Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-03-15 / 11. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET a ÉLŐ VÍZ BŰN ÉS SZENVEDÉS (Folytatás a 2. oldalról) emikor hazánk a hátrálva is pusztító fasizmus esztelen rombolásai s a harcok lezajlása után először tárult a szömünk elé! Hogyan is volt az, amikor talán egy-egy bunkerból többhetes meghúzódás után előbátorkodtunk s először vettük szemügyre, mit hagyott meg hazánkból s értékeinkből emberi történelmünknek eleddig ez a legnagyobb háborúja?! És mi is volt az egyházzal, templomainkkal, paplakjainkkal, amelyeket népünk oly sok szeretettel s áldozattal emelt? Azután ml volt a gyülekezeteinkkel, amidőn először tartottunk a harcok lezajlása után templomunkban Istentiszteletet, ha ugyan egyáltalán fenná lőtt a templomunk olyan mértékig, hogy istentiszteletet lehetett benne tartani? És mi volt a véleményűnk akkor, amikor láttuk a szörnyű pusztulást s a rengeteg romot? Nem az-e, hogy évtizedek alatt se bírjuk, felépíteni se hazánkat, se templomainkat? Valóban nehéz idők voltak. De éppen azért bámulatos az a gyorsaság, amellyel mini a hazában általában, úgy egyházunkban iö elkezdődött a szó szoros értelmében vett épitőmunka. A háború alatt majdnem valamennyi templomunk, paplakunk megrongálódott, igen sok nagyon súlyosan. Szegények voltunk, szegény volt egyházunk is, mint mindig. De mégis elindult a romok eltakarítása, templomaink, imaházaink, paróchiáink kijavítása, s a munka egyházunkban oly erőteljes volt, hogy csakhamar új templomok építésére is gondoltak egyes gyülekezetéi nk. Ennek következtében például 1951-ben 10, nagyrészt új templomot és imaházat szentelhettünk fel, Igen tekintélyes részben 'ál'aml támogatással, de nagyrészt a hívek adományaiból. Egyházi épületeink rendbehozatala s újak létesítése azonban csupán egyházunk külső élctrekelésének a jele. A külső épüléssel együttjárt az egyház belső é'ctrekeltése. A megrongált templomok buzgó adakozásra bírták a híveket, sok helyen maguk a hívek kezdték el a temp'om rendbehozatalának munkáját. Igv nevelődött új életre és űl odaadásra, úi áldozatkészségre, tehát öl belső életre Is magyar evangélikus egyházunk. »Kegyelem és békesség néktak az Űrtől, a ml Atyánktól s az Űr Jézus Krisztustól. Amen. Kedves testvérek az Űr Jézus Krisztus hitében! Szeretettel s elmondhatatlan örömmel érkeztünk közétek, hogy az apostoli köszöntéssel üdvözöl lünk benneteket a Szlovák Ag. Hitv. Evangélikus Egyház nevében a Csehszlovák köztársaságban, amely ott több mint 400 000 hívet kép- vise'. Megbízatásunk értelmében ezt az egyházat képviseljük Itt az a ti zsinati gyűléseteken.« Ezután Chabada püspök részletesen és igen épületesen számolt be egyháza életerői, arról a széleskörű egyházi épitőmumkáról, amit a szlovák evangélikusok a felszabadulás óta folytattak, majd beszédét így folytatta: »Ez az egyházi építőmunka egy része a mi egész népidemokratikus hazánk felépítésének. Ebben az építő lendületben, mely népünket jellemzi,_ kiveszi részét egyházunk is. különösen azzal, hogy hozzájárul annak az erkölcsi jclle- mes embertípusnak a felneveléséhez. aki tele van felelősséggel a közösség javára, úgy ahogy erre egyházai kotmányunk is kötelez minket. Arra kérjük híveinket, hogy Jézus Krisztusba vetett hitükön kívül s egyházunkhoz való hűségükön kívül pé'dás életükkel Is világítsanak s odaadó munkájukkal és becsületességükkel váljanak ki környezetükből. Egyházunk és hazánk felépítésének üteme gyorsabb volna s nagyobb lehetőséget adna a Virágzásnak, ha nem kellene küzdenünk a béke frontján az esetleges úi háború ellen. Ilyen okból mi is most történelmünk ama korszakát étjük, miként Izrael népe Neliémiás Maguk a lelkészeik is nagy iskolát tártak ki, s így munkájuk, elsősorban igehirdetésük, sokkal közoebb jött az élethez, mint azelőtt. A konkrétabb, a való élet valóságos problémáihoz igazodó lelkészi munka, de főleg az igehirdetés csakhamar meghozta gyümölcseit. Templomaink megteltek hivekkej, s az adokozás is igen nagymérvű lett. Megindult a szeretetmunka is. Es mindez lassanként, de aránylag igen gyorsan egészen egyházi jellegű munkává, egészen egyházi hitéletté lett-. Nem egy gyülekezetünk ettől fogva élte és éli talán lennéIIásásának legszebb toejét. Persze egyházi életünknek ez a fejlődése nem volt probtémamenteß. Igen nagy munkát igényelt például, amíg Kegyelemből, de Isten megtartó igéjének hirdetése nyomán hajlandók voltunk hitte! fogadni az egyháznak éppen a romok felett és a romok eltakarítása közi*.i bűnbánatra intő szavát. Általában azonban egyházunk tagjai nagy töredeJemroel keresték bűneik bocsánatát 6 az ige utáni éhség hatalmasan felfokozta mind a templom szeretőiét, mind a templom látogatottságát, s éppúgy az áldozatkészséget is. Egyszóval igazi új élet kezdődött ekkor, éppen ekkor, a romok között, nem másért, mint Isten meg nem érdemelt kegyelméért, összefoglalóan elmondhatjuk, hogy óriási munkával, áldozatkészséggel, igen tekintélyes állami segítséggel a háborúban megrongált egyházi épületeinket rendbehoztuk, számos új templomot és imaházat emeltünk. S ezzel párhuzamosan kibontakozott az az új egyházi élet, amelyet a felszabadulás előtt alig ismertünk és tulajdonképpen alig is ismerhettünk. Üj egyházi életünk legjellemzőbb sajátsága, hogy egészen egyházi élet. Kibontakozó egyházi életünkben ugyanis Isten Igéje s annak tisztán és igazán való hirdetése a lényeg, az alap és a cél. Minden más ebből van és ezért van. és mert egyházunknak elsősorban a lelkész! kara a felszabadulás után erős teológiai elmélyedéssel az Ige tisztán való hirdetésére koncentrálta munkaerejét, ennek eredményeképpen mindenfelé jelentkeznek az Igeszolgálat gyümölcsei, lelki és anyagi téren egyaránt. TörvtovalVotó zsinati munkánkat ez a körülmény szintén könnyűvé teszi, tulaidonkénpen a'ig kell mást tennünk ahhoz, hogy teológiailag helyes egyházi próféta korában, amikor »...Egyik kezükkel, amely a munkát végező, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala.« (4,17). így nemcsak építői vagyunk 6aját házunknak, hanem egyúttal annak őrzői ős védelme ZŐi Í6. E^vházi életünk terén adódó közös feladatainkat tekintve, elsősorban egységünk ügye ált előttünk. Dogmatikai tekintetben erről az egységről nem kel! külön beszélnünk. Hiszen egyazon alapon állunk s ez az alap Jézus Krisztus és az ő evangéliuma, úgy ahogy hitvallás! irataink magyarázzák. így tehát ama kérdések és eljárások egységéről van szó, melyek szorosan összefüggnek az élettel Ezek között az első hej ven ez a kérdés áll: háború, va?v béke? Ennek a kérdésnek a megoldása v-agv egy új boldog lét kezdetét jelenti minden embet számára a világon, vagy meg néni oldása elhozza minden élő és élettelen pusztulását. Ennek nagyon jól tudatában vagyunk mi is, a mi egyházunkban. Azért egy alapos hittudományi s bibliai indokolás után valóban őszinte a viszonyunk és hozzátartozásunk ahhoz az óriási békemozgalomhoz, amelyet ma a Világbéke Tanácsa képvisel. Éltnek a testületnek a működésében korszakalkotó isteni beavatkozást látunk az emberiség történetébe. Ezért imádsággá' és üdvözlettel köszöntötték gyülekezeteink a népek békekongre^szusának ülését Becsben. Nem volt niég az emberiség történetében elvan mozgalom, amely ehhez hason'ó együttérzéssel és Sikerrel hatna. Néhány év alatt az emberiségnek egyhar- mada sorakozott fel zászlaja alá. Az Isten minden eddig élő nemzedékek közül nagy szeretette! és bizalommal, egyúttal azonban felelősséggel is tüntetett ki minket törvényeket alkossunk, minthogy lerögzítsük, ami megvan s szabályozzuk és rendezzük, ami egyházi életünk egész területén, mint az igehirdetés s a vele kapcsolatos hit gyümölcseként természetszerűleg jelentkezik. De zsinatunk jó munkavégzését megkönnyíti az a külső körülmény Is, ’hogy népköztársaságunkban egyházunk igazán egyház lehet Azelőtt az egyház törvényalkotását áthatotta az az ideológia, amely a kort s a benne élő társadalmat jel'emezíe. Most viszont szabadon, kizárólag teológiai alapon, tehát Isten igéje alapján alkothatjuk meg egyházi törvényeinket.« Dr. Vető Lajos püspök, a zsinat egyházi elnöke ezekután az 1953. évi V, VII. és VIII. törvénycikket ismertette, különösen kiemelve azok elvi alapvetését, majd így fejezete be beszédét: »Fötisztelendő Zsinat! Ezek a kiragadott példák is világosan feltárják azt a teológiai alapvetést, amelyre törvény- javaslataink épülnek. Hadd emeljem még ki ezeknek a törvénycikkeknek világos megszövegezését, érthetőségét, egyszerű és természetes logikáját, amivel protestáns hagyományainknak megfelelő egyházi szempontot juttatunk kifejezésre. Hiszen az egyház nem agyafúrt jogászoknak, hanem a híveknek a közössége. Az egyház törvényeinek az ismerete egyaránt kívánatos és megkívánandó az egyház minden tagjánál. Hasonló szempont érvényesül akkor is, amikor törvényjavaslatainkat úgy szerkesztettük meg, hogy necsak a részben az Egyházi Alkotmányból, részben az Egyházi Törvényekből kombinált törvénykönyvet, hanem a sokféle szabályrendelet is nélkülözni tudiuk egyházi életünk minden pontján, mivel a törvényekben minden idevágó és szükséges rendelkezést összefoglaltunk. Ez a világosság, a komplikálts'ágnak ez a hiánya, az egyszerűség és a természetesség megint csak megújho- dott egyházi életünk sajátsága, de természetesen az Ige alapján. Hiszen az egyház kötelessége, hogy világosságban járion s faglai azokká legyenek, akikről Megváltónk azt mondotta: »Ti vagytok a világ világossága.« . <gt . , A vegytan, a fizika és a műszaki tudományok által oly jelentős titkokba avatott, amilyeneket eddigelé néni ismert senki. Elmondhatjuk, hogy a titkok feltárásával az történt, amit a zsoltár- iró mond (8,7): »Orrá tetted őt kezeid munkám, mindent lábai alá vetettét.« E titkok közül csak azokat említjük meg, amelyek napjainkban nagy szerepet játszanak. Ismerjük már az atomerőt. Ennek magva ott Volt az Isten természetében a világ kezdetétől fogva, de mi csak most jöttünk rá. Miként a bibliai történet szerint a Teremtő a paradicsomban az eiső embert odaállította a' jó és rossz tudásának fájához, azonképpen minket most a földön az atomerő elé állít, amelvet ugyancsak minden jó és rossz forrásának nevezhetünk. Ismerkedünk ennek az erőnek a hatalmával és 6egitő készségével is, ha az ember jóra használja fel. De könnyen tudnék megízlelni a rossz tulajdonságait is, ha hagynék magunkat a bűn útjára csábítani és az atomenergia bevetésével elvégezni az emberiség elpusztítását. Hasonlóképpen ismerte meg a világ az utóbbi években a baktériumokat is, melyeik ugyancsak időtlen idők óta léteznek, figyelemre se •méltatva. Az egyik oldalon kitűnő gyógyszerként hatnak eddig gyógyíthatatlannak vélt betegségeknél, a másikon azonban halált hozna s pusztítást, ha az enfber arra használja őket, amire most Koreában és részben Kínában használták s könnyen megtörténhetik, hogy másutt is igv jelennek meg, ha a nemzetek nem lesznek eléggé éberek. Nem azért szólunk itt korunk e két tényezőjéről, mert szüntelenül szólnak és imáik róla, hanem azért, mivel Krisztus egyházának tagjai vagyunk, aki nekünk örökül hagyta a szeretet nagy parancsát és hangsúlyozta felebarátunk szolgálatát és megmentését. Mi pedig ma látjuk, hogyan élnek vissza azokkal az ajándékokkal, amelyeket az Űr átadott az embernek, hogy többé már ne orcája verejtékével, hanem örömben fogyassza el a kenyerét. Nem akarjuk, hogy újból felénk szóljon az Űr kérdése, melyet Káinhoz intézett: »Hol van Ábel, a te atyádfia?« (Mózes I. 4,9). Ez a kérdés már egyszer elhangzott a mi nemzedékünk felé, az első és a második világháború után, midőn mindnyájunkat, de különösen minket, az egyházak felelős vezetőit Beteg öregasszonyt látogattam meg a minap. Hosszú évek óta beteg és fájdalmai az utóbbi időben egyre ne hozebbek lettek. Hívő, bibliás, templomos lélek, egyik leglelkesebb tagip volt a kis gyülekezetnek míg a betegség le nem verte a lábáról. S most. végül összeroppant a lkte is. Könnyel« között mondotta: »Miért kelt éppen nekem ennyit szenvednem? Mivel érdemeltem ki, hogy Isten így büntet?« Ez a kérdés, kimondottan, vagy elhallgatva, ott ég 6ok szenvedő hívő embernek a szívében. Érzik, hogy a bűn és a szenvedés között mélységes összefüggés van. Sokan úgy vélik, hogy a szenvedés bűneink büntetése. S mivel úgy gondo'ják, hogy ők sem bűnösebbek, mint a leg'öbh ember, kitör belőlük a panasz: Miért éppen én? Miért büntet Isten ilyen kémé nyen? Minden idők kegyesei számára nagy kísértés volt a szenvedés. i Nem az volt a legnehezebb, hogy testileg, vagy lelkileg szenvedni kell, hanem az az érzés, hogy Isten hagyta el őket. Isten fordu t el tőlük, átengedte őket sorsuknak, igazságtalanul nehéz sorsuknak. A zsoltárok könyvében talán a 73 zsoltár a legmegrend.tllbb kifejezése ennek a lelki küzdelemnek, amelyben a zsoltáríró végül is e'- jut a hit diadalmas bizonyosságára. Meglátja azt, hogy a szenvedés nem egyszerűen az elkövetett vétkek gépies büntetése. Hiszen sok gonosz ember szenvedés nélkül éli le életét és viszont sok kegyes úttá fájdalmakkal van kikövezve. Éppen ezért el ke l jutnunk a szenvedés mélyebb megértésére. A szenvedés a bűnbeesés bibliai, történeke szerint (I. Mózes 3. r ) a bán miatt van. Annak következménye, keserű gyümölcse, hogy az ember leszakította magát Terémtője kezéből, fellázadt ellene és elpártolt tőle Azóta gyötri az ezerféle testi szenvedés, a fájdalom. Fájdalmak között pillantja meg a napvilágot s kínok kö zött búcsúzik tőle. S a megszületés és halál két állomása között ott van a betegségek légiója, a fájdalmak tengerének forrása. Gyötri az embert a lelki szenvedés Is. Á bánat, szomorúság, szorongás, sokszor megmagyarázhatatlan, aggodalom. Nemosak a halál'ól fél áz ember, hanem az élettől is, munkája verejtékes, fáradtságos, és a föld sokszor terem neki »bogáncsot«: kudarc, sikertelenség keseríti, tehetetlenség érzete bénítja. S azután ott van a sok szenvedés, amit egymásnak okozunk. Isten segivád alá helyezte az Űr: »A te atyádfiának vére kiált én hozzám a főidről (Mózes I. 4,10.). Sajnálattal és bűntudattal valljuk meg, hogy máig sem tudunk megnyugtató választ adni az Ürnak erre a kérdésére: »Mit cselekedtél?« Amikor értékeljük eddigi munkásságunkat a világ békéjéért, megváltjuk, hogy nem vöt tünk eléggé éberek a két világháború előtt, nem vettünk igénybe elég erőt ellenük, minthogy nem is tehettük meg, szorosan össze lévén kötve ama uralkodó körökkel, amelyek a háborút nem az emberi szenvedés s az anyagi kár szempontjából ítélték meg, nem a dolgozó nép kárát nézték, hanem csupán a saját anyagi és hatalmi érdeküket. A mi Szlovák Evangélikus Egyházunk történetében 1918 óta ez az első eset, hogy vezetői meglátogatják a Magyar Evangélikus Egyházat. Beva'ijuk, hogy kerestünk összeköttetést a testvér-egyházakkal nyugaton, de megfeledkeztünk a hozzánk legközelebb esőkről, közvetlen szomszédainkról. Ennek oka az volt, hogy mind a mi oldalunkon, mind az önök oldalán elburjánzott a nemzetek együttélésének legnehezebb bűne, amelyet nemzeti gyűlölködésnek szokás nevezni. Ezt a bűnt egyházainkban is komolyabb tényezőnek vettük, mint Krisztus szerete- tének, irgalmasságának szellemét, valamint azt, hogy mindnyájan Istennek gyermekei vagyunk. A nemzeti gyűlölködésnek előnyt biztosítottunk nemcsak politikánkban, műveltségi és gazdasági életünkben, hanem még az egyháziban Is. Ezzel a gyűlölettel, mint komoly tényezővel, számoltak a második világháborúnak megszervezői is. Minthogy egyházainkban és egyházainkkal a nemzeti sovinizmus őrlésében vergődtünk, képtelenek voltunk arra, hogy bűnbánó szívvel Krisztus lábaihoz hajoljunk, képtelenek voltunk felépü'ni azzá a lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzunk, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (Péter I. 2,5). fgy történt, hogy nem tudtunk kölcsönös bizalommal találkozni s a tőtársául adta egyik embert a másiknak, közösségre teremtette s mégis ember az embernek farkasa lett. Még a legközelebb átlók, a «zsatád ‘ag;ai is mennyi fájdalmat okoznak egymásnak. A bűn miatt van a szenvedés s ezért orvossága is csak a bűnből való szabadulásban lehet. A bűntől szabadító Jézus Krisztus hadat üzent a szenvedés hatalmasságainak, ö jött, hogy hirdesse a szegényeknek az evrsigé- Iiumot, a megtörtekneV a gyógyulást, a vakoknak a világosságot (Lukács 4,18). Gyógyító hatalmat már most megmutatja: amerre járt, jött cselekedett, érintésére tűnt a betegség, éledt az élet, megújult a test és a lélek, és feltámadlak a halottak. S ezt a halalmát most is odaadja azoknak, akik benne bíznak. A benne megújult szlvü emberek életéből sem hiányzik ugyan a szenvedés, de megtörik annak le* teperő hatalma. S ami még fontosabb: az 6 tanítványai maguk is harcot Indítanak a Szenvedés ellen az Irgalmas szeretet szolgálatával. Az evangéliumi keresztyénség nem esik a középkori egyház tévedésébe, amely a szenvedésben önmagában való jót látott és kultuszt csinált az Sn- sanvargatásből. Éppen a szenvedés és bűn mélyebb összefüggésének ismerete óv meg ettől a tévedéstől. Mivel a bűn következménye a szenvedés, azért harcolnunk kelt e lene: könnyeket törölni, testi ’ és lelki sebeket bekötözni, megköny- nyítenl az élet terheinek hordozását minden embernek. A hívő ember nem nyugszik bele tfirhetet*. len, emberhez méltatlan állapotokba, hanem harcol az emberibb életért, minden emberi szenvedés enyhítéséért. A szenvedés fölött va’ó végső és teljes győzelmet is meghozza maid a vissza'érö diadalmas Krisztus. Akkor válik majd nyilvánvalóvá a megváltás műve, »amikor Isten eltöröl minden könnyet és' nem lesz sem kiáltás, sem fájdalom.« És ez azért lesz így, mert nem lesz többé bűn, helyreáll a közösség a tékozló gyermek és az Atya között: »Az Isten sátora az emberekkel van és velők lakozik... és maga az Isten lesz velők, az ő Istenük.« (Jelenések 21,3—4.) Krisztusnak ez a végső győzelme a_ bűn és szenvedés felett kisugárzik már ebbe az életbe Is. Ennek fényébert és reménységében hordozza a hívő békésen és bátran a maga szenvedését és küzd e'szán- tan a szenvedés ellen a felebarátja életében. testvéri szeretet szellemében és békességben megbeszélni egyházunk a.apvető kértíéseit és feladatait _Ma már, Istennek hála, más szelek fújnak a Dunától északra és délre, mint amilyenek fújtak még a közelmúltban. Boldog vagyok, hogy itt önök előtt nemcsak saját nevemben, hanem Csehszlovákia dolgozó népének nevében is elmondhatom, hogy megáldom a magyar otthonokat, miként a mieinket, szívből üdvözlöm nagy építő sikercikkel egyetemben a magyar munkásokat, a parasztokat s azokat, akik szellemi munkájukkal ezeknek az oldalán állanak. Hallom a születő új magyar élet mélységesen mély dallamát az önök gyárainak gépeiből, a szántóföldek traktoraiból s örölük mindennek úgy, hlint saját hazám sokoldalú fejlődésének, j S ezután arra kérem önöket mind, hogy kiiki a maga munkahelyén úgv éljen és úgy dolgozzék, hogy a régi dolgok már egyszer s mindenkorra Végikép elmúljanak, hogy a vén Duna örök időkre sodorja el körünkből mindazt, ami a múltban ellentétet és gyűlölséget támasztott közöttünk. A Duna kössön ősz- sze minket s roppant erejét állítsa nemzeteink szolgálatába, amikor boldog és örömmé! teli békés életet építünk jelenünkben a jövőnek. Ennek a mi közös erőfeszítésünknek adjon az Isten bőségesen szeretetet é9 békességet. »Az én szeretetem a Jézus Krisztusban maradjon mindnyájatokkal« — fejezte be beszédét Chabada püspök. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, a zsinat világi elnöke megköszönte az üdvözléseket s többek között válaszolt Jan Chabada szlovák evangélikus egyetemes püspök üdvözlő szavaira is.* »Köszönöm Chabada püspök dr nagyjelentőségű szavait, amelyekkel teljes szívvel értünk egyet Hisszük, érezzük, hogy ez a találkozás Csehszlovákia evangélikus egyházának vezetőivel, erősíti Magyarország és Csehszlovákia népeinek örök barátságát, közös munkáját és harcát a Szovjetunió-vezette béketáborban.« „A vén Duna örök időkre sodorja el körünkből mindazt, ami a múltban ellentétet és gyűlölséget támasztott közöttünki( — mondotta Ján Chabada szlovák egyetemes püsptik zsinatunk megnyitó ülésén Már megírtuk, hogy a szlovák evangélikus egyház négytagú kü’döttséget küldött zsinatunkra. A küldöttség vezetője Ján Chabada evangélikus egyetemes püspök veit. Ján Chabada püspök rendkívül jelentős beszédet mondott zsinatunkon, mely mély visszhangot keltett zsinatunkban. A szlovák és a magyar evangélikus egyház országaink felszabadulása óta nagy utat telt meg népeinkhez hasonlóan a barátság és testvéri együttműködés felé. Ján Chabada püspök szaval azt a mély egyetértést tükrözték, mely egyházaink között megvan s mely záloga a szlovák és magyar evangélikusok közös testvéri jövendőjének. Chabada püspök erőtelejesen kiemelte, hogy 1918 óta ez az első eset, hogy egyháza vezetői hivatalos látogatáson vannak Magyarországon. Jelentőségteljes kijelentéseket tett arról, hogy mindkét részről véglegesen felszámolták a múltbeli gyűlölködéseket és visszavonásokat a két nép s így a két egyház között Is. Beszédében többek között a következőket mondotta:
