképében ősz- szefonódnak nagypéntek és húsvét szent tényei: Jézus Krisztus halála és feltámadása. És c kettő elvi- l&sztliatalanul összetartozik.

Nem volna segítség számunkra egy olyan dicsőséges Ür, aki nem vállalta volna a nagypénteki halált, ha a kereszten nem szenvedte volna el a mi bűneinkért a büntetést és ezáltal nőin engesztelte volna ki a bűnökkel megbántott szent Istent. Akkor csak olyan volna ma számunkra mint egy csodálatos ember, akihez hasonló talán nem is volt a földön. De egy letűnt idő le- tűni embere. Ma ilt állnánk bűneinkkel megterhelten a haragvó szent Isten elölt a bünbocsánat és örökélet reménysége nélkül. Sokan abban az időben inkább vállaltak volna egy csodálatos földi birodalmat cs botránkoztak. hogy Jézus ehelyett a keresztet vállalta. De így ű lett igazán Megváltónkká. A sima kereszt arról beszél, hogy Jézus nem aranyat adott nekünk, hanem a vérét, önmagát adta kenyérül és nemcsupán testi betegeket gyógyított meg, hanem »sebeivel gyogyulánk még*. Bűneink büntetését elszenvedő, a keresztfán érettünk vérét kion'.ó Krisztus a mi Megváltónk. A sima kereszt a meghalt Krisztus jelképe.

De a feltámadotté is.

A sima kereszt arról beszel, hogy nagypéntek után eljött a húsvét. Jézus nem maradt a halál foglya. Legyőzte azt. ö lett a haléi halála. Húsvét hajnalán, dicsőséges testben lépett ki sírjából, hogy mind holtakon, mind élőkön segítsen. Hiábavaló lett volna a nagypénteki nagy áldozat, ha azt nem követte volna a feltámadás csodálatos eseménye.

Akkor hiába hinnénk Jézus váltságha- Iáiéban, még mindnyájan a bűneinkben volnánk. Ha a lest ottmaradt volna a kérészién,..illetve a sírban, akkor hazugság volna ma beszélni Atya- istenről, üres beszéd volna a kegyelem emlegetése és értelmetlen minden Istenbe vetett bizodalmunk, mert teljes végzetszerűséggel uralkodna felettünk a halál. De a sima kereszt azt mondja, hogy ö feltámadott és így nem értelmetlen Istenbe vetett bizodalmunk, a

bünbocsánat és az örőkéletben való reménységünk, mert annak olyan alapja van, amelyre bátran ráépíthetünk. Jézus Krisztus leitámadott.

O A sima kereszt nemcsak Jézus Krisztus halálának és feltámadásának jelképe, hanem a keresztyén em• bér életének is a jelképe. Hiszen Krisztusban hinni azt is jelenti, hogy meghalni a bűnnek és élni Jézus Krisztusban. így. hirdeti ezt Pál apostol: »Elte- mellettünk azért övele együtt a ke- resztség által a halá ba, hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsőség- által, azonképen mi is új éleiben járjunk.« (Róm. 6, 4) Ami tehát Krisztussal történt, az a keresztse" által a keresztyén ember életében is valósággá lesz. AlegliHlunk a bűnnek és élűnk Krisztusnak. Ezt Luther Márton 95. tételében igy mondotta: kell, hogy a keresztyén ember élete naponkénti megtérés legyen.

A sima kereszt élése közelebbről két dolgot jeleni. Az egyik az, hogy a keresztyén embernek naponként engedelmes hittel kell vállalnia Isten ítéletét bűnei feleit. Ilyen értelemben vett nagypéntek naponkénti elfogadása nélkül nincs keresztyén élet.

A másik pedig az, hogy

a naponkénti nagypéntekek után a keresztyén ember életében is el kell jönnie naponként a húsvéti fel* támadásnak, vagyis az új életben járásnak. Éspedig olyan új életben járásnak, amelyben valóságos cselekedetekben valósul ez a húsvéti

élet.

Ebben a húsvéti életben kétségné'kiil vannak bűnök, de mégis nagy különbség van a régi és új között, mert ebben az újban nem uralkodik többé a bűn.

A sima kereszt még arról is be* • szél, hogy amiképpen Jézus Krisztus életében összefonódott a szenvedés és a diadal, éppen úgy a keresztyén ember életében is a szenvedés és a diadal összetartozik. Ez közelebbről azt jelenti, hogy Jézus Krisztus az övéit nem vonja ki a nehéz helyzetekből, betegségekből. Az övéi is járnak mélységekben és élnek át küzdelmes napokat. De éppen a keresztek alatt élik át Jézus Krisztus diadalát. Tapasztalják még a Feltámadott Krisztus erejét, hűségét, békességét.

Legyen a szivünkben sok bails azért, hogy nagypéntek és húsvét elválaszt- hálátlanul összetartozik és könyörögjünk, hogy a mi keresztyén é'etünk naponkénti nagypéntekből és húsvét- bói álljon.

Káldy Zoltán

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF lelkipásztor! leveleiből

HÍVŐK ÉS HITETLENEK

»Vájjon veheti-e a hívő ember a hitetlennel együtt, egy oltárnál az Clrvacsorál, pláne, lia hitetlen lelkész szolgáltalja ki azt?«

Mindenekelőtt ehhez azt jegyzem meg, hogy jel nem lóghatom hogyan kacsinthat mások jelé az, aki az ür asztalához járul és részese szeretne lenni Jézus engesztelő halálának. Ugyan mit foglalkozik azzal, hogy mások hogyan mennek oda? Feliévé, ha csakugyan méltatlanul járulnának oda, akkor 'is nem inkább az-e a dolgom, hogy imádkozzam értük, hogy az Ür ne ítélje meg őket, sőt könyörüljön rajtuk és vezesse el őket az igaz Iliire? Az Ür szent vacsorája bizonnyal a gyengéknek is hasznára van, főként akkor, ha segít a kölcsönös közbenjáró imádság. Talán már vége is lenne a kereszlyénségnek, ha nem lenne Úrvacsora. bármennyire tökéletlenül ünnepük is olykor azt. Ezért hát, ahelyett, hogy bárkire is ferde szemmel néznénk az oltár előtt inkább kezet kellene neki nyújtanunk és azt mondani: »Jöjj, kedvesem, én is jövök veled és jön a szívem is«. Ez bizonyára kedves az ür elöli, aki azt mondotta: »Az áldozatnál jobb az irgalmasság«Azután már magában véve az is helytelen dolog, hogy valaki olyan nagy biztonsággal állítja sajátmagáról, hogy 0 hivő, a másikról meg, hogy az hitetlen. Hiszen nem láthatunk a másik szivébe s bizony a magunkét is vajmi kevéssé ismerjük. Gondold csak meg: Hívőnek ítéled magadat, csakugyan ne is vagy? Mert az, hogy a hittételeket elmondod, még nem lesz hívövé. A hitlételch nem üdvözítenek, hanem csak Jézus. Ha nem élsz állandó bűnbánóiban, nem bizakodsz szívből Istenben, nein törekedsz komolyan régi embered levetközletésére, nem igyekszel a szelídségre, irgalmasságra, békességre, akkor hiába nevezed magadat hívőnek. Oh menynyire meg kellene aldzkodnunk, ha arra gondolunk, hogy Jézus vérét ontotta érettünk, és fokkal inkább attól keltene tartanunk, hogy m Üdvözítő majd mikkel jog asztalától

elutasítani, minket, akik haszontalan hívők vagyunk, — s nem a másikat, aki talán kevesebbnek látszik nálunk, valójában azonban belülről sokkal különb, töredelmesebb, alázatosabb. .

Bizony, sokszor csak az a nevünk, hogy hiszünk, s még ml mondjuk 'másoknak: »Menj innen, nem akarok veled együtt oda menni«. Az Ilyen keménység szörnyű dolog. Tegyük fel, hogy az ür mégis áFdást akarna neki adnij mivel nem olyan megátalkodott, hogy semmibe venné a megfeszített és leitámadott Jézust, — s most én legyek az, aki lefogja az ür kezét és inkább magát is kizárja, semmint hogy közösségei vállaljon a másikkal? Az ür egykor azt mondotta: »Igyatok ebből mindnyájan«, — pedig Judás is közöttük volt! S most előállónk ml és nagyképűen meg alfarjuk határozni, hogy ki az, akt ihat és ki nem- Az én véleményem az, hogy légy hálás, ha részesülhetsz belőle és imádkozz a másikért, hogy ö is részesülhessen. Minél szívesebb vagy a másikhoz, annál több hasznod van magadnak Is belőle. Egyébként pedig könnyen ügy járhatsz, mint azok, akikről Pót ír, hogy csak a maguk javával törődtek. (I. Kor. lt, 21.) s ezért Ítéletre vették az úrvacsorát. Az is meggondolandó, hogy aki már egyáltalában pz Ür asztalához járul, aligha lehet teljesen hitetlen, Akármint legyen is azonban, ez az ö ügye és nem tartozik reád; a le dolgod az, hogy Irgalmas légy.

Az se sokat foglalkoztasson bennünket, hogy vájjon az, aki a szentséget nyújtja, hivő-e avagy nem. A fő az. hogy helyesen szolgáltassák ki. Számodra nem a lelkész hite az Irányadó, hanem az egyház hite. Ha nem igy volna, milyen sok gyülekezetben egyáltalában nem lehetne úrvacsorát osztani! S a szentség után éhezők mily sokszor mennének el üresen! Az Üdvözítőre tekintselek ezért s ne a lelkészre: Jézus a tiétek tesz, akárki szolgáltatja is ki a szentséget, S az ítélkezéssel is óvatosabbnak kellene lenni és papi emberekét nem olyan egyszerűen hltellbnséggel vádojfii,

Húsvét előtt Dezséfy László püspök meglátogatta a kecskemé.i egyházközséget. Prédikált a templomban, majd részt vett a presbitérium gyűlésén. A presbiterek eleven és az egyház valóságos életéből ■ származó kérdései alapján a püspök hosszabb előadást tartott a presbitereknek, melyben ismertette egyházunk álláspontját több kérdésben s általános képet adott azokról a feladatokról, amelyeket a gyülekezetekben, elsősorban a presbitériumoknak keil elvégezniük, többek közöli a következőket mondta:

— Minden keresztyén egyház elöbb- utóbb választás elé kerül a mi nemzedékünkben, s az egyház jelentőségének kérdése dői el azon, hogy felfedezi ■« az emberiség életében törvényszerűiig bekövetkező haladást, — tehát változásokat

Istennek adunk hálát, hogy mi magyarországi evangélikusok a világban általában nehezen mozgó egyházak közül viszonylag hamar és Igen komolyan vetettünk számot környezetünkkel, a haladó emberi élet új vonásaival. Egyházi eszmélkedésllnk legdöntőbb cselekedetét 1948-ban hajtottuk végre, amikor zsinatunk megkötötte a magyar állammal a Megegyezést. Azóta ez a Megegyezés mindkét oldalról jól bevált. Megtaláltuk helyünket a hazában, biztosítva látjuk lelkiismereti és vallásszabadságunkat, egyházunk történetében most először, érkezett cl az a helyzet, amikor a vallások között egyenlő joggal és egyforma lehetőséggel tódulhatunk a magyar néphez

A mai magyar emberek szemébe!) nincs többé tekintélyhlt, a magyar nép körében nincs többé államvallás, de gazdagon szól az. evangélium s gyülekezeteink megerősödtek nemcsak hitben, hanem a magyar- nép konkrét szolgálatában is. Ez utóbbi egyébként természetes gyümölcse a hitnek, mégis a dolog természeténél fogva — tekintve n felszabadulás utáni Magyar, ország új viszonyait — komolyan kellett iusakodnunk. de Istennek hála, valóban áldásosán tusakodtunk annak az útnak megkeresésén, amelyen legjobban szolgálhattuk népünket.

— Egyházunk belső újjászületésének ellenzéke, egyházunkat gyöngüléstől léiteké. Éppen az ellenkezője történt.

Minden gyülekezetben kialakult és megnőtt az a bizonyos »szent mag«, amiről, mint a gyülekezet Igazi fenntartójáról, meg kell állapítanunk, hogy soknál többet áldoz az egyházért, mint régen, sokkal bensőségesebb és szeretetteljescbb hitéletet él. s valóban kialakítja egy reális érzékű egyháznak egészséges életét, hogy betölthesse missziói hivatását.

Előre nézünk és nem maradtunk tegnapba néző, sápitozó, lemaradó egyház.

— Olyan egyházzá kell lennünk, amelyik segít a népnek, amely hozzá tud járulni a mai élet küzdelmeihez és a nemzet mai feladataihoz, A valid» nem elszigeteltség. A templom körül élő világ becsületes és dolgos állampolgárokat keres a templomból kijövök között.

— Kecskemét az első hely, ahol örömmel kell beszámolnom arról, hogy megújhodott egyházunk reménységgel fogott kezet a közelmúltban szlovákiai liittestvérelnkkel. Évtizedeken át nem tudtunk egymásra a testvér szemével nézni. Nem volt bitünk és birodalmunk egymáshoz híveink lelki gondozását illetőleg, Országaink és népeink közös felszabadulásában szüleiéit úi és örök barátsága újra összehozta egyházainkat is az építő valóságok földjen A szlovák evangélikus egyház küldöttsége megjelent zsinatunkon s a két egyház találkozásában baráti és testvéri légkör született.

Megbeszéléseinken megállapítottuk, hogy egyházaink jövője biztosítva van, Biziosiiotluk egymást, hogy mi a szlovák testvérek, ök pedig a szlovákiai magyarok nyelvi és vallási igényeit kielégítjük. Megállapitotluk, hogy a szlovákiai cs a magyar evangélikus egyház egyféleképpen ismeri fel baráti államaink életében népeink belső megújhodásának jelentőségét. Évtizedek óla rendezetlen ügyet rendeztünk el. Ez is azon kérdések közé tartozik, amelyekre úgy kell gondolnunk, mint eredményre, amit a mi napjaink egyháztörténete mutat.

A püspököt Friedrich Lajos lelkész és az, egyházközség felügyelője üdvözölték. A presbitérium meghitt tanácskozásban volt együtt püspökével.

Harkányi László

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

CSEHSZLOVÁKIA

A sziléziai evangélikusok 1953. március l-én megtartották egyházuk ötödik zsinatát Cesky Teslnben (Teschcnben). Tudvalévő, hogy a sziléziai evangélikusok önálló egyházat alkotnak. Habár Szilézia, a régi cseh koronatartomány, 1918 óta Csehszlovákiához, tartozik, a sziléziai egyház nem olvadt bele szervezetileg a cseh testvér evangélikus egyházba. A Sziléziai Evangélikus Egyház két »zeniorátusból áll: a tesl- niből, amely 12 gyülekezetei számlál, és az osztravai-karviniból, amelyhez 7 gyülekezet tartozik. A gyülekezetek nagyobb részében az Istentisztelet nyelve lengyel, kisebbik részében cseh. A zsinatot is lengyel és cseh énekkel és prédikációval nyitották meg, A sziléziai testvéregyházban mélyreható változások történtek. Az egyház élére új vezetőség került, szuperintendens Czytno- rek György lett, aki zsinati megnyitójában hangsúlyozta az egyház sajátos feladatát a világbékemozgalom szempontjából. Minden gyülekezetben új presbitériumot is választottak. Jellemző, hogy a presbiterek, valamint a zsinati atyák közt ott voltak u bányászok is. (A vidék Csehszlovákia legnagyobb szénbányáinak területe.) A »Kostnlcké jlskry* c. hetilap, a cseh evangélikus egyház lapja, beszámolójában kiemeli az egyik zsinati bányászküldött vallomását. »Reggel érkeztem, egyenesen a műszakból, épphogy megmosakodtam, átöltözködtem s máris siettem a zsinatra. Most véget ért, már megyek IS, átöltözködöm, s lemegyek, mert ma |s éjjeli műszakom van.« — mondotta a bányász. Egész nap ott volt a zsinaton, részt vett egyháza törvényhozó munkájában, éjjel pihenés helyett szenet fog fejteni. Ilyenek a lutheránusok új vezetői.«

HOLLANDIA

Dominique Michail lelkész, az Egyházak Világtanécsa egyházak közötti segélyalosztályának munkatársa, Hollandiából való visszatérése után, ahol az áradásokozta egyházi károkat állapította meg, rámutatott arra, hogy nyugodtan lehet állítani: egy hónappal a nagy katasztrófa után a legsúlyosabb szükséget kielégítették.

Az elárasztott terület legnagyobb része a hollandiai református egyházhoz tartozik. A holland református egyház 80 gyülekezete van ezen a területen és ezek közül negyvenet kiürítettek. Mintegy 75 templom van még víz alflU, ezek közül 27 súlyosan megsérült.

KOLUMBIA

Március másodikán éjszaka 20, feszítővassal felfegyverzett férfi mászott be Piedecüestá-ban a Stanley Wright lelkész és felesége által lakott ház hátsó falán. Wright lelkész kanadai állampolgár, felesége pedig amerikai: mindketten a »Worldwide Evangelisation Crusade« szolgálatéban állnak. Wright lelkész nem tartózkodott otthon és így feleségét, aki egyedül állt szemben a bandával, megfenyegették és megverték- A banda állítólag azért

határozta el ezt a támadást, mert »a lelkész és felesége kommunista«. Elloptak és szétzúzlak mindent, am) útjukba került és azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják a házat, ha a misz- szionáriusok két nap leforgása alatt nem távoznak.

Piedecuesta káplánja, Sr. Jesus Maria Prada évek óta izgat a protestánsok ellen. Az »Eco Parroquial« című gyülekezeti lapban 1953. január 18-án a következőket Irta: »Őrizkedjetek Istennek és hazánknak ezen ellenségeitől. Szégyen lenne, hogyha az eretnekség ezen ragadozó vadállatai Piedecuastában felépíthetnék barlangjukat.«

1953. február 15-én délután 5 órakor Rionegróban istentiszteletre gyűltek össze a »Wesleyan Methodist Mission« hívei — köztük amerikai állampolgárok is.— kápolnájukban,. Robert M. Lltly lelkész vezetésével. Alig kezdődött meg az áhfiflt, megjelent három jól öltözött, késekkel és botokkal íelfegyverzet* ember és megtámadta az egyik áhltatoskodó házaspárt. Mikor a misszionáriusok meg akarták védeni a házaspárt, őket is megtámadták. A be'olakodók szétrombolták a berendezési tárgyakat, megrongálták az orgonát, széttépték a bibliákat és az énekeskönyveket és beverlék az ablakokat. Az esetet azonnal^ jelentették a polgármesternek, akf csupán »sajnálkozását« fejezte ki.

KÍNA

»A Bib'iai Társaság munkássága Kínában tovább folyik« — jelentette ki a sanghai-i Bibliai Társaság titkára, dr, Ralph Mortensen Londonba való megérkezésekor. A kínai Bibliai Társaság raktára elegendő ahhoz, hogy több éven keresztül kielégítse az Igényeket. Minden üzlet nyitva van és alig kellett egy két személyt elbocsá- tam a Bibliai Társaság szolgálatából. A fordítási és revldeálásl munka tovább folyik. 1950. óta a kínai Bibliai Társaság független minden nyugati segítségtől.

BIBLIA-OLVASÓ

Április 12, Vasárnap. Zsolt. 18, 50. J. Kor. 15, 7.

Dávid éneke a maga idejének »történelmi helyzetében« dicséri az Urat. Ma sem kevésbbő dícseretreméitó ö, Az élő Jézus Krisztusban közöitúnk is jelen van — s nem tétlenül! Békesség-köszöntéssel jelent meg az Űr övéi között. Közöttünk is a békességet munkálja, általunk is munkáltatni kívánja. — Vállald!

(Olvasd még: I. Ján, 5, J—IO/a.-I. Pót. 1, 3—9. Ján. 20, 19—31. 21, 15—19. Jpzeué 1, 1—9. Ján, 18, 33.)

Április 13. Hétfő. V. Móz. 4, 31. Eí, 2, 19.

Az Ür esküvése íölöttébbvalóan megerősíti, hogy ö a miénk, mi pedig övéi vagyunkl Hűségére hűséggel feielsz-é, bizonykodik-e életed róla, hogy az Ür családjának tagja vagy? — Légy otthonos az Isten gyülekezetében!- Olvasd még: II. Tim. 1, 6—10. Józs. 1, 10—18. Zsid. 4, 1—8.)

Április 14. Kedd. Jer. I, 7. I. Tini, 4, 1’.

Többre szánt az Ür az Ö gyülekezetében, mint szerény »pártoló tagságra«. Munkát biz rád, szolgálatba hív, ékesen beszédes életet vár tőled. No tedő erőtlenné szavának hatalmát, meddővé megelevenítő kegyelmét; mindenre elégséges az! — Teremjen életed sok, jó gyümölcsöt!

Olvasd még: II. Tim. 2, 1—5. JÓZS. 3, 5—17. Ján. 14, 12.)

April!» 15. Szerda. Jer. 33, 9, II, Pót. 1, 2.

Boldog istenféieleni, újjongásra váló rettegés az, «mit az ü'r bűnbocsátó jótettej és békesség-ajándéka hoz létre. Ismered-e ezt az állapotot? Jézus Krisztusban megismerheted: Ö a kegyelem kútfeje, a Békesség Fejedelme. A kegyelemben és békességben bövölködö élet jut islenfélelamre!

(Olvasd még: J. Pót. 1, 22—25. Józs. 5, 13—15, Jel. 19, 11—14.)

Április 16. Csütörtök. Mal. 1, 6. I. Pót. 5, II.

Jogosak az Ür szemrehányásai s mégis milyen szelíden fedd: mert szeret! Pedig hányszor nem hallgattunk szavára, nem jártunk útján. Szégyenben hagyjuk, kompromitáljuk a dicsére1, és magasztalna helyett. Főbűnünk, hogy fiem hagyjuk hatalmát megdlcsöülni rajtunk, — Alázd meg hát magad Előtte! (Olvasd még: I. Tini. 1, 12—17. Józs. 6. 1—16, 20, 21. I. Ján: 5, 4-~5.)

Április 17. Péntek. Jer. 17, to. Ján. f, 4*.

Nem lehetünk olyan leleményesek, Iipny Isten megtévesszük. Jó helyre tapint 0. De hiszen így jó. meri a mi vizsgálódásunk — önmagunkon — sohasem lehet olyan pontos, hogy gyógqlás származzék belőle. Meglgazulásunk Útján bűneink napfényrejutás« elkerülhetetlen!

Olvasd még: I. Pót. I, 3—9. Józs- 10, 5—15. Róm. 8, 31—32.)

Apkilis 18. Szombat. |. Sím. 17, 37. f. Ján, 4, 4.

Nem jó fogadkozás, ha csak a tőlünk telhetői Ígérjük. Ami a ml erőnk falait van, azt ajándékba adja az Isten, ha hiszünk. Ha szivedben Jézus (Olvasd még: Jónás 2, X —11. Józs. 23. 1 — 11. Jel. 2, 26—28. Zsolt. 23.1 lakik, hatékony, hasznos és bátor életet élhetsz! Fogarasi J, Árpád