Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-03-08 / 10. szám

JÉZUS SZENVEDÉSEDRŐL...

Zsinatunk vendégeként Ján Chabada egyetemes püspök vezetésével négytagú szlovák evangélikus küldöttség érkezett Budapestre

Február 25-én megérkezett Budapestre a szlovák evangélikus egyház küldöttsége, hogy tíznapos tartózkodásban ismerje meg a testvér magyar evangélikus egyház életét s hogy részt vegyen a március 4—5-én törvényalkotó zsinatunk ülésein. A küldöttségnek két püspök tagja van. Ján Chabada, a szlovák evangélikus egyház egyetemes püspöke és Andrej Ludovit Katina, a szlovák evangélikus egyház nyugati egyházkerületének püspöke. A küldöttségben van dr. Ján Michalko, a bratislavai evangélikus Teológiai Faku tas dékánja és Cyril Hlavác, a szlovák evangélikus egyház sajótosz'ályának titkára.

»Jézus, szenvedésedről mostan elmélkednem ...« — így kezdődik egyik szép böjti énekünk. A böjt valóban a Jézus szenvedéséről való megemlékezésnek az ideje. Minél jobban elmélyedünk a mi Urunk szenvedésének szemléletében, annál áldotlabb számunkra a böjt időszaka. Persze nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük. 1519 márciusában írt Luther egy kis traktátust »Krisztus szent szenvedésének szemléletéről«. A reformátornak ez az Írása ma is jó segítség számunkra a böjti elmélyedésben.

Vantwk emberek — mondja Luther —. akik mikor Jézus szenvedéseire gondolnak, eltelnek haraggal ludas, a főpapok, Pilátus szóval mindazok iránt, akik szerintük Jézus szenvedésének okozói voltak. Pedig ez helyiden, hiszen így nem Jézus szenvedéséről elmélkednek, hanem Judásnak, meg a többieknek a gonoszságáról.

Az is eltévesztett dolog, ha valaki részvéttel cs sajnálkozással gondol »szegénye Jézus ártatlan szenvedésére, mint azok az asszonyok, akik a keresziúton Jézust megsiratták (Luk. 2.1, 27), s akiket Jézus arra intett, hogy inkább magukon sajnálkozzanak

Mindezekkel szemben azok emlékeznek meg Jézus szenvedéséről helyesen, akik lelkiismeretűkben megrettennek. s felismerik, hogy Jézus szenvedésében Isten haragja lesz nyilvánvaló a mi bűneink jelelt. »Bűneink büntetése rajta van...« (Esaiás 53). Ha Isten ily keményen bánt egyszülött szerelmes Fiával, akkor mit érdemelnénk ml, haszontalan bűnösök?

Továbbá gondoljuk meg azt is, hogy Isten Fia miattunk szenved oly kegyetlenül. Pünkösdi beszédében Péter is ezt a vádat szegezte hallgatóinak: Ti feszítettétek meg öt! S ez most nekünk szól. Jézus testében a szegek a mi gonosz tetteink, töviskor onájaa mi bűnös gondolataink.

S ha így elmélkedünk Jézus szenvedéséről és óbban elmélyedünk, akkor az megtermi bennünk áldott gyümölcsét: megöldökti óemberiirkel és megfoszt minden önmagunftban való bizakodástól, felfuvalkodáslúl, kérkedésMúlt hét csütörtökén hatalmas emberáradat seregiéit össze Budapesten a Sportcsarnokban. A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos 'Béketanács tartotta nagygyűlését. A nagygyűlésen részt vettek az egyházunk meglátogatá. sara érkezett csehszlovákiai evangélikus egyházi vezetők is.

A nagygyűlés első felszólalója Iván Pavlovics Bargyin, kétszeres Sztáiin- díjas akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja volt. aki 1950-ben már járt egyszer hazánkban. Szovjet tudósok nevében üdvözölte a nagygyűlést. Hangsúlyozta, hogy ez a békegyülés különösen jelentős azért, mert a magyar-szovjet barátság hónapja idejére esik. Ez a hónap pedig, amely erősiti és fejleszti a szovjet és magyar nép barátságát és együttműködését, egyben elősegíti a világból« megszilárdulását.

Ezután Komjáthy László, kohászati miniszterhelyettes szólalt fel. Rámutatott azokra a nagyjelentőségű tanácsokra, amelyekkel Bargyin akadémikus 1950-ben. mikor először járt hazánkban, segítette első ötéves népgazdasági tervünk megvalósulásál. Hangsúlyozta, . hogy a magyar ' kohászat munkája a béke megerősítését szolgálja. Egy idős cseh olvasztár példájára utait, aki a békeivek aláírásakor a következőket mondotta: »Az éri tinta- tartóm a martinkemence és tintám a terven felüti folyékony acél.«

A szovjet írók nevében Valerij Pavlovié« Druzin szólalt fel.

»A kultúra, a tudomány cs a művészet további felvirágzásához —

tői. Ne feledjük azonban: magunktól kéjüelcnck vagyunk a Jézus szenvedéséről való helyes elmélkedésre, arra csak Isten vezethet el bennünket. Ezért ezt tőle kitartóan és buzgón kérnünk kell.

Ha azután így eljutottunk az igaz bünbánatru. akkor megérik számunkra Jézus szenvedésének másik gyümölcse: a megvigaszlalódás. Mert semmiképpen sem szabad a bűneink jelelt való kétségbeesésben megmaradni, hanem el kell jutni a diadalmas hitre. Ez a hit bizodalmasan Krisztusra veti bűneit, hiszen »Az ür mindnyájunk vé két örcá veié« (Esaiás 53. 0) és ö »a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára« (I. Pét. 2. 24). Higyjük tehát csak egészen bátran, hogy Jézus feltámadásában győzött a bún felett. Ilyen értelemben mondja Pál apostol, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért s feltámadott megiga- zulásunkérl (Róma 4, 25).

Ha ugyanis Jézus szenvedésének szemlélete elvégezte benned munkáját s igaz bűnbánótól ébresztett, akkor tele van az Atya szive irániad való jósággal, bűnbocsátó irgalommal. Ha ezt eszedbe veszed, a te szived is megtelik iránta való hajlandósággal, szeretettel és hálával. Felragyog elölted az evangélium veleje: ügy szerette Isten a világot, hogy az 0 egyszülött Fiát a dia érette. S akkor örvendezni fogsz és megerősödsz hitedben, úgy, hogy szinte újjászületsz.

Ha azután így meggyökerezett szived a Krisztus szereteiében s ellene fordultál bűneidnek, . akkor Krisztus szenvedése példakép lesz a számodra és még egészen másképpen is hasznát veszed, mint eddig. Erős fegyvert nyersz ugyanis benne a kísértésekkel szemben. Szenvedés, betegség lm gyötör, megvigasztal a fájdalmuk férfiú. Kevélység, liszlátalanság. gyűlölködés megszégyenül Jézys alázatos szenvedésének láttára. •

így lősz 'Jézus szenvedése, egész éle'- tünk számára gyümölcsözővé, így leszünk igaz keresztyénekké — tanítja Luther. Es ezt a böjti tanítást mind- annyiunknak érdemes megfogadni.

mondotta — békére van szükség. Újra meg újra kell magyaráznunk az egyszerű emberek millióinak és százmillióinak minden országban, miben rejlik az új világháború veszélye. mityen eszközökkel lehet elhárítani ezt a veszélyt.«

Dr. János György, aki a magyar orvosegészségügyi csoporttal kilenc hónapot töltött- a harcoló Korea földjén és a Rákosi Mátyás hadikórházban dolgozott, arról a mély benyomásról számolt be, amelyet rájuk a harcoló koreai nép és a segítségükre siető kínai önkéntesek elszánt hősiessége tett. »Forrón megszerettük Korea népét — mondotta. — Második hazánknak váltottuk Korea földjét. Fájdalmas volt a búcsú a kórházban, amikor átadtuk munkánkat a következő orvoscsoportnak. Azzal a -tudattal léptük át- az Annogan lűdját, hogy Kim ír Szén népe, Mao Ce-tung örikéniesei biztosan haladnak a béke igaz ügyének győzelme felé.«

Andies Erzsébet, a Magyar Béke- tanács elnöke zárószavaiban azt hangoztatta, hogy a békéért küzdők tábora a dolgos emberek tábora, akik tudják, hogy a szavaknak a teltek adnak erőt.

A szovjet nép példája nemcsak arra int bennünket, hogy fáradhatatlan munkával gyarapítsuk a békefront erejét, hanem arra is, hogy a legnagyobb mértékben éberek tegyünk. A zárószavak után a teremben mindenki felállva együtt énekelte: »... ha összetartunk rendületlen. legyőzzük végre a Háborút.«

A szlovák evangélikus egyház vezetőinek ez a megtisztelő látogatása örömmel tölti el egész egyházunkat és jcíe népköztársaságaink baráti jóviszonyának éppen úgy, mint egyházaink testvériségének. Egyházaink életében ez a látogatás történelmi jelentőségű s egy egész új és baráti egyházi kapcsolat és együttműködés kezdete.

A szlovák egyház itt tartózkodó vezetői a magyar evangélikus egyház vendégeiként legelőször az egyetemes egyházat keresték fel, ahol tlr. Vető Lajos, egyházunk elnöklő püspöke üdvözölte őket. A'fogadáson egyházunk vezetői közül 'Igen sokan jelentek meg. Jelen volt Dezséry Lász'ó püspök. Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes, dr. Pálfi Miklós teológiai dékán, Kemény Lajos és Várady Lajos budapesti esperesek s a központi egyházi hivatalok munkatársai, valamint a budapesti lelkészek közül többen. Megjelent a fogadáson Szimonidesz Lajos protestáns tábori püspök is.

DR. VETŐ LAJOS

püspök meleg szeretettel köszöntötte a szlovák evangélikus egyház magasállású kiküldötteit. »Nagy öröm és boldogság számunkra, hogy együtt lehetünk a szlovákiai evangélikus egyház vezetőségével, kedves testvéreinkkel és barátainkkal, akik zsinatunkra, minit meghívott vendégek, megérkeztek. Nagy öröm ez azért, mert mint tudjuk, a két evangélikus egyházat közös történelmi múlt fűzi össze Isten igéjén kívül.

Fájdalmas volt számunkra is és bizonyára az ő számukra is, hogy évtizedeken keresztül úgyszólván semmi pozitív és komoly kapcsolat nem állott fenn egyházaink vezetősége között.

Boldogok vagyunk, hogy Chabada püspököt és a delegáció többi tagjait hazánkban és egyházunkban köszönthetjük. Közöttünk való tartózkodásukra sok áldást kívánok.«

Az üdvözlésre

JAN CHABADA

szlovák evangélikus egyetemes püspök válaszolt. Többek között a következőket mondta: »Ürülök, hogy 1918. óta először nyílt alkalom arra, hogy hivatalosan eljöhettünk a magyar lutheránus egyház meglátogatására. Hálát adok istennek, aki ezt lehetővé telte, de bizonyára hozzájárult ehhez az új egyházvezetés, amely reményre jogosít fel bennünket a jövőre nézve.

Meg vagyok győződve arról, hogy nem a két baráti nép volt. aki ezeket a kapcsolatokat lehetetlenné tette, hanem bizonyos vezető körök voltak azok, amelyek a zavarokat okozták és a baráti kapcsolatokat lehetetlenné tették.

Ennek az egyházaink között levő együttműködésnek a lehetőségét tulajdonképpen a mi két demokratikus népünk, a szlovák és aj magyar nép győzelme tette lehetővé.

Ezeket a kapcsolatokat akarjuk elmélyíteni a két nép és a két egyház között és szeretnénk elmélyíteni továbbra is, hogy tudjunk nemcsak az egyházaink, hanem a népeink életére nézve is eredmé- nyetis előrehaladást tenni.

Tudatában vagyok annak a felelősségnek az Isten és a világ előtt is, amit hordozok, mint egyházi vezető,

de tudom azt is, hogy mindaz, amit teszünk, egyházunk jövője érdekében történik. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az időszak az, amikor Isten Szentlelke még szorosabbra fűzheti a mi egyházainkat.

Minden fontosabb döntés előtt kérjük Istennek, a Szcntléleknek áldását, hogy tegye lehetővé azt, hogy a mi egyházaink között a Szentlélek áldásainak a gyümölcseit élvezhessük. Mind a két egyház részéről ezt a hitünket fejezzük ki.«

Ezután Chabada püspök az egyház vezetőinek felelősségéről beszélt, majd így folytatta:

»Sok minden változik az egyházban, mint ahogyan változik a folyó árja is, de számunkra a lényeg mindig ugyanaz marad, éspedig a Jézus Krisztusban való hit.

A legszivélyesebben szeretnénk együttműködni a Ti egyházatokkal és teljes szívünkkel azon leszünk, hogy mindazt a sok mulasztást, ami a múltban fennállt, kiküszöbölhessük.

Szivünkből kívánjuk Isten áldását a ■fi egyházatokra, a Magyar Népköztársaságra és kifejezem azon reménységemet cs óhajtásomat, hogy testvéri módon tudjunk együtt dolgozni egyházaink felvirágoztatásán és a népeink kapcsolatainak ápolásán.

A szeretetnek és ■ békességnek Istene legyen Tivcletek, az ő áldásaival.«

Ján Chabada püspök beszéde után

DEZSBRY LÁSZLÓ

püspök ernollkedett szólásra.

»Hálás vagyok, hogy Chabada püspök emlékeztet a Iuhacovicei első találkozásunkra, mert elhatároztam, hogy ezen a napon alkalmat veszek, hogy én visszaemlékezzem erre az alkalomra.

1950 nyerőn, amikor néhánynapos püspökként kikerültem a nagy csehszlovák egyházi békekonferenciára, döntő felismeréseket tettem Csehszlovákiában a mi történelmi utunkra nézve is.

A leghatározottabb első benyomásom az volt, hogy a csehszlovákiai lutheránus egyház, de az összes egyházak is a legvilágosabban értik a béke jelentőségét a maguk egyháza szempontjából is. Egészen általános volt ott az a meggyőződés, hogy mint egyház állnak ott a békéért való küzdelemben.

Akkor éreztem, hogy a szlovák evangélikus egyházban ez a kérdés hamarabb és világosabban eldőlt, mint a mi egyházunkban idehaza.

A másik hatalmas vonása volt az ottani benyomásaimnak az. liögy a szlovák evangélikus egyház, de a többi csehszlovák egyházak is lelkűkből lelkedzett módon tudnak hazafiak lenni a Csehszlovák Nép- köztársaságban. Ez a békéért való küzdelem és ez a megnyilatkozott hazafiasság azt jelezte, hogy a csehszlovák egyházakban, tehát a szlovák lutheránus egyházban is döntően megtörtént az az elhatározás, hogy a szocializmust építő haza keretében helyezik el és építik egyházunkat.

Ezek a döntések tehát azj a mienkhez hasonló hitbeli döntést mulatták, hogy a mi egyházunk egyház marad,

egyház akar lenni cs mint egyház meg fog maradni a szocializmust építő országban.

Nem ta áltam nyomát két nagyon fontos kísértésnek.

A szlovák egyház hazafias magatartásában mar nem találtam meg a régi sovinizmust. Megmondom őszintén, hogy nagyon figyeltem erre a kérdésre. Mi magunkat bűnösként elmarasztaltuk a magyar részről való sovinizmusért, ami a Horthy-rezsim ideje alatt nálunk erős volt. És nagyon figyeltem arra, hogy mit tettek a maguk sovinizmusával a szlovák testvérek. Éppen Chabada püspök úr volt az egyik és talán a leghatározottabb ebben a kérdésban. Hitben találkoztunk ebben a kérdésben és ez az alapja egész közös jövendőnknek.

A másik kísértés, amire gondolok, szintén hiányzott. Semmit nem találtam az ő beszédében és más evangélikus lelkészek beszédében sem abból, hogy össze akarnák keverni a keresztyén bizonyságtételt az ideológiai kérdésekkel. Éz egy másik döntő hitbeli felismerése a mi egyházainknak.

Az a mi történelmi felismerésünk, hogy lehetséges keresztyéneknek maradnunk és kell egyháznak maradnunk úgy, hogy a népeink országépítő feladataiban teljes erőnkből részt veszünk. Ebben az országépitésben nemcsak azonosítjuk magunkát á néppel, hanem aktívan, lelkesítve veszünk benne: részt, mint egyház.' De ugyan-' akkor tisztában vagyunk azzal, . hogy ez a keresztyénektől nem, kíván ideológiai kompromisszumot.

Ez a mi új és igazi krisztusi szabadságunk a népi demokráciákban.

Ez nem volt meg a felszabadulás előtt sem Csehszlovákiában, sein Magyarországon. Az uralkodó lendszert az egyháznak nemcsak, hogy támogatni kellett abban a régi világban, hanem át kellett vennie az ideológiáját is. De Isten győzelme éppen ez a mi egyházunkban, hogy azokat, akik a mi népi demokráciánkban . ezt az egyházi életet vezetik, amiről szóltam, azok közül az embe-ek közűi valók, akik abban a barman nőttek fel, amit a felszabadulás előtti rezsi- mekkel ideológiailag megbarcoltak.

Végül még csak egyet. Az a közös tapasztalatunk és ezen épül a jövendő cgyüttmködésönk, hogy a mi államaink elfogadják azt a becsületes szolgálatunkat, amit a békéért vállaltunk. A mi áilaniunk, mint erkölcsi testületet tart minket számon a béke védelmében. Népünk pedig, felismerve a mi új hazafiságunkat is, ami nálunk keresztyéni leiekkel fejeződik ki, elfogadja az általunk hirdetett igét. Isten áldása van a tni új utunkon. Ez az én meggyőződésem és ezért az áldásért kell nekünk minden nap dolgoznunk és imádkoznunk!«

Ezután Szimonidesz Lajos protestáns tábori püspök üdvözölte szívélyes szavakkal a szlovák vendégeket s a saját tudományos munkájából bizonyította azt, hogy a magyar és szlovák evangélikus egyház teológiai és tudományos együttműködése mily nagyjelentőségű s hogy ebben, a közös múltra való tekintettel a két egyház szétszakíthataflainnl egymásra van utalva.

A szlovák evangélikus küldöttség meleg baráti együttlétben töltötte a délelőttöt egyházunk vezetőivel ős munkásai vaj.

A szlovák evangélikus egyház küldöttsége részt vett a budapesti nagy békegyűlésen

Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok és tulajdon kezeitekkel munkálkodiatck, amiként rendeltük néktek. r/. 7w.