Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-04-05 / 14. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

*

ÉLŐ VÍZ

Uralkodni vagy szolgálni ?

Jézus halála előtti estén valami egészen nagy dolog történt egy jeruzsá- lemi házban. Együtt volt a tizenkét tanítvány Jézussal. Vacsora közben Jézus felállt, levette felsőruháját, kendőt kötött maga elé, aztán vizet öntött a (medencébe és sorba megmosta a tanítványok fáradt, poros lábait.

Jézus ezen az estén megvetett, rabszolga-munkát végzett. A lábmosás ugyanis kortársai szemében olyannyiba megvetett munka volt, hogy arra csak pogány rabszolgákat lehetett kötelezni. Ks ezt a megvetett munkát végezte el Jézus, mintegy kiábrázolva ezt az igét: »En tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.« Majd a rabszolgamunka bevégzése után nyomatékosan mondotta tanítványainak: »Azért, ha én az ür és Mester, megmosom a ti lábaitokat, nektek is meg kel! mosnotok egymás lábait«, mert »a szolga nem nagyobb az ő Uránál«.

Ugyanaz a Jézus Krisztus szolgál itt a tanítványoknak, aki az első virágvasárnapon, ugyancsak szolgálatból, alázatosan szamárhátra ült, hogy beteljesedjen az írás: »íme, jön néked a te királyod, igaz és szabadító ö, szegény és szamárháton ülő.« (Zak. 9, 9.)

Addig is, amíg elérkezett a virág- vasárnapi bevonulásig, és az utolsó vacsora közben végzett lábmosásig, minden szava és cselekedete szeretetből való szolgálat volt, nem különben a kereszt vállalása is. Valóban minden szava és tette bizonyította, hogy Ö nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem Ö szolgáljon másoknak. Jézus Krisztus népe nem azért küldetett erre a világra, hogy virág- vasárnapján megcsodálja alázatos Urát, Aki belealázkodik egy rabszolga munkájába, hanem azért, hogy rajta keresztül tovább folyjék az az alázatos szolgálat, amelyet Jézus Krisztus végzett el.

Igen sok keresztyén ember boldogtalansága ered abból, hogy nem 'tanultaik a lábmosás jelenetéből és úgy képzelik el ma is a keresztyén ség elhelyezkedését ebben a világban, mint amelyik arra hivatott, hogv nékkozol- gáijanak és nem megfordítva- Tele vannak érzékenykedéssel, minden olyan alkalommal, amelyben úgy érzik, hogy a keresztyénség »elsőségét«

sérelem érte, vagyis olyan esetekben, amelyekben kitűnik, hogy a világ nem szolgál a keresz!yéruségnek. Ha jobban megtanulták volna, hogy a keresztyén- ség arra hivatott, hogy szolgáljon és maguk is vállalnák ezt a szolgálatot', akkor beteljesülne Jézus ígérete, amit a lábmosás után mondott: »Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cse- lekszitek ezeket.«

Sajnos mindig voltak olyanok a keresztyénségen belül, akik tiltakoztak ugyan az ellen, mintha ők a keresztyénség uralkodásáról beszélnének, vagy azt akarnák, de valójában cselekedeteik, vagy éppen megkeseredett szívük azt mutatta, hogy fái nékik tudomásul venni: a keresztyénség bizony szolgálatra van ebben a világban. Lukács evangéliuma szerint még az utolsó vacsorán is viszály támadt a tanítványok között amiatt, »hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak«.

A tanítványoknak ez az elsőségre Vágyó lelkülete igen sokszor megszállja a inai keresztyénséget is és hozza magával azt a boldogtalanságot, amely itt is, o<t is megüli a szíveket és az arcokat.

Az első pünkösd után az üjtestá- mentom emberei már semmit sem tudnak a keresztyénség abszolút voltáról, sem arról, mintha annak uralkodnia kellene bármilyen vonatkozásban ebben a világban, ellenben sokkal többet tudnak arról, hogy

Jézus Krisztus népe szolgálatra hivatott erre a világra, hogy ragyogjanak, mint a csillagok a világban, hogy rajtuk keresztül boldogabb legyen az élet, több legyen az öröm és nagyobb Isten dicsősége.

Éppen az alázatos szolgálat által növekszik Isten dicsősége ebben a világban. Mert az alázatos szolgálat által, az evangélium hirdetése és élése által megy végbe ebben a világban Jézus Krisztus által szerzett váltság. így a saját dicsőségünk helyett Isten dicsőségét szolgáljuk és a legkisebb hitből való szolgálatunkból is felragyog valami Jézus Krisztus szolgálatából.

Káldy Zoltán

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF LELKIPÁSZTORI LEVELEIBŐL A beteg Jézus

Jézus beleg? Hogyan lehetséges ez? kérdezed. Bizony, Jézus beteg, senki nem annyira, mint Ö. Hiszen maga mondotta: »Beteg voltam és meglátogattatok« (Máté 25,36). S magyarázatul hozzáteszi: »Amit eggyel az én legkisebb atyámfiái közül megcselekedtetek, velem cselekedetek«. Va- laki tehát,csak beteg volt a föld kerekségén. az mind 0 volt. már amennyiben hit áltat az Övé lett- tízért lehet a beteg Jézusról beszélni. Gondolkodj csak el ezen egy kissé. Sok mindent lehet belőle tanulni.

Először: Ha Jézusé vagy, ne számíts arra, hogy mindig egészséges lehetsz. Sokan vélik; azzal, hogy ők Isten gyermekei, nehezen fér össze, hogy időnként betegek, esetleg életük végéig betegnek is kell marad- niok. Ezért kézzel-lábbal kapálóznak a betegség ellen. Persze, az egészség érdekében meg is kell tennünk) minden tehetségeset. Imádkoznunk kelt gyógyulásunkért és erre másokat is megkérhetünk. Jakab apostol így int: »Beteg-é valaki? hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak, felette« (Jakab 5.14). Közben azonban ne feledkezzék arról sem el, hogy Pál apostolnak, miután háromszor is kérte gyógyulását, végül is meg kellett elégednie az ür kegyelmével és nem vétetett el tőle a betegség. Azt is meg kell fontolnunk, hogy az Üdvözítő rendes körülmények között nem segít közvetlenül, liariem a természet útján, tehát orvosok által, akik az Isten által adott gyógyszereket alkalmazzák. Ebben is azonban nem szabad magunkat azzal gyötörni, hogy mindenáron meg kell gyógyítsanak, kerüljön bármibe- Sokan folyamodtak már ilyen esetben vétkes babonasághoz. A türelem és a hit segít legtöbbet.

Msodszor: ha beteg vagy, az ném annak a jele, hogy Isten haragudnék reád, vagy hogy kiestél volna kegyelméből, elveszítetted volna a bünbocsá- natot, vagy hogy nem hallgatja meg kéréseidet. Hiszen Jézus a betegekről, tehát rólad is, mondotta azt a komoly szót. Azt akarja, hogy alkilmal adjál másoknak a szolgálatra, a szeretet gyakorlására. Láthatod hát, mennyire megbecsül betegségedben az Üdvözítő.

Harmadszor: ha beteg leszel, közösségbe kerülsz Jézussal, mert róla meg van írva, hogy betegségeinket Ő hordozd és sebeivel gyógyultunk meg. Az egész világ bűnben vesztegel s ennek következtében kell a betegségeket is clhordoznunk: nem mindegy, hogy türelemmel és alázattal viseljük-e el, vagy lázadozva. így hordozza Jézus ma is betegségeinket, hogy erőt ad és segít azok hitben való elviselésére.

Negyedszer: ha az Üdvözítőt benned kell másoknak meglátni, akkor bizony éppen nem szabad türelmetlennek, érzékenynek, panaszkodónak, ingerlékejiyneh, önzőnek és igényesnek lenned a szenvedésben, nem szabad úgy tenned, mintha minden körülötted forogna. Hiszen a beteg Jézus nem akar az egészséges emberek réme lenni. S ha le ilyen vagy, akkor nem tartozol az ő kicsinyei közé, Akkor inkább »királyt« csinálsz magadból és az Üdvözítő fejére szégyent hozol. hogy ilyen képviselője van nekiS végül, ha a beteg ember a beteg Üdvözítőre emlékeztet, ezt az egészségesek hamar észreveszik. Persze, ha Ő maga személyesen feküdne ott, akkor ugyancsak lódulnának hozzá az emberek; mivel azonban csak ez vagy csak az^ beteg, úgy vélik, hogy nem érdemes'érte áldozatot hozni, ápolni, vigasztalni. S nem veszik észre, hogy mit veszítenek, hiszen a beteg Jézust hagyják cserben.

RUTTKAY—MIKLIAN GÉZA:

PASSIÓ

A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének és halálának szent története.

T. Virágvasárnapra II, Nagypéntekre

*

Készítsük elő a nagyheti passióolvasást a könvv csoportos megrendelésével. Ara 6.— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál,

Bp„ Vili., Puskin-u. 12. Csekkszámla: 220,278.

A gyülekezeti iratter|eszlések- nek 10%-os engedményt biztosítunk.

KERESZT ÉS ÜJ ÉLET

Cur Deus homo? Miért lett Isten emberré? Azért, hogy helyettünk és értünk önként meghaljon, szeretetből csodálatos engesztelési szerezzen, a kárhozatból és vesztünkből kiragadjon és üdvösségre vigyen. Krisztus halála hathatós és foganatos. Az Isten-ember önkéntes, szeretetből eredő és Istent dicsőítő áldozata szükségképpen gyümölcsöt terem. Krisztus megszerezte a kegyelmet, közelebbről a bűnök bocsánatát. Ebből él a hivő, elete minden pillanatában. A váltság művét véghez vitte Isten a kereszten és most folytatódik munkája. A váltság megszerzését nyomonköveti a váltság szétosztása és közlése.

Gyümölcse van tehát a Megváltó halálának. Uj közösség kezdődik a szent Isten és a bűnös einoer között. Hogyan következik Krisztus áldozatából halálának legcsodálatosabb gyümölcse: a bűnbocsánatból fakadó új élet? Mi mozgatja és alakítja a keresztyén életet? Egyszerű - Anseimus bizonyságtétele: Krisztus példája! Az Üdvözítő önmagát ajándékozza nekünk, a hívő ővele kerül boldogító közösségbe. Nekünk adja halálának gyümölcsét, a bünboosánafot. De ezenfelül nekünk adja példáját is. Szinte úgy mondhatnánk, hogy Krisztus példaképül is nekünk adja magát. Nem gondolkodását, érzületét vagy életmódját kell másolnunk és utánoznunk, hogy hozzáidomuljunk, hanem hozzá kell csatlakoznunk, személyes viszonyban kell vele élnünk. Az Újszövetség szavaival: követnünk kell öt. Kettő lejelent Anseimus számára Krisztus példája. Egyrészt ő az Elöljárónk és Urunk, aki váltsága alapján számot tart és uralmát kiterjeszti reánk. De ennél is fontosabb tanításának másik vonása: Krisztus az Életformáid. A legszorosabb közünk van hozzá, rne-t életünket kezébe veséi és tetszése szeKÜLFÖLDI HÍREK

NORVÉGIA

Eivind Berggrav, a norvég evangélikus egyház érseke, az Egyházak vi- 1 ágtan áosa hat elnökének egyike előadást tartott a berni rádió nagytermében ezen a címen: »Az ökuménikus beszélgetés ma-«

Az előadás abból indult ki, hogy az utóbbi évtizedekben nagymérvű változás állott be az egyházak egymással való kapcsolata tekintetében. Ötven évvel ezelőtt a különböző egyházak elszigetelt életet éltek. Nem folytattak egymással lieszélgetést és ha folytattak, az inkább civódás volt. Ez a beszélgetés - ma megkezdődött.’

»Az egyházakban sok olyan nagyjelentőségű meggyőződés mutatkozik meg, amely a nép életében igen nagy hatást válthat ki. mindez különösen az utolsó világháború alatt és után volt megfigyelhető. Az a mód, ahogy az egyházak gondolkodnak, nagymértékben járulhat hozzá különböző népek közötti békés viszony fenntartásához. A békének Itt még olyan erőtartaiékai rejtőznek, amelyeket főleg az egyház bűnei miatt eddig kevéssé használtak fel. A világ jelenlegi megosztottságában nem szabad figyelmen kívül hagynunk. hogy az egyházak között a kölcsönös megéttés légköre kezd kialakulni.

Mindez nem lehet hatástalan a világra és a nemzetközi politikában sem játszhat kis szerepet. Az egyházak ökumenikus beszélgetése ezért egyetemes érdekű dolog.«

Egy kétszáz éves bibliaolvasó

Ilyen megjegyzéseket tett egy kétszáz éves

magyar bibliaferditás a húsvéti Igékhez

»A húsvéti evangélium haszonra fordítása«

Az Uj-Testánientom 1754-beli fordításában

Márk evangéliomának 16. részéhez: t. v. Törödelmesség, hit és engedelmesség által kell a Jézust megkennünk és ugyan korán, nem kell azt öregségre halasztani. Ez Illeti mind a férfiakat s mind az asszonyokat. 4. v. Sokszor ,az ember haszontalan gondot forral magában, mert mikor észre sem veszi, már az Isten megsegít. 6. v. Ha a mi koporsónkba a Krisztus koporsóján nézünk által, annak félelmes ábrázatja eltűnik. 9. v. A legnagyobb bűnöshöz a Krisztus legközelebb vagyon, nem ha a bűnben megmarad, hanem ha őtet keresi és szereti. 12. v. A Krisztus az erőtele- neket és megszomorodottakat nem veti meg, hanem erősíti, oktatja és vldá- mítja. 14. v. Oh a Krisztusnak csuda szereimet Az eltévelyedetteket és hitetleneket keresi ő, mint a pásztor a juhokat, hogy el ne vesszenek. Örülj ezen, oh bűnös! De hagyjad magadat általa meggyógyíttatni, és szárnyal alá gyüj- tetnl. 20. v. Légy hű és szorgalmas a te hivatalodban, mert az Isten ahhoz áldást ad. Ha testi szemeiddel nem láthatod a Jézust, de annak erejét magadban erezheted és arról benned való lakozását tapasztalhatod.

rint alakítja, míg csak új embert nem farag belőlünk. Krisztus cselekvése, példájának rajtunk való kiábrázoló- dásp az új élet. Ez az új étet a végső célja a megváltás munkájának. Krisztus cselekvése azonban minket sem hagy tétlennek, hanem mozgósít a cselekvésre, szolgálatra indít; követnünk kell őt! A Krisztussal való közösség nem marad rejtve, hanem engedelmességünkben és szolgálatunkban megmutatkozik. Példájának követése teszi láthatóvá az új, megváltott, emberiséget. A bűnbocsánatból új élet fakad. Emberi szivek is elkezdik szolgálni Isten dicsőségét. Egyszóval, Isten üdvözítő terve és akarata beleljea sedőben van.

A Krisztusban mienk minden bűnünk bocsánata, mienk az új élet, sőt már most mienk az örök életi Csoda az, hogy Isten embert teremtett, de még sokkalta nagyobb csoda, hogy a bűnöst bűne ellenére minden érdeme nélkül újjáteremli! Ezért a minden elképzelést felülmúló szerétéiért, a kraj reszt titkáért egyedül a Szenthárom-> Ságé a dicsőség!

(Részletek Urbán Ernőnek a kö-) zépkor legnagyobb teológusáról, Anselmusról szóló »Krisztus keresztje« című könyvéből)

Nagyszombat prédikációja

Nagyszombat nem evangélikus ünnep. Ezen a napon, Nagypéntek és Húsvét között, nem történt semmi. Az emberek nyugodtak, hiszen szombat volt, a pihenés napja (Luk. 23, 57). A bosszú befejezte művét, a Názáreti Jé- ’zus, a zsidók királya, a botránykő, elta- karíttatott az útból. Lepecsételt sírja előtt lábhoz tett fegyverrel áll az őrség. S nyugodnak a tanítványok is. Szívüket félelem bénítja: mindennek vége van. •. »pedig mi azt hittük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt...« S nyugszik az Isten is. Elvégeztetett a nagy mű; már csak a győzelem s dicsőség kijelentése van hátra, a húsvéti ragyogás. »Csendes a sír, Jézus alszik...« mondja az egyik nagypénteki énékünk. Mintha minden léiekzet- visszafojtva várná az elkövetkezendőket. Ez a csend, ez a némaság, ez a várakozás, ez a feszültség: ez Nagyszombat hangulata.

Mégis van Nagyszombatnak prédikációja. Van mondanivalója Jézus sírbatett testének is. Az egyház hitvallása így tanít róla: ».•.meghalt és el- temettetett, alászállt a poklokra...«

Egészen miénk volt, egészen velünk volt, leszállt a sír mélyébe, a holtak sötét birodalmába, hogy ott is velünk legyen. Nem azért, hogy örökie ott velünk maradjon, megosztva keserű sorsunkat, hanem hogy felnyissa a sír és halál zárait s kihozzon onnan bennünket örök életre: hogy amiképpen ő egészen és mindenben velünk volt s a miénk volt, úgy ml is egészen és mindenben vele és az övé legyünk.

»Alászállt a poklokra«..., az ősi hitvallásnak ezek a szavai a sírba- szállt Jézusnak egy titokzatos müvére mutatnak reá. Egyházunk tanítása szerint Jézus eltemettetése, a holtak birodalmába való alászállésa, már húsvéti diadalának még elrejtett, de valóságos része. Isten Fia emberi testbe öltözve aratott diadalt az emberi életet megrontó hatalmak, a bűn, halál felett. Saját fészkében kereste fel az ellenséget és ott vívta ki a győzelmet. S erre nem neki volt szüksége, hanem nekünk. Érettünk feküdt sírba, hogy mi ezentúl ott se legyünk nélküle, félelmetes él-hagyatottságban, hanem ott is velünk legyen. Nem véletlen, hogy Pál apostol, amikor a feltámadásról szóló

hatalmas bizonyságtevését írja, hangsúlyozottan rámutat arra, hogy Jézus eltemetfetett (I. Kor. 15, 4). Nem mellékes valami ez, hanem hozzáíartozik a megváltás művéhez. Jézus Krisztus az élőknek és a holtaknak is ura. »Azért halt meg és támadott fel a Krisztus, hogy mind az élőkön, mind aj holtakon uralkodjék.« (Róma 14, 9.)

Ez a Nagyszombat prédikációja< Nagypéntek felmutat a keresztre: elvé-' gezlefett, egyszer és mindenkorra, megtöretett és kiontatotf; kettéhasadt a templom kárpitja, szabad az út aüj Atya szívéhez.

Nagyszombat pedig azt hirdeti: már most Jézus Krisztusban alusznak el a holtak, akik benne hisznek. Már most vele lehetnek, szeretteinket az Ö kezébe tehetjük le. Már most oszlik a sír sötétje, már most behatol oda a<Hűsvét hajnal- sugara, már most miénk a diadal. Húsvét után, megváltott világban élünk, mégis a bUn kísértése s a halál szorongattatása között. Jézus ott ül az Atya jobbján s uralkodik a mindenség felett, — de láthatatlanul

Nagypéntek és Húsvét között Nagyszombat a feszült várakozás, a »már igen és még nem« titkokkal teljes ideje. Minden elvégeztetett, de még semmi sem lett nyilvánvalóvá. Olyan ez a nagyszombai idő, mint az egyház ideje: Jézus mennybemenetele és visszajövetele között.

Már most van békességünk, már most nyugodtan nézünk a halál szemébe már most harcolunk a bűnnel és annak minden következményével, már most megtelik a szívünk örvendezéssel, már most Urunk kezében tudjuk magunkat, már most, Wt által, miénk Krisztus egész müve, s ml is egészen az övé, és egész szívvel állunk a Néki való szolgálatban, a szeretet cselekedeteiben, érleljük a hitnek gyümölcseit s terjesztjük Krisztus jó Illatát az emberek között.

Már most, Ez Nagyszombat prédikációja. Már most. Ez a hit bizonyság- tevése. Nagypéntek és Húsvét között, — Krisztus mennybemenetelétől visszajövök léig.

— g —

B I B U A-O LVA S Ó

Április 5. Húsvétvasárnap. Józs. I, 13. KoL 2, 12.

Nincs többé félelem bűn, halál, kárhozat miatt, Isten diadalmat aratott rajtuk Krisztus feltámasztása által. Tiéd is ez a megváltás, ragadd meg tehát hiteddel és magasztald Istent, hogy mindnyájunkat belefoglalt a Krisztus feltámadásába. Felmérhetetlenül drága ajándék ez!

(Olvasd még: I. Kor. 5, 6b—8. I. Kor. 15, 12—20. ML 28, 1—10. Kol. 3, 1—4. Luk. 24, 1—12, Zsolt. 16, 8—11.)

Április 6. Húsvéthétfő. Sof. 3, 15. II. Tim. 1—10.

Urunk feltámadása azt jelenti, hogy Ö él, közöttünk van: _ megőrizhet tehát a bűntől. Életünk újságának Ö a záloga és további munkáló ja, önmagában nyújtja nékünk az életet. Vajha naponként felismerhetővé válna ez a mi életünkben! Ha az evangéliumból élsz, meg is kell tennie!

(Olvasd még: Csel. 10, 34—41. — I. Kor. 15, 54—58. — Ján, 20, 11—18. Csel. 2, 22—32. — Luk. 24, 13—36.)

Április 7 Kedd. És. 38, 17. Rom. 6. 22.

Nincs annál nagyobb szeretet és áldás, mint az, hogy bűneinket Isten a háta mögé vetette! ö sem látja, mi sem, csak kiengesztelődött orcáját. Csakhogy ezután nem a nagy semmittevés következik, hanem boldog szolgálat Istennek, szent élet az üdvösség bizonyosságában.

(Olvasd még: Zsolt. 105, 1—8, 42—45. — Luk. 24, 36—43.)

Április 8. Szerda. , Hós. 6, 6. Ján. 11. 26.

Nem fizetheted meg Istennek, amit Krisztusban érted tett, de szereteted elmaradht-é? Mi tarthat még vtesza, hogy ólő hitben megelevenedj az Isten igaz ismeretére, ki Fiát éretted odaadta és feltámasztotta?!!

(Olvasd még: Zsolt. 96. — Luk. 24, 44—49.)

Április 9. Csütörtök. Amos 5, 0. I. Ján. 6, 11.

Nem kell bizonytalanul tapogatóznunk, hiábavalóan kísérleteznünk: Istennél van az élet. Ezt pedig nemcsak látnunk, tudmuk lehet, hiszen nékün'k adta az Isten: Krisztusban. Mostmár minden azon fordul meg: elfogadjuk-e?

(Olvasd még: Zsolt. 98- Luk. 24, 50—53.)

Április 10. Péntek. És, 64, 1. Ef. 2, 6-7.

Nem szál! le az Isten és nem vállalkozik beavatkozásra a mi elgondolásunk szerint, de nékünk van menetelünk Hozzá! Krisztus az a|tó! (Jn. 10, 9.) Kegyelme gazdagságát és jóságát megismerheted a Krisztusban,

(Olvasd még: I. Pét. 3, 18-22. Zsolt. 97. Jel. 1, 17b-18.)

Április 11. Szombat. És. S3, 10. Ján, 5, 28—29.

Bizonyos a feltámadás! — Krisztus az üdvösségedért áldozattá lett! (Olvasd még: I. Pét. 2, 1—10. — Zsolt. 30. — I. Kor. 15, 19-20. - I. Mót. 32, 22—31.) Fog ara s i J. Árpid