Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-02-22 / 8. szám
„Böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal“ Első szövegében elkészült három új zsinati törvény Beszélgetés püspökeinkkel az új zsinati törvényről Est'a .mondatot Lukács evangélista írja evangéliumában arról az Anna nevű .profét^asszonyról, aki Jézus felöl prófétáit', amikor mint kis gyermeket bemutatták a jeruzsátérni templomban. A mai keresztyén embernek — köztük első sorban nekünk evangélikusaknak — egészen szokatlan és divatjamúlt kép az, amelyet Lukács ezzel a mondatta!, énről a kegyes prófétaasszony- ró: rajzol. Idegenszeríí az, hogy Istennek azzal akarjunk kedveskedni és szolgálni, hogy böjtölünk. Hogy mi ma a bötjről anás véleménnyel vagyunk, arra maga Jézus és azután az ő nyomán a reformátorok tanítottak meg bennünket. Melyik bibliaoivasó testvérünk ne gondolna ózonnal Jézus szavaira, amikor a böjtöt halija emlegetni? »Mikor pedig büjtöltök. ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítja !c arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony, mondom nektek, hogy elvették jutalmukat. Te pedig, mikor böjtölsz, kend meg a fejedet és a te orcádat mosd meg, hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, akik titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyúlván.« (Mát. 6, 16—18.) Jézus nem mondja tanítványainak:- »Ne böjtöljetek!« Ismeri a böjtölést, mint kegyes vallásos szokást — Íriszen adott esetben maga is gyakorolta (Mát. 4, 2). De Jézus számára a hit — és vei© együtt mindaz, amit mt »va11ás«-nak szoktunk mondani — olyan szent volt, hogy nem szolgálhatott alkálimul az embereit eiőtli di- csokedésre, még kevésbbé arra, hogy magunkat mutogassuk mások előtt, vagy hogy vele embertársaink közt akarjunk—magunknak "megbecsülést vagy éppenséggel előnyt szerezni. , Az évszázadok folyamán a keresztyének közt is részben szokásban maradt, részben pedig még .inkább elterjedt a böjtölés: kialakultak a rendszeres heti böjtnapok és egyházi: böjti időszakok. Annak, akinek volt hozzá módja, a böjt már nem jelentett testi önsanyargatást — hiszen a böjtölő válogathatott oly ételek közt, amelyek nem estek a tilalom alá: böjtölhetett valaki úgy is, fogy nemcsak nem szenvedett éhséget, hanem jói és bőségesen élt. Ez ellen a vallásos képnuitatás ellen emelt szót első sorban Luther Márton, amikor rámutatott arra, hogy böjtöléssel senki sem lesz »szentté« Isten színe előtt. De — s ezt azért ne feledjük el —, a reformátorok sem vetették el és szüntették meg a böjtölést, mint kegyes szokást. Csak a képmutatóvá lett kegyességet ítélték el és igyekeztek megszüntetni. Az életkörülményeik gyökeres megváltozása — és ebbe belejátszott az emberi kényelemszeretet is — vezettek azután oda, hogy a jjöjtölés nálunk szintén teljesen divatjamúlt kegyesség lett. Van-c értelnie annak, hogv ezután is beszéljünk böjtről? Csak akkor, ha nem feledkezünk meg Jézus szaváról s ha gondolunk arra, hogy Isten előtt semmiféle kegyes szokás megtartása sem tesz bennünket kedvesekké, ha hiányzik belőlünk az igazi hit. Ezt viszont nekünk . is tudnunk ikeii, és ezt szükséges megmondani a mai embernek, kiváltképpen a mai keresztyéneknek is. Jézus szava felszabadít bennünket hamis megkölözöttségek bilincseiből: újból és újból megmutatja nekünk, hogy igazi keresztyének néni akkor vagyunk, ha akármiféle megszokott vallásos szokáshoz ragaszkodunk vagv ha külső magatartásunkban érvényesül az a hagyományos életforma, amely lehet tisztára látszat is. Keresztyének csak akkor vagyunk, ha tiszta és engedelmes hittel szolgálunk Istennek. Ez a hit felszabadít bennünket és erőt ád ahhoz, hogy új bizodaiommal éljük életünket, kivegyük részünket közösségünknek, népünknek a szolgálatából. Ez a Ilit képessé tesz arra, hogy felszabadult erőkkel dolgozzunk hivatásunkban és építsük mindazt, ami felebarátunknak — népünknek — a javát szolgálja. Erre éppen Jézus szavai is figyelmeztetnek bennünket. De ment szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy van Jézus igéjének egy másik mondanivalója is. Jézus nem szüntette meg a böjtölést — ía- aiítványai körében sern: hangsúlyozta, hogy eljönnek a .napok, amikor a tanítványok is böjt ölni fognak (Mát. 8, )Ő). Mert a felszabadult, keresztyén Ilit, amelyre Jézus' tanítványait nevelni akarja, nem zárul .be a szív titkos rejfekébe, hanem 'utat tör magának az életbe: az egész életünket formáló erő. Ez a hit nem tudna szolgálni ebben a világban, ha nem formálná az egész életünket. Ezért ez a hit láthatóvá válik egész magatartásunkban, óletszo- ■kásainkban is. Az életszokások változnak koronként. A testi böjtölés számunkra már nem döntő jele a kegyességnek. De a mi hitünknek is vannak jelei. Olyan jelek, amelyekről a világ ránk ismer, sőt mi több: ezek valiástétellé válnak. Erre a valiástételrc is figyelmeztet bennünket Jézus (Mát. 10, 32). Jézus igéjének ez a kettős üzenete legyen előttünk most, amikor az egyházi esztenő ismét elérkezik a böjti időszakhoz. Karner Károly A SZERETETSZOLGÁLAT HÍREI AZ EVANGÉLIKUS ÉLET több cik- j kéből közismertté vált, hogy a szgre- tetintézmények fenntartásához a gyülekezetek állandó havi támogatása szükséges. Mielőtt ennek a tervnek szervezése elindult volna, máris jelentkeztek gyülekezetek, amelyek ezt az áldozatot vállalják és a havi felajánlást költségvetésükben biztosítják. így töbek között a kecskeméti, fóti, budavári és kelenföldi egyházközségek A SZARVASI ARVAHAZ bővítés előtt áll, amelynek, mértéke a közegy házi támogatástól függ. Maga a gyülekezet minden vasárnap és csütörtök esti istentiszteletének offertóriumát erre a célra adja. Az Arvaház fenntartásának fedezetéül szolgál még a hívek adománya és az egyházközség segélye. így a szarvasi gyülekezet havonta átlag 1000 forint terhet vállal. Az Árvaház patronál ásíát az egyházmegye lelkészi kara vállalta s az önkéntes adományokon kívül havi 260 forint támogatást biztosít A BÉKÉSCSABAI ÁRVAHAZBAN az Orosház^-i gyülekezet négy lárva teljes eltartását vállalta. A HERNÁDVÉCSEI GYÜLEKEZET, amely a múltban is szép példát nyújtott a keresztyén jócselekedetekre, elhatározta, hogy íveli egy bibliaórai affér- tóriumot a nyíregyházi Élim nyomorékotthonnak, heti egy offertóriumot pedig a bonyhádi idióta otthonnak juttat. SZTEHLÓ GABOR ügyvivő lelkész országos körútja során a szeretet- intézmények helyzetét és feladatát ismertette az egyházmegyei lelkészi munkaközösség előtt. Részt vett a Fe jér-Komáromi, a Győr-Soproni és a Vasi egyházmegyék munkaközösségei ülésén. Az intézmények ügyét mindenütt szeretettel karolják fel. Lapunk munkatársa felkereste püspökeinket, hogy nyilatkozzanak az előkészítés alatt álló zsinati illésekről s azokról a törvénycikkekről, amiket most napirendre tűznek. Dr. VETO LAJOS püspök a következő tájékoztatást adta: —. Hála Istennek, igen jól haladtak •az. előkészítő munkák. A munkabizottság, mely három új zsinati törvény- előkészítésével foglalkozott, idejében végrehajtotta feladatát. A mátraszent- fetváni tetkészüdülöbén zavartalan csendben folyt a .munkaibizottságnak ez a munkája, amit azután Budapesten tovább folytattunk s az előkészített, törvények szövegét azóta is állandóan javítjuk. Ma már ezek a törvénycikkek olyan állapotban vannak, hogy összehívhattuk a megfelelő zsinati bizottságokat azok letárgyaiására. A zsinati bizottságok által elfogadott szöveget visszük azután a zsinat elé. Elkészült az új egyházi törvénykönyv V.J törvénycikke: Az egyházi hivatalról es az egyház munkásáéiról. Ezt a törvénycikket a II. számú zsinati szakbizottság tárgyalja február. 20-án kezdődő ülésén. Ennek a zsinati szakbizottságnak elnöke Németh Károly, a győr-soproni egyházmegye esperese, az Északi Egyházkerület püspöklielyet- tese. Elkészült ezenkívül a VII. törvénycikk: Az egyház háztartásáról es a Vili, törvénycikk: Az egyház szere- tetmiHiikájáról. Ezt a két törvénycikkeit a III. számú zsinati szakbizottság tárgyalja, ugyancsak február 20-á.n. E szakbizottságnak magam vagyok az elnöke. A két szakbizottság párhuzamosan ülésezik majd a Déli Egyház- kerület és az Északi Egyházkerület tanácstermében Budapesten s külön végzett mimikájuk beíejezfekor a két bizottság összeül a szövegek egyeztetésére. Ezen a közös: szakbizottsági ülésen tárgyalják át azokat a lény©gei sebb módosításokat, amik esetleg' a szakbizottsági üléseken az első szövegre vonatkozóan javasottatnak. A zsinati szakbizottságok ülése után az ezek által elfogadott szöveget sokszorosítjuk és megküldjük a zsinati tagoknak és az egyházmegyéknek. A zsinat elnöksége egyébként úgy döntött, hogy a február 25—26-'ára tervezett zsinatot március 4— 5-ére halasztja, elsősorban azért, hogy a zsinati tagok a megküldött szöveget gondosan tanulmányozhassák.« . Megkérdeztük dr. Velő Lajos püspököt, mi a véleménye az előkészített törvénycikkek eddigi szövegéről? A püspök így válaszait: — Az a meggyőződésem, hogy ez a három törvénycikk hatalmas lépés az eddigi magyarországi egyházi törvényhozás terén. Elsősorban a tekintetben hatalmas lépés, hogy jól megalapozott teológus munka. Valamennyi előkészített törvénycikk elvi állásfoglalásokkal kezdődik, melyek a Szentírásra és az Ágostai Hitvallásra támaszkodnak. Igen szépnek és példaadónak tartom mindhárom törvénycikk bevezetését. Másodsorban azérf?*jeleinten©k ezek a törvénycikkek nagy előrehaladást, mert minden eddiginél jobban alkalmazkodnak egyházunk életgyakorlatához s valóban egyházunk testére szabott törvények, egyszerűek, gyakorlatiasak és jól átgondoltak. Ez a zsinati munka semmiképpen nem lesz hasonló az 1934—37-es zsinati törvényekhez, amelyeket fiskálisok agyafúrt eszével, az egyesületi alapszabályok fondorlatos , gondolkodásmódjával szerkesztettek. Az 1931— 37-es zsinati törvény képtelen eseteket tételez fe! s ezért olyan végtelenül komplikált és egyháziatlan, mer; ezen képtelen, feltételezett esetek,:; igyekszik előre biztosítani vagy elhárítani. A mi mostani törvényeink tiszta szándékú, józan törvényeik lesznek« Megkérdeztük DEZSÉRY LÁSZLÓ püspököt is az előkészítés alatt álló törvénycikkek felől. — Ügy találom — mondta Dezséry püspök —, hogy hatalmas lépés ez a három törvénycikk abban a tekintetben is, ahogyan a kérdéseket felvéti. Nem hiszem, hogy túlsók olyan evangélikus egyház volna szerte a világon, amelynek ilyen átgondolt és igazán egyházi, diakóniai törvénye volna, mint amit mi most készítünk. Diakóniai törvényünk — meggyőződésünk szerint —, példaképpen állhat a világ lutlieránussága előtt. Külön igen jól esik az, hogy egyházunk a maga szeretettörvényét éppen a mi mai magyar hazában alkotja meg, példájául annak, hogv miiyen -mély az a belső egyházi megújulás, amit hazánk felszabadulása óta megérhettünk. Hasonlóképpen Igen , modern és egyházunk leikéből fakadó az előkészített V. törvénycikk is, mely az egyházi hivatalról és az egyház munkásairól. szól. A törvénycikk elvi része igen nagy öröme tesz egyházunk népé-' nek. A háztartási törvényre vonatkozólag kiemelem azt a nagyértékű munkát, amit a munkabizottság végzett abban a tekintetben, hogy biztosítsa egyházunk háztartásának természetes átmenetéi a belesz,ületéses népegyházi formából az önkéntes egyház- tagság formái felé, s ugyanakkor a hívek önkéntes adományaiból és az államsegélyből egyszerre élő egyházunk háztartásának e két fókusza körül kiegyensúlyozottan alakítja ki egyházunk háztartási rendjét. Megjegyezzük a püspökök előtt, hogy híreink szerint igen jó vélemények terjedlek el az egyházban a törvénycikkek fogalmazása, nyelve tekintetében. Aki eddig beletekintett ezekbe a törvényekbe, azonnal a zamatos történelmi magyar nyelv . szépségeit emelte ki a törvénycikkekből. — Igen — válaszol Dezséry püspök — ezek a törvények nem cikornyás ügyvédnyelvnek és nem száraz bürokrata nyelvnek fogalmazásában kerülnek egyházi törvényünkbe, hanem a legjobb magyar protestáns hagyományoknak megfelelő fogalmazásban. Egyházi törvényeinket most valóban az egyház alkotja — fejezte be nyilatkozatát Dezséry püspök. &t éouei ezeí&tt 1948 február 18-án kötöttük meg a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Ebben az elmúlt öt esztendőben gazdagon mutatkozott meg a hazánkat felszabadító szovjet nép cs a magyar nép barátságának értéke. A' Szovjetunió segítette hazánkat a háború utáni talp ráállásban s igen nagy segítséget nyújtott abban, hogy gazdasági életünk megerősödjék, megoldódjanak évszázados társadalmi kérdéseink, népünk leszámolhasson elnyomóival és a maga érdekei szerint' építhesse fel az országot. A* Szovjetunió gazdasági, technikai segítsége s az a végtelen sok tapasztalat, amit a szovjet nép az Októberi Szocialista Forradalom óta a szocializmus építésében szerzett s nekünk átadott, de nem utolsó sorban a Szovjetunió kultúrájának, irodalmának, művészetének'' és tudományának hatása, ami a felszabadulás óta hazánkban visszhangra talált és segített önálló nemzeti kultúránk új, eszmei alapjainak lerakásához, mind a szovjet-magyar barátság értékét bi- zonyíli'A szovjet-magyar barátság ápolását s ennek a barátságnak népünk felemelkedése érdekében való hasznosítását munkálja a Magyar-Szovjet Társaság, amelynek ma már egy- millióháromszázezer tagja van s hazánk egyik legnagyobb párton- kívüli társadalmi szervezete. A Szovjet-Magyar Társaság második kongresszusát február 14—15-én tartották Budapesten. A nagy ünnepélyességgel megrendezett kongresszuson tizenegy nemzet küldöttsége veit részt, élükön a Szovjetunió küldöttségével. Államélelünk vezetői, társadalmi életünk kimagasló személyiségei s a Magyar-Szovjet Társaság jelenleg működő 8243 szervezetének kiküldöttei, munkások, parasztok és értelmiségiek jelentek meg a kongresszuson. Egyházi részről dr. Bereczky Albert református püspök. Dezséry László evangélikus püspök és Szabó Imre római katolikus érseki helpnök vettek részt a kongresszuson. A kongresszust Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter nyitotta meg,, aki a Magyar-Szovjet Társaság elnöke. »A magyar-szovjet barátság kiapadhatatlan forrása szocializmust építő hazánk fejlődésének, erősödésének és népünk becsületének a békatábor nagy - családjában« —. mc-n- dotta Erdei Ferenc miniszter. Révai József miniszter, a főtitkári beszámolóhoz való felszólalásában a magyar-szovjet barátság elemzése közben többek között a következőket' mondta: , »Az imperialista háborús uszítok azt kiabálják útón-útfélen,- hogy a szocializmus építése nem magyar ügy,, hanem orosz ügy, hogy az iparosítás nem 'olyan cél, amit mi tűztünk ki és ml valósítunk meg a magunk érdekében, hanem a Szovjetunió erőszakon a ránk, hogy az öt- éves terv nem magyar érdek, hanem szovjet érdek. Nos, elvtársak, ezeknek az állításoknak egyik felével egyet leket érteni. Azzal a felével ugyanis, hogy mindaz, amiért mi küzdünk és fáradozunk, szovjet érdek is. Az ostobák nein veszik észre, hogy rágalmaikkal önmagukat cáfolják meg. Ha a Sztálinvárosi Vasmű, a Budapesti Földalatti Vasút, ha Tiszátok és Inola, ha a veszprémi és a miskolci műegyetem, ha a négyszer több egyetemi hallgató és ötször löbb középiskolás Magyarországon: szovjet érdek, ha az anyák védelme, a gyermekek támogatása: szovjet é-delt, akkor ebből az következik, hogy szovjet érdek és magyar érdek egy is ugyanaz! A Szovjetuniónak valóban érdeke, hogy a magyar nép erős, egészséges, boldog nép legyen, ura legyen saját sorsának. Mint ahogy a magyar népnek is érdeke, hogy a Szovjetunió viruljon, erősödjék, még hatalmasabb támasza tegyen a népek szabadságának és békéjének.« Druzin főszerkesztő, a Szovjetunió küldöttségének vezetője üdvözlő beszédében a következőket mondta: »Vidámabban és eredményesebben folyik a munka, ha az emberek megértik egymást, őszintén igyekeznek segíteni egymásnak, boldog és jómódú életet akarnak élni. A szovjet emberek szívből kívánják a magyar dolgozóknak, hogy továbbra is biztosan haladjanak a szocializmus építésének megkezdése útján. Közös óhajunk és törekvésünk, hogy erősítsük a világbékét és biztosítsuk magunk, gyermekeink és a jövő nemzedék számára a békés, boldog életet.« Ez az a közös cél, amiben a szovjet-magyar barátság nagyranött és egész: népünk szemében értékessé lett. •-7 I „Hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptől. Ne tegyétek fiaim! Mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét“ a. Sámuel2.231b, 24,j
