Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-03-08 / 10. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

* it *

ELŐ VIZ

Felszabadultan szolgálni

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF LELKIPÁSZTORI LEVELEIBŐL

SZENTEK ÉS TÖKÉLETESEK

»Mert az embernek fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ö életét váltságul sokakért.«

Márk. 10, 45.

A l'egtöbb ember azt gondolja, hogy »felszabadultan szolgálni« nem egyéb, mint fából vaskarika. Átért vagy sí elszabadult« az ember és akkor többé nem szolga — következésképpen nem is szolgál —, vagypcdig »szolga« és akkor még nem szabadult íel s így nem szolgálhat felszabadultan. Csak egyszerre nem lehet a kettő..

A »felszabadultan való szolgá'at« lehetőségét Jézus éppen olyan úton magyarázta meg tanítványainak, amelyen részéről minden lépés a {elszabadult szolgálat gyakorlása és ólése volt. T. i. a Jeruzsálembe vezető úton, tellát azon, melynek végigjárása után »letette az ő életét«, hogy engesztelési szerezzen a bűnös embernek. Életének a kereszten való odaáldozásával a legnagyobb szolgálatot végezte el: elvette az útból azt a sok felhalmozott vétket, amely elzárta az embernek az Istenhez vezető útját. Mindezt pedig nagy, belső felszabadulisággal tette, vagyis önként, kényszer nélkül, szabadon. Hiszen Ö maga mondotta elíogatása pillanatában a Gecsemáné kertben a kardoskodó Péternek: »Avagy azt gctndolod-é, hogy nem kérhetném most az Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg ángy álnál?« (Mt. 26, 53.). De nem leértő Jézus ezt a tizenkét sereg angyalt, akik megszabadították volna öt, mert felszabadultan váltatta azt a szolgálatot, melynek gyümölcse a bünbocsánat, az élet és az üdvösség és a felszabadultan való szolgálat lehetősége lett.

A keresztyén ember e világban való életének, magatartásának és forgolódásának alig lehetne jellemzőbb megjelölést adni, mint ezt: a keresztyén ember Jézus Krisztus erejével felszabadultan szolgái a csatádban, a gyülekezetben, a társadalomban, a nemzetben, a világban. Ez, a felszabadult, ság a bünbocsánat öröméből fakad, a szolgálat pedig a bíínbocsá- natot ajándékozó Isten iránti hálából.

Sokszor ezen a vonalon a gyülekezeten belül egészen hamis magalartású embereket Táthatunk. Varrnak »■keresztyének«, akik se fel nem szabadultaik, se nem szolgálnak. Csak önmaguknak élnek. Maguk kőiül forognak. Jónak véli céljaik elérését hajszolják. — Varinak aztán olyanok is, akik szolgáinak ugyan, de nem felszabadultan, hanem megkeseredetten, hosszú arccal a mar- tirség levegőjét lehelve maguk köré. Jogos mégkeseiedettségfől beszélnek, de rr- mint mondják — ami rajluk áll a gyülekezőt cs a nemzet érdekében, megteszik. — Végül vannak olyanok is, akik azt vallják magukról, hogy 3k Jézus Krisztus által felszabadult emberek leltek, mert bűneik megbocsáttattak és bilincseik megoldattak. Ugyanakkor azonban csak önélvezők, csak fogyasztók Isién országában és csak a maguk belső világával foglalkoznak és

Az ismertetés után dr. Finta István, 2 konvent elnöki osztályának vezetője is hozzászólt a kérdéshez s miután hangsúlyozta, hogy az evangélikus törvényalkotással kapcsolatban a református egyház hivatalosan is kifejezi majd a zsinaton a maga állásfoglalását, mégis ő most' ismerteti a református egyház vezetőinek a törvényjavaslatokról szerzett eddigi benyomásait.

»Szeretném, ha nem hóiknak és 1 elkendőzésnek vennék az evangélikus testvérek azt a megállapításunkat, hogy

a magyar evangélikus egyház ki- teljesedését jelenti mindaz, ami most az evangélikus zsinat elé kerül. Ürömünk a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy azokban konkréten kifejeződik a tiszta evangélikus tanítás és élctgyakor- lat.

Felületes benyomás alapján ezek a törvények szigorúbbnak tűnnek fel, mint az előző törvény. Az alvó népegyház megengedhette magának a liberalizmus luxusát A ma élő magyarországi

nem érdekli őket a külső világ folyása, mondván, hogy az nem tartozik reájuk, nem szolgálnak a másiknak, ogyház- nak, társadalomnak. Vagyha szolgálnak, úgy gondolják, hogy szolgálatuk a Krisztustól szóló bizonyságtétel (persze ezen .legtöbbször a szóval való bizonyságtételt értik), nem pedig a társadalmi, a kulturális kérdések, vagy éppen a világ békéjének a kéidése, illetve ezek szolgálata. Itt tűnik ki, hogy felszabadultságuk az életnek csak bizonyos területre, de néni egész területére vonatkozik. Nem szabadultak fel igazán a teljes szolgálatra.

Jézus Krisztus bűnből, halálból, ördögnek hatalmából megszabadított népe pedig boldog örömmel szolgál a másik embernek az élet egész területén és az élet minden kétdésében. Ez a »másik ember« pedig neiri^feltétlenül a gyülekezetben keresendő, neun okvetlenül a másik »hívő testvér«, hanem 'talán éppen olyan valaki, akinek semmi köze sincsen a hithez s következésképpen a gyülekezethez. Dehát Jézus sem a hívő embereknek szolgált, amikor odaadta az életét a kereszten, hanem az egész világnak.

Azért, aki Jézus Krisztus követője, az nem vonhatja a szolgálata körét nyomorúságosán szűkre, ahhoz kell, hogy következetesen törekedjék arra, hogy a lehető legtöbb embernek szogáljon éspedig felszabadultan, örömmel. Bizonyos az, hogy minél inkább felszabadult valaki, annál nagyobb körben és an. nál örvendezőbben szolgál.

Olt, ahol a keresztről való beszédét komolyan veszik az emberek, ott már csak arról lehet szó, hogy ki készebb arra, hogy a löbbiekért legyen. Ott csak a nál tehet szó, hogy kegyes szólamok helyett és szép »Uram, Uramo- zás« helyett az emberek elindulnak azon az útón, amelyen Jézus Jeruzsálembe ment, vagyis a másik ember konkrét szolgálatának útján, egészen az élet odaáldozásáig. * „

Éppen ez a felszabadultan való szolgálat nyitja meg az ajtót a másik ember felé.

akinél minden szóval való bizonyság- tétel talán csak egyre nagyobb megmerevedést és elzárkózást idézett volna elő. Jól mondotta valaki: »Ha valakinek szolgálatot teszek, hacsak annyit is, hogy a leejtett kesztyűt felveszem, vagy * kis kocsit segítem feltolni i a domboldalon, .a bizalmatlan tekintet egyszeriben csodálkozó és barátságos mosolilyá olvad át.« Jézus Krisztus csak-a felszabadultan szolgáló emberek szivén keresztül érkezhetek meg a másik emberhez.

Amikor Jézus szolgai formát vévén föl, a legnagyobb szolgálatot tette értünk a golgotái kei észtén, akkor azért tette, hogy ez 5 szolgálata által, fe1- szabaduljunk a bűnből, de fölszabaduljunk a másik ember szolgálatára, hívják azt, aikár társadalmi szolgálatnak, vagy szeretetszolgálatnak, vagy béke- szolgálatnak.

Káldy Zoltán

evangélikus egyháznak hitből jövő elveit kel! kifejeznie törvénycikkek formájában. Őszintén örülünk annak, hogy ez sikerült a törvényjavaslatban. A törvények az evangélikus egyház éleiében rendet és tervszerűséget fognak szolgálni és megmutatják azt a nagy előrehaladást, ami ezen a téren az evangélikus egyházban történt.

Érthető, hogy a legnagyobb örömünk az, ami a szívünkhöz legközelebb áll, a diakóniai törvényjavaslat, őszintén örülünk annak is —- és ez testvéri viszonyunkra jellemző —, hogy ebben a kérdésben az evangélikus egyház mesz- sze megelőzött bentiünkét, amikor tör. vényjavaslatban kívánja evangéliumi alapon rendezni egész szeretetszolgálatát.«

A továbbiakban Finta István dr. hangsúlyozta a magyar református és evangélikus egyház tesitvér! jóviszonyát és örömét fejezte ki afelett, hogy »a mi közös szlovák evangélikus testvéreinknek és egyháznak az imádságai egybefonódnak a mi imádságainkkal és szolgálata egybefonódik a mi szotgála- lunkkal.*

»Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentelt legyetek ...« (I. Pét. 1, 14— 16.).

Itt mindenekelőtt azt kell meggondolnunk, hogy minden megkereszteli keresztyént szentnek nevez az Írás, azért, mert meg vannak keresztelve és ezáltal tiszták a bűntől. Szenteknek neveztetnek tehát, mint akik már most azok s nem akiknek még csak ezután kell azzá lenniök. Ebből is látszik, hogy az írás mást ért a »szent« kifejezés alatt, mint amit a későbbi keresztyén szóhasználat érteit. Jóllehet ezt sem akarom egészen elvetni, mégis az írás helyes megértéséből kell kiindulnunk, ha a megterhelt lelkiismereteken segíteni akarunk. Szent a Bibliában mindaz, ami a világból kiválasztott, amit Isten magának foglalt le és elkülönített a többitől (l. Kor. II, 32). Aki Krisztusé, az szent, ha Krisztus véréért 'Istennel kiengeszteltetelt. Köztudomású, hogy az apostoli levelekben a keresztyének neveztetnek szenteknek, jóllehet éppen ezekben sok szemreA szlovák egyházi sajtóról

Lapunk munkatársa felkereste a Magyarországon tartózkodó szlovák evangélikus küldöttség egyik tagját, Cyril Hlavác sajtóosztályt titkárt, aki a következőket mondotta a szlovák evangélikus sajtóról:

»Az egyházi 6ajtó, aikár újságról van szó, akár nem, különbözik minden más sajtótól, és ezt a különbözőséget sajátos feladatai magyarázzák: - Mindenekelőtt az egyházi sajtó egyházi-vallási problémákkal foglalkozik, melyek éppen az utóbbi időben nagy számban vetődtek fel, éspedig azért, mert az egyház felülvizsgálja a maga múltját és mimten tekintetben újjáalakítja mondanivalóját és szervezetét.

Minden sajtó, így tehát az egyházi sajtó is, alakítja olvasóinak gondolkodását és felkészíti Őket az egyházban szükséges változásokra.

Híreket közöl az egyházi életről, az egyházi vezetők és egyházi munkások munkájáról és így tájékoztatja olvasóit az egyház felelősségteljes munkájáról.

A legelső helyen áll az egyházi sajtónak az a ma különösen fontos küldetése, hogy minden lehető alkalmat megragadjon, ahol az egyház és annak munkása] segíthetnek a nemzetközi békeharc sikeres megvívásában.

A csehszlovákiai ágostai hitvallású evangélikus egyháznak két rendszeresen megjelenő újságja van: egy folyóirat, különösképpen a lelkészek számára és egy kéthetenként megjelenő lap. Utóbbi, melynek címe »Evan- jeiicky Posol zpod Tatier« (A Tátra evangélikus követe), az egyházi élettel foglalkozik.

Folyóiratunkat a »Girkevmé Ustyc-t (Egyházi levélek) felelős szerkesztő vezetése alatt egy szerkesztőbizottság szerkeszti. A szerkesztőbizottság tagjai nagyobbrészt a teológiai, fakultás munkásai. Az Evanjellcky Posol főszerkesztője Katina püspök. Elegendő munkatársa van, okik vele együtt már régebb időtől fogva dolgoznak a szerkesztők i zottságba n.

Bár eltérő módon és tartalommal, mind a két újság aktuális problémákká! foglalkozik. A lapok törekszenek arra, hogy híveiknek segítsenek megérteni és vallásilag átgondolni mindazt, ami a mi hazánk polgárai javára, a nemzetközi béke elérésére és az egész emberiség érdekében helyesen történik.

A nem rendszeres sajtó keretében mindenekelőtt az istentiszteleti könyv- szükségletet igyekszünk kielégíteni: étiekeskönyveket, passiókat, imádsagos- könyveket és bibliákat adunk ki. Ezek- után következnek a vallástankönyvek, amelyek a vallásos nevelés terén feltétlenül szükségesek. Ezért a múlt évben konfirmációi segédkönyvet adtunk ki, ebben az esztendőben pedig az általános iskolák első és második osztálya számára adtunk ki vallástankönyv eket.

Nemrégen jelent meg szlovák nyelven először a >Labyrint_ sveta a ráj srdea« gyönyörű illusztrált kiadásban. Ez a nemzetek tanítójának, Comménius Ámos Jánosnak világhírű műve.

A múlt évben fejeződött be az új Agenda szerkesztésének müve. Az Agenda már ki van nyomtatva_és most dolgoznak a korrektúrán. Végül azt mondhatjuk, hogy a mi egyházi sajtónk a vallási élet fokmérője, mely a munkának egészen más, új formáit találta meg. Egyben alakítója a vallási életnek, a vallási élet életrevalóságának és azoknak a jó igyekezeteknek, melyeknek célja Isten országának építése az egyházban és az ■építő munka segítése 1 népi demokráciánkban.«

hányással illették őket az apostolok és keményen intették az igaz életre, annak jeléül, hogy szent voltuk csak abban áll, hogy kegyelemből az örök életre elhivattak, s a Krisztusban való hit által élő reménységre újonnan szüléitek. Vigyázni kell tehát arra, hogy a »szent« szó ne indítson szertelen elképzelésekre s a követelés: szentek legyetek, ne rémilsen meg bentiünket, s főleg ne ingasson meg abban a meggyőződésünkben, hogy egyedül kegyelemből üdvözülünk.

Persze, ha Isten tulajdona s így szent nép vagyunk, akkor egész életünk ennek megfelelő kell legyen.

Hogy a »szent« és »megszentelt« szavak az írásban azt jelentik, hogy Isten számára kiválasztott, az Ornak odaszánt s az ő tulajdona, ez kitűnik Judás lev. I. verséből is: »az elhívot- laknak, akik az Atya Istentől megszentelteitek és Jézus Krisztustól megtartanak«. A megtartás is, mint a megszentelés is, nem az ember dolga, hanem Istené. Ezt mondja Pál is Kot. 3, 12-ben: »öltözzetek fel azért, mint Istennek választottal, szentek és szeretettek könyörületes szívet« s/b. Mielőtt még ezeket felöltözhetnék, már Isten szentjei és szeretettjei, kegyelemből, hit által megigazultak s nem azért, mintha valami erkölcsi teljesítményt értek volna el; hanem miután így Isten elfogadta őket, engedjék, hogy mindinkább megújítsa és átalakítsa életüket. Ez kitűnik Ef. 1, 4-ből is: »kiválasztott minket a világ teremtése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek 0 elölte szerelet által«, vagyis szentnek és feddhetetlennek lenni — mint azt a következő

5—8 versek is mutatják —, az Atya szeretelének kegyelmi ajándéka, s nem olyasmi, amit mi szerezhetnénk meg igyekezetünkkel, jóllehet persze abban azután meg kell maradnunk megfelelő magaviselettel, vigyázván, hogy ki ne essünk belőle. Hit által leszünk tehát szentek és feddhetetlenek, ha Isten velünk van s így semmi sem lehet ellenünk, senki sem vádolhat bennünket, mert isten az, aki megigazít, senki sem kárhoztathat, mert Krisztus esedezik érettünk (Rám. 8, 29 —34). Hasonlóképpen mcgiisztíttatunk »a víznek fe- redőjével az ige által, hogy önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szenlő, vagy sömörgözés vagy valami efféle: hanem hogy legyen szent és feddhetetlen« (Ef. 0, 26—27).

Látjuk tehát, hogy a »megszentelést kifejezést sehol sem használja az írás abban az értelemben, hogy az erkölcsi tökéletességet jelentene. Ha az Írás erről akar beszélni, azt egészen máskép fejezi ki. így a Hegyi Beszédben azt mondja Jézus, hogy a ml igazságunknak többnek kell lerml a farizeusok és írástudások igazságánál. Nem azt mondja, hogy szenteb- bek legyünk, mint ezek, hanem, hogy igazabbak. Annát az igazságnál, amit a Hegyi Beszédben megmutat, nem ts kíván többet tőlünk Jézus; s ha megszívleljük, amit ott mond, biztosabban célhoz érünk, mint ha valami olyan megszentelödésre törekszünk, amiről senki sem tudja, hogy voltaképpen miben ül, s ezért könnyen azt véli, hogy már birtokában is van, ha senkiről nem mond rosszat, nem civakodik, s általában visszahúzódó életet él.

Furcsa, hogy mostanában az evangélium közepévé a megszentelést teszik a megigazitás helyeit, s a szentséget egykettőre olyannyira elsajátítják, hogy szinte bűntelennek képzelik magukat. Vájjon nem arról van-e itt szó, hogy nem akarnak megelégedni azzal a békességgel, amit a Krisztusért való megigazulás nyújt, mivel ez a lelki szegénység mélységébe vezet s ehelyett egy más békességet keresnek a megszentelésben, ami a magasba emel? S l;i ne szeretne felülkerekedni?

Szombat esti közös imádságunk

BONBANATTAL A KERESZT FELÉ JER. 26:1-15.

Sokan vannak igehaiigató gyülekezeteinkben, akik Isten megtérésre hívó igéjét elhárítják maguktól. Ezek az önmagukkal megelégedett keresztvének. Ha azonban egyáltalán nem tudnak kitérni Isten büntteleptező igéje elől, akkor ahelyett, hogy bűnbánatot tartanának, Isten szolgáját helyezik ítélet alá.

Jeremiás úgy szólja az igét, amint azt Istentől kapta. Nyilvánvaló, hogy 3 is látta Isten népének bűnét. De a nép, amikor leleplezve érzi magát, nem az Isten igéjét hirdető prófétát látja, hanem Jeremiást, az embert. Csak akkor látja Jeremiásban a* prófétát, amikor nekik kedvezőt mond.

így látja sokszor a mai gyüleze' is az Isten szolgáját.

E böjti időszakban előttünk áll Isin legnagyobb szolgája, Jézus Krisztus hogy megtérést hirdessen az 6 népének.

VALLJUK MEG: Hogy Isién igéjét sokszor hárítottuk el magunktól, ahelyett, hogy Himbán a tot tartottunk volna.

ADJUNK HALAT: hogy a Jézus Krisztusért, minden bűnünkre bocsánatot kapunk,

KÖNYÖRÖGJÜNK: hogy az Isten szolgái állal nekünk hirdetett Igét okulva tudjuk fogadni.

Hülvely S'indor

B I B L I A-O LVA S Ó

Március 8. Vasárnap.

Józs. 1:9. Ef. 6:16. 17.

Az a bajunk igen sokszor, hogy nem félünk vétkezri és elpártolni Istentől. Az igaz élethez az Ürral egyli't juthatunk, ki az írott és tetté 'lett Igében adta a legnagyobb fegyvert kezünkbe a benne való megmaradás biztosítékául. Szemünk ezt az Urat 'keresse.

(Olvad még: Zsolt. 25. Luk. 18:18—30.)

Március 9 Hétfő. Es. 43:16. Fii. 1:28.

Hivő ember soha sem hátrál meg a próbatételek elől. Az üdvösségét munkálja féléimmel és rettegéssel, h'szen ezt minden veszendő holminál drágább áron szerezte Isten a szeplőtelen bárány-Krisztus-vérében. ’

(Olvasd még: I. Pét. 1:13-21. Luk. 18:31/43.)

Március 10. Kedd. ♦ Zsolt. 65:4. I. Kor. 15:8.

Naponta érezhetjük, hogy bűneink mennyire erőt vesznek rajtunk. Eleset!- ségünkDen megnyugvást az adhat, hogy Krisztus az ő halálában erőt és dtadal- niat vett a mi bűneink fölött is.

(Olvasd még: Márk. 6:7—13. I.uk. 19:1—10.)

Március 11. Szerda. Es. 35:6. II. Theas. 3:1.

Sok meghallgatott imádság hirdeti az Ür beszédének diadalmas erejét. Sok kietlenben és pusztaságban fnkopztott már az Ür kegyelme bővizű patakot. Sok vak szemet nyitott már meg, akik nem voltak érzéketlenek annak észlelésére, hogy Krte-ztus őérettük is letette az életét, hogy az Ür beszéde általuk is dicsőittessék.

(Olvasd még: Ján. 10:17—25. Luk. 19:11—28.)

Március 12. Csütörtök. Es. 49:13, Rom. 5:8—9.

Nincs nagyobb öröm annál a vigasztalásnál és könyörületnél, mik bűnös voltunkban Krisztus halálában az ő szegényeinek nyújt az Isten. Az ö vére által velünk v<m az Isten, hogy az ö népe legyünk ebben a városban.

(Olvasd még: Csel. 18:1—11. Luk. 19:29—40.) ’

Március 13. Péntek. Péld. 21:2. Fii. 1:10, II.

Milyen jó, hogy utaink igaz — nem igaz voltát az Ür dönti el. Előtte bűneinkben nem aiakoskodhatunk. Nekünk a világ igazság gyümölcsével ékes látványosságává kell lennünk (Pál), amivé csak Krisztus tereinthet bennünket Isten dicsőségére és magasztaiására.

(Olvasd még I. Kor. 4:9—16. Luk. 19:41—48.)

Március 14. Szombat. Zsolt. 34:15. El. 2:14.

Mily 6zép a zsoltáros örömmondása, békesség, szabadulás hirdetése, de naponkénti gyakori elbukásunk a bizonysága, hogy mily nehéz azt követni. F.ppem ezért mily öröm e telki sivárságban az a világosság, békesség, üdvösség, mely Krisztusból árad.

(Olvasd még: Es. 49:1—6. Luk. 20:1—8, 41—44.)

Benkő Istváa

Az evangélikus zsinat elé kerülő törvényjavaslatok a tiszta evangélikus tanítás megvalósításai az egyházi törvényalkotásban

— mondta FINTA ISTVÁN, a Református Egyetemes Konvent elnöki osztályának vezetője

A szlovák vendégek látogatást tettek a Déli egyházkerület püspöki székhazában* ahol Dezséry László püspök fogadta őket. Jelen volt dr. Velő Lajos püspök cs a református egyház részéről megjelent dr. Kiss Roland, a konvent világi elnöke, dr. Finta István, a konvent elnöki osztályának vezetője Fekete Sándor esperes és dr. Kádár Imre, a konvent sajtóosztályának vezetője. Ez alkalommal hosszabb tanácskozáson vitatták meg a szlovák és magyar egyházi férfiak egyházaik közös kérdéseit. Püspökeink ismertették a szlovák vendégekkel törvényalkotó zsinatunk programmját.